Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-12-25 / 51. szám

4 Evcseigéiikus Elet I Rn ana tfelvételek a alatt Csodálatos mindannyiunk előtt, fel­nőtteknek és gyermekeknek a lelké­ben, ai karácsonyfa misztikuma és varázsa. Mi teszi ezt? Talán a gyer­mekkori emlékeink? Avagy gyerme­keknél a látomány? Kétségtelen, hogy a karácsonyfa misztikuma és varázsa a karácsonnyal van összefüggésben. Ez nyilvánvaló, mégis érdekes, hogy amikor a ka:á- csonyfának, mint a legáltalánosabb és legkedvesebb népszokásnak az erede­tét kutatják, a legeltérőbb és leg­messzebbmenő következtetéseket fan­tasztikus magyarázatokkal s a leg­eltérőbb históriai adatokkal támaszt­ják alá, hogy a szokásban és a nép­hitben a karácsonyfa ősi eredetét és misztikus varázsát bizonyítsák. Mindez magától értetődő volna, mert hiszen a fenyőfa valóban misz­tikus jelenség, már szemlátomást is szép, rendkívül szabályos, arányos, égbenyúló és égbemutató, sudár, ma­gasba csúcsosodó fa, örökzöld, ham­vas, finoman olajos, illatos. A déli égalj kivételével úgyszólván szinte az egyetlen fa, mellyel télen is iinnepiesen lehet díszíteni. Így tehát minden, nem délen lakó népnek, min­den korban a téli időben egyetlen dekoratív fája. Sőt zárt helyen, szo­bában, teremben nemcsak alkalmas, mert tartós, hanem illatozik is. A legérdekesebb azonban az és jel­lemző, hogy a kutatók, amikor hivat­koznak a legképtelenebb történeti adatokra és mindenféle forrásmun­kára, egynek sem jut eszébe a leg­hívebb és legmegbízhatóbb ősi ok­irattár, maga a Szentírás. Már pedig egy kutatónak és tudós­nak annyit .csak igazán illene tudni, hogy a fenyőből karácsonyfa akkor lett és akkor lesz, amikor a fenyőfát, mint karácsonyfát alkalmazzák. A karácsony teszi a fenyőt kará­csonyfává és nem aiz ősi pogány szo­kások. Kétségtelen, hogy sokmindent, ősi pogánykori szokást és szimbólu­mot töltött meg a keresztyénség ke­resztyén tartalommal s így lelt a va­lamikor, jóllehet pogánykori szokáso­kat szolgáló fenyőfából karácsonyfa, de sohasem lett volna azzá, ha nem lett volna karácsony és ha nem volna karácsony. A karácsonyfának, mint szimbó­lumnak, ugyanis szentírási alapja van. Az is érdekes, hogy evangélikus tu­dós teológustól, lelkésztől is olvastam a karácsonyfa pogány eredetéről, amikor rátért a karácsonyfa bibliai és igei magyarázatára, akkor a min­dentudás fáját, azaz a jó és gonosz tudásnak fáját vette alapul. Tehát n bűneset fáját, melyet Isten eltiltott az ősemberpárlól, s melyről Éva a gyümölcsöt a tiltóparancs ellenére leszakította és ezzel elszakította az emberiséget Istentől. A karácsonyfa azonban nem a jó és gonosz tudásának a fája, hanem ez élet fája. A Szentírásban ugyanis az „élét fája“ előtte áll a jó és go­nosz tudás fájának, holott mellette van, de amint az írva van: „És ne- vele az Űr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedveset és eledelre jól, az élet fáját is, a kertnek köze­pette és a jó és gonosz tudásának fá­ját.“ (I. Mózes 2:9). Ez az a fa, mely­ről szabadon ehettek volna, de mely­ről a bűnbeesés ulán büntetésből má~ nem ehettek, amint azl az Isten Igéje mondja: „És monda az Űr Isten: Imé az ember olyanná lett, mint miközü- liink egy, jót és gonoszt tudván. Mos! tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s őrökké éljen: Kiküldő őt az Űr Isten az Éden kertjéből, hogy mf- velje a főidet, melyből vé'etett vala És kiiizé az embert és odabelyezte'é az Éden kertjének keleti o'dala fe'ől. a Kerubokat és a, villogó pallos láng­ját, hogv őrizzék az élet fájának út­ját.“ (I. Mózes 3:22—24.) Ádám és Éva napja december 24- én, karácsony szombatján van. Az ősszülők, Ádám és Éva nevének napján, amikor örök emlékük napja december 24-én 1-ehanyallik a múlan­dóságba, fe'tűnik az új éle! esthajna­lának tündöklő csillaga, hogy az ős­szülőknek lett és az átokba elrejtett kegyelmi ígéret beteljesedjék Mózes I. könyvének 3. része 15. verse alap­ján, mert aki a bűnnek fejére tapos, az Jézus, az új teremtés, az Isten Fia s mert azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (I. János 3:8/b.) Ádám és Éva lchanyaUó napját december 24-én felváltja a nap estjé­nek éjszakája. Nyugaton a sötétség és keleten a derű, mert Őbenne találko­zik a sötétség a világossággal és a sötétséget ö győzi le. ö, a Jézus Krisztusi A karácsonyfa tehát az élet fájá nak biblikus igei jelképe. Minden családban a meg-megújuló ősember, Adám és Éva, az örök Ádám és a: örök Éva a bűneset fájáról 1 északi tott gyümölcsöket az élet fájára ag­gatja vissza, melyen felgyújtják a tényt, hogy az éjnek éjszakájában lé gyen világoság, s hogy légyen őrön az új élet reménységeinek, a gyerme keknek nemzedékről nemzedékre. A Biblia első könyvének igérele a Biblia utolsó könyvében nyer betelje­sülést, abban az Ígéretben, mely Já nos Jelenéseinek: a könyvében 2. rész 7. versében így szól: „Akinek vai füle, hallja, mit mond a Lélek a gyü­lekezeteknek. A győzedelmesnek enn' adok az élet fájáról, amely az Isler paradicsomának középébe van.“ Erről az életfájáról az Ige a János Jelenéseinek könyve 22, részében, s 2. versben még többet is mond: „A" ö utcájának közepén. És a folyó vizen innen és túl életnek fája vala mely tizenkét gyümölcsöt terem vala minden hónapban meghozván gyű mölcsét; és levéléi a pogányok gyó gyítására valók.“ A karácsonyfára ezért szoktak ara nyozott és ezüstözött fényes gyümö1- csőket aggatni és 12—12, vagy 24 gyertyát fenni. A karácsonyfa csú csán pedig tündöklő hajnalcsillag é< angyal van, hirdetvén Jézus megszü letését, a fa alatt pedig a jászol r kisded Jézussal, illetve a Bethlehem Ősi népének is bizonyítja népünk nek bib'.iás hitét az életfájáról, méh így kezdődik: „Paradicsomnak Te szép élő fája, Ó kegyes Jézus Isten nek báránya ...“ A karácsonyfának tehát bibliku- igei szimbolikája van. Eredetének magyarázata pedig a Szentírás. A karácsonyfa az életfája, az „un? arbor nobilis“, hogy hirdesse Ádám és Éva napján az új teremtést, Jézus Krisztus megszületésével és az Isien- nel való új szövetségünket és újjá születésünket az Úr Jézus Krisztus­ban, hogy a mi étetünk is á’dozzor le az óemberre, Ádámmal és Évával él úinljon meg Jézus Krisztus miben mink , és mi Őbenne, hogy megterem­jük életünk fájának gyümölcsét. Dr. Gyimesy Károly Laikusképző tanfolyam önkéntes egyházi munkások kép­zésére háromhetes ulapfokú tanfo­lyam indul a Luther Márton Intézet­ben (Budapest, VIII., Üllői-út 24). A tanfolyam január 10-é!n kezdi mun­káját és január 31-én zárul. A jelentkezők 10 forint jelentke­zési díj postai megküldésével egy­idejűleg levélben közük szándékukat Benczúr László ev. lelkésznél az in­tézet fent megjelölt’ címén. Levelük­ben megjelölik az illetékes gyüleke­zetét, az egyházi munkaágat, amely­ben eddig szolgálták, vagy a jövőben szolgálni szeretnének, mellékelik rö­vid életrajzukat és a gyülekezeti lel­kész ajánló sorait. A tanfolyam programmja a követ­kező: Bibliai bevezetés — Bibliai alapfogalmak — Újszövetségi i sme- ret — Ószövetség ismeret — Egyhá­zunk tanítása — Hogyan tanítsunk bibliai történeteket? — Hogyan ta­nítsuk a Kis Kátét? — Hogyan ta­nítsunk egyházi énekel? — Egyhá­zunk egyetemes életjelenségei. Min­den reggel bibliakörök, este evangé- lizáló áhítat. A tanfolyam költsége: 10 Ft jelent­kezési díj, 40 Ft a bentlakás díja, heti 20 Ft ebédért és vacsoráért a közelben levő protestáns diákmen­zán. Ágyneműt, kispárnát, po' rócot hozni kell. Ezenkívül teljes bibliát, énekeskönyvet és jegyfüzetet. A je­lentkezéseket legkésőbb január 1-ig kell beküldeni. És lakozik a farkas a báránnyal A karácsonyi próféciák közé tartozik Ezsaiás csodálatos jöven­dölése arról, hogy majd annak­idején, amidőn Isai gyökeréből ama virágszál felnevekedik, akin az Úr lelke megnyugszik, akkor a farkas a báránnyal lakozik; a párduc a kecske-gidával fekszik: a borjú és a kölyökoroszlán együtt lesznek és egy kis gyermek őrzi őket; a tehén és a medve együtt legelnek és fiaik együtt fe- küsznek; az oroszlán, mint az ökör, szalmát fog enni; a csecse­mő a viperák fészkénél játszik. Mind az itt felsorolt ragadozó ál­latok megváltoznak: nem ártanak és nem pusztítanak sehol (Ezsaiás 11:1—9.) Vájjon mit óhajt ez a prófécia, mi után vágyakozik benne a szen­vedő emlberi lélek? Embert akar, aki szeretetben és békességben tud élni. Azt akarja hogy megszelídüljön az emberi természet. Megszűnjön a ragado- zás (farkas), a kapzsiság (pár­duc), a vérontás (oroszlán), a durvaság (medve), az álnokság (vipera). Az ember férjen meg társaival: szociális lény legyen. Ma már az ember a próféta­korában még rendkívül veszedel­mes ragadozó vadállatokkal köny- nyű szerrel elbánik. A modern fegyverekkel ellátott vadász szá mára élvezet találkozni az Ezsaiás korában olyan borzalmas vad állatokkal. Ma már ritkaság- számba mennek a próféciában fel sorolt szörnyetegek. Az ember azonban maradt a régi. Ragado- zás, kapzsiság, vérszomj, durva­ság, álnokság jellemzi1. Bajaink fő forrása innen ered. A háborúk is innen vannak. Miként szabadulhatunk ettől a „természetünk“-től? Miként vár­hatjuk és remélhetjük a béke és szeretet megvalósulását? A karácsonyi evangélium adja meg kérdésünkre a feleletet. Isfen "mberré lesz, szenved és meghal érette, hogy az ember is meghal­jon vele és új életre támadhasson. Mindez Krisztus eljöttében már nem prófécia, hanem valóság. Isten országa Benne már eljött és megtalálható. Boldog az ő Benne igazságban és lélekben ünneplő nép! Dr. Vető Lajos püspök1 Barth Károly, Thurnegsen Eduard 5s Walter Lüthi, a svájci protestan­tizmus világszerte ismert vezetői kö- 'ös nyilatkozatot adtak a Basler Nachrichten című lapnak. Elmond­ják, hogy 1948-ban és 1949-ben be­utazták Magyarországot, megismer­ek a református egyházat és annak vezetőit. „A magyar protestantizmus — írják — a multban túlságosan hozzákötötte magát az uralkodó osz­tályokhoz és Így most az egyház ve­zetői azt látják a legsürgősebb fel­adatnak ,hogy az egyház a maga belső életében és szervezetében meg­újuljon, ugyanakkor pedig helyes vi­szonyba kerüljön az új magyar ál­lammal. Magyarországon az egyházi élet sajátos újuláson megy át azáltal, hogy az ige új és jobb megismeré­sére törekszik és becsületesen fára­dozik azon, hogy a társadalmi meg­újulás közepette betöltse a maga hi­vatását. Bereczky Albert és Péter Já­nos püspökök személyében nemcsak igazi kereszlyén jellemeket ismertünk meg, hanem olyan jelentős teológu­sokat és egyházi embereket is, akik a Nyugat részéről is csak tiszteletet érdemelnek. Mi is csak he'yeselhct- iök, mégpedig komoly hilbeü okok alapján, hogy a református egyház nem kapcsolta egybe a maga útját a római katolikus egyház politikai harcával“ — fejezi be a nyilatkozat. Karácsony estét majdnem minden esztendőben másutt töltöm. Teológus- jveim alatt apró dunántúli gyű eke- etekbe mentem ünnepi szolgála- okra, s legtöbbször már a szent esté- e odaérkeztem abba a papi családba, iho. már heteiikel előbb várva-vár- ak. Volt olyan év, amikor Sopron­ján maradtam és a teo’ógusok ottho­nának nagy gonddal készített kará- sonyfája alatt telepedtem le néliány jlyan távoli országrészben lakó kol- égámmal, aki nem tudott ilyenkor sem hazautazni. Mióta lelkészi szoleálathan állot- am, évről-évre ugyanazon, szívem­hez nagyon odanőtt családnál va­gyok szentestén. Nem is tudnék tö- ük elmaradni. Rám vár az a kedves cötelesség, hogy karácsonyfagyújtás- cor evangéliumot hirdessek a családi otthonban és imádkozzam a család- agokkal. Szolgálatom azonban más­felé is késztet. Majdnem minden esz­tendőben felkeresek néhány olyan öreg, hazafelé készülő lelket, akik talán az utolsó karácsonyukat érték meg. Ügy érzem, én szerzem nekik i legnagyobb örömet, amikor az Űr szent testét és vérét viszem hozzájuk a szentestén. Azoknak az élmények­nek a sorából, melyek éppen de­cember 24-ével vannak kapcsolatban, a legtündöklőbben ragyog 1947. né­hány emléke. Találkoztam kétszere­sen örvendő emberekkel, a szent es­tén is halált váró, remegő lelkekkel, koromsötét éjszakában utazókkal, éh családi otthonnak meghitt közösségé­ben az életnek sok robotja közül kimenekült csendes ünneplőkkel. Amíg velük együtt voltam, úgy érez­tem, mintha pillanatfelvételeket ké- szítgettem volna. A képek egészen élesen állanak most is elöltem. Pró­bálom eléd állítani őket, hogy a ;zent ünnepen azokkal kapcsolatban néhány kérdést is intézhessek hoz­zád. Fővárosi szanatóriumban Karácsony estém az egyik fővá­rosi szanatóriumban kezdődött. Ko­rán gyújtottak karácsonyfát. Amikor köréje gyülekeztünk, odakint még mindenütt lázas ünnepi készülődés folyt. A szanatórium előterében is­tentiszteleten, úrvacsoráztatáson volt együtt sok-sok beteg, ápoló, nővér, orvos. Mindenkit a szíve húzott oda. Néhányan késtek. Mint utóbb meg­tudtam — éppen szülés volt a gyógy­intézetben. Legkedvesebb öröme, meglepetése családnak is, szülőott­honnak is. Akik megtudták, még is­tentisztelet alatt továbbadták egymás­nak a lelkendező üzenetet: Kis fiú született. Ö is karácsonyi gyermek. Együtt örültem az örülőkkel. De pár perc múlva arra kellett gondolnom, vájjon kinek örültek jobban az em­berek akkor: Jézusnak-e, az örök karácsonyi gyermeknek, vagy ennek az újszülött csecsemőnek? ... Azóta is mindig kérdezgetem, hol halkan, hol hangosan az ilyen esetben: Ki­nek örülsz jobban? Tudod-e te is, hogy ez a gyermek az egyetlen, igaz boldogsága, útja, élete, vezetője min­den ember-gyermeknek?... KórSidzLan Egy órával később a hatalmas MABI-kórházban látogattam. Vigasz­taltam a betegeket, a karácsonyi evangélium szavával köszöntem oda felekezeti különbség nélkül minden­kihez. Egyik szobában egy haldokló mellett siránkoztak a hozzátartozók. Én is elszomorodtam. De nehéz ka­rácsonya lesz annak a családnak, ahol éppen ezen az estén hal meg valaki... Ha Téged próbálna meg Az Evangélikus Élet mindenütt kaphatót hasonló esettel az Ür, tudnál-e békes­séggel arra gondolni, hogy a halál­ban éppen az az élet kezdődik iga­zán, melyet a karácsonyi gyermek hozott a földre? ... A szokott, kedves családi körben — karácsonyfagyújtáskor — az örök­kévalóság és a pillanat találkozásá­ról beszéltem. Vor álon Késő este Kelenföldről egyik ta­nítványomhoz utaztam ki. A Szent- gotthárd felé induló vonatba kellett beszállanom. Ők azonban csak a má-í sodik megállóhelynél laknak. Rövid időre foglaltam helyet egyik tágas vonatfülkében. Az ablak peremén kis gyertyácska pislákolt. Egy katolikus lelkész Bre­viáriumát olvasta mellette. Elgondol­koztam azon, milyen szomorú lehet egész karácsony éjszakáját utazás­sal tölteni! A kocsi másik részében egy kisebb társaság szintén gyertya­fény mellett kártvázott. Nem sokai érezhették a szent este áhítatából. Egy gondolat foglalkoztathatla csu­pán őket: Valahogyan kellemesen kell elütni az időt. — A pappal szemközt leültem. Középkorú asz- szony jött mellénk. Alaposan be volt bugyolálva. Rá-ránézett a papra. 8 — közben figyelt engem is. Mintha várt volna tőlünk valamit. Azután kifejezte vágyát: Jó lenne, ha a vo­natkocsiban karácsonyi áhítatot tar. '«nánk. Legalább itt is hangozzéli el a szent evangélium. Én válaszol­tam neki: Szívesen megtesszük El­mondtam a szent történetei. Néhány szóval imádkoztunk. Többen égési szívvel, többen csak félig-ireddifi figyeltek oda. Nekem másra nem is jutott időm. Le kellett már szán­nom. Nehezen búcsúztam el a jó negyedóra alatt megszeretett kis úti­társaságtól, és aztán — leszállva — hosszasan néztem a ködbevesző vo­natot. Az járt eszemben: Talán .szenlgotthárdig még sok kedves folytatása lesz ennek a most leiít különleges istentiszteletül k?! ... CsaláJL an Tanítványomék otthonában el­mondottam élményeimet a I ará- csonyfa alatt. Azután emlékeztünk a család egyik távolbaszakadt gyér» mekére. Megható volt számomra a csendes falucska karácsonyi csendje és békessége. A közeli helyiérdekű vasút megállójának néhány sűrű kö­döt áttörő fénye pedig annyira em­lékeztetett a betlehemi csillagra, me­lyet Isten a nagy lelki éjszakában azért gyújtott meg, hogy biztos útunk legyen az ő mennyei örök karácsonyáig. Pásztor Pál Külföldi lopok a magyar egyházi életről A londoni The Christian közli a Hungarian Church Press jelentését a magyar vallásoktatás új rendszeré­ről s megállapítja, hogy az iskolák­ban továbbfolyik a hitoktatás az ál­lam költségén; az új általános iskolai tankönyvek is elismerik a keresz­tyénség történelmi szerepét a társa­dalmi fejlődésben. A South African Weekly című dél­afrikai protestáns lap most érkezett száma az új református énekeskönyv megjelenéséről ad hírt. A svájci Kirchenblatt dr. Vidor Jánosnak a református és dr. Groó Gyulának az evangélikus egyház ne­vében a zsidó má'tirok emlékműve felavatásakor mondott beszédeit is­merteti. A genfi La Vie Protestante . a magyar baptisták fe ekezeti egyen­jogúsításáról, s a református zsidó­missziói vasárnapról szóló híreket és Pradervandnak, a Református Világ- szövetség főtitkárának lelkes cikkét hozza a magyar protestautizmus megújulásáról.

Next

/
Thumbnails
Contents