Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-03-26 / 12. szám

XIY. évfolyam, 12. szám. Egyes szám ára % forint. 1949. március 26. EHHBILIKÜS ELET A Z ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA Késik a tavasz Irta: Gaudy László A Mátra tetején majdnem fél­méteres hóban sétálnak a telelő élmunkások. A hegy lábánál a földek ásítva várják a munkáso­kat. Alig egv-egv ember merész­kedik ki földjére. Sehol nem nyi- togatják még a szőlőket. A böjti szél, mely eddig meghozta a ta­vaszt, orkánnal süvített végig ha­zánkban mindenfelé. Az éghajlati nagy eltolódás gaz­dasági életünkben sok kárt oko­zott eddig. Statisztikusok már számvetést adtak arról, hogy az a kezetlen télutó mennyi pénzébe került a magyar népnek. Borúlátó emberek már előre keseregnek, hogy lesz-e termés ezen az Isten­áldott földön? Az egyház emberei nem ülnek ölhetett kezekkel. Alig van ha­zánkban gyülekezet vagy szór­vány, melynek kis és nagyobb gyülekezeteiben ne mozdult volna meg ezekben a hetekben minden lélek. Isten Igéje mellett ülnek napjainkban a magyar evangéli­kusok. Járnak templomaikba s amíg az Ige öntözi őket a tavaszi ■eső helyett, ezt is áldásnak veszi minden lélek. Új tavasz van indulóban egy­házi vonalon. Vap-e olyan fásult lélek ho­nunkban, aki teljes szívvel ne örülne ennek a belső megmozdu­lásnak? S mert ilyen bizonyára nincs, mind erősebben hiszünk abban, hogy hívő emberek imád­sága ma úgy ostromolja az eget, mint még soha. Azt is hisszük, hogy még nem volt nemzedék, mely jobban megértette volna Is­ten nagy hallgatását velünk szem­ben, mint ez. Ma nálunk már nem emelkednek kezek az ég el- .len, mint emberi lázadó károm­lások sötét feljajdulásai. Kezdik érteni azt, hogy ennek így kellett lenni. Késik a tavasz, de csendesedik a világ mifelénk. Isten megmásít­hatatlan akaratában meg tud nyugodni a gondterhelt családfő s az otthon angyala: az asszony. S a felnőttek hitüket továbbadják gyermekeiknek is. Csendesedik egy máskor és különben nagyon hangos nép. Ezért pattan* le róla minden , rémhír. Ezért könyörög a békéért. Ezért reménykedik jobb jövőjé­ben. Ezért mond le szívesen túlzott kívánságairól. Ma jobban megihlette a böjt, mint eddig ta­lán bármelyik évben. Krisztus ke­resztjére tekint egyházunk majd­nem mindeft tagja s tudja azt, hogy akik Urukat szeretik és kö­vetik, azoknak minden dolgok, még a tavasznak késése is, javuk­ra szolgálnak. Nem lehet elnyomni a tavasz előnapján szerzett élmény egyik mondatát. Hidegen csikorog a hó a hegyek tetején minden lépésnél s mikor a nap delelőre hágott, megjelennek mégis a tavaszt be­jelentő pacsirták. Hideg a tavasz kezdete s Istennek ezek a teremt­ményei, mintha énekükkel ma prédikálni akarnának; didergő kis testükből kacagó, vidám dalokkal köszöntik a pihenő embereket. Néhány olyan embert, akik a reg­geli órájukban bibliájukba temet­keznek bele s áhítatukon a hideg éjszaka után tudtak hálálkodni Istenüknek. Mosolyt csalt minden komor férfi arcára a tavaszi madárdal s szégyenkezve gondoltak arra, hogy csak ember tud időnként letargiá­ba esni. Isten többi teremtményei mennyivel kevésbbé félnek s mennyire biztosra veszik azt, hogy a világ Ura felhozza nap­palát és napját minden teremtmé­nyére. S amikor templomaikban s Is­ten nagy templomában egyaránt meg tudott nyugodni a lélek, szá­molja a bizonyosan jövő tavaszt, tervezget, bizakodik. Isten új ta­vaszt ad bizonyosan. Minden is­mert s minden várt áldásaival. Az a sok veszteség, mely a ta­vasz késével érte népünket, szor­galommal és hittel bizonyára be­hozható és pótolható. Északi evangélikus testvéreinknek sokkal rövidebb tavaszt és nyarat ad az Isten, mint nekünk, s Isten ott is megáldja a földeket, megsokszo­rozza az emberi hitből fakadó munkát. Ha bármily nehezen éb­red ott a tavasz, mindig követi a meleg nyár kalászlérlelő áldásai­val. Isten nem hagyja el gyerme­keit. Az idők és jelek lehetnek komorak. De nem takarhatják el szemünk elől a szüntelen és bizo­nyos reménységeket. Több kö­nyörgést várt Isten tőlünk, mint eddig bármikor. S ha ez a nép megtanult ezekben a nehéz idők­ben könyörögni, reménységeiben semmiképen meg nem csúfolta- tik. Csak a tavasz késik. Ügy, ahogy a naptár megírja számunkra. De­isten soha és senkivel szemben nem késlelkedik. Teremtő, kegyel­mező és áldó munkájának jegyei közöttünk vannak, csak éppen szemeinket kell feléje emelnünk. A gimnáziumi vallástanítási tanterv Magyar protestánsok nyilatkozata a békéről Az egyetemes egyház alig egy hó­napi ankétozás után,, főként vallás­tanító lelkészekből álló szakbizott­sága, elkészítette a gimnáziumi val- lástanílási tantervet. A tanterv elkészítésére azért volt szükség, mert az általános iskolai új tanterv elfogadása és életbelépése után, az új gimnáziumi vallástaní- tá>i tantervet kellett az alsó tan­tervre felépíteni. Ez a tanterv főként és jobbára az egyház fiataljainak közreműködésé- veí készült el. Nagymértékben kü­lönbözik a régi középiskolai tan- tervtől. Kevésbbé rugalmas, mint az előző tanterv volt. Érzik rajta a mai idők egyházi konzervativizmusa. E tanterv alapján is lehet jó tan­könyveket készíteni. De sokkal erő­sebb felkészültséget igényel, mint minden más tanterv. Nem is hisszük hogy munkaközösségek alakítása nélkül ez lehetséges lenne. Ennek gyakorlati kivitele azt je­lenti, hogy azok, akik a tankönyvek írására vállalkoznak, legalább egy hónapi időtartamra fel kell mentes­senek minden egyházi szolgálat alól. Elhelyezendők valami teljesen békés egyházi intézmény területén, ahol ingyenes ellátásukról az egyház- egyetem gondoskodik. / A tankönyvkészítők munkája ér­dekében az egyház minden anyagi és szellemi-lelki segítséggel a mun­kások támogatására siet. Csak ebben az esetben remélhető az, hogy má­jus havára elkészülnek 'a kéziratok. Gyorsan és szakszerűen megbírál- tatnak. Miniszteri engedélyezést nyernek. S azután következik a tan­könyvek olyan gyors kinyomtatása, hogy az 1949—1950. tanév kezdetére az ország egész területére el is jutna minden evangélikus tanuló ke­zébe a tankönyv. Nagy kérdés az, hogy az egyházegyetem rendelke­zik-e annyi erővel, hogy a tanköny­veket kimunkáló munkaközösségnek ilyen mértékben segítségére tudna lenni? A svájci Református Sajtószolgá­lat közli, hogy a brooklyni (USA) episkopálista gyülekezet elöljárósága felhívta 45 év óla szolgáló lelkipász­torát, a népszerű J. H. Melish-t, hogy mondjon le állásáról. Indoko­lás: a lelkész fia elvállalta az Ame­rika és Szovjetoroszország közti ba­rátságot propagáló egyesület elnök­ségét. A lelkész a határozat ellen az egyházközség közgyűléséhez fellebe- zett, amely % szótöbbséggel meg­semmisítette az elöljáróság határo­zatát. Ugyanakkor a legrégibb vallásos folyóirat, a Churchman szerkesztő­jét, G. E. Shipler episkopálista lel­készt is kommunista-rokonszjpnvvel vádolja a sajtóban egy unitárius lel­kész. Shipler közismerten szovjetba­rát és Rómaellenes. Egy Hollywood elleni sajtótámadása miatt nemrég 10.000 dollár pénzbírságra ítélték. Ellenfele kimutatta, hogy Shipler 25 olyan társaság tagja, amelyet az Egyesült Államokban kommunista­gyanúsnak tartanak. Shipler válasza az volt, hogy uni­tárius ellenfele nyilván a római egy­ház politikai érdekeit képviseli. Hangsúlyozta, hogy ő nem a kom­munista pártot szolgálja, hanem sik- raszáll a próféták és az evangélium alapelveinek érvényesítéséért a tár­sadalmi viszonylatokban. Az ország különböző protestáns felekezeteinek képviselőit egyesítő Magyar Evangéliumi Szövetség köz­gyűlése üzenetet intézett az Evangé­liumi Világszövetség londoni köz­pontjához és az egyds nemzeti tago­zatokhoz. Az üzenet többek között ezeket mondja: Sß „Egyes nyugati egyházi testületek és személyiségek részéről mostaná­ban olyan megnyilatkozások hang­zottak el felölünk, amelyek nagy szomorúsággal és aggodalommal töl­töttek el bennünket. Különösen a Mindszenty-ügy kapcsán most is óriási propaganda hadjárat igyekszik meggyőzni • a nyugati protestánsokat arról, hogy Magyarországon nagy veszélyben van a keresztyénség. Ag­gasztó jelenségek láttára azonban nekünk kell nyugati testvéreinket megkérdezni, vájjon nincsen-e nagyobb vesze­delemben az ő kercsztyénségük, mint a miénk? Sok jel vall ugyanis arra, hogy a nyugati protestánsokat közös „vi­lágnézeti frontba“ akarják csábí­tani azokkal a politikai és gazdasági érdekeltségekkel, amelyek minden áron, akár egy harmadik világhá­ború árán is, védeni kívánják a nyugati gazdasági és politikai rend­szer érdekeit. Ezek az érdekeltségek mindenképpen érveket akarnak szerezni arra, hogy az ő háború­És megkérdő őt a főember, mondván: Jó mester mit cseleked­jem, hogy az örökéletet elnyerhes­sem? Monda pedig néki Jézus; Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. A pa­rancsolatokat tudod: Ne paráznál­kodj, ne ölj, ne lopj, hamis tanú­bizonyságot ne tégy, tiszteld atyá­dat és anyádat. Az pedig monda: Mindezeket if­júságomtól fogva megtartottam. Jézus ezeket hallván, mondá néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van és oszd el a szegényeknek és kincsed lesz a mennyországban és jer, kövess engem. Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék, mert igen gazdag vala. , És mikor Jézus látta, hogy ez igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten or­szágába, akiknek gazdagságuk van! Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gaz­dagnak az Isten országába bejutni. Akik pedig ezt hallották, mon. dának: Ki üdvözülhet tehát? ő pedig monda: A mi emberek­nél lehetetlen, lehetséges az Isten­inél. á És monda Péter: íme mi min­it dent elhagytunk és követünk té- Jged... i ö pedig monda nékik: Bizony fmondom néktek, hogy senki sincs,? • aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, I vagy gyermekeit az Isten országú­it ért. J Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világ­ban pedig örök életet. jukat kereszteshadjáratnak tün­tethessék fel. Ezért akarják minden árón bizonyítani, hogy a népi demokráciák országaiban, így Magyarországon is, végve- szedclcmben van a vallás és az egyház. Mi nagy csodálkozással hallgatjuk ezeket a híreket. Hát vájjon az it­teni, keresztyénség helyzetének meg­ítélésében nem az a fontos és érde­kes, hogy országunkban százados álmából felébredőben van az evan­géliumi keresztyénség és senkitől sem gátolva hirdeti úton-útfélen, templomokban, evangélizációs tele­peken, ifjúsági táborokban, újságok­ban és rádión a Jézus Krisztus üd­vözítő evangéliumát? Nem az a döntő, hogy Magyarországon újból életet és valóságot jelent a ke­resztyénség mert nem csupán sok templomunk épült újjá a romokból, hanem újjáépülnek romlásukból a gyülekezetek is?, Valóban nem ezek érdekelnék a nyugati protestantizmust, ha­nem egyedül az, hogy a római egyház nem folytathatja zavar­talanul a maga politikai harcát régi jogaiért és kiváltságaiért? Vájjon nem tagadnák-e meg a re­formáció egész örökségét a protes­táns egyházak, ha beleesnének „a keresztyén front“ csapdáiba és a Vatikán meg a vele szövetkezett gazdasági és hatalmi érdekeltségek harcát hajlandók volnának Isten ügyével azonosítani? Nem próbálná­nak ezzel egyszerre szolgálni Isten­nek és a Mammonnak? Látásunk szerint a protestánsok ma azzal tehetik a legjobb szol­gálatot Krisztus ügyének, ha minden hamis frontképződésnek útját állják. Nagy szót merünk kimondani: talán elkerülhetünk egy új háborút, ha az evangé­liumi keresztyének magatartása arra kényszeríti a Vatikánt és azáltal talán a vele egybekap­csolt hatalmakat, hogy harcukat nyílt sisakrostéllyal és leplezet­lenül aként folytassák, ha akar­ják, mint pusztán gazdasági és hatalmi érdekszövetség. Egyébként közvetlen tapasztala­taink is igazolják, hogy az egyház minden, valóban Istentől rendelt feladatát el tudja végezni az olyan társadalmi és politikai rendszerben is, mely nem kíván vallásos pózban tetszelegni és nem , akarja „az apos­toli király“ főkegyúri szerepében denaturalizálni az egyházat. Mind­annak, amivel minket a szovjet győ­zelme esetére ijesztgettek, éppen az ellenkezője történt velünk. Határta­lan hálátlanság volna, ha mi_ a té­nyeket letagadnánk csak azért, hogy kiszolgáljunk egy valóban istentelen spiritualizmust, amely a maga na- gyonis kézzelfogható materiális ér­dekeiért fel akarja gyújtani a vilá­got“. Az üzenetet a Szövetség nevében Bereczky Albert, református püspök, elnök, dr. Reölc Iván evangélikus egyetemes felügyelő, dr. Kiss Ferenc, a Szabadegyházak Szövetségének el­nöke és dr. Somogyi Imre, a bap­tista egyház elnöke, mint alelnökök, dr. Kádár Imre lapszerkesztő, ügy­vezető alelnök, Farkas József refor­mátus lelkész, főtitkár, Szécscy Já­nos metodista h. főfelügyelő és Vir­gin Aladár (Keresztyén Teslvérgyüle- kezetj titkárok írták alá. Baloldali papok súlyos helyzete j az USA-ban *

Next

/
Thumbnails
Contents