Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-10-30 / 43. szám
2 Evangélikus Élet TÍZ NAP WORMSBAN (TÖRTÉNELMI RIPORT) A kísérők, katonák, szolgahad, kisebbrangú talpnyaló udvaroncok kiszorultak Worms városából. A határ tele és tele volt csúcsos sátrakkal, amelyeken kis zászló lengett, dinerekkel, szalagokkal díszítve s az áprilisi szél csapkodva játszadozott velük. A nagyobb, négyszögletes sátrak körül még csak volt térség, de a kisebbek rendezetlen összevisszaságban álldogáltak. Szekér szekér melleit. Lovak ropogtatták az abrakot, a nyerítésük kiharsant a zümmögő zajból, beszélgetésből, kiabálásból, parancsosztogatásból. Markos henteslegények kése darabokra vagdosta a íeölt disznók, letaglózott marhák húsát s a bélszag orrfacsa- róan terjengett a levegőben. Pirosarcú markolányosnők ruhákat mostak nagy fatálakban s vízzel fröcskölték a dévajkodó katonák arcát. Vaskos tréfák, goromba csipkelődések váltogatták egymást. Fahordó szolgák irigykedve bámulták a vitézek fényes páncélruháját s a sátrak között látott szájjal ődöngtek kám- zsás barátok, akik örömmel, vették, ha valamelyik csapraütött boroshordó tartalmát megkóstoltatták velük. Utóit már fellobbant a tűz, szélestorkú bográcsokban forrt a víz, rajnai halak pikkelyei szétszórtan ezüstösen csillogtak, készülődött a vacsora. Ezer meg ezer ember taposta a földet, nem törődve azzal, hogy talpuk alatt tönkre ment az őszi vetés. Elbírja ezt a veszteséget Worms gazdag városa, amelynek többet ér a birodalmi gyűlés történelmi dicsősége. Amit elvesztett a városi földeken, megnyeri a Rajna vizén, a hajókon és a halászaton. A város lázban égett. Szűk utcáin ember ember hátán tolongott. A sokaságon tombolt a nagyrkvá- gyás. Mesteremberek és nemesek aszonyai mind hosszú uszályos, földet seprő, „bolhafelszedő, pestises“ ruhában jártak, amelynek felső részeg sokszor egészen nyitott volt. Nevetőszemű nők és lovagok keveredtek, kavarogtak, zsoldos landsknechtek dárdás csapata vonult katonás rendben, városi tanácsosok méltóságteljesen lépegettek, prelátusok, kanonokok, apáturak váltogatták egymást sarus, kopott csukás szerzetesekkel, gyerekek zsibongva futkároztak egyik oldalról a másikra, valahányszor táncoló lovakon lovagok jelentek meg, Vagy nagykerekü szekerek zörögtek végig a köves utcákon, cipelve gabonászsákokat, mázsányi nehéz, vasakkal védett pénzesládákat vagy sátorlappal takart ajándékokat. Augsburg, Münster, Ulm, Aachen, Bréma, Norin- berga, a könyvnyomtató Mainz, Bern, Trier, Lipcse, Franconia ... fejedelmi és püspöki városok kiküldöttei, külföldi követek, kémek és kalandorok adtak itt találozót 1521 április havában. A pompa, a hatalom, a testiség, az erőszak, a fortély, a féltékenység szorongott, lihegett, susogott Wormsban s akik ezeket a szerepeket játszották, mit sem törődtek azzal, vagy csak élcelődtek afelett, hogy a piacon álló kalodák és a börtön szenvedői között gyermekeiknek lopott eníbejek kínlódtak, akik a nyomorúság rongyait viselték s meg se látták a közkonyha előtt alázatosan váró szegényeket, akik a bőség kosarából kihulló morzsákat éhesen lesték. Ebbe a világba érkezett meg Luther és kísérete április 16-án. Nagy csődület fogadta s az izgalom tetőfokra hágott. Leszállt az est, a város minden részén harangok kondultak s akik gondolkodó emberek voltak, egymás között tárgyalták a helyzetet és a várható eseményeket. ... Jost Amman festők, fametszők, szobrászok, bohém, szabad emberek között fejtegette véleményét a nagy fogadó lármás ivójában. Az emberi szellem reformokat követel. Egyházunk oly igen lesüllyedt, hogy harangjaink már a mocsár mélyéről szólnak. Papjaink világibb emberek, mint mi vagyunk s más vágyuk sincsen, mint hasukat meg- tömni, vagyonukat gyarapítani s uralkodni fölöttünk. Kezük drágakövektől csillog, tarka cselédségüknek száma nincsen. Ragyogó palotákat építenek maguknak szépen és olcsón festett csarnokokkal, dőzsölnek, fürdőkben vesztegetik kegyes alapítványok javait, ritka lovakkal, kutyákkal és sólymokkal ékeskednek. Alkalmatlan pásztorokat küldenek a községekbe s csak a tizedet húzzák . . . Mi hagyjak őket szabadon élni, de ők nem hagynak bennünket szabadon gondoskodni! A hallgatók némán bólongattak. ... Bramberg úr néhány kereskedő- társát látta vendégül lakásán. Az asztalon ezüst kupákban csillogott a rajnai fehér bor s Bramberg úr sza- kállát simogatva, tárgyilagos számvetést tárt elő.-— Immáron több, mint két évszázada az egész világ adófizetője a pápának. Sehol nem érezhető annyira a pápai udvartól való függés, mint hazánkban. Ügy hírlik, az udvar fényűző fenntartásához birodalmunk évi 300.000 aranyat áldoz. Még ez csak hagyján ... De valahányszor megüresedik valamely főpapi tiszt — s mostanában elég gyakran fordul elő — minden püspök beiktatásakor évi jövedelmének nagy részét fizeti Őszentségének ... Egyik vendége közbeszólt. — Mainzi unokaöcsém írta, hogy az érsek palliuma 40.000 koronába került s a trieri érsek se kaphatta olcsóbban. No meg a perköltségeket is számításba vehetjük. Azt hirdették Rómában, hogy csak ott védik a gyengét az erőszakos erősekkel szemben. Dűlt is a pénz tengernyi pereskedések után, de az arany elvakította a római Justicia istenasz- szony szeirievilágát. A bozontos kereskedőfejek felháborodottan remegtek. Mind arra gondolt, hogy ez a temérdek pénz kivonul az ország forgalmából s így az ő kereskedelmi számításaikból is. . . . Hans Thomasius. tanácsnok, a városháza folyosóján sétált, barátjába, a város Lírájába,. Gottfried Semperbe karolva. Mivel pedig sokan jártak ott, bevonta az egyik széles ablakmélyedésbe. Szava mélyen zengett. — A helyzet aggodalomra ad okol, amit bizonyára kigyelmed is tud. A fő-főurak tanácskoznak, tanácskoznak, köszöntgetik dicsérik egymást, no meg főképpen koc- cintgatnak, de nem is sejtik, mit érez a nép. Már a nemesek, városi kiküldöttek között is sokan vannak' Luther követői s a pápa, meg a főpapság ellenségei. Sőt valamiképpen magam is ingadozást érzek szívemben .. . Gottfried Semper kissé csodálkozva nézett rá, mire az megszólalt, igazolni akarván önmagát. — Látta már kigyelmed azt a fenyegető levelet, amelyet ma találtak itt a városházán? Barátja nemet intett. Hans Thomasius köpenye zsebéből óvatosan kivett egy durva papírlapot s kissé közelebb húzódva a folyosó lámpájához, félhangon olvasta: „Miután megegyeztünk és meg- esküdlünk arra, hogy nem hagyjuk el az igaz Luthert, mi, számra négyszázan, esküdt nemesek, ellenségeskedésünket tudtul adjuk a római párti fejedelmeknek s uraknak, elsősorban a mainzi püspöknek, mert el akarják nyomni a becsületet“. — A levél végén — folytatta) — a lázadó parasztok jelvénye áll, a bocskor! — A bocskor?! — kiáltotta Gottfried Semper. — Éppen úgy tehát, mint akkor, amikor Elsassban feltámadtak a parasztok s a földet követelték? — Igen, igen! Éppen úgy. De nemcsak parasztok és nemesek állanak a wittenbergi barát mellett. Tudni kell a császárnak és a rendeknek, hogy Sickingen és hívei minden erőszakra készen állanak, nyíltan fegyverkeznek s Luther életé! harc árán is készek megmenteni. Nincs egy esztendeje annak, hogy Ulrik Hutten is együttműködésre szólította fel Luthert. „Küzdjünk a közszabadságért, szabadítsuk fel' a rabságban sínylődő hazát!“ — üzente neki s bizonyára csak alkalmat vár arra, hogy a fegyveres nemességet tegye uralkodó renddé. Azt is tudni kell, hogy az öreg Frudsberg, Fridrik szász választófejedelem, Füy löp hassiai tartománygróf és a braunschweigi herceg is biztosították pártfogásukról. Eme urak pedig nemcsak mosolyogni tudnak Luther felé, hanem fogat is vicsorítanak a pápapártiak felé. Ez pedig háborút, tüzet, gyilkolást, pusztítást jelent! — Bízzunk azonban uraink bölcsességében — zárta le a beszélgetési Gottfried Semper — és induljunk a követek tiszteletére rendezett vacsorára. Mindketten gondterhelt léptekkel elvonultak, miközben furcsa mosollyal köszöntek a szembejövőknek. ... A dominikánusok klastromá- ban is az aggályoskodás fénye világított. A nagyterem falmelletti lócáin Ültek a laikus testvérek, a hosszú asztal körül pedig fehér talárosán a papok. A faragóit karosszékek karfái súlyos testeiét öleltek körül. A szót maga a provinciális vitte, míg a többiek figyelmesen, megilletődve hallgatták. A provinciális húsos ökle ránehezedett az asztalra. — Amióta a -kutyanyelvű humanisták megszólaltak, forrong az egész világ. Ha még olyanok lettek volna, mint Aeneas Sylvius, aki a pápaságra is alkalmas lön, akkor hagyján, de a Rotterdami Erasmusnak már a Vulgata sem jó! Költőik egymás mellett énekelnek az Olympus isteneiről, meg Krisztus Urunkról és a Szűzanyáról. Ennek a wittenbergi hétfejű tanárnak még nagy tanítónk, az Aquinói sem jó! Semmi sem jó, ami eddig volt! Hangja öblösen harsogott, keze fenyegetőzve (^szigetté a távollevőket. — A fejedelmek, hercegek, nemkülönben kalandor lovagjaik meg az egyházi javak ellen szítanak. . . Mily dieső volt rendtartásunknak, Johann Tetzelnek, templomtól templomig való vonulása. Eléje ment minden pap, barát, apáca, mester, gyermek s az egész nép zászlókkal és gyertyákkal, énekkel, teljes pro- cessióval. Minden harang megkon- dull s minden orgona megszólalt. De Luthernek ez se kellett. Most hát itt van az ideje annak, hogy a pápai és császári hatalom lecsapjon reá s oda juttassa, ahol Huss is végezte, a földi kínszenvedés máglyájára, egyben pedig az örök gyötrelemre. Rendünk képviseli a tiszta tant Szent Tamás írásaiban, hűségünk közismert a pápai trón uralkodója iránt, megvédjük a légi jól bevált rendet. Erre ügyeljetek, magatokat az eretnek írásaitól megtartsátok és alkalmas, alkalmatlan időben prédikáljatok ellene. ... A város körüli táborokban hatalmas lángok vilióztak, a parazsak széthullottak, amint melegedő katonák fahasábokat dobtak rá. A belső város fényei meg kialudtak. Vendégeskedésből hazatért urak előtt szolgák vitték lámpásaikat s mögöttük kardos vitézek vigyáztak. Az utcák néptelenné váltak, mindenki aludni tért. Csak az ágostonrend házának egyik cellájában égett sokáig ai mécses. Térdére esve, alázatosan, ha- lálrakészen könyörgött a Lélek világosságáért az egyszerű barát. Keze összekulcsolódott, mint aki tehetetlen. Másnap, április 17-én már az egyházi és világi fejedelmek fényes kara előtt állott. Halkan beszélt, megilletődötten, hívei már azt hitték, hogy megijedt. V. Károly császár odahajolt miniszteréhez, az olasz Gattinarához s azt mondta: „ez ugyan nem lesz eretnekké“. A velencei követ csóválta fejét s úgy találta, hogy nem elég okos, se tudós. Luther előtt végül is felolvasták műveinek «címét s megkérdezték, vissza vonja-e azokat? Gondolkodási időt kért és kapott. De április 18-án a fényes gyülekezet ámulva hallgatta. Fellépése biztos volt, hangja erős. Már aL kudozni kezdtek vele. Felszólították, hogy legalább azt vonja vissza műveiből, ami a konstanzi zsinattal ellenkezik. Luther szava ércesen zendült: —.4 zsinat is tévedhet! A mainzi püspök felháborodott és vele mind az egyháziak. Három nagy tekintélyt tagadott meg ez a félelmet nem ismerő ember. A dominikánus tanítókat, a pápát és az egyetemes zsinatot. Bár azt is mondotta: lehet, hogy ő is téved, hozzátette, hogy csak akkor vonja vissza tanítását, ha világos észokokkal, vagy a Szentírásból bizonyítják be tévedését. Végül is így fejezte be:-— Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen! Amen. A világiakra megdöbbentő hatást gyakorolt. A rendek kieszközöltek Luther számára három napi gondolkodási időt. De akkor is hajthatatlan maradt. Újabb alkudozás következett. Felszólították hogy maga jelölje meg az egyezkedés útját. Ö ismét a Szentírásra hivatkozott s az egyesség elmaradt. V. Károly megtartotta szavát, minden gonosz tanács ellenére s nem bántotta Luthert, de kikötötte, hogy hagyja el Wormsot. Tíz nap tartózkodás után, április 26-án, teljes biztonsággal elutazott. Útközben, május 4-én elfogták. Elszakították kísérőitől s ezzel kezdődött Luther wartburgi tartózkodása. Egyben az újtestamentumnak német nyelvre való fordítása. A tíz nap alatt és sokáig azután Worms népe s a világban mindenki a maga érdeke szerint figyelte az eseményeket, de közben feltámadt az új erő, az evangélium által való megújulás. Amely még ma is él és éltet. . . Várady Lajos A gyónásról Hind hazai, mind világviszonylatban elérkeztünk a személyes gyónás új értékeléséhez Az egyházi megújhodás szószólói nyomán széles e világon mélyreható változás következett be a gyakorlati egyházi élet területén. Az elvilágiaso- dott keresztyénség helyére az egy- házias, kristocentrikus keresztyénség lép fokozatosan és ezzel együítjár szinte mindenütt az evangélikus egyházi gyülekezeti lelkipásztorkodás centrális intézményének a személyes gyónásnak a gyakorlása. A szükségessé váló agendák, káték, énekes- könyvek egymásután kerülnek elő és bennük bőséges anyag található a személyes gyónásra vonatkozóan is. A porosz lutheránus mártír egyház 1935-ben adta ki újra agendáját és benne a kazuáliák között az általános gyónás mellett a személyes gyónás rituáléját is megtaláljuk, amelyhez gyakorlati jellegű útmutatások kapcsolódnak. A süétí új agenda 1942-ben jelent meg és hasonlóan tartalmazza a személyes gyónás rendjét és szorgalmazza praktizálósát. Ugyanez tapasztalható az amerikai lutheránus tömb evangélikusainál is. Hazánkban talán először dr. Jánossy Lajos egyetemi tanár, gyakorlati teológiai előadásai során a poimenikában, a lelkipásztorkodásról szóló tanban adta elő az egyháznak a tanítását. Szélesebb körben hatott azután az evangélikus gyónásról szóló tanítás akkor, amikor az egyetemes egyház a Kis Káté jubileumi «évében, 1929-ben faximile kiadást készített eme becses hitvallási iratunkból és benne közölte az időközben még a kátéból is elhagyott gyónásról szóló részt, amelyet ma már aZ iskolában és különösen pedig konfirmáció alkalmával tanítunk. Dr. Kapi Béla 1941-ben az egyetemes gyűlésen emelte ki az egyház hivatalosainak nagy nyilvánossága előtt a személyes gyónás jelentőségét. Túróczy Zoltán pedig a Bel- missziói Munkaprogramiban foglalta össze röviden a hivallásos tanítást. Dr. Vető Lajos 1942-ben az Evangélikus Élet-ben indított eszmecserét. Hoszú heteken keresztül folyt a lapban erről a kérdésről a szó pro és kontra egyaránt, sajnálatos jegeképpen annak, Ihogy tárgyi ismeret hiányában, hogy el lehet vetni a súlykot. Azóta nagyot fordult a világ! Néhány esztendő alatt az ébredés terjedése és az evangélizáció szolgálata nyomán megváltozott a közvélemény és igazzá lett Vető Lajos vitazáró cikkének a megállapítása: „Igazi eredményekért majd még sokat kell beszélnünk, prédikálnunk, sőt — tanulnunk is. Első sorban sokat kell tanulnia lelkészi karunknak, Luthertől. . Azóta számos közlemény, cikk, megnyilatkozás hangzott el, sőt lelkészi szűkebbkörű konferenciák tárgya is volt kérdésünk. Eljutottunk tehát mind elméletileg, mind gyakorlatilag a személyes gyónás új értékeléséhez, ami az egyházi megújhodás egyik örvendetes jele nálunk is. Személyes vélekedéseken túl az egyház tanítását keli figyelembe venni Ma nincs más feladatunk, mint személyes vélekedéseken túl felismerjük, megszólaltassuk és elfogadjuk az egyház tanítását ebben a ma kétségtelenül legaktuálisabb gyülekezeti kérdésünkben. Ma már komoly teológiai munkára van szükség, hogy a gyakorlati életben örvendetes módon alakuló gyónási gyakorlat tapasztalatait felhasználhassuk és áldásait megőrizhessük. Ezért szólaltatjuk meg az alábbiakban az egyház tanítását és majd, ennek ismeretében szólunk hozzá néhány gyakorlati égető kérdéshez. Kún Kaiser József (Folytatjuk) * „A gyónásról“ szóló cikk multheti szövegében értelemzavaró hiba csúszott be: Rossz szöveg: — romlott római rítusból is nem a fülbegyónást értjük. Helyes szöveg: — romlott római rítusból ismert fülbegyónást értjük. Laikusképző tanfolyam Önkéntes egyházi munkások képzésére háromhetes alapfokú tanfolya- mol rendez az egyetemes egyház Luther Márton Intézete (Budapest, VIII., Üllői-út 24.) november 3—24 között. A jelentkezők 19 forint jelentkezési díj postai megküldésével egyidejűleg levélben közük szándékukat Benczúr László ev, lelkésznél az intézet fent megjelölt címén. Levelükben megjelölik az illetékes gyülekezetei, az egyházi munkaágat, amelyben eddig szolgáltak, vagy a jövőben szolgálni szeretnének, mellékelik rövid életrajzukat és a gyülekezet lelkészének ajánló sorait. A tanfolyam programja a következő: Bibliai bevezetés. — Bibliai alapfogalmak. — Űjszöv. ismeret. —« Ószöv. ismeret. — Egyházunk tanítása. — Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket? — Hogyan tanítsuk a Kis Kátét? — Egyházunk egyeteme? életjelenségei. — Egyházi ének. — Minden reggel bibliakörök, este evangelizáló áhítat. A tanfolyam költsége 40 forint Ebéd és vacsoráért a közelben lév< Protestáns Diákmenzán heti 20 fo tini. Ágyneműt, kispárnát, pokrócot hozni kell. Ezenkívül teljes Bibliát, énekeskönyvet és jegyzetfüzetet. A jelentkezéseket sürgősen kérik.
