Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-11-27 / 47. szám

3 tvqnqéllku» Elat Milyen volt a jeruzsálemi templom? Jeruzsálem lakóinak a száma Jé­zus idejében 70.000-re tehető. A la­kosság szinte kivétel nélkül a tem­plomból és a templomnak élt. Ami­kor a templom átépítése 46 évi munka után befejeződött, 18.000 kézműves vált munkanélkülivé. Még á megszálló római csapatok Antónia várában tartózkodó ezerfőnyi le­génysége is főleg a templom-tér őr­zésével volt íoglalatos. Ha Jeruzsá­lemben ugyanis felkelés tört ki, egész biztosan a templomtéren kez­dődött el. A tágas, négyszögletű tér­séget oszlopcsarnokok vették körük Legrégibb a keleti, amelyet Salamon tornácának nevezett a nép (Ap. csel. 3:11)), mert úgy tartották, hogy az még a bölcs királynak idejéből való. Feltűnően nagy és pompás volt a déli csarnok. Templomhoz hasonlí­tott. 162 korinthosi oszlop három hosszú hajóra tagoltam Ebben a tor­nácban tanították az írástudók ta­nítványaikat, akik félkörben szőnye­gen ültek lábaiknál. Közéjük keve­redett el a 12 éves Jézus. (Lukács 2:46.) Itt árulták százszorosára fel­vert áron a galambokat is. Itt álit a pénzváltók asztala is. Pénzváltók­ra azért volt szükség, mert a szent kerületben csak képnélküli tyrusl pénzérmét leletet! használni. A pénz váltók egyben bankárok is voltak, kiknél kamatra lehetett pénzt elhe­lyezni. (Máté 25:27.) A törvény ugyan tiltotta, hogy egyik zsidó a másiktól kamatot vegyen, de meg­engedte pénzügyietek lebonyolítását! külföldiekkel. Nemcsak az írástudók, hanem az apostolok és ő előttük Jézus is prédikált ebben a csarnok­ban. (Ap. csel. 3:11.) Nagyon való­színű, hogy zsinagógák is tartoztak a templomkörzethez. A csarnokoktól körülvett udvart mo­zaikkal rakták ki. Fa azonban nem díszlett rajta. Ezt nevezték a pogáJ nyok tornácának, mivél ide a pogá- nyok is beléphetlek. A zsidók szá­mára fenntartott, szükebb értelem­ben vett Szentély a tér közepén emelkedett egy kis lapos dombon. Kőkorlát tartotta vissza a pogányo- kat. Tiltó felirat intette az átmenőt) „Népidegen ne lépje át a korlátot!“ Halálbüntetéssel fenyegették a tör­vénytelen átlépőt. Egy ilyen felira­tot tartalmazó követ találtak Ankara közelében, amelyet jelenleg Konstan­tinápolyban őriznek — senki se tudja, hogy került Törökország bel­sejébe. (Ap. csel. 21:28.) Hatalmai lépcsőzet vezetet azután három ol­dalról fel ahhoz a köralakú falhoz, amely a templomot eltakarta a te­kintet elől. A templom belseje Kilenc kapu vezetett belsejébe. A kapuszárnyakat arany és ezüst borí­totta be. A keleti kaput, az ú. n. „Ékes kaput“ (Ap. csel. 3:2.) korin­thosi ércből, azaz tiszta rézből ön­tötték. Sarkadnak csikorgását állító­lag Jerihóban is lehetett hallani éi 20 papra volt szükség, hogy szár­nyait kitárják. Egy toronyalakú kapu-építményen keresztül az asz­szonyok udvarába lehetett lépni, ezen túl nem közeledhetlek az asz-» szonyok a szentélyhez. Itt tizenhárom trombitia-formájú persely állott, alamizsna-adás céljá­ból. Á gazdagok sok pénzt vetettek bele, a szegény csak két fillért. (Márk 12:41.) Ezt az udvart is osz­lopcsarnokok zárták körül. A kolos­torok keresztfolyosóihoz hasonlítot­tak. Körformájú lépcsőn, egy máso­dik ajtón át lehetett bejutni a ma­gasabb fekvésű férfiak udvarába. Csak egy korlát választotta ezt el a papok udvarától. A templomépület szabadon állt a tekintet előtt. Hófe­héren ragyogott a hatalmas, 50 mé­ternél magasabb homlokzat. A ma­gas, aranyozott kapu jobb- és bal­oldalán, mint díszőrség, egy-egy rézből öntött óriás oszlop állott. Felső részükön szőllővesszők futot­tak fel arany fürdőkkel megrakottan. Gazdag hívők újabb és újabb szőlő­szemeket, sőt egész fürtöket ado­mányoztak számára. Ez az a tem­plom aranya, amire a zsidók leg­szentebb esküjüket tették. (Máté 23: 16.) A templomtetőt aranycserepek fedték. Hegyes szegek tartották tá­vol a galambokat, hogy ne piszkít- sák be. A nagy kapu egésznap nyitva állt. Rajta keresztül lehetett látni azt a kisebb kaput, amelyen be lehetett lépni a templomba á amelyet hímzett bíborfüggöny takart el. Nehéz redőivel játszott a szél, tömjénfüst áradt mögüle a templom belsejéből. A tulajdonképeni szen­télyt kívülről három emeletre osz­tott kamrák vették körül, ezekben töméntelen kincset tárollak, foga­dalmi ajándékokat és hatalmas pénz­összegeket. Az épület stílusai ókori volt; itt nem bírt a görög művészet az óizraeli hagyománnyal elbánni. A templom előtt 25 méteres, négyzet- alakú oltár állott. Magassága 7 mé­ter volt és délfelől lépcsőzet nélkül emelkedett. (Máté 23:18.) Állandóan égett rajta a tűz. A papok udvará­ban volt még egy vízmedence, vala­mint oszlopok, amelyekre az áldo­zati állatokat akasztották. Az alap­zatba karikákat erősítettek az álla­tok megkötözése végett, márvány­asztalok («zolgáltak leölésükre. Töké­letes technikával kiépített csatorna- rendszer biztosította a vér gyors le-» vezetését. Az udvarban köröskörül a papok szobái, a kincstartók hivata­los helyiségei, istállók, pékműhelyek és más helyiségek sorakoztak. A templom belseje két részből állt: a szent-helyből és a szentek- szentjéből. A szent-helyen állt a szentelt kenyerek számára készített asztal, a kétkarú gyerlyatartó és a füstölgő oltár. Mindegyik színarany­ból. A tizenkét szent kenyeret min­den szombaton megújították. A szentek-szentje teljesen üres volt. Az a hír járta, hogy Jeremiás a város elfoglalásakor a szövetség ládáját egy barlangba rejtette el és csak az ítélet napján fogja ismét előhozni. Csak a főpap, s az is egy évben egy­szer léphette át ennek a sötét helyi­ségnek a küszöbét. Gyülekezeti hírek A szerencsi evangélikusok isten előtt A szerencsi fiókegyházban gyüle­kezeti nap volt nov. 13-án Deme Ká­roly és Trausch Erzsébet szolgálatá­val. Az igére szomjúhozók már a reggeli órákban összegyülekeztek. A délelőtti istentisztelet a több mint 500 éves református templomban volt. Délután a tékozló fiú történe­tén keresztül hívogatta az Ür a té­kozló fiakat és leányokat. Azután a templomban volt énektanulás és az éneken keresztül hangzott az Isten sürgető szava: „Mire vársz te, óh lélek“. A délutáni előadáson a gol­gotái kereszt emelkedett magasra, mellyel Isten szeretete hajolt le hoz­zánk. A záró evangélizáción Jézus bűntörlő vére adott vigaszt és meg­újulást. Az utóösszejövetelen néhá- nyan szólaltak meg és imádkoztak. Este házi áhitat volt. — A szerencsi kis evangélikus tábor tagjai elhatá­rozták, hogy vasárnaponként dél­után összejönnek és elkezdik a gyer- mékbibliaórák tartását. A lelkész húr romnapos evangélizációt tervez a gyülekezetben. Gondoljunk imádság­gal a szerencsi gyülekezetre. Csepelen az ádventi estek soroza­tában november 27-én, vasárnap d. u. 6 órakor egyházzenei hangver­seny lesz. Előadást tart dr. Halász Kálmán lelkész, énekszámokkal köz­reműködnek Győry Jánosné, Ma- csuga Ilonka és Erzsébet, orgonái Gáncs Aladár. Legszebb karácsonyi ajándék az „Evangélikus Templomok“ ké­pes albuma. Több mint ezer kép. Remek tartalom, tanulságos és szórakoztató. Hat havi részletre is kapható, ára 180.— Ft. Havi 10 forint megajánlást kér az evangélikus gyermekmisszió 20 gyülekezettől November 19-én egynapos találko­zóra gyűltek össze a Luther Márton Intézetben az evangélikus gyermek­misszió országos munkásai. Mind a négy egyházkerület képviselői je­len voltak. A háború óta most má­sodízben találkoztak az országos munka vezetői. Ez a találkozás is arról tanúskodott, hogy a gyermek­bibliakörök szolgálata a gyülekeze­tekben elmélyült és örvendetes mér­tékben kiterjedt. Meleg érzésektől áthatott találko­zás volt. A konferencia 21 részt­vevője mindjárt a kezdés perceiben eggyé forrt, amint együtt hajoltak az ige fölé. A sorra következő pro­blémák Isten előtti felelősségtől át­hatva nyertek megoldást. Általános megelégedést váltott ki, hogy a körlevél külön közöl vázlatot egy év óta a legkisebb korcsoport, a 3—6 éves gyermekek számára és a serdülő korcsoport számára. Ezek­nek a korcsoportoknak munkamód­szeréről, munkatervéről beható be­szélgetés indult meg. Nagyon sok őröm csengett azok­ban a beszámolókban, melyek a leg­kisebbek között folyó munkáról szóltak. Több gyülekezetben kezdtek hozzá és mindenütt biztató ered­ménnyel. Ezek a kicsinyek meleg, ölelő szívvel szeretik Jézust. Mindig készek hallani róla. De szinte min­den fogalom tisztázásra szorul. Ki­próbált külön adottságokkal rendel­kező vezető végezhet csak szolgá­latot közöttük. Egyik résztvevő, korcsoportok sze­rint így foglalta össze a vezető fel- adatát:a legkisebbnek anyja, a kö­zépső korcsoportba tartozóknak ta­nítója, a serdülőknek barátja légy! A konferencia odaadó munkával vizsgálta végig a középső korcsoport számára készült ötéves munkatervet, amely a biblia történeti anyagát igyekszik magában foglalni és lehető teljességgel feldolgozni. Ez a munka rövidesen nyomtatásban is megjele­nik. A serdülők számára külön két évre szóló munkaterv kidolgozásával bízta meg a konferencia Tckus Ottót és Kiss Jánost. A konferencia utolsó témájaként az országszerte folyó gyermekmisz- sziói munka központi irányítására és a vidéki vezetők segítségére is szó került. Egyszerre elhatározássá lett, hogy utazó titkár beállítására lenne szükség. Anyagi megalapozást maga az országos munka nyújt. A már biztosított kiinduláshoz a köz­pont még húsz olyan gyülekezetei keres, amely havi 10 forint meg­ajánlását vállalná. Erre a szolgá­latra közös elhatározással Sátort) Tildát hívta meg a konferencia. Isten áldása legyen nagy és felelős­ségteljes munkára elhívott testvé­rünkön. A konferencia végeztével minden vezető lelkében megerősödött az elhívás erre a szolgálatra és mind­nyájunk lelkében ott ég ma is a cél: Kiábrázolni a gyermeklélekben Krisztust. Hölvényi Magdolna Evangélikus Napok Tápiószentmártonban A gyülekezet lelkészének kezde­ményezésére 21 évvel ezelőtt tartot­ták a tápiószentmártoni egyházköz­ségben az első „Evangélikus Napo­kat“. Azóta évenként rendezi meg a gyülekezet ezeket az alkalmakat. Ezidén november 19-én és 20-án, az egyházi esztendő utolsó vasár­napján nyílott alkalom a szokásos ünnepélyre. A két napon dr. Gyimesi Károly, Olt Vilmos és Mtincz Frigyes lelké­szek végeztek szolgálatot. Minden igehirdetési alkalmat a gyülekezet tagjainak nagy érdeklődése kísérte. Különösen a vasárnap esti ünnepély volt igen látogatott. Az ősi templom zsúfolásig megtelt ezen az estén. A gyülekezeti énekkar szerepelt, egy leányka Ady- és Turmezei-ve rset szavalt, a műsor középpontjában pedig dr. Gyimesi Károly lelkész előadása állott. Az ünnepély úr­vacsoraosztással végződött, amelyen a gyülekezet tagjain kívül a szol­gálatot végző lelkészek is részt vet­tek. A vendégszerető parókián alkal­muk volt a vendégeknek hosszasan elbeszélni a gyülekezet lelkészével, Pál Bélával. A gyülekezet életéről folyt a szó. — Célom mindig az volt, hogy a híveket jó evangélikusoknak nevel­jem — mondotta többek között Pál Béla. —• A nevelői munkát az jel­lemzi, hogy nem a befejezett ténye­ket tartja fontosnak, hanem azokat, amelvek még előtte vannak. így a gyülekezet élete állandó alakulásban áll, amelynek irányításához újabb és újabb nevelői tevékenységre van szükség. Legfontosabbnak tartom ebből a szempontból azt a munka- módszert, amely a hívek megnyeré­sére irányul. Nagy feladat áll a gyü­lekezet munkása előtt, itt nálunk kü­lönösen a férfiak megnyerése tekin­tetében. Igaz az, hogy másutt is, nálunk is, nagy éhség mutatkozik az ige iránt, de megeondolkoztató do­log. hogv énnen nőtestvéreink azok, akik leghűségesebbek az ige hallga­tásában. Férfi tesvéreink sokszor utasítják vissza, más dolgukra hi­vatkozva, az igehirdetés alkalmaid való részvételt. S mivel ők nem jön­nek. a lelkész feladnia, hogy maga menjen el utánuk. Ennek a szemé­lyes pásztori munkának az ered­ményét — ha szórványosan is —, de Isten iránt hálával tapasztalhat­juk mi is. Ezután a gyülekezet anyagi hely­zetéről beszélt. A gyülekezet életében nem jelent zökkenőt az állam és az egyház szétválasztásának ügye. Sőt jó ha­tását is látom. A gyülekezet felelős­ség tudata és szeretetből való segítő készsége ébredt fel azok iránt a gyülekezetek iránt, amelyek nem viselhetik el megrázkódtatás nélkül a bekövetkező változásokat. Alkalmunk volt a gyülekezet gond­nokát és egyik tagját is megláto­gatni. Beszélgetéseinkből kiviláglott a hívek megtérése az egyház mai kérdéseiben és az új helyzetekben vaó megállásra való készség. MEGHÍVÓ Ünnepi istentiszteletre a f. évi november 27-én, vasárnap d. e. 11 óra kot a kőbányai evangé­likus templomban (X., Kápolna-u. 14.) tartandó mely alkalommal1 Majba Vilmos lel­kipásztor elbúcsúzik a kőbányai hí­vektől, mert 62 évi egyházi szolgálat után nyugalomba vonul. Az istentisztelet után a kultúrte­remben ünnepi közgyűlés keretében a Pesti Evangélikus Egyházközség és a kőbányai gyülekezet búcsúzik lelkipásztorától. Mind az ünnepi istentiszteletre, mind a közgyűlésre egyháztagjain- kat és egyházunk jóakaróit szeretet­tel meghívjuk. Budapest, 1949 november hó 22. Hittestvéri üdvözlettel! Dr. Lnx Kálmán Majba Vilmos lelkészköri elnök, lelkipásztor. Adventi istentiszteletek az óbudai gyülekezetben Az óbudai gyülekezetben nov. 25-től fogva minden pénteken este órakor ádventesti istentiszte­letet tartanak „Miért jött Jézus?“ összefoglaló címen. Az igehirde­tési szolgálatokat Pásztor Pál, Be­nes Miklós dr., Kádár Gyula, Va­lent Béla, Komjáthy Lajos és De- séry László lelkészek végzik. Az adakozás öt szabálya Az adakozás az istentisztelet egyik része. Olyan lényeges része, mint a hit­vallás, a Miatyánk, vagy az Ige hir­detése, Nem tudom, mit szólna az a gyülekezet, amelynek tagjai ott­hon előre külön zsebbe szokták tenni az előirányzott offertóriumot, ha lelkipásztoruk a szószéken be­jelentené: „Ma pedig az előírt Igé­nek csak fél mondatát olvasom fel és ötperces lesz az igehirdetés, hi­szen ennek a gyülekezetnek ez is elég ..Nyilván botrány lenne be­lőle, széltében-hosszában tárgyal­nák. Viszont ki veszi észre, hogy mi magunk csaknem minden isten­tiszteletet ilyen csendes botránnyal fejezünk he. Valamicskét dobunk a perselybe, talán kevesebbet egy új­ság áránál is s azt gondoljuk: „a gyülekezetnek, az egyháznak ez is elég...“ E Az adakozás Isten-adta lehe­tőség, amelynek rendelt ideje van. A sze­gény özvegyasszonynak akkor kel lelt 2 fillér vagyonkáját a perselybe dobni, amikor Jézus ott volt és ta­nítványaival együtt látta. Szóval nem várhatott más alkalomral Ren­geteg ilyen alkalmat elvesztettünk már s azok nem jönnek vissza . . . Hány elszegényedett egyháztag ke­sereg most azon, hogy akkor, ami­kor vagyona volt, nem adott, ma pedig nem adhat. De hány módos egyháztagunk van, aki kezét a zse­bébe süllyeszti, nehogy többet ad­jon a szokottnál s Jézus ezt látja. De az emberek, a tanítványok is. ... S Amikor adakozunk, Isten va­gyonából adunk. Fiers Elek „Isten pénzügyei“ című könyvének az a legmegrázóbb része, amely arról szól, hogy Isten elveszi tőlünk azt, amit reánk bízott, hogy tovább adjuk, de mi megtartottuk magunknak Néha nemcsak anya­giakból, hanem egészségből veszi el. m Az az igazi adomány, amelyet megszenvedve adunk. Nemcsak úgy, hogy utána hiányát érezzük, hanem úgy is, hogy lelki­leg is vállalunk érte szenvedést. Egy nőtestvérünk így adakozott: „ne tes­sék névvel kihirdetni, nehogy meg­tudja a férjem“. Az a férj még hozzá, aki vele együtt szokott a templomban ülni... Ez nem az az eset, amikor nem tudja egyik kéz, hogy mit adóit a másik, hanem az az eset, amikor az egyik házastárs eltitkolja, szégyenli a másik előtt az adományt. Nincs ezen se öröm. se áldás. DD Feltétel nélkül kell adakoz­nunk. Ami Isten akaratából az egyháznak. Isten országának jár, azt semmiféle feltételhez nem köthetjük. Se sze­mélyi feltételhez, hogy csak egy bizonyos személy kezéhez tesszük le az adományt, se hiúság feltételé­hez, hogy dicsérjenek az emberek, se ahhoz, hogy csak akkor adunk, ha más adott s csak annyit adunk, amennyit hozzánk hasonlók adtak, se ahhoz, hogy előbb eljöjjenek hoz­zánk és kérjenek. Horváth András Ötvenéves, nyugdíjas volt ev. kántor, okleveles énektanár, volt operaénekes, aki kórusvezetésben jártas, nagyobb gyülekezetben, ahol lakást is kap, önálló meg­élhetést biztosító kántori állást vállal. Cím a kiadóban. (—)

Next

/
Thumbnails
Contents