Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-03-19 / 11. szám
4 Ismét: Felekezet vagy Egyház? A Lelkipásztor érdeklődést keltő címmel Nygren svéd profesz- szor-piispök tanulmányát közli: „The Basis of Ecumenicity in Lutheran Theology(Az ökumé- nicitás alapja a lutheránus teológiában.) A Lelkipásztor a közleménynek ezt a címiet adja: „Szétrobbantja-e a lutheri hitvallásosság az ökumenikus gondolatot? Nem tudjuk, hogy milyen mértékben teljes ez a körülmény, s milyen mértékben hű Nygren gondolataihoz, de. benne meglehetősen szegényen mutatkozik a „hitvallásos“ lutheránizmus önvédelme. A lutheránus magatartás jelenleg kritika tárgya az ökumé- nicitásra való igazi képesség tekintetében. A dolgot nem akarjuk eltúlozni. Világos, hogy a lutheránusoknak nem lényegtelen szempontjaik vannak a hitvallásos- ság hangsúlyozása közben. Az ökumenikus mozgalomban senki sem gondol ma már arra, hogy az egyházak Irénné „félúton“ találkozzanak. Nem gondolnak a régi- alliance-szellem felelevenítésére, s nem akarják összekeverni a hitbeli meggyőződést egy egységes kiismerhetetlen szűnkretizmusba. De az is kétségtelen, hogy a lutheránusok túl sok nyilatkozata a hitvallásosság hangsúlyozására manapság valójában úgy érvényesül, (mintha mi akarnánk kiölni az üku- ménicitás minden „fantáziáját“. Mert mi kilátás, mi látóhatár van egy olyan ökuménében, (vagyis egyházi egységmozgalomban), amely unos-untig azt ha jtogat ja- hogy fenn akarja tartani a hitvallásosságot?. Nygren néhány érve (ha ugyan ezek az érvek valóban az övéi) nagyon sántít, s kicsit úgy érzi az ember, mintha a felekezeti szíik- kebliiség lelkiismeretfurdalásában született volna. Mit értsünk pl. egy ilyen mondat fából-vaskarika tartalmán: „Ahogy mi evangélikusok semmit sem engedhetünk a nekünk adatott és általunk megismert igazságból, ugyanezt remélhetjük más keresztyén egyházak részéről is.“ Iía minden felekezet igazságnak tartAzt mi is valljuk, hogy minden meglévő felekezet a maga üzenetével ihletheti a másik egyházat, hogy megvizsgálja magát, vájjon helyesen és egészében érti és hir- deti-e az evangéliumot. De ilyen megállapítást nem lehet olyan fogalmazásban megtenni, amiből ilyen mondat is következhetik: „Ezen nem kell szomorkodnunk“. A hitvallásaink viszonylagosságáról beszél tulajdonképen Nygren, mégis azt tartja, hogy „remélhető“ u mindnyájunk ragaszkodása ezen részigazságokhoz. Hitünk szerint Krisztus azt kívánja tőlünk, hogy forrón vágyakozzunk a teljes igazság után, s ha kell „hitvallást“ is tudjunk áldozni, ha az ilyen áldozattal jobban megközelíthető. Egyik felekezet sem lehet egy percig sem nyugodt, ha nincs minden percben készen arra, hogy feláldozza a hitvallását az evangélium teljes igazságáért. A lutheri hitvallások épen ezt hangsúlyozva beszélnek sajátmagukról. Az evangélium, de saját hitvallásunk is azt tanítják nekünk, hogy amilyen komolyan vesszük hitvallásainkat, legalább olyan „köny- nyen“ is kell azokat vennünk, mert azok alá vannak vetve a Szentírásnak. Ezt a lutheránusoknak kellene a legjobban tudniok. A keresztyénség akkor hűséges önmagához, ha a Krisztus teste egységének ihletében él. Mi vezet minket arra, hogy a keresztyén egységnek ezt a vágyott látóhatárát (ha még olyan távoli látóhatár is ez), ismét és ismét elfalazzuk a híveink szemei elől? Aper- spektiváltan hitvallásosság reménytelen ökuménizmus. S ha reménytelenek vagyunk, jobb ha bevalljuk, hogy szét kell robbantani az ökumenikus gondololatot. D. BMMaawnm■mii ■iiibmii ni■ mi Minden evangélikus család asztalán ott legyen az „Evangélikus Élet“. „Itt élned és — meghalnod...“? Az idei március idusán újra száz és száz gyülekezetünkben s népgyíí- léstn hangzóit fel az „Isten, áldd meg -a magyart“ mellett második himnuszunk, a Szózat is Vörös- martynak ezt a rétori remekét, zengő bíztatását azonban mindazóta, hogy Egressy Béni dallamával az egész nemzet ajkára vette, — másképpen énekeljük, mint ahogy a költő megírta és akarta. A szép s szinte petőíii erejű buzdítás utolsó sora az alapszövegben — amint ezt mindenki tudja — „Itt élned, halnod kell“. Ezzel szemben mi egyházi és világi ünnepeinken, dalostársaságok ajkán is „... .meghalnod ..."-ni zengedeziink, mivel —ez ugyanígy közismert dolog — az Egressy kótája ebben a sorban két szótaggal hosszabb a Vörösmarty szövegénél. Holott a költő gyönyörű versében nyilván nem meghalni hívta a magyart. Sok irodalmi és zeneesztétikai vita folyt már e kérdés körül s mert egy muzsikus-embernek valamikor az az ötlete támadt, hogy az „. .. .élned . . .“ után ismételteti ugyanezt a szót, e „megoldás1, legalább dalosköri előadásban, de például a reformátusok 38. dicséret“-ében is úgyszólván közhasználatúvá lett. Pedig aligha kell különösebben hangsúlyozni, hogy az „.élned-halnod“ egycnsúlgos szó-ikerpárja ígg bizony egyszerűen felborul, meghamisítja a költő szándékát, de az értelemnek s a nyelvérzéknek is élesen ellene mond. Úgy érezzük, a költő eredeti gondolatához éppúgy simulna, mint ahogy a megszokott dallam adottságán se kellene változtatni és így mind a két szempontból eldöntené a vitát, ha a mostani — enyhén szólva, ünneprontó — szöveg helyett végre: „Itt élned és itt halnod“-at énekelnénk. F. S. Felhívjuk az evangélikus vállalkozók, kereskedő és iparos testvéreinket, hogy hirdetéseiket a legjobban olvasott és elterjedt „Evangélikus Eíet“-ben helyezzék el. Evangélikus testvéreinknek a megállapított díjakból kedvezményt nyújtunk. Istentiszteleti-rend 1949 március 20-án ja azt, amit hitvallásos különbözőségében képvisel, s ha ebből az igazságból nem engedhet, akkor mi voltaképen az igazság? Ez a nyilatkozat meglehetősen cinikus kifejezése annak, hogy a szentirás, maga az evangélium százféleképen érthető, s ez igen jó, sőt „remélhető“, hogy ebben a részigazságában minden felekezet megmarad. A dolgot a közlemény megpróbálja magyarázni. „Mindnyájunknak egy és ugyanazon evangéliuma van, de mindnyájan nem egy és ugyanazon módon értettük ezt meg. Csak aki a felekezeti különbözőségeket komolyan tudja venni, az veszi komolyan magát az evangéliumot. (!?) Mert egyik felekezet puszta léte feltett kérdés a másik számára: vájjon az evangéliumot legmélyebb értelmében és teljességében értette-e meg.‘‘ Deéák-tér 4 (ifjúsági) d. e. 9. Deák-tér 4 (úrvacsora) d. e. Deák-tér d. e. 11. Deák-tér 4 (úrvacsora) d. e. Deák-tér 4 (evangéldzáció) d. Fasor d. e. fél 10. Fasor d. e. 11. Fasor d. u. 4. Dózsa György-út 7. d. e. fél Ullői-út 24 d. e. fél 10. Üllői-út 24 d. e. 11. Rákócz-út 57 d. e. 10 (szlovák) Plachy Lajos. 10. Plachy Lajos. Kékén András dr. 12. Kékén András dr. u. 5. Kéken András dr. Pásztor Pál. Pásztor Pál. Pásztor Pál. 10. Lömnek Vilmos. Fekete István. Grünvalszky Károly. Szilády Jenő dr. Rákóczi-út 57 d. e. fél 12. Bécsikapu-tér d. e. 9. Bécsikapu-tér d. e. 10. Bécsikajru-tér d. e. 11. Torockó-tér d. e. fél 9. Óbuda (úrvacsora) d. e. 10. Óbuda d. u. 4. Böszörményi-út 2/a d. e. 9. Böszörményi-út 2/a d. e. 11. Böszörményi-út 2/a (evan.) d. u. lAő. Fóti-út 22 d. e. fél 10. Fóti-út 22 d. e. 11. Fóti-út 22. d. u. 4. Tomori-úti leányiskola d. e. 8. Zugló (úrvacsora) d. e. 11. Zugló d. u. 4. Rákosfalva d. e. K12. Kőbánya d. e. Vs 10. Kőbánya d. u. 4. Simor-utca d. e. 11. Roszik Mihály. Sréter Ferenc. Gálát György. Sréter Ferenc. Bottá István. Bottá István. Danhauser László. Danhauser László. Csepregi Béla. ifj. Rimár Jenő. id. Rimár Jenő. id. Rimár Jenő. ifj. Rimár Jenő. Muncz Frigyes. Ferenczy Zoltán. Ferenczy Zoltán. Gádor András. Korén Emil. Majba Vilmos. Evangélikus Élei Képzőművészet Református Egyház második száma az alkotmányreformBudapest közönségének bőven nyílik most alkalma a műélvezésre. Az orosz művészet hónapjának vendégszereplői rég nem tapasztalt elevenséget és gazdagságot biztosítanak állandó fellépésükkel koratavaszi művészeti életünknek. Természetesen ez nem marad önmagába zárt, elszigetelt jelenség. Jelenlétük serkentőleg hat itthoni művészgárdánk szereplésére. Ez érződik színházainkban, zenei életünkben és a sok kiállításban. Az összes kiállítóhelyiségben kiállítás. De ezek nem egyéni akciók, hanem retrospektív csonortkiállílások. A Szépművészeti Múzeum a század- forduló óta készült munkákat mutatja be, jelezve az utat napjainkig, és a szocialista problémavilágba való bekapcsolódást. A Nemzeti Szalon a múlt század művészi megnyilatkozásait sorakoztatja fel, idekan- csolva Ferenczy Károlyt, Ripptit, sőt Csókot is. A Fővárosi Művelődési Központ érdekes rendezésben ad szemelvényeket rövid művészeti múltúnk egye"- jellegzetes alakjának koráról, szellemi beállítottságáról, művéről, jelleméről, s ezen keresztül a társadalomba való bekapcsolódásáról. A képekhez fűzött kommentárok a kevésbbé hozzáértők számára ko- molv segítséget jelentenek a művészethez való közeledésükben. A Dési Huber Kör a ,, 19-es forradalommü- \ észetet“ mutatja be, amely az ú. n. „Nyolcak“ művészi működése tulajdonképpen. Végül meg kell említenem Szabados Jenő, a fiatalon hősi halált halt festőművész emlékkiállítását. Egy problémáktól duzzadó fiatal művész induló és félbeszakadt pályájának tragikus dokumentuma a kiállítás, melyben az új világot teremtő ecset oly hamar adta át helyét a gyilkos fegyvernek. ról, próbaénekeskönyv, orgonakönyv problémáiról ad a hivatalos egyház szempontjainak megfelelő ismertetéseket. A hivatalos részben közzéadju az állam és egyház viszonyát tisztázó okmányokat. Tartalmazza a püspöki rendeleteket. Ismerteti a Bibliatársulatok működését. Az igehirdetés gyakorlatához ad útmutatást. Bőséges híranyag és könyvismertetések vannak a lap utolsó oldalain. Meg kell jegyeznünk, ho'— a hivatalos egyházi kiadvány első száma lényegesen több mondanivalót tartalmazott az egyház felé, mint a második szám. AZ OSZTRÁK EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ŰJ ALKOTMÁNYA Ausztriában az evangélikus és a református egyházak közös egyházszervezetben éltek, közös egyházkormányzat alatt. Az 1891-ben létesített egyházalkotmányt most új váltja fel, amelynek értelmében külön szervezkednek a reformátusok és az evangélikusok. A református testvérek lélekszámú 17.000 és 6 gyülekezetük van. Az evangélikusok lé- lekszáma 350.000. A saját hitvallásaik alapján külön szervezkedett egyházak azonban szövetséget kötöttek egymás testvéri szolgálatára, a szeretet tetteinek közös gyakorlására és ügyeinek az állam felé való képviseletére. Az evangélikus egyház új alkotmánya aktív és korlátozott passzív választójogot biztosított a nők számára és az egyházi felsőség számára lehetővé teszi bizonyos * esetekben a lelkészi állások betöltéA Szépművészeti Múzeum reprezentáns kiállítása nemesen csendülő remekeivel demonstrálja művészetünket. A termeken végigsétálva csak fokozódik az a meggyőződésünk, hogy nincs okunk szégyenkezni, s nem kell félnünk a művészeti provincializmus veszélyétől. Önbizalmunk csak fokozódhat, ha gondolatban összehasonlítjuk ezeket a munkákat a nyugati művészet alkotásaival. séről való gondoskodást. Az új református egyházalkotmány nem biztosítja ezeket a jogokat. TUDOD-E, hogy nagyon sok ember csodálkozik azon, hogy te soha sem beszélsz velük Istenről s a Megváltóról, — te, aki keresztyén akarsz lenni? A kiállítás három generációt mutat be. A Fényes, Koszta, Rudnay korosztályt látjuk a jobboldali teremben. Az egész termet betölti Koszta „Kislány muskátlival“ c. képe. Meggyőző festőisége, szuggesztív hatása egyikévé teszi a legerőteljesebb magyar képeknek. Ezekkel a képeivel már találkoztunk gyűjteményes kiállításán is. A középső terem a mai aktív öregeket sorakoztatja fel. Hangjuk bátor. A nagybányai hagyományok kötöttségeiből formában és színben felszabadult törekvések remek kiteljesedései. Bernáth Aurél „Halász“-a és „Aratólány“-a rajzi lazasága mellett is a legnagyobb színkultúrával rendelkező festőnkről tanúskodik. Sző- nyi „Hegytetőn“ álló két alakja a matematikailag kiszámított monumentalitás lenyűgöző hatását adja. Színeiben már az érett alkotót mutatja „Udvaron“ c. képe. Berény „Falu- vég“-e megkapó bájos naivitásával Komoly részt kapnak a kiállításon^ legújabb törekvéseink is. A kiállított munkák mély benyomást tesznek arról a komolyságról, amivel művészeink az új közösségbe kapcsolódnak, és arról a nagy szeretetrői, amivel a munkáséletet s az élet nagy értelmét, a munkát ábrázolják. Az Evangélikus Élet minden IBUSz- pavillonban és pályaudvaron kaphatói hogy vá|rnak tolled1 is valamit s hogy könnyen babonás képzelgésnek tartják a keresztyén hitet, mert nem látják benned az égő vágyat, hogy terjeszd ezt a hitet? Sana Jót rosszal viszonozni — sátáni Rosszat rosszal viszonozni — álla f. Jót jóval viszonozni — emberi Rosszat jóval viszonozni — keresztyéni Sana Esketési, keresztelési, kooíírmácíóí emléklapok magyar, szlovák nyelven a Lulher Társaság könyvkereskedésében dbként 3 forintos árban kaphatók Budapest, Üllői-út 24 Evangélikus Elet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért felel: Dr. H. Gaudy László főszerkesztő Szerkesztő: Dezséry László Szerkesztőbizottság; Dr. Geleji Dezső, Groó Gyula, Dr. Gyimesy Károly. Szerkesztőség: Budapest. IV., Fehérhajó-u. 8—10 II. I Telefon: 186 -651 Kiadóhivatal: Budapest. IV. Fehirhaió-u. 8—10. félem. 7. Felelős kiadó: Sülé Károly Előfizetési árak: Negyedévre: 12 ft Félévre: 24 fi Egészévre. 48 fi Postatakarékpénztár! csekkszáma: 20.412. Hirdetések árai milliméter soronként 2.50 forint Független-nyomda. Budapest, Eötvős-u. 12 Felelős: Földi Vilmos vállalatvezető
