Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-05-07 / 18. szám

3 Evangélikus Elei „Menjenek át támadásba!" Beszélgetés Kenneth Leslie-vel a haladó keresztyénség, s hogy a magvar művelődés sokat köszönhet nekik. Azt is tudják, hogy a kato­licizmus volt itt a feudalizmus konzerváló.ip. Ezt nem nehéz ki­találni, mert világszerte ugyanez a helyzet. A katolicizmusnak és a kapitalizmusnak közös érdekei vannak. Mind a kettő azon van, hogy a népet sötétségben és sze­génységben tartsa, s így biztosítsa a társadalmi elnyorrtás rendjét. Amerikában az a különös helyzet alakult ki, hogy politikai szempont­ból a katolikusok, protestánsok és zsidók egyházi kartellbe szövetkez­tek a társadalmi haladás ellen. — Azt mi is érezzük, hogy az amerikai politika igyekszik felhasz­nálni az egyházak tekintélyét és befolyását arra, hogy rajtuk keresz­tül politikai hatást gyakoroljon. Ez így van. A keresztyén jel­szavak is a csomagolás eszközei, éppen úgy, mint a Marshall-terv, vagy a háborús propaganda, vagy az emberi jogok védelme. A cso­magban azonban az a harminc- százalékos termelési felesleg van, amit .Amerika el akar adni a vi­lágnak. Sajnos, az egyházak bele­keveredtek ebbe az üzletbe. — Mi a véleménye az amerikai lutheránizmusról? Az amerikai lutheránusok típuso­sán burzsoá-egyházat építettek. Azt hiszem, ez az egyházi test a „leg­konzervatívabb“ Amerikában. — Mit tanácsol a mi egyházunk­nak ebben az egyházi „külpolitikai helyzetben“ ? Menjenek át támadásba! Teremt­sék m<*g a szócsöveiket a nyugati keresztyénség felé. Magyarázzák el álláspontjukat, s tegyenek bizony­ságot a hitükről. Nekem meggyő­ződésem, hogy méltatlan az a meg­ítélés, amiben önöket kint része­sítik, s nekünk nincs jogunk önö­ket kioktatni. Inkább innen kell jönnie történelmi tapasztalatokból kialakított üzenetnek mifelénk. Áll­janak elő a tapasztalataikkal, s képviseljék bátran a meggyőződé­süket. Önök most egy igen fontos történelmi helyzetben az egész vi­lág keresztyénsége számára gon­dolkoznak és döntenek ... I>. Konferencia-dömping ? „É16 kövek“ címmel elmélkedik Jean Frazer, az ökuméné Ifjúsági Osztályának titkárnője a legújabb News Sheet-ben. Ugyanazt a kérdést veti fel a világon mindenütt kialakult nagy konferencia- és kongresszus- hullámmal kapcsolatban, ami annyi magyar keresztyénben vetődik fel, mikor a keresztyén konferenciák szá­zairól hall egy-egy évben. Most ke­rülnek kiadásra a nyári konferenciák meghívói. Ismét alkalom lesz „rémü­lettel“ nézni erre az adathalmazra, amelyben igehallgatásra szomjas hí­veink buzgón keresik majd a nekik való konferenciát. Talán lesznek, akik furcsának fogják találni ezt a konferencia-„dömpinget“. Hallgassák meg ezek, mi a véleményünk a sok keresztyén konferencia hasznáról? Jean Frazer ezeket írja: „Talán valaki hajlamos arra, hogy megkér­dezze: vájjon a keresztyén élet kon- íerenciázásból áll?“ Leo Zander, a legutóbbi ortodox konferencia egyik vezetője írta az oslói konferenciáról szóló cikkében, hogy: „A múlt száza­dokban a keresztyének katedrálisokat építettek, hogy velük dicsérjék és di­csőítsék Istent. A mai keresztyénség ezt nem épületek emelésében találja kifejezve, hanem emberek és asszo­nyok összegyűjtésében. Az egyház épületét ma nem a kövekből épült katedrálisok, hanem az „élő kövek“ képviselik, akikről I. Pét. 2:5 mondja, hogy felépülnek „lelki házzá“. Ez — írja Zander professzor —- bű jelképe korunknak: konferenciák és kongresz- szusok korszaka ez. Néha ezek igény­telen gyülekezetek, mint egy falusi kápolna; máskor egy hitvallásra vagy nemzetre kiterjedő nagy kongresszu­sok, amik úgy emelik fel a kereszt­jüket minden más világi épület fölé, mint egy katedrális. Ismét máskor nemzetközi vonásokat vesznek fel, s valósággal egyetemessé lesznek: élő hasonmásai a konstantinápolyi Szent Sophia katedrálisnak, vagy a római Szent Péter székesegyháznak. Ilyen igénye van az Ökumenikus Mozga­lomnak, amelynek célja, hogy egye­sítsen minden keresztyéneket, a Győ­zelmes Egyház, a Mennyek Országa valószerű látomásaként.“ Köszönjük Istennek — fejezi be- cikkét Frazer kisasszony — a nagy gyűlések ihletését. Igen, köszönjük a nagy gyülekezé­sek ihletését. A konferenciákat, ame­lyeken olyan nagyon nyilvánvalóan szokott megmutatkozni Istennek ez az építő hatalma. Kis falusi kápolnák, vagy katedrálisok-e ezek a mi gyűlé­seink, nem fontos. De bizonyos, hogy élő kövek rakódnak általuk egybe, lelki házzá. Korunk jelensége a sok konferencia. De nap lehetne korunk jellegzetes tünetévé, ha Isten nem ezt szánná most az egyház elsődleges feladatá­nak: összegyűjteni Isten elszéledt ju- hait, férfiakat és nőket, hogy egymás hitén épüljenek fel lelki házzá. Ezért ne konferencia-dömpingről beszélj, hanem Isten kedves eszten­dejéről, melyben Isten valósággal árasztja a kegyelmét alkalmak soka­ságán keresztül. I». A magyar protestantizmusnak érdekes vendége van: Kenneth Les­lie amerikai baptista lelkész, a „The Protestant.“ c. egyházi újság szerkesztője. Kenneth Leslie meg­látogatta egyetemes egyházunkat, s az összegyűlt lelkészekkel és egy­házi munkásokkal hosszú, rend­kívül érdekes beszélgetést tartott. Látogatása után nyilatkozott az Evangélikus Élet munkatársának. — Szerkesztő úr, hogyan került Magyarországra ? Á református egyház meghívá­sára jöttem ide, Bereczky püspök urat ismerem. — Mi a célja látogatásának? Meg akarom ismerni helyszínen a magyarországi protestantizmust. Nagyon érdekel az egyházak belső élete, s rendkívüli módon az a megegyezés, amit az egyházak itt az állammal kötöttek. Én ezeket ä megegyezéseket az egész nyugati keresztyénség számára is tanulsá­gosnak tartom, s fel akarom hasz­nálni lapomat, a „The Protestant“- ot arra, hogy tiszta képet adjak az itteni helyzetről, ellentétben azok­kal a propagandisztikus ferdítések­kel, amikkel az amerikai sajtó ke­zeli ezt a kérdést. Lapomnak szé­leskörű kapcsolatai vannak, jelen­tős számú és súlyú olvasótábora, missziót szeretnék rajta keresztül teljesíteni az önök érdekében is. — Mi a véleménye az átlag ame­rikainak a mi helyzetünkről? Az átlag amerikai a fent emlí­tett sajtókampányból azt tanulja, hogy a magyar egyházakat az itteni kormányzat meg akarja sem­misíteni. Ezt persze a protestantiz­mus nagy tömegei nem hiszik el, de sajtójuk csak azoknak az egy­házi köröknek van, amelyeknek ez a véleményük. A „Federal Council of Churches“ (Protestáns egyházak közös tanácsa) pl. így nyilatkozott, s azt tanácsolta a magyarországi keresztyénségnek, hogy alkosson a római katolikusokkal egy frontot a szocializmus ellen. — Ismerik az amerikaiak a ma­gyarországi protestantizmus törté­nelmi viszonyát a katolicizmussal? A műveltebbek azt tudják, hogy a protestantizmus volt itt mindig Miképen »Siethetik újonnan az — akinek múltja van ? Jézus egyszer azt mondotta a kegyes öreg Nikodémusnak, aki még hozzá olyan presbiter-féle volt Jeruzsálemben, hogy nagy válto­zásra van szüksége. Aki újonnan nem születik, nem megy be az Isten országába. Nikodémus mé­lyet sóhajtva, a következő kérdés­sel válaszolt: Miként születhetik az, aki vén? Nikodémus kérdése ma az egész keresztyénség kérdése. Hiszen a keresztyénség is vén. Múltja van. A kétezeréves múlt elég nagy prob­léma az újonnan születés szem­pontjából. De néha az öt-tíz évre visszamenő múlt sem csekély kér­dés. Erről tanúskodik a tanítvá­nyok esete húsvét után. Ügy történt, hogy a tanítványok Jeruzsálemet elhagyva Galileába mentek, hogy ott várják be fel­támadott Uruk megjelenését. Sok­szor kerül az ember kísértésbe vá­rakozás közben. Izrael népe is ak­kor került kísértésbe, mikor 40 napig kellett várakoznia, hogy Mó­zes lehozza a szövetség tábláit a Sinai hegyről. Az a 40 nap is, amely Jézus feltámadása és mennybemenetele között telt el, a kísértés ideje volt. A tanítványok elveszítették türelmüket. Erőt vett rajtuk a kételkedés és a bizonyta­lanság érzése. Nem érdemes tovább várni! Valami okosat kellene csi­nálni! Végre Péter kiadta a jel­szót: Menjünk el halászni! Es akik egykor arra kaplak megbízatást, hogy az evangélium hálójával a kezükben Isten országa , számára embereket halásszanak, visszatér­tek régi foglalkozásukhoz -— múlt­jukhoz. Ilyen szívó hatása van a múltnak. Ki ne érezné önmagán? A múlt nemcsak szép emlékek és drága kincsek hordozója lehet, ha­nem a kísértő eszköze is. A tanít­ványokat a múlt hatalma — nagy­péntek és húsvét beszédes jelei után is — képes volt megejteni. Famentek halászni' — és nem fog­tak semmit. A várakozni nem tudó, tiiielmetlen, múltjához visszatérő keresztyénség legtöbbször ide jut. Nem fog semmit. De Jézus éppen ennek a múltjához visszatérő, ezért csődbejutott és kenyérgondokkal küzdő tanítványt seregnek jelen­tette meg magát a Genezáret-tö partján. Ez a megjelenése volt éppen a nagy változás, az egyház újonnan születése. Miképen születhetik újjá, akinek múltja van? — Ügy, liogy Jézus nem hagyja magára. Akkor sem, mikor a múltjához vissza akar térni. Utána megy. Beleszól a dol­gaiba. Sok embert önt el az indu­lat, mikor az egyház kérdéseivel találkozik. Nem bírja az egyházat múltja miatt. Sok ember húzódott vissza az egyházi élettől, mikor észreveszi, hogy mennyi emberi aljasság tud ott is meghúzódni. Jézusnál senki sem ismeri jobban az egyház bűneit. Ő mégsem irtó­zik egyházától. Nem hagyja ma­gára. Szereti. Ezzel a nagy szerete- tével hozza létre a változást. Jézus szeretete nem képmutató, - szinte bántóan nyílt és megértő szeretet. Figyeljük csak meg, mit kérdez a múltjukhoz visszatérő és semmit sem fogó tanítványoktól. Van-e ennivalótok? A legegysze­rűbb, legmateriálisabb kérdést leszí fel. Nem teológiai konferenciát ren­dez számukra. Tisztában van az­zal, hogy a tanítványoknak gyom­ra is van és hogy a gyomor fontos tényező. Ezt ő egyáltalán nem szé­gyenig mint ahogy Pál apostol sem szégyenlette később az egyházat Krisztus testének nevezni. Nem so­kat beszél — az éhes emberek ál­talában nem szeretik a sok beszé­det —, hanem megmutatja nekik, hogy ő nemcsak az emberi lélek megváltó Ura, hanem Ura a ten­gernek és tónak és mindannak, ami abban van. Ura a szántóföld­nek és a kenyérnek is. Mikor az ő szavára vetik be a hálót, csodá­latos módon 153 halat fognak. Csoda volt, de mi arra a célza­tosságra figyeljünk, amellyel Jézus ezt a csodát tette. Bizalmukat akarta helyreállítani ezzel az anya­gi megsegítéssel. Azt akarta, hogy jobban bízzanak ezentúl abban a hálóban, amelyet nékik adott — az evangéliumban. Szeretné, ha be­látnák, hogy milyen esztelenséget tettek, mikor ezt a hálót elhagy­ják. Szeretné, ha új kedvvel állná­nak a munkába. Végül a nagy változást azzal hozta létre Jézus a múltjukhoz visszatérő tanítványai között, hogy a parton megvendégelte őket. Ed­dig inkább ők készítettek ebédet Jézusnak. Most Jézus készít ebédet nekik. Mire odaérnek, már minden kész. Ott a tűz, mellette a kenyér és a hal. Azzal, hogy Jézus oda­hívja az ö bűnös egyházát asztalá­hoz, azzal, hogy veszi a kenyerei, megtöri és nékik adja, azzal szüli újjá tanítványait. Az Or asztalánál, az oltáron, az úrvacsorában, ott, ahol a bűnökön nem segít más, csak a bocsánat — ott születik újonnan az egyház. A húsvét és a mennybemenetel közötti 40 napban, a Genezáret ta­vánál, a nagyobb fogás Jézusé volt. A tanítványok csak 153 ficánkoló halat fogtak ki a tó vizéből, de Jézus szeretetének, megértésének és bűnbocsátó kegyelmének hálójá­val hét csödbejutott tanítványt, a múltjához visszatérni akaró egész csődbejutott egyházát húzta ki a kétségbeesés és kétkedés sötét ten­geréből. Hogy ez megtörténheteíl, nagyobb csoda, mint a 153 hal. Fis Jézus Krisztus ugyanígy ke­resi ma is kétségbeeső tanítványait. Az egyház újjászülethetik akkor is, ha vén, akkor is, ha terhes múltja van. Benciór László Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tiberias tengerénél: megjelen­tette magát pedig ekképen: Együtt valónak Simon Péter és Tamás, akit Kettősnek hívtak, és Nátánáél, a galileai Kánából való, és Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül. Mondó nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is teveled. Elmenének és azonnal a hajóba szállónak, és azon az éjszakán nem fogtak semmit. Mikor pedig immár reggele- dék, megálla Jézus a parton; « tanítványok azonban nem isme- rék meg, hogy Jézus van ott. Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivaló­tok? Feleiének néki: Nincsen! Ö pedig mondó nékik: Vessé­tek a hálót a hajónak jobboldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bír­ták azt a halaknak sokasága miatt. Szála azért az a tanítvány, akit Jézus szeret vala, Péternek: Az Ür van ott! Simon Péter azért, amikor hallja vala, hogy ott van az Ür, magára vévé az ingét (mert mezítelen vala) és beveté magát a tengerbe. A többi tanítványok pedig a hajón ménének (mert nem mész- sze valónak a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a ha­lakkal. Mikor azért a parira szálló­nak. látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér. Mondó nékik Jézus: hozzatok a halakból, amelyeket nőst fog­tatok.­Felszálló Simon Péter és ki­vonó a hálót a partra, amely .->/*«.■ volt nagy halakkal, százötven hárommal; és noha ennyi, vala, nem szakadozik vala a háló. Mondó nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? mivel­hogy tudják vala, hogy az Űr 6. (János 21; 1—12.) A* „Evangélikus Élet“ szerkesztősége és kiadóhivatala, VIII., tlilői-út 24 Telefon: 137—886. Istent iszteleti-rend 1949 május 8-án. Deák-tér 4. (ifjúsági) d. e. 9 Deák-tér 4. (úrvacsora) d. e. 10 Deák-tér 4. d. e. 11 Deák-tér 4. (úrvacsora) d. e. 12 Deák-tér 4. (evangél.) d. n. 5 Fasor (ifjúsági) d. e. '/>10 Fasor d. e. 11 Fasor d. u. 4 Dózsa György-út 7. d. e. V2IO Üllői-út 24. d. e. V2IO Üllői-út 24. d. e. 11 Rákóczi-út (szlovák) d. e. 10 Rákóezi-út d. e. Vü12 Rákóczi-út d. u. 4 Bécsikapu tér (úrvacsora) d. e. 9 Bécsikapu tér (úrvacsora) d. e. 11 Ostrom-u 31. d. e. 7 Toroczkó tér d. e. *M) Óbuda d. e. 10 Óbuda d. u. 4 • Római-fürdő d. c. 9 Böszörményi-út 2/a. d. e. 9 Böszörményi-út 2/a. d. e. 11 Schotz László Muncz Frigyes Grünvalszky Károly Grünvalszkg Károly Gálát György Kemény Lajos Pásztor Pál Pásztor Pál Pásztor Pál ifj. Rimár Jenő Fekete István Szilády Jenő dr. ifj. Rimár Jenő Szabó Aladár Roszik Mihály Sréter Ferenc Sréter Ferenc Danhauser László Komjáthy Lajos ifj. Rimár Jenő Dezséry László Ruttkay Elemér Ruttkay Elemér Böszörményi-út 2/a. (evang.) d. u. 6 Csepregi Béla Fóti-út 22. (ifjúsági) d. e. V2IO Fóti-út 22. d. e. II Fóti-út 22. d. u. 4 (szeretetv.| Tomyi-úti iskola d. e. 8 Zugló d. e. II Zugló (szeretetvendég.) d. u. 4 Rákosfalva d. e. V2I2 Thaly Kálmán-utca d. e. V2IO Tbaly Kálmáíi-u. d. e. 11 Lehel László dr. id. Rimár Jenő id. Rimár Jenő ifj. Rimár Jenő Scholz László Srholz László Ferenczg Zoltán Rezessy Zoltán dr. Rezessy Zoltán dr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents