Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-12-04 / 48. szám

Ivqnqélifcu* Elet 3 Az egyházak Csehszlovákiában irta: Dr. Bednár Fr. prágai teológiai profess2or I. A népfrőnt által nyilvánosságra hozott íij egyházalkotmányi tervezet, amit a kormány megtárgyalás végett a nemzetgyűlés elé terjesztett, nem­csak az állam és egyház viszonyának új fejezetét, de egyes egyházaknál szervezeti törést is jelent. Az új egyházalkotmányi tervezet lényegében a kővetkező: Az állam az általa elismert egyhá­zak lelkipásztorainak mindazon sze­mélyi szükségleteit fedezi, amik meg­élhetésükkel és szolgálatukkal kap­csolatban vannak. A lelkészek fizetését jninden egy­házban egyenlően állapítják meg. Emellett más figye.lembeveendő kö­rülményekre is gondolnak. Ilyenek: soron kívüli munka, nevelési díjak, remunerációs jutalmak, családi pót­lék, drágasági pótlék, az aapfizetés a szolgálati éveknek megfelelően foko­zatos emelése stb. A lelkipásztorok kötelességét is megállapítják. Amíg külön nem honorálják, az I. és II. fokozatú iskolákban kötelesek ellátni a vallásoktatást. Az állam fedezi az egyházak dologi terheit, mind az ad­minisztrációs, mind a kultikus kiadá­sokat. Ezt az utóbbi terhet az állam csak addig vállalja, amíg azt az egy­házak saját erejükből nem tudják fe­dezni. Az egyházak kötelesek lesznek a közoktatásügyi minisztériumnak minden évben az elmúlt esztendő ház­tartásáról egy zárszámadást, illetve a következő évre szóló költségvetést be­adni. Ez utóbbit azérí, hogy az állam az esetleges kifizetésre kerülő közsé­geket biztosítani tudja. Az egyház vagyona feletti felsőbb felügyeletet az állami közigazgatás gyakoro ja. A teológiai fakultásoknak és szemi­náriumoknak is az állam a fenntar­tója. Bár a' lelkipásztorok az egyház alkalmazottai maradnak, véglegesíté­sükhöz régebbi gyakorlat szerint az állam jóváhagyásai szükséges. Ennek a törvénynek a jelentősége nem esak az egyházak gazdasági éle­tében előidézett változásokban van, hanem elsősorban magában az alap- elvben. Ez az első eset, hogy egy kommunista párt által vezetett szo­cialista állam ilyen pozitív értelem­ben állapítja meg viszonyát az egy­házakhoz. Volt idő, amikor azt állí­tották, hogy a vallás kimondottan magánügy. Ma elismerik, hogy ez a társadalom és az áHum számára is fontos. Az elszakadás gondolatát, ahogy azt a múltban értelmezték, tel­jesen elvetjük. Jellemző, hogy ez ép­pen nálunk történik így. Magyar- országon pl. az állam oly tervet ké­szített, amelyik szerint az egyházak á'lamsegélye fokozatosan csökken, s bizonyos idő múlva teljesen megszű­nik. Sok időt igényelne egyházi politi­kánk ilyen vonalú okainak a megálla­pítása, mert ezek az okok nem olyan egyszerűek, mint ahogy első látásra tűnnek. Egész múltúnk és történel­münk szoros kapcsolatban áll a valló kérdésével, amelyiknek széles elterje­désében s fejlettségének legmagasabb fokán erős szociális hangsúlya volt, s így a mai kor aktív politikusa is jog­gal fordul pozitíve a valláshoz, amin! az a ,,Husz János“ emlékünnepsége­ken is történt, és dr. Slechta is meg- mulatta a kommunista párt országos összejövetelén. Nálunk a szociális fej­lődést a múltban mindig a vallásos megmozdulások vitték előre, s ha sa­ját fejlődésünkről beszélünk, semmi­képpen sem lehel kihagyni a „Tábor“ nevel, vagy a „testvériség“ gondola­tát. Ezért a kommunista párt már az első országos kongresszusán nyilváno­san kijelentette, hogy az egyházzal szemben semmiféle kulturális harcot nem szándékszik folytatni, mert ezt már a történelem által lezár! és áthi­dalt eseménynek tekinti. Ez a határo­zat természetszerűen megfelel műid a mi történelmünknek, mind az állam szükségeinek, me t az államnak az újjáépítés és fejlődés idején, belső béke érdekben arra kell igyekeznie ha minden állampolgár együttműkö­désére és a nagy újjáépítési törek­vés!..'' való aktív bekapcsolódására számítani akar, hogy az országot bel­ső ellentétek ne nyugtalanítsák. Az ál­lam, amely marxisla alapokon áll, feltételezi, hogy ez a két szisztéma, a marxizmus és a vallás, egymás mel­leit létezhetnek, sőt közöttük egység és aktív együttműködés is létrejöhet ott, ahol az állam terveinek megvaló­sításáról és az állampolgári kötelessé­gek tejesítéséről van szó. I)c más okok is sürgették itt az ál­lam és egyház problémájának megol­dását. Az egyházi birtokok államosí­tása a római katolikus egyházat és az államot az elé a kérdés elé állí­totta,»hogyan kárpótolja az állam a római egyházat úgy, hogy a papjai­val szemben fennálló anyagi kötele­zettségeinek eleget tudjon tenni. Az alsóbb katolikus papságnak a fizetése oly csekéllyé vált, hogy azok eme­lésért folyamodtak. A római egyház hátrányos helyzetben volt. mert tag­jai az egyházi célokra való adakozást nem szokták meg abban a mérték­ben, hogy az az egyháza*, önellátóvá tehette volna. A római egyház régtől állami támogatástól függött. Az állam kénytelen volt ezt a hely­zetet figyelembe venni és a nemzet keretén belül, .«melynek nagy része a római egyházhoz taitozik, oldotta meg ezt a kérdést olyan módszerrel, ame­lyik legjobban a római egyház szük­ségeinek és tradícióinak felelt meg. A többi egyházaknak ennél a kérdés­nél is tudomásul kellett venniök, hogy ők kisebbségi egyházak, és hogy ezt a szituációt tulajdonképpen a római egyház viszonyai idézték elő. Az evan­géliumi egyházak mind’g a legna- gyobbvoiialú anyagi önfenntartásra vágyódtak és egyháztagjaik ilyen irá­nyú tevékenysége mindig nagy volt. Az ö számukra ez a törvény az egy­ház struktúrájának sokkal szélesebb- körű megváltoztatását jelenti, mint a rómaiaknál. Eddig az összes állam által elismeri egyházak az államtól támogatást kap­tak, és állandó harc folyt azért, hogy a támogatás összege és nagysága arányban álljon az egyház szükségei­vel és tagjainak számával. Ennek az állami támogatásnak kétféle módja volt, conint azt az 1926. évi „kongru- ális törvény“ mutatja: vagy „dotá­ciót“ kapott az egyház, amit saját maga osztott szét (kivéve a nyugdíja­kat és ellálmányi díjakat), vagy kongruát kapott, amit az állam fize­tett ki az egyes lelkipásztoroknak. Az egyházak többségénél a kongruális törvény volt használatban: nem csak a római egyháznál, hanem így volt ez a szlovák evangélikus, református, ka. tolikus és pravosz'áv egyháznál is. A dotációs módszert ezzel szemben a ki­sebbség választotta: az evang. cseh testvérek egyháza és a csehszlovák egyház. Mivel az államnak ezen a helyze­ten változtatnia kellett, ezért az egy­séges változtatáshoz nyúlt. És mert a kongruális módszer az egyházak többségénél már meggyökerezett, az állam ebben a formában fogadta el a változtatást, amely a jövőben az összes egyházakba érvényes lesz. Nagy előnye az egyházalkotmányi javaslatnak a szabályok és előírások egységessé tétele (2 melyeknek értel­mében az egyházaknak jár az állam­segély), és az egyházak egyen'ősége (egyenjogúsága). Eddig elviselhetetlen lerhet jelenteit számos közösség szá­mára pl. „a patronátus“ és azok a kö­telmek, amiknek következtében a köz­ségek a római egyháztól füagtek. A többi egyházak hason'ó jogokkal nem -endelkezíek. Ezeknek a kü’önb'égek- nek most el kelj tűnniök és nrnden egyház egyenlő jogot kell élvezzen a törvény előtt. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy az egyes egyházak struktúrája között különbség van, és az egyházi szabályzatok rideg uniformizá’ása a belső szabadság -korlátozásaiként ér­ződjék. De hálával fogadjuk dr. Ce- picka miniszter szavait, aki a nép- f’ ont országos összejövetelén így szólt: „Mivel az egyes egyházak ösz- szeíéte'.e különböző, ehhez a kerettör­vényhez egy végrehajtási rendeletét adunk ki, amelyben íekiníettel le­szünk minden egyház összetételére és ezzel a különleges rendelkezéssel egyes egyházak kívánalmainak eleget teszünk“. Most már az evangéliumi egyházak­tól függ majd, amelyek lényegesen különböznek a római katolikustól, hogy a történetileg beléjük idegződött és számuk:a oly tonlos szervezeti vo­násokra a, tárgyalásokon felhívják az illetékesek figyelmét. A népfront ezzel a nyilatkozatával azt igyekszik igazolni, hogy még egy szocialista államban is elképzelhető az állum és az egyház, illetve az egy­ház és az állam együttműködése. És mert a különválás ténye egyik félnek sem válik javára, az egyházalkotmá­nyi javaslat mindkét felet a szoro­sabb együttműködésre ösztönzi. Milyen lesz az egyház felelete? Ami az evangéliumi egyházakat illeti, az állammal és köztársasággal szemben való lojalitásuk kétségtelen. Ezt a hűséget az egyház már nem egyszer kifejezésre juttatta, ha nem is kimondott osztentalív és rajongó formában, hiszen a forma is az egy­ház tradíciójához kell, hogy igazod­jék. A protestáns állampolgárok úgy teljesítik majd kötelességüket, ahogy azt nekik Isten törvénye parancsolja, és így tesznek legjobb szolgálatot a nemzetnek és az államnak. Milyen következményei lesznek ennek a törvénynek, amelynek értel­mében az evangéliumi egyházak ter­heit az állam elvállalta? Mindenekelőtt a lelkipásztorok to­vábbra sem szűnnek meg az egyház alkalmazottai lenni Ebben az irány­ban semmi változás nem lesz. Gazdasági vonalon: az egyház to­vábbra is maga irányítja gazdasági életét, bár az állam gyakorolja a felsőbb felügyeletet. Ez azt jelenti, hogy az egyház gyüjíheti és inkasz- szálhatja az önkéntes egyházi ado­mányokat továbbra is a saját javára, ha ezek nagysága nem fog majd csökkenni. Meggyőződésünk szerint az egyház megszűnne egyház lenni, ha tagjaik anyagi áldozatokkal meg­szűnnének bizonyságot tenni hitük­ről. Az élő egyház ismertető jele az adakozás és áldozatvállalás is. Az egyházi törvény, amit a nép­front javasolt, semmiképpen sem korlátozza az egyházat abban a te­vékenységében, hogy a közönséges szükségleteire adományokat szedjen és fogadjon et. Ez az egyedüli mód, amely által az egyház fedezheti szükségleteit Az úgynevezeft dologi szükségletek len­nének azok, amiket a szükségletek­nek megfelelően az állam vállal ma- 1 gára. Ezért fontos, hogy az egyházak benyújtsák c:z évvégi zárszámadásukat és a jövő évi költségvetésüket a köz- oktatásügyi minisztériumnak, hogy az eldönthesse: meddig és milyen mér­tékben képes teljesíteni az egyház sa­ját feladatát. És amikor az állam a személyi kiadások nagy terhét leveszi nz egyházak és gyülekezetek válláról, feltétlenül eszébe kell jusson az. egy­háznak, hogy vannak területek, ahol eddig nem tudta a maga hivatását teljes egészében betölteni és amelyek­nek most fokozottabb mértékben szentelheti magát. Szeretet vendégséget rendeztek vasár­nap délután az egyetemisták a Luther Márton Intézetben. Szeretetvendégség volt a szó igazi értelmében. Az első keresztyének agapéi jutottak eszembe, amint a virággal díszített fehér aszta­lok sorra megteltek ennivalóval. Közé­pen állt az ádventi koszorú és libegő gyertyája várta az érkezőket. Jöttek is egymásután. Jórészt isme­rősök, akik ott forrtak össze közös imában a kapernaumi terraszon, akik énekeltünk együtt szívvel-lélekkel egy- egv tábortűz mellett a gyenesi fák alatt. Öröm voll ez a találkozás, ahogy kinőtt a hétköznapok rohanása, fáradt­ságos munkája között. Jó volt újra együtt lenni, leülni egymásmellé és meglátni a másik rámcsillanó szemé­ben az Űr Jézus szeretetek Aki isme- az rétien volt, az sem'maradt idegen. A Gyülekezeti hírek Sajókaza evangélikusai a keresz­tyén testvérszeretet gyakorlásának adták tanujelét, amikor a gyülekezet egyik súlyos betegség miatt egy éve keresetképtelen tagjának, kétnapos gyűjtés alatt több mint ezer forint készpénzt és egy szekér természet­beni adományt gyűjtöttek. Az evan­gélikus parasztok és bányászok ado­mányai bebizonyították a súlyos be­teg elölt, ínséges családja előtt és az egész falu népe előtt, hogy a Jézus Krisztusban való bit elválaszthatatlan az irgalmasság cselekedeteitől. * Kemény Lajos piispöklielveltes szentelte föl a mezöhegyesi templo­mot. Ez azonban nem ment minden akadály nélkül. A templom elölt egyik presbiter adta át a püspökhe­lyettesnek a templom kulcsát. Mikor azonban a zárt ajtó megnyitására ke­rült volna sor. kiderült, hogy a zár si-hogysem akar engedelmeskedni. Ki gondolta volna, hogy az a kulcs, mely belüliről nyitja az ajtót, kívül­ről nem megy bele a zárba? Előző­leg kipróbálni bizony senkinek sem jutott eszébe. Így történt, hogy a püspökhelyetles a templom kulcsát átadó presbiterrel felváltva tett erő­feszítéseket az ajtó kinyitására az ünneplő sokaság feszült várakozása közepette. Közben a kemény kulcs az azt beütni akaró tenyéren fájó nyo­mot hagyott. Az egész jelenet nagyon emlékeztetett Jézusra, aki meg akar nyitni és templommá akar szentelni minden emberszívet is, de a legtöbb esetben kemény ellenállásra talál. Pedi nemcsak fájón sajgó, hanem vé­resen átszegezett keze beszédesen hir­deti, hogy Ö is mindent megtesz, megtesz, csakhogy -templommá szen­telhesse a szívet, a te szívedet is. A mezöhegyesi templomajtó végül mégis kinyílt, hogy örömünnep helye legyen a megnyílott hajlék. De váj­jon kinyílt-e már a te ellenálló szí­ved, Megváltód előtt, hogy megtöltse azt az igazi örömmel? „íme, az ajtó előtt állok és zör­getek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, beme­gyek ahhoz és vele vacsorátok és ő én velem.“ (Jel. 3, 20.) Marschalkú Gyula (Harangszó) ß német zsinati tanács az uijáé eöö nacionalizmusról A Németországi Evangéliumi Egy* ház (EKD) zsinati tanácsa ülést tar­tott. Kimondották, hogy „az egy­háznak fel kell lépnie az újjáéledő nacionalizmussal szemben, amely á közelmúltban szakadékba vitte a né­met népet“. Megállapították azt is, hogy „az önsajnálat és az önigazo­lás kísértése akadálya a megújulási nak és ezért az egyháznak küzdenie kell ellene“. A reformátusok nem jelentek meg a zsinati tanács ülésén, miután nem­rég kimondották, hogy az EKD ve­zetősége a restaurációd és klerikális törekvések lejtőjére került. teremben széiáradl a szeretet és át­melegített, felölelt mindenkit. Ahogy sorra énekeltük a kedves, ismerős énekeket, az asztalok felett szétnézve, csupa mosolygó arcot láttam. Ádventi öröm és erő ragyogott az énekünk­ben. A Krisztus-várás boldogsága. Benczúr László egyetemi lelkész, aki most találkozott először szélesebb körben a rábízott hallgatókkal, be­mutatkozásában őszinte, meleg szere­tettel fordult az ifjúság felé. Az ád­venti várakozás beragyogta a szavait, amint az egyházi esztendő első nap­ján az új év felé elindította az ifjú­ságot. Ereztük mindannyian, hogy nagy felelősséggel és szeretettel indul új munkájába. A befejező áhílalot Korén Emil tar­totta. DuitoJUc 10-í* az „Evangélikus Élet11 Családi Naptár. Azok az előfizetőink, akik egy évre fizet­tek elő, a naptárt ingyenesen kapják meg. A féléves előfizetők a naptárt féláron kap­ják, akik december 10-ig egy évre elő­fizetnek december­ben az „Evangé­likus Oet“et irigyen kapják és 50 fillér portó befizetése elle- ben díjmentesen meg­kapják naptárunkat. Családi Naptár. a papírtakarékosságra való tekintettel kor­látolt számban jelen­tetjük meg, kérjük az érdeklődőket, hogy a naptárra szóló igé­nyeiket, a 3 forint vételár és az 50 fil­lér portó egyidejű be­küldése mellett de­cember 5-ig jelentsék be, mert későbbi ren­deléseket csak eset­leges maradékokból tudunk eszközölni. Családi Naptár ára 3 Et, mely ösz- szeget 20.412 postata- karékcsekks^ámlára „Naptár“ megjelölés­sel kérünk befizetni. Egyetemisták az ádventi koszorú alatt Hölvényi Magdolna

Next

/
Thumbnails
Contents