Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-11-13 / 45. szám
3 Ivangéliteu» íle*_ A hároméves terv nagy sikere Uf idők — újuló gyülekezetek Látogatás Pesterzsébeten Ez alkalommal a pesterzsébeti gyülekezetben jártunk. A vasárnapi istentisztelet után a lel- készi hivatalban együtt ta'áltuk a lelkészt és a presbitérium tagjait. A találkozás első pillanatában is megér-« ződött a gyülekezet vezetői között lévő meleg, baráti légkör, s a beszélgetésben a gyű Ékezetért való együtt- munkálkodás öröme. A gyülekezet fiatal lelkésze Bencze Imre, családlátogatásaival kapcsolatban újító kísérletről számol be. — Látogatásaim alkalmával készítem elő a vasárnapi igehirdetésemet. Beszélgetésünk folyamán elővesszük a Szentirást és elolvassuk a vasárnapra kijelölt textust. Szeretném hallani mindig a visszhangot, amelyet az ige kivált a lelkekben. Ezeket a tapasztalataimat nagyon jól felhasználhatom az igehirdetésben, fgy a prédikáció nem az emberek feje fölött hangzik el, hanem közel kerül a szívükhöz, életükhöz. Állandóan kutatom a hívek kívánságait ezzel kapcsolatban, hogy mit várnak az igehirdetéstől. Milyen eredményei vannak az isieniisztelet után tartott „utóösszejöveteleknek"? Nagy érdeklődés mutatkozik ezek iránt az összejövetelek iránt. Az istentisztelet végeztével legfeljebb félórái időre ismét találkozom a templomi hívekkel. Ez alkalommal az igehirdetéssel kapcsolatban fe bukkant kérdésekről beszélgetünk. Tisztázunk bizonyos problémákat, amelyek az alapigével kapcsolatban felvetődtek. A hívek érdeklődése mutatkozik abban, hogy szép számmal vesznek részt, de még inkább abban, hogy igen élénk hozzászólások hangzanak el. A reformáció ünnepe előtti igehirdetés sorozatunk a legszebben példázza ezt. Milyen az ifjúsági éiet a gyülekezetben? Kérdésemre a jelenlévő egyik fiatal presbiter felel, aki az ifjúság között végez munkát. — A régi ifjúsági egyesület kereteit megszüntettük. Meg kellett tennünk azért mert a forma, a keret, a tisztségek voltak az egyesület éleiében a legfontosabb tényezők. Mindenki felülről várta a tisztségek viselőitől egy-egy terv kigondo ását, sőt véghezvitelét is. A többség, az egyszerű tagok felelőtlen szemlélőkként viselkedtek. jgy az ifjúság elkényelmes- kedett. Mi most az ifjúság minden egyes tagját fel akarjuk használni a gyülekezetépítő munkában, rang és cím nélkül. Elmondhatjuk, hogy semmit sem vesztettünk, sőt nyertünk azzal, hogy mindenkire az ifjúságban egyenlő jogokat és egyenlő mértékű munkát bízunk. Megszűnt a személyi kultusz«, megszűnt a tisztségekért való vetélkedés és helyiébe lépett a felelősségteljes munka. Sokat haliunk a gyülekezet énekkarának munkásságáról. Milyen szolgálatot teljesít az énekkar a gyülekezet életében? — Énekkarunk 25—30 tagból áll. — Veszi át a szót a gyülekezet kántora, Bencze István. Legelső feladatom a tagok alapvető zenei kioktatása, a hangjegyekkel való megismertetés, hangképzés, stb. Az énekkar célja az istentiszteleti szolgálat. Egyelőre havonta egy istentiszteleten szolgálunk és az ünnepeken. A gyülekezet már várja ezeket az alkalmakat és nagyon szereti az énekkar munkáját. Jel emzö, hogy a múltkor hangversenyt adtunk Kispesten és a harminc tagú énekkart hetven hívünk kísérte el a szereplésre. A rendszeres templomi szolgálaton kívül több hangversenyt adtunk már. A gyülekezet életében az énekkar nemcsak külön színfoltot je'ent, hanem missziós szolgálatot. Szereplésünk vonzóvá teszi az istentiszteletet a prédikáló muzsika által. A gyülekezet egy tekintélyes csoportját mozgósítjuk és állítjuk rendszeres egyházi munkába. Nem csak a kar tagjaira lehet így számítanunk, hanem a tagok baráti körére is. Anyagilag jelent-e terhet az egyházközség számára az énekkar fenntartása? — Nemcsak, hogy terhet nem jelent — hanem egyenesen anyagi hasznát látja az egyházközség. A hangversenyek offertóriuma a diakonisszatartás költségeinek fedezéséhez járul hozzá nagy mértékben. — válaszolja az egyházközség gondnoka. — A kánlorképzésnek gondoskodnia kell arról, hogy minden kántor értsen a karvezetéshez is. így minden gyülekezet részesülhetne az énekkar Adásaiban — mondja Pálma testvér, aki maga is munkása az egyházi zenének, mint orgonás és karvezető is. Milyen az egyházközség anyagi helyzete? — Adatok helyett hadd mondjak el egy kis esetet — szólal meg a lelkész. —• Több, mint egy óra járásnyira ia város végén lakik egy testvérünk, öreg néni. A pénzbeszedőnik nem tudja megelőzni az adóbeszedésnél. Havonta megjelenik a le készi hivatalban adófizetés céljából s elhozza a maga 10 forintját. Itt mindenki megteszi a maga kötelességét az egyházáért. Bárcsak mindenütt elhangozhatnék ez a mondatl Muncz Frigyes Budapest és környéke gyermekbibiíakör vezetőinek találkozója Az 1949. év július-szeptember hónapjaiban népgazdaságunk minden ágazata lendületesen fejlődött. Ez a fejlődés egyrészt a tervelőirányzatok teljesítésében, illetőleg jelentékeny túlteljesítésében nyilvánul meg, másrészt pedig az előző év megfelelő időszakában elért eredmények túlszárnyalásában. Gyáripar A gyáripar termelése a harmadik negyedévben az előirányzatot 9.9 százalékkal túlteljesítette és 41.8 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban. Az 1949. év eddig eltelt kilenc hónapjában a termelés 6 százalékkal haladti meg az előirányzatot és 31.8 százalékkal az előző évi színvonalat. A gyáripar termelése így az utolsó békeév eredményét 35.2 százalékkal múlta felül. Az egyes iparágak közül csupán a ruházati ipar nem tudta az előirányzott negyedévi termelést teljesíteni. Egy év alatt viszont ez az ipar fejlődött a legnagyobb mértékben. Az építőipar az elmúlt negyedévben építkezési tevékenységét 75 százalékkal növelte az előző negyedév eredményéhez képest. A gyáriparban, bányászatban és az építőiparban fog lalkoztatott munkavállalók száma szeptember 'havában 75JOOO-rel volt nagyobb, mint júniusban. A gyáripar nem szezonszerü munkásszaporulata azonban így is mintegy 26.000 főre tehető. Növekedett a munkások jöve- ■delme is. Az előző negyedév utolsó hónapjához képest a gyáriparban az egy munkásra jutó átlagos havi kereset szeptemberig 5 százalékkal lett nagyobb. Mezőgazdaság A mezőgazdaságban a szántóföldi termelés eredménye, különösen a rozsnál, árpánál, cukorrépánál^ és az olajos növényeknél meghaladja az ■előirányzatot. A begyűjtés eredménye a kenyérgabonánál 25 százalékkal felülmúlja az előző évii. Jelentős begyűjtési többlet van a napraforgónál is. A felállított gépállomások száma 206-ról 221-re nőtt és meghaladja az év végéig tervezett számot. Jelentékeny mértékben szaporodott gépállományuk, is. Így a traktorok száma 34 százalékkal, a trak- iorekólvé 31, a vetőgépeké 20.7 és a szelektoroké 72.7 százalékkal lett nagyobb az elmúlt negyedév folyamán. A közlekedés teljesítményei — ■összhangban népgazdaságunk általános fejlődésével —, jelentékenyen növekedtek. A vasútak által szállított árumennyiség 36 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvgl korábban. Erősen nőtt az utasforgalom is a közlekedés minden ágában, ami főleg a foglalkoztatottság emelkedéséből következik. A MÄV utasforgalma 8.b, a BSZKRT villamosutasok száma 10.9, az autóbusz utasoké 100, végül a MFTR utasainak száma 45.2 százalékkal voll nagyobb, mint az előző év megfelelő időszakában. Beruházás Erősen növekedett a népgazdaság beruházási termelékenysége is. Az álA Pesti Egyház képviselőtestülete nov. 8-án tartott ülést, melyen a bányakerületi felügyelőválasztás kérdésében döntött. Az egyházi megújulás ellenfeleinek éles felszólalásai ellenére, és ezek kívánságára titkosan, dr. Gaudy László elnöklése mellett lefolytatott szavazáson Dar-< vas József a szavazatok kilenctized- részét kapta meg. Egyházunk megújulásának kitűnő jele a Pesti Egy- házközség döntése. Tizenhat szavak zatuk, s az, hogy elsőnek szavaztak^ örömmel tölti el egyházunkat. Kétségtelen, hogy a> legnagyobbrészt már vasárnap szavazó egyházközségek óriási többsége fog megnyilvá-1 nulni Darvas József mellett. * Ocskay Frigyes óbudai egyház-) felügyelő, akit az egyházmegyei elnökségek értekezletén szintén válami hitélekből végrehajtott beruházások összege 25 százalékkal volt na gyobb, mint az előző negyedévben és több, mint háromszorosa az első tervév negyedévi átlagának. Különösen jó eredményeket értünk el az országos fontosságú beruházásoknál. Az eddig teljesített összes beruházások értéke is — 8.189 millió forint — felülmúlja a hároméves beruházási terv eredeti összegét. A feladat most az, hogy a még fennforgó lemaradásokat és hiányokat póloljuk és így a hároméves tervet ne csak globálisan, ha nem minden részletében teljesítsük. A magyar evangélikus egyház egynek érzi magát a néppel, melyben él, melynek Isten igéjét hirdeti, s melynek jó!éle és közös boldogsága mindennapos imádsága. Nem múlui el vasárnap, vagy ünnepnap, hogy minden templomunkban ne imádkoznánk népünk boldogulásáért. Hogyne örülnénk a felemelkedés és gazdasági megerősödés, tehát a boldogulás ilyen győzelmes jelének? Szívből kívánunk szerencsét és tu vábbi sikereket annak a magyar dói gozó tömegnek, amely fáradságával és áldozatával kiharcolta ezt az eredményt. De van más okunk is népünkkel való együttörvendezésre. Mi szeretjük a rendet, a tervszerű építőmunkát, a dolgok és az élet komoly megfontolások és tervezgetések szerintr irányítását. Mert nem szeretjük a káoszt, az anarchiát, nem szeretjük a bizonytalanságot, s a kapkodást. Nem szeretjük, mert ezek számlájára írjuk népünk széles rétegeinek nyomorát a kapitalizmus és feudalizmus «korszaka alatt. Jézus népe nem fél a holnaptól, nem aggodalmaskodik, de megtanulta Istentől, hogy úvv számolja napjait, hogy bölcs szívhez jusson. A bárom- és ötéves tervben, ha annak jelentősége igazán öntudatosodik, olyanná válhatik, egész népünk, mint egy család, mely országában, mint békés család a maga háztartásában, jól megfontolt költség- vetés szerint él, filléreit beosztja, beruházásait tervezi. Hazánk r—ellen háztartás. Benne mindenki testvériesen kapjon mindenből. Ilyen fejlődés útját jelenti számunkra a hároméves terv sikere és az ötéves terv reménysége. Öröm ez mindannyiunknak. De örülünk a hároméves terv sikerének azért is, mert azok iközött szoktunk lenni, akik reménységet tudnak hordozni, s akik megfeszített munkát sem sajnálnak a közösségükért, a többi emberekért. Visszaemlékszünk a hároméves tervet előre elsirató pesszimistákra, s mosolygunk. Isten a reménységünket igazolta. Nagyot léphettünk előre közös boldogula. sunk «kiépítésében. Tudjuk, hogy a nemzeti munkának ez a győzelme csak egy állomás. Tudjuk, hogy még sóikat kell áldoznunk, hogy a háborút egészen kiheverjük, s hogy elmaradt népgazdaságunkat felemeljük megfelelő szintjére. De tudjuk, hogy az mindannyiunk őszinte jóakaratából és ál. dozatos munkájából sikerülhet. lasztásra ajánlottak, a mind teljesebben kibontakozó egyházi egyetértés szolgálatában nov. 8-án este lemondott jelöltségéről. Leveléről, melyei az egyházközségek lelkészeihez és felügyelőihez intézett, a következő-1 két írja: „A bányai egyházkerület lelkészeivel és felügyelőivel szeretettel közlöm, hogy az egyházmegyei elnökségek értekezletének ajánlásáról^ mellyel engem a bányai egyházkerület felügyelői tisztségébe az egyházközségeknek javaslatba hoztak, tisztelettel lemondok.“ I Budapest, 1949 nov. 8. Ocskay Frigyes Az „Evangélikus Elet“ éves előfizetői ingyen, a féléves előfizetői pedig féláron kapják meg a 100 oldalas, tartalmas „Családi Naptár“-t. A Hegyvidéki gyülekezet szűkölködik helyiségekben, temploma nincs, sőt megfelelő imaterme se, de szeretettel várta vendégül egyik istentiszteleti helyiséggé átalakított harmadik eme éti lakáson a budapesti és környékbeli gyeimekbibliakör vezetőket múlt vasárnap délután. Ez már a második találkozó volt és a legtávolabbról, Kispestről, Csillaghegyről, Pesterzsébetről jövők jókedvű részvétele arra a reménységre jogosít fel, hogy a folytatás következik és a vezetők találkozója rendszeressé válik. A hosszúkás, egyszerűen berendezett teremben nem csak a vezetők gyülekeztek, hanem kisgyermekek is szüleikkel. Az összejövetel ugyanis bemutató tanítással kezdődött. Such Katalin hegyvidéki vezető beszélgetett a szájtátva figyelő kicsinyekkel Illés prófétáról. A gyermekek néha meglepően érdekes válaszokat adtak és kérdéseik sem vo tak könnyűek. De nyilvánvalóvá vált, hogy a vezetőt semmi sem zökkentheti ki az írás üzenetének tolmácsolásakor — hiszen őt is vezeti Valaki. Élénk és eszméltető eszmecsere követte Benczúr Lászlónak, az evang. gyermekmisszió országos vezetőjének előadását. Hangoztatta, hogy a gyermekbibliakör vezetőnek úgy kell tekintenie a gyermekre, mint aki a család közösségéből jött az órára és oda tér vissza. Azért kell tekintetünket a család felé fordítanunk, hogy a család ismét gyülekezetté váljék s a gyülekezet olyan lehessen, mint egy imádkozó család. Befejezésül arra hívta fel a figyelmet, hogy mikor családjainkra tekintünk, akkor ne beszéljünk és gondolkozzunk fenh,éjázva, hanem inkább alázattal, de mindenkor reménységgel. Jákob családjának példáján mutatta meg, hogy miért van szükségünk az alázatra és mi a reménységünk. Jákob megtért ember volt. Üj nevet kapott Istentől. Mégis mit látunk családi életében! Feleségét nem szereti egész szívvel, közömbös iránta. Egyik gyermekével kivételez. Irigység, besúgás, gunyo'ódás, haragtartás látható ennek az embernek a családjában. Ö talán megtért, de pedagógiája és családi élete nem. Nem ez a helyzet a legtöbb keresztyén családban«? — legyünk ezért alázatosak. Mégis szabad reménykednünk. Jákob sok problémát mutató csa'ádjá- ban nevelkedett fel az a József, aki egészen más művelődési, társadalmi, erkölcsi körülmények közé kerülve megállotta a helyét, mikor falusi életéből kiragadták és a nagy kultúr- központba, világtörténelmi események „vaskemencéjébe“, Egyiptomba vitték a vándorkereskedők. Akárhová került, Potifár udvarába, börtönbe, vagy a politikai élet porondjára — „jőszerencsés volt, mert Isten vele voll.“ Azok is belátták előbb, vagy utóbb, akik Istent nem ismerték, hogy Józsefben meg lehet bízni, nem ötödik kerék, hanem jelenléte és mimikája áldás mindenki számára. A záró áhítatban Ruttkay Elemér vaMástanító lelkész komoly és meleg szavakkal állította a résztvevőket Jézus Krisztus elé, a mi Főpapunk elé, aki meg tud indulni gyarlóságainkon. A találkozó érdekessége volt az is, hogy né'hány szülő is ott maradt gyermekével a bemutató tanítás után s hozzászólásával értékes szempontokkal gazdagította az eszmecserét. A X. Protestáns Napok alkalmával ismételten és szégyenkezéssel kellett megállapítanunk, hogy irodalmi szempontból vagy még inkább az írók és költők szempontjából mennyire református jelleget öltött minden ilyen megnyilatkozás. Valójában itt csak gyümölcsről van szó, mert egyrészt mi nem törődünk eleget a Bethlen Gábor-Szövetséggel, másrészt az Orsz. Bethlen Gábor-Szövetség lapja, a „Bizonyság“ tudósításai szerint a Szövetségben tömörült protestáns írók és költők között nincs egyetlen evangélikus sem. Távol állunk attól a gondolattól, hogy ezt készakartnak tekintsük. Inkább minősítjük tájékozatlanságnak és elfoglaltságnak, amelyen lehet bármikor segíteni. Éppen azt akarjuk ezzel a kis széljegyzettel, hogy felhívjuk az illetékesek figyelmét az evangélikus egyházi lapokban olvasható evangélikus költők és írók neveire, hogy a protestáns jellegű irodalmi megmozdulásokra ezek meghívást nyerjenek. Bizonyosak vagyunk afelől, hogy kölcsönös szellemi gazdagodás előmozdítói lesznek. * Egyik templomunkat vasárnap délutáni használatra „kölcsönkérték“ a baptisták, akiknek imaházát még a háború pusztította el. A rendkívüli közgyűlésen a többség megszavazta az átadást, mire a kisebbségben maradtak közül néhányan tüntetőleg elhagyták a közgyűlést, annak berekesztése előtt. — Ez a kis jelenet mutatja, hogy milyen hűtlen, hamis és következetlen hirdetői voltunk az ökumenikus gondolatnak, mennyire megpróbáljuk azt, hogy függetlenítsük magunkat a világban növekvő keresztyén egység-mozgalmaktól, hogy mennyire tájékozatlanok vagyunk és tájékozatlanul hagyunk tömegeket, hogy az ökumenikus bizottságnak és valamennyi alcsoportjának milyen nagyszerű lehetőségei lennének a felvilágosításhoz, hogy az amszterdami világgyűlés óta mint né- mult el minden lelkes szó s mennyire hiányzanak azok az írások, amelyek gyakorlatilag is előtárnák az ökumenikus gondolat összes következményét. Szükséges, hogy legyenek botránkozások, különben könnyen elhihetjük magunkkal, hogy minden tekintetben eleget leszünk mindannak, aminek pedig eleget is kell tennünk, akár tetszik, akár nem. Mert az öku- menicitás nyilván nem nagy emberek újszerű szellemi trükkje, sem kis egyházak utolsó életlehetősége, még ke- vésbbé történelmi egyházak kegyes leereszkedése, hanem olyan parancs, amelyet Isten Jézus Krisztusban adott mindnyájunknak. Horválh András Nyugdíjas idősebb nő, evang. papi család leszármazottja vagyok, kosztért és lakásért háztartási, irodai, varrási munkát vállalok. Özv. Eiler Dánielné. Bpest, III., Szél-utca 7. I. 27. Fizető vendégnek falura, intelligens kis családhoz, hosszabb időre elmenne idősebb volt főtisztviselő. Igényei szerények, hasonló árajánlatot kér a kiadóhivatal. A Pesti Egyházközség Darvas Józsefre adta szavazatát Ocskay Frigyes lemondott jelöltségéről
