Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-11-13 / 45. szám
XVI. évfolyam 45. szám. Egyes szám ára 60 fillér 194» november 13. EVINBELIKUS AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA NÉZZ JÉZUSRA! Márk 10:49 c: Bízzál, kelj fel, hív téged. Az emberiség mellén már sok érdemrend csillog s fényéből mindenkire hull. Papra, tudósra, művészre, munkásra, parasztra egyformán. Azok csiholták ezt a .ragyogást, akik odahagyták a nádszál-egyéniségű, haj- longó-gerincű szolgalelkeket s kemény, sudár, magasbanyúló szálfákká nőttek. Azoké az érdem, akik önmagukról lemondva, fáradtan és csalódottan is nekifeszültek a holnapnak, a jövőnek. Akik a nyomor sötétjében, a megnemértés és megpróbáltatás zivatarában is taposták az utat. Akik megmarkolták az eke szarvát és hátra nem néztek. Áldottak ezek az emberek, mert álhatatosak voltak. Ilyen embereket gyűjtött maga köré az Űr Jézus is földi életében. S akiket hívott szavával, vonzott cselekedetével, fiatalokat meg öregeket, azokat mind figyelmeztette is. Kérte őket, gondolják meg, mielőtt határoznának. Számoljanak azzal, amit el kell hagyniok s azzal, amit el kell majd fogadniok. Az álmok mellett lássák meg az ébresztgetö, józanító valóságot is, amellyel meg kell küz- deniök, mielőtt az álmok megvalósulhatnának. Krisztus is tudta, hogy más ígérni s más az Ígéretet megtartani. Könnyebb az építkezést elkezdeni, mint befejezni. Könnyebb kalandéhesen elindulni, mint elcsigázottan megérkezni. Erre a figyelmeztetésre Jézust sokkal többen elhagyták, mint követték s ö mégsem hagyott fel ezzel az intéssel. Az ember a lcgálhatatlanabh teremtménye az Istennek. Ingadozik. Ide-oda tekint. Ezerfelé kapkod. Belefog valamibe, azután abbahagyja. Ma barátságába fogadja ezt, holnap hátat fordít neki. Egy csomó egészséges, jó terv forr benne. Egykét napig hangosabban dobog is tőle a szíve, hogy azután minden elmerüljön a tompa közömbösségbe. Amíg ég a vágyakozása, addig fogadkozik. Élethosszig tartó hűséget, meg engedelmességet emleget, de a hétköznapok szürkeségében kihuny a vágya. A mindennapi élet zsongásában, zajában lelohad a lelkesedése. Egy pár napig még neki-neki rugaszkodik a dolognak, de később letesz mindenről s csak a gyengesége miatti csömöre él. De hamar meghal ez is s megint nem történt semmi. Kár! Mennyivel különb lenne az élet, ha az ember álhatatos lenne. Ha több lenne a hűsége és több hűséges ember lenne. Mi hát az oka annak, hogy ennyiszer tévedünk? Az, hogy csak magunkra, a saját erőnkre, embertársainkra; körülményeinkre, bűneinkre nézünk. Aki pedig csak erre tekint, az , elkerülhetetlenül csalódik, elkedvetlenedik. Nézd a világ fiát, milyen bölcsen él a maga nemében. Nem álmodozik. Gyakorlatiasan gondolkodik. Itt marad a földön s ügyesen beosztja erőit. Tapasztalata folytán jól ismeri lehetőségeit. Hát a hívő embernek, Krisztus gyermekének nem kell-c tisztában lennie lehetőségeivel? Hite alapján nem kell-e tudnia, hogy érte, vele és benne Isten hatalma dolgozik? Isten előtt pedig nincs lehetetlen. Nem kell-e tudnia, hogy minden lehetséges a hívőnek, mert a maga filléres ereje helyett.az Isten határtalan hatalma a támasza. Azoknak szólnak ezek a szavak, akiknek ólomnehéz minden lépés. Akiknek a lelkét fájdalomba öltöztette a gond. Akiket tehetetlenségre ítélt az erőtlenség. Akiket a magta- lanság és meddőség tarlójára cipelt az álhatatlanság. A leghűtelenebb elé is oda akar toppanni ez az írás, ez a bíztatás: Nézz Jézusra! Nézz Jézusra és lépj egészen a közelébe. Ott az ember regeteg ajándékozás tanúja lehet. Ott a lelke legszebb része elevenedik meg. Sokan vannak ott és senkisem fukarkezű az osztogatásban. Ragyogó arcok és csillogó szemek környezetében élhet. A fel nem forgatott szívek mélyéből igazi öröm gyöngyözik elő. Megértő tanácsok fognak egymással kezet s az Ür Jézusból táplálkozó hit, remény és szeretet ösvényén mélyebb és megértőbb lesz mindenki embersége. Igaz testvér ott mindenki, mert nincs harag, meg gyűlölet. Az erőtlen megizmosodik, a kétfelé sántikáló egyenes lesz, a bátortalan pedig kimoz- díthatatlan oszloppá emelkedik. Nézz Jézusra s ne vedd le Róla a szemedet sohal Komjáthy Lajos A román népköztársaság evangélikus lelkészei a Vatikán politikájáról A Román Népköztársaságban lévő magyar evangélikus egyház lelkészei, valamint a protestáns teológiai fakultás szekciójának tanára Argay György püspökkel az élen, egy továbbképző tanfolyamon veitek részt, amelyen a következő pontokat fogadták el: 1. Tárgyaltuk az egyházfőknek Bukarestben hozott határozatát és megállapítottuk, hogy az a maga teljességében történeti valóságokon alapszik, és a reakciónak erre vonatkozó hamis hírverését visszautasítjuk. 2. Nem azonosítjuk magunkat a Vatikán politikai törekvéseivel, melyek ellenkeznek a dolgozó nép érdekeivel és a háborúra uszító imperialista törekvéseket szolgálják. 3. Megismertük a proletariátus harcát, melyet egy új társadalmi rend kiépítéséért vív. A magunk helyén és lehetőségeink szerint, vállaljuk azt a feladatot, hogy az evangélium tanítása keretében elvégezzük az állami tervből reánk váró feladatokat. 4. Helyeseljük a Szovjetúnió őszinte béketörekvéseit, ezért csatlakozunk a béke híveinek világmozgalmához, támogatjuk az Arius tevékenységet. 5. Argay György püspök jelentéséből megtudtuk, hogy egyházunk alkotmánya jóváhagyást nyert. Ilyen módon a Román Népköztársaság, amely alkotmányában biztosította a vallásszabadságot, megadja ezen terv gyakorlati megvalósításának keretét is. 6. Ugyancsak megállapítottuk azt is, hogy a Népi demokrácia megoldotta az oly sok fájdalmat okozó nemzetiségi kérdést is. A 200 éves Bach évfordulója előtt Kétszáz évvel ezelőtt halt meg Johann Sebastian Bach és a thüringiai karnagy alakja ma hatalmasabban él, nő a jelenbe, mint valaha. Ma már a modern muzsikusok egész sora vallja azt, hogy a modern zeneművészet Bachból indul ki. Csak Albert Schweitzer, Bach egyik szellemes életrajzírója van más véleményen, ö azt mondja, hogy Bach egy nagy fejlődés lezárója, egy letűnt világ örököse, akiből nem indul ki semmi, de minden út hozzá vezet —' teszi hozzá. Bach csak a 19. században kezdett hatni azzal a hatalmas továbbteremtő erővel, amely túlélt minden zenei irányt, divatot és véleményt. Mendelssohn 1829-ben előadatta a Máté passziót és ezzel korszakalkotó tettet müveit és ettől kezdve mindenki Bach tanítványának vallhatta magát Wagner, Brahms és Bieger még sokkal inkább, mint Mendelssohn és Schumann. Bachot a maga idejében csak mint orgonavirtuozt becsülték igazán kortársai, ez a virtuozitása annyira csodálatos volt, hogy már nem maradhatott figyelmen kívül. Alkotó munkájának centruma az orgona és valamennyi művén megérződik az orgonastílus. Ma jobban értik Bachot, mint még néhány évvel ezelőtt is, mert már ott tartunk, hogy a stílusban kevésbé járatos hallgató sem a klasszikusokhoz és romantikusokhoz szokott füllel fogadja magába Bach zenéjét, mert tudja, hogy Bachhoz csak úgy közeledhetik, ha a bachi muzsika sajátos világából, saját feltételeiből indul ki. Ma már azt tartják, hogy Bach helyes megértése a korálokból indul ki. Bach korálja is az orgonastílus hatása alatt áll, de a maga nemében tökéletes, mert Bach ebben a legkisebb, legegyszerűbb és legnépszerűbb formát, a technika tökélyével és a kifejezés végtelen mélységével köti egybe. Ami Palestrina számára a gregoriáni korái, az Bach számára a protestáns templomi ének, mert itt nyerhetünk bepillantást Bach teremtő munkájába, megérez- zük néhány taktusban a gazdag tartalmat, a bachi mű sokrétű, de a mester a nép hangján beszél. Mintha csak rá gondolt volna Wagner Hans Sachsa, amikor ezt mondja a. Nürnbergi mesterdalnokok-ban a mesternek: „Ha művészeteteket nem érti meg a nép, úgy az semmit sem ér.“ Bach öt évfolyamra való templomi éneket írt, de ezek közül csak kétszáz maradt meg, míg körülbelül száz elveszett. Ezekben a kantátákban próbáját adta annak, hogy fantáziája kimeríthetetlen. Énekbeli, instrumentális és harmóniai tekintetben mindent megkísérelt, ami zseniális szellemét érdekelte és így keletkezett ez a zenei kozmosz, amely úgy hat, mint a csodálatos távoli üzenet, a nagyság és mélység evangéliuma. A passziókban Bach ugyanazt cse- lekszi nagy formátumban, amit a koráloknál visz véghez kicsinyben: a legmagasabb technikai virtuozitást, alakítgató, építő és formáló jellegű tehetségének minden bravúrját, tehát a legmagasabb művészetet a legtökéletesebb népiességgel köti össze. Bach öt passziót írt, ezek közül kettő maradt fenn teljes terjedelmében (Philipp Emanuel Bach érdeméből), a János és a Máté passzió. A passziókban a dráma és az éposz egyesülnek, mégis helyesebb ezt más szempontból áttekintenünk. A passzió templomi, egyházi zene. Bach a zseniális és fantáziában gazdag művész, mint hívő követi nyomon a történetét, átérzi és megjeleníti hol drámai, hol lírai színekkel az egyes részleteket, vagy pedig erős kifejezőkészséggel és epikai szélességgel, bőséggel szemlélteti a külső körülményeket, természetesen mindenkor a hálával eltelt és csodáló hívő szempontjából. Egy német zenetörténész azt írja, hogy csakis ez a helyes szempont, ha csak esztétikai elvek és drámai követelmények szempontjából nézzük a dolgokat, akkor úgy járunk, mintha a katolikus kultusz ceremóniáit a színházi előadás szabályai szerint akarnánk elbírálni. Az 1950-es évben nálunk is sorozatos Bach hangversenyek lesznek. És nem lehet ez alkalommal megfeledkezni Lichtenberg Emilről, aki évtizedeken át nagy szolgálatokat tett a Bach-kultusznak „A fuga művészete“ és a passziók sorozatos előadásával. És fel kell idéznünk Basi- lides Mária emlékét: a felejthetetlen nagy énekesnő egész pályafutása alatt valósággal apostoli működést fejtett ki a Bach-hangversenyek sorozatán. Minden szereplése közelebb hozta az embert a zenéhez, minden szereplése felemelő gyönyörűség volt. A művészi átélés, hallatlan szinte lázas ereje, intenzitása tette ezeket a hangversenyeket megrendítő élmény- nyé. * Mahler Gusztáv operaigazgató, karmester és szerző volt. Asztalán garmadában hevertek a Bach-kóták. Megkérdezték tőle egyízben, melyik Bach-mű elődására készül? Egyikre sem — felelte Mahler — Bach az a forrás, amelynél felfrissülök, amelyben megtisztulok. A színházi világ levegője úgy párolog el e mellett, mint az éter... * Lichtenberg karnagy ezt írja róla: „Benne minden korszak, minden zenésze örök érvényű szabályokat lát és hozzá fordulunk újból és újból a művészeti igazság és egészség kérdéseiben.“ Ezért hallgatják a világ minden táján, templomban és hangversenyteremben, otthon és rádión, ezrek és ezrek az „ötödik evangélista“ zenei igéit.“ SR A „Wohltemperiertes Klaviert“ Beethoven „zenei bibliának" nevezte, Goethe ezt mondotta róla: ,Mintha az örök harmónia társalogna magával Somogyi Vilmos Az Októberi Forradalom 32. esztendős évfordulóját ünnepelték. Sztálin írta a „Leninizmus kérdései“ című művében: az októberi forradalom nem csupán „nemzeti keretekre“ korlátozott forradalom, Mindenekelőtt nemzetiközi jellegű, világméretű forradalom, mert az emberiség világtörténetében mélyreható fordulatot jelent a régi kapitalista világból az új szocialista világba. Ma már tudjuk, hogy ezeket a szavakat igazolta a történelem. Kétségtelen, hogy történelmi forduló volt az Aurora csatacirkáló ágyúinak el- dördülése, s az a győzelem, amit Lenin pártja kivívott a cári rendszer, s a megalkuvó mensevikek felett. A Szovjetúnió ezen a napon megalkuvást nem ismerő harcba kezdett a szocializmus felépítéséért, s ma már a győzelmes szocializmus zászlóvivője és példaképe. Lenin még így mondta: „A földkerekség egyik sarkában“ győzött ez a forradalom. Szavai szerények voltaik, de ugyaneb ben a nyilatkozatában nem titkolja az Októberi Forradalom nemzetközi perspektíváját sem. „Nekünk sikerült először — mondja itt —> a kapitalizmus leteperése.“ Azóta azonban Kínától Kelet-Németországig terjed ugyanennek a győzelemnek, s ezeken túl nagyon messzire ugyanezen gyö zelem reményének fénye. Az Októberi Forradalom nemzetközi hatását nem tudta megakadályozni, de még gyengíteni sem a kapitalizmus rendjét védő hatalmak összefogása. Az első világháború utáni idő már kimutatta a kapitalizmus válságát. A második világháborút követő korszak pedig már egyenesen a kapitalizmus megrendülését demonstrálta világszerte. A szocializmus tábora békét akar, mert építést akar, s az építés feltétele a béke. A kapitalisták újabb és újabb háborúkat provokálnak, vagy akarnak provokálni saját helyzetük megerősítése érdekében, az eredmény azonban ugyanaz. A világ népei felemelik a fejüket, s a szocialista fejlődés előre megy. Magyarország szabadságszerető, a fasizmus helyett a demokrácia útjára tért, szocializmust építő népe ennek az Októberi Forradalomnak szelleméből táplálkozik, s ünneplésben vele van azzal a néppel, melynek társadalmi forradalma először sikerült. Mi, evangélikus keresztyének Isten előtti engedelmességgel járjuk utunkat ebben a korváltozásban. Semmi sem köt minket a kapitalizmushoz, s bátran nézünk egy új világ elé, melyből hitünk szerint Isten ki akarja hozni a jót. Isten igéjéből értjük régi világunk felett Isten lesújtó ítéletét, s ennek az ítéletnek tanító világosságában keressük új feladatainkat és emberi hozzájárulásunk lehetőségét egy készülő új világbap. Jézusnak való engedelmességünk szerint ott vagyunk azok oldalán, akik a békét óhajtják, ikülönösen azért, mert az építés érdekében, s az egyszerű ember boldogulása érdekében akarják. A korforduló hatásai a mi életünkön is meglátszanak. A magyar evangélikus egyház szervezetében, tagjaiban, szellemében, gyakorlatában egyaránt érzi a történelem formáló erejét. De az a tapasztalatunk, (hogy Isten megújulást készít általa nekünk is. Egyházunknak tudnia kell, hogy az Októberi Forradalom hatáSa alá mi is beikerültünk, s most az az Isten kérdése hozzánk: tudjuk-e, érteni az ő akaratát, s megtaláljuk-e az új engedelmesség útját új helyzetünkben? Az evangélikus egyház élete és éledése bizonyíték arra, hogy igen, — megtaláljuk) D. 1
