Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-11-20 / 46. szám

Evangélikus Elet Kenneth Leslie a The Protestant szerkesztője az Uj Magyarországról 3 Egyházfelügyelőnk vágta be a templomunk ablaküvegeit New-Yorkban a New Christian Boohs kiadásában Kenneth Leslie, a The Protestant főszerkesztője Hun­gary Christian or Pagan — Magyar ország — keresztény vagy pogány? angolnyelvű füzetben foglalja össze magyarországi tapasztalatait. A könyv ezekkel a sorokkal kezdődik: „Az új Magyarország jóléti állam, kormány­zatának minden igyekezete a nép jó­létére, boldogságára és fejlődésére irá­nyul. Rohamosan közeledik Magyar- országon a férfiak, nők és gyermekek kizsákmányolásának teljes megszű­nése. Keresztyénség ez? Az új Ma­gyarország békés állam, melynek ugyanúgy szüksége van békére, mint az imperialista államoknak háborúra. Keresztyénség ez? ... Mit mondana mindehhez a megfeszített Názáreti?““ Kenneth Leslie teljes határozottság­gal azt állítja, hogy az új Magyaror­szág a kizsákmányoló robotmunkát dinamikus mozgalommá változtatta, izgalmas harccá, melynek hősei nem a háború, hanem a békés, építő, ter­melő munka katonái. Vájjon ez ke­resztyéni dolog? A názáreti ács váj­jon mit szólna mindehhez? Leslie azután így folytatja: „Űj élet... és új muzsika szól Magyaror­szágon. A napsütötte szőlők a régi to­kajit adják, vagy talán még jobbat, de az új szimfóniába már belehang- zik a termelő munka hangja, üteme: otthonok és templomok, hajók és hi­dak, mozdonyok és autóbuszok, gyá­rak és utak. traktorok és csatornák, elektromos telepek épülnek. Nem kis izgalommal fogadtam el a magyar református egyház meghívását, hogy a helyszínen megtapasztalhassam és szemtől szembe is áthassak a maevar protestáns szellemi élet vezetőivel. Már a repülőgépen véletlenül megis- mérkedhettem a Párisból épnen haza­térő Vető Lajos dr. evang. püspökkel. „Már mint jóbarátok értünk földet1* — írja Leslie. Részletesen beszámol a könyv az újjáépítésről, majd Rákosi Mátyás or- szágépítő munkáját méltatja. Péter Jánost választották meg debreceni Az Egyházi Tudósító jelenti: Pén­teken bontották fel Debrecenben az egyházkerület püspöki tisztségére le­adott szavazatokat. A kerület több, mint négyszáz egyházközsége titkos szavazással Péter János budapesti lelkipásztort választotta püspökévé, aki az összes szavazatok 63.5 száza­lékát, tehát az abszolút többséget kapta meg. Péter János 1910-ben Alsónyéken született. Teológiai tanulmányait Bu­dapesten, Párisban, Glasgowban és Berlinben végezte. Papi szolgálatát 1933-ban a budapesti Kálvin-téri gyü­lekezetben kezdte el, 1936-ban a Fi- ladelfia Diakonisszaintézet lelkésze lett. Több teológiai művet írt és for­dított; szerkesztője volt a legnagyobb református hetilapoknak. 1945 után fontos közszolgálatot folytatott a kül­ügyminisztériumban, majd a köztár­sasági elnöki hivatalban, 1948 óta a Református Egyetemes Konvent köz­A Deák-téri Evangélikus Gyüleke­zet 1949. évi november hó 18-án, pénteken d. u. 6 órakor szegényei támogatására szeretetvendégséget ren­dez a Deák-téri Evangélikus Leány- gimnázium dísztermében (IV., Siitő- u. 1.) Műsor: Megnyitót mond: ifj- Rimár Jenő. Énekel: B. Luhn Otty énekművésznő. Szaval: Bartholomei- desz Katalin. Előadást tart: Várady Lajos alesperes. Zongorázik: Tauasz Zsuzsámra Záróáhitatot tart: Kemény Lajos püspökhelyettes. Teajegy: 3 Ft. Felhívjuk az evangélikus lelkészi hivatalokat, hogy sürgősen jelent­sék he, mennyi CSALÁDI NAPTÁR-ra van szükségük. A „CSALÁDI NAPTÁR“ ára 3 forint lesz. Az „Evangélikus Elet“ szerkesz­tősége a téli szezonban Bach halá­lának kettőszázéves évfordulója al­kalmából Bach-emlékünnepélyeket rendez. Részletes tájékoztatót a kö­vetkező számainkban adunk. Részletesen beszámol Kennelh Les­lie a Dobi Istvánnal folytatott beszél­getéséről, az agrárreformról. Dobi Istvánról megállapítja, hogy szegény, földnélküli paraszt, akit többször le­tartóztattak Horthy kormányzási ide­jén, harcolt a német nácik és azok­nak magyar szövetségesei ellen. A maB”ar protestáns egyházak ve­zetőivel folytatott beszámolója során megemlékezik a Dr. Reök Iván evan­gélikus egyetemes felügyelővel foly­tatott beszélgetéséről és leközli Leslie a Hungarian Church Pressben megje­lent részletes interjúját. Leírja Dr. Kiss Ferenc orvostanárral, a szabad­egyházak elnökével és Dr. Somogyi Imrével, a baptisták vezetőjével foly­tatott beszélgetéséről is részletesen megemlékezik a szerző, ismerteti állás­pontjukat az egyház és állam és a katolicizmus kérdésében. Hosszasan beszámol azokról a megbeszéléseiről, amelyeket Bereczky Albert ref. püs­pökkel folytatott. A könyvet a következő szavakkal fejezi be a szerző: „A magyar dolgozó osztály egy nagyon alázatos és igen nagy emberrel, Rákosi Mátyással az élén, pompásan 'vezeti Magyarországot a teremtő közösség törvényes öröksé­gébe. Az új Magyarország, annak forradalmi népe és új reformációja így Szól hoz|zánk, amerikaiakhoz: áflMt- sátok le azt a hidegháborút, amely fel­tétlenül véres háborúhoz vezet. Az amerikai római katolikusok felé mondjuk: európai testvéreitek egyál­talán nem a főpapok álláspontját vall­ják ebben a kérdésben. Az amerikai protestánsok felé mondjuk: rossz szol­gálatot tesztek katolikus testvéreitek­nek, amikor ezzel a főpapsággal ösz- szeesküvésre léptek az emberiséi el­len. Minden hitfeiekezetnek össze kell fognia, 'hogy őrült embereknek a háborúba rohanó felvonulását meg­állásra kényszerítsék!... Jertek Ma­gyarországra, jertek a hidak városába, ahol egy új, nem kézzel csinált hidat, a megbékélés hídját építik.“ Kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy az előfizetésüket sürgősen ren­dezzék! Az „Evangélikus Élet“ csekk­száma: 204/2. A budapesti egyházmegye novem­beri presbiteri konferenciáját a Fe­rencvárosi Lelkészi Kör rendezte. Csaknem minden gyülekezet pres­bitériuma képviseltetie magát, ha a múltkorinál sokkal kevesebben voll- tak is. Dr. Halász Kálmán ferencvárosi lelkész írásmagyarázata nyitotta meg az estet. Lelkipásztori látogatásainak tapasztalataiból számolt be, arról, hogy milyen nagy örömet okoz a hí­veknek az egyházi látogatás, s mennyi elkallódott juhocskáját tudja így összeszedni a pásztor. Beszélt az öreg presbiterről, akinek betegágyá­nál osztott úrvacsora voll az erő, ami visszahozta az elfáradt embert az egyházba. Hosszú évek presbiteri szolgálata sem biztosíték az üdvös­ségre. Sok meghidegült testvér várja az érte nyúló, az őt felkereső szere- tetet. Biztatta a presbitereket, hogy vegyék nyakukba a gyülekezet gond­ját, látogassák a híveket, s szerez­zék vissza őket1 a gyülekezetekbe. Benczúr László, a Luther Márton Intézet Igazgatója nagyszabású elő­adást tartott a „laikusok mozgósítá­sáról“. Fejtegette, hogy mennyi jel van arra, hogy a „laikusok“ lelké­szek munkája nélkül is milyen gyü­lekezetépítő és fenntartó munkát tudnak végezni. A példa az indoné­ziai missziói gyülekezet, amely pap­ját elküldte a misszióba, mert az „otthoni munkát“ a ,laikusok“ ma­gukra tudták vállalni. Az egyetemi lelkészi állás Budapesten egész mos­tanáig csaknem nyolc hónapon ke­resztül volt üres. Mikor átvette a munkát együtt talált egy harmincas diákcsoporlot, akik lelkész nélkül együttmaradtak, s továbbvitték az igehirdetés szolgálatát. Észrevehet­jük, hogy minden nap több „laikus“ vesz át fontos szolgálatokat a gyüle­kezetekben. Ott vannak a gyermek­bibliakörök élén, az egyházi admi­nisztrációban, a családlátogatásban, az anyagi dolgok intézésében. Vi­szont sok presbiter nem is tudja, hogy gyülekezetében hány laikus végez fontos szolgálatot. A presbite­reknek meg kell mozdulniok. A lengyel evangélikus egyház a háborúutáni öt év alatt csak gazda­godott tapasztalatokban és új fela­datokban. Persze új problémái és nehézségei is vannak. Létszáma kö­rülbelül 250.000, mely nyolcvan lelkészi állomás pásztorlása alatt és kétszázötven gyülekezetben helyez­kedik el. Az egyház teljes jogot ka­pott arra, hogy magát függetlenül újjászervezze és a hit és istentiszte­let tekintetében teljes szabadságnak örvend. Az egyház kiterjedt ifjúsági mun­kát végez, mint a teljes lelkészi szol­gálat programmjának egy részét és vallásos nevelést ad a lelkészek és tanítók szolgálatával, akiket az ál­lam fizet. A lelkészek kiképzését a varsói egyetem evangélikus hittudományi kara végzi. Öt professzora és három tanársegédje van ennek a lutherá­nus fakultásnak. Varsóban hetven hallgató számára van teológiai ott­hon, a többiek Varsóban és a kör­nyékén magánlakásokban laknak. Két tábori lelkész végzi a katonai személyek lelki gondozását. Ennek az egyháznak kezdettől fogva nagy hiánya van lelkészekben, 1945-ben csak ötvenkét lelkésze volt, most hatvanhat lelkész, két diakó­nus vallástanító és körülbelül ötven laikus egyházi munkás látja el az egyházi munkát. Kineveztek egy ifjúsági lelkészt, de az ugyan­akkor egy gyülekezet lelkésze is. Egy másik lelkész a „Strazinica ewangeliczna“ kiadója (Evangélikus igék). Van egy vasárnapi iskolai újságjuk, a címe Przyfacial dzieci (A gyerekek barátai). Egy másik lel­kész a vasárnapi iskolai munkát A „laikusok mozgósítását“ egyhá­zunk nem úgy képzeli el, ahogy né­hány évvel ezelőtt máshol elképzel­ték, félmilliós körmenetek rendezé­sével. Mi nem tüntetni akarunk, ha­nem szolgálatot végezni lelkek ér­dekében az evangéliummal. Sokan úgy képzelik el a laikusok mozgósí­tását, hogy ez olyan dolog, mint mi­kor a hajó viharban van, s minden­kit a fedélzetre parancsolnak. A mi hajónk nem a veszedelemben levő hajó, hanem az a hajó, amelyben Jé­zus Krisztus utazik. Őneki ereje és szerefete van ezt a hajót kormá­nyozni. A presbiter nem áll hit alap­ján, ha arra gondol, hogy valami olyan hajóban ül, ahol most épen nem jó lenni. Ebben a hajóban jó lenni. Hálsógondolalok nélkül, egye­dül Krisztusnak szolgálunk. A pres­biterek éljenek úgy, beszéljenek úgy, hogy ez nyilvánvalóvá lehessen. Mi­nél tisztábban állanak a hit alapján, s minél tisztábban hirdetett ige csen­dül meg az ajkukon, annál világo­sabb lesz az egyház igazoltsága Isten és jóteiszése az emberek előtt. A kispesti egyházközség presbité­riuma otthon a gyülekezeti evangéli- záción vett részt, de elküldte egyik tagját, hogy beszámoljon az otthoni presbiteri szolgálatról. Mély benyo­mást keltett a 'beszámoló arról a ba­ráti együttesről, amiben a kispesti egyháztanácsosok együttélnek. Havi találkozóik szelleme és módszere jó példa a többieknek. A ferencvárosi presbitérium nevé­ben a felügyelő beszélt, s kiemelte, hogy az új lelkészi kör a semmiből indult, ma már összeszedték a híve­ket és felépítették imaházukat. A presbiterek ott dolgoztak a falakon. (A lelkész hozzátette: „A felügyelő maga vágta be az ablaküvegeket az imabáz ablakába.. A lelki és anyagi munkában elöl­járó, a dolog végét megfogó, lelkes áldozatokra képes presbitériumokra van szükség. Ezzel a meggyőződés­sel mentek haza gyülekezeteikbe a budapesti és környéki presbiterek. mint főfeladatát végzi és ez a munka előrehalad. Az egyházi sze­retet munka főként a gyermekgon­dozásra (hat gyermekotthon), öregek gondozására és beteggondozásra ter­jed ki. Az egyháznak két kórháza van és mi több, diakonissza nővé­reivel egy állami kórház és egy szanatórium szolgálatát végzi el. Az egyház az újjáépítés jeleit mu­tatja. A gyülekezetek készsége, hogy templomokat építsenek, — bámula­tos. Így például Teschenben, Szi­léziában egy év alatt két templo­mot építettek. Sok helyen újjá­építették a leégett, vagy elpusz­tult evangélikus templomokat. En­nek az újjáépítésnek egyik ragyogó példája a varsói helyőrségi temp* lom újjáépítése, 25 gyülekezet reno­válta templomát, tekintélyes külföl­di segítséget is kaptak. Egyik legégetőbb kérdésük az, hogy a római katolikus egyház a háborúután lefoglalta az evangélikus templomok és a paplakok egy ré­szét. Köztük a legszebbeket, néhány esetben sikerült ezeket visszaszerez­ni. A másik probléma, amelyre nagy figyelmet fordítanak: a teológiai hallgatók növekvő száma és a laiku­sok kiképzése különösen asszonyo­ké. A két előbb említett intézmény különösen erre a célra szolgál. Most készítik a lengyel biblia új fordítását. Három teológiai tanár a püspök vezetésével foglalkozik ez­zel. Meg kell említenünk, hogy igen nagy hiány van vallásos irodalom­ban. Elsősorban bibliai történetek, egyháztörténetek és énekeskönyv kiadására gondolnak. Most választ­ják az összes egyházi tisztségekre és az új alkotmány szerinti zsinat­ra a tagokat. Hg,y€.ÍG. Címzett: egy selyem fejkendű Örömmel olvastam az Evengélikus Élet legutóbbi számában a „Figyelő“ rovatban megjelent írást. Néhány megjegyzést szeretnék hozzáfűzni, Mindennek megvan a rendelt ideje, helye és módja. Télen nem járnak az emberek ingújjban, nyáron pedig nem vesznek fel téli­kabátot. Bánvászemberek nem men­nek le frakkban a tárna mélyére, viszont ünnepélyes alkalmakon nem szoktak háromnapos szakállal, ron­gyos ruhában megjelenni a meghí­vottak. A demokrácia eltörölt igen sok idegenből behozott, majmolt kül­sőséget. A Szentírás is tanítja: Isten előtt nines személyválogatás. Azon­ban mégis van egy hely, ahol meg­különböztetett módon kell viselkedni, gondolkodni, érezni: ez a templom, Isten szent hajléka. Azonban mindennek van határa! Vasárnap az egyik budapesti temp­lomban voltam istentiszteleten. Zsú­folt templomi gyülekezet hallgatta az Igét. Az igehirdetés kegyelemről, bnn- bocsánatrój, ítéletről, örökéletről szólt. Áhítatos csendben figyelt min­denki. Engem is szíven érintett min­den elhangzott szó. Szemeim elfá­radtak a szószéken beszélő lelkipász­tor nézésében és hallgatás közben akaratlanul is ránéztem az előttem álló nőtestvérem selyem fejkendőjé­re. Hirtelen nem tudtam, hol vagyok. Borzasztó érzés szorította össze szí­vemet: hát ez is lehetséges?! A se- lyeinkendő egy pirosszájú, félvilági démont ábrázolt, meduzaszeríí, zilált hajíincsekkel. A haj közé ez volt ír­va: „Je T‘aime!“, azaz „Szeretlek“. Félrenéztem; mellettem álló férfi- testvcrcin a selyemkendő látásának hatására fejcsóválva, szomorú tekin­tettel eltávozott. Pár percig tudtam én is csak ottmaradni. Ez a fejkendő boíránkozlatóvá és a Sátán kísérté­sévé lett mindkettőnk számára. Ezek után felvethetjük a kérdést: Van-e szükség templomi ruhára? Nyugodtan mondhatjuk: igenis van. Ha valaki az Isten hajlékába megy, az becsülje mindennél jobban ezt a hajlékot és öltözködjék úgy, hogy senkit meg ne botránkoztasson. A seiyemkendős nőtestvérem nek pedig azt üzenem, helyesebben szeretettel megkérem: máskor ezt a ruhadarab­ját vegye le a fejéről, tegye zsebébe, vagy hagyja otthon és úgy álljon meg a hívek gyülekezetében. — F — * Egyházi közéletünk figyelemre­méltó egyéniségei azok a lelkészek, akik teljesen visszavonulnak gyüleke­zetük szolgálatának gondjai és szép­ségei közé. Nem írnak (talán egyházi lapot sem olvasnak.,.), nem jelen­nek meg a mai élet által felvetett kérdéseket tárgyaló összejöveteleken, nem nyilatkoznak, nem is érdeklőd­nek. Egyrészt igazuk van. A gyüleke­zetek élete ma a legfontosabb, száz és száz alkalom kínálkozik a misz- szióra, az igehirdetésre, a magánbe­szélgetésekre s ha holtrafáradttá is lesz a lelkipásztor, így is bizonyosan elengedett fontos alkalmakat. Persze, ha minden lelkész erre az álláspontra helyezkednek, azonnal kitűnnék az, hogy ez az álláspont larihatatlan. Az egyháznak szüksége van férfiakra, akik felismerik a nagy összefüggése­ket, lelkesednek a másokért való szolgálatért is és tudnak érette áldo­zatot hozni. A gyülekezet élete nem­csak a gyülekezettől függ s a benne folyó munkától, hanem azoktól az eredményektől is, amelyek a gyüle­kezeteken kívül érlelődnek és hatást gyakorolnak mindenfelé. A visszavo­nulók persze (nagyon kevés kivétel­lel), azt mondják, hogy a többiek karrieristák. Valójában pedig a „kar­rieristák“ olyan szolgálat-többletet vállalnak, amely felbecsülhetetlen, embert emésztő s éppen a visszavo­nulókkal szemben —1 hálátlan. Egy­házunk sorsa éppen napjainkban azt kívánná, hogy szűnjenek meg a klik­kek, csoportok, helyette érvényesül­jön a kölcsönös megbecsülés és tá­mogatás. Horváth András püspökké ponti sajtóügy! és külügyi előadója. — Személyében a legnagyobb refor­mátus egyházkerület élére a fiatal lel­késznemzedéknek az a kiváló tagja jutott, akinek eddigi munkásságát mind a hazai, mind a külföldi leg­jobb teológusok — így Barth Károly is — teljes elismeréssel figyelték, s aki Bereczky Albert legközvetlenebb munkatársaként vett részt eddig is abban a nagyszabású munkában, amelynek célja a magyar református egyház megújulása és szolgálatainak összehangolása a népi demokrácia alapvető társadalmi, politikai és kul­turális törekvéseivel. A tiszántúli presbitériumok nagy többsége azt az embert választotta benne püspökévé, akiben mind a ko­moly egyházi, mind a világi ténye­zők bizalma szerencsésen összponto­sul, s akiben az egyházkerület való­ban a leghivatottabb embert ismerte fel. A Budapesti Protestáns Énekkar 1949. november 20-án, vasárnap este 6 órakor a fasori evangélikus temp­lomban (Bp., VII., Vilma királynő-út 19.) rendezi kantáta-estjét. Közremű­ködik: T. Tomi Erzsébet (szoprán), Pekker Zsuzsánna (alt), Závodszky Zoltán (tenor), Tibor Zoltán (basz- szus, Sulyok Imre (orgonacontinuo és vezénylés), a Budapesti Protestáns Ének- és Zenekar. Orgonái és vezé­nyel: Peskó Zoltán. Erősödik a lengyel lutheránus egyház

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents