Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-10-16 / 41. szám
B—WW^W—BW^raB—üMi!IHM.W'WBt1irilMHlll—IIIIHIIB<iilMllIWIIIMlilllHlllHI «'Hl MII ülSE^B8aaB3gaiaMtgRMBWIB——■ AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA Szabad-e jót tennünk? És ismét betnéne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember. És lesik vala öt, ha meggyógyítja-e szombatnapon; hogy vádolhassák őt. Akkor mondja a megszáradt kezű embernek; Állj elő a középre. Azoknak pedig monda; Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni? Leiket menteni, vagy kioltani? De azok hallgattak vala. ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet, és kinyujtá és meggyógyult a keze és éppé lön, mint a másik. Jézus körülnézett <1 reá leselkedő embereken, harag fogta el és bánkódott szívük keménysége miatt. Arra kell következtetnünk, hogy Jézus már meifsokalta a folytonos leselkedést, áskálódást és félreérthetetlenül tisztázni akarta az ünnepszentelés és a munkaszünet kérdését. Ezért mondotta a betegnek: Állj a középre, — és ezért fordult ellenségei felé ezzel a kérdéssel: Szabad-e szombatnapon jót, vagy rosszat tenni, lelket menteni, vagy kioltani? Már a kérdésnek ilyen feltevése magában véve is szembeszáll Mózes törvényének betű szerinti betöltésével. Jézus, mint mindig, most is azt az egész munkát látja maga előtt, amiért a földre jött s amit Ézsaiás próféta szavait magára alkalmazva így mondott: Azért küldött engem az Ür, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem; azért küldött, hogy a töredelmes színűeket meggyógyítsam, a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakoknak szemeik megnyílását. Jézus tehát bűnösöket akar bűneikből megszabadítani, betegeket akar betegségeikből meggyógyítani, szegényeknek akar evangéliumot hirdetni, — mivel pedig bűnösök, betegek, szegények mindennap vannak az emberek között, olyan munkát végez, amelyikre mindennap szükség van. Ez a munkája nem szünetelhet addig, amíg az ünnep eltelik, nem hagyhatja bűnben, fájdalomban, szenvedésekben azokat, akiknek megváltásáért jött: nem köti tehát öt semmiféle korlát a szeretetmunkában. Nyilvánvaló ebből szent igénk első tanítása, hogy a szeretet a legnagyobb törvény, állandó törvény, szünetet nem ismerő törvény, amelynek mindig engedelmeskedni kell. Kérdezzétek meg az orvost, vagy az édesanyát, aki betegágy mellett ül, hogy szabad-e halogatni a gyógyítás munkáját1 Kérdezzétek meg azokat, akik embertársaik érdekében valami nagy dologban fáradoznak, tudnak-e pihenőt tartani? Nem sürgeti-e őket, nem égeti-e a szívüket az, hogy a lehető leggyorsabban segítsenek a bajban lévőn? Akinek vasárnap reggel összedőlt a háza, bizony megpróbál tetőt emelni estére szerettei feje fölé. Szabad tehát jót tenni és lelket menteni munkaszünetes napokon is, mert Isten törvénye jótettet soha el nem tilt, viszont rosszat cse e- kedni Isten törvénye szerint soha nem szabad. Meg kellene ezt tanulni a világnak. Es Jézus szíve azért telik el haraggal és azért bánkódik az emberi szív keménysége miatt, mert hiszen már eleget magyarázta is, és gyógyításával már elégszer bizonyította is, hogy Isten minden törvénye emberszeretetre és embermentésre ösztönöz, — és ezt a tanítást Jézusnak folyton ismételgetnie kelt. Álljon tehát ez a száradtkezű ember a középre, azt akarja Jézus, hogy nézzenek rá, az emberek, lássák meg rajta, hogy segítségre szorul. Essen meg rajta a szívük és az igazi emberszeretet alkalmául ismerjék el, valahányszor valakin segíteni tudnak. De Jézusnak a beteg emberhez • intézett szava: állj a középre, — azt is tanítja, hogy Jézus mindent nyíltan cselekszik. Nincs neki semmi titkolnivalója. Azt sem titkolja, hogy Ö minket bűnösöknek, betegeknek, megmentésre szorulóknak lát. Azt sem titkolja, hogy neki hatalma van rajtunk segíteni. És azt is nyilvánvalóvá akarja tenni, hogy MINKET is másokat segítő emberségre akar megtanítani. Azt szeretné, hogy lássák az emberek jócselekedeteinket és dicsőítsék a mi mennyei Atyánkat. Azt akarja, hogy jó gyümölcsöket teremjünk; másokért is éljünk; közösségekért is fáradozzunk, az emberi nemzetség jobb jövendőjéért is legyen munkánk, fáradságunk, áldozatunk, neesak az önmagunk javáért. Kényelmesebb lett volna Jézusnak, ha úgy tesz, mintha nem látná a sokaság között ezt a beteget, és kényelmesebb lenne nekünk is, ha nem kellene másokkal semmit sem törődnünk, csak önmagunkkal: Jézus azonban ránéz erre a betegre és minket is arra tanít, hogy mi is mindig lássuk meg a mások életét, a mások igazságát, a mások szükségeit, és igyekezzünk valahogy ágy látni az egész emberiség együttes életét, ahogy Jézus azt egy nagy-nagy család életének látta a mennyei Atya gondviselése alatt. Csak hadd álljon ma is ez a száradtkezű beteg ember, aki megint egészséges szeretne lenni és dolgozni szeretne, csak hadd álljon a középen. Kétségtelenül van tehát ebben a szent igében az ünnepnap megszenteléséről olyan tanítás, hogy az embertestvéri szeretet minden munkája és segítsége ünnepi munka és ünnepi szeretet, még ha hétköznapon történik is. De Jézus most is az egész emberi világ életét látja maga előtt, és minket is erre a látásra tanít. Az önzés bűnébe keveredett embernek nehéz a maga életét mások élete alá rendelni, de mindjárt megfordul a helyzet és mindjárt érthetővé válik ez a nehéz lecke, ha önmagunkra vonatkoztatjuk Jézus szavát: Állj a középre! Ha mi magunkon érezzük, hogy rászorulunk Isten szeretetére is, emberek szeretetére is, a keresztfa áldásaira is, a bűnből való szabadulásra és a megszabadítás kegyelmére is. Ezért ezt az evangéliumi jelenetet szabad úgy is értenünk, hogy e névtelen beteg ember helyett, akinek a cselekvő és dolgozó jobb keze volt elszáradva, most már maga a keresztyénség áll a világ éleiének a közepén és Jézus mai szent igéje mostinár erre a keresztyénségre mutat és erre a keresztyénségre vonatkozólag kérdezi: Szabad-e ennek a ke- resztyénségnek jót tenni és leiket menteni? Hala Istennek, azt felelhetjük, hogy szabad. Hála Istennek, érthetően hangzik a mi életünkben is a kereszt evangéliuma, a Jézus Két találkozás Sokszor találkoztam ebben az életben Podmaniczky Pállal, hiszen tanárom volt a soproni teológián. Éveken át ültünk katedrája előtt s hallgattuk előadásait. Tárgyai a l’eg- szétágazóbbaik voltak. Pedagógiát, filozófiát, vallástörténetet adott elő s a misszióról tartott leiektől tüzelt szaba.d-studiumokat. Bibliaórái, melyekre kis csoportokban jártunk a lakására, missziói élglrajzismerteté- sek formájában voltak hatalmas hi- zonyságtevés-sorozatok. De lett' légyen bár szó Utnapistiröl, Pestaloz- ziról, az Apis-bikáról, Sophoklesről, vagy visszhangozták bár az auditórium maximum falai a „panta-rei“-t. szavai mögölt elrejthetetlenül kicsenged a mélyen hívő ember, aki beskatulyázhatatlanul tág és széleskörű polihisztor volta ellenére is örök-egy mondanivalót sugárzott felénk Arról, aki neki Ura és megváltója volt. Nem erről a sok s immár leszűrt kinccsé s vérünkbe ivódott benyomássá vált találkozásról van most mondanivalóm. Szeretnék néhány szót szólni az utolsó s a legutolsó találkozásunkról. Ott ültünk dolgozószobájának könyvekkel zsúfolt faiai közölt. Balkeze reszketett már s szüntelen mozgással jelezte, hogy lejár az óra, egyszer lemegy a nap és sokfelé kanyargó életutunk itt a földön lassan mind egyenesebben visz örök rendelt szállásunk felé. ö így tudta: haza kell menni. De minél közelebb járt a célhoz, annál jobban égették a tervei. Tudta, hogy sürgős. Még akkor i,^ minden percét fel tudta használni, (ő tanított meg arra, hogyan kell az óraközi szüneteket fel. használni s a villamosra várás perceit hasznosítani.) A percek emberé volt, mégis az örök időtlenségekben szárnyalt. Irodalmi terveiről beszélgettünk: Dús program rajzolódott fel szavai nyomán s én megilletődve hallgattam őt, aki széles tudományos munkássága mellett tudott novellákat írni (— két önálló kötete: Megnyílt szemek és a Vihar; mindkettő történelmű tárgyú novella-gyűjtemény' —), verseket költeni és fordítani -— legismertebb két énekfordítása a Szelíd szemed Úr Jézus s az Uram, óh add ... —), regényeket írni (-*- Onesimusa mór megjelent németül és finnül, magyar kiadása most van folyamatban —) s életrajzokat kidolgozni s fordítani, melyek közül legismertebbek a Parasztpróféta (Ruotsalainen Pál) s az Északi fény (I.aesfadiu.s élete). Akkor fejezte Imi Onesimusának magyarra írását, (ő, aki 18 nyelven érlett, ezt a bibliai regényét először németül írta meg.) Megkérdeztem tőle, hogyan készül egy regény. — Tudod, az ember lelkében olt ég a mondanivaló. Ehhez kell formál találni. Elmondta ö akkor, hogy a formát hogyan szerkeszti meg, hogyan öllenek alakot a szereplői s hogyan alakult ki Onesimusának váza. Bennem most az első mondata, zsong. Valóban, ez volt ő: ■ szüntelenül lelkében égett a mondanivaló. Volt bátorsága, alázata és szolgáló készsége, hogy mondanivalójának formát találjon. Sokat gondolkoztam azon, nem „csinálta“ e szépírásait. Meg vagyok győződve arról, hogy „hivő szépirodalom“ nincs, ö azonban megtanított valamire. Arra, hogy lehet hittel írni. Hittel úgy, ahogy' azt Isten gyermekei értik. Később tudtam meg, hogy az akkor elmondott sok apró terve, fordítói szándéka (Hallesby) mellett ott formálódott lelkében a „mondanivaló“ nyomén Bartimeus, Jeremiás, egy evangélizáció története. „Egy hét és ami utána következik“ címen s ott ugrált gondolataiban három mókus is: Mik, Mák és Műk, hogy rajtuk1 keresztül unokái elé vigye mondanivalóját. Hittel írni — ezt mondta el nekem utolsó találkozásunkkor. Azután voll egy legutolsó találkozásunk. A temetésén. Hozzátartozik ehhez a találkozáshoz az a mondat is, amit olt kerülgetnek az ampelopsis futó ágai házuk oromzatán: ez csak a szállásunk, örök otthon ránk odafent vár. Mert ez a mondat az, ami ott lengett körülöttünk' szüntelenül azon a megható végtisztességtételen, aminél békésebb és megnyugtatóbb temetést életemben nem láttam. Mindnyájan tudtuk, hogy örömmel és hókén ment. Hangoztatta is végső szenvedése alatt: úgy szeretnék már hazamenni az Ür Jézushoz. A család mellett ott könnyezték őt az egyetemes egyház kiküldöttje, professzortársai, a debreceni egyetem képviselője, két püspök, egykori és legutóbbi tanítványai s még felsorolhatatlanul sokan. De minden könnyön iúl ott magasodott fel előttünk Budaker Oszkár igehirdetése nyomán a Jó Pásztor alakja, akinek juha volt, amíg itt járt s akihez boldogan ment. ö maga hagyta meg, hogy ravatalánál ne hangozzék el más, csak evangélium. Túróczy Zoltán sírnál elmondott szavaiban az a Jézus állt elénk, aki Lázár sírjánál tudott bánkódni barátja halálán, de aki lezárt sírjánál is hálát tudotl mondani s akinek ajkán elhangzott a holtat életre hivó szó s akiben van számunkra bűnbocsánat és feltámadás. Találkozásom akkor történi a temetés során, amikor a legjobban odaillő ének zendült meg az ajkakon: Uram, óh add... Valamikor Finnországban hallotta ő először ezt az éneket. Amikor hajóra szállt s a korlátnál állva nézte, hogyan távolodnak az egész tó országának partjai. Ott, azon a parton hangzott akkor ez a búcsúének. Könnyes lett akkor a szem s jobbját búcsú integetésre emelte. A hajó lobogói lengtek a szélben. Amikor erre gondoltam, szememet elöntötte a könny. Mást láttam én akkor, nem a fekete koporsót. Ott állott ö. Kemény kalapban, professzori esernyővel a balján. Megszokott pellerines kabátjában. Jobbkezét felemelte félig áldón, félig figyelmeztetőn. Kézelőjének gombjai halkan megcsörrentek. Talán azt, amit ott láttam a fejfáján: „nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség“. Korén Emil. I kultuszminiszter engedélyezte ez új evangélikus és református liittankönyveket Dr. Ortutay Gyula vallás- és köz- oktatásügyi miniszter értekezletre hívta össze a magyarországi református és evangélikus egyházak képviselőit, az új vallástanítási tankönyvek tárgyában. Az értekezlet a legbarájságosabb légkörben folyt le. A miniszter a bírálat és engedélyezés végett benyújtott általános iskolai hittankönyveket engedélyezte. Az új tankönyvek nyomása 4—6 hét alatt befejeződik és azokat nyomban kizárólagos használatba veszik a, hitoktatásban. Krisztusban adott üdvözítő kegyelem hirdetése. Templomaink kapui nyitva állanak. Mindenki bejöhet rajtuk. Isten igéjét hábo- ríílanul hirdethetjük, énekeink és imádságaink szabadon szárnyalhatnak. A keresztyénség kinyújthatja Krisztustól adóit erővel a maga jobbját és a hitnek és a szerétéinek a cselekedeteire hívogathatja az embereket. De a keresz- tyénségnek ez nemcsak lehetősége, hanem erre Krisztus kötelezi is az Ö híveit. Szava parancsokban hangzik: Nyújtsd ki a te kezedet! Ez' cselekvő keresztyénségel kíván. Akkor engedelmeskedünk Krisztus szavának és akkor nevezhetjük magunkat joggal keresztyéneknek, ha a keresztyénség egges emberekben is és összeségében is a dolgozók közé számít. Ott kelt lennie minden jó munkában, építésben, jobbításban, szabadításban. Jézus nem aranyat, ezüstöt, hatalmat, dicsőséget adott az Ö tanítványainak, hanem rájuk hagyta ezt a szabadító erőt. Péter apostol ezzel gyógyított, amikor az Ékes kapunál azt mondta a sántának: A názáreti Jézus nevében mondom: kelj fel és járj! Aki keresztyén ember haltja ezt a mai szent igét, jegyezze meg, hogy a keresztyén egyháznak is, de a keresztyén embernek is változatlanul szól a parancs: Nyújtsd ki a te kezedet, és a názáreti Jézus nevében járj a világban! Kemény Lajos
