Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-04-02 / 13. szám
XIV. évfolyam 13. szám. 1949. április 2. Egyes szám ára 1 forint. ns S Z A VÉTSÉG LAPJA ■UH Az igazi Lutheránia Nyílt tevéi a nyugati keresztyénséghez Irta: Gaudy László A magyar evangéliumi keresz- tyénség félelem nélkül él. Csodálkozással hallja és olvassa, hogy a nyugati keresztyénség sajtója tele van a jövővel szemben való félelemmel. Nálunk a templomok vannak tele hívő, imádkozó és Igéi hallgató lelkekkel. -S az evangéliumi egyházak munkásai mindennemű korlátozás nélkül végezhetik Istentől vett munkásságukat. Ez: a munkát az úgynevezett „materialista gondolkodású“ állam értékeli s egyházainknak rendelkezésére bocsátja azt a pénzsegélyt, amely az egyházi alkalmazottak szolgálataiért méltányos és jogos. A magyar evangéliumi egyházak belső békességben élnek, de hallják a határaikon átszürődő háborús híreket és közelgő nagy veszedelmeket. Mi magyar keresztyének soha semmiféle háborútól nem féltünk. Nem kezdeményeztük azokat. Nem szolgáltuk ki a bűnös háborús kabineteket meghunyászkodó alázattal. Isten kezében tudtuk magunkat mindig és nyugodtan tudtuk várni a háborúk kezdetét és végét. Ma is nyugodtan hagyatkozunk Isten kegyelmére —• az ijesztő idegháborű előcsatározásai közben is. Ugyanezt hisszük a nyugati ke- resztyénségről is. Ezért is tudjuk becsülni a nyugati keresztyénsé- get. Tudjuk azt, hogy ott ma milyen sokan imádkoznak a mi helyzetünkért. S ők is tudják azt, hogy mi is imádkozunk ma érettük, hogy a helyes keresztyén, az úgynevezett keskeny útról magukat letéríteni ne engedjék. Boldogan tudtuk azt, hogy a második világháború legellenségesebb hónapjaiban keresztyén kezek ott sokszor csak azért kulcsolódtak össze, hogy miérettünk imádkozzanak s nekünk később lelkileg és anyagiakban is segítségünkre siethessenek. Boldogan valljuk a nyugati ke- resztyénséget magunkkal egynek az una sancta ecclesiában. Testvérek vagyunk elszakíthatatlanul és tökéletes örömben és boldogságban az Űr Jézus Krisztus vére által. S mivel így a megingathatatlan közös hit köt minket egymással össze, merünk beszélni egymáshoz. A nyugati keresztyénség néhány év óta nekünk azt üzengeti, hogy tartsunk bűneink miatt bűnbánatot. Mi szívesen tartunk és tartottunk bűnbánatot bűneinkért, — de ezt csak a magunk jószántából tettük. Mi nem akarunk ilyen sokat kívánni a nyugati keresztyénségtől. Sokkal kevesebbet kérünk. Olyan valamit, ami nekik nem esik annyira fájdalmukra, mint annakidején az ő üzenetük nekünk. Mi csak azt kérjük tőlük: fáradozzanak a békéért. Ds nemcsak templomaikban és imáikban hordozzák szívükön ezt gondolatot, hanem amilyen jól ismerik velünk együtt a háború rémét, igyekezzenek ott is meggyőzni mindenkit arról, hogy a háború nem keresztyén emberek dolga. Hogy a háborúért elsősorban a keresztyén embereknek l^ell vállalni a felelősséget. Nem a másik fél előtt csupán, hanem más Valaki előtt. Mi keresztyének, itt keleten és ott nyugaton, egyformán jól tudjuk azt, hogy nekünk mindany- nyiunknak meg kell jelennünk Isten ítélőszéke előtt. S ott felelnünk kell pl. azokért a gondolatainkért és cselekedeteinkért is, amelyeket éppen ezekben a hónapokban hordozunk magunkban. Mi magyar keresztyének bátran mertünk és merünk felkiáltani és a nyugati keresztyénséghez átkiáltani: csak békét és békességet akarunk. Kiáltsa — a mi kérésünkre is — a nyugati keresztyénség is ugyanezt. A közös kiáltást meghallja az élő Isten. Mi keleteurópai keresztyénség hallottuk azt, hogy március 25-én az amerikai keresztyénség minden templomában nagy békedemonstráció volt. Az volt hazánk fővárosában, is ugyanazon a napon. Itt mindenki a békéért lelkesedett. Ma még nem tudjuk azt, hogy az állami élettől és a politikától független amerikai kérészVallásszabadság Az amerikai Good News Broadcaster újabb híreket közöl a spanyolországi protestánsok súlyos helyzetéről. Az egyik baptista gyülekezet ipari munkás tagjait a püspök feljelentésére vállalatuk elbocsájtotta. Be nem jelentett házi istentisztelet tartása miatt 11 hívőt bebörtönöztek és 13.000 pezeta pénzbírságra ítéltek. A protestánsok csak a püspök engedélyével temethetik el halottjaikat. Valamennyi protestáns sajtótermék csak a katolikus egyházi cenzúra láttamozásával jelenhet meg. Franco ügynökei 110.000 bibliát és más vallásos könyvet koboztak el és papírmalomban őrölték meg. Homer Bigart, a Herald Tribune munkatársa nemrég négy hetet Spanyolországban töltött. Üti beszámolójában azt írja, hogy a spanyol protestánsok még mindig másodrendű állampolgárok. „Hitüket nem gyakorolhatják nyilvánosan. Kápolnáik semmiben sem árulhatják el kityénségnek milyen erős volt a hangja s milyen őszinte és hatásos volt békekívánsága? De any- nyit magunkról tudunk, hogy mind a két békedemonstráció sikeréért imádkoztak magyar földön szívek és lelkek. 1* ekete vasárnapra virradás előtt vagyunk. A fekete vasárnap egészen más, mint a tőzsdei fekete péntek. Fekete vasárnapon jobban hisszük, mint minden más böjti vasárnapon azt, hogy minden gyülekezet látja maga előtt az érettük kiontott vért. Isten Fiának vérét szemléli, aki áldozatával előre megfizetett minden gyűlöletért, bosszúért, vetélkedésekért. Vajha ezt megérezné az egész békére vágyó világ, s engedelmeskedni tudna immár a leghatalmasabb szeretet legnagyobb cselekedetének. Hogy levelünk mikor és kihez jut el, számunkra lényegében érdektelen. Reméljük azt, hogy akikhez eljut, nem fogják megnem- értéssel fogadni. Azoknak pedig, akik levelünket megkapják, elolvassák és magukévá teszik, azoknak testvéri szeretetünket küldjük és fenti kérésünket megismételjük: küzdjenek ők is a békéért. A „vasfüggöny“ mögött élő egyik békére vágyó egyház szerény lapjának nevében írtunk, de egyben milliók nevében írtunk. S milliók válaszát várjuk — de Istennek könyörögjenek ők is. Mi érettük, ők érettünk. S csak egyért. Legyen béke a földön. Spanyolországban felé a templomi jelleget. Még egy táblát sem helyezhetnek el az utcán az istentiszteleti hely jelzésére. A telefonkönyvben sem szerepelhetnek protestáns kápolnák. Segura bíboros pásztorlevelében azt Irta, hogy a protestantizmust minden más világnézeti ellenfélnél veszedelmesebbnek kell tekinteni. A fővárosban valamivel jobb a protestánsok helyzete, mert a kormány tekintettel van a 'külföldiekre, de a vidéken annál sö- tétebb az elnyomás. A protestáns lelkészek által végzett esketést és keresztelést nem ismerik el törvényesnek. Ez különösen a munkásokat sújtja, mert feleségük és gyermekeik után nem kaphatják meg az előírt pótlékokat. A protestáns halottakat nem szabad egyházi temetőkben eltemetni és miután csak kevés polgári temető van, a protestánsok legtöbbször szabad területeken kénytelenek temetkezni.'4 A legtöbb evangélikus ember nincsen igazán tisztában azzal, hogy voltaképpen mit is jelent az, hogy 6 evangélikus. Külsőségekben és mellékes dolgokban keresi, vagy éppenséggel egészen félreérti evangélikus voltát. Mosl, amikor világszerte úgy tűnik fel, hogy válságban — és remélhetőleg megújulóban — van az evangélikusság, megpróbáljuk, hogy legalább néhány vonással felvázoljuk: mi az evangélikus hit, milyen az evangélikus vallásosság típusa, úgy, ahogyan a reformáció drága örökségét Luther Márton reánk hagyta. Az evangélikus hit szíveközepe az a meggyőződés, hogy nagyon szeret minket az Isten. Kegyelmes Istenünk van! Ez volt Luther újjongó felfedezése. Annyira szeret, hogy odaadta Jézus Kriszíust, halálba, keresztfára. — Persze egy pillanatra sem feledkeztünk meg közben arról, hogy ha- taimas, világteremtő, bűnt gyűlölő, ítélő az Isten. Jaj volna nekünk, ha minderről elfeledkeznénk. Mégis, a hitünk alaphangja ez az örvendezés, ez a hálaadás: kegyelmes az Isten! Innen, e felől a kegyelem felől szemlélünk mindent; a Jézus Krisztus érettünk felállított keresztfája alól. Üt látjuk meg, hogy mekkora a mi bűnünk, itt értjük meg, hogy milyen hatalmas és Jóságos az Isten."itt tölti el a szívünket a legédesebb érzés: a gyermeké, aki megbántott édesanyja ölébe sírhatja ki magát. A bünbocsánat mindent elsöprő és újjáteremtő hatalma. A híradás arról, hogy mindez csakugyan így van, az örömhír Jézus Krisztusról, ez az evangélium: mert ez az örömhír tölti be az életünket s mert Isten ezt az örömhírt hízta reánk, azért vagyunk evangélikusok: örvendező emberek. Ennek az örömnek, ennek a mindent besugárzó derűnek kell jellemezni az evangélikus embert. Az evangélikus vallás a bűnbocsánatot nyert emberek örvendező hite. Ebből bomlik, innen ered minden, ami az evangélikus veretet megadja. Hadd mutassunk reá csak néhány vonásra. Ezért vagyunk éneklő egyház. (Csakugyan azok vagyunk?) Hogy muzsikál Luther énekeiben ez az öröm. Főként a karácsonyi énekeiben. Nem véletlen, hogy Bach evangélikus volt. Aki hallotta a János Passiói, az ismeri ezt a Krisztus keresztjéből táplálkozó örömet. Ezért liturgikus az istentiszteletünk (csak- ugyan az?) Ezért emeljük magasra az örvendező hálaadás (eucharisztia) szentségét az úrvacsorát. Hogy kellene harsogni templomainkban a dicséretnek, hogy kellene özön- lenünk a kegyelem és bűnbocsánat asztalához! Ezért becsüljük meg az egyházi esztendőt. Az ünnepek pergő gyöngysorában Isten atyai szíve mosolyog reánk. S mi nem nézői akarunk maradni az isteni drámának, hanem boldog átélő!. A bűnbánat és alázat violaszínétől reményzöldön át pünkösd izzó pirosáig és húsvét ragyogó fehérjéig minden köntöst magunkra öltünk. Hiszen meg van Írva: Ültözzétek lel az új embert..., amelyet Isten teremtett! Esztendőről esztendőre, a kegyelem megújuló drága idejében újra teremti Isten bennünk az új embert Ezért vagyunk a feltétel nélkül hirdetett bünbocsánat, a gyónásban osztott oldozat egyháza. Isten túláradó szeretete gyarló emberszíveken és emberszájakon keresztül sugárzik reánk. Ezért vagyunk az egyetemes papság egyháza. Az evangélium nem kicsiny papi rend zsákmánya, hanem az egész gyülekezet kincse. Hirdetése szent kötelessége és boldog kiváltsága minden egyháztagnak. És ezért vagyunk — ezt talán legelőször kellett volna mondani — a hit egyháza. A hit Istenben való bi- zodalom, hangoztatja Luther. Valami egészen gyakorlati, hétköznapi dolog. Isten ígéretére való hagyatkozás, az igén való esüngés. Ezért nem aggodulmaskodhatik az evangélikus ember soha. Károgó pesszimizmus, rémhírterjesztés, csüggedés nem evangélikus jellemvonások. Mi az örömhír hordozói, a derű emberei vagyunk. Ezt a reánk bízott mennyei derűt kell szertesugároznunk az emberek között. Ezzel a csendes, de rendíthetetlen ürömmel kell szolgálnunk embertársainknak. Nincs nagyobb szolgálat, mint kétkedőket megnyugtatni, borongókat felderíteni, szorongókat megörvendeztetni. Így valljuk hitünket aprópénzre. Hiszen Luther maga mondta, hogy a hit nagyon is tevékeny, jó cselekedetekben elfoglalt, buzgó valami. A felebarát felé forduló hit a szeretet szolgálatában termi gyümölcseit. Az evangélikus ember nem húzódik el az élettől, hanem mindenütt ott található, ahol jó ügyért dolgoznak. Szeretet. Ez azt jelenti: felelősségvállalás. Az evangélikus ember felelősnek érzi magát a világért, amiben él. Az irgalmas samaritánus mozdulatával áll meg ott, ahol papok és léviták önzőn és gyáván továbbsietnek. Talán ezen a ponton tért el legjobban a közelmúlt evan- gélikussága Luthertől. — sokszor éppen a félreérteit Lutherre hivatkozva. Hogyan lehetnének^ az evangélium, az örömhír hírnökei közönyösek a világgal szemben? Ti vagytok a világ világossága, a gyertyatartóba tett gyertya — ez a parancs és Ígéret nekünk szól. Csak néhány nagyon töredékes vonással próbáltuk megrajzolni az igazi Lutheránia, az evangélium egyháza, az evangélikus ember arcát. Ezt az arcot csak maga Isten rajzolhatja meg bennünk, rajtunk, általunk. Ne álljunk ellent Szentlélek munkájának. Groó Gyula. A magyar protestáns templomokban világvasárnap a békéért imádkoznak A református, evangélikus egyházak és 4i Szabadegyházak Szövetségében tömörült baptista, metódista, adventista és testvérgyiilekezetek körlevélben hívták fel gyülekezeteiket, hogy virágvasárnap ünnepén a kékéért imádkozzanak. „Az evangéliumi intésnek engedelmeskedünk, amikor szót emelünk a béke ügye mellett.44
