Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-04-16 / 15. szám

Háború vagy Béke? A szenvedése. Egyszer valaki azt kérdezte: Miért kellett Jézusnak annyit szenvednie? Azt felelték reá: Hogy egyetlen em­ber se lehessen a földön, akármeny- nyit szenved is, aki azt mondhassa: Öt nem érti meg senki. Igen, Isten egyszerűbben is halálba vihette vol­na a Fiát, s kevesebb szenvedés is elég lehctelt arra, hogy a kegyelem „oka“ lehessen. Isten mégsem taka­rékoskodott. Isten mégsem kímélte az egyszülött fiát. Azért történt ez, hogy a Passió valóban vigasztalá­soddá lehessen. A bűneid miaui minden keserűségben, betegségben, halállal való vívódásodban, minden emberi tehetetlenségben, szorongatta- tásban, éhségben, s bármilyen földi szenvedésben ez szerzi számodra az örömhírt. Minden földi szenvedés a bűneink következménye. Minden szenvedésért magunkat vádolhatjuk. Az az Isten szeretete. hogy önmagát éppen arra áldozza, hogy belemen­jen a bűn minden következni én vébe, vállalja annak minden ódiumát, méltatlanul, ártatlanul, „ok nélkül“ szenvedjen, hogy te „ok nélkül“ kaphass szabadulást. Mert kegyelmet akart szerezni neked, anélkül, hogy megérdemelted volna. Váltságot fi­zettek értünk. Vért ontottak értünk, ártatlan vért. hogy megváltassunk, „nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és ártatlan vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az ő tulajdona legyünk, az ő országában, ő alatta éliiink. örök t«*azsáeban. ártatlanságban és bol­dogságban“... Igen. ..a mi betegsé­geinket fí viselte, fáidalma’nkat hor­dozó, m eesobesíttetett bűne'nkért, mertrontafott a mi vétkeinkért, bé­kességünknek büntetése van rajta és az ő sebeivel gyógyulánk me«,“ Az cí szenvedése a mi békességünk büntetése. Pékesséelink ára. A szent, a bűneinkért boráévá Tsten szenve­déseiben töltötte kj „ bosszúiét. Az n szenvedése miatt nézhet ma rád irgalmas szemével • • • A halála. Halálában lett .nyilvánvaló mennyire haragszik Isten a hűn miatt. Ha nem vetted volna elég komolyan a bűneidet, gondol! most arra. hogy Tsten miiven ko­molyan vette. Tsten nem méretezi túl sohasem a dolgokat. Ha Noét talált, kimenekülhetett az ember az özönvízből. Ha csak néhány igaz lett volna Sodomáhan és Go­A párisi békegyűlésre készül a nagy világ. Országunk nepes küldöttséget szándékozott kijuttatni erre a történelmet for­máló nagy gyűlésre. A népes kül­döttséget nem tartottuk nagynak. Ha külpolitikai kényszerítő okok miatt meg is kevesbedik a küldöt­tek száma, az a fontos, hogy azok a kiválasztottak és kevesek, akik mégis eljutnak oda, tudjanak szol­gálni és küzdeni a béke művének megalapozása érdekében. A gyűlés megnyitása abban az időben van, amely előtt a világ ke- resztyénsége legáhítatosabb ünne­peit tartja. Delegátusaink falán éppen ezeknek az ünnepeknek nannalai és éjszakáiban utaznak békés országokon keresztül. S a hosszú i'tazás alatt lesz ideiiik meditációkra. Nagypéntek és Hús­vét nania<t talán sokan töltik vas­úti kocsikban. S száguldó vonal­jaikba behallatszik egyik-másik temnlom harangszava s látnak ün­neplő komolysággal templomba menő vagy onnan jövő sokaságo­kat. Ezek a férfiak és asszonyok azért hálálkodtak a templomok­ban és azért könyörögnek Isten­hez. mert Tsten balólra adta Fiát a világ békességéért. I.ehe’et'en volna a dátumok keltette érzése­ket és gondolatokat a mi és a töb­bi országok delegátusainak elhes- segtetni lelkiismeretük elől. IO morában, megmenekült volna. Ha az ember ki tudná engesztelni Is­tent a bűneivel kapcsolatban, nem küldte volna hiába meghalni a fiát az emberért. Mert ne felejtsd el, hogy ő valóban megüresítette magát ezért, szolgai formát vett fel ezért, isteni dicsőségét hagyta el ezért, s ne felejtsd el, hogy ezért ő odáig jutott, (ő, az Isten Fia!) hogy Isten is elhagyta őt: Én Is­tenem, én Istenem, miért* hagytál el engemet? Ha a mi bűnünk nem volna halálos, nem küldte volna érettünk halálba a fiát. Ha a bű­nünket le tudnánk vezekelni,* nem áldozta volna fel értünk. Ha a bű­nünk nem volna fontos, nem szánta volna erre a beavatkozásra. De mivel szeretett minket, bűnbe keveredett gyermekeit, s mivel mi önmagunkkal tehetetlenek vol­tunk, mivel mi csak halált érde­meltünk, feláldozta a fiát éret­tünk. Krisztus halálának sötét­jében látod meg a bűneid igazi horderejét. Halálában lett nyilvánvalóvá az is, bosv meg kell térnünk, s az ő halálából kell merítenünk ke­gyelmet kegyelemért. Itt lett nyil­vánvalóvá az is, hogy meg lehet térnünk. Az egyik lator az utolsó nercben is kegyelmet kaphatott, c«ak azért. m,prt oda fordult ah­hoz segítségért, akinél valóban otf van a bocsánat. A lator nedig nem volt mindennapi bűnös, ő cégéres bűnös volt. s látszólag minden magábaszállásró' lekésett. A keresztfán emberi szemmel néz­ve késő a bánat. Isten előtt soha­sem késő. Még ma í«. még én is, megtérhetek hozzá. És vele lehe­tek a paradicsomban. De halálában lett nvilvánvaló az is, hogv vele együtt kell meg­halnunk a bűn számára. Aki őt követni akaria, tagadia meg ma­gát. vegye fel az ő keresztiét és űgv kövesse. Tagadia meg magát. Nyílván nem a kultúráiét, a jelle­mét. vagv a nénéf. hanem a bű­neit magában. Nem kell kifordul­nod1 a sarkaidból, nem vétetsz ki a világból. De a bűneiddel szem­be kell fordulnod. Isten látia őkpt és te is látod őket. Nines közietek félreértés. Meg akar újítani. Szegény lelkipásztor! Senkinek se könnyű a sora, de kü­lönösen a lelkipásztornak nem. Ha őszül a haja — már túl öreg. Ha fiatal — nagyon tapasztalatlan. Ha hat gyermeke van — túl sok. Ha nincs gyermeke — rossz pél­dát ad. Ha a felesége énekel a kórusban — fennhéjázó. Ha nem énekel — nem alkalmaz­kodik »férje munkájához. Ha a lelkész kidolgozza prédiká­cióját — száraz. Ha nem dolgozza ki — felvág a szóbőségével. Ha sokat olvasgat otthon — nem szereti a népet. Ha sokat forog az emberek között — jó volna, ha otthon is maradna, hogy legalább készüljön a prédiká­cióra. Ha gyakran forog a szegények kö­zött — népszerűséget hajhász. Ha a gazdagok otthonában látják — „arisztokrata“ allűrjei vannak. Ha valami nem sikerül — az ő bűne. Ha valamit jól csinál — mindig akad valaki, aki jobban is meg tudta volna csinálni. Szegény lelkipásztor! A te dicsőséged nem emberi véle- méinyeken fordul meg. A te dicsősé­ged az, ha esziköz Lehetsz az Ő kezé­ben. Sana. A hatalmas lendületű világbéke- mozgalom, amely április 24-én Pá­rizsban fog ülésezni 450 millió em­ber képviseletében, kétezer kiküldött jelenlétében, s amelyen ott lesz a magyar negyven tagú küldöttség is és közöttük dr. Vető Lajos püspö­künk és Bereczky Albert ref. püspök, nemcsak a mi közvéleményünket mozgatta meg, hanem a világ érdek­lődésének is központjába került. Nincs ember, aki ma fel ne vetné nyíltan vagy titkon ezt a kérdést: Elkerülhető-e a háború vagy nem? A történelem bizonysága szerint minden időben voltak háborúk. Hé- gel a múlt századbeli német bölcsész a háborút szükségesnek tartotta, mert ez a poshadó emberi társadal­mat előre lendíti. A hitlerizmus ezt a felfogást átvette, amikor a háborút természetes állapotnak, és örökké folvónak tartotta. Plátó, Sokrates görög bölcsek a háborúk okait az egyes államok gyarapodási törekvé­seiben vélték megtalálni, Voltaire francia tudós rablásnak minősítette a háborúkat. Korunk világszemlélete, a marxizmus általában ellenzi a há­borúkat, különösen pedig a rabló, a támadó, a leigázó és kizsákmányoló háborúkat, de jogosnak tartja a nem­zeti, a gyarmati felszabadító hábo­rúkat, avagy a társadalmi kizsákmá­nyolás megszüntetésére irányuló for­radalmi harcokat. A háborúk okait a hadviselőfelek mindig álcázni szok­ták. Az első világháborúban az an­golok és franciák a német császári erőszakosság ellen hirdettek harcot, a cári Oroszország, a kis szláv népek megvédésére hivatkozott, Németor­szág pedig az orosz zsarnokság elleni harcot hirdette, de az igazi ok ezen országok nagytőkéseinek a piacok­ért és a haszonért folytatott ádáz tü­lekedéseiben rejlett... A második vi­lágháború mögött ismét ott dolgoz­tak a különböző országok nagytő­kései a hadianyag-gyárosok, de két­ségtelenül ott volt az okok között a két világnézetnek az orosz szocializ­musnak és a hitlerizmusnak kibé­kíthetetlen ellentéte. Hitler hangoz­tatta is. hogv a felsőbb rendű német fai világuralomra tör. a határokon túli németséget egyesíteni akarja, de kitűnt a gyakorlatban, hogy nem csak Auszriát és a Szudéfa vidéket foglalta el, hanem cseh. lengyel, stb. területeket. Ezzel a világhatalmi tö­rekvéssel szemben léptek fel a szö­vetséges nagyhatalmak. A marxizmus felfogása szerint csak kétféle háború van: igazságos és igazságtalan. Igaz­ságos az. amelv a leigázott népet fel akarja szabadítani bármilyen leigá­zás alól, legyen az nemzeti, nyelvi, vagy gazdasági kizsákmányolás, és igazságtalan minden háború, amelv más népek területe vagv bármilyen más megrövidítése ellen irányul. Elkenilhető-e a nagyon kiélezett helyzetben a háború? Erre igennel kell felelnünk, de nem a pacifizmus hangoztatásával, hanem a háború megelőzésére irányuló komoly ké­szüléssel. Erősíteni kell a világ népeinek héketáborát. főleg a nyu­gati államokban. Meg kell értetni a munkássággal, hogy az a világ, amely a kizsákmánvolást és elnyo­mást megszüntetni akarja, jobb világ, mint a nagytőkéseknek elnyomó vi­lága ... Meg kell értetni a dolgozó néppel, hogy a háború rá nézve csak szenvedést blent, és csak a hadianyag-gyárosoknak haszon. Meg kell nyerni a béke mel’eH a háború ellen a munkásságon kívül a polgá­rokat, és nem utolsó soTban az egy­házak pamságát. A széles tömegeket kell mindenütt mozgósítani a béke érdekében. Széles frontot kell alkotni a békéért, főleg a nyugati államok­ban, de ugyanakkor erősíteni is kell hadseregünket, mert minél erősebb katonailag egy állam, annál inkább védekezhetik a háború ellen. Meg kell buktani a munkástömegeknek a háborús kormányokat nyugaton, ez nedig nem kis harcot jelent. Olyan demokratikus kormányokat kell ala­kítani, amelyben a béke képviselői erősebbek a háború képviselőinél. Most tehát az a feladat, hogv a bé­kéért harcoljunk, a mi papságunk­nak pedig az a feladata, hogy egy­házunk népével együtt imádkozzunk a békéért, a béke világmozgalom si­keréért. Tátrai Károly Evangélikus Élet A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötét vala, oda méné Mária Magdaléna a sírhoz és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. Futa azért és méné Simon Péterhez és ama másik tanítvány­hoz, akit Jézus szeret vala, és monda nekik: Elvitték az Urat a sírból és nem tudjuk, hova tették őt. Kiméne ezért Péter és a másik tanítvány, és ménének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert és előbb juta a sirhoz. És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők, mindazáltal nem megy vala be. Megjőve azután Simon Péter is nyomban utána és beméne a sírba és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a le­pedőkkel, hanem külön összegönygyölítve egy helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. Visszamenőnek azért a tanítványok az övéikhez. I Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban sirán- kozék, behajol vala a sírba. És látá két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste fcikiidt vala. És mondának azok néki: Asszony miért sírsz? Monda néki: Mert elvitték az én Uramat és nem tudom, hová tették őt. És mikor ezeket mondotta, hátrafordula és látá Jézust ott állani és nem tudja vala, hogy Jézus az. Épenígy a halottak feltámadása is. ELVETTETIK ROMLAN­DÓSÁGBAN, FELiTÁMADTATIK ROMOLHATATLANSÁGBAN. ELVETTETIK GYALÁZATOSSÁGBAN, FELTÁMASZTATIK DICSŐSÉGBEN, ELVETTETIK ERŐTLENSÉGBEN, FELTÁ­MASZTATIK ERŐBEN. Elvettetik érzéki test, feltámasiztatiik lelki test. Van érzéki test és van lelki test is. Így van ez megírva: Lön az első, ember, Adám élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. De nem a lelki áz első, hanem az érzéki, azután a lelki. Az első ember a földből való, földi, a második ember az Ür, a mennyből való. Amilyen ama földi, olyanok a földiek is, és amilyen ama mennyei, olyandk a mennyeiek is. És amiiképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlan- ságot. Imér titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltoizunlk. Nagy hirtelen egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni és a hajlottak feltámadnak romolhatat- lanságban és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romlatlanságot öltsön magára és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik és a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, melv meg vagyon írva: ELNYELETETT A HALÁL DIADALRA. HALÁL, HOL A TE FULLÁNKOD? POKOL, HOL A TE DIÁD ÁLMÁD? A HALÁL FULLÁNKJA PEDIG A BŰN. A BŰN EREJE PEDIG A TÖRVÉNY. DE HÁLA AZ ISTENNEK, AKI A DIADALMAT ADJA NE­KÜNK A MII URUNK JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL. Amerikai protestánsok a „keresztény front" ellen Amerika egyik legfontosabb egy­házi lapja, a Christianity and Crisis legújabb számában J. C. Bennett egyetemi tanár foglalkozik Spellman bíboros felhívásával: alakítsanak a protestánsok közös frontot a katoli­kusokkal „a gonosz ellen.“ Bennett hangsúlyozza, hogy az amerikai protestánsok nem lehetnek a katolikusok szövetségesei a katoli­kusok „szent“' háborújában a kom­munizmus ellen. Minden protestáns ember tudja, hogy a római egyház eljárásában mennyire szerepet játsza­nak az e világi szempontok, s a leg­szentebb dolgokat milyen könnyen azonosítják erkölcsileg kétes politi­kai célzatokkal. A katolikus egyház messzemenően felelős azért, hogy a kommunizmus negatív ítéletet for­mált a vallással szemben. Protestáns oldalról is túlságosan későn ébred­tünk Tá a szociális igazságosság döntő jelentőségére. De a protestantizmus sóikkal inkább képes felismerni az egyház felelősségét a rászakadt ba­jokért. „A katolikusok kommunistaellenes hadjáratával szemben meg kell álla­pítani — Írja Bennett —, hogy Amerikában is sokan várják a kom­munizmustól a szociális szorultság­ból való szabadulást. Az a keresztyén- ség. amely az emberiséget háborúra szólítaná fel a kommunizmus ellen, elveszítené utolsó kapcsolatát is azok­kal, akik az aktuális társadalmi kér­déseik megoldását a kommunizmus­tól várják.“ Meghívó a budapesti Szabadság-tér 2. szám alatti rét. templomban 1949 április 24-én, vasárnap este 7 órakor tartandó ünnepi orgonahangversenyre Bevezetőt mond: Dr. VICTOR JANOS lelkipásztor. Orgonái: DALNOK LAJOS orgona- művész. e.fiyliázi szolgálatának 10. évfordulója alkalmából.) Közreműködik a LUTHERANIA VE­GYESKAR, WELTLER JENŐ kar- nagy vezényletével. Műsoron: Az orgona nagymestereinek művei. — „Ünnepkörök az orgona­zenében“. — Versenyművek. A műsor tartama 70 perc. BELÉPŐDÍJ NINCS! Részletes műsor kapható a helyszínen 2 forintos árban, megváltása nem kötelező. Hangversenyeinket 24-én és folytatólag minden második vasárnap este 7 órai kezdettel tartjuk. Terjeszd a hang­versenyek hírét! Hívd ismerőseidet is! MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents