Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-11-27 / 47. szám
Evangélikus Elat Rainer A4 aria Rilke: Áíesél a j Istenről (Fordította.- Vidor Miklós) III. A jó Isién és a szegény emberek Elkezdtem: „Egyszer a jó Isten lenézett egy nagy városra. Mikor a nagy zűrzavarban a szeme elfáradt (ehhez nem kevéssé járult hozzá az elektromos drótok hálózata) elhatározta, hogy tekintetét egyetlen magas bérházon pihenteti meg, egy darabig, mert az sokkal kevéssé megerőltető. Ugyanakkor eszébe jutott régi kívánsága, hogy egyszer éő embert láthasson, ezért pillantása az egyes emeleteken felfelé haladva az ablakokba merült. Az első emeleti emberek (egy gazdag kereskedő volt a csa ád- jával), alig látszottak ki a ruhából. Nemcsak testük minden része volt drága kelméikkel burkolva, e ruhák külső körvonalai is sok helyen olyan alakot öltöttek, hogy látni való volt, ez alatt már nem lehet test. A második emeleten sem volt sokkal jobb a helyzet. A harmadik emeleten lakó embereken már sokkal kevesebb ruha volt, de olyan piszkosak voltak, hogy a jó Isten csak szürke barázdákat látott s a nagy jóságában már kész volt elrendelni, hogy kihajtsanak. Végre, a tető alatt, ferdemennye- zetü kamrácskában ta ált a jó Isten egy embert, rossz kabátban, amint épp agyagot gyúrt. „Ohó, honnan vetted ezt?“ kiáltott rá. Az: ember ki se vette szájából a pipáját, úgy morgott: „Tudja az ördög, honnan. Bár varga lehettem volna. Itt ülök és kínlódom..." S aztán hiába is kérdezte a jó Isten, az ember rosszkedvű volt, hát nem válaszolt. — Míg egy napon: nagy levelet nem kapott a város po'gármesterétől. Akkor elmesélt kérdezetten is mindent a jó Istennek. Olyan rég nem kapott rendelést. S most egyszerre, faragjon egy szobrot a városi park részére s a címe legyen: Az Igazság. A művész éjt nappá téve dolgozott magányos műtermében, s a jó Isten előtt távoli em ékek ködtöttek fel, mikor látta. Ha nem haragudott volna még mindig a kezeire talán újra el is kezdett volna valamit. „De mikor eljött a nap, hogy a szobrot mely az Igazságot ábrázolta, kivigyék helyére, a kertbe, ahol Isten is láthatta volna a maga teljességében, nagy botrány támadt, mert a városatyák küldöttsége, tanítók és más tekintélyes személyiségek követelték, hogy az alakot legalább részben öltöztessék fe', mielőtt a közönség elé kerül A jó Isten nem értette, miért szitkozódik olyan hangosan a művész. Városatyák, tanítók és a többiek vitték ebbe a gyalázatba és a jó Isten biztosan — ü, Ön iszonyúan köhög“ „Már mólóban van“, mondta az én tanítóm, teljesen tiszta hangon. „Nos, már egészen kevés közölni valóm van. A jó Isten otthagyta a bérházakat s a várost s már épp végképp visszaakarta húzni a: tekintetét, ahogy az ember a horgot egyetlen lendü eltel kirántja a vízből, hogy megnézze akadt e rá valami. Hál most valóban volt is rajta. Egy egészen kis házacska, behne néhány ember, akiknek alig volt ruhájuk, lévén nagyon szegények. „Ez az hát“ gondolta a jó Isten „szegényeknek kell az embereknek lenniük. Ezek itt, gondolom, elég nyomorultak, de én olyan szegénnyé akarom tenni őket, hogy fel- vennivaló ruhájuk se legyem.“ Így határozta el a jó Isten. Itt pontot teltem a beszédben, kifejezve, hogy a végére értem. A tanító úr elégedetlen volt ve'e. Ezt a történetet épp oly befejezetlennek találta, mint az előbbit. „Igen“ mentegetőztem „épp ide kellene a költő, aki ehhez a történethez valami fantasztikus befejezést tala jon, mert voltaiképp befejezetlen.“ „Hogy-hogy? — csudálkozott a tanító úr és feszülten nézett rám. „De kedves tanító úr“ emlékeztettem „hogy Ön milyen feledékeny! Hisz épp ön az itteni szegénygond ózó egyesület elöljárója...“ „Igen, vagy tíz éve és —?“ „Épp ez a baj, ön és az egyesülete'akadályozzák meg legrégebben a jó Istent célja elérésében, önök öltöztetik az embereket.“ — „De kérem“ szólt a tanító szerényein „ez egyszerű felebaráti szeretet. Ez Istennek igen tetsző cselekedet.“ „Ali, erről mértékadó helyről biztosították?“ kérdeztem ártatlanul. „Hát persze. Épp mint a szegénygondozó egylet vezetőtagjának, igen szép dicséret jutott tudomásomra. Bizalmasan szólva a legközelebbi előléptetésnél munkásságomat ilyen módon — hiszen érti?“ A tanító úr szemérmesen elpirult. „Minden jót kívánok“, viszonoztam. Kezetfogtunk s a tanító úr olyan rátarti, kimért lépésekkel indult el, hogy egészen biztosan elkésett az iskolából. Mint később hallottam, a történet egy része (már, ami gyerekeknek való belőle) eljutott :t gyerekekhez. Talán a tanító úr kerekített hozzá illő befejezést? IV. Ha! az igazságról Mikor legközelebb Ewald ablaka elölt elsétáltam, intett nekem és mosolygott: „Megígért valami határozottat a gyerekeknek?“ „Hogyhogy?“ csodálkoztam. „Nos, amikor Jegor történetét elmondtam nekik, panaszkodtak, hogy Isten nem fordul elő benne.“ Megdöbbentem: „Micsoda, mese: Isten nélkül, hogy is lehetséges ez?“ — aztán meggondoltam magam: „Tulajdonképen igaz, Istenről nem mond semmit a történet. Megfoghatatlan, hogy történhetett; ha valaki ilyet kért volna tőlem, gzt hiszem, egész életemben hiába törhettem volna a fejemel...“ Barátom mosolygott ezen a buzgalmon: „Azért nem kell bánkódnia“ szakított félbe kedves jóindulattal“, azt hiszem, sohasem tudhatni, szerepel-e Isten a mesében, míg az ember végképp be nem fejezte. Mert ha csak két szó hiányzik még, ha az utolsó szó utáni szünet: még mindig bekapcsolódliatik.“ Bólinlottam s a béna más hangon folytatta: „Többet nem tud ezekről az orosz bárdokról mesélni?“ Haboztam: „Nem á jó Istenről akartunk inkább beszélni, Ewald?“ Rázta a fejét: „Úgy szeretnék még többet hallani ezekről a különös emberekről. Nem tudom, hogyan, mindig elképzeltem, ha egy ilyen belépne hozzám“ s fejét a szoba ajtaja felé fordította. De tekintefe gyorsan s némi zavarodottsággal visszatért. „De hiszen az lehetetlen“ sietett helyreigazítani magát. „Miért lenne lehetetlen, Ewald? önnel történhetik egy s más, ami mások elölt, akik járni tudnak, rejtve marad, mert annyi mindenen átmentek s ilyesmi mellett elhaladnak. Isten nyugodt pontnak szánta Önt, Ewald, ennek a vad hajszának a közepében. Nem érzi, hogy maga körül minden mozog? A többiek üldözik a nafmkal s ha egyet végül mégis elérnek, úgy kifulladtak, hogy már nem is tudnak beszélni vele. De maga, barátom, egyszerűen az ablakban ül és vár; s a várakozóval mindég történik valami. Önnek egészen sajátos sorsa van. Gondolja meg, még a moszkvai Ibér Madonna is ki kell jöjjön a kápolnájából, négy ló húzta feke'.e kocsiján, azokhoz, akik temetést, vagy keresztelőt ünnepeltek. ÖDe magához mindenkinek el kell jönni.“ (Folytatjuk) A kai Az egyetemes egyháztanács kínai elnöke az új helyzetről Christian Century című ameri- lapban T. C. Chao, a yenchingi teológiai főiskola dékánja, az Egyházak Világ tanácsának egyik elnöke, hosszas cikket ír. Elmondja, hogy nyomban a felszabadulás után a főiskola hallgatói megbízást kaptak a kormánytól: magyarázzák meg a kommunista rendszer alapelveit a keresztyén gyülekezetnek. A hallgatók önként és örömmel tettek eleget a megbízásnak. Márciusban háromnapos konferenciát tartott a főiskola mintegy száz evangéliumi munkás számára; maga Chao három előadást tartott: „Materializmus és ke- reszlyénség“, „Individualizmus és kollektivizmus“ és „Keresztyén történetszemlélet“ cím* alatt. Májusban a keresztyén ifjúsági szövetség két férfi és két női tagja résztvett az. országos ifjúsági konferencián, egyiküket a vezetőségbe is beválasztották. Munkájukat kiválónak minősítették, kettőt közülök a budapesti ifjúsági világkonferenciára is meghívtak. Több teológiai hallgató vállalt különböző politikai megbízásokat. Ami a kínai protestantizmus jövőjét illeti, T. C. Chao hangsúlyozza, hogy egyáltalán nem aggódik annak jövőjéért. „Az egyháznak azonban nem szabad többé üdvösségét a reakcióval való szövetségben keresni és nem szabad az elkövetett hibák beismerésétől visszariadnia. A Csángók és társaik a keresztyén hit dudásai voltak. Az egyház főfeladata most a saját megtérése és megújulása. Misszionáriusokat nagyon szívesen látnak Kínában, ha a küldő egyházak jobban szeretik az Urat, mint saját elméleteiket. Általában a keresztyéneknek sürgősen és gondosan mindenütt meg kellene vizsgál- niok azokat a szemüvegeket, amelyeken ál eddig a világot nézték“. (FT) óim dm; Bemutató a Belvárosi Színházban A Belvárosi Színház a múlt héten mutatta be Mándi Évának új, a „Hétköznapok hősei“ című színművét. A darab központjában egy Martin-műhely van, amely van olyan jó és érdekes, mint egy polgári otthon, vagy egy grófi kastély és a munka ügye is van olyan érdekes, mint a szerelmesek kis peres ügyei. Kiderül, hogy a néző, bármilyen társadalmi osztály szülötte is, nagy izgalommal figyel arra a kérdésre; hogy a Martin-kohó üstjében 30 tonna vas helyett belefér-e harmincöt és hogy nem lesz-e ebből üzemi szerencsétlenség, mint arra, hogy a darab végén elveszi-e Péter feleségül a Rézit? Mert erről van szó a Hétköznapok hősei-ben. A főmérnök azt mondja, hogy nem fér bele, a Martin-munkásból lett igazgató pedig azt, hogy igen. A főmérnök számokat lát és elméletet, s azt mondja, hogy rekordőrület, a munkás ruhát, cipőt, könyvet és a valóságot: az életet. A főmérnök reakciós és a munkás-igazgatónak van igaza. A kemencébe belefér a harmincöt tonna és a gyár termelése is megjavul. Dráma, riport és vezércikk szerves, jól összedolgozott vegyülete közvetíti ezt a mondanivalót Mándi Éva művében, melynek talán egyetlen hibája, hogy túl sok a mondanivalója. Mándi Éva színműve közelhozza a munkásság problémáit a nézőhöz és új kísérletet jelent a magyar színpadi irodalom történetében. Novemberben jelenik meg a „Családi Naptár". Ára 3 forint. Felhívjuk az evangélikus lelkészi hivatalokat, hogy sürgősen jelentsék be, mennyi CSALÁDI NAPTÁR ra van szükségük. A „CSALÁDI NAPTÁR“ ára 3 forint lesz. Istentiszteleti venqf, 1949 november 27-én Deák-tér 4. d. é. 9 (ifj.I Deák-tér 4, d. e. 11 Deák-tér 4. d. e._ 12 (úrv.) Deák-tér 4. d. u. 5 (evang.) Fasor d. e. 34 10 (ifj.) , Fasor d. e. 11 (úrv.) fasor d. u. 4 Dózsa Gy.-u. 7. d. e. 3410 üllői-út 24. d. e. 'A 10 (úrv.) Üllői-út 24. d. e. 11 Rákóczi-út 57/b. d. e. 10 (szlov.) Rákóczi-út 57/b. d. e. 1412 Bécsikapu-tér. d. e. 9 Bécsikapu-tér. d. e. 11 Bécsikapu-tér. d. u. 6 Toroczkó-tér. d. e. 349 Óbuda. d. e, 9 Óbuda. d. e. 10 Óbuda. d. u. 5 (evang.) Római fürdő. d. e. 349 XII. Kiss J. altb.-u. 43. d. e, 9 XII. Kiss J. alib.-u. 43. d. e. 11 XII. Kiss J. altb -u. d. u. 6 (evang.) XII. Márvány-utca 23. d. e. 10 Postás-kórház, Kékgolyó-u. d. e. 349 Diana-úti iskola, d. e. 9 Fóti-út 22. d. c. 3410 (ifj.) Fóti-út 22, d. e. 11 Fóti-út 22. d. e. 12 (úrv.) Fóti-út 22. d. u. 0 Tomori-u. isk. d. e. 8 Zugló. d. e. 11 Zugló. d. u. 6 (evang.) Rákosfalva. d. e. 3412 Thaly K.-u. 28. d .e. 3410 Thaly K.-u. 28. d. e. 11 Thaly K.-u. 28. d. u. 6 Fébé Diák.-ház. d. e. 10 Vas-u. 2/c. prot. kalonai. d. e. 3412 Sülé Károly / Keu.ény Lajos ifj. Kimar Jenő Gáláih György Pásztor Pál Pásztor Pál Pásztor Pál Lömnek Vilmos Grünvalszky Károly V'Jent Béla Sziládi Jenő dr. Grünvalszky Károly Koszik M hály Sréter Ferenc Evangétizáció Sréter Ferenc Komjáthy Lajos Dezséry László ifj. Kimár Jenő Dezséry László Danhauser László Danhauser László Tmmetei Erzsébet dk. Kádár Gyula Kádár Gyula Ruttkay Elemér Lehel László dr. id. Kimár Jenő id. Kimár Jenő Evanyélizáció fícnes Miklós dr. Hafenscher Károly Munlagh Andor Szuhovszky Gyula Halász Kálmán dr. Halász Kálmán dr. Gádor András Csengődi/ László Szíj: onidesz Lajos dr. A Belvárosi Színház előadását Simon Zsuzsa rendezte kitűnően, nagyon szépek Gora Zoltán díszletei. Görbe János, Földényi László, Bán- hidy László, Somló István, Gonda György, Ascher Oszkár, Kozák László és Sulyok Mária, Simonyi Mária, Náday Pál és a kisebb sze-l replők kitűnő alakítást nyújtottak és a darabnak megérdemelt nagy sikere volt. Lányi J. . FILM , Titkai hűtődéi Aliszove szovjet filmmüvésznő ebben a filmben szép fiatal színésznőt játszik, akinek énekét a Vörös Hadsereg katonái szívesen hallgatják kint a fronton. Nem is sejtik, hogy a színésznőt, mint a fasiszta kémszervezet egyik legügyesebb tagját, titkos küldetéssel bízták meg: kémlelje ki Leontyev mérnök tartózkodási helyét. A nácik meg akarják kaparintani a szovjet mérnök nagy- jelentőségű haditalálmányát és Leontyev elfogatásálioz külön kémhálózatot építenek ki. A találmány utáni bajsza körül bonyolódik a cselekmény a második világháborúban játszódó „Titkos küldetés“ c. filmdrámában. A jólsikerült szinkronizálás élethűséggel adja vissza a szöveg drá- maiasságát, szellemes párbeszédeit. A „Titkos küldetés“ forgatókönyvét Túr és Sejmjirt (Találkozás az Elbán írói) készítették és Schneider rendezte. Az „Evangélikus Élet“ szerkesztőség* a lapot minden kedden délelőtt 11 órakor zárja! Meghívó a/. Ág. H. Evangélikus Egyházkerületek Jóléti Egyesületének 1949 december hó 9 én délelőtt Va ffl órakor, Budapest. VIII., Puskin-utca^l2. szám alatt, a Bányai Evangélikus Egyházkerületi Püspöki Hivatal helyiségében megtartandó rendes, évi közQijü- lésére. Túrppsorozal: Elnöki megnyitó. 2. Jelentés az Egyesület működéséről. 3. Az egyházi juttatások felosztása. 4. Határozathozatal a jelentéssel kapcsolatos előterjesztések ügyében. 5. Tisztikar és a számvizsgáló bizottság újraválasztása. ü. Alapszabálymódosítás. 7. Számvizsgáló bizottság jelentése.8. Esetleges indítványok. Ilii az egybehívott rendes közgyűlésre a rendes tagok nem jelennének meg határozatképes Számban, úgy a rendes közgyűlést ugyanezen tárgy- sorozattal 1949 december hó 20-án délelőtt Iá 12 ómkor, Budapest, Vili., Puskin-iitea 12. szám alatt a Bányai Evangélikus -Egyházkerület Püspöki Hivatalában hígjuk megtartani, mely rendes közgyűlés a megjelentek, számára v: !ó tekintet nélkül határozat- képes. Novemberben jelenik meg a „Családi Naptár* Ára 3 forint. Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest, III., Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Telefon: 102—«35. Főmunkatársak: Benczúr László, Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly, Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Üllői-út 24. Telefon: 142—074 Felelős kiadó: Dr. Geleji Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 8 FI Félévre: ! íi Ft Egészévre: 32 Ft Postatakarékpánzfári csekkszámla: 29.412. Evangélikus Élet, Budapest. Hirdetések árai mtliméter soronként 2.50 forint 10029.49. Független-nyomda N. V. Budapest. Eötvös-utca 12. Felelős. Földi Vilmos igazgató. Rövidesen megjelenik a „CSRLIDINAPIM“ Ara 3 fnrint •fe
