Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-03-19 / 11. szám
XIV. évfolyam, 11. szám. Egyes szám ára í forint. 1949. március 19. EMmsniKÜS ELEI AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA Választás után IRTA: GAUDY LÁSZLÓ Elvégeztetett és befejeztetett az egyetemes felügyelői választás. Az eredmény, még e hó 12-én ismeretessé vált hazánkban és egyházunkban. Mint választási tevékenység a legkörülményesebb az összes választások között. Az egész ország evangélikusai, tehát négy kerület lakói szavaznak gyülekezetenként a megválasztandó felügyelőre. Négy különböző táj, négy püspök vezérlete alatt. Sok esetben többféle nemzetiségi elem is szorul bele ezekbe a tömegekbe. S ami a legfontosabb többféle korosztályú papok és többfajta egyháziasságú lelkészek érdekei szólalnak meg egy ilyen választás lebonyolításánál. Parasztgyülekezetek, polgári gyülekezetek, munkásgyülekezetek választanak egy időben. A legritkább esetben tudhatja itt meg valaki azt, hogy a másik, vagy a szomszéd gyülekezet miként végezte vá-( lasztási szolgálatát. Hiszen az egész egyetemes egyház területén jóformán két vasárnap állt a választás céljainak rendelkezésére. A megválasztott felügyelő nagyon közel állt lapunkhoz. Népszerűsége nagy volt egyházunkban. Politikai súlya jelentős. S ami a legfontosabb, az egyetemes papság elvének gyakorlatban legszorgalmasabb apostola: alig van gyülekezet hazánkban, amelyben ne szolgált volna. A felszabadulás óta többezer evangélikus lélek segítségére tudott lenni. Ezek ellenére volt ellenzéke is. Akadtak gyülekezetek, amelyeknek vezetői mindent elkövettek annak érdekében, hogy bárki más, csak ő ne kerüljön az egyetemes felügyelői székbe. Ez az ellenzéki akció nem volt egészen esztétikus és sok olyan hálátlansági gesztus is volt benne, amelyre alig lehetett gondolni. Végül is bebizonyosodott az Ür 1949. évében az, hogy Magyar- országon, az evangélikus egyházban tökéletes demokratikus választás volt lebonyolítható. Nem volt egyetlen egy gyülekezet, amelybe az úgynevezett hivatalos jelölt agitátort küldött volna ki. Nem vette senki igénybe a politikai hatóság támogatását sem. Minden gyülekezet teljes szabadsággal adta meg határozatát s adta le szavazatát. A megválasztott nem nyerte el a szavazatok száz százalékát, ami a régebbi egyetemes felügyelői választásoknál az eset volt. Abszolút többséget nyert. Az igazságot írtuk meg. S most várjuk a fejleményeket. Várjuk azt, hogy a külföld hazai hírek alapján miképen fogja kommentálni ezt a választást. Milyen érveléseket fognak elmondani és leírni arról a választásról, amely szemeink előtt folyt le. Mert azt mi valóban láttuk, hogy az ellenzék teljes szabadságának birtokában, ügyes agitációs eszközökkel, a legszelídebb lelkületet is felborzoló szólamokkal dolgozott. Munkájában senki nem akadályozta. Az ellenzék minden vezér- férfia személyesen ismert előttünk. Tudjuk azt, hogy ki sokszorosította Imádkozó papok c. röplapjukat. Ismerjük a postai feladó vevé- nyeket. örültünk annak, hogy akadályoztatás nélkül cselekedhettek. Kíváncsiak vagyunk a külföldi visszhangra, de még jobban várjuk azt, hogy ezzel a nagy lépéssel közeledünk egyházunk viharzásának befejezéséhez. Azt reméljük, hogy a választás izgalmai elmúlván, minden egyházát szerető lélek rövidesen egyet érez: azokkal kell dolgoznia, akik mellettünk vannak, s akik felmérik szolgálatuk felelősségét Isten és ember előtt s azon vannak, hogy benn az egyházban viszolygás és idegenkedés nélkül mindenki egy legyen s egy célért tudjon küzdeni és fáradozni. Bizonyosan hisszük azt, hogy azok a választásra jelölt férfiak, akik akaratuk ellenére egymással szembeállíttattak, férfias kézszorításban helyreállítják a régi barátságot s szívesen vállalják az egymás mellett való menetelést. Most már csak az van hátra, hogy az eddigi szokott kerékkötők szádjának magukba. Egyszer már vessék fel maguk számára a kérdést: kinek és minek használnak az állandó bujtogatással az ellen a reformáció ellen, ami egyházunkban végre megindult. Elhatároztuk magunkat arra, hogy lezárjuk a múltat, s Istennek való engedelmességgel felvesszük egyházunk új feladatait az új helyzetben. Egyházunknak építő erőkre van szüksége, nem olyanokra, akik éjjelen- kint le akarják bontani a nappal felépített falakat. Böjt derekán vagyunk. Álljunk a kereszt alá és engedjük megújítani magunkat! És mikor Jézus Bethániá- ban, a poklos Simon házánál vala, Méné ő hozzá egy asszony, akinek vala drága kenetnek alabástrom szelencéje és az ő fejére tölté, amint az asztalnál ül vala. Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás? Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron és adhatták volna a szegényeknek. Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asz- szonyt? Hiszen jó dolgot cselekedett én velem. Mert a szegények mindénkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. Mert hogy ő ezt a kenetet testemre költötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt. A magyarországi evangélikus gyülekezetek Dr. Reök Iván főorvos, országgyűlési képviselőt választották meg egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnek Megalakult a Függetlenségi Népfront Március 15-ikével a magyar bel- (lpolitika egy újabb fejezetéhez érkezzen el. Megalakult a Magyar Füg- (Igetlenségi Népfront. Az új alakulást ihosszas tanácskozások és megbeszélések előzték meg és Magyarország is elérkezett a népi demokráciának arra a fejlődési pontjára, ahová a környékbeli á lám ok már néhány év óta eljutottak. A Függetlenségi Népfront céljai, bennünket evangélikusokat, azzal a reménnyel töltenek el, hogy a Népfront a programmjá- bnn szilárdan lekötötte magát a vallás szabad gyakorlatának célkitűzéseihez és a Népfront vezetői ismételten kijelentették, hogy Magyar- országon senkit sem lehet azért üldözni, mert az illető templomba jár és egyháza templomában imádja az Istent. Az új politikai fejlődés új és más utakon építi ki az államélet útját, amelynek iránya a szocializmus megvalósításához vezet. Az új kornak egyik legnagyobb kísérleté bontakozik ki előttünk. A politikai hatalom a Dolgozók Pártjának vezetése és irányítása alatt a munkások, 11 parasztok és a haladó értelmiség (minden ,tagjának jobb, boldogabb léletet óhajt biztosítani. Ez a nagy átalakulás a világ egyhatod részében gigantikus eszközökkel és tervszerűen folyik. A francia forradalom lezajlása óta tanúi vagyunk a világ és az élet legnagyobb átalakulásának. Mi evangélikusok látjuk ezeket a nagy történéseket és buzgón imádkozunk azért, hogy ez a nagy fejlődés a béke jegyében vezesse el az emberiséget egy jobb, világhoz. Márc. 12-én d. u. történt a szavazatok felbontása az egyetemes egyház székházában, Budapest, Üllői-út 24. sz. alatt. Az eredmény fél hat óra után lett nyilvánvaló. A kereken hatszáz szavazat túlnyomó többségét Dr. Reök Iván kapta. Az eredmény leszögezése után a szavazatbontó bizottság Túróczy Zoltán püspök vezetésével megjelent Dr. Reök Iván lakásán, hogy az új egyetemes felügyelőnek az eredményt tudomására adják s munkájára Isten áldását kívánják. Reök Iván lakásán ekkor két lelkész már ott ült az eredmény tudatában, akikkel a bizottság megérkezésekor Reök Iván — jellemző az új felügyelőre! — együtt imádkozott. Úgy érezte az új felügyelő, hogy működését így kell megkezdenie. Imádságában az alázat s a Krisztusra hagyatkozás megrendítő szavakban tört fel az ajkán. A szavazatbontó bizottsággal ■együtt érkezett Mihály fi Ernő miniszter, az országgyűlés alelnöke is, hogy üdvözölje az új felügyelőt. Túróczy Zoltán püspök a bizottság nevében tpeleg szavakkal fordult Reök Iván felé. Hangsúlyozta, hogy szívük szeretete mellett hivatalos kötelesség is hozta ide a bizottságot, hogy hivatalosan is tudomására adják Dr. Reök Ivánnak, hogy a magyar evangélikus egyházközségek túlnyomó többsége őt hívta el az egyetemes egyházi és iskolai felügyelői tiszt betöltésére. Külön kiemelte, hogy a választás lefolyásában sem egyházi, sem politikai presszió nem volt. Ebben van éppen a választás eredményének nagy erkölesi értéke. Bizalommal néz az egész egyházegyetem az új felügyelő működése elé, mert bizonyosak vagyunk afelől, hogy szolgálata az Ür nevében végzett szolgálat lesz. Dr. Reök Iván meghatott szavakkal mondott köszönetét az üdvözlésért. Felsőbb irányítás volt abban — kezdte köszönő szavait — hogv amikor a hírt vettem, két lelkésztestvéremmel voltam együtt, akikkel imaközösségben lehettem. Fogadalmat fettem akkor az én Uram előtt, hogy ebben a szolgálatomban esak az Űr Jézust akarom szolgálni. A közelmúltban néhány napi pihenésemben nagy figyelemmel olvastam végig Prőhle Károly Dogmatikáját. Ebben vizsgáltam meg magamat, hogy evangélikus egyházam tanítását részleteiben és egészében valóban szív szerint a magamévá tudom-e tenni. Szigorú önvizsgálatom eredménye igen és ámen lett. E földre nézve az egyház világi feladatait n legnagyobb realitással és józansággal nézem. Minden hittestvérem iránt a Igteljesebb szeretettel és békességgel érzek s a jövőben testvéreim munkáját mindig egyedül Jézus Krisztus mérlegére fogom vetni. A legteljesebb demokratizálódást kívánom szolgálni a szó igazi bibliai értelmében. Testvérek vagyunk, szolgatársak a Krisztusban. Sem egyéni (hiúság, sem karriervadászat közöttünk ne legyen! E világban ott akarunk lenni, ahol a békét erősítik, ahol emberibb életet munkálnak, ahol könnyeket törölnek. Tudóm, hogy egyházunk soha ilyen nehéz helyzetben nem volt! Eddig nem is sejtett méretű hatalmas átalakulásban vagyunk. Itt és most kell hívőnek lenni az evangéliumhoz! A gyümölcsöket nézzük, nem a szavakat. Nem félek, mert az Úrnak ereje van! Szolgálatra sohasem egyedül küld az Űr. Tanítványait is kettenként küldte. Engem veletek és titeket velem küld az Űr, mint testvéreket szolgálatra. Ebben a szolgálatban meg fogjuk találni egyházunk elit munkatársi gárdáját s Isten segíteni fog! Az egyetemes felügyelő az ünnepélyes szavak és percek után meleg, baráti egyiittlétben hosszasan elbeszélgetett még a nála megjelentekkel. Mi többet tudunk, mint amennyii teszünk „Isten országa nem beszédben áll, hanem erőben.-1 Mi azonban gazdagabbak vagyunk beszédben, mint erőben. Hála Istennek, igen gazdagok vagyunk lelki tanokban, szavakban és bölcseségben. Több a tudásunk lelki dolgokban, mint az elmúlt idők legnagyobb szentjeinek. Valóban igaz, amit Ponto ppida püspök mondott: „Ha az őseinkre nézek, úgy érzem, hogy bennük több volt a cselekedet, mint a tudás. Mi pedig többet tudunk, mint amennyit cselekszünk.“ Ezért ma a legfontosabb: a gyakorlati élet, a megvalósítás. Mi örökké fogalmakat tisztázunk, elvekkel hadakozunk, megvilágítunk és tanokat fektetünk le. Isten országa erőben van! Rosenius VUWZCl a PlWÍFl! Moodyhoz egyszer ezzel a kérdéssel fordult egy ember: — Hogyan szabadulhatnék meg a túlzásaimtól? — Nevezd azokat bűnnek s kérd Istent, hogy szabadítson meg tőlük — hangzott a felelet. Sana
