Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-11-13 / 45. szám
Evangélikus Ele* A gyónásról A közösségi bűnbánat jellegzetes példájának tartjuk IV. Móz. 21,4—Síben található szent igét, amely az érekígyórói szóló ismeretes eseményt tartalmazza. Nyilvánvaló ebben az esetben is Mózesnek, az Isten szolgájának a közvetítő szerepe, aki az Ur üzenetét hirdeti a népnek. A bűnvallás szükségességét is újra megtanuljuk belőle, amelyre a sa- játszerü módon kifejezésre jutó ol- dozat következik. Az oldozat ilyen sajátszerű kifejezésében nem szabad, hogy elkerülje figyelmünket a bit erejének a hangsúlyozása. A póznára emelt érckígyóban nemhiába látta a hagyományos igehirdetés Krisztus keresztjének ótestá- menlumi előképét. Aki hitt Mózes szavának és feltekintett az érckígyóra, megmenekült az Ínségből. Az Igehirdetés váltja A Szentírás fenti példáiban megtalálhatjuk az egyház gyónásról szóló tanításának, mint a bűnbánat tartás módjának a modus agendae poenitentiae-nek szinte minden mozzanatát. Az igehirdetés megérleli, akuttá teszi a bűnvallást, amely » szenvedőleges löredelem; a contritio passiva gyümölcse. A bűnvallásra — amely Isten szolgája előtt, az Ür jelenlétében történik — dinamikusan következik az oldozó ige, az absolutio, amely Isten kegyelmét szolgáltatja. Ez a bűnbánat útja, amelyet Isten készít el és hit által az ember jár végig. És ha kényszerűen végigjárja az ember ezt az utat állomásaival, találkozik az élő Istennel. Ez az egész folyamat, mint látjuk, egy cselekményben megy végbe, amelyet Isten mozgat. Mindez, bármennyire részletes és teljes egész is, csak óteslámentumi előképe az új- testámentumi ajándéknak. Itt az Ó- testamentumhan nem egyébről van szó, mint egyes, többnyire rendkívüli esetekben felvillant képről Egyes emberek a választott nép tagjai sorából kerülnek ezen a módon kiváltságképpen közelébe a Megkö- zelíthetetlennék és tapasztalják meg a Megtapasztalhatatlant. Jézusban azonban testté lett az Ige; földre jött a bűnbocsánat. Ami eddig egyesek kiváltsága volt. Jézus óta az egyetemes teremtettség üdve lelt. Az Üjtestámentum központi üzenete- van bűnbocsánat, megtalálható az Isten. Mindezt abból látjuk, hogy Jézus maga bocsát meg bűnöket és ez annyira félreérthetetlen nála, hogy a világ botránkozását váltja ki: „kicsoda ez, hogy a bűnöket is ■megbocsátja?“ (Lk. 7,49.) „Ki bocsátja meg a bűnöket, hanem ha egyedül az Isten?“ (Mk. 2,7.) Ezekre a kérdésekre az Ür Jézus azzal felel, hogy meggyógyítja a guta ütöttél (Mt. 9,1—8): „Hogy megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön.“ Számunkra tárgyunk szempontjából azonban nem ezen van a egész népet látjuk itt magunk előtt, amint bánja bűnét és vallástételébeii kifejezésre is juttatja azt, hisz az Ür igéjében, amelyet szolgája által ajándékoz. A közösségi bünbánat. egy nép bűnbánata, általános érvényű áldozatot nyer, amelyet azonban a népből, a kollektive bűnbánatot végző és bűnvallást tevő emberekből csak azok nyernek el valóban, akik a hit pillantásával személyes ügyükké teszik azt. Akik a hit abszurditásához nem jutnak el személyes életükben, azok pusztulnak Isten büntető ostora alatt, marják őket a kígyók __Életben csak azok ma radnak, akik a kollektív, közösségi együttes bűnvallásra bekövetkező általános oldozatot személyes ügyükké tudják tenni. ki a bűnvaliást hangsúly. Az Ür Jézus isteni hatalmából, exusiájából bocsáthatott meg bűnöket, mi nem ebben utánozzuk öt, mert erre képtelenek lennénk és Isten-gyalázás is volna még a gondolata is ennek. Az egyház számára a döntő az, hogy Jézus Krisztus megbízást, parancsot és vele útmutatást is adott tanítványainak a bűnbocsánat eszközlésére: Jn. 20,19—23., Mt. 18,15—20., Mt. 16,19. Ezekben az- igékben Krisztus teljhatalmában részelteti az apostolokat, tanítványait a bűnbocsánatot illetően és már külsőleg az a tény, hogy a szövegedben a tanítványok felhatalmazása ugyanazzal az igével (afienai) van megjelölve, mint Jézus bűnbocsátó hatalma, azt tanítja, hogy identikus, azonos értékű cselekményről van szó. A tanítványok ezekben az igékben nem csupán tanítást kapnak a bűnbocsánat hirdetésére — ezt nagyon sóik helyen olvashatjuk -—, hanem megbízást, exusiat, a bűnbocsánat közlésérel Ezért lehel az egyházban az oldozat az Isten szava és ezért cselekszik isteni mandátum alapján az egyház, amikor oldoz. (V. ö. Augusztáira XXV. vox Dei et mandato Dei pronuntietur.) Ezért lehet a gyónás, a személyes gyónást officium et potestas ecclesiae a Christo data... ab ipso Christo in- stituta. (Schmalk. 3. r. VII. és VIII.) Krisztus adta ezt a hivatást, kötelességet, hatalmat az egyháznak. A Formula Concordiae is megerősíti a hitvallások fenti bizonyságtételét; az oldozatban úgy kell hinnünk, mint a Mennyből hozzánk szóló szózatnak. (Sol. Deel. XI.) Ezért fogalmazhatta meg Luther a ma is használatos ex- hibitiv-operativ oldozat szövegét így: Megbocsátom a te bűneidet a mi Urunk Jézus Krisztus rendeletére a^ Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek- nek nevében. Ego ex mandato Domine nostri Jesu Christi remitto tibi peccata tua in nomine... (Kis Káté.) (Folytatjuk) Kun Kaiser József Külföldi egyh hírek Lengyelországban megbízhatónak látszó jelentések szerint aláírták a katolikus egyház és az állam közötti egyezményt. Az egyezményben a katolikus egyház elismeri a lengyel népköztársaságot és annak társadalmi és gazdasági reformjait. Másfelől a lengyel állam biztosítja a vallásszabadságot és jelentős anyagi kedvezményeket ad az egyháznak. Az egyezmény katolikus részről még a Vatikán hozzájárulására szorul. Ha ez megtörténik, akkor olyan új helyzet áll elő, amelynek kiszámíthatatlanok a következményei. Eddig ugyanis a Vatikán mereven megtiltotta a népi demokráciák katolikus főpapjainak azt, hogy beilleszkedjenek az új állami és társadalmi rendbe és annak kereteit tiszteletben tartva végezzék vallási tevékenységüket. A Vatikán kiközösítő rendeleté úgylátszik az utolsó ütőkártya volt, amely azonban a mindenünnen beérkező hírek szerint csaknem teljesen kudarcot vallott. Ha a Vatikán e kudarc hatása alatt megváltoztatná keleti politikáját, és rendelkezéseivel nem kényszerítené a népi demokráciákban élő katolikusokat újabb és újabb politikai kalandokba, ezzel elsősorban magának a katolikus egyháznak, de a katolikus hívőknek is nagy szolgálatot tenne. N émetországból két fontos jelentés érkezett. Megírtuk azt, hogy az északnémetországi református egyház tanácsa néhány hónappal ezelőtt megtagadta a további részvételt az ÉKID (Az Egyesült Németországi Evangéliumi Egyház) gyűlésein. A határozat szerint az Egyesült Egyház vezetősége egyoldalú felekezeti uralomra tört és inkább a politikai restauráció, semmint a hitlerizmu» elleni harcot vezető „hitvalló egyház“ hagyományainak szellemében dolgozik. Most a református tartományi tanács megbeszélésre gyűlt össze az ÉKID tanácsának képviselőivel Lüttesburgban. A kiadott közlemény szerint sikerült a legfőbb kérdésekben megegyezésre jutni, úgy hogy ezentúl a reformátusok ismét megjelennek az Egyesült Egyház gyűlésein. Az „Evangélikus Élet“ szerkesztősége a lapot minden kedden délelőtt 11 órakor zárja! Az erkölcsi cselekvésről a tudomány és a teológia szemszögéből (II. rész) Ha a lelkiismeretnek „mérlegelő“ formális tevékenységéről még a leg- magasahbrendű állatfajtáknál sem beszélhetünk, viselkedésük alapján az erkölcsi jellegű cselekvés bizonyos fokára mégis következtethetünk. Ebben az összefüggésben is tanulságos, amit Darwin az erkölcsi cselek vésre indító és azt kísérő „erkölcsi érzésről“ mond. Az erkölcsi érzés ugyanis nem kizárólag „a múlt benyomásainak rendkívüli élénkségével párosult szellemi képességek magasabb tevékenységéből“, a formális lelkiismereti tevékenységből áll. „Az embertársak Helyeslésének vagy rósz- szalásának tekintetbe 'vétele“ is tényezője annaik. Az erkölcsi érzés és cselekvés tulajdonképeni alapja, fői rása azonban egyáltalán nem valami értelmi képesség, tevékenység, hanem a társadalmi ösztönök „tartós és mindig éber természete“. Ehhez aztán — mint már láttuk —, bizonyos „erkölcsi természetű tulajdonságok“: a szimpátia, szeretet, hűség, ■engedelmasség stb. járulnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy az erkölcsi érzésnek eme tartalmi tényezői az állatvilágban is szerepet játszanak. Sőt a társadalmi ösztön az állatvilág nál úgyszólván állandóan a hűség, szeretet stb. tulajdonsága pedig gyakran nagyobb mértékben hat közre, mint az emberi cselekvéseknél. Az is megfigyelhető, hogy az állati cselekvéseket is bizonyos, az emberéihez képest primitív fokú tudatosság kíséri. Vagyis a közvélemény ama megnyilatkozása, hogy csak az emberi cselekvés „bizonyos osztályát“ minősíti, „nevezi“ erkölcsi cselekvésnek — a lelkiismeret formális tevékenységének jelentőségét egyolda. lúan kihangsúlyozó értékelő állás- foglalás, illetőleg konvenció csupán. Ezért mondhatja Darwin, hogy bár az ember és a magasabbrendű állatok közötti különbség az erkölcsi- lelkiismereti tevékenység területén a legjelentősebb, „ez a különbség bizonyára csak fokbeli, nem pedig fay beli (minőségi) különbség“. A társadalmi erkölcs A minőségi megegyezés hangsúlyozása természetesen nem egyértelmű azzal az állítással, hogy az emberi erkölcs — a szó történeti értelmében —, az állat erkölcséből fejlődött ki. Ez különben Darwin idézett művének figyelmes tanulmányozói számára világos. Azokon a helyeiken ugyanis, ahol e kérdés felmerül, Dai win nem a tényszerűséget kifejező kategorikus logikai ítéletfajtát, hanem a bizonytalanságot kifejező Ihipotéti- ■kus, feltételes ítéletfájtát („feltéve, hogy... fejlődtek volna ... eljutna“ stb.) alkalmazza. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy mindaz, amit Darwin az erkölcsi cselekvéssel kapcsolatban fentebb elmondott, koránt sem meríti ki az erkölcsi cselekvésre indító tényezők ikörét. Ez Darwin következő megjegyzéseiből tűnik ki: 1. az erkölcsi cselekvés mibenlétének és eredetének kérdéséhez „kizárólag természettudományi oldalról“ közeledik; 2. hogy az erkölcsnek a társadalmi ösztönön, az erkölcsi természetű tulajdonságokon, az embertársak véleményén s a lelkiismereti „mérlegelésen“ kívül van-e még egyéb mozzanata is, ezt a kérdést nem tartja eldöntöttnek. 3. „az összes élőlények iránti szeretet, az embernek ez a legnemesebb tulajdonsága“ teljesen túlhaladja a legmagasabb rendít állatok felfogóképességeit is. Darwin tudományos színvonalát, valóságérzékét és tárgyilagosságát az erkölcsi cselekvésről szóló fejtegetései során, véleményünk szerint, két körülmény mutatja leginkább. Az egyik: annak hangsúlyozása, hogy vannak erkölcsi megnyilatkozások, melyek a társadalmi ösztönre alapozott s az állati erkölcsi jellegű cselekvésektől pusztán fokozatilag külön bűző erkölcsi cselekvésektől gyökeresen, minőségileg is különböznek. A másik: annak megállapítása, hogy *> minőségileg más erkölcsi cselekvéses végső rugóinak, tulajdonképeni forrásának a kérdése a tudomány síkján el nem döntött kérdés. E cselekvéseknek kizárólag immanens tényezőkre indító okokra való visszaveze- I lését (vagyis a tudomány szemszögéből való megvilágítását) Darwin elégtelennek ítéli. Az élőlények egész világán uralkodó törvény, Darwin szerint, a „létért való harc“. Ez a törvény az embervilágban (a családoknak, nem zeteknek, társadalmi osztályoknak) a „fajoknak“ a maguk létéért, érvényesüléséért, egymás ellen vívott harcában realizálódik. Az az erkölcs, aminek végső forrása a társadalmi ösztön, iiy egymástól többé-kevésbbé elszigetelt, egymással 'szembenálló zárt társadalmaknak a javát, boldogulását, érdekét szolgáló társadalmi erkölcs. A szeretet, a hűség stb. erénye csak e zárt társadalmakon belül élő embertársakkal szemben „kötelez“. Az „összes élőlények iránti szeretet“ erkölcse áttöri a létért való harc törvénye, illetve ténye által jellemzett zárt társadalmak kereteit. Az ösztönszerűséget és törvényt szabadság váltja fel: az egyetemes emberiség, sőt az összes élőlény iránti szeretet szabadsága. A törvényszerűséget és immanens okokat kutató tudomány a szabadság eme erkölcsének problémáját megoldani képtelennek bizonyul. Ügy véljük, itt keresendő a lu- lajdonképeni oka annak, hogy ez az erkölcs Darwin tudományos erkölcstanában csak mint határfogalom szerepel. Hogy ezt a határfogalmat Darwin egyáltalán felveszi, ez a körülmény az idealizmussal, az idealista erkölcstanok ú. n. „igazával“ semmiféle összefüggésben nincs. Darwin tudományos kérdései, fogalmai a tapasztalati tények világára vonatkoznak. Ő a megtapasztalható valóságot figyeli. S mert elfogulatlanul, előítélet nélkül figyeli meg azt, megpillant s a tudomány nyelvén kifejezni igyekszik valamit annak az erkölcsnek életet alakító hatásából is, amit a teológia nyelvén krisztusi erkölcsnek nevezünk. A krisztusi erkölcs Ha ezt a más erkölcsöt „krisztusi erkölcsnek“ mondjuk, akkor ezzel egy határozott, teológiai és gyakorlati szempontból egyaránt indokolt és szükséges megkülönböztetést fejezünk ki. A krisztusi erkölcs ugyanis nem azonos az elvont erkölcsi eszményeket ihirdető, vagy önön „erkölcsi tudatából“ merítő idealista ember elméletileg konstruált, világnézeti erkölcsével. De nem azonos a vallásos ember, a vallásos keresztyén ember erkölcsével sem. A krisztusi erkölcs Jézus Krisztus erkölcse, a Jézus által megvalósított erkölcs. Az „összes élőlény iránti szeretetnek“, az öt gyűlölő ember iránt is, igen: éppen az Öt gyűlölő ember iránt kegyelmes, „irgalmas samaritánusi“, megváltó szeretetnek az erkölcse. Erről, a krisztusi szeretetről mondja az apostol, hogy „hosszútűrő, kegyes (azaz „kegyelemmel teljes“), néni irigykedik, nem kérkedik, nem Hivalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, cn> együtt örül az igazsággal“. Erről a szeretetről mondja, hogy „mindent elfedez, mindent hiszen, mindent re mél, mindent eltűr“. Ez a szeretet „soha el nem fogy“, vagyis a jelen ben is tevékeny, cselekvő szeretet. Jézus Krisztus cselekvő szereteté- nek, eme krisztusi erkölcsnek kell a „megváltott“, a „hívő“, a „Krisztusi követő“ ember, vagyis a keresztyen ember életéből visszatükröződnie. A kérdés csupán az, Vájjon valósággal visszatükröződik-e abból. Sugároz zák-e vájjon a keresztyének Jézus Krisztustól jövő világosságukat a „világ“ felé? Láthatják-e, vájjon „az emberek“ a „Krisztust követő“ emberek „jócselekedeteit“, — mint a „mennyei Atya dicsőségének“ a jeleitf Vagy pedig csupán a szeretet- lenségnek, a képmutató kegyességnek, önzésnek, anyagiasságnak, igazságtalanságnak, meg nem bocsátásnak, gyűlölködésnek a „jeleit“ láthatja a keresztyéneknél a „világ“? Igaz: a keresztyén ember is benne él a világban. A keresztyén ember életétől is elválaszthatatlan a „létért való harc“ törvénye által jellemzett erkölcsi cselekvés. Ez a cselekvés azonban már csak a „régi élet szerint való ó-emberének“ cselekvése lehet. Ezt az óembert ugyanis megítéli s a megújult embert naprólnapra megteremti a Krisztus Jézus Lelke. Az „újjászületett“ s éppen ezért új engedelmességben járó embernek a Jézus Krisztus szeretetét visszatükröző erkölcsi cselekedeteit, a „krisztusi erkölcs“ jeleit, a keresztyén élet „gyümölcseit“ várja — tudva vagy tudatlanul —, a „világ“. De várja tőlünk ennek a világnak Teremtője, Megváltója és Megszente- lője: az élő Isten is. * Láthatjuk tehát, hogy az erkölcsi cselekvésre vonatkozó tudományos és teológiai igazság között ellentmondás nincsen. Mind a tudomány, mind a teológia az erkölcsi cselekvés valóságának a megismerésére vezet. Ezt a 'valóságot azonban különböző szempontból világítják meg s annak más más oldalát fedik fel. Ezért az ellentmondás másutt keresendői Ott kell keresnünk azt a kétféle, egymástól gyökeresen különböző erkölcsi cselekvésnek az alanyában, vagyis az emberben magában. Ebben az ellentmondásban: az ember lényének, az óembernek és az újjászületett embernek kettősségében, dialektikus feszültségében rejlik erkölcsi létünk tragikuma, de méltósága is ... * Kiigazítás: Az erkölcsi cselekvésről szóló cikk első része, első bekezdésének harmadik mondata helyesen így 'hangzik: „A tudomány feladata a szerves és szervetlen tapasztalati valóságnak, a „természetben“ és a „társadalomban“ végbemenő külső es belső folyamatoknak ... Dr. Lehel László Gyülekezeti h íré k Délszabolcs fíotal lelkésze Október 30-án a délszabolcsi egyházközség közgyűlése egyhangúlag és nagy lelkesedéssel hívta meg pásztorául Fábri István lelkészt. A 24 éves lelkész két éven át járja már Dél-Szabolcs homokját. A szórvány-egyház legtávolabbeső tagja is, aki talán 40 km-re lakik Nyíregyházától, a legrosszabb időben is, amikor a lelkésznek a szélviharral, szemet, fület belepő porral, vagy tikkasztó hőséggel is meg kell küzdenie, nyugodtan megy a templomba vagy házi összejövetelre, mert a kerékpáron vagy gyalog jövő pásztoruk biztosan megérkezik Szívében égő tüzet hord és itt-ott a tanyák népének szívében lángra gyúlnak az ébredés tüzei. Ez a mentő szeretet dobog a szívében és indítja ezt a fiatal lelkészt a szolgálatra. Ezt ismerte fel benne a gyülekezet és ezért irányult feléje a bizalom, hogy a nagykiterjedésű Dél-Szabolcs egy- emberként állt melléje, hogy hírvivője legyen a Golgotái kereszt bűn- törlő vérének. Beiktatása november 20-án lesz a kálmánházi templomban, melynek tornya az állam támogatásával, a hívek áldozatkészségével és a fiatal lelkész buzgó fáradozásával immár elkészült és ugyanazon a napon dr. Vető Lajos püspök fogja felavatni. Dcme Károly MEGHÍVÓ A budapesti egyházmegye november hó 13-án, vasárnap, di. u. 5 órai kezdettel a Budapest- ferencvárosi lelkészi kör helyiségében (VIII., Thaly Kálmán- utca 28.) PRESBITERI KONFERENCIÁT rendez, amelyre ezúton hívja meg az egyházközségek és lelkészi körök presbitereit. Irásmaigyarázatot tart dr. Halász Kálmán. „önkéntes egyházi munkások gyülekezeti szolgálata“ címen előadást tart Benczúr László. „Így szolgál presbitériumunk“. Beszámoló a ferencvárosi és kispesti presbitérium munkájáról. A lelkészi kör helyisége a Szt. István-kórház közelében van. 1408 nyelven olvasható a Biblia. Még 43 nyelven van clőkésziile.ben újabb fordítás. Többek közö.t a tibeti nyelvre való fordításon is dolgoznak.
