Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-11-20 / 46. szám
Evangélikus Elat Rainer A4aria Rilke: (FordítottaVidor Miklós) Ií. Az idegen (4. folytatás) A jobbkéz búcsútvett a baltól, sok kedves névvel illette, mint mondják, hirtelen meg is hajolt előtte s ezt mondta: „Szentlélek“. De már oda is lépett Szent Pál, levágta a jó Isten jobbját, egy arkangyal fölkapta s bő köntöse alatt el is vitte onnan. De Isten a balkezével elfogta a sebet, nehogy vére a csillagokra folyjék s onnan szomorú csöppekben a földre zuhogjon. Röviddel később észrevette Isten, míg figyelmesen szemlélt odalenn minden eseményt, hogy a vasruhás emberek egy hegy alatt többen gyűltek össze, mint valamennyi több körül. S várta, mikor látja kezét a hegyre felmenni. De csak egy ember jött, amint innen látszott, vörös kabátban s valami ingó, fekete tárgyat vonszolt fölfelé. Ebben a pillanatban Isten balkeze, melyet a nyitott seben tartott, nyugtalan lett s egyszerre csak, mielőtt Isten megakadályozhatta volna, elhagyta helyét és tébolyultan bolyongott a csillagok között, ide-oda kiáltozva: „Ó, szegény jobbkéz s én nem segíthetek rajta1“. Közben rángatózott Isten balkarja körül és mindenáron el akart szabadulni tőle. De akkor már az egész föld vörös volt Isten vérétől s nem lehetett meglátni, mi történt odalenn. Akkoriban majdnem meghalt az Isten. Végső erejében visszahívta jobbját; fakón és reszketve jött és lefeküdt a helyére, mint egy beteg állat. De még a balkéz, amely pedig már tudott egyet s mást, hiszen megismerte Isten jobbját a földön, amint vörös kabátban a hegyre ment, még az sem tudta meg tőle soha, mi történt azután a hegyen. Valami szörnyű dolognak kellett történnie. Hiszen a jobbkéz még mindig nem heverte ki és ez emlékezéstől még mindig annyit szenved, mint Isten ősi haragjától, mert még azóta sem bocsátott meg kezeinek“. Hangom kissé megpihent. Az idegen tenyerébe rejtette arcát. Sokáig maradtunk így. Akkor megszólalt, olyan hangon, amelyet rég ismertem: „Es miért mondta el nekem ezt a történetet?“ „Ki más értett volna meg? Ön rang, hivatal, minden földi méltóság nélkül jött el hozzám. Sötét volt, mikor belépett, csak én vettem észre vonásaiban valami hasonlóságot1“. Az idegen kérdőleg felpillantott. „Igen“, viszonoztam csendes pillantását, „gyakran gondolok rá, hátlha Isten keze megint úton van . ..“ A gyerekek megismerték ezt a történetet is és nyilván úgy mondták el nekik, hogy mindent megérthettek; bizonyára, hiszen szeretik ezt a mesét. III. A jó Isién és a szegény emberek Az első történet annyira elterjedt, hogy a tanító úr igen gondterhelt arccal jár az utcán. Meg is értem. A tanító számára mindig kellemetlen, há a gyerekek egyszerre olyasmit tudnak, amiről nem beszélt előttük. A tanító úgyszólván az egyetlen lyuk legyen a palánkon, amelyen át a gyümölcsösbe látni; ha több hasadék van, mindennap másik körül gyülekeznek a gyerekek és csakhamar belefásulnak a kukucskálásba. Ezt a hasonlatot nem itt vázoltam föl, mert talán nem minden tanító ért egyet azzal, hogy egy folytonossági hiánnyal azonosítsam; de a tanító, akiről szó van, szomszédom, mikor először hallotta tőlem ezt a hasonlatot, igen találónak vélte. S ha valaki más nézeten lenne is, szomszédom véleménye számomra irányadó. Előttem állt, szemüvegét folytonosan igazgatva és így szólt: „Nem tudom ki mesélte el a gyerekeknek ezt a történetet, de mindenesetre helytelen, képzeletüket ilyen szokatlan fogalmakkal túlterhelni és megfeszíteni. Vannak bizonyos fajta mesék —“. „Véletlenül halottam amint mesélték“, szakítottam félbe. (Ezzel nem is hazudtam, mert azóta a bizonyos este óta szomszédasszonyomtól már visszakerült hozzám.) „Ügy“, szólt a tanító; ezt egészen természetesnek találta. „Nos mit szól hozzá?“ Haboztam, de ö amúgyis rögtön folytatta: „Először is helytelennek tartom, vallásos, különösen bibliai témákat szabadom és önhatalmúlag felhasználni. Mindenesetre mindez úgy ki van fejezve a kátéban, hogy semmikép sem fogalmazható meg jobban...“ Valamit meg akartain jegyezni, de az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy a tanító úr „először-is“-sel kezdte s hogy most tehát, a nyelvtan és a mondat épsége értelmében „aztán“-nak s talán „végül is“-nek is keli következnie, mielőtt megengedhetném magamnak, hogy valamit hozzáfűzzek. Így is történt. Mivel a tanító úr ezt a mondatot, melynek hibátlan szerkezete minden szakértőnek örömére szolgálna, másokkal is közölte és azok épp oly kevéssé feledhetik el, mint én, itt csak azt szeretném feljegyezni, ami a szép bevezető szó „végülis“ után következett, mint egy nyitány fináléja. S végülis.. . (mellőzve a túlságosan is fantasztikus felfogást) úgy találom, az anyag nem eléggé összefogott s nincs is mindénre kellő tekintettel, Ha lenne időm történeteket írni...“ „Hiányol valamit a szóban- t'orgó elbeszélésből?“ kérdeztem, nem tarthatván vissza magam a közbeszólástól. „Igen, hiányolok egy- s mást. Irodalmi-kritikai szempontból minden bizonnyal. Ha szabad önnel, mint kollegával beszélnem —“. Nem értettem, mire gondol és szerényen megjegyeztem: „ön nagyon kedves, de részemről soha sem folytattam tanítói mesterséget.. .“ Hirtelen eszembe ötlött valami, elhallgattam és ő kissé fagyosan folytatta: „Hogy csak egy valamire mutassak rá: elfogadhatatlan, hogy Isten (ha már ilyen mélyen belebocsátkozunk a történet értelmének boncolgatásába), hogy Isten, tehát — mondom —, hogy Isten semmi további kísérletet nem tett arra, hogy embert láthasson, úgy, ahogy van, már úgy értem — Most, úgy gondoltam, ismét ki kell engesztelnem a tanító urat. Kissé meghajoltam és elkezdtem: „Általában ismeretes, hogy ön behatóan (és ha szabad így mondanom, nem minden eredmény nélkül) közeledett szociális kérdésekhez.“ A tanító úr mosolygott. „Nos, akkor feltételezhetem, hogy amit a következőkben közölni szeretnék Önnel, nem áll egészen távol az érdeklődésétől, s egyúttal utóbbi, igen szellemes megjegyzéséhez kapcsolhatom.“ Csodálkozva nézett végig: „Isten ta'án valami. ..“ „Valóban“ erősítettem meg „Isten épp azon van, hogy új próbát tegyen.“ „Igazán?“ rontott rám a tanító „s ez szavahihető helyről ered?“ „Erről nem mondhatok Önnek biztosat —“ sajnálkoztam „nincs kapcsolatom olyan körökkel, de, ha mégis akarja hallani a történetemet?“ „Igazán nagy szívességet tenne.“ A tanító levette pápaszemét és gondosan tisztogatta az üveget, közben meztelen szemei szégyenkeztek. (Folytatjuk) Haj vág ás ma Mikor az Egyesült Államokba jöttem, New-Yorkban éltem talán két és fél éven keresetül. Aztán Penntfylvániába költöztem s most itt dolgozom. Míg New-Yorkban voltam, sohasem találkoztam a faji kérdéssel. Nem tudtam, hogy ez ekkora. Mivel ezt a kérdést nem mértem fel magamnak, egy este bementem egy vendéglőbe egy kis városban. Vártam, hogy odavezetnek egy asztalhoz, de tudomást sem vettek rólam. Aztán odajött valaki, s kijelentette: elkéstem, vacsorát már nem szolgálnak fel. Egy barátom ajánlotta ezt a kis vendéglőt, ezért másnap mégis újra idejöttem nagyon korán, hogy helyet kapjak. Ismét vártam, bár ebben az időben igen sok asztal volt szabad, de megint hozzámjöttek s közölték, hogy vacsorát nem szolgálnak ki. Mikor tudatosítottam magamban, hogy mi történt, először nagyon mérges lettem. De azonnal könyörögtem Istenhez segítsen meg engem ebben a helyzetben. Ö segített. Azonnal tudtam mosolyogni; és neheztelés nélkül elhagytam a vendéglőt. Egy nappal később szükségem volt hajvágásra. Egy másik kis városban voltam akkor, s kértem egy barátomat, ajánljon egy jó borbélyt. Mikor odaértem, a borbély éppen borotván egy embert, leültem hát és vártam. Három további vendég jött még utánam, s ő mindezekket előttem vette sorra, míg én vártam. Végül a borbély megkérdezte: „Mit kíván9“ Mondtam neki, hogy hajvágást szeretnék... ö egész komolyan mondta: „Mi itt nem vágunk hajat". Pedig éppen imént vágott hajat egy férfinek. Magamban ismét Istent hívtam segítségül, majd hangosan ezt mondtam: „Értem". És mentem kifelé. A borbély azonban visszahívott és azt kérdezte: „Mi magul“ „Mit parancsol1“ — kérdeztem, —- „arra kíváncsi. hogy honnan való vagyok? Indiából!“ „Helyes“ — mondta — „én le fogom vágni a haját, de mi itt nem szeretjük a színes vendégeket". Azt mondtam neki, hogy ez helyes s elmentem. Odakint, az utcán, azon kaptam magamat, hogy lötyögök. mint egy rongy. Nehezen találtam meg a lakásomat. A szobámban a, biblia sók helyét végigolvastam, s biztos voltam benne, hogy most Isten tanítani akar engem valamire. És kérdeztem Öt: „Mit akarsz nekem tanítani?“ Ekkor új gondolatom támadt. Arra tanítalak téged, hogy ember légy, felnőtt, sőt érett! Azóta sok tapasztalatom volt ugyanebben, de egyáltalán nem kínzott. Egyet tudok. Isten tanít engem. , S valami olyat tanulok, amit talán másoknak is taníthatok. És talán Isten azokat is tanítja valamire egyszer.. . Sanjeev Anando Rao madrasi vegyészmérnök. (A „The Evangel“ c. folyóiratból.) A német protestánsok vezetője Sergius érseknél Az Evangéliumi Sajtószolgálat jelenti Bethel-Bielefeldből D. Dibelius püspök, a Németországi Evangéliumi Egyház vezetője hivatalos látogatást tett Sergius érseknél, aki a moszkvai orthodox pátriárkátus képviselőjeként állandóan Potsdamban székel. Sergius érsek a látogatást a napokban visszaadta. Kiadott jelentés szerint a két egyházi vezető között szívélyes beszélgetés folyik az egyházaikat érintő kérdésekről. Kölcsönösen kifejezték azt a kívánságukat, hogy kölcsönösen jobban megismerjék egyházaik belső életét és kicseréljék tajjasztalataikat^^^^^^^^^^^^^^ Angol hetilap a magyarországi vallástanitásról Az angol protestánsok egyik legelterjedtebb hetilapja, a Christian november 7-i száma foglalkozik a magyarországi vallásoktatás kérdésével. „Megállapítható — írja a lap '—, hogy a protestáns egyházak meg- nyugvással fogadták a kötelező hitoktatásról a szabad hitoktatásra valá áttérést. A hitoktatás Magyarországon valóban szabad és az állami iskolák történelmi tankönyvei is a marxizmus szempontjából, de pozitív módon értékelik az egyházaknak a fejlődés során teljesített társadalmi szolgálatait. A Szabadság-téri ref. templomban november 20-án, vasárnap este 7 órai kezdettel orgonahangverseny lesz. Guilloni, Coupcrni, Lebeque, Vuttius, Bach, Schütz, Liszt műveit mutatja be Dálnok Lajos orgonaművész; résztvesz a Kispest-központi ref. egyház „Huszár-Gál“ énekkara, vezényel Papp Ákos karnagy. Belépődíj nincs; a műsor ára 2 forint. Postaláda Vettük a következő sorokat: Az „Evangélikus Elet“ 1949 november 13-i számában a X. Országos Protestáns Napok alkalmából lezajlott irodalmi eseményekkel kapcsolatban a „Figyelő“ c. rovatban oly értelmű cikk jelent meg, mintha az Országos Bethlen Gábor Szövetség Irodalmi Szakosztálga evangélikus írókat nem szerepeltetett, illetve a Szakosztály írói és költői között evangélikus nem volna. Emlékeztetésül meg kell említenünk, hogy az Irodalmi Szakosztály megalakulásakor annak szervezője többízben megkereste az Evangélikus Püspöki Hivatalt, Ihogy közölje az evangélikus írók címeit, hogy a Szakosztály meghívhassa őket. Választ sem kaptunk. A Szövetség Irodalmi Szakosztálya így maga kutatta fel az evangélikus írókat s hívta meg üléseire. Akik hallgattak a hívásra, itt is vannak köztünk. A cikkíró tehát téved. S örömmel csatlakozunk mi is ahhoz a felhíváshoz, hogy az evangélikus költőik és írók a protestáns jellegű megmozdulásokon vegyenek részt. Hadd legyünk most is első a felhívásban. Jöjjenek! És bizonyosak vagyunk mi is abban, hogy kölcsönös szellemi gazdagodás előmozdítói leszne.k. Egyébként megemlítjük, hogy a X. Országos Protestáns Napok előkészítő értekezlete —, amelyre az evangélikus egyház képviselői is hivatalosak voltak — úgy döntött, hogy szükségtelen minden eseményen valamennyi protestáns felekezet reprezentálóit szerepeltetni. Utalunk azután arra, hogy a határozat szem előtt tartásával a többi eseményen kipótolód-ott ez a hiány, amely az irodalmi összejövetellel kapcsolatosan mutatkozott. Csodáljuk, Ihogy a cikkíró anélkül írta cikkét, hogy az Országos Protestáns Napok műsorát figyelmesen átnézte volna, hiszen, amint a csatolt és annakidején az Evangélikus Életben is kivonatosan közölt műsorból is látható, a X. Országos Protestáns Napokat dr. Gyi- messy Károly nyitotta meg, Groó Gyula egyet, főtitkár, Benczúr László igazg.-lelkész, dr. Reök Iván egyet, felügyelő előadást tartott, Szabó Jó- szef püspök tartotta a reformációi ünnepi beszédet. Ezenkívül több művész, návszerint Melis György, Kupi Kralik Jenő, Sulyok Imre, Ilezessy László és mások szerepeltek, több énekkarral egyetemben. Az Irodalmi Szakosztály nevében a fenti helyreigazító nyilatkozat közlését kérve vagyok hittestvéri köszöntéssel Rad» Ernő György az Irodalmi Szakosztály tagja A táviunk Figyelő rovata az Országos Bethlen Gábor szövetséget nem akarta megróni, csak arra mutatott rá, hogy az evangélikusoknak kötelességük többet törődni a Bethlen Szövetséggel. Illetékes helyekről nyeri értesülés alapján közöljük, hogy a tankerületi főigazgatók megfelelő utasítást kaptak az óraadó hitoktatók folyó tanévi óradíjainak kifizetésével kapcsolatos eljárásra. Az óraadó hitoktatók továbbra is nyilvántartási lapokat tartoznak kiállítani. A részleteket f. hó vége felé az iskolaigazgatóknál tudhatják meg. A hitoktatók saját érdekükben nyilvántartási lapjaikat a VKM utasítása szerint töltsék ki és a megadott időpontig adják be, hogy azokat a tanügyi hatóság kifizetés céljából idejében felterjeszthesse. Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért lelet: Dezséry László szerkesztő Budapest, IIL, Dévai Biró Mátyás-tér t. Telefon: 162—635. Főmimkatársak: Benczúr László, Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly, Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői-út 24. Telefon: 142—674 Felelős kiadó: Dr. Geleji Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 8 Fi Félévre: 16 F» Egészévre: 32 Ft Postatakarékpénztári r csekkszámla: 20.412. Evangélikus Élet, Budapest. Hirdetések árai miliméter soronként 2.50 forint Független-nyomda N. V., Bpest, Eőtvös-u. 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató. Istentiszteleti nénil S949 november 20-rín Deák-tér 4, d. e. 9 (ifj.) Deák-tér 4, d. e. 10 (úrv.) Deák-tér 4, d. e. 11 Deák-tér 4, d. u. 5 (evang.) Fasor, d. e. j4U) (ifi.) Fasor, d. e. 11 Fasor, d. u. 4 Dózsa György-út 7, d. e. U2IO Üllői-út1 '24, d. e. V2IO Üllői-út 24, d. e. 11 Rákóczi-út 57/b, d. e. 10 (szlov.) Rákócziút 57/b, d. e. V2I2 Csaba László Csaba László ifj. Rimár Jenő Scholz László Muncz Frigyes Kemény Lajos Pásztor Pál Lamnek Vilmos Valent Béla Grünvalszky Károly Sziládi Jenő dr. Valent Béla Bécsikapu-tér, d. e. 9 Bécsikapu-tér, d. e. 11 (úrv.) Bécsikapu-tér, d. u. G (evang.) Toroczkó-tér, d. e. VaO Óbuda, d. e. 9 Óbuda, d. e. 10 Óbuda, d. u. 5 (evang.) Óbuda, d. u. 6 (szeretetv.) XII., Kiss J. altb.-u. 43, d. e. 9 XII, Kiss J. altb.-u. 43, d. e. 11 XII, Kiss J. altb.-u. 43, d. u. (evang.) XII, Márvány-utca 23, d. e. 10 Postás-kórház, Kékgolyó-u„ d. -e. 9 Fóti-út 22, d. e. 10 (ifj.) Sréter Ferenc Gálát György Sréter Ferenc Boszik Mihály Bottá István Bottá István Fébé Diakonissza Hafenscher Károly Kádár Gyula Kádár Gyula Boszik Mihály Danhauser László Danhauser László Benes Miklós dr. Fóti-út 22, d. e. 11 id. Rimár Jenő Fóti-út 22, d. e. 12 (úrv.) id. Rimár Jenő Fóti-út 22, d. u. G Evangélizáció Tomori-úti iskola, d. e. 8 id. Rimár Jenő Zugló, d. e. 11 Scholz László Zugló, d. u. 6 (evaug.) Gálát György Gyarmat-utca, d. e. 10 Hafenscher Károly Thaly K.-utca 28, d. e. VatO Gádor András Thaly K.-utca 28, d. e. 11 Hellász Kálmán dr. Bimbó-utca 51, d. e. 10 Kara Pál Bimbó-utca 5 í, d. u. G Hajós Mária Fébé Diak-ház, d. e. 10 Csengödy László Vas-utca 2/c, prot. kát., d. e. Val2 Szimonidesz Lajos dr.
