Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-11-13 / 45. szám
4 __________________ Ra iner A4 aria Rillte: Evangélikus Élőt í. Mese az Isten kezeiről (Fordította: Vidor Miklós) (3. folytatás) Mikor legközelebb találkoztam szomszédnőmmel (különben elég hosszú szünet után), nem volt egyedül s így nem tudhattam meg, vájjon elmondta-e kislányainak történetemet s milyen eredménnyel. Ettől a kétségemtől egy levél szabadított meg, melyet kevéssel azután kaptam. Mivel küldője nem adott engedélyt közlésére, így arra kell szorítkoznom, hogy elmondjam, hogyan végződött s ebből kétségtelenül megismerszik, kitől származik. E szavakkal fejeződött be: „Én és még öt más gyerek, persze, mivel én is jelen vagyok.“ Ahogy megkaptam, válaszoltam, következőkép: „Kedves gyerekek, szívesen elhiszem, hogy az Isten kezeiről szóló mese tetszett; nekem is tetszik. Ennek ellenére sem mehetek el hozzátok. Ne haragudjatok érte. Ki tudja, tetszeném-e nektek. Az orrom nem szép s ha még egy piros pattanás is van a hegyén — ami elő is fordul néha —, egész idő alatt ezt a piros pontocskát néznétek bámulva s nem is hallanátok, amit egy kicsivel alatta mondok. Valószínűleg erről a pattanásról is álmodtok azután. Mindez számomra nem lenne kellemes. Ezért más módot ajánlok. Van nekünk (édesanyátokon kívül is) egész sereg közös barátunk, akik nem gyerekek. Majd megtudjátok, kicsodák. Ezeknek időnkint elmondok egy mesét s ti ettől a közvetítőtől sokkal szebben fogjátok meghallani, mint ahogy én el tudom mondani. Mert vannak kitűnő mesélők ezek között a barátaink között. Nem árulom el nektek, miről szólnak majd meséim, de, mivel benneteket semmi sem foglalkoztat annyira s semmi sincs olyan közel hozzátok, mint a jó Isten, minden megfelelő alkalommal hozzáfűzöm a meséhez, amit tudok róla. Ha valami nem tetszenék, írjatok megint egy szép levelet, vagy üzenjetek édesanyával. Mert lehetséges, hogy egyes helyeken tévedek, hiszen olyan régen hallottam a legszebb meséket s mivel azóta annyi mindent meg kellett jegyeznem, ami nem is olyan szép. Ez már így van az életben. Mégis az élet valami egészen pompás dolog: erről is lesz legsűrűbben szó történeteimben. Ezzel üdvözöllek benneteket — én, de csak azért egyedül, mert én is jelen vagyok.“ Az idegen Levelet kaptam egy idegen férfitől. Nem Európáról írt benne az idegen, nem Mózesről, sem a nagy, sem a kis prófétákról, nem az orosz cárról, vagy félelmetes elődjéről, Rettenetes Ivánról. Nem is polgármesterről, vagy a szomszéd foltozó vargáról, sem a kezeli, sem a távoli varosokról; nem fordult elő a levélben az erdő sem, őzeivel, ahol minden reggel szinte levesztem magam. Anyácskájáról sem mesél benne s húgairól sem akik bizonyára már régen férjhezmentek. Talán az anyácska is halott már; különben hogy is lehetne, hogy egy négyoldalas levelben sehol sincs megemlítve! Sokkal, sokkal nagyobb bizalmat tanúsít irántam; testvérévé tesz, bajáról beszél. Este eljön hozzám az idegen. Nem gyújtok lámpát, lesegítem a kabátját, s megkérem, igyék velem egy teát, mert épp ez az az óra, mikor napi teámat megiszom. S ilyen bensőséges látogatásnál nem kell az embernek udvariaskodnia. Mikor már az asztalhoz akarunk ülni, észre- veszem, hogy vendégem nyugtalan: arcán félelem ül, keze reszket. „Igaz“, mondom, „itt egy levél az ön számára“. És már a tea betöltésével foglalatoskodtam. „Parancsolt cukrot s talán citromot? Oroszországban megszoktam a teát citrommal inni. Nem próbálja meg?“ Lámpát gyújtok s egy távoli sarokba állítom, kissé magasra, hogy a szobában voltaképp alkonyi derengés marad, csak az előbbinél kissé pirosabb, melegebb. S mintha vendégem arca is sokkal biztosabbá, melegebbé és ismerősebbé válnék. Mégegyszer köszöntőm e szavakkal: „Tudja, már régen vártam“. És mielőtt ideje lenne meglepődni, meg is magyarázom: „Tudok egy történetet, amit nem mondhatok el senkinek másnak, csak önnek; ne kérdezze, miért, csak arra feleljen, kényelmesen ül-e, elég édesnek találja-e a teát s akarja-e hallani a mesémet“. Vendégemnek mosolyognia kellett. Majdj egyszerűen így felelt: „Igen“. „Mind a háromra: igen?“ „Mind a háromra“* Egyszerre támaszkodtunk hátra a székünkön, úgy, hogy arcunk be- árnyékolódott. Letettem a teáscsészémet, örültem a tea aranyos csillogásának, aztán lassan megint elfeledtem ezt az örömöcskét és hirtelen megkérdeztem: „Emlékszik még a jó Istenre?“ Az idegen elgondolkozott. Tekintete elsüllyedt a sötétben s a szempár, pupilláin a két fényponttal, egy park lombos fasorához vált hasonlatossá, amelynek messze fényesen borul föléje a nyár s a nap. Az is így kezdődik, alkonyi árnyékkal, elnyúlva a mindlig szűkülő sötétben, egy távoli, ragyogó pontig: egy tán még világosabb napnak a túloldali kijáratáig. Míg erre gondoltam, habozva szólalt meg, mintha nem szívesen bízná magát a hangjára: „Igen, emlékszem még Istenre“. „.Tó“, köszöntem meg, „mert épp róla szól mesém. Mégis, előbb mondja meg: beszél néha gyerekekkel?“ „Előfordul, néha, legalábbis ...“ „Talán tudja, hogy Isten kezeinek szófogadatlansága miatt nem tudja, milyen tulajdonképp a kész ember?“ „Ezt hallottam egyszer valahol, bár nem tudom hirtelenében, kitől“ — válaszolta vendégem s bizonytalan emlékezéseket láttam átfutni homlokán. „Mindegy“, zavartam meg, „hallgassa csak tovább. Hosszú ideig elviselte Isten ezt a bizonytalanságot, hiszen türelme, akárcsak ereje, végtelen. Egyszer azonban, mikor közte és a föld között napokig sűrű felhők álltak, hogy már nem is tudta biztosan, mindezt: világot, embert, és időt, nem álmodta-e csupán, előhívta jobbkezét, mely oly régen rejtve szeme elől, apró-cseprő munkákkal foglalatoskodott. Az szolgálatkészen sietett elő; már azt hitte, Isten végre megbocsát neki. Mikor Isten így maga elótt látta, szépségében, ifjúságában és erejében, már készen volt a megbocsátásra. De még jókor meggondolta magát s anélkül, hogy odapillantott volna, ráparancsolt: „Lemégy a földre, fölveszed az emberek alakját s fel állsz meztelenül egy hegyre, hogy pontosan lássalak. Amint leérkezel, odamégy egy fiatalasszonyhoz s azt mondod neki, de egészen halkan: „Élni szeretnék“. Először egy kis sötétség lesz körülötted, majd sűrű sötét, ez a gyermekkor, csak azután 'leszel férfivá s akkor hágsz fel a hegyre, amint megparancsoltam. Hiszen mindez csak egy pillanatig tart. Ég veled“. (Folytatjuk) A seelisbergi konferencia tíz pontja „Gondolatok a selisbergi konferencia pontjaihoz“ címmel, az Evangélikus Egyetemes Egyház kiadásában egy kis füzet jelent meg. A seelisbergi konferencián, Svájcban, 1947 júliusában Seelisbergben a keresztyén és zsidó kiküldöttek közös konferenciáján tízpontos határozatot hoztak: 1. Emlékeztessük a híveket arra, hogy ugyanaz az Élő Isten beszél hozzánk valamennyiünkhöz mind az Ó-, mind pedig az Újszövetségben. 2. Emlékeztessük a híveket arra, hogy Jézus a zsidó Dávid nemzetségéből származó szűztől született és hogy örök szeretetében és bűnbocsánatában magához ölelte mind saját népét, mind pedig az egész világot. 3. Emlékeztessük a híveket arra, hogy az első tanítványok: az apostolok és az első1 mártírok zsidók voltak. 4. Emlékeztessük a híveket arra, hogy a keresztyénségnek alaptétele: Istennek és felebarátainknak szere- tete, — melyet már az Ószövetség is hirdetett és mely tant Jézus megerősített — egyformán kötelezi mind a keresztyéneket, mind pedig a zsidókat az emberi együttélés minden vonatkozásában. 5. Kerüljük a bibliai vagy Biblia utáni judaizmusnak kisebbítését csak azért, hogy ezzel a keresztyénség jelentőségét emeljük. 6. Kerüljük, hogy a „zsidó“ szót „Jézus ellenségei“ értelemben használjuk, vagy hogy a „Jézus ellenségei“ szavakkal a zsidó nép egyetemét illessük. 7. Kerüljük, hogy Jézus Krisztus kínszenvedésének történetét akképpen adjuk elő, hogy Jézus haláláért a gyűlölség egyedül a zsidókra essék. Jézus haláláért nem egyedül a zsidók felelősek, mert a mindany- nyiunkat megváltó Kereszt kinyilatkoztatása értelmében Jézus vala-- mennyiünk bűne miatt halt meg. 8. Kerüljük ismertetését annak a Szentírásban található és a felizgatott tömeg által kiabált áíkozódásnak: „Vére hulljon mireánk és gyermekeinkre“, anélkül, hogy hozzáten- nők: ez a felkiáltás nem diadalmas- kodhatik Jézusnak mindennél erősebb imádsága fölött: „Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek“. 9. Ne adjunk hitelt annak az istentelen véleménynek, hogy a zsidó nép megvetett, elátkozott és szenvedésekre kárhoztatott nép. 10. Ne beszéljünk a zsidókról akként, mintha nem ők lettek volna az Egyház első hívei.“ A seelisbergi konferenciának ezeket a megszívlelésre méltó pontjait mint azt a múlt esztendőben összegyűlt fribourgi nemzetközi konferencián közzétették — jóváhagyóan tudomásul vette mind a római Szentszék, mind pedig a református, evangélikus és unitárius Egyházak vezetősége. Az evangélikus felfogást ebben a kérdésben a füzet a következőképpen foglalja össze: A seelisbergi konferencia pontjai minden épérzésű keresztyén emberi ben elsősorban is mélységes bűnbánatot kell, hogy ébresszenek. Már maga az a tény, hogy erre a konferenciára szükség volt, elég ok a bűnbánatra. Mert ez a konferencia az elmúlt évek keserű tapasztalatai és szörnyű eseményei következtében ült össze, azért, hogy mementóf állítson a sötét múltnak. B&Uakiadás a demaUcaUkus HÍmit lcözíácsaság.&.air Berlinben tanácskozási tartottak a német bibliatársulatok. Olivier Beguin is jelen volt a Nemzetközi Bibliatársulat képviseletében. Bejelentették, hogy elkészült az Üjszö- vetlég revíziója, amelyet most Próbaújszövetség elnevezés alatt adnak ki. Az Ószövetség revíziója még munkában van. A Demokratikus Német Köztársaságban működő Al- tenburgi Bibliatársulat 100.000 nyol- cadrétalakú bibliát ad ki. A Würt- tembergi Bibliatársulat 290.000 teljes bibliát és 650.000 Újszövetséget nyomatott a felszabadulás óta. Ez a társulat újból kinyomtatta a világszerte ismert Septuaginta-kiadásíát és a Nestle-féle görög Újszövetséget. (ET) Istentiszteleti rend, 1949 november 13-án Deák-tér 4, d. e. 9. (ifj.) Deák-tér 4. d. e. 10. (úrv.) Deák-tér 4. d. e. 11. Deák-tér 4. d. u. 5. (evang.) Fasor, d. e. VzlO. (ifj.) Fasor, d. e. 11. Fasor, d. u. 4. Dózsa György-u. 7. d. e. ValO. Üllői-út 24. d. e. VílO. Üllői-út 24. d. e. 11. Rákóczi-út 57. d. e. 10. (szlov.) Rákóczi-út 57. d. e. V2I2. Béosikapu-tér, d. e. 9. (úrv.) Bécsikapu-tér, d. e. 11. (úrv.) Bécsikapu-tér, d. u. 6. (evang.) Toroczkó-tér, d. e. 8. Óbuda, d. e. 9. Óbuda, d. e. 10. Óbuda, d. u. 5. (evang.) Római-fürdő, d. e. Ví9 XII., Kiss J. altb.u. 43. d. e. 9. XII., Kiss J. altb.-u. 43. d. e. 11. XII., Kiss .1. altb.-u. 43. d. u. 6. (ev.) XII., Márvány-u. 23. d. e. 10. Diana-u. 4. d. e. 9. Fóti-út 22. d. e. V2IO. Fóti-út 22. d. e. 11. Fóti-út 22. d. u. 5. (szeretetv.) Tomori-úti iskola, d. e. 8. Zugló, d. e. 11. Zugló, d. u. 4. Rákosfalva, d. e. V2I2. Thaly Kálmán-u. 28. d. e. VíIO. Thaly Kálmán-u. 28. d. e. 11. Thaly Kálmán-u. 28. d. u. 5. Bimbó-u. 51. d. e. 10. Bimbó-u. 51. d. u. 6. Fébé Diak.-ház, d. e. 10. Vas-u. 2/c. prot. Katonai, d. e. */e 12Ifj. Rimár Jenő Ifj. Rimár Jenő Pásztor Pál Kemény Lajos Virág Jenő Kemény Lajos Pásztor Pál Pásztor Pál Grünvalszky Károly Valent Béla Sziládi Jenő dr. Grünvalszky Károly ' RoszikMihály Sréter Ferenc Füle Lajos ' Sztehló Gábor Dezséry László Dezséry László Roszik Mihály ' Komjáthy Lajos Ruttkay Elemér Ruttkay Elemér Frenyó Vilmos dr. ’ Glatz József Danhauser László dr. Lehel László Benes Miklós dr. Uzoni László id. Rimár Jenő Hafenscher Károly Szeret etvendégség Scholz László Halász Kálmán dr. Halász Kálmán dr. Egyhm. pr. konferencia Éliás József Orgoványi György Csengődy László Szimonidesz Lajos dr. . Budapesten bemutatták a Lenin filmet Az Októberi Forradalom 32. évfordulója megünneplésére a budapesti filmszínházak bemutatták a Vladimir Itjics Lenin című hatalmas szovjet filmet. A nagyszabású életrajzfilm R 0 mm alkotása s a szovzet filmszínházakban hosszú időn át vetítették. Emberek százezrei nézték meg és sokan beírták a mozik előcsarnokában lévő könyvekbe véleményüket, sokan nyilatkoztak a hatásról, amelyet a film reájuk gyakorolt. „Számunkra, akik a sztálini alkotmány napfényében nevelkedtünk — írta egy ifjúmunkás —, kiváltképpen kedvesek e film jelenetei. Látjuk pártunk lángeszű vezetőjének szeretett alakját s látása vágyat kelt bennünk, hogy még jobban teljesítjük a feladatokat, amelyeket Lenin méltó tanítványa, a nagy Sztálin állított elénkI“ Egy főiskolás így ír: „A Lenin-film lelkesítő, értékes alkotás. Minden embernek látnia kell!“ Kozlov tudományos dolgozó bejegyzése így szól: „A film világosan mutatja azt a nagy barátságot, amely a forradalom két zsenijét, Lenint és Sztálint összekötötte. Most, amikor minden út a kommunizmus felé vezet, végtelen örömet okoz, ha Lenin alakja a vásznon megjelenik előttünk, aki egész életét a kommunizmus győzelméért vívott küzdelemnek áldozta“. Minden néző köszönettel és hálával emlékezik meg a filmet megalkotó művészi közösségről. Mihail R o m m, a film világhírű rendezője, a moszkvai Filmek Házában, a bemutató után így nyilatkozott művéről a szakemberek előtt: — A Lenin életében róla készült filmdokumentumokat teljes eredetiségükben bemutatni — ezt a feladatot tűztük magunk elé. Nagy munkát végeztünk a filmarchivumokban és a helyreállítás során, hogy hangosfilmre alkalmazhassuk azokat. A filmen Lenin hangját is megszólaltattuk olymódon, hogy a hangosfilm szalagjára áttettük a még életében gramonfonlemezeken megörökített beszédét. A Lenin-film bemutatóját érdeklődéssel és szeretettel várták a magyar dolgozók, mert belőle lelkesítő erőt meríthetnek jelenünk és jövőnk építéséhez és a filmet mindenütt már eddig is óriási tömegek tekintették meg.. Amerikai jezsuita az alomkereszlyénség ellen Edward A. Conway amerikai jezsuita, az „America“ című ismert katolikus lap szerkesztője felhívta az* amerikai népet, hogy emeljen vétót azok ellen, akik atombombával akarnának a Szovjetunióra támadni. Az ilyen eljárás olyan bűn volna, amire nincs mentség. A Christian Century protestáns folyóirat ismerteti a jezsuita atya cikkét és megállapítja, hogy a Vatikán ismert magatartásával szemben különösen jelentős esemény a jezsuita pap állásfoglalása, annál is inkább, mert az atomkeresztyén- ség őrültsége a vezető amerikai körök úszításából táplálkozik. (ET) Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért lelel: Dezséry László szerkesztő Budapest, III., Dévai Bind Mátyás-tér 1» Telefon: 162—635. Főmunkatársak: Benczúr László, Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly, Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői-út 24. Telefon: 142—074 Felelős kiadó: Dr. Geleji Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 8 Ft Félévre: 16 Ft Egészévre: 32 Ft Postatakarékpénztári csekkszámla: 20.412» Evangélikus Élet, Budapest, Hirdetések árai miliméter soronként 2.50 forint Független-nyomda N. V., Bpest, Eotvős-u. 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató.
