Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-09-18 / 37. szám
2 Evangélikus Hét Walter Liiihy magyarországi tapasztalatairól Walther Lüthy, aki tavasszal Thurneysen báseli lelkész - és teológiai professzor társaságában látogatást tett Magyarországon, egyik svájci lapban részletes beszámolót tett közzé. Beszámolójából az Evangéliumi sajtószolgálat zürichi közlése alapján a következőket közöljük: „Az az egyetlen, hatalmas és meglepő dolog, amiről bizonyságot tehetünk, hogy a magyarországi református egyházban igazi bünbánat- tal találkoztunk. Van sok hamis bün- bánat is. Hasonló körülmények között bárhol így' lenne. Nagyon sok a fáraóféie bűnbánat. Félelemből, szorult helyzetből, az atmoszféra hatása alatt keletkezett bünbánat. Van megkeményedett szív, me yet se Isten jósága, se az ő szigora nem vezet bünbánatra. De találkoztunk az igazi bűnbánattal is. A nép egészét tekintve, ezek távolról sem jelentik a többséget. Egyebütt sincs ez másként. Akik igazán készek a bünbánatra, azok mindenütt kisebbéget jelentenek és magánosán állnak a nép között. De van ott egy sereg férfi és nő, akik készek Isten igazi ítéletét elismerni és meghajolni alatta. Ez az igazi bűnbánat a következőkben mutatkozik: Egy keresztyén nevelő, aki eddig egyházi iskolában működött, most a következőt mondta: „Megérdemeltük azt, ami történt. Iskolák egyházává váltunk. Iskoláink mindinkább hadászati állások voltak, melyek a katolikusok hasonló intézményeivel néztek farkasszemet, hadállások voltak, melyeket versengve igyekeztünk megtartani, ahelyett hogy az élő hit virágzó veteményes kertjévé tettük volna őket. Tanítványaink közül csak 20%-ot érintett meg komolyan az Ige, és külsőleg mégis azt igényeltük, hogy keresztyén iskolának tartsanak bennünket. Kemény dolog esett meg velünk, de meg ke’lett történnie“. — Úgy látjuk, hogy ez igazi bűnbánat. — És itt áll egy parasztember példája, aki beismert, bogy a gazdag és önálló parasztok között (egy ilyen réteg is volt a parasztságban) a föld vált az egyetlenné és ’a mindenné. A föld a magyar ember számára mennyországgá és bálvánnyá vált, Ezt emberileg meg is érti akárki, ha egyszer az Alföld végtelen termőföldjeit látta. A módos gazdának a háza volt bálványa. Néhány gondolkodó és a dolgok mélyére tekintő embernek már régóta nagy gondot okozott a módos parasztság gyer- mektelcnsége. „A földért feláldoztuk utódainkat. Gycrmekáldozatot vittünk számára. Kellett, hogy jöjjön valami“! És egy felelős egyházi vezető, arra a kérdésünkre, hogy vájjon nem nyomja-e súlyos gond az egyház magyarországi jövője miatt, olyan választ kaptunk, amely egészen elnémított: Azon csodálkozott, hogy egyáltalán van még egyház Magyarországon. öt évvel ezelőtt még nem is merte volna hinni. 1944-ben, mikor a temploma előtti nagy téren meglátta az első agyonvert zsidók mezítelen holttestét, odahívta az ablakhoz feleségét és gyermekeit és így szólt hozzájuk: Ne csodálkozzék senki ^ se azon, ha egyszer a mi holttetemeink is így fekszenek majd kint, semmi más nem fog történni akkor, csupán Isten igazságos ítélete megy végbe. Hogy mi lesz az egyházzal Magyarországon a jövőben, azt nem tudja, csak azon az irgalmasságon ■csodálkozik, amely megengedi az életet az egyház számára Magyarországon és nem tehet mást, minthogy az egyház Urának n,apról-napra hálát ad ezért. Úgy tetszik előttünk, ilyesmiben jut kifejezésre az igazi bűnbánat. A sok ösztönös aggodalmaskodás és a sok semmit belátni nem akaró dae mellett a hűnbánat megtapasztalható jelensége állapítható meg a hívők soraiban. Erről Isten iránti hálával tehetünk bizonyságot Isten dicsőségére. Hogy és mint alakulnának a dolgok náluk hasonló körülmények között? Az egyház Ura legyen kegyelmes hozzánk. Az eddig elmondottak korlátozásaképpen azt is meg kell említeni, hogy az Isten ítélete alatt való ezen meghajlás a református egyház és nem a katolikus egyház jellegzetes vonása. Az az egyház, amely már az utolsó Ítélet előtt boldoggá és szentté nyilvánít, amelynek a feje csalhatatlanságot igényel magának a tanítás dolgában, bizony nehezen tudja elképzelni, hogy Isten ítélete joggal éri az egyházat is. Ez a bűnbánat nem terméketlen bánkódás afelett, amit jóvá tenni már úgy sem lehet. A halált szerző búsongás mellett ott van az Isten szerint való szomorúság, amely az életre visz. A fásultak, a csak a múlton siránkozók, a csak keseregni tudók, a csak negatívumokban élők mellett mindenütt találtunk olyan hittestvéreket, akik készek arra, hogy Isten szőlőskertjében dolgozzanak és serényen élnek az idővel, ta'álkoz- tunk olyan férfiakkal és nőkkel, akik az újonnanszületés útján eljutottak az Isten fiának szabadságára. Ezek az emberek, amint később róluk másoktól megtudhattuk, rendszerint olyan emberek voltak, akiknek sok nehézséget ke'lett elszenvedniük é!s minden okuk meg lehetne a panaszra, vagy a vádaskodásra. Ebbe lehetséges, hogy bele játszik a magyarok sírva vigadó természete. De még ezt a természeti adottságot tekintetbe véve is úgy hisszük, hogy Isten vigasztaló és szabaddá tevő kegyelmének munkáját valósággal láttuk, Istennek ekéje láthatóan szántja a magyar földet. Töri az ugart és a barázdák felett ha lod a Szentlélek zúgsát. Ez a magyarázata, hogy oda- érkezésünk első óráiban és azután állandóan beszéltek előttünk az ébredésről, amely általánosan észle'- hető, és felettébb csodálkoztak rajta, hogy mi külföldiek erről semmit nem hallottunk. Sőt azt is mondják, hogy a reformáció a XVI. században megszakadt és ami most a magyar református egyházban végbe megy, új reformátori lendület és inekiira- modás. Ezek érthető túlzások, amelyek a közvetlen részvétel benyomása alatt keletkezhettek. Sok meghason- lás, ellentét és kizárólagosság, sok pünkösdi önkény is van mindebben. De lehet ezi másképpen, mikor Isten áldásai útra kelnek valahol? Az igazságot nem úgy találjuk meg, hogy együtt ülünk és kölcsönösen kompromisszumokat teszünk! Nem! Az igazság megtalálásáért har. cokat kell vívni, szélsőségek, feszültségek, ellentétek között. Nem volt ez máskép az apostoli és az apostolok után következő korban sem és nem volt máskép a reformáció idejében. És mindig a magánosok, a minden oldalról támadottak, a meg nem értettek maroknyi csapata az, amelyiknek vállalnia kell a keskeny út ellen irányuló támadásokat. Eme kicsiny csapat, amely nem kényelmes maradiak arany középútján, hanem a keskeny út kellősközcpén halad, ez a kicsiny sereg nem hiányzik a mai magyarországi egyházból. Walter Lüthy. Ak „Svantyétikus £Ut' fiUi/es elofizetíU is fáiáztot Uatyálc tnep a fyazdafy hantáit! Külföldi egyházi hírek Kóma. Az olasz protestánsok Gábriel Pepe szerkesztésében „A laikus pro- testálás füzetei“ címen sorozatot indítottak. Az első szám kifejti, hogy a protestniizmus az egyetemes papság elvi alapján áll, és ezért az időszerű kérdések gondját nem lehet kizárólagosan a teológusokra bízni. „Fel akarjuk szabadítani — írják — az olasz nép lelkiismeretét a klérus hatása alól, azáltal, hogy a Vatikán politikai gyakorlatát is alávetjük a kritikának. A protestáns egyházak tagjai között is vannak antidemokratikus és antiszociális elemek, de nagy többségük Olaszországban szociális és demokratikus beállítottságú.. Viszont a Vatikán a katolikusokat ki akarja zárni a baloldali mozgalmakban való legcsekélyebb mértékű részvételből is“. M. Giovanni Valdens teológus az evangéliumi egyházak feladatát így fogalmazza meg: „Minden körülmények között hirdetnünk kell a Krisztus evangéliumát, nemcsak az egyház keretein belül, hanem azon kívül is. E szolgálat közben, bátran kell hivatkoznunk az olasz alkotmány 19. pontjára, amely megengedi a magán- és a nyilvános jellegű vallásos propagandát és nem korlátozza ezt a jogot kifejezetten csak a többségben lévő római egyház tevékenységére.“ Varsó. A Rude Pravo varsói jelentése szerint Staro-Gardzinban Lorenz Ádám plébános beszédet tartott és a következőket mondotta: „A lengyel állam a lebombázott templomok újjáépítése mellett tevékenyen közreműködik a vallásos kultusz feltételeinek megteremtésében. A Vatikán megté- vedt, amikor az állammal való megértés keresése helyett Lengyelország ellenségeinek malmára hajtja a vizet. A lengyel kormány nyilatkozata és a vallás és. lelkiismereti szabadságról szóló új rendelete megteremtette azt az új alapot, amelyen tisztázni lehet az egyház cs az állam közötti viszonyt. A mi nemzetünknek ma különösképpen szüksége van az egységre és szerelném, ha minden pap az egész nemzettel együtt dolgozna a népi demokratikus Lengyelország felépítésén.“ A Tribuna Lugu cikket közöl arról, hogy von Bergen, Németország vatikáni követe, 1939 február 16-án már közölte a Vatikánnal Hitler Lengyelország ellenes terveit. A Vatikán pedig lengyelországi nunciusa által többször kísérletet tett arra, hogy Hitler követeléseivel szemben engedményekre bírja a lengyel kormány. A Vatikán jelenlegi magatartása azt bizonyítja, hogy az akkori Berlin-Vatikán tengelyt most Was- hington-Vatiikán tengelyre vá/ltották át. Franciaország. A protestáns egyházak igen eleven nyári táborozásokat rendeztek. Így Balbojineben, ahol tudvalevőleg lepra-kórház van, nagyszabású misz- sziói konferencia volt. Chailempin- ben énekhetet rendeztek, Belfordban pedig evangélizációval egybekötött színielöadásokat tartottak, nagy tői megek előtt. Loriolban ökomenikus konferencia volt, Terrenoireben pedig ai szociális kérdések iránt érdek* lődő protestánsok gyűlték össze konferenciára. Vietnam. A Vietnam önállóságáért folyó harcban jelentős feladatot tölt be a kétmilliós kereszténység is, melynek zöme résztvesz a franciák és Bao- Dau császár ellen irányított felszabadító mozgalomban. A harcok változatlanul teljes hevességgel folynak, naponta átlag 15 francia esik el. Az Evangélikus Élet megjelenik minden pénteken! Révész püspök Kálvin szavaival Lúcsuzotft Révész Imre tiszántúli református püspök a kerületi közgyűléstől megindító szavakkal búcsúzott. Búcsújában megállapítja, hogy püspöki szolgálatát elejétől végig súlyos és egyre súlyosabb körülmények árnyékolták be a második világháború előjeleiben, majd tombolásában, egy régi világ összeomlásának és egy új világ születésének problémáiban. Arra ugyan nem érez semmi indíttatást lelkiismeretében, hogy az uíolsó és legnehezebb négy és fél sorsdöntő év alatti magatartását egészbenvéve helytelennek, irány ttévesztettnek lássa, sőt, Isten színe előtt ma is állítani meri, hogy lényegileg más magatartást senki más nem tudott volna az ő helyén tanúsítani. De azt őszintén fájlalja -—- úgymond —, hogy a részletekben gyarlóságai és időnként teljes gyámoltalansága miatt tévedéseket és hibákat követelt el. Mindazoktól, akikkel együtt szolgált és dolgozott és mindazoktól, akiket valaha is bármily akaratlanul, de mégis megbántott, Krisztusra vezérlő mesterének, Kálvin Jánosnak halálos ágyán elrebegett búcsúszavait magáévá téve, így köszön el és kér bocsánatot: — Énnekem sok gyarlóságom volt. Mindaz, amit tettem, semmit sem ér. Ismétlem: semmit sem ér. Nyomorult terenitmény vagyok, De azt elmondhatom, hogy « szándékom jó volt, a vétkeimben sohasem gyönyörködtem, és hogy az Isten félel- ménék gyökere megvolt a szívemben. Igen, azt elmondhatjátok rólam, hogy a szándékom jó volt. Barátaihoz írt „Búcsúzó““-jában pedig egyebek között megkéri testvéreit arra, hogy higyjenek el neki három dolgot. Idézzük, amint ő maga írja: 1. Az egyházi közszolgálattól visz- szavonulásom egyedül és kizárólag saját szabad önelhatározásomból történik. Oka a megrokkant egészség, az aktív lelkészi szolgálatra teljesen elégtelenné vált, kimerült idegrendszer s többféle alkati betegség. 2. Üj állást vagy javadalmazást, sem titkon, sem nyilván nem kértem és nem kaptam. Egyedül és kizárólagos megélhetési forrásom az egyetemi tanároknak a teljes szolgálati idejük után járó állami nyugellát- mány lesz. Boldog vagyok, hogy miután harmincnyolc éven át többé- kevésbbé mindig magasabb volt a javadalmazásom annál, amivel magyar református lellkésztestvéreink, főként a velem egyívásűak nagy átlaga ez emberöltő alatt részesülhetett: most végre egyazon adagolású kenyéren élheteik velük. Többet soha nem is érdemeltem; ha mégis többet kaptam, azért igyekeztem egészségem rovására keményen, megdolgozni, tisztességgel fenntartottam belőle családomat, felneveltem és nagyon szerény módon szárnyára bocsátottam három gyermekemet; de tőkegyűjtésre, vagyonszerzésre — hála Istennek! — sohasem futotta, igen egyszerű és visszavonult életmódomban sem. 3. Higyjék el nékem — „igazságot szólok Krisztusban, nem ' hazndok, lelkiismcrctem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által“. (Róni. 9:1.) — Sem önmagunknak, sem egyházunknak, sem magyar népünknek nem használnak mindazok, akik nekünk és államunk mostani átalakulásában még mindig attól eltérő. vagy épp azzal ellenkező szemléletben élnek, amit az 1948 április 30-i zsinati tanácsi deklaráció igyekezett megjelölni az Ige vonalaként. Könyörögve kérek mindenkit, akiket illet, értsék meg végre a Szentiéleknek engedve, hogy Isten Igéje szerint „ideje vagyon a szakgatásnak és ideje á megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak“ (Prédikátor 3:7.) — de a gyümölcstermésnek, a sok, a mindig több gyümölcs termésének (János 15:1.) Jézus tanítványai számára műidig jelen van az ideje, és a merőben negatív, passzív és meddő életmagatartás őket soha és semmi körülmények között nem jellemezheti. Jézus tanítványainak, bármiféle 1 Üzösségét persze még sokkal kevésl óé. Mién kelleti...? Az ige mondja, s mi, akik keresztyének szeretnénk lenni, tudjuk, hogy krisztusnak ártatlanul KELLETT szenvednie, áldozatot kellett hoznia ÉRETTÜNK, a mi bűneinknek eltörlése végett... „így van megírva és így kellett szenvednie a Krisztusnak és feltámadni a halálból harmadnapon.“ (Luk. 24:46.) Hitetlen emberben azonban állandóan, ott ég a kérdés; MIÉRT9 Miért van erre szükség? Mi hasznom van nekem egy ártatlan ember szenvedéséből? Ha Isten minden áron meg akar szabadítani a bűntől, miért nem talál erre egy sokkal megnyugtatóbb megoldást? Krisztus igazságtalan szenvedése és halála nélkül nem szabadíthatna meg? Hát nem! Egyszerűen azért nem, mert törvények vannak. Isteni, örök, változhatatlan, tökéletes törvények. Megtapasztalhatjuk őket látható és láthatatlan világunkban egyaránt és — minden nap. Például, aki nem vesz lélekzetet — megfullad. Vagy, ahol nincs világosság, ott feltétlenül sötétség van. Minden elejtett tárgy csakis lefelé esik. Minden egyes esetben. Csak a szabályról mondják, hogy a kivétel erősíti. Isteni törvény alól kivétel nincs, mégha magáról Isten Fiáról van is szó ... Törvény az is — és ezt különösen ipari munkástestvéreink tudják igazolni —, hogy ha valaki valamit készít, de azt elrontja, sokszor nehezebb újra egyenesbe hozni, mint az egészet újból kezdeni. De a hiba helyrehozatala mindenképen külön erőt, időt, pénzt jelent. Rá KELL fizetni. Törvény. Égy gépkocsi a jó útról lecsúszik, bele a feneketlen sárba. A gépkocsi én vagyok. A jó út az, amit Isten tanácsolt nekem, melyben teremtésem után jártam, s melyről Isten ellen lázadva letértem. Tékozló fiú vagyok. A gépkocsi saját motorja erejéből a bűn mély sarából kikeveredni képtelen. KÜLÖN Efíö-re van szüksége. Mégpedig KÜLSŐRE és ÁRTATLANRA, olyanra, amely nem jutott bele és nincs ugyanabban a sárban, mint én. Valakinek, egy másik motornak SZENVEDNIE kell, ÁLDOZATOT kell hozni azért, hogy engem a sárból kihúzzon, megszabadítson. Ez a szabadítás örök, változhatatlan törvénye. Másképen nem lehet. Jézusnak sem. „Áron vétettetek meg.“ (1. Kor. 6, 10.) Ha még ki sem moccantál bűneid marasztaló sarából, annak több oka lehet. De miért nem hiszed, hogy Krisztus külön erejéből neked is jut, és az ő érdeméből visszakerülhetsz az elvesztett jó lítra?! Dávid János ilanzmann (Karoly esperes beiktatása A soproni felső egyházmegye eddigi esperese Zicrmann Lajos volt, aki soproni lelkészi állásából való nyugdíjba menetelével egyidő- ben esperesi tisztségéről is lemondott. Utódául az egyházmegye gyülekezetei a másik soproni lelkészt, H a n z m a n n Károlyt választották. It a II z ni a n II Károly különösen sokat tevékenykedett a dunántúli egyházkerület és annak kisebb egységei anyagi ügyeiben. Egyházi gazdasági szakértelmét a mostani időkben különös áldással állíthatja egyházunk szolgálatába. Beiktatását Turéczy Zoltán püspök végezte a soproni templomban. GYERMEKIM ADSÁGOS KÖNYV ŰJ ÁRA. A Luther Társaság kiadásában megjelent „Kezedre bízom lelke- inet“ című gyermek-imádságoskönyv, az eredeti erős vászonkötésben, az eddigi 14.— forint helyett 10.— forintért kapható. Többek kérésére ezentúl kartonkötésben is forgalomba kerül 7.— forintért. Kapható a Luther Társaság könyv- kereskedésében (Budapest, VIII., Ül- lői-út 24.), valamint a többi evangélikus könyvkereskedésben. Az Evangélikus Élet szerkesztősége a lapot minden kedden délelőtt 11 órakor zárja!
