Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-10-30 / 43. szám
A Rainer A/iaría Rilke: M '1 i ' IVlesek a stenrő I I. Mese az Isten kezeiről (fordította: Vidor Mihlos) Minap reggel szembetalálkoztam a szomszédasszonyommal. Köszöntöttük egymást. „Micsoda őszi“ szólalt meg kis szünet után s fölpillantott az égre. Utána én is. Valóban nagyon tiszta, pompás októberi reggel volt. Hirtelen eszembe jutott valami: „Micsoda őszi“ kiáltottam, kezemet kissé meglengetve. Szomszédasszonyom egyetértőén bólintott. Ránéztem egy szem- pillantásig. Egészséges arca olyan kedvesen ingott le-fel. Egészen síma volt, csak ajkai s halántéka körül játszottak árnyékos redők. Honnan is kerülhettek oda? S akkor egészen akaratlanul megkérdeztem: „S a kislányai?“ Egy pillanatra eltűntek arcáról a ráncocskák, de rögtön újra összehúzódtak, még sötétebben. „Hála Istennek egészségesek, de“ — a szomszédasszony elindult s én mindjárt a baloldalához léptem, amint illik. „Tudja most vannak abban a korban, amikor a gyermekek egész nap kérdeznek. Mit, egész nap, bele az éjszakába.“ „Igen“ dünnyögtem, — „ez az a kor...“ De ő nem zavartatta magát: „És nemcsak ilyeneket: hova megy ez a lóvasút? Hány csillag van az égen? És tízezer több-e mint" sok? Ó egészen más dolgokat! Például tud-e a jó Isten kínaiul? és: milyen a jó Isten? Mindig mindent a jó Istenről! Róla igazán nem tud az ember határozottan.“ — „Nem, minden esetre“ — járultam hozzá, „legfeljebb sejtéseink vannak ...“ „Vagy a jó Isten kezéről, mit mondjon az ember.“ Szemébe néztem a szomszédnőmnek: „Bocsásson meg“ — mondtam illő udvariassággal — „az előbb a jó Isten kezét említette, nem?“ A szomszéd- asszonyt bólintott. Gondolom, kissé elcsodálkozott. „Igen“ — siettem hozzátenni —, „a kezéről valóban tudok egyet s mást. Véletlenül“ — jegyeztem meg gyorsan, mikor szemét kerekedni láttam — „egészen véletlenül — azt akartam.. . szóval“ fejeziem be bizonyos elhatározással, „elmondanám, amit tudok. Ha van egy kis ideje, elkísérem a házukig, az épp elég lesz.“ „Szívesen“ mondta, mikor végre szóhoz jutott, még mindig elcsodálkozva, „de nem akarja talán maguknak a gyerekeknek?.. .“ „Én, maguknak a gyerekeknek nem tudom elmesélni. Nem asszonyom, az semmi- kép sem lesz jó. Mindjárt megzavarodom, ha gyerekekkel kell beszélnem. Ez talán még nem volna baj. De a gyerekek arra magyaráznák zavaromat, hogy hazudok ... S mivel nagyon szívemen viselem történetem igazságát — talán jobb, ha a gyerekeknek újra elmeséli; bizonyára sokkal jobban adja majd elő. összefűzi és kidíszíti, én csak az egyszerű tényekről tájékoztatom a legrövidebb formában. Jó?“ — „Jó, jó“ — mondta szórakozottan. Átgondoltam: „Kezdetijén...“, de mindjárt abba is hagytam. „Bizonyos dolgokat önnél talán elhagyhatok, amit a gyerekeknek el kellene mesélnem. Például a teremtést...“ Kis szünet állt be. Majd: „Igen... s a hetedik napon ...“, a jó asszony hangja magas volt és éles, „Várjunk csak“ — állapítottam meg — „az előbbi napokra is gondolnunk kell, hiszen épp azokról lesz szó. Tehát a jó Isten megkezdte munkáját, mint tudjuk, megalkotta a földet, elválasztotta a víztől és világosságot teremtett. Akkor csodálatos gyorsasággal kiformálta a dolgokat, már a nagy valódi dolgokra gondolok. Mint a sziklák, hegységek, vagy egy fás ennek mintájára sok fai“ Itt már egy ideje hosszú lépéseket hallottam magunk mögött, melyek nem értek el, de nem is maradtak el tőlünk. Ez zavart és belebonyolódtam a teremtés históriájába, mikor a következőkép folytattam: „Ezt a gyors és eredményes tevékenységet csak úgy teheti foghatóvá az ember, ha fölleszi, hogy hosszú elmélyült gondolkozással mindez már készen volt a fejében, mielőtt még...“ Itt végül is elértek a lépések s egy nem éppen kellemes hang tapadt hozzánk: — „Ó, éppen Smidt úrról beszélnek, bocsássanak meg...“ Mérgesen néztem az odalépőre, de a szomszédasszony is zavarba jött: — „Hm“ — köhögött —, „nem — azaz, hogy — igen, — valóban, — véletlenül éppen róla.“ — „Micsoda ősz!“ — mondta egyszerre a másik asszony, mintha mi sem történt volna, s apró piros arca ragyogott. — „Igen“ — hallottam a szomszédasszonyomat felelni. — „Igaza van, Hiipferné, ritka szép ősz!“ Ezután az asszonyok elváltak. Hüpferné utánunk sipított még: — „Üdvözlöm a gyerekeket.“ S a szomszédasszony már nem figyelt rá, kíváncsi volt a történetemre, de én kellemetlen szigorúsággal megszólaltam: — „No, most nem tudom már, hol hagytuk abba.“ „Éppen a fejéről mondott valamit, azaz hogy“ — a szomszédasszony egészen elvörösödött. Igazán megsajnáltam s így gyorsan továbbmeséltem: — „Igen, tehát, amint a különböző dolgokat csinálta a jó Isten, nem kellett a földre lenéznie. Ott nem történhetett semmi. A szél mindenesetre átfújt a hegyeken, melyek oly hasonlóak voltak a már rég ismert fellegekhez, de a fák koronáit még némi bizalmatlansággal kikerülte. S ez nagyon rendjén is volt a jó Isten szerint. A dolgokat, mondhatni, álmában alakította ki: tulajdonkép az állatoknál kezdte érdekelni a munka; lehajolt hozzá s csak nagynéha húzta fel széles szemöldökét, hogy a földre tekintsen. Nem tudom, a testnek melyik bonyolult részénél tartott, amikor egyszerre szárnysuhogást hallott maga körül. Egy angyal sietett elő és énekelt: •— „Te, aki mindent látsz ...“ A jó Isten megijedt. Ő vitte bűnbe az angyalt, hiszen éppen hazugságot énekelt. Gyorsan lenézett az Atyaisten, És nyilván itt már olyasvalami történt, amit aligha lehetett jóvátenni. Egy kis madár tévelygett a föld fölött ide-oda, mintha fél volna s a jó Isten nem segíthette haza, mert nem látta, melyik erdőből jött szegény kis állat. Egészen haragos lett és így szólt: — „A madarak üljenek meg békén ott, ahova helyeztem őket.“ De emlékezett rá, hogy az angyalok közbenjárására szárnyat adott nekik, hogy a földön is legyen valami, mint az angyalok, s ez a körülmény még bosszúsabbá tette. A kedélynek ilyen állapotára semmi sem olyan üdvös, mint a munka. Az ember megépítésével foglalkozva, a jó Isten megint csakhamar vidám lett. Az angyalok szemét, mint tükröt tartotta maga előtt, abban lemérte saját vonásait s lassan, elővigyázatosan formálta ölében egy golyón az első arcot. A homlok szépen sikerült. Jóval nehezebb volt a két orrlyukat arányosan kialakítani. Mind mélyebben hajolt fölébe, míg újra suhogást nem érzett; fölnézett. (Folytatjuk) Evangélikus Elet Az „Evangélikusé Élet“ mai számában megkezdte Rainer Maria Rilke: Mesék a jó Istenről című mesesorozatának közlését. A kitűnő sorozatot Vidor Miklós fordította magyar nyelvre. Rainer Maria Rilke 1904- ben írta ezeket a meséit és egyik legszebb alkotása. Hisszük és reméljük, hogy az „Evangélikus Elet“ olvasóinak ép oly örömet okoz, mint amilyen szeretettel bocsájtjuk útnak Rilke híres írását. Rilke cikkeiben az általános keresztyén humanista szemléletű messzelekintő szellem nyilatkozik meg. Ö bizonyosan a huszadik század egyik költőfejedelme. Felhívjuk egyúttal olvasóink figyelmét arra, hogy a sorozatot Karácsony táján megjelenő könyv formájában is közölni fogjuk. Az „Evangélikus Élet“ szerkesztősége a lapot minden, kedden délelőtt 11 órakor zárja! Pályázatunk eredménye Az „Evangélikus Eilet“ kettőszáz forintos pályadíjat tűzött ki gyülekezeti rajz megírására. Az „Evangélikus Élet“ szerkesztősége úgy döntött, hogy a pályázati díjat Margó- csy Emil a Délszabolcsi misszió életéről és Ottlyk Ernő a Sajókazai gyülekezetről írott rajza között megosztja. Mivel Margócsy Emil a tiszteletdíjról lemondott a délszabolcsi misszió javára, a fenti összeget szerkesztőségünk postára tette és a fentieknek elküldötte. Felkérjük az „Evangélikus Élet“ előfizetőit, hogy hátralékaikat sürgősen rendezzék, nehogy a lap küldésében fennakadás álljon be. A posta- szekkszámla száma 20.412. — Az „Evangélikus Élet“ éves előfizetői ingyen kapják meg 100 oldalas Családi Naptárunkat. A féléves előfizetők féláron kapják a Családi Nap- tár-t. Bemutatták az uj Carment Az Operaház műsorterve az idén számos felújítást Ígért. Az első ilye* produkció, a „Carmen“ most került a közönség elé. A Carmen zenei és színpadi beállítása az utóbbi években megporosodolt. Ez tette indokolttá Carmen felújítását és különösen az a körülmény, hogy Bizet dalműve nagyon alkalmas arra, hogy új közönséget csalogassan az Operaházba. Az Operaház nagy ambícióval készült a felújításra és a korábbi előadásokhoz képest igen szép eredményt ért el. Az új Carment Oláh Gusztáv rendezte, és az új színpadi keretet is ő állította egybe. Különösen az első és a negyedik felvonás nagyon kifejező díszletei támogatják hatásosan az új stílus-törekvéseket. A zenei felfrissítés nagy feladatát Ferencsik János végezte el és az előadáson meglátszott, hogy a zenekart kitűnő muzsikus irányította. Elmondhatjuk, hogy a Ferencsik-betanítás után Bizet zenéje a maga teljes szépségében bontakozott ki. A címszerepet Tiszay Magda énekelte, bár az első előadáson elfogódott volt, ezt az elfogódottságát a következő előadásokon leküzdötte. Hangját jól használta ki és nagyon jól sikerült a kártyaária. Mátyás Mária, aki Micaelát alakította, és a harmadik felvonásban átütő sikert ért el. Svéd Sándor torre- rója nem volt meggyőző. A többi szereplő: Pavlánszky Edina, Surányi Éva, Faragó András és Melis György nagyon biztatóan szerepeltek. Nagy sikere volt Simándi Józsefnek, aki a virágáriával lázba hozta a közönséget. A táncok, a balett igen jó összmunkát árultak el, bár Nádassy Ferenc koreográfiája nem mindenben állja ki a kritikát. Ezt a számunkat öt példányban megküldjük minden lelkészi hivatalnak. Hisszük, hogy a gyülekezetben örömet fog okozni, s reformációi számunk odakerülhet olyan híveink asztalára is, akik eddig lapunkat nem ismerték. Kérjük a leikészura- kat, szíveskedjenek ezt az öt példányt egyházi sajtó iránt érdeklődő hittestvéreink között szétosztani. A reformációi Istentisztelet offertori- uma a Luther Szövetségé, fogadják szeretettel hittestvéreink á Luther Szövetség lapját, ezért az offertori- umért küldött hálás viszonzásként. Szerkesztőség. Helyreigazítás. Hét szórványnap a fancsali gyülekezetben című cikkünkkel kapcsolatban közöljük, hogy a cikkíróként szereplő Niodemusz János a közlemény első hasábját kitöltő közleményt írta, a második hasábot lapunk szerkesztője Vető püspökkel történt beszélgetése nyomán állította össze. Mindkettő lapzárta előtt érkezett, így a közleménybe néhány szóferdítés került. A püspöklátogatás által érintett község neve: Fancsal, Hernádvécse és Forró- Encs. Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest, HL, Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Telefon: 102—«35. Fömunkatársak: Benczúr László, Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly. Koren Emil Szerkesztőség éa kiadóhivatal: Budapest. VIII., Üllői-út 24. Telefon: 137—886. Felelős kiadó: Dr. Gelejí Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 8 Ft Félévre: 16 Ft Egészévre: 32 Ft Postatakarékpénztári csekkszámla: 20.412. Evangélikus Élet, Budapest. Hirdetések árai millméter soronként 2.50 íorint Független-nyomda N. V., Bpest, Eölvös-u. 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató. Istentiszteleti rend, 1949 október 30-án Deák-tér 4. d. e. 9. (ifj.) Sülé Károly Deák-tér 4. d. e. 10. (úrv.) Sülé Károly Deák-tér 4. d. e. 11. Kemény Lajos Deák-tér 4. d. u. 4. (német nyelv) Lang János Deák-tér 4. d. u. 5. (evang.) ifj. Rimát Jenő Fasor, d. e. fél 10. (ifj.) Pásztor Pál Fasor. d. e. 11. Pásztor Pál Fasor. d. u. 4. Pásztor Pál Dózsa Gy.-út 7. d. .e fél 10. Inotay Lehel Üllői-út 24. d. e. fél 10. Grünvalszkg Károly Üllői-út 24. d. e. 11. ^ Valent Béla Rákóczi-út 57. d. e. 10. (szlovák) Sziládi Jenő dr. Rákóczi-út 57. d. e. fél 12. Grünvalszky Károly Bécsikapu-tér, d. e. 9. Roszik Mihály Bécsikapu-tér. d. e. 10. (gyermekist.) Roszik Mihály Bécsikapu-tér. d. e. 11. Joó Sándor dr. Bécsikapu-téV. d. u. 6. (evang.) Zsótér Bertalan Toroczkó-tér. d. e. fél 9. Sztehló Gábor Óbuda. d. e. 9. Bottá István Óbuda. d. e. 10. Bottá István Óbuda.'d. u. 5. (evan£) Groó Gyula Böszörményi-út 2/a. d. e. 9. Danhauser László Böszörményi-út 2/a. d. e. 11. (úrv.) Csepregi Béla Böszörményi-út 2/a. d. u. 6. (evang.) Danhauser László Diana-úti iskola, d. e. 9. Gálát György Fóti-úí 22. d. e. fél 10. id. Bimár Jenő Fóti-út 22. d. e. 11. Benes Miklós dr. Fóli-út 22, d. u. 5. (úrv, evang.) Gálát György Tomori-úti iskola, d. e. 8. id. Rimár Jenő Zugló. d. e. 11. Hafenscher Károly Zugló. d. u. 3. Gyermekünnepély Zugló. d. u. 6. (ref. emlkü.) Scholz László Thaly Kálmán-u. 28. d. e. fél 10. Halász Kálmán dr. Thaly Kálmán-u. 28. d. e. 11, Halász Kálmán dr. Thaly Kálmán-u. 28. d. u. (evang.) Halász Kálmán dr. Kőbánya, d. e. fél 10. Gádor András Kőbánya, d. u. 4. (ref. ünnepély) Majba Vilmos Simor-utca. d. e. 11. Majba Vilmos Fébé Diak-ház. Báthory-u. d. e. 10. Csengődy László Vas-u. 2/c. prot. katonai d. e. 11. Szimonidesz Lajos dr. Jó Pásztor, Bimbó-u. d. e. fél 12. Éliás József Jó Pásztor, Bimbó-u. d. u. 6. (evang.) Olt Vilmos 1949. október 31-én Deák-tér 4. d. e. 9. (ifj.) Sülé Károly Deák-tér 4. d. e. 11. (úrv.) II. Gaudy László dr. Fasor, d. e. fél 10. (ifj.) Inotay Lehel Fasor. d. e. 11. (úrv.) Kemény Lajos Fasor. d. u. 4. Pásztor Pál üllői-út 24. d. e. 11. Grünvalszky Károly Rákóczi-út 57. d. e. 10. (szlovák) Sziládi Jenő dr. Rákóczi-út 57. d. e. fél 12. Valent Béla Bécsikapu-tér. d. e. 11. Sréter Ferenc Toroczkó-tér. d. e. fél 9. Roszik Mihály Óbuda. d. e. 10. (úrv.) Incze Gábor dr. Óbuda. d. u. fél 7. (úrv.) Dezséry László Böszörményi-út 2/a. d. e. 9. Kádár Gyula Böszörményi-út 2/a. d. e. 11. Danhauser László Böszörményi-út 2/a. d. u. 6 Scholz László Fóti-úti 22. d. e. fél 10. (ifj.) id. Rimár Jenő Fóti-út 22. d. e. 11. id. Rimár Jenő Fóti-út 22. d. u. 4. (ref. un.) Benes Miklós dr. Zugló. d. e. 11. (úrv.) Scholz László Thaly Kálmán-u. 28. d. e. fél 10. Halász Kálmán dr. Thaly Kálmán-u. 28. d. e. 11. Halász Kálmán dr. Thaly Kálmán-u. 28. d. u. 6. (evang.) Halász Kálmán dr. Kőbánya, d. e. fél 10. Majba Vilmos Kőbánya, d. u. 4. Koren Emil Simor-utca. d. e. 11. Bándi István. Fébé Diak-ház, Báthory-u. d. e. 10. Csengődy László. Vas-u. 2/c. prot. katonai d. e. 11. Szimonidesz Lajos dr. H evem berb eit je lenib meg a vsa Ji Napi :árl
