Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-10-30 / 43. szám

4 Evangélikus Élőt .Ne restellj ed/ írást vedd elődbe Dévai Bíró Mátyást nevezte el történelmünk a „Magyar Luther. nek“. Az erdélyi Déván született, a mohácsi csata idején még katoli­kus szerzetes, de 1530-ban a Wit­tenbergi egyetemen Luther hívévé lesz. Idehaza a kassai templom­ban prédikál Luther tanítása sze­rint, de az egri püspök utasításá­ra elfogják és Bécsbe viszik fog­ságba. Innen legendás körülmé­nyek között szabadult meg. Itt­hon Nádasdy udvarában élt Sár- várott, majd megint németországi tanulmányútra megy. Innen Me­lanchton ajánlásával jön vissza és Percnyi Péter fogadja udvari pap­jának a „kitűnő tudománnyal, böl­csességgel ékes férfiút.“ Egy ideig a szikszói iskolában tanított, járt Debrecenben is, s valószínűleg itf is halt meg 1545 körül. Igazi re- f ormát őri egyéniség. Sokat tanult, jó ismerője volt a Szentírásnak, eleven piédikátor volt. s jó ma­gyar. Egy rövid hittan, és egy ábécéskönyv maradt utána, vala­mint egyetlen vers. amit itt köz­lünk. Az íqaz hit által való üdvözülésnél módjáról Minden embernek illik ezt megtudni, És szívében erősen ezt úgy hinni, Mennyországnak kapuját meg nem nyitni, Csak azoknak, kik istenben tudnak bízni. Az hit nélkül senki sem üdvözölhet, Mint a virág, nap nélkül nem zöldülhet, Vétkeiből ki senki nem feselhet, Orvosságot Krisztusban ki nem lelhet. Tanuld meg most, mi legyen az le hited, Üdvösségedre való bizony utad, Ne kövessed amaz öt bolond szüzet, Kik meghallják, hogy igen későn kőitek. Tudnod kell, hogy Isten egy állatjában, És hogy három légyen ő személyében, Atya, Fiú, Szentlélek nevezetben, Mint miképpen olvassuk az Credóban. Ha nehéznek tetszik az ismeretre, Ne restelljed, az írást vedd elődbe, Az megtanít, mennyire lépjél el-be, Mert igazra tanúnak ez énekbe. Istennek elvégzett akaratja, Senkinek ő nem akar lenni atyja, Üdvösségét más módon ki forgatja. Az írásban hogynem, mint ő meghagyta. A szent írás az utat megmutatja, Atya Isten az égből azt kiáltja. Krisztus'Jézus bűnöknek bocsáttatja, És hogy csak ő bűnöknek áldozatja. Sokan lesznek, meglátjuk ítéleLkor, Kik elvesznek, miképpen földről por, Üdvösségükhöz kik nem láttak akkor. Mikoron mégjól rakva nem volt az kar. De vedd elő, régenten mit fogadtál, Keresztvíznél Istennek mit feleltél, Bűneidből mikoron kitisztultál. Jámborságra mikoron te esküdtél. Eskésedet lássad, hogy meg ne rontsad, Ez egy hitet lássad, hogy meg ne fejtsed. Jámborsággal, mindenkor kijelentsed, És jó fának gyümölcsét le teremtsed. Vennéd ember eszedbe te magadat, Hagynád el már fajtalan bűneidet, Tanulnád az isteni jámborságot, • Atyádfiához való szerelmedet. Azt lásd meg csak, mit Isten tőled kíván. Az egy hitet és igaz szeretetet, Atyádfiához való szerelmedet, Mert csak ez kettő az nagy parancsolat. Jaj azoknak, kik színnel keresztyének, Sem nagy urat, sem papot ki nem veszek, Sem parasztot, sem semmi szerzetet, Kik tisztekben igazán el nem lépnek. Fohászkodjunk már vagy most csak Istenhez. Krisztus áital, kérjük mostan mi őtet. Oltalmazza nyomorult országunkat, Üdvösségre viselje mi utunkat. A Demokratikus Német Népköztársaságban törvényes ünneppé nyilvánították a Reformáció emléknapját Az Evangelische Welt jelenti Ber­linből, hogy a kelet németországi tar­tományokban — amelyek azóta a Demokratikus Német Népköztársaság­ban egyesültek —, törvényes ünnep­nappá nyilvánították október 31.-ét, a reformáció emléknapját. Az egy­házi hatóságok kiadták a megfelelő utasításokat az ünnepi istentisztele­tek megtartására. (ET.) A pozsonyi vértörvényszék A magyarországi prostestáns lel­készek és tanítók nagy érdeklőddést tanúsították a Wesse/ényi-féie össze­esküvés iránt, amely a magyar ál­lam önállóságát, a törvényeket és benne a protestáns vallás szabad­ságát is hivatva tett volna meg­védeni. Mindemellett bizonyos, hogy magában az összesküvésben tevékeny- részt nem vettek, hiszen az össze­esküvés vezérei valamennyien kato­likusok voltak. Az összeesküvés ki­tűnő alkalom volt a bécsi kormány számára, hogy az összeesküvés ürügye alatt gyökeresen elintézze az egész protestantizmust Magyarorszá­gon, mint ahogy azt elintézték más jogcímen az osztrák örökös tartomá­ny ok ban. A protestánsok ellen indított el­járás indoka kétségtelenül a vallás­ügy végleges elintézése volt. Amint kitűnt a rendkívüli törvényszék fel­állításával egyidejűleg megjelent Bársony György várad! címzetes püspöknek a könyvéből is, amelynek a címe: Az egész világ számára ki­jelentett igazság. Ez a könyv 1641- ben jelent meg és azt az igazságot igyekszik az egész világgal elhitetni, hogy a bécsi béke óta hozott törvé­nyek nem érvényesek. Szerinte a törvények az ágostai és helvét hit­vallású evangélikusoknak adták meg a vallásszabadságot, már pedig a magyarországi lutheránusok és kál­vinisták elvei nem azonosak az em­lített hitvallásokban lévő elvekkel. Egyébként is a protestánsok nem is létezhetnek a róni. kát. vallás sé­relme nélkül. Bár erre a könyvre cáfolatokat írlak a protestáns írók, de ezek a cáfolatok Erdélyben jelenlek meg, és ha eljutottak volna is Magyaror­szágra, az itteni helyzetet nem be­folyásolhatták. Bársony György kíméletlen írása és a rendkívüli törvényszék felállí­tása indították meg Magyarországon azt a szörnyűséges korszakol, ame­lyet a benne lezajló események miatt a magyar protestáns egyház gyász­évtizedének (1671—1681.) neveznek. A rendkívüli törvényszéket Po­zsonyban állították lel. Ez először I pozsonyi és felsőmagyarországi köz- nemeseket idézett maga elé és mon­dott felettük elmarasztaló ítéleteket. 1673-ban, majd 1674-ben került sor a prostestáns lelkészek és tanítók elleni eljárásra. 1673-ban 33 lelkészt és tanítót idéztek Pozsonyba a Szelepcsényi György prímás elnöklete alatt mű­ködő törvényszék elé a felvidéki vármegyékből és bányavárosokból. Közülük 32 volt evangélikus és egy református. Az ellenük felhozott vád felségsértés, hazaárulás és a római katolikus egyház megsértése volt. Védekezésüket és ártatlansá­guk hangoztatását figyelembe sem vették. Kínzással és halálbüntetéssel fenyegették őket, ha nem ismerik be bűnösségüket. Majd pedig azt követelték tőlük, hogy adjanak ma­gukról térítvényt és reverzálist, hogy római katolikusokká lesznek, vagy lemondanak állásukról, vagy pedig önkéntes száműzetésbe mennek. A tárgyalás vége az lett, hogy a meg­jelentek közül egy valóban át is tért, a többi pedig vagy lemondott állásáról vagy pedig elköltözött az országból. Úgylátszik ez az első törvényszéki tárgyalás próbának volt szánva, mi­vel sikerre vezetett, a következő 1674-es évre az ország összes pro­testáns lelkészeit es tanítóit meg­idézték a törvényszék elé. Még pedig nem csak a királyság területéről, hanem a hódoltságból is. A hódolt­ságiak nem jelentek meg az idé­zésre, söl a tiszántúli lelkészek és tanítók sem jöttek, el. Csak a dunán­túli és felsőmagyarországi lelkészek és tanítók jelentek meg, összesen 400-an. A vádak a régiek voltak. A vádlottaknak nem nyújtottak alkal­mat bizonyításra és védekezésre és egyhetes tárgyalás után valameny- nyit halálra ítélték. Ez az ítélet csak ijesztésre volt szánva, nyilván­való volt abból is, hogy ez alkalom­mal is a büntetés elengedését he­lyezték kilátásba annak a részére, aki a már említett kötelezvénynek valamelyikét aláírja. Az ijesztés célravezetőnek bizonyult. A halálos ítéletek, a súlyos bilincsek sokakat megrendítettek, és több mint két­százan alá is írták a kötelezvényt. Egynéhány katolikussá lett, a többi pedig vagy állásáról mondott le, vagy a száműzetést választotta. És ezeket mind valóban el is bocsátot­ták Pozsonyból. Ezek után megkezdő­dött a hitük mellett kitartó lelké­szek és tanítók szenvedése, a depor­tálás és gályarabság és egyéb válo­gatott kínzások. A magyar protestáns gályarabok, lelkészek, tanítók szenvedéseiről, pusztulásukról és szabadulásukról következő cikkekben számolunk be. —ji Uj idők ujuló gyülekezetek Budavári gyülekezet Sréter Ferenc lelkész a gyüleke­zet éleiével kapcsolatban elsőnek arról a munkáról számol be, ame­lyet segítő társaival együtt a hívek felkutatásának és összegyűjtésének érdekében végez.-— Talán ez a gyülekezet szenve­dett legtöbbet a háború viharában az ország minden gyülekezete között. Templomunk, iskolánk, a lelkészlak teljesen rommá lett. Körülöttünk az egész városrész megsemmisült, hí­veink szúrta teljesen megcsappant. Buda újjáépítése folyamán sok az újonnan beköltözött. Első felada­tunk, hogy ezeket a híveket meg­látogassuk és a gyülekezet névjegy­zékébe felvegyük. 'Ezt a munkát a gyülekezet ifjúsága indította meg és ma is végzi. A hívek felkutatása rendkívül nehéz feladat. Munkatár­saim házról-házra járnak és így ér­deklődve szerzik meg az új gyüle­kezeti tagok neveit. Nagyban meg­könnyítené azonban ezt a munkát az ország gyülekezeteinek összefo­gása. A hívek ki- és beköltözéséről a gyülekezetek lelkészeinek egymást értesítenie kellene. Így a nagyobb városok gyülekezeteiben ez a fel- kulató munka sokkal egyszerűbbé válnék. Esetleg nyomtatványokat rendszeresíthetnének az egymásnak való bejelentés céljaira. Hogyan történik a hívek bevonása az egyházi életbe? — Nem kényelmeskedhctünk a hí­vek megnyerése ügyében. Isten maga utal bennünket a fenti munkával is arra, hogy nagyobb felelősséget érezziink egymás iránt. A gyüleke­zetét 26 körzetre osztottuk s minden körzetnek gondozója, őrállója van. Ezek alkotják a gyülekezet 60 tag­ból álló munkaközösséget. Gyüleke­zeti munkában csak olyanok álla­nak, akik már hitben élő emberek. Van-e gyülekezeti-munkás képzés? — A gyülekezet munkásai állandó nevelésben részesülnek. Heti biblia­ismertető tanfolyamon, hitmélyítő órákon, munkásösszejöveteleken ké­szülnek fel a szolgálatukra. A szol­gálatban állók pedig a legmelegebb baráti kapcsolatban állanak egy­mással. Mint egy nagy családban egymás bajáról, öröméről tudunk és egymást támogatjuk minden mun­kánk elvégzésében. Ebben a kör­ben az egyház iránt való szeretet a legmesszebbmenő áldozatokra is ké­pes. Nem egy esetben a jövedelem tizedét adja Isten ügyéért valaki. i Mi rz önkéntes munkások munka­köre a gyülekezetben? — ők végzik elsősorban a gyer­mekek közötti munkát. Nagy szol­gálatot tesznek a hitoktatás végzé­sében. Már tavaly bevezettük azt a rendet, hogy a heti második hittan­órát ők tartották bibliakör formájá­ban. Rendszeres kórházlátogatást vé­geznek. — Meg kell emlékeznem még egy eszközről, amelynek nagy hasznát látja a gyülekezeti élet. Ez a könyv­tár. Iparkodunk minden megszerez­hető evangéliumi tartalmú művet könyvtárunkba gyűjteni. Jelenleg kö­rülbelül 440 kötetet tartalmaz könyv­tárunk, de szaporítani igyekszünk. Tapasztalatunk az, hogy a hívek szívesen forgatják a könyveket. A gyülekezeti munka egyik jó segítő­eszközeként bátran ajánlom minden szolgatársamnak. Beszélgetés közben átmegyünk az egyházi pénztár irodájába, ahol Benczúr pénztáros fogad bennünket, barátságosan mosolyogva. A pénz­ügyek felől érdeklődünk s ő ezeket válaszolja: — Az egyház pénzügye másodla­gos kérdés. S mondhatjuk, magától is megoldódik minden ilyen termé­szetű probléma, ha az egyházi munka lényege, a lelki munka folyik. Ez s csupán ez az egyház anyagi életé­nek biztosítéka. Még az egyházi hoz­zájárulások fizetése tekintetében sem közömbös az, hogy a pénzheszedő, aki házhoz megy begyűjteni a meg­ajánlást, milyen ember. Közömbös-e az egyház iránt, vagy szívvel-lélekkel dolgozik az egyházért. Az a tapasz­talat, hogy a gyülekezet tagjainál na­gyobb eredményt érnek el az egy­házért buzgó pénzbeszedőink. A kis udvaron át kifelé megyünk. Balról az iskola helyén csak egy kőfal meredezik, a templom külső képe is még az ostrom nyomait vi­seli magán. Hálásan emlékezik meg a gyülekezet lelkésze és pénztárosa arról a hatalmas segítségről, amelyet az állam nyújtott, amikor a tem­plom teljes helyreállítását magára vállalta s ezideig a belsejét teljesen megújította. Kőművesek dolgoznak a parókia épületén is. Még sok itt mindenfelé a rom, de folyik az új­jáépítő munka. A gyülekezet is foly­tatja az építő munkát a romokon. Ez a legfőbb bizonyítéka, hogy a gyülekezet él. .,Hornon virág“. Muncz Frigyes Dr S C. MICHELFELDER 60 ÉVES A Lutheránus Világszövetség főtit­kára és az Egyházak Világtanácsa Újjáépítési Bizottságának vezetője dr. 8. C. Michelfelder — akinek nevét hazánkban is sokan ismerik és tiszte­lik — október 27-én ünnepelte 60. szü­letésnapját. 188!)-ben Név,--Washing tonban született. Teológiai tanulmá­nyainak elvégzése után az Egyesült Államokban és Kanadában teljesített lelkészi szolgálatot. Mindenüti ke­mény, úttörő munkában vette ki a részét. 1926-ban a belmisszió szociá­lis munkáját irányította Pittsburgban. Az általános gazdasági romlás idején ez a misszió sok száz családnak nyúj­tott segítséget. 1931-ben egy lutheri szabadegyház vezetője lett, amely munkálkodása révén az Amerikai Lutheránus Egyházhoz csatlakozott. 14 évi hűséges és buzgó fáradozásá­nak eredménye, hogy ennek a gyüle­kezetnek ma 3400 úrvacsorázó tagja van. 1945-lien választották az Ökume­ne Újjáépítési Bizottsága vezetőjéül Genfben. Segítőkészségét, amellyel minden evangélikus ügy iránt viselte­tik, világszerte és Magyarországon is tapasztalhatták. Aranyinenyegző. Id. Farkas Lajos, a hódmezővásárhelyi evangélikus egy­házközségnek 35 év óta presbitere és neje Vajnai Krisztina, október 30-án tartják 50 éves házasságkötési emlék­ünnepüket. A hálaadó szent szolgála­tot az örömsziilőpár fia: Farkas Lajos Orosháza—Rákóczi-telep ev. lelkész végzi. II. Kor. 9:15. Meghalt Gyalog István, a Tolna- Baranya-Somogyi egyházmegye nyu­galmazott esperese, volt kétyi lel­kész. Temetése, miután Tamásiban és Kétyen is búcsúztatták, Bonvhá- don volt október 24-én. Az áldott- emlékű lelkész és esperesben dr. Gyalog Dezső, VKM. min. tanácsos édesatyját gyászolja. Egyházunk megindullan búcsúzik hű fiától é, szolgájától, a feltámadás reménysé­gében.

Next

/
Thumbnails
Contents