Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-12-04 / 48. szám
2 Evangélikus Elet lllllllftlljíhl B e 1 e 11 Gyakorlat Hazánkban a személyes gyónás aktualitása azzal a nagy ébresztő munkával van kapcsolatban, amely az utolsó éviizedben mint Isten drága ajándéka tapasztalható gyülekezeteinkben, az egész hazai egyházban. De éppen az újraelevenedő személyes gyónás gyakorlata kényszerít ma Csak a feltétlen áld Egyházi gyakorlatunkban ma talán az egyik legégetőbb kérdés az oldo- zatlal, az absolulioval kapcsolatos. Nincs vita egyházunkban arról, hogy az oldozat szolgálata, bár elsősorban lelkészi feladat, mégis nem kizárólagos lelkészi funkció. Szükséghez képest nem lelkészek Ls szolgálhatnak vele. Ez azt jelenti, hogy nem személyekhez, hanem az Igéhez van kötve az oldozat szolgálata is, hiszen nem más az, mint az igehirdetés alkalmazott formája. Talán még abban sincs vita, hogy a Jézus Krisztus parancsából szolgáltatott absolutio hatékony (efficax, operativ). És itt az absolutio hatékonyságával kapcsolatos az a kérdés, amelyben — fájdalom — nincs meg a konszenzus és éppen ezért elágazó a gyakorlat is. Megfontolva ugyanis azt, hogy az oldozat ilyen nagy dolog — közli a bűnbocsánatot! — nem szabad csak úgy feltétel, vagy feltételek nélkül eszközölni. Isten tudja egyedül a bocsánatot megadni, szabadon és feltételek nélkül, mert egyedül ő lát a szíveklve. Népszerűén ez így hangzik: ember nem bocsáthat meg bűnt, hanem csupán hirdetheti az isteni bocsánat aktualitását. Ez a vélekedés széles területeken uralkodó még ma is egyházunkban és egyeduralma csak az utolsó években szűnt meg. Egyházunk elvilágosiasodásának ez is egyik jele. Nem mai keletű a feltételes oldoKözkeletű Hangsúlyoznunk kell ezt kiváltképpen akkor, ha arra gondolunk, hogy a lelkészi karunk közvéleményét munkáló „Lelkipásztor“ című hivatalos egyházi kiadványunkban még ezidén is megjelenhetett olyan közlemény, amely az egyházi tanítás elhomályosítására is alkalmas. A „Lelkipásztor“ nyári számában ugyanis: A legújabb evangélikus dogmatika égető teológiai kérdéseinkről címen é> feltétel nélküli-e a feloldozás címszó alatt ismertetésre került P. Allhausnak, a kiváló erlangeni professzornak a véleménye a szóban forgó kérdéssel kapcsodban. A közleményből eléggé kitűnik, begy Althaus a megrettent lelkiisme- rct nyilvánvaló megléte esetén az exhibitiv-operativ absolution, amely közli a kegyelmet, helyénvalónak tartja. Ezzel — az ismertetés alapján — Althaus professzor új dogmatikájában is az egyházi hitvallásos tanítás mellett tesz bizonyságot. Van azonban az ismertetésben valami, ami gyöngíti ennek a megállapításnak az erejét. Az operativ-exhibitiv absolutio eszközlését ritka kivételnek tekinti a professzor, ami csak különös karizmatikus ajándékokkal megajándékozottak kiváltsága, akik „a lelkek mélyére Iáinak, ezért teljes bizonyossággal oldhatnak vagy köthetnek“. Ez az, ahol eltér a kiváló szerző, amennyire ezt az ismertetésből megállapíthatjuk, az egyházban jelenleg is érvényben lévő hitvallásos tanítástól és a vulgáris protestáns szólamokhoz hasonlóan hirdeti: Nem osztjuk, hanem hirdetjük a bűnbocsánatot. __<A lutheránus írásértelmezés, amely egyházi gyakorlatban is megbizonyí- lotta és megbizonyítja ma is magát, azt tanítja, hogy az oldozat, amelyet egyszer Jézus nevében -kimondottak, oldozat még akkor is, ha az illető, akinek azt hitte kellene fogadnia, nem fogadja el hittel vagy csak azért mondatott ki, mert a gyónó megtévesztette a gyóntatóját. Isten igéje vissza nem tör üresen! Isten minden igéje hatékony (efficax) és áldássá, kegyelemmé, vagy átokká, ítéletié válik rajtunk. Ezt tudni kell gyónónak és gyóntatónak egyaránt! Ha figyelembe vesszük is, hogy az !ZéSÜI i kérdések bennünket, hogy a gyakorlati tapasztalatokat az elvi tanítás Igazságában mérjük meg és tegyük kritikai megfontolás tárgyává a felmerülő vitás kérdéseket. Néhány ilyen sokat vitatott gyakorlati kérdéssel zárjuk az egyház gyónásáról szóló tanításának az ismertetését. izatnak van értelme zat-formuláról való beszéd. Spenner- uél vált talán legelőször határozottan nyilvánvalóvá az a teológiai magatartás, mely hitvallásaink oldozat-formu- Iáját megváltoztatta, és tette ezt éppen a lelkészek lelkiismeretére való hivatkozással: hogyan bocsáthatom meg antiak a bűneit, akiről nem tudom bizonyosan azt, hogy meg is bánta bűneit!? Ezért óvatosságból a feltételes absolutiot ajánlja a hitvallásokban található feltétlen oldozat helyett. Az, amit a pietisták bíráltak, helyes volt és helyes a pietisla szemmel bfrálgató szolgálat ma is. Az orthodoxia megüresített, elgépiesített gyónási gyakorlatával szemben nem az oldozat formula megváltoztatására kellett volna törekedni, hanem a gyónás „lelkivé“, igazzá válását kellett volna szorgalmazni. A lelkipásztorkodást kell minden eszközzel intenzívvé tenni, nem pedig az egyházi tanítás megváltoztatását ajánlgatni. Csak a feltétlen oldozat, oldozás bibliai értelemben, de ezt a feltétlen oldozatot helyesen kell alkalmazni. Ismerni kell a híveket, amihez az alapos gyónási kollokvium nagyszerű alkalom és valóban csak akkor kell és szabad kiszolgáltatni az oldozatot, ha a feltétlen oldozatnak meg van a feltétele: az Isién szent Lelke által munkált iöredelem. Ez pedig felismerhető! Ezzel máris kimondottuk, hogy a feltétlen oldozatnak vagyunk a hívei kérdések annuneiatórikus és az exhibitiv oldo- zat között elméletileg hatásában nincs különbség, mert mindegyik operatív, hatékony, effic'x, Isién bocsánatát közli, mégis sok félreértésre adhat alkalmat az annuneiatórikus oldozat ajánlása és használata, mert külön 'aktusnak minősíthetik nyomában a gyónást lezáró oldozatot és Isten bocsánatát, holott az egyetlen aktus. látom szolgái, mint eszközei által cselekszik velünk. Ez a nagy óvatosság és bizonytalankodás Spennertöl kezdve napjainkig megjárta a maga útját és eljátszotta jámborkodó játékait. Ezt az utat Spennertöl a „Lelkipásztorig“ nagyszerűen indokolja és magyarázza számunkra Viktor Jánosnak a iogal- mazása, aki tárgyunkkal kapcsolatban így tanít: „Az eredmény (t. i. a gyónás eredménye, a bűnbocsánat) az ő saját bűnvallomásának az őszinteségén kívül, csak azon fordul meg, hogy az erősebb hitű másik, akinek a segítségét keresi, milyen erőteljesen tudja odairányítani a lelkét a Jézus Krisztus felé, akiből Isten megbocsátó kegyelme reá sugározhatik.“ Ez a hangsúly eltolódás mutatja, hogy mi lesz a gyónásból, ha alulról fölfe'é való igyekvésnek és nem az Isten szabad kegyelme szolgálatának fogjuk fel. De azt sem szabad elfelejteni, hogy Viktor János ezt a rendkívül jellemző és tanulságos megfoga'- mazását a kérdésnek: „Református hiszekegy“ című könyvében írta, amely kiváló a maga nemiben és éppen ezért nem kereshetjük benne a lutheránus írásértelmezés gyümöl- csél. Az is csak avatatlanok előtt lehet meglepő, hogy a feltételes oldozatról szóló tanítás, árnyalati különbségektől eltekintve, érdemében rokon a római orientációjú teológia és református elvű gondolkodáson kívül minden egyéb vulgáris vallásosságban. Luther, a reformátor ez ellen az ú. n. clavii cunditionalis ellen küzdöli a legerőteljesebben: „Fehlschlüssel“, „Wankelschlüssel“ tévedő kulcs, ingadozó kulcs voltak azok a kifejezések, amelyekkel megjelölte ezt a fajta ol- dozati okoskodást. Kun Kaiser József BIBLIAI ALAPFOGALMAK HU Csak János evangéliumában kilenc- venhatszor fordul elő ez a fontos bibliai fogalom. Talán éppen azért, mert a keresztyén életben annyit használjuk: hinni, van hitem, stb. van kitéve annyi félreértésnek. Az ige: hinni, eredeti görög kifejezése azt jelenti: hitelt adni valaminek, vagy valakinek, valamiről meggyőződni (múlt idői alakjában), valamiben vagy valakiben bízni. Az Újszövetségben előfordul, bár elég ritkán abban az értelemben is, hogy valamit elhinni, hogy t. i. valóság. (Márk 16, 14; I. Ján. 5, 10), igaznak tartani. Hinni azonban újszövetségi értelemben ennél sokkal többet jelent. Amikor Jézus azt mondja valakinek: a te hited megtartott — vagyis megmentett — téged (Márk 5, 34), akkor nem elhivésről van szó, hanem egészen másról. A kapernaumi százados története mutatja ezt jól. Jézus e szavakkal gyógyítja meg szolgáját: legyen neked a te hited szerint (Máté 8, 13). Mintha a százados hite adna lehetőséget arra, hogy Jézus hatalma megnyilvánulhasson. Szoktak ezért beszélni a hit hatalmáról, ez azonban félreérthető. Nem a hit hatalmas, hanem Isten. A hit csak mintegy kaput nyit Isten hatalma előtt s engedi azt beáradni. így értendő a „hegyeket mozgató“ hitről szóló ige is (Máté 17, 20). A hit ajtó, amelyen át Isten életünkbe léphet Ha nagy az ajtó, Isten hatalmából többet tapasztalhatunk meg, mintha csak egy kis rést nyitunk ki. így lehet beszélni kevés és nagy hitről és kicsinyhitű- ségről (Máté 15, 28). A hitnek ez a kapunyitása lelki magatartás Isten iránt, amit legtalálóbban bizodalomnak lehet nevezni. Luther mulatóit rá arra, hogy az evangéliumi hitnek éppen ez a bizalom, Istenre való gyermeki hagyatkozás a fő vonása. (Csel. 16, 34.) Ezt a korlátlan és feltétlen bizalmat látta meg Jézus a gutaütöttben, aki a háztető kibontása árán is elébe vitte nyomorúságát (Márk 2, 5). Ez a bizalom nem a láthatókra, a tapasztalati tényekre nézi, hanem Isten Ígéretére és igéjére támaszkodik. A hit szeme mást lát, mint a testi szem. Ezért mondja a Zsidókhoz írott levél, hogy „a hit a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés“ (Zsid. 11, 1). Ez a bizalom mindig adóit esetben, egészen meghatározom dolgokban támaszkodik Istenre (Csel. 14, 9; Máté 9, 2) s ez a magatartás annak az embernek egész életét meghatározza. Ezért a hit példaképe Ábrahám (Róma 4), mert egész életét rcátette erre az Istenben vetett bizodalömra. A hit szó főnévi formájában gyakran jelent hűséget is az Újszövetségben. Ilyenkor Istennek tulajdonsága, aki egyedül hű és Igaz, megbízhaló, akire lehet építeni (Róma 3, 3) emberi vonatkozásban. (Titus 2, 10.) Érdekes, hogy jelzői formában: Hívő, ritkán fordul elő ez a fogalom az Újszövetségben. Jézus tanítványai nem sokat Ireszéltek arról, hogy hívők — erre csak a hitetlen Tamást intetle maga Jézus —, hanem inkább cselekedték és élték a hitet. Mert a hit, e felől nem lehet kétségünk az Újszövetség alapján, cselekedet és élet, nem érzelmi hullámzás, hanem naponkénti döntés Isten mellett és reáhagyatkozás az Ö hatalmas és kegyelmes kezére. S mivel Isten Jézus Krisztusban fordította felénk az ő kegyelmes arcát, a hit mindig Jézusra tekint, a keresztyén ember hite Krisztushit, a feltámadott élő Krisztusban való bizodalom és neki való engedelmesség. Groó Gyula Legszebb karácsonyi ajándék az „Evangélikus Templomok“ képes albuma. Több mint ezer kép. Remek tartalom, tanulságos és szórakoztató. Hat havi részletre is kapható, ára 180.— Ft. Az „Evangélikus Élet“ szerkesz- 'ősége a lapot minden kedden dél- •ilőtt 11 órakor zárja! Olyan lassan ment fel... .4 gazda gondoskodott három szolgájáról. Az eggiknek öt, a másiknak kettő, a harmadiknak egg telentumot adott, hogg abból éljenek, ne éhezzenek s azonfelül forgassák. kamatoztassák a talentumokat. így osztotta ki Isten aranytalentumát: Igéjétl Éljenek belőle szolgái, gyermekei s forgassák, kamatoztassák áldásaikat maguk és mások békességére és üdvösségére. íme. a harmadik szolga mai története . . . Máté ev. 25:14—30. Olyan lassan ment fel a szantó- rium lépcsőjén, mintha ö lenne a beteg. Minden lépcsőfok után erősödőt! benne az ismeretlen félelem. Nagyon mélyeket lélegzett az első emeleten, megállt a folyosóajtó előtt, lehúzta kesztyűjét, levette kalapját, haján igazított, felöltője felső gombját begombolta, azután ismét kigombolta. Már sokszor látogatott kórházakban, do ilyen érzéssel még soha. Az ajtót hirtelen kinyitották. Egy nővér állt ott, akinek arcán a meglepetés fényei tükröződtek.. _______ — Barátomat keresem — mondla zavartan a nővérnek. — Szabó Aliiért vagyok. —- 0.1i, én rögtön megismertem az író urat, — kedveskedett a nővér. — Csak tessék . . . Kitárta előtte az ajtót egészen. .. Már vártuk önt, a beteg művész úr meg különösen. — Hogy van a barátom? — kérdezte s a nővér oldalán megindult a folyosón. — Sajnos, nagyon rosszul. Nincs sok ideje már. .. Talán egy-két nap vagy néhány óra csupán. Az előbb mintlia szúnyókált volna. Halkan beléplek a tágas szobába. A beleg aludt, a nővér csendesen súgta: Tessek helyet foglalni s várni kissé ... Azután kiment. Szabó Albert letette felöltőjét, kalapját s leült, szemben az ággyal. Megdöbbent, amint barátja arcát nézte. Sovány volt, beesett, bőre kisimult finom fényesre, szeme üregje elmélyült. - Ez az a halál, amelynek jöttét már csak lélegzettel mérik - gondolta az író. Lélegzik s mm is sejti, hogy ez az élet utolsó ténykedése. A gondolat már nem szárnyal, a múlt emlékei már nem elevenek, ezek alkotják az életet. Lehet. hogy amíg ő itt lil, azalatt meghal a barátja, hiszen ez tüdőbajósoknál sokszor előfordul. Most jött rá arra, hogy ettől lélt, ez szorongalta: egyedül lenni valakivel, aki haldoklik. Nézte a lázvonalat, amint pirosán, minl egy véres erecske, kicsordult s tölielé folyt a táblázaton. S megrettent, amint abban a pillanatban a beteg kél nagy szeme szétnyílt s nagyon gyengén megszólalt barátja: —- Albert! — Eljöttem .. . — Búcsúzni jöttél, úgy-«? ... — Nem, nem ... — mentegetőd- zött. — Csak beszélgetni jöttem, mert itthon maradok, nem utazom tovább, sokat leszek veled. A beteg szemrehányóan nézett reá. — Nem kel! sokáig várnod a temetésemre. — Ugyan, kérlek, ne izgasd magad ilyen kérdéssel. Senki nem gondol a temetésedre. __De én igen. Nincs más gondolatom. mint a halál. Neked megmondom, Albert, hogy nyugtalan vagyak, mert nem tudom, mi a halál. Akárkit kérdezek, az orvost, a nővért, mind kitérő választ ad). Vágytam utánnad, azért iáviratoztaltam, hogy jöjj haza, mert egyedül tiebenned bíztam, aki őszinte leszel hozzám. Az író legyintett. —. Jó, majd erről is beszélgetünk, van időnké A beteg rázta a fejét. — Nincs időnk,-Albert. Masí mind járt szemébe kell néznünk. 1 udom, hogy te sokai jártál konferenciára, diákok között bibliaórákat tartottál, előadásaidat a keresztyénségröl tömegek hallgatták. Én nem törődtem ilyen kérdésekkel, csak festettem, jól éltem, utaztam, szerettem s most nem tudok semmit a .halálról. De te, te biztosan többet tudsz s nekem erre van szükségem. Az író mélyen sóhajtott. Biblia- órák? Előadások? Igen, ez igaz, de ott a hallgatók mind rajongók és egészségesek voltak . . . — Albert! Nincs nálad biblia? Albert megmozdult a széken, mint aki keresni akarja, hogy hol is van. Megfordult, felöltőjére nézett, amelynek zsebében tényleg volt egy könyv, die szerelmi regény. Valóban most jó lenne a kézben egy biblia... . — Albert — szólangatta a barátja —, nem szólsz? Az író megfordult s az ágy mellé lépett. — Most nem szólok, nincs röviden elmondható, kialakult véleményem. De majd visszatérünk a kérdésre holnap. Vagy bejövök hozzád még ma este. Most úgyis csak látni akartaiéi; s akartam, hogy te is láss. Jöttem, mert hívtál s hogy megbeszéljem véled, ihogy vagy? A beteg lehúnyta szemét fáradtan. Az ajtó kinyílt, bejptt a főorvos, vele a nővér. — Talán jó lenne, kedves író úr — mondta a főorvos —■, ha a látogatási megszakítanánk, hadid pihenjen a betegünk. Méltóztassék holnap ismét befáradni, önnek bármelyik időpontban szabad. — Holnap . .. bólintotl a beteg s szája finoman, keserűen elhúzódott. — Holnap — intett az író s vette felöltőjét, kalapját s kiment. A folyosó fehér csempéi ragyogtak, a szőnyeg elnyelte léptei neszét. Hazament. Otthon lázasan (lapozott az előkerült bibliában. Oldalakat olvasott át gyorsan. Először a bűnesetet, azután Máté evangéliumából egy-egy részt, majd visszatért a zsoltárokhoz, azután elkezdte a Rómaibeiiekhez írott levelet, végül türelmetlenül olvasta a vastagbetűs mondatokat, hajszolva önmagát, versenyezve az idővel. Este lett, mire megtalálta Lázár feltámadásának történetét János evangéliumában. Magába roskadva olvasta azt, amit régen elfelejtett. „Mondá néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énben- nem, ha megjhal is, él. És aki csak él és hisz énbenem, soha meg nem hal. iliszed-é ezt...?“ Akkor szólalt meg a telefon. A szanatóriumi nővér jelentkezett: — A művész úr néhány perccel ezelőtt meghalt... A hallgató kieseit kezéből. Várady Lajos Mikor aktuális? Valaki megkérdezett egg teológiai tanárt: — Miért nem fejtették ki az elmúlt időben világosan és igazság szerint a biblia szociáis üzenetét9 Miért hallgatott az egyház Isten társadalmi vonat kozású parancsairól9 Miért nem nevelték ezeknek az igéknek bátor prédikálására a lelkészeket? A válasz ez volt: —- Mert ezt félreérthették volna. lijabb kérdés.— Miért nem fejtik ki legalább most ezeket a tanításokat? — Mert most is félreértenék. — Ki értette volna félre akkor, s ki most? — hangzott a még újabb kérdés. — Akkor félreértette volna a világ. Azt hitte volna, hogy kommunisták vagyunk. Most pedig félreértené az egyház. Azt hinné, hogy kommunisták vagyunk. * A kérdező azóta két kérdést hordoz magában: „Mi az igazi félreértés, amiről itt szó van?“ és „Mikor aktuális az egyház szociális prédikációja?“ * (A szerkesztőség szívesen veszi a válaszokat.) Novemberben jelenik meg a „Családi Naptár“ Ara 3 forint.
