Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-03-12 / 10. szám
▼ Evangélikus felet A héf érdekes embere Beszélgetés Dr. Vélsz Aladárra!, a dunántúli egyházkerület beiktatott íelügyelő]évei ÄZ ŐSZINTE HANG Mokány, zömök ember. Tele erő vei és telített lelki erővel, biztos járású férfiú. Teljesen póznélküli. Hallgatásában, beszédében egyaránt rokonszenves. Szemenézése mintha merev volna. Valójában szíve lüktet mosolyában. Hallgatagnak tetsző, de az első szóra lelkét kitáró őszinteség zuhataga tör fel belőle — egyházi és lelki emberek előtt. Hagyománytisztelő, de még inkább haladó értelmiségi ember. Olyan új (dakja a ma életének, akiről mintát kellene készíteni. Sokoldalúsága utolérhetetlen. Nyilatkozatai után hinné bárki, hogy „csak“ bibliás, logikája szerint pénzügyi szakértő, bonyolult jogi problémákban adott véleménye után pompás jogász, szervezeti ügyekben hozott döntései után látható az, hogy a legbonyolultabb hivatali kérdéseket egyszerűvé tudja feloldani. Otthonában a legmeghittebb férj. Mint apa, hosszú ideje súlyos beteg gyermeke mellett a lankadatlan szeretet apo- teozisa. Férfi, aki vezérnek és szolgának egy szem élvben tökéletes. Életéről beszélgetünk vele. Harapófogóval lehet kiszedni belőle első hadifogsága élményeit. Azt, hogy miképpen lett vármegyei aljegyző, kereskedelmi iskolai tanár, városi tanácsnok. Hogyan ítéltetett el az 1918-as magatartása miatt. Hogyan bukott meg evangélikus ellenfelével szemben a polgármester-választáson. Hazánkban elsőnek hogyan mondott le tanácsnoki nyugdíjáról és adta szoeálpolitikai célokra, amikor hank- ember lett belőle. Érdekességek után érdeklődünk tőle, milyen élményei voltak szociálpolitikai tanácsnok korában s unszoló kérdéseinkre hitvallóan és mégis szerényen mondja: a munkások és kommunisták a harmincas években bizalommal fordultak felém s mindegyiknek segítségére tudtam lenni. Abban a győri vaggongyár- ban, amelyikben ma 8000 munkás dolgozik, az én időmben csak 300 embernek volt munkája, a többinek gondja az én resszorloan volt. Kevés emberrel történt meg az, ami ő vele. Akit a sors kényszerítő ereje (talán sokoldalú tehetsége miatt is) annyifelé sodort, 1945 nagypéntekén, a felszabadulás első perceiben orosz küldöttség kereste fel és ültette bele g, győri polgármesteri állásba. S ez az ember ezeket mondja egyházkerületi beköszöntő beszédében: „Mint a dunántúli evangélikus egyházkerület megválasztott felügyelője szent esküvel fogadom, hogy hazám és i egyházam törvényeihez tántoríthatatlaiHil hű leszek és tisztemben Iekiismeretesen, legjobb tudásom szerint járok el.“ ,,Érzem, hogy nehéz és nagy feladatokat rótt rám az Ur, mert belső és külső körülményeink annyira megváltoztak, hogy a legevangé- liumibb let kii letet kel! kialakítanunk egyházunkban, ha fenn akarunk maradni. Tisztában kell lenni mindnyájunknak azzal, hogy minden Istentől van. A változott körülményeket, melyekben nekünk kiiz- deniink kell, Istentől kaptuk. Isten keze szövi az időt, a kort. tőle erednek a nagy kérdések, súlyos válságok s az ebből fakadó emés'ztő gondok és nagy számonkérések. Mindnyájunknak ő írta elő a feladatot, hogy gondolkodásban és szolgálatban, hitben és engedelmességben megmutatni és kiábrázolni Krisztust kell és ugyanekkor fenntartani, erősíteni Krisztus anyaszentegyházának egyik élő ágát. a magyar evangélikus egyházat.“ fireg papok számára megindító látvány volt az, amikor az Ur szent vacsoráiénak vétele után esküt tett az oltár előtt, megfogta nüspöke kezét, hogy kézfogással kötelezze el magát szolffá'atára, ekkor Túróczy Zoltán püspök Vélsz Aladár fejére tette kezét s megáldotta. Ez az ember ekkor ismét visszaereszkedett az oltár zsámolyára s úgy áldatott meg. Aki ezt megcseiekedtc s aki ezt láthatta, megérezte, hogy ezt a leiket Isten tartja kezében. Érthető, hogy ilyen látása van: „Azt hiszem nekünk az volt a legfőbb fogyatkozásunk és azért esünk jövendőnk felett kétségbe, mert mikor böviben voltunk, nem tudtunk bővelkedni. Az evangéliumi bővclkedés ugyanis anyagi javaktól való függetlenséget jelent ... De ha nem tanultunk meg bővelkedni, tanuljunk most meg szűkölködni. Énnek az ideje most bekövetkezett. Nem lehet azonban szűkölködni csüggedt, keserű, zúgolódó lélekkel. Az erőt a szűkölködésben ismét csak Jézustól vehetjük, ki által mindenre van erőm s aki megerősít e ligetbe t.“ Az egyház életét ismeri. Egyházi lapjainkat olvassa. Emlékeztetjük egyik sok vihart felvert cikkre, ezekre is beköszöntőjében adott válaszát adja: „Egyházunk sok rendelkezése elavult, a mai kor követelményeinek nem felel meg. Sok intézkedése igen bonyolult és sok tekintetben nem számol kis és nagy gyülekezetek közötti különbözőségekkel. A most egybehívott zsinatunk lesz hívatva arra, hogy a változott viszonyoknak megfelelő, világos, könnyen érthető, az egyház lelki jellegét • jobban kidomborító szabályokkal alkossa meg alkotmányunkat.“ Az új felügyelő drága, beteg gyermeke betegágyánál pap. 0 készíti elő konfirmációi tanulására. Tanítja néki a hitvallást s az egyházi énekeket. Az atyai szeretet minden türelmével s a legnagyobb alázattal. Csak az ilyen ember szívéből törhetnek ezek a szavak: „Életkérdés számunkra gyermekeink valláserkölcsi nevelése . . . Tisztában vagyok azzal, hogy az iskolák államosításával ezen a téren nagy nehézségek álltak elő, mert az eddigi evangélikus felekezeti iskolákban tömörült tanulók a különböző állatni iskolákban szóródnak széjjel s bizony sok olyan iskola lesz, ahol csak egy-két evangélikus tanuló van. Ezeket a tanulóinkat sem hanyagolhatjuk el, nem szabad, hogy érezzék, hogy az egyház mostoha gyermekei s nem kapják meg azl a valláserkölcsi oktatást, amely öntudatos, áldozatra kész evangélikus testvért fejleszt az egyénből. A hitoktatás és a hitoktatók kérdésével való foglalkozást egvik főfeladatomnak fogom tekinteni.“ Feltesszük azt a kérdést is, hogy időszerűnek és szükségesnek tátja-e a presbitériumok megújításának szükségességét. Ismét beszédének szavait idézi: „E helyen akarom felhívni a gyülekezetek figyelmét a presbiterek választására. Presbiternek hívő embernek kell lenni, aki az Igével táplálja lelkét, aki imádkozó, aki nem szégyenli Krisztus evangéliumát, aki felelősséget vállal az ő atyja fiáért s van erkölcsi bátorsága fegyelmet tartani magán, s mindazon, ami reá bízatott s amiért felelősséggel tartozik.“ A fentieken kívül programbeszédében az új felügyelő olyan minden egyházi kérdésről adott szakavatott ítéletet és irányítást, hogy ezzel a régebbi felügyelők fölé emelkedett, nemcsak az egyháziak, hanem a papság szemében is. Sokoldalú világi és nagyvonalú egyházi látását megismervén, megkérdeztük tőle^ ennyi tapasztalat és sokféle munka után mindezeket hogyan fogja az egyház szolgálatában érvényesíteni? Életein eddigi munkájából egyet hámoztam ki: az ember sorsát Isten irányítja. Sohasem gondoltam azt, hogy tisztviselő leszek. Sok mindenféle hivatást töltöttem be, de mindig függetlenségre, igazságra és sze- retetre törekedtem. Számomra leg- fontosobl) kötelesség mindig egy volt: hogy megismerjem az ő útjait. Hogyan Útija felügyelő út az egyházi helyzetet s hogyan ítéli meg a belső egyházi irányzatokatf Ki kell alakítanunk az evangéliumi egyházat. A régi anyagias egyházzal szemben telki egyházat kell kialakítani. Milyenek lesznek ennek a jellemző vonásai? A barokk egyházzal szemben át kell alakulni lelki egyházzá. Milyen irányban kell a leggyorsabb változtatásokat elvégezni? Legelső kötelességünk az egyetemes felügyelő megválasztása, azután rendezni leli a bányai egyházkerület ügyeit s ha a személyi ügyek rendbe jönnek, hozzá kell fogni a munkának. Gondolja-e felügyelő úr, hogy a dunántúli egyháziasság konzervativizmusa meg fog változni? A dunántúli egyházkerületben nem dominált a politika. Báróik kényelemben élő egyházkerület voll, túlságosan nagy gondjai eddig nem voltak. Most komoly gondok vannak és lesznek. A papság hangulatát és felkészültségét milyennek látja felügyelő úri Régi vágású, klasszikus- papok után az újakban nagy lendületet látok. Egyetértés van a papok között? Még nem tökéletes az egyetértés. Túróczy Zoltán püspökben olyan szuggesztív erő van, hogy papjait száz százalékig át tudja alakítani. Túróczy faltán püspök így jellemezte elnöktársát: a munka embere, a szív embere és a megpróbáltatás embere. Programjából, nyilatkozataiból látható az, hogy amint a múltban minden reábízottaknak tökéletesen megfelelt, -íj elhívatásábun is tökéletes muunkát fog végezni. Egy egyszerű polgár ember számára a legnagyszerűbb felemelkedés az egyházkerületi felügyelői székbe való elhívás. S ez a férfiú amilyen magas egyházi tisztséget tölt be, ma is díszelnöke a Magyar-Szovjet Művelődési Társaságnak. Sok helyen, most mind magasabb pozíciókban sokra hívatott el s azok, akik egy rövid napot vele tölthettek el, joggal reménykednek abban, hogy Isten dicsőségére minden szolgálatában eleget tesz kötelességének és buzgón serénykedik egyházunk építésén és falainak megerősítésén. G. L. Ezért kell a misszió? Egy japán leány, aki Amerikába utazott a testvéréhez, csodálkozott azon, amit hallott s látott: —• Azt hittem, itt mindenki Krisztusról fog bizonyságot tenni. Azt hittem a testvéremnek könnyűi dolga lesz engem Jézushoz vezetni, hiszen úgy gondoltam, hogy itt mindenki keresztyén. De ez a leány az amerikaiak ajkáról Jézus nevét csuk akkor hallotta, amikor fogadkoztak, vagy átkozód- tak. Gúnyosan folytatta tehát: — Az amerikaiak a hitüket elküldték hozzánk tengeren túlra, mert úgy látszik, nekik nincs rá szükségük. Sana Sí EVANGÉLIKUS \ ÉLET evangélikushoz szól! Az őszinte hang sohasem árt. Éppen ezért öröm az az utolsóelőtti számban megjelent cikk, mely az elsődleges feladatok körüli vitákra válaszol. „Amíg az egyháznak hatalmában volt az adót beszedni, addig is milyen keservesen folyt be ... — számbelileg legkisebb rétege egyházunknak az, aki igényli az egyház szolgálatát ... — ahonnan az egyház eddig is, az adózáson felüli anyagi erőket merítette... — elsődleges feladatnak ennek alapján én cnek a rétegnek mennyiségben és minőségben való szaporítását látom.“ Azután kifejti, hogy nem az anyagi szempont miatt, egyébként is ez az egyház elsődleges feladata. De ez az anyagi kérdést is másképp világítja meg: a hitnek keli a ceruzát, számot és észt megelőznie. Sok lelki tapintat van a cikkíróban, ezért csak a sorok között rejlik a probléma néhány súlyos vonatkozása. Kétségtelenül más lesz a gyülekezetek arca is, más lesz a társadalmi helyzete és szerepe is, más lesz az egyházegyetemhez való viszonya is. Az az izgató és részletes tanulmányozás, mellyel életrevaló komoly- ságga} kitisztáitódnának kérdéseink, - még előttünk van. Mindenesetre más a jövő lelkipásztorának képe. Éppen helyzetünkre jellemző az, hogy erről beszélnünk kell, mégpedig sokszor negatív vonásokkal kell róla beszélni. A jövő leikésze nem lehet egyoldalúan intellektuális beállítottságú. Íróasztalnál nem születnek gyülekezetek, de íróasztalnál nem is le- het gyülekezetét fenntartani. Igenis kell a tudomány; de az élet számára kell. Az a tudomány, mely nem használ, az árt. Közömbös tudomány nincsen. Lehet, hogy kevesebb betűt fogunk leírni, lehet, hogy problémáink rendszertelenebbiil fognak felbukkanni, lehet, hogy sokszor nem találjuk a logikai kapcsolatot feladataink között, de kötelesek vagyunk azzal a tudománnyal foglalkozni, mely a misszió kérdéseiből adódik. Ma már nem tudományosság az az elméleti munka, mely célját a rendszerezésben látja. A módszer kérdései tollúinak előtérbe. Nos, a módszerünk alapelvéül elsősorban azt tekintjük: odavezet-e tudományosságunk ahhoz a célhoz, melyet Krisztustól kaptunk: tegyetek tanítványokká minden népeket. Könnyen mondhatná erre valaki: a nyelvészet, a történelem s más tudományágak ugyanazok maradnak, bármily felelősséggel érzem ál a missziói kötelezettséget. A rendszer kérdése ugyanaz. Bár a változtatás néhol nem ártana, de nem is feltétlenül szükséges. A módszer kérdése aizon- ban más. Nem független ettől az a kérdés sem, hogy az alkalmazás és előterjesztés is mássá legyen. A jövő lelkésze nem lehet többé csupán ügyvédje egyházunknak, hanem egészen pásztorává kell lennie. Az az egyház, amelynek jellemzően sérelmi politikája és gyakori status quo kérdései vannak, -r- az nem egyház. A misszióból következik, hogy aki egy mérföld útra kényszerít, azzal kettőre megyek, mert ha csak egy mérföld útra megyek vele, amíg kényszerülök mellette lenni, akkor vájjon hogyan mondom el néki bizonyságtételemet? Az az áldozat, melyet a helyzet hoz magával, nem áldozat, hanem kötelességlel jesítés. Hogyan beszélhetünk olyan emberekről, akik a köteles- ségteljesítés áldozatai, mikor éppen az az áldozat, ami nem kötelesség? Jellemzően csak az ordináció é.s az egyházi közigazgatás keretei közölt mozgunk és gondolkozunk. Pe dig nem az egyház keretei ezek, ha nem csak a papi szolgálat kerelri. Nincsenek már látásaink? A jövő lelkésze nem lehet csupán hivatalnok. Ha a pásztorolás munkáját a lelkész! hivatal és a hivatalos órák keretei közé kellene szorítani, akkor Pál apostol az ő szállásainak ajtajára kiírta volna a fogadó órákat. Hát a lelkésznek sohase legyen egy nyugodt perce? — Hát aki tud nyugodt perceket szerezni magának másutt, mint a szolgálatban, az csak szerezze meg ezt magának másutt, mint a szolgálatban. És még egy! Az apostol Pál szőnyegszövő, vagy sátorkészítő munkája óta sok mindennel foglalkoztak a pásztorok, hol kisebb, hol nagyobb dicsőségére Urunknak. Volt, mikor a tudós teljes munkáját végezték, volt. mikor közjegyzői munkára került a sor, volt, mikor mezőgazdasági szakoktatás, vagy a gyógyítás területén jutottak kenyérhez hozzá és emberi telkekhez. Igen. volt idő, mikor hivatali munkát végezlek. Bizonyos, hogy ahová isten bá- ránvkákat ad, oda kenyeret is lelesz. Hadd fejezzem be ezt a pár gondolatot ismét arra a cikkre való hivatkozással, melyből kiindultunk: „birkákra és bárányokra van szükség elsősorban“. Ez pedig nem megélhetés kérdése. Mert ha megélhetés kérdésévé tesz- sziik, akkor odajutunk, ahová jó- néhány amerikai egyház, ahol sokszor a világot is túllicitálják világiasság dolgában, csakhogy egyesek falatot dughassanak saját szájukba. Ke ve István Luther éneke Erhalt uns Herr bei deinem Wort — Isten! Tarts meg igéd mellett, Ellenségen adj győzelmet. Szent Fiadra tört e tábor, Hogy ledöntse trónusáról. Krisztus, láttasd hatalmadat, Urak ura te vagy magad. Híveidnek ügyét te védd, Hogy áldhassák urok nevét. Vigasztaló jó Szentlélek, Adj népednek hitegységet. Végső harcon állj mellette, Vidd halálon át életre. Szentpáli Pál Az Evangélikus Élet mindenütt kaphatói
