Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-12-04 / 48. szám
XVI. évfolyam 48. szám. Egy es szám ára fillér 1949 december 4 AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA „Boldog korszakban vagyunk" Százhúsz lelkész gyűlt már egybe három konferencián a Luther Márton Intézetben, hogy csoportos tárgyalásokon megvizsgálja egyházunk szellemi, gazdasági, politikai helyzetét. Ezek a konferenciák egyházunk életerejének bizonyságai. A lelkészi kar mind öntudatosabban, bátrabban és hitben mindig erősödve bontakozik ki ezeken a konferenciákon. Az Egyetemes Egyház Luther Márton Intézetének levegőjéből hiányzik az a légnyomás, ami oly sok egyházi gyűlésen és lelkészkonferencián alakult ki mostanában néhány elkeseredett, elmaradt, tehát hitetlen ember jóvoltából. Üj, erősítő közösségi szellem alakul most lelkész- társadalmunk döntő többségének bizonyságtételéből. Jézus Krisztus lelke szabadít meg mindtöbb egyházi munkást a reakció bűnének megkötözöttségéből és tesz szabaddá előítéletekből, reménytelenségből. Vannak köztük, akik a konferenciák első napján már élre állnak, s látszik minden szavukon, hogy magukban már elvégezték a döntést, megtaláltak hivatásukat mai életünkben, de most jutnak először szóhoz. Most érzik először, hogy megvall- hatják hitüket. Vannak, akik még csak Nikodémuszok ezeken a konferenciákon, félnek az olyan jelenlevőktől, akik egyházmegyei és egyházkerületi gyűléseken még az egyházi megújulás ellenségeinek szolgálatában szoktak hangulatot teremteni. Ezek a Nikodémuszok este keresnek alkalmat, hogy' megszorítsák a kezét valakinek, aki az egyház újjáépítésén fáradozik. Ismét mások, akiket a többiek nem tudnak hova sorozni, mélyen hallgatnak, de már nem olyankor bólogatnak, amikor valaki a nehézségekről beszél, hanem olyankor, mikor valaki a nehézségek legy őzéséről és a nehézségeken átsütő isteni kegyelem napjáról tesz bizonyságot. Vannak aztán, akik előhozzák az ismert ellenvetéseket, de hangjukon mindjobban érződik a bizonytalanság. Érzik, hogy úgy állnak Jézus Krisztus előtt, mint a gazdag ifjú. Jézus még valamit követel tőlük, hogy követhessék öt. De akárhogyan történik is, három konferencia után világos, hogy egyházunk lelkészei közt megtör ént a szellemi fordulat. Nyáron még azzal forgatta szemét a lelkészegyesület egyik vezetője, hogy azért nem vetik fel lelkészek előtt életünk kérdéseit, mert féltik az egyház megújulásának „kisszámú“ híveit a „lelkészek óriási többségének ellenvéleményétől“. Most azt tapasztaljuké hogy a kisebbség és a többség kérdését éppen ellentétesen kell megítélnünk. Mert nincs olyan megkötözöttség, amiből az egyház Ura ki ne szabadíthatja az övéit. Egyik vidéki lelkész azt az örvendező bizonyságot tette, hogy „ha így összejövünk, kiderül, hogy milyen jó kis társaság vagyunk“. Egyszerű szayak voltak, de érződött rajtuk, hogy valaki, messzi faluból a testvéreknek örül bennük s bo’dog, hogy érzi az életet, az előrehaladást, Esy másik lelkész azt mondta: ,.Boldog korszakban vagyunk, Isten egészen új egyházat hoz ki a megpróbáltatásokból.“ Mik ennek az új egyháznak a csírái? Lelkészeink már széles közösségekben hordozzák magyar evangélikus egyházunk bűnbánatit személyes megtérésre való hajlandóságban. Isten ítéletét érzik magukon és gyülekezeteiken, de kezd világosodni az ítélet értelme, s az a kegyelem, amit Isten ki akar hozni belőle megújulásunkra. Leszámoltak azzal, hogy Istennek ez a beavatkozása megváltoztatja munkamódszereinket, lehetőségeinket, egyházszervezetünket, áttolja a súlypontot lényegtelenségekről az egy szükséges dologra, missziói egyházzá tesz s a szentek igazi közösségévé. Az egyházi belső reform mind több lelkész felismerése szerint mein néhány kevesek emberi indulatéi törekvése, hanem Isten vezetéseként bontakozik ki napjainkban. Megértették, hogy feladatunk a inissszió, arra hivattunk, hogy hívő evangélikusokat neveljünk, s kezd derengeni az is, amit a református egyházban Bereczky püspök már régebben kimondott: Megértjük, hogy ezeket a hívő evangélikusokat a szocialista társadalomnak keli nevelnünk. Hogy ezek a hívők nem légüres térbe, s nem egy nemlétező társadalomba kerülnek Isten akaratából, hanem éppen abba a társadalomba, amelyben élünk, s hogy hamis minden olyan kibúvó, ami a mondat első felét hajlandó csak mondani. Isten arra terel minket, hogy képmutatókként Icpleződjenck le azok, akik a szocializmus elől akarnak csak a megtérésbe menekülni. A hivő kérdése az, hogyan kell keresztyén módon élni a szocialista társadalomban. Egyházunk kérdése az, hogy kell berendezkednie és elhelyzekednie a szocialista társadalomban, A világtól elfordult hamis pictizmus zsákutca, aminek melegágya a politikai reakció, s előkészítője maga a Sátán, aki az! akarja, hogy keresztyénségünknek ne legyenek se szarvai, se fogai, hogy ne legyünk kovász, ízesítő só és hegyen épített város a világban. A bűnbánatnak, Isten ítélete elfogadásának és a megtérésnek ebben a levegőjében, lelkészeink, de hívő tömegeink is mindinkább ismerik fel, hogy Isten még ebben a belső egyházi fordulatban sem ígéri világosan, hogy bevezet az ígéret földjére. A megtérést nem úgy kéri, hogy mellé azonnal hozzátenné: Ha most, azonnal megtértek bűneitekből, megkötözöttségeitekből, azonnal jutalmazlak titeket. Inkább visz- szavezet az alapvető egyházi munkákhoz, az egyházépítést szinte elölről kezdeti el velünk, s nem egy hívő lélek előtt világos már, hogy ez a generáció még a „pusztában“ maradhat vándorolva, napi mannára szorulva.. Ez a „puszta“ azt jelenti, hogy elvétetett tőlünk egyházunk tekintélye a világban. Vezeklés ideje jött el a számunkra és a vezeklőnek nincs „tekintélye“. Ebben a pusztában azonban meg kell tisztulnunk, feltétlen engedelmességben kell élnünk, míg elmúlik az ok, amiért „nratlunk 1 úromoltatik. Isten a pogányok között“. Isten bennünket áldássá akar tenni az emberek között, s most tisztít magának kiváltképen való .népet az őt igazán szeretőkből. Ezekben a konferenciákban is láí- szik, hogy Isten hogyan hajtja meg a mi gőgös fejünket, hogy előtte való alázatban mondjuk közösen; Ité’j meg minket Úristen, formálj minket újjáterem Ö Isten, használj fel bennünket kegyelmes Isten a te akaratod szerint...“ Deaséry László van orvosság! (Olvasd, ti lá*t. 11.1.-7 , 17.-Z7. vtescit) Micsoda örömujjongás és végnK- küli vigadozás lenne úrrá az emberek között mindenfelé, ha valaki clkiáltaná akár a templom szószékéről, akár a világnak bárme yik helyéről ezt a pár szót: Halál ellen van orvosság! Megtaláltuk a halál ellenszerét, örökké é urak, nem fogunk meghalni soha. Szinte látom, hogyan borulnának egymás nyakába az emberek, hogyan igyekeznének biztosítani a pozícióikat, mily nagy harc indulna meg menyire fellángolna a gyűlölet! Milyen más lenne a vi ág külső képe is! Húzná a cigány, ropnák a táncot, roskadoznának földi ételek és ilalok alatt a dúsan terített asztalok mindaddig, míg megcsömörler.ének mindenfelé az élettel s be eunnánaik a végtelenbe kitolódó létbe az embere]:. Dekát az ember még a hosszú élet titkát is nehezen találja meg, földi súlyos kórok okozójára is a ig talál gyógyító szert, s bizony a halállal szemben mindig tehetetlenül áll. Mennyi könnyet elsírtak már a világon amiatt az emberek, hogy meg kell halniuk! Viszont mennyi vigászta'ódást is adott nekik az -a tudat, hogy itt örök isteni igazságszolgáltatás érvényesül; kőid üst, királyt egyaránt utó ér a halál. írt le: „Ame'y életet pedig mpst testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem (Gál. 2:20.). Ez a hit képesít arra, hogy a magam és szeretteim életét mindenestől az ö kezébe nyugodtan, bizalommal helyezzem le. Nem akkor, amikor e - lntalmasodik a betegség, lemond a betegről mindenki, vagy bekopogtat a nemvárt hírnök, a halál, hanem akkor, araikor még „nincsen baj.“ Most azonnal. A bethániai kis hajlékban a koporsóra és a halá’os ágyra is rásütött a hivő 'elkek boldog bizonyságtételének napsugara: Uram, akit szeretsz, beteg! — Történhetett ott bármi, minden úgy esett meg rajtuk, mint Isten szeretet ének közelségében élő embereken. Ha késlekedik is az Űr, mindenki érzi a szíve mélyén: biztosan eljön végre s időben megérkezik a segítséggel. A történet levegőjén, a testvérek viselkedésén, szavain érzik, milyen másképpen gondolkoznak, mennyive’ nyugodtabbak, mint ma egy olyan családban a családtagok, ahol hirtelen betegség, vagy haláleset köszöntött he. Mária és Mártha tudják, hogyan téliét viselkedniük ebben a I helyzetükben. Amit még nem tudnak, amire eddig nem jutott-ak e1, arra megtanítja, elvezérli őket az Űr. Minden gyászolónak, betegségben szenvedőnek, halál és sok nyomorúság hata ma alatt álló embernek tulajdonképpen ezzel a két testvérrel karonfogva el kellene most indulni azoknak a dolgoknak a megértésére, befogadására, melyeket az Ür vigasztalásukra tartogat... Gondolj arra, minden azért történik pontosan úgy, ahogy végbemegy, hogy dicsőittessék az Istennek Fia. Talán várnod kell, megadással kell lenned az Ö idejéig? Talán jobban szeretnéd, ha most érkeznék meg a gyógyu.ás, és nem holnap... Talán szeretnéd, ha még elkerülné házadat a halál. Ö késik. Ö másképpen látja jónak. Amit ége.ően sürgősnek vélnénk mi, az Neki talán nem sürgős, Próbálj meg Hozzá igazodni. Reá hittel várni, s lásd meg, legfontosabb feladatodat: higyj Őbenne egészen, maradék nélkül. Ha „hiszel és élsz Benne, akkor te is vallhatod, amint János apostol boldogan vallja: Általmentiink a halálból az életbe. Oh mindnyájan ujjongjunk ebben a hitben s mondjuk örvendezve: Van a halál ellen orvosság! Te vagy az orvosság! Te vagy az orvosság, mi Urunk, fe'tá- madásnak és éleinek örök Királya. Feltámadásod és vissza Jöveteled között e mostani időnkben könyörgő fohászkodással állunk Előtted: Add, hogy Veled járhassunk vég nélküli örömben és boldogságban!... Pásztor Pát Belejezcdoit a bányaNerileti lelügyalöválasziás Mégis messze harsogjuk a templomból —: Halál eilen, van orvosság. És azt - szeretnek, ha az emberek valóban felujjonganának, hitetlenek hitre ébrednének, kicsinyhilűek pedig megerősödnének hitükben. Jézus az orvosság, mert ő a feltámadás és az é et. Ez pedig azt jelenti, hogy Benne és Vele a feltámadás is az enyém. Már most, nemcsak majd az utolsó napon. Olyan világosan, mindenki számára érthető módon akarja értésünkre adni az Űr: Aki hisz éiibennem, ha meghal, is él. És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Most magunknak, a ma élőknek akarunk vigasztalást hirdetni. Foga inazzuk meg ennek az evangéliumnak a’bennünket különösen érintő drága tanítását valahogy így: Bárki vagy, aki az életben azt a kettőt elválaszthatatlannak tartod; élei és hit Krisztusban — soha meg nem halsz. Már most tied hit által az örök é et. Csak bizony mindig arra vigyázzunk, hogy hitben éljünk, hit dolgában nehogy hajótörést szenvedjünk. Legyen ez a legfőbb ügyünk. Csak úgy akarjunk élni, hogy higyjünk a mi Urunk, Jézus Krisztusban és ■mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a hitben erősödjünk. Nagyon figyelemreméltó szent igénknek az a közlése, hogy Mártha elébe ment Jézusnak. Amint lia lotta, hogy Jézus felé tart — e élre sietett. Ez az Isten, Krisztus éné siető buzgó- ság a hit. Máidig elébemenetel az Istennek. Ot(hagyása a régi életállapotnak és vállalása egy újabbnak. Mindig bensőségesebb közösségke e sés Istennel. Aki annyit mindig igyekszik megtenni, mint Mártha, az aztán megtapaszia ja, hogy' Isten is eléje megy. Ahogy az írás mondja: Élőmbe jön az én Istenem. A legtöbb ember azonban rest ezt az Istenhez vezető néhány lépést is megtenni. A legtöbb ember nem hitben jár. Én ne íja mondhatok mást, nem törekedhetem egyébre, csak arra, amit Pál, a Galáciaheli levélben így November 27-én a még nem szavazott egyházközségek is i<eg'artot- ták közgyűléseiket és leadták szavazatukat a bányakerületi felügyelőre. A szavazás eredményét december 16 án hirdetik ki, amikor is a törvényes fellebbezési ha’áridő letelte után a szavazatokat felbontják. Értesülésünk szerint a szavazatok nagy többségét Darvas József kapta. Felhívás a szűkölködő le készekhez és hozzá'artozóikhoz Dr. R eök Iván egyetemes felügyelő és dr. Vető Lajos püspök legutóbbi genfi tárgyalásainak első eredményeképpen az Egyetemes Egyháztanácstól, a Magyarországi Egyetemes Egyháztanács Üjíáép'tési Bizottsága közvetítésével, 4653 Ft segély érkezett, azzal a céllal, hogy lelkészek segélyezésére fordíttassék. Egyidejűleg érkezett 10.865.— forint az egyetemes felügyelő rendelkezésére. Az egyetemes felügyelő úgy határozott, hogy ezt oz utóbbi összeget is kizárólag lelkészek segélyezésére óhajija fordítani. Tekingette! arra, hogy ez az összeg egyen- 'öen elosztva, irányon elaprózódnék és számottevő segítséget senkinek sem nyújtana, a segélyosztó bizottság arra íz álláspontra helyezkedett, hogy inkább kisebb számú indokolt esetet óhajt figyelembe venni. Az egyetemes segélyosztó bizottság ennek alapján ielhívja mindazokat az aktív és nyugdíjas lelkészeket, valamint lelkészi özvegyeket és árvákat, akik akár csalán körűimé igeik, gyermekeik szánra és kora, a családban előforduló betegség, születés, elhalálozás, egyéb csapás vagy más, nagyon komoly indok alapján ezen segélyből részesülni A legnagyobb egyházmegyék, úgymint a pesti, a békési és az arad- hékési egyházmegye gyülekezetei csaknem mind reá szavaztak. Hasonló nagy arányban Darvas Józsefre szavazott a pesti-közép egyházmegye is. Az egyházkerület ezek szerint nagy egyetértéssel végezte — úgy látszik — ez! az egyházkor- mányzati aktust. óhajtanak, hogy kérvényeiket alapos indokolással felszerelve és az Egyetemes Segélyosztó Bizottsághoz címezve, nyújtsak be az illetékes püspöki hivatalokhoz folyó évi december hó 15-ig. Az óra rosszul jár Az úton, amely lakúsomlól a vasútállomásra viisz, van egy órá-süzlet. Kirakatában hatalmas óra áll, ezzel a felírással: pontos idő. Vonathoz siettem egyszer s az órára nézve megállapítottam, hogy van még időm. Lassítottam lépteimen — s lekéstem a vonatot. Az óra rosszul járt. Joggal haragudhattam meg, mert azt igazán megkívánhatjuk, hogy egy líra, amit kitesznek az emberek elé s amihez önkéntelenül is alkalmazkodunk, jól járjon. Különben mint az én esetemben is — jelentős károsodás érheti az embereket. A mi keresztyénségünk ijesztően hasonlít az ilyen rosszul járó ó á- hoz. Az óra az időt hivatott mutatni. Mi az utat is, időt is. Ránk néznek a íz emberek, látják az életünket, a keresztyénségünket s azt hiszik, ez a helyes út. Látják, hogy nekünk nem sürgős a megtérés, hogy életünk órája' nem áll a Krisztus-várás előlti percek izgalmában — lelassítják lépteiket, me: t azt látják, hogy még ráérnek.
