Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-09-18 / 37. szám
XIV. évfolyam 37. szám. Egyes szám ára 60 fillér 1949 szeptember 18. EVIHCELIKUS ELEI AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVKTSÉG LAPJA Tükör által homályosan Én ez alkalommal a szeretet himnuszának elhanyagolt részét veszem elő és szeretném, ha erre irányítanánk keresztyén figyelmünket, mivel látásom szerint éppen ennek az elhanyagolt szakasznak roppant fontos üzenete van. amidőn a hit és tudás nqmcsak egyes töprengő emberek lelki világában, titokban kerül egymással szembe, hanem külső kultúréletünknek is egyik szinte legfontosabb ismertető jegyévé válik. Csak egyre mutatok rá. A tanév küszöbén vagyunk. Az iskolák megnyitják kapuikat a gyermekek és az ifjúság előtt. Megnyílnak az iskolák, amelyből az egyházak kiszorulóban vannak. A legújabb magyar törvények biztosítják a vallás szabadságát, tehát az iskolai vallástanítás és vallástanulás szabadságát is, de nem teszik azt kötelezővé. A vallástanítás többé nem lesz kényszer. Tulajdonképpen furcsa dotog is, ha valahol valakit Isten titkaira, Isten titkainak megismerésére, a lét végső misztériumainak meglátására, legfőbb boldogságunk, üdvösségünk elnyerésének útjára kényszeríteni akarnak valakit, de különösen, ha valaki külső emberi kényszerítésnek érz’1 Isten dicsőséges dolgaival való foglalkozást. Bizonyos az is, hogy a keresztyén szülők továbbra is vallásórákra járatják majd gyermekeiket és lesznek, akik tanulni fognak vallástant is. De éppen azoknál, akik teljesítik keresztyén kötelességüket és látogatják a vallásórákat, kikerülhetetlen, hogy lelki konfliktusok keletkezzenek náluk. Csak két problémára mutatok reá. A nem vallásórákon a gyermekek a világról, annak keletkezéséről, az életről, annak keletkezéséről egészen mást fognak tanulni, mint amit a vallásórákon elibiik tárnak. Ugyanúgy egészen mást fognak tanulni az emberről a vallásórákon, mint a természetrajz órákon. Lesznek olyanok köztünk, akik tekintély-alapon próbálják a lelki konfliktusokat megoldani. Nékiink azonban ebben is, mint mindenben, Isten kinyilatkoztatott beszéde az útmutató világosságunk, bölcseségiink és váltságunk. Ha az ellentéteket vizsgáljuk, melyek a hit és a tudás közölt keletkeznek, m'ndenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy vannak olyanok, amelyeknek a forrása tudatlanság s a biblia helytelen kezelése és ismerete. Igv látják ezt mindenekelőtt majd azok. akik a bibliát nem égből esett bálványnak tartják. vagy hogy Luther nyelvén szóljak, nem tekintik papiros-pápának, amely vak engedelmességet és vak hitet követel, hanem azt tartják, bogv lst"n igéié a bibliában is úaij ielentkezik, mint a bethtehemi Istállóban. Hogy ismét Lutherne'- ebhez a kedves hasonlatához tériek vissza. Jézus benne van az istállóban, benne van a jászolban benne van a pólyában, de egészen furcsa lenne ba valaki az istállót a jászolt, a pólyát azonosítaná Jézussá' Az ilyenek számára a világnak a hatnanos. vagy hébianos beosztása Problémát pem ietent. Az, ami természettudományos szempontból elavult ezekben a történetekben, az benne a múlandó emberi bölcsesség, a pólya, a jászol, Viszont az, ami a hitük lényegét alkotta, az az Isten Szent Leikétől va'ó kinyilatkoztatás, az ige, a kanta. Ez az ige pedig az, amit Luther így fejejezett ki a Kis Kátéban: „Hiszem, hogy Isten teremtett engem minden teremtménnyel együtt...“ Természetesen azt is tudja a hívő ember, hogy a biblia nem természet- tudományos forrásmunka s amit a biblia a világról és az emberről tanít, az nem természettudományos megállapítás, hanem hívő bizonyság- tétel. Ahogyan a zsidókhoz írt levél 11. részében olvassuk: hit állal értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett (Zsid. 11:3), tehát az, amit a természettudomány megállapít, az tulajdonképpen azzal a kortörténeti kerettel van egy síkban, amelybe rejtette el a hívők számára Isten az Ő igéjét. Az azonban, amit a világ keletkezésére nézve lényegileg hiszünk, hogy Ö tőle, Ö általa és ö reá nézve vannak mindenek (Róma 11:36), az kívül esik egyszerűen a tudománynak a vitáján. Persze a hívő ember sem húny szemet azelőtt a tény előtt, hogy a természettudományok azóta boldogulnak és azóta tárják fel a természet erőit és titkait és produkálják a technika csodálatos vívmányait, amióta Istent s az Isten-hitet teljesen kikapcsolták munkájukból. Ez azonban már nem jelent a számára különösebb problémát. Hiszen Isten nincsen a külső világban láthatóan jelen, noha őbenne élünk, mozgunk cs vagyunk. A hívő ember tudja a legjobban, hogy Isten annak nyilatkoztatja ki magát, akinek akarja. Istennel ő is csak akkor tud találkozni, ha Isten maga akarja. Ahogyan Luther magát kifejezi: „Hiszem, hogy saját értelmemmel vagy erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szent Lélek hívott engem az evangélium által..." A keresztyén hitnek Luther szerint tehát az egyik legfontosabb kiinduló pontja az, hogy nem a saját erejéből jut el és jutott el Istenhez. Hiszem, hogy nem tudnék hinni, — ez ennek a lényege, — hanem Isten az, aki a hitet adja. Ezen tű] azonban a hívő számára nem probléma Isten léte, vagy nemléte. Ha nagyon messziről és nagyon tárgyilagosan próbáljuk nézni a hitnek és a hitetlenségnek a kérdését, akkor mást nem mondhatunk, mint azt, hogy vannak emberek, akik nagyon műveletlenek és mégis hitetlenek, továbbá vannak emberek, akik nagyon műveltek és mégis hívők. De éppenúgy a műveletlenek között is lehetnek nagyon mélyhitű emberek és a müveitek között is nagyon hitetlenek. Nem a műveltség és a mű- veleílenség kérdése tehát a hit és a hitetlenség problémája, hanem Isten csodálatos kiválasztó kegyelméé. Mikor Pál apostol tudásról beszél, illetőleg az ismeretről beszél, nem a természettudományokat érti, sőt egyáltalán nem is a tudományt, hanem a keresztyén lelkiismereteí, a keresztyén gnózist, de természetesen megállapításai vonatkoznak általában véve az emberi megismerésre. Felhívom a figyelmet arra is, hogy Pá| apostol a prófétálásról is úgy beszél, mint megismerésről. Egy vonalba helyezi őket és azt mondja mind a kettőről, hogy azok rész szerint vannak bennünk. Mi az, hogy rész szerint? Luther úgy fordítja ezt a részt, hogy „Stückwerk“ a tudásunk és a prófétálásunk. Magyarul azt mondhatnánk, hogy töredékes. Vagyis, hogy nem rendelkezünk a tudás teljességével és prófétálásunk sem tökéletes. Az írás figyelmeztet bennünket arra is, hogy a prófétáiás is rész szerint van bennünk. Tehát a vallási megismerésünk se lehet teljes és tökéletes. A vallások, felekezetek, irányzatok sokfélesége ennek a bizonysága. A teljes igazság senkinek sem adatik meg ezen a téren sem. Ne gondoljuk, hogy Pál mindezt azokra vonatkoztatja, akik kívül vannak a keresziyénségen. Magamagái is belefoglalja azoknak a táborába, akik így: rész szerint ismernek. Ö maga mondja, hogy rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétáiás. Rámutat arra is az apostol, hogy tudása, megismerése, gondolkodása fejlődésen megy keresztül: „Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.“ (11. v.) S ugyanő követeli azt, hogy igyekezzenek a keresztyének eljutni a teljes férfiúságra, hogy ne maradjon gondkükodásuk gyermeki nívón. Jézus maga ugyan hangsúlyozza: „Ha nem lesztek olyanok, mint ezek a gyermekek, nem juttok be a mennyek országába“, de ezt az apostol a következőképen értelmezi: „Atyámfiái ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.“ Botor ember lenne az és balgatag, aki arra akarná rászorítani a modern mai embert, hogy úgy gondolkodjék természettudományos és biológiai szempontból, mint hogyha az első bibliai kinyilatkoztatás óta s az első hívő emberek óta az embed megismerés egy lépést sem haladt volna előre. Mi értelme lenne az éleinek, az emberiség történetének, ha nem haladna az emberiség előre, világosságról világosságra? De akármennyire is haladt az emberiség előre, akármennyire haladt előre a keresztyén ember is hívő megismerésében, soha nem szabad felednie, hogy az ő megismerése mindenféleképen és mindig rész szerint való ebben az életben. „Mert most tükör által homályosan látunk ... most rész szerint van bennem az ismeret.“ Ez az ige figyelmeztet mindenkit, hívőt és hitetlent egyaránt arra, hogy legyen alázatos. Az igazi tudást mindig az alázat jellemzi s az igazi hitet is. És ha a nagyképűség álarcát leveszik magukról az emberek, több lesz a megértés, nagyobb lesz egymás megbecsülése, igazibb lesz az ember és ember közötti békesség és valósággá lehet sok minden abból is, amit a szerétéiről az ige tanít. Mindazt, amit elmondottam, a szeretet himnuszára, illetőleg a szeretet himnuszának néhány elhanyagolt versére támaszkodik. Nem véletlen bizonyara, hogy pont erről a kérdésről az apostol a szeretet himnuszán szól. Mert bizonyos az, hogy a hitnek és a tud :s- nak a kérdésében is a legfontosabb a szeretet. Ahol ez megvan, ott a hitnek és a tudásnak az emberei, mint Istennek tükör által homályosan látó gyermekei békén megférnek egymás me lett és kéz a kézben munkálkodnak. Az iskolai vailástanítás nem kötelező többé. Sokak számára ez meglepetés. Számítottak arra, hogy továbbra is olyan vallásszabadságot fogunk „élvezni“, amely azok számára is kötelezővé teszi a vallásos nevelést, akik nem akarnak keresztyének lenni. Sokak számára ez az izgatás atkaima. Beszélnek arról, hogy az egyház minden nevelő hatását és lehetőségét „elveszik“ tőlünk. Pedig ma is mindenkit találhatunk vallástanra, aki akarja azt tanulni. A keresztyén szülők hűségére, akaratára és hitére bízoitan, de a keresztyén szülők szabadságában álló módon kezeink közé kerülnek a gyermekek az iskolában is. A vallástanítást kérő kis cédulák valamiképpen döntöttek. A szabad egyház légkörében döntöttek, s nekünk bátran kell járnunk a szabad egyház útján. És hittel kell járnunk. Ha komolyan vesszük azt, hogy az egyház a hivők közössége (s nem más fajta alapon szerveződött közösség), akkor boldogan keli járnunk a szabad egyház útját. KI fog válni, hogy kik ezek a hívők, s ki fog alakulni ezek gyülekezeti élete. Ismét mások számára az új vallástanítási törvény az ijedelem oka volt. Latolgatták, hogy érdekük-e, hogy gyermekük tanulja-e a vallástant? Mondják, hogy még presbiter is gondolkozott ilyeneken. Meggyőződésünk szerint a törvény jogot adott a szülők kezébe, s a joggal élni lehet. Sőt, a joggal élni kell. A vallástanítás jogával élni pedig minden hívő számára természetes. Nehézségeink lesznek. Technikailag nehezebb lesz papi erőkkel ellátni az iskolai vallásoktatást. De vannak gyülekezeti munkásaink is. És van gyermekbiblia-kör. És van keresztyén család! Az egyház el fogja végezni a dolgát minden ereje és képessége szerint. És Isten meg fogja áldani a szabad vallásoktatást, ha a szülők is megtették a magukét, megteszik a magukét, s ha a szüiök tudnak imádkozni. És főkép, ha a szőlős tudnak keresztyén családokat alkotni. És tisztelnünk kell azok lelkiismereti szabadságát, akik most nem íratták be a gyermeküket a vallásoktatásra, Ezek persze továbbra is a missziónk hatáskörében vannak. D. A szeretet soha el nem fogy: i de legyenek bár jövendőmondá- i sok, eltöröltetnek vagy akár \ nyelvek, megszűnnek, vagy akár i ismeret, eltöröltetik. i Mert rész szerint van bennünk i az ismeret, rész szerint a profé- z tálás De mikor eijő a teljesség, á a rész szerint valóeltöröltelik. l Mikor gyermek valék, úgy szól- a tam, mint gyermek, úgy gondol- á kodtam, mint gyermek, úgy ér- i tettem, mint gyermek: Minek- k utána pedig férfivé lettem, el- i hagytam a gyermekhez illő dől- á gokat. á Mert most tűrök által, homá- A lyosan látunk, akkor pedig szín- A ről színre. Most rész szerint van 4 bennem az ismeret. A Elvittem n fiúmat iskolába Sok tízezer ember mondogatja magában mostanában ezt a mondatot. Mély és kedves gondolatok közölt mondogatja. Már az egész nyár tele volt készülődéssel. A fiam szeme csillogott, mikor az iskolára gondolt. Kellett neki róla mesélni. Nem meséltem neki eleget róla. Mert semmire sincs időnk, ami igazán lényeges. Üt nagyon érdekelte, s tudom, milyen fontos volt a számára, tudom, hogy döntő az egész életére, amit most tanítani fognak neki, tudtam, hogy minden új lesz neki, s most lesz számára komollyá az élet. Dolga lesz neki is, mindennapos feladata, s gondolkodni kezd, mindazon, amit tanul, amit hall. Az iskolából még futva jön haza. Minden tetszik neki, de rohan a játékához. Az iskolatáska olyan nagy öröm volt, mégis azonnal oda csapja a rollerért. A játék és a' munka keverednek a szívében. Az élet egészében bontakozik ki számára. Játék és munka a mi életünk is. Tudunk-e még igazán játszani és dolgozni? Megtanul-e az ember igazán, örömmé/, tisztán, becsületesen játszani és dolgozni valaha is? Az iskola a közösségépítés útjára lépett. A mi időnkben még ilyenről nem is beszéltek. Az iskola „alma mater“ volt, de inkább csak az igazgató úr beszédében. Ä tanárok „barátaink“ voltak, de inkább csak évelején a bemutatkozásnál. A fiúk mind „iskolatársak“ voltak, de inkább csak egy-két barátunk volt, a többiekkel sohasem szövődött életre- szóló kapcsolat. Ezt az érettségi találkozókon éreztük, amikor nem volt egymással mit beszélni, s kiderült, hogy ötévenkint látjuk egymást. Valami olyan iskolára van szükség, amelyben testvérekké lesznek a gyermekek, s amelyben átvesznek egy olyan életcélt, ami egész életen lendíti és összekapcsolja őket... Sikerül-e mai iskolának élcirelen- dítő célt adni a gyermekeinknek, sikerül-e a mai iskolának összekovácsolni Őket egy néppé? Most azon kell lennünk, hogy ez sikerüljön. A keresztyéneknek ma nagy kísértésük az, hogy azt higg- jék, hogy nem az övék többé az iskola. Mintha ott minden olyan történnék, ami nem az övék. Édesapák, az iskolában minden a miénk. Mert miénk a gyermek az iskolában. Egy új országépítés lázában élűnk, s ez az új ország a gyermekeinknek épül. Nézem a gyermekeket és nem félek az iskolától. Vallástant is fog tanulni. Es nem fog neki semmi sem hiányozni, ha ... — nem fog neki hiányozni az otthon. Ha meg lesz az otthoyu, ha ott leszek én is mellette, s ha nem fogjuk kétfelé húzni az élete szekerét. Két felé. Egyik felé az iskola, másik felé én. Az a mi dolgunk, hogy mindnyájan dolgozzunk, imádkozzunk és áldozzunk azért, hogy ezt a szekeret egyfeté húzzuk. A gyermekünk boldogulása felé. A jövő magyar nemzedékek boldogulása felé. Az a dolgunk, hogy só tegyünk abban a kenyérben, amit most dagasztanak a Földünkön. Es kovásza legyünk. Az a mi felelősségünk, hogy igaz életünkkel és igaz beszédünkkel megszenteljük a mai nemzedéket. És a holnapit is. Dr. Vető Lajos. Dezséry László.
