Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-03-12 / 10. szám
4 Evangélikus Elet Kossuth Lajos levele a hegyaljai evangélikus egyházmegye I ■■ I ■ f r r f I elöljáróságához Istentiszteleti-rend 1949 március hú 1,‘i-an Deák-tér 4 (ifjúsági) d. e. 9: Deák-tér 4 (úrvacsora) d. e. 10: Deák-tér 4 d. e. 11: Deák-tér 4 (úrvacsora) d. e. 12: Deák-tér 4 (evangél.) d. u. 5: Fasor (ifjúsági) d. e. fél 10: Fasor d. e. 11: Fasor d. u. 4: Dózsa György-u. 7 4 e. fél 10: ÜUői-út d. e. fél 10: ÜUői-út d. e. 11: Rákóczi-út (szlovák) d. e. 10: Rákóczi-út d. e. fél 12: Rákóczi-út d. u. 4: Bécsikapu-tér d. e. 9: Bécsikapu-tér (úrvacsora) d. e, 11: Toroczkó-tér (úrvacsora) d. e. fél 9 Óbuda (úrvacsora) d(. e. 10: Óbuda d. u. 4: Római fürdő d. e. 9: Böszörményi-út 2/a d. c. 9: Böszörményi-út 2/a d. e. 11: Böszörményi-út (evangél.) d. u. 6: Diana-úti iskola d. e. 9: Fóti-út 22 dj. e. fél 10: F(')ti-út 22 (úrvacsora) d. e. 1): Fóti-út 22 d. u. 4: Tomori-úti leányiskola d. e. 9: Zugló (úrvacsora) d. e. 11: Zugló d. u. 4: Thaly Kálmán-utca d. e. fél 10: Thaly Kálmán-utca d. e. 11: Kőbánya d. e. fúl 10: Kőbánya d. u. 4: Simor-utoa dt e. 11: Kékért András dr. Kékén András dr. Idachii Lajos. Piaciul Lajos. Kékén András dr. Pásztor Pál. Kemény Lajos. Pásztor Pál. Virág Jenő. Fekete István. Grünvalszky Károly. Szilád ti Jenő dr. Szabó Aladár. Fekete István. Koszik Mihály. Sréter Ferenc. Sréter Ferenc. Dezséry László, llezséry László. Komjáthy Lajos. Győri János. Győri János. Győri János. Kádár Gyula. Lehel László dr. i/j. Rimár Jenő. id. Rimár Jenő. ifj. Rimár Jenő. Ferenczy Zoltán. Scholz László Rezessy Zoltán dr. Halász Kálmán dr. Koren Emil. Koren Emil. Majba Vilmos. 1892 július 28-án a hegyaljai evangélikus magyar egyházmegye levelet küldött Kossuth Lajosnak Turinba, amelyben segítséget kért a romba- <tőlt tállyai templom helyreállítására. — Sajnálattal értettem levelükből írja Kossuth, -— hogy a tállyai ág. hitv. ev. egyház véginségre jutott temploma, melyben 90 év előtt a Szent Keresztségben részesültem, rommá lett, mint én magam is. Amit ember épített, azt ember megújíthatja; de az ember maga „por és hamu“, amint az az ómagyar halottbeszéd volt. Ez a különbség köztünk, a két rom között. Kossuth Lajos azután elmondja, hogy a kormány részéröl a szokásos száz forint segítséget nem adták meg, mert a rommá lett tállyai templom megújítását nem helyeselték, hiszen az akkori kormányzatnak nem volt kedves az a templom, amelyben Kossuth Lajost megkeresztelték. Azután így folytatja: — Én sem próféta, sem prófétának fia nem vagyok, hát hagv- - juk ezt; hanem az tény, hogy nevem emlékezetének ez üggyel kap. csolatuahozása akadálynak bizonyult a mozgalmimul, melyet a tanyai romtenipioinnak az enyészettől megmentésére a hegyaljai evangélikus egyházmegye vallásunk hitével, reményével, szeretciével megindított, nem személyem miatt bizonyult akadálynak, mert én, a 94) éves kitagadott, hontalan pária semmi sem vagyok, hanem az elv és irány miatt; melyhez igénytelen nevemet hozzáfűzte a megmásíthatatlan történelem. Óhajtanám, hogy az Ínségre jutott tállyai (egyházat kárpótolhassam a veszteségért, melyet neki nevem okozott, nincsen módomban, de esedezem önöknek, lisztéit uraim, engedjenek meg nekem annyit, hogy a kunyhó és iparműhely becsületes munkával keresett filléreihez én is csatlakozhassam hasonló módon keresett filléreimmel, melyet Radványi István egyházmegyei felügyelő úrra szóló postautalvánnyal elküldése felől a vevényt ide rekesztem. Meg vagyon írva, hogy „az Ur a szíveket rostálja“ — erre hivatkozva kérem elnézésüket. Kossuth Lajos a levélhez mellékelt utóiratban közölte, hogy az aranyban lefizetett 220 frankot, melyről a mellékelt vevény szól, a turini postahivatal 100 forint értékűnek számította. Azután így ír Kossuth Lajos: „A megújított tállyai templom felavatása, amint levelükből tudom az én születésem napjának 90. évfordulójára lett határozva; 90 évi Egy ember életében minő rettenetes hosz- szú idői Tizenegy ily életkor a magyart Árpád-korába vezeti vissza. Ir- tózat csak mégis gondolni, hogy én, céljafosztott, örömtelen életem, minden csapásai mellett, még azon csapás elviselésére is kárhoztatva legyek, hogy születésem napjának 90. évfordulóját megérjem, ha csakugyan megérem; mert bizony-bizony mondom, énreám, a kitagadott, hontalan páriára, reá illenek a prédikátor azon szavai, hogy „Jobb az ember fiára az ő halálának napja áz ő születésének napjánál“. De legyen meg ebben az Ur akarata. Azután a következő prófétai szavakat írja: Hiszen igaz, nagy idők voltak azok, melyek emlékének az a kegyelet szól, hagytak is maguk után elmosódhatlan nyomokat Magyar- ország történelmében; még jövend idő, midőn azon nyomai is előtűnnek, melyek most elinosódottnak látszanak“, a leányzó nem halt meg, csak aluszik“. De a korszakalkotó időkből, aminők minden nemzet életében előfordulnak, az utódok kegyelete csak a mártírok emlékét illeti meg, másokét csak igen szerény mértékben, mert a történelem logikája nagy vágásokban mozog; a világrendnek maga-magát ellentállhatlan erővel végrehajtó azon törvényénél, hogy ilyen ok, ilyen okozat, egyes emberek csak mint a törvény exponensei, hogy úgy mondjam, csak mint óramutatók szerepelhetnek az idő óralapján, az óramutatók jelzik az időt, de nem csinálják, azt a közvélemény, a népek közérzülete csinálja, amely viszont a' történelmileg kifejlett szükségnek szüleménye. Azonban, ha az önök által említett kegyelet fénycsomójából, mely ama nagy idők emlékére világít, egy halvány, sugárka az én szerény nevemre is reá száll, én azt mint becses kegyadományt, keserves életem hátralehető kevés napjainak kísérőjéül alázatos szívvel fogadom, el merem fogadni, mert ha sok mindent is elvett tőlem a Sors, — még hazámat is! — annak öntudatától nem foszthatott meg, hogy tiszta lélekkel iparkodtam hazafiúi kötelességemet teljesíteni. Többet erről nem illenék szólánc ni. az arcomat pirító magasztaló sorok miatt, melyekkel Önök tudósításukat kísérik, de válasszal tartozom azon kivánatukra, hogy a megújított tállyai templomnak születésnapom kilencvenedik évfordulójával kapcsolatos felavatásánál magamat egyik fiam által képviseltessem. Aztán Kossuth Lajos megmagyarázza, hogy miért nem küldhet el senkit a tállyai templom felavatására s a következőket írja: „Ha hontalanul kell is meghalnom, f?. teat, vallására 1949-ben Az egyik VII. keriileti általános iskolában folyik a vallástanítás. A tanítás anyaga Noé története. Az oktatás újabb elvei szerint különösen bőségesen szemléltetetten azt a részt hallják a gyermekek, amely a Mózes 1. könyvének 9. részében az utolsó sorokban van megírva. Ebben a tíz versben Noé részegségéről van szó. A gyermekek számára tanulságossá lehet tenni ezt a történetet. De ahogy ezt korunk egyik harcos római katolikus vallástanára emlékezetessé tette, az reá nézve örökké megszégyenítő s a gyermekekre nézve örökké szomorúan emlékezetes marad. A római katolikus vallástanár ugyanis nem kevesebbet mondott, mint ezeket: A Noé részegsége után született gyermekeitől származnak a magyar protestánsok, tehát a mai magyar evangélikusok és reformátusok. A megírott rész egészen hiteles. Egy evangélikus nagyapának rever- zálisok révén katolikussá lett kicsiny unokái beszélték el ezt a vallásórai élményt s azok a szülők, akik édesapjuk reverzálisa révén katolikussá lettek, megbot ránk óztak, jó édesapjukra gondolva, e hittanórán. Nem a túlsó oldat felé akarunk hangosan átkiáltani, a demokrácia egyházakat békítő szolgálatát sem akarjuk emlékeztetni erre a kirívó esetre. Magunk felé azonban két mondatunk van: mégis milyen erős a magyar protestantizmus, hogy kibírja ezeket az évszázados badar tanításokat, s a másik az, hogy a mi sokszor koholt vallástanításunk sem a múltban, sem a jelenben nem tartotta szükségesnek, hogy ilyen eszközöket használjon fel gyermekek között végzett munkájában. én nem teszem lábamat Magyarország földjére, amíg az olyan fejedelmet ismer el királyának, aki egyszersmind Austria császára is, és közönségesen tudva van az is, hogy én e settös minőségnek Magyarország állami függetlenségével összeférhetetlenséget politikai religióm sarkalatos hitágazatának vallom“. A magyar uemzet — folytatja Kossuth — megtagadta álláspontomat, emiatt tagadtam én meg ínagamtól szülőföldem viszontlátásának örömét, boldogságát, ez tett engem azon helyzetbe, minélfogva úgy én, mint fiaim Magyarország polgárai közül kidobattunk. Azután levelének befejező részében hangsúlyozza: „Ha én most felkérném velem együtt kidobott fiaim egyikét, hogy menjen azon országba, amelyből törvény által kidobattunk, engem olyan ünnepélyen képviselni, amelyet születésnapom évfordulójának megünneplésével szándékoznak összekötni? a nevetségesség határát surló hiúság mellett jelentené azt, hogy én megtagadom, meghazudta- tom magam-magamat. Levelének befejező soraiban Kossuth rámutat arra, hogy a meghívásban a tállyai egyház jóindulatát látja és hálás érzelemmel mond érte köszönetét. Kossuth Lajosnak a hegyaljai evangélikus egyházhoz intézett levele beszédes bizonyítéka Kossuth mély evangélikus érzésének, de egyúttal annak a hajthatatlan politikai álláspontnak is, amelyet az osztrák-magyar monarchiával szemben képviselt. Magvető vagyok Mikor hintem a magot. Mindenhova juttatok: Bogáncs közé, az útra, Sziklára is — ha futja!! Ha kisarjad csak egy szem — Azzal is megelégszem! Énekelve aratom: Sziklán is lett jó magom!! Tövis közt is s az úton!?... Hogyan?!? — Azt nem is tudom! — Áldott idő, napsugár, S az Ür, ki fölöttem jár, Figyelték, hogy mit teszek. — tgy arattam! — emberek! Magvető az én nevem, Most is a magot vetem; — Nagy Ür adta, s én hintem, — A hatalmas Ür Isten!! Hintem, vetem dalolva, A jó földbe, s a rosszba.. . S éjjel-nappal azt várom: Mikor lesz már kalászom!? . .. Sokszor remeg a szívem: Nem aratok semmitsemt! Vihar dúlt és csapások, Üresek a kalászok!. .. Szomorú a magvető, Sivár, kopár a mező. — Drága Igéd megvetett, Süketek az emberek . .. — De egyszer csak! — nem várva, Az Istennek csodája, — Üjra kihajt a vetést!? Lesz termés! — nem is kevés! A vihar kellett épen, Hogy mi dúlt a vetésben. Pusztuljon a sok féreg!!!... És bő aratást érjek. — Én Uram! és Királyom! A nevedet kiáltom! Te adtak a jó magot S a magvető én vagyok! Az aratók kik lesznek? .. — Angyalok, vagy emberek,. — Ügy vessek, hogy a csűrbe, Majd engem is Te gyújts be! S a magok közt legelső Legyek én, a magvető. Mert hű voltam halálig, A nagy, nagy aratásig!! — Kakas József Imáfisayos hét a défofríkei íajlílnözÉs eilen Capetown-Fokvárosból jelentik: Az évtizedes Smooth tábornok kormányának uralmát tudvalevőleg a legutóbbi választások után a nacionalista ár. Malán kormány vette át. Az új kormány első intézkedése óriási kavarodást és zűrzavart okozott. Dr. Malán tudvalevőleg egy rendeletet adott ki, mely a fehér és a színes (bennszülött) lakosságot fasiszta módszerekkel választja el egymástól. Emiatt véres zendülések törtek ki és különösen Durban környékén sok száz halott és súlyos sebesült lett a faji megkülönböztetési '«apartheid) rendelet áldozata. A „Cristian Council of South-Africa“, melyben az összes keresztény hitfe- lekezetek vannak képviselve, most e veszedelmes faji- és vallási szenvedélykitörések levezetésére egy imád- ságos hét megtartását rendelte el. A keresztény hívékhez intézett megható felszólítás ezeket mondta: „Teljesen felborult a békesség és a rend. Alázatos hittel fordulunk a Mindenhatóhoz, kérve őt, mutasson nekünk utat e nagy szenvedésünkben. Igen aggódunk amiatt, hogy egyik-másik elvakult embertársunk olyan kétség- beesett cselekedetre ragadtatja el magát, melynek következményei be- láthatatlanok. Imádkozzunk ezért a sötétség e napjaiban, hogy a Mindenható segedelmével eltávozzék körünkből a gyűlölet, elkeseredés és egymás elleni erőszak kútforrása, az új „apartheid“-rendelkezés.“ A Deák-téri ev. templomban március 13-án este 6 órakor böjti estet rendeznek az egyházzenei hangversenysorozat keretében, amelynek műsora a következő: 1. Kapi-Králik Jenő: Preludium. (Orgona) 2. Kenessey Jenő: a) Sirató, b) Bocsásd meg Úristen. '«Vegyeskar) 3. Gárdonyi Zoltán: Preludium és Passacaglia. (Orgona) 4. . Kapi-Králik Jenő: 144. zsoltár. (Gyermekkar, vegyeskar, orgona) 5. Kodály Zoltán: Prelúdium. (lOrgona) 6. Sulyok Imre: Felséges Isten hozzád kiáltok. (Vegyeskar) 7. Bárdos Lajos: Az Úristent magasztalom. (Vegyeskar) 8. Sulyok Imre: a) Könyörgés, b) Preludium. (Orgona) 9. Harmalh Arthur: 150. zsoltár. (Vegyeskar, orgona). Közreműködnek: a Luteránia Énekkar, az Evangélikus Leánygimnázium Énekkara, orgonán: Sulyok Imre, vezényel: Weltler Jenő. A Deák-téri gyülekezet szegénysegélyezési költségeinek fedezésére. A misszionáriusok Kínában továbbra is helyükön maradnak Az „Ev. Pressedienst“ közlése sze rint az amerikai protestáns misszió- egyesületek 145 megbízottja a penn- sylvániai Buck Hill Falls-ban foglalkozott azzal az új helyzettel, amelybe a kínai misszionáriusok kerültek. Úgy döntöttek, hogy a misz- szionáriusokat nem hívják vissza állomásaikról, minthogy maguk a misszionáriusok is nagyrészt ilyen döntésre jutottak. E. Ballou lelkész, a kínai kongre- gacionista egyház megbízottja arról számolt be, hogy a legtöbb elfoglalt területről biztató jelentéseket küldtek a misszionáriusok. A Peking melletti nagy keresztyén egyetemről Yen chingböl az az értesítés jött, hogy az előadások zavartalanul folynak to vább. A presbiteriánus missziói titkár ar ról számolt be, hogy a kommunista csapatok katonái gyakran vesznek részt a misszionáriusok előadásain, sőt hittanóráin. A delegátusok mindnyájan egyet értettek abban, hogy a misszió helyzete nem könnyű mai Kínában, de nem szabad visszariadni attól, hogy a keresztyén tanításról és életgyakorlatról az új Kínában is szóljon a bizonyságtétel, attól sem kell visszariadni, hogyha a kínai gyülekezetek és az amerikai anyaegyházak közötti kapcsolatok megszakadnának. A 3. számú keresztrejtvény megfejtése: „Az embernek szíve gondolja meg az ő útát, de az Űr igazgatja annak járását“. A jutáimul kitűzött Ujtestámentumot sorshúzás útján Kvasz Erzsébet, Békéscsaba. I., Kastély-u. 29 nyerte. Evangélikus Élet Az Ország«» t.uther Szövetség Lapja Szerkesztésért telel: Or. H Gaudy (.őszié főszerkesztő Szerkesztő: Dezséry László Szerkesztőbizottság: Dr. Gelejl Dezső, Groé Gyula. Dr. Gyimesy . Károly Dr. Reük Iván, Szerkesztőség: Budapest. IV., Fehérhajó-u. 8—lő II. I Telefon: 180 -651 Kiadóhivatal: Budapest. IV Fehirhajó-u. 8—10. télem. 7. Felelős kiadó: Sülé Károly Élőfizetési árak: Negyedévre: 12 11 Félévre: 24 It Egészérre-. 48 ft l’ostatakurékpénztári esekkszámu: 26.412. Hirdetések árai milliméter s«>ronként 2.50 forint Független nyomda, Budapest, Eütvős-u. ti Felelős: Földi Vilmos vállalatvezető
