Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-11-27 / 47. szám

2

A személyes gyónás mint egyházi cselekmény

Az oJdozat szolgáltatása a lelkészi tiszt köteles munkája. Az igehirdetői és lelkipásztori hivatás pedig Krisztus megbízásából és parancsából cselekszik. Hitvallásaink bizonyságtételében konkretizálva is van a lelkipásztori tiszt szolgálata és az magában foglalja az igehirdetést általában véve, majd a szentségek kiszolgáltatását, az evangélium személyes hirdetését egyenként is; a bűn megbocsátását és megtartásai. (V. ö. A. H. XXVIII.)

Ezzel adva van az is, hogy intézményes egyházi berendezkedéshez van kötve, mint az igehirdetés általában, úgy a személyes oldozat kiszolgáltatása is. Így lesz a gyónás mint egyházi szent cselekmény az organizált egyházi-gyülekczieli közösséget alkotó ekklézsiában az intézményes lelkipásztorkodás centrális intézménye. Természetes dolog, hogy az egyház hivatalos szolgái mellett mások is lehetnek igehirdetők, ha „igehirdetésük“ igehirdetés, mert az Ige nincs személyekhez kötve, hanem egyedül az általa szóló Űr biztosítja hatékonyságát. Az oldozat egyedül is oldozat, sőt a szentségek is szentségek, ha nem is az Ür erre a hivatásra rendelt szolgái szolgáltatják. Isten azonban azt akarja és azért rendelt Krisztus szolgákat erre a szent munkára, hogy amit mások szükségből, vagy elhiva- tásuk szorongásából végeznek (in casu necessitatis!), azt ők „hivatalból“ végezzék. Az egyház tanítóinak a szavából nyilvánvalóan kitűnik ez. Chemnitz Márton, aki a reformáció után az egyház corpus doctrinae-ját, összefogó tanítását, elsőízben fogalmazta meg híres müvében az Examen con- cilii Tridentini-ben és benne a partikuláris útra tévedt római egyházzal satmben az evangélkus egyház ökumenikus hivatását mutatta meg, így tanít: „Ahogyran ugyanis Krisztus az, aki az egyházi szolgálat által (per ministerium) keresztel, testét és vérét nyújtja (exhibet), ugyanúgy Krisztus az, aki az egyházi szolgálat állal feloldoz és bűneinket megbocsátja. Krisztus által és Krisztusért Istentől kérjük és Istentől fogadjuk a bűnbocsánatot, de az egyházi szolgálatban és egyházi szolgálat által (séd in minis- terio el per ministerium). Brenz János pedig, akit Luther kora legképzettebb teológusának tartott kátéjában fejezi ki ugyanilyen értelemben az evangélikus tanítást: „Az evangélium pré- dikálásának és a bűnök megbocsátásának a szolgálata nemcsak azért rendeltetett, hogy legyen az elesetteknek

és bűnbánóknak nyitva az út Krisztushoz és Isten kgyelméhez, hanem azért is, hogy legyen az az orgánum és instrumentum, amely által a Szentlélek közli ajándékait...“ „Vitán felül áll ugyanis nálunk — folytassuk újra Chemnitz-cet —, hogy Isten a Szentírásban megalapozta és rendelte azokat az eszközöket, amelyek áltat az elesettek a keresztség után, ha megtérnek, Krisztus halála jótéteményében részesülhetnek. Elítéljük azokat... (enthusiamus, epikureusok), akik azt tartják, hogy az egyházi szolgálat nélkül, hitetlenül és bűnbánat nélkül ajándékozható az elesetteknek a reconciliatio és a bűnbocsánat. És a rendes eszköz vagy szerv, amely állal itt ebben az életben velünk az Isten cselekszik mind azokban a dolgokban, melyek üdvösségünkre tartoznak — tanítjuk mi —1 az ige és a szentségeknek a szolgálata.“ Me- lanchton is ezért neve-zhette a gyónást „külső rítusnak és az egész evangélium pecsétjének externus ritus et siguum totius evangelii“.

így áll tehát előttünk az egyház organikus életrendjébe elhelyezett gyónás és feloldozás, mint egyházi szent cselekmény. Mindezzel úgy gondoljuk világosan és határozottan kifejezésre jutott, hogy az egyház tanítása biblikus üzenetével a lutheránus égyházi gyakorlatban testesült meg és gyümölcsözött. A gyónás tehát a lelkipásztori szolgálathoz kapcsolódik — az orgamikus gyülekezeti-egyházi élet természetéből — és mint instrumentális egyházi berendezkedés szolgál a .Szentírás útmutatása és hitvallásaink bizonyságtevése, valamint az egyház történelmi tapasztalata szerint az Igehirdetésére, a kegyelem közlésére.

Fejezzük be az egyház tanításának ezt a rövidre fogott ismertetését azzal, hogy egyik-másik hiányossága a mai egyházi gyakorlatunk alábbi kérdéseinek a tárgyalásánál még pótlásul tárgyalásra kerül és fogadjuk el az eddigiek alapján a személyes gyónásnak, mint egyházi cselekménynek a definícióját:

A személyes gyónás, mint az evangélikus lelkipásztorkodás centrális intézménye, szent egyházi cselekmény, Isten drága kegyelmi ajándéka, amelyben Isten maga — az egyház szolgálata által — megismertet bűneinkkel, megvallásukra kényszerit, hogy kegyelemben részesíthessen.

(Folytatjuk.)

Kun Kaiser József

~ ~ ~ * „Bűnnek kell nyilvánítanunk a reakciót..."

A Református Egyház c. hivatalos lap november 15-i száma az Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából feltűnő vezércikket közöl dr. Makkai Sándor volt erdélyi püspök, debreceni egyetemi tanár, a Református Konvent misz- sziói előadójának tollából. Többek között ezeket írja:

„Az évforduló mindenekelőtt bűnbánatra kell indítson bennünket magatartásunk felett. Be kell ismernünk, hogy csak lassanként és nagyon későn ismertük fel az orosz forradalom világtörténelmi jelentőségét. Erdélyi működésem alatt magam is elhittem, hogy az oroszországi kommunizmus a vallás, a ke- resztyénség. a család és erkölcsösség ellensége s ennek igehirdetéseimben és előadásaimban azokban az években néhányszor, ma már nagyon sajnált kifejezést is adtam. Ha láttam és hirdettem is a kapitalistaimperialista világrend cvangélium- ellenességét, nem tudtam meglátni a szociálizmusban kibontakozó új világ igazságát. Általában ez voit a helyzet egész egyházunkban.

Ma már nekem is, mindnyájunknak is teljes őszinteséggel kell megváltanunk azt, és pedig Isten igéjéből és Isten színe előtt, hogy ez mulasztás és bűn volt részünkről evangéliumi hivatásunkkal és ebből folyó társadalmi feladatainkkal és kötelezettségeinkül szemben. Hazugság volna eltagadni és nem emlékezni arra. hogy a második világháború végét, éppen mi egyháziak félelmek között vártuk s ezek árnyékában

néztünk a nálunk megjelenő győzelmes szovjet hadsereg elé s mögötte a szociálizmus új világára. De éppen egyházi szempontból s éppen az ellenpropaganda rémítései után — s ezt is meg kell vallanunk — csoda történt velünk. Sem egyházunkat, sem szolgáit nem érte semmi bán- talom, sőt védelemben részesültünk és szabadságot nyertünk Isten igéjének hirdetésére és gyülekezeteink építésére.“

Makkai professzor ezután felhívja a figyelmet a Szovjetúnió és a magyar népköztársaság hatalmas alkotásaira és az egyházak iránt tanúsított jóindulatú magatartására, majd igy folytatja:

„Mindezekből számunkra két kötelezettség származik:

Először az, hogy a marxizmus- leninizmus és a keresztyénség találkozását a komoly és elfogulatlan megismerés s az ebből létrejövő szociáletikai együttműködés vonalán keressük, a magunk részéről is teljes odaadással munkálva a gazdasági egyenlőtlenség megszüntetésén, a kizsákmányolás alóli emberfelszabadításon s a munka s a munkás teljes megbecsülésén és érvényesítésén.

Másodszor: közelebbi, hitbeli kötelezettségünk az, hogy az Isten által megítélt múltat védeni és visszaállítani akaró reakciót vétkesnek tartsuk és nyilvánítsuk s az ellen önmagunk körében és mindenkori szolgálatunkban a nekünk adott Igével és gyakorlati magatartásunkkal küzdjünk.“

Evangélikus Elet

Bach és a zene Forradalma

Fischer Edvin, a világ egyik legjobb Bacli-játékosa, a nagy svájci zongoraművész tanulmányt tett közzé Bachról, Bach halálának 200 évfordulója alkalmából. A világjáró zongoraművész ebben a kis füzetben hitet tesz Bach művészete mellett és nemcsak Bach. életével foglalkozik, dia igyekszik megvilágítani Bach és az egyházi zene kapcsolatait is.

Az a korszak, írja a többi között Fischer Edvin, amelyben Bach működött, az európai zene szempontjából fordulópont volt. Két világ ütközött meg, a középkori egyházi zene és a népies dal és tánc birodalma. Az utóbbiból fejlődött ki később Bach fiainak munkálkodása következtében a szonáta és a szimfónia klasszikus világa. Johann Sebastian Rach nagy érdeme, hogy a két világot összeol1- vasztotta.

*

A zongoraművész a költői lendületű bevezetőrészben ezt írja:

— A lélegzés ősmozgásából keletkezett a szó, a vers, az emelt hangon skándált versiről a melódiái, a horizontális zenei vonal. Több ilyen vonal egyesüléséből keletkezett a polifónia és ez határozta meg a túlnyomóan egyházi jellegű művészetet, amely a középkor végén érte el csúcspontját.

Ez a művészet az ellenpont művészete volt. (Ádám Jenő népszerű meghatározása szerint az ellenpontozó művészet lényege különböző jellegű dallamok találkozása és egy- másbafonódása, ezek csodás játéka adja meg az ellenpontozó művészet varázsát. A polifónia eszerint több önálló dallam zenei szövedéke.)

Bach korában az egyházi zene mellett szerényen virágzott az akkordokkal kísért egyszerű dal- és táncdallam, a harmóniára alapított népzene. Ezeket a népies dallamokat az emberek kellemeseknek, ösz- szeliangzóknak találták és természetes, hogy a laikus ma is szívesebben és könnyebben fogadja be ezeket, mint a bonyolult többszólamú dolgokat.

Mármost Bach, úgy a színes harmóniát, mint a középkori többszólamú zene gazdag örökségét összefoglalta. életteljes tartalommal és erővel töltötte meg és így ő áll választóvonalként múlt és jövő határán. Mint általában a legnagyobb szellemi jelenségeket, közvetlen közelségében élő kortársai őt sem értették meg teljes nagyságában, ma azonban a kultúra hegyvonulatának (zenei szempontból nézve) legmagasabb csúcsát látjuk benne.

*

Ha egy történelmileg nagy egyéniséget és műveit megérteni akarjuk, nehéz a dolgunk, mert ki kell törölnünk tudatunkból mindazt, ami az ő idejében nem létezett, amit akkor még nem fedeztek fel. nem írtak le,

ami akkor még nem történt meg. A mi esetünkben tehát, ha Bacli-hal foglalkozunk, el kell felejteni Haydnt, Mozartot és Beethovent, az egész romantikát, az újabb filozófiát és szabadgondolkodást, az újabb generációk politikai és más fogalmait. Viszont mindent ki kell bányászni a sötétségből, ami azóta feledésbe ment, de ami viszont az & idejében még létezett és hatott, így a korszak vallásosságát, szimbolikáját, egyházi megkötöttségét. A nagy zongorajátékos ezután megkísérli, hogy irányvonalat adjon arra vonatkozóan, hogyan kell Bachot ma interpretálni.

Abból indul ki, hogy Bach három hangszernek volt a művésze, és pedig az orgonán kívül a cemballónak éá a clavichordnak is. Kedvelt hangszer re a clavichord. Ennek hangja gyenge volt, de módot nyújtott hatékony árnyalásokra. Ismerte már Bach Johann Sebastian a kalapácszongora kezdeti formáit is, sőt része volt az új találmány tökéletesítésében.

Fischer szerint a mai zongorajátékos feladata az, hogy kitalálja, mi a műben a cemballó, a clavichord és az orgonastílus, még akkor is, ha valamennyi a cemballó jegyzést viseli. És aztán ne feledje el a játékos azt se, hogy a tartós hatás mindig az egyszerűségből indul ki.

Bach idejében sokkal jobban ki volt fejlődve az érzék a mű tempóját és kifejezését illetően, aminek egyik! oka az lehet, hogy a játékos egyben komponista is volt, azonkívül pedi^ mester és tanítványok közölt szoros viszony állott fenn, amely biztosította a tradíció állandóságát. Ezért hiányoznak Bach-nál a ma szokásos, pontos és differenciált előírások a tempót, a dinamikát, a frazírozást és a billenlésmódot illetően. A bachi művészet megszólaltatójának, akár az ének területén is, hosszú ideig kell tanulmányokat folytatni ahhoz, amíg kifejlődik benne az, amit mi stílus- érzéknek nevezünk.

Minél világosabban játszunk, minél jobban frazírozunk, annál lassúbb lesz a fugák előadása. Nincs szükség arra, hogy a gyönyörű ar- cliilektonikus felépítést önkényes tempóváltoztatásokkal, ,,Fortissimik- kel és pianissimikkel“ díszítsük, a halmozott témabclépések amúgyis mindenkor önmagukban és önma- guktól hatnak. A helyes deklamáció (frazírozás), mértéktartás a tempóvételben, világos fej — ezek a jó előadás alapfeltételei.

*

Sose feledjük el, írja Fisjcher Edvin, hogy minden zene az énekből fakad, a széf) átéléstől, átheviilt, lélektől átitatott hang a hangszeres művésznek is mindig mintaképéül szolgálhat.

Somogyi Vilmos

Toionyavatás

és lelkésziktatás Kálmánházán

Kettős ünnepe volt a délszabolcsi egyházközségnek: egyrészt felavathatta az 1942-ben elkészült kálmán- házi templomhoz a tornyot, másrészt a lemondás folytán megürült második lelkészi állásra beiktatta Fábri István lelkészt. A toronyfelavatást dr. Vető Lajos püspök végezte, akit a kálmánházi templom előtt a gyülekezet nevében a gondnok üdvözölt, majd Sándy Gyula professzor, a templom tervének készítője és az építés vezetője jelentette, hogy Isten dicsőségére a torony elkészült és felkérte a püspököt a felavatásra. A püspök Rozsé István esperes és hét lelkész kíséretében bevonult a templomba s az oltár előtt elvégezte a felavatási szertartást, felajánlva Istennek a kálmánfiáziak sok imádságának és munkájának gyümölcsét, az elkészült tornyot. A díszközgyűlésen, amelyen Maryócsy Emil felügyelő és Megger Lajos lelkész elnököltek, beszámoltak a toronyépítés munkájáról, felemlítvén,

hogy az államnak 10.900 forintos segélye tette lehetővé, hogy

a kálniánháziak régi vágya teljesült A díszközgyűlés ezért a kormánynak hálás köszönetét mondott s a gyülekezet készséggel felajánlotta segítségét a kormánynak hála fejében az újjáépítés nemes és nehéz munkájában.

A lelkész-beiktatást Rő'zse István esperes végezte, majd a közgyűlésen egymást érték az üdvözlőbeszédek: az egyházkerület, az egyházmegye, a református és görögkatolikus egyház, a község, az ifjúság és a közösségek nevében. Fábri István lelkész, aki két évig teljesített helyettesi szolgálatot a délszabolcsi egyházközségben és végezte a nehéz szolgálatot. Istán iránti hálával köszönte meg a szeretetteljes üdvözlést.

Nagyon kedvessé tette a kettős ünnepélyt az, hogy a beiktatással kapésolatban négy keresztelés is voit, ami biztató a jövőre nézve, hogy érdemes volt a kálmánháziakat támogatni, mert hiszen a jövő az övék; csak egy iskolában 55 evangélikus gyermek van

BIBLIÁI

ALAPFUSALMAK

Szövetség testamentum

Bibliánk két részéről szoktunk beszélni: 0- és Újszövetségről. Vagy. pontosabban: Istennek 0- és Üjtesla- mentomáról. E szerint az egész Biblia velejét éppen a szövetség fogalmában lehet összefoglalni. Ez így is van, mert a szövetség alapvető bibliai fogalom.

Hogy ezt a fogalmat megérthessük, meg kell szabadítanunk azoktól a képzetektől, amik az idők folyamán rátapadtak. Ma szövetségen egy kétoldalú szerződést értenek, amit egyenrangú felek kötnek, pl. két állam, mondjuk, kölcsönös megnemtámadási szerződést. A Bibliában van szó ilyen emberi szövetségről is, amit emberek kötnek emberekkel. Az a szövetség azonban, amiről a Biblia nevét is nyerte, nem ilyen, hanem Istennek az emberekkel való szövetsége. Ebben a szövetségben Isten az, aki a feltételeket megszabja; Ö parancsol és Ígér, az ember pedig alázatosan engedelmeskedik. így köt Isten szövetséget Abrahámmal (I. Mózes 15,18). Ez a kegyelem szövetsége, amiben Isten bűnbocsánatol Ígér és hitet kíván, előretekintve aa eljövendő Krisztusra (Galácia3,16—17.)

Abrahám utódai néppé szaporodnak. Ezzel a néppel, Izraellel, Isten megújítja az Ábrahámmal. Izsákkal, Jákobbal (Izrael ősatyáival) kötött szövetséget (II. Mózes 2,24; 19,3—6). Az emberiség nagy családjából ezt a kis népet választja ki Isíeu, hogy kinyilatkoztatásának szerszáma legyen (V. Mózes 7,6—9). Kötés ez a szövetség, amivel Izraelt Isten magához s viszont magát — saját adott szavával — Izraelhez köti. Izrael a történelem folyamán sokszor megszegte a szövetségi hűséget; ezért vétkét Isten a házassági hűség megszegésének, hazasságtörésnek nevezi, hiszen az Úr eljegyzettje ő (Hoseás 2,18— 19; 7,4; 8,1). Isten megtartotta szövetségi hűségét s a nép minden hűtlenkedése ellenére beteljesítette minden Ígéretét: végül is elkijldötte az Izraelnek megígért Szabadítót (Ésaiás 54,10; Luk. 1,72—73). Mert ez ennek a SzövelséSnek az értelme: Isten könyörül a bűnös emberen, Megváltót küld a világnak. Az a Biblia üzenetének tartalma: Isten magának teremtette az embert, s az ember sorsa ezért Istenhez van kötve. S ezt a kötést az Isten is vállalja: saját ígéretével, esküvésével köti magát aa emberhez, kezét nyújtja felénk s az ö kezéből senki ki nem ragadhat bennünket (János 10,28).

A Bibliának az a része, amelyik Istennek Abrahámmal és Izrael népével kötött szövetségéről szól, az ószövetség, mert ez a szövetségkötés már régen történt. Van Istennek ajabb szövetségkötése is. Ezt maga of ,Vf lgértc me8 népének (Jeremiás 31,31). Ez a szövetségkötés voltakép- pen a réginek megerősítése,, beteljesítése és megújulása a megígért Szabadító, Izrael Felkentje (Messiás Krisztus), a Názáreti Jézus elküldése által (Máté 26,28; I. Kor. 3,6; Zsid 8,0). Isten szövetségi hűségének, ir- galmas hajlandóságának jele Egyszülöttjének a keresztfán kiömlő vére; ezt jelenti az, hogy a szövetséget a Jézus vérében köti Isten. A veleje ennek a szövetségnek: Isten megbocsátja a bűnt (Róma 11,27). Ezt Ígérte Isten kezdettől fogva Izraelnek a próféták által (Ésaiás 531) s ez teljesedik be most. Jézus eljövetelével (Csel. 3,25; Róma 9,4; Efe- zus 2, 12). Erről szól az Újszövetség, a Biblia második része.

Mit kíván Isten az embertől ebben a szövetségben? Hitet, vagyis hűséget, bizodalmát és engedelmességet semmi egyebet. Azt, hogy elfogadjuk, amit O adni akar s akaratát kövessük.

Az Újszövetség görög nyelve egy olyan szót használ, amit a magyarra gyakran testamentummal fordítanak. A szó eredeti jelentése: rendelet végső, megfellebbezhetetlen akaratnyilvánítás, végrendelet. Azt jelzi ez. hogy Istennek a Bibliában kijelentett akarata végső és megváltozhatatlan, azon alkudozni nem lehet (Jeten. 22,18—19). Hiszen Isten maga sem enged belőle sajátmagának: szövetségi hűségét megtartja mindörökké.

Groó Gyula