Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-02-12 / 6. szám
4 Evangélikus Elet A német evangéliumi egyház első zsinata Béthelben A Lutheránia negyedik hangversenye A háborúvégi összeomlás után a német protestantizmus is az újjá- szervezkedés feladata előtt állott. Különösen az egyházi harcok idején az evangélikus és református egyházakban egyaránt kialakult u. n. hitval'ló arcvonalhoz tartozó emberek vallották, hogy az újjászervezés nem lehet a régi egyházi keretek egyszerű restaurációja. Arra igyekeztek, hogy az elért eredményeket ez egyház lelki újjáépítésénél is érvényesíthessék. Így jött létre az az elgondolás, hogy a németországi evangéliumi egyházak egy egységes szervezetbe tömörüljenek és ennek a szervezkedésnek közös összefogó alapján az ú. n. Barmeni teológiai nyilatkozatot fogadják el. Ez a Barmeni teológiai nyilatkozat 1934- hen, az egyházi harcok legválságosabb idejében keletkezett és a reformáció különböző egyházai a maguk elvesztett hangját találva meg benne, a régi hitvallások értékének megbecsülése mellett csodálatos egységre és közösségre jutottak ez alá a felemelt zászló alá sorakozva egymással. Ennek a merész elgondolású és nem egyszerűen restauráló újjáépítésnek a terve szerint mondották ki 19ilj-ben Tregsa-ban az Evangelische Kirche in Deutschland (EKID) megépítésének szükségességét. A vezetőség élére állított tizenkét tagú tanács elnökévé Wurm püspököt, helyettesévé pedig Niemöllert választották meg. Az egyházi újjáépítésnek ez az iránya mindjárt a kezdet kezdetén ellenállásba ütközött és sokáig nem lehetett tiszta képet alkotni a németországi egyházi viszonyokról. A füstből’ és a ködből lassan kiemelkedő körvonalak nem mutatnak egészen örvendetes képet. Erről tanúskodik az 1949. január 9—13 között Bethelben tartott zsinat. Az EKID első zsinatjának a napirendje — a svájci hírszolgálat megjegyzése szerint — nem volt valami nagyon vonzó. A 8. pont kivételével mind a 14 pont egyházszervezeti kérdésekkel foglalkozott. A zsinat mindenesetre reprezentatív jelentőségű volt. Résztvett rajta az egyetemes egyháztanács főtitkára Vis- ser't-Hooft és a Luteránus Világszövetség nevében dr. Michelfelder. A kiküldöttek valamennyi zónából gyülekeztek egvbe. Magából a keleti zónából 58 kiküldött volt jelen. Nie möller, aki a betegsége miatt távollevő Wurm püspököt hellyettesitet- 1e, megnyitó szavaiban ki is emelte, hogy az esvházat nem darabolhatják fel zónák határai, hiszen az a •feladata, hogy a német evangéliumi keres7tvénség egységét minden mesterkélt határon túljutva nyilvánvalóvá tegye. A zsinat legielentősebb eseménye a tisztségek végleges betöltése volt. Wurm püspök magas korára való tekintettel és betegsége miatt az elnöki tisztről leköszönt. Utódjává a 68 éves Dibelius Ottó berlini püspököt választották meg. Az EKTT)-ben feszülő ellentétek az alelnöki tiszt betöltésénél váltak nyilvánvalóvá. Niemöll*rt nem választották meg óira, csak az ETOD- nek az öHiménéhen való képviseletére. kapott megbízást. Utóda Lille. hannoveri püspök lett. A zsinatról Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért telel: Dr. H. Gaudy László töszerkesztö Szerkesztő: Dezséry László Szerkesztőbizottság: Dr. Geleli Dezső. Groá Gyula. Dr. Gyimesy Károly. Dr. Reök Iván. Szabó József. Túróezy Zoltán. Szerkesztőség: Budapest. IV.. Fehérlistán. 8—1*. II. 1 Telefon: 1811—651 Kiadóhivatal: Budapest, IV.. Fehérhaió-u. 8-16. félem. 7. Felelős kiadó: Sülé Károly . Előfizetési árak: Negyedévre: 12 ft Félévre: 24 ff Egészévre: 48 ft Postatakarékpénztárt esekkszáma: 26.412. Hirdetések árai milliméter soronként 2.56 lorinl. Független-nyomda, Budapest. Eőtvős-a. 11 FeleUs: Földi Vilmos vállalatvezető beszámoló hivatalos közlemény szerint személyi kérdésekben való ellentét mögött egy az egyház lényegéről vallott különböző felfogás elvi ellentéte feszül. „Az egyik csoport — közli a hivatalos közlemény — Németország egyesült luteránus egyházának nagytömegű zárt csoportja, az EKID-ben a szövetkezés jelleget emeli ki és az egyes tagegyházak sajátos hitvallására teszi a hangsúlyt. A másik csoportot a hitvalló front vezetősége reprezentálja, ez az EKID-et nem egyházak szövetségének tartja, hanem olyan egyháznak, amelynek az a feladata, hogy a német evangéliumi keresztyénség meglévő egységét külsőleg is kifejezésre juttassa.“ Nagyjelentőségű ankét folyt le az egyetemes székházban egyházunk sajtó és könyvkiadói munkájának átszervezése érdekében. A megbeszélésen résztvett a Luther Társaság, az Evangélikus Evangélizáció, a Harang- szó és a Fébé könyvkiadójának képviselete, az egyházi újságok szerkesztői, Turóczy, Velő püspökök, Benkó- czy püspökhelyettes, s az elnöklő Mády Zoltán, egyetemes, felügyelőhelyettes. A megbeszélés Koren Emil sajtólelkész elaboráiuma alapján tárgyalt, s a minden Tészletkérdésre kiterjedő megbeszélés korszakos elhatározásokra jutott. Áttekintették egyházunk tájékoztató munkáját a külföld felé, s megállapították, hogy külföldön gyanús forrásokból eredő tájékoztatások mérgezik a világkeresztyén- ség benyomásait egyházunkról. Nyomára lehetett jönni, hogy pl. a finn sajtó katolikus forrásból szerezte hamis híreit, s különösen sok hamis tájékoztatás megy Svédország felé. Az értekezlet azt javasolta az egyetemes egyház elnökségének, hogy szervezze újjá külföldi megbízottak útján egyházi tájékoztató munkáját. A háború előtti egyházi megbízásokat az egyház már amúgysem tekinti érvényeseknek hosszú idő óta. A külföldi tájékoztatás munkája a külföldi kapcsolatok fenntartásával megbízott Szabó József püspök felügyelete alatt áll. A belföld tájékoztatására hasonlóan a reformátusokkal közös kőnyomatos fog szolgálni, amelynek kiadatására nézve a részletekbe menő tárgyalásokat egyházi és állami tényezőkkel megkezdik. Az egyházi irodalom, illetve könyvkiadás kérdésének hosszú időt szentelt az értekezlet. Meghallgatta Karner Károly előterjesztését teológiai és népszerű hittani könyvek kiadására nézve. Az átfogó terv további kidolgozása a parochiális könyvtár alapjait fogja megvetni, s gondoskodik a legkorszerűbb egyházi könyvkiadás minden szükségletéről. Ebbe a tervbe épül bele a népies, kegyesség! irodalom átfogó terve is, s a könyvkiadás belső ellenőrzését, irányítását, tervezését és a kiadás minden technikai kérdésének megoldását egy most alakított bizottság fogja elősegíteni, mely egyetemlegesen felelős* az egyházi irodalomért. A bizottságba az egyházi könyvkiadók delegátusai és a választott tagok kerülnek, elnöke Vető Lajos püspök. Az értekezlet reménységek között oszlott szét, mert a testvéri megbeszélés az egyházi könyvkiadók és újságok együttműködését biztosította. Az egyházi újságok Szerkesztőségei csakhamar közös értekezletre gyűlnek össze, mondanivalójak tisztázására és működésük egyházi érdekből való egybehangolására. A biblia egyháza mindig nagy súlyt helyezett az írott betűre. Mi ismerjük az írott bizonyságtétel erejét, s olvasnivágyó híveink nagy szomjúságát az Isten dolgainak ismeretére. Az egyháznak sok tapasztalata van afelől, hogy Isten milyen hatalmasan tud működni az írott betű Kiegészítésképpen még csak azt említjük meg,' hogy Niemöller a hitvalló front legjellegzetesebb vezetője, maga is luteránus és azért nem csatlakozik Németország egyesült luteránus egyházaihoz, mert ebben a tömbalakításban az elszigetelődés és a restaurációé törekvések jelentkezését látja. A távoli szemlélő bizonyos szomorúsággal esak azt állapíthatja meg, hogy a németországi protestantizmus mintha elfelejtené azokat az eredményeket, amelyekre a • nemzeti szocializmussal való küzdelme idején juttatta el Isten. Mintha nem szívesen emlékeznének vissza 1934-re és Barmenre. Mintha akkor nem történt volna semmi.. Mintha megfeledkeznének arról az egységről, amelyet a legnagyobb tanácstalanság idején kaptak ajándékba Istentől, tgy vált a pusztán szövetségi rendszerré alakult EKID felekezeti és hatalmi törekvések porondjává. Benczúr László eszközével. Most arra kérhetjük híveinket, hogy imádkozzanak egész egyházi sajtónk és tájékoztatási szolgálatunk áldásaiért és különösen azért, hogy a sok egyéni erőfeszítés eredményei és kudarcai után egész egyházunk közös és testvéri szolgálatából szülessen meg Jézus Krisztus dicsőségére való egyházi irodalmunk. Az Evangélikus Élet c. lapunk kilátásba helyezte egyik előző számában, hogy hozzászólásokat kezdeményez az egyház anyagi kérdéseiről így a katedraticumról is. Zsinatunk ki is küldte a házlartási résszel foglalkozó bizottságot, de az a mai napig nem ad életjelt magáról, holott egyházunk anyagi jövője legalább is van olyan fontos kérdés, mint az alkotmányjogi kérdések tárgyalása Dacára annak, hogy minden egyház- kerületben van néhány lelkész és világi ember, aki szivén hordozza a háztartási kérdéseket, ezek a szakemberek foglalkoztatva mai napig nincsenek és egyházunk anyagi helyzete ezért nem került az érdeklődés homlokterébe, ámbár minden egyház roskadozik az anyagi terhek alatt. Nézzünk szembe azért néhány alapvető problémával: Mindannyian tudjuk, hogy köztársaságunk nem választotta el az állam életét azonnal az egyházak életétől, hanem kölcsönös megegyezést hozott létre a római katolikus egyház kivételével a többi egyházakkal és a 20 éven át tartó fokozatos elválás álláspontjára helyezkedett, nehogy az azonnali elválasztás túlságosan megrázkódtassa az egyházakat. Az egyházak felelős vezetői a kormánytól 15 évi türelmi időt kértek, de a kormány felelős emberei nagyvonalúan 20 évi határidőt szabtak, ötévenként csökkenő államsegély biztosításával. A türelmi időszakot fel kell használnunk anyagi jövőnk megalapozására és itt felmerül az a kérdés, hogy megmaradhatunk-e a jelenlegi állapotok szerint vagy nem. A jelen helyzetben a különböző egyházak különböző százalék mellett az állami adók után, föld, húz kereset, vetik ki a kötelező egyházi adót és vagy pénzben, vagy gabonában a párbéreket különböző nagyságban és csak el vétve akad olyan egyház, amelyik önkéntes felajánlás alapján kéri az egyházi járulékot, vagy mint például a Pápa a lelkiismereti adót. Vita tárgya az is, hogy bevezessük-e a tizedet vagy sem? Az Ótestámentum elrendelte a gabona, az állat, a gyümölcs stb. után a tizedadást. Jézus és Pál apostol is megerősítette. Hazánkban is a tizedet a püspökök 1848-ig kapták a római katolikus egyházban és csak akkor törölték el és jött helyette az államsegély. Hazánkban ma a baptista felekezet és az apróbb protestáns szekták gyakorolják a tizedet, míg az Egyesült Államokban az evangélikusok is tiNagy izgalom előzte meg a hangversenyt. Napokkal az előadás előtt hangzottak a próbák nagy előkészületei s mindenki sokat várt ettől a naptól. Zalán/ti Aladár két orgonamüvet adott elő. Joh. Seb. Bach: C dur preludium és fuga és Joh. Seh. Bach: Korái előjáték. A Lutheránia először Joh. PIAI. Krieger: Singet dem Herrn c. kantátáját adta elő vegyes kar, zenekar és szoprán, alt, tenor és basszus szólókkal. A szólisták ugyanilyen sorrendben a következők voltak: Luhn Olty, Sándor Judit, Záhony János és Dobos András. Krieger ismertetett műve, mint $ barokkzene hangzatos kórusa, szépségeivel hangzatos frazeológiájával jó előadásban biztos közönségsikerre számíthat. Az énekkar második előadott műve: Bach: Komm Jesu komm c. motettája, kettős vegyeskarra. Noha a második emeleti karzaton a két kar elhelyezése lehetővé tétetett, a két kar együtt énekelt egy helyen ügyes szétosztásban. A második mű ismeretünk szerint hazánkban még nem adatott elő. Ilyen sikerrel pedig bizonyára sohasem. Ha van csúcsteljesítmény egyházi énekkar szereplésében és szolgálatában, akkor ez a hangverseny volt az. zedadást kívánnak a hívektől. Nem kétséges, hogy egyházunk annyira szegény anyagiakban, hogy az államsegély fokozatos csökkenésével reá szorulnánk a tizedre. Tekintettel azonban arra, hogy népünk elszokott szinte egy évszázad óta ettől a fokozatos teherviseléstől, ennek azonnali bevezetése kereszt ül vihetetlennek látszik és éppen azért meg kell maradnunk az egyházi adózás mellett, egy alacsony mértéknél. Bevált az az adókivetési módszer, amely a földet, a házat, a keresetet, a jövedelmet adóalapul veszi, valamint a púrbér- Irendszert. Mindezeken kívül a családlátogatásokkal, az evangélizáció- val nevelnünk kell népünket az önkéntes adakozásokra. Tanulják meg híveink nem csak azt, hogy a saját gyülekezetükre kell áldozniok, hanem országos látókörük legyen és hozzanak áldozatot az országos egyházi célok érdekében, amilyen pl. az árvaügy, lelkészképzés, kerületek fenntartása és ide tartozik a püspöki tiszteletdíj kérdése is. Ilyen országos kérdés a missziói lelkészek anyagi helyzetének biztosítása, a hitoktatók helyzetének a rendezése. Meglátásom szerint egyházaink 90%-a kislétszámú és szegény egyház és csak 10% a nagy lélekszámú, jobbmódú egyház. Előbb-utóbb rákényszerülünk arra, hogy a lelkészek fizetését országosan rendezzük, mégpedig úgy, hogy beosztjuk őket fizetési osztályokba a tanári fizetéseknek megfelelően. Ezt a minimális és kötelező fizetést a gyülekezeteknek biztosítani kell. Ahol a missziói egyház vagy kisebb egyháí nem képes, de az önálló egyház fenntartása országos érdek, ott a központi pénztár ad fizetéskiegészítést. Ezenfelül megengedhető, hogy a nagyobb gyülekezetek az ő lelkészüknek személyi pótlékként biztosítsanak járandóságot. Elengedhetetlen tehát az a követelmény, ha egymás terhét hordozni kívánjuk, hogy a gyülekezetek költségvetésük bizonyos százalékát egy közpénztárba befizessék kötelezőleg, de nem a lélekszám szerint, hanem a való- < ságos és tényleges bevételek alapján. Ilymódon elkerülhető lesz, hogy egyes lelkészek éhezzenek, hogy meneküljenek a szórvány-gyülekezetekből, vagy hogy megtörténjék az az eset, ami már megtörtént Békés megyében, hogy az egyik gyülekezetnek lelkésze mellékesen vándorkönyvelői állást vállalt a MOSZK-nál, hogy jobÉnekesek és dirigens, Weltler Je*A képességeik és művészetük maximumát adták. Innen szólítjuk fel a Rádió aeaei szakosztályát arra, hogy ezzel a kél műsorszámmal állítsa be egy esti programjába ezt az utólérhetetlenül tökéletes és egyházi művek előadásában nagyszerű énnekkart. Hadd ismerje meg a magyar vidék is a szép muzsika alázatos és mindé* művészi igényt kielégítő szolgálatát. Egyházunk vezetőihez pedig intő kérelmünk van. Negyedízben hallgattok végig a Lutheránia hangversenyét Minded alkalommal dicsőséget szereztek az egyházi muzsikának. Ez az énekkar a mai összetételében éa erejében alkalmas arra, hogy a külföldi egyházak is megismerjék előadásban való képességüket és tehetségüket Gondoskodni kellene arról, hogy hangversenykörutra tudjon kelni ez az énekkar evangélikus országokba. Ezek a követeink úgy irányítanák a külföld figyelmét felénk s olyan elismerést szereznének a magyar evangélikus egyháznak, amely minden velünk szentben elhangzott hamis propagandának egyetlen hatásos ellenszere lenne. ban megélhessen családjával együtt. Ha nem akarjuk azt, hogy lelkészeink csak vasárnapi prédikátorok legyenek, de hétköznap világi foglalkozást űzzenek, ami nyilvánvalóan kárára van a lelkipászlori munkának, akkor minél előbb meg kell oldanunk égető anyagi kérdéseinket és éppen ezért szükséges, hogy minél többen hozzászóljanak ezen problémákhoz. Addig pedig, amíg megtaláljuk a megoldás módját, minden egyházban arra alkalmas pénzbeszedők alkalmaztassanak, akik hétről-hétre felkeresik híveinket, hogy beszedjék az adót s az önkéntes felajánlásokat és hogy megszűnjék a nincstelenségnek siralmas állapota. ' A lelkészek pedig fokozott családlátogatással és belmisszióval tanítsák meg híveinket arra, hogy az igázi egyházszeretet abból áll, ha nem a feleslegesből, hanem a szükségesből áldozom egyházam céljaira. A háztartási kérdések égetően sürgős problémái miatt kérjük a szak- bizottságnak minél előbbi összehívását. Tátrai Károly zsinati atya Örömünnep Qrosháza-KáksczI-ielepen A legnagyobb magyarnyelvű evangélikus egyházközség: Orosháza, anyaegyházából tíz évvel ezelőtt szerveződött össze a Rákóczi-telepi egyház- község, másfélezer lélekből. A hívek csupa segénysorsú, földnélküli urasági kiöregedett cselédek voltak, néhány iparossal. Megalakulásuk után félévre már mohón elhamarkodva templomépítésbe kezdtek, amit még ma se tudtak befejezni. Demokratikus kormányunk építési minisztere: Darvas József hittestvérünk, zsinati atya újból rásegítette a templomépítő népet 7000 forint miniszteriális adományával, hogy 36 templom-padot építhessenek. Orosháza város képviselőtestülete: 2000 forinttal járult hozzá. Ezzel is bebizonyosodott, hogy a demokrácia képviselői támogatják a szegénységgel küzdő kis egyházunkat. Az örömünnep Istent tisztelő hálaadó szo'gálatát Fürst Ervin ai- esperes végezte február 5-én. A hívek a lelkész javaslatára táviratban mondtak köszönetét a demokratikus hatóságoknak pártfogói szeretetükérl. Az egyházközség tavaly összesen 33.000 forintot épített be. Az egyházi sajtóankét eredményei Egyházunk háztartásának kérdései
