Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-08-28 / 34. szám
XIV. évfolyam 34. szám. Egyes szám ára 60 W 1949 augusztus 28. AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA Az új Uenyér Mindenkori zsoltár Hasztalan döngetjük csúf kis mellünk, /Te ezt fenn — mosolyra sem érdemesíted, Uram! Ha hisszük, ha nem: Te vagy a Szándék, s a Teljesség is, Istenem: viharkárodtól rezgünk — torz levélkék — mindannyian . . . ítél étid váltó zhat atlanok: „Ez az Éj rabja — ez a Nap Bolondja“, — hallom hatalmas Ajkad harangszavát, — akkor is, ha nem ember mód — mondja . . . Azt is megértem: (naggon-tudom, hidd el!) mit sem kereshetek szent Hegyeden ... Kormos homlokom hiába verseng, — Fényeiddel. . . Még \az is Bűn bennem, amit sohse láttam Kozmikus Röntgen: két csodás Szemed S: „Itt féreg rág!“1 — mutatja bátran. Jaj, pedig be vágyom (semmi egyébre nem úgy!) hogy egyszer kedvedre-valók legyenek Szájam tétova mondásai, — s hogy mohó fogam ne azt egye meg, mit magam kacska keze sütött. . . Tisztíts meg engem, Uram, izsóppal, — ne engedd, hogy hasztalan nyögjek ezer vétkemtől-bomoltan! : ártatlan' Véred hulló gyöngye mosson Adómmá — szép Gyermekeddé! .. amilyen az Édenben voltam . . . Ó, tedd meg, Uram! Csak Te teheted: Te vagy a Kegyelem — s a Szeretet... Dér Endre Lutheránus hírek a világból A magyar fogyasztókat néhány liét óta gyönyörű friss fehér kenyérrel örvendeztették meg. A második világháború kitörése óta ilyen kitűnő kenyeret nem ettünk és bátran elmondhatjuk, hogy ma Európában mi fogyasztjuk a legjobb kenyeret. Hosszú út vezetett el ehhez a jó kenyérhez. Szorgos munka, önfeláldozó örömteli áldozatkészség teremtették meg a jó magyar kenyér fogyasztását. Emlékezzünk csak azokra az időkre, amikor a háború fúriája kitakarodott Magyarországból, a szántóföldeken a földmíves magyarok a saját nyakukba akasztották az igát és úgy szántottak, vetettek. Nem volt se mezőgazdasági gép, se szerszám. a háború mindent elpusztított és csak inflációs fillérekért dolgoztak a magyar munkások csak azért, hogy a mezőgazdának jó szerszám jusson a kezébe. Most a fehér kenyér megteremtését követte a kenyérjegy megszüntetése és a lisztfejadag felemelése. Ez nem egyszerű folyamat. Átérezzük azt, hogy milyen áldozat, milyen nehézség közepette, milyen fáradtságot nem ismerő harcot kellett a magyar munkásoknak megvívniok, hogy' ilyen nagy eredményeket tudtunk felmutatni. Ha meggondoljuk, hogy más országokban állandóan nő a munkanélküliség és ugyanakkor a nyomor, mi pedig jegyFeszültség Franco és a Vatikán között? A Svájci Református Sajtószolgálat írja: „Bármily hihetetlenül hangzik, a nagyon katolikus spanyol állam és a római egyház között komoly feszültség támadt. A Vatikán elégedetlen Francóval, aki az utóbbi időben két esetben nem hajtotta végre a spanyol bíboros hercegprímás, Pedro Segura y Saenz protestánsüldöző rendelkezéseit. A bíboros most pásztorlevelet adott ki és ebben elmondja, hogy a kormány intézkedése folytán a napi sajtó nem közölte az egyház felhívását „a protestáns propaganda által okozott veszély elhárítása érdekében“. Másik hasonló eset is előfordult. „Legközelebb — mondja a bíboros pásztor- levele — kénytelenek leszünk a vétkes állami tisztviselőkkel szemben az egyházi rendtartásban megszabott szigorú szankciókat alkalmazni. Lehetetlen ugyanis, hogy a katolikus spanyol államban a kormány olyan intézkedéseket tegyen, amelyekét a Szentszék kárhoztat. A Svájci Református Sajtószolgálat végül megállapítja, hogy „Segnra kor csak hálával gondolhatunk mindazokra, akik lehetővé tették számunkra azt, hogy tudásunkkal és harcos munkás kiállásunkkal úgy tudtuk megmívelni a földjeinket és állítottuk helyre malmainkat, hogy íme itt vannak a kézzel fogható eredmények, amelynek mindenki örül és mindenki kénytelen elismerni a magyar nép nagy dolgozó akaraterejét. A fehér kenyér az Isteni gondviselés olyan ajándéka, amelyet minden magyar evangélikus csak köszönettel és buzgó imával fogadhat el. Nem lennénk igazságosak, ha nem ismernénk el, hogy Isten segítségével miiven óriási munka tette lehetővé számunkra a fehér kenyeret. Csak néhány szóval mutatunk rá arra a nagy fejlődésre, amely például csak a gépesítés terén mutatkozik. A sok ezer traktor és mezőgazdasági gépállomás lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy ízletes, jó kenyeret kapjunk. Ma a boltban mindenki annyi kenyeret vásárolhat, amennyit akar, fehéret, félbarnát, barnát, zsemlyét, kiflit és sok tízfajta péksüteményt éppen olyant, amilyenre éppen gusztusunk van. Hálával és köszönettel fordulunk a magyar dolgozókhoz, akik lehetővé tették az új jó magyar kenyeret és meghajtjuk zászlónkat mindazok előtt, akik a munkát szervezték, lehetővé tették és bíboros pásztorlevelei következtében többször lerombolta a feltüzelt tömeg a protestáns kápolnákat; most azonban a spanyol kormány nyilván az amerikaiakkal és az angolokkal való tárgyalásai kedvéért akadályozta meg a szevillai bíboros pásztorleveleinek közlését.“ De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és oda menvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. Az pedig felelvén, monda: Nem megyek: de azután meggondolván magát elméne. A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram. De nem méné el. E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom nektek: A vámszedők és parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. IGEN ÉS NEM A két fiú példázata keresztvén- ségiink ítélete. Általában jó volna egyszersmindenkorra tudomást vennünk, hogy Isten a Biblia lapjain mindig Velünk perel. Velünk, akik magunkat keresztyéneknek és hívőknek mondjuk. Isten a saját népét inti, ítéli, dorgálja és vigasztalja. Nagyot téved az, aki szeretne odasettenkedni a perelő Isten oldalára s az ö köntöse mögé bújva öltögetni nyelvét az úgynevezett hitetlenekre. Isten mindig velünk szemben áll s igéje hozzánk szól: te vagy az az ember, rólad van szó! A két fiú magatartásában szem- benáll egymással a szó és a tett. Az egyik azt mondta: Igen Atyám, — s azután nem ment el a szőlőbe dolgozni, hanem napra feküdt és a hasát süttette. A másik dacosan ellentmondott: Nem! S azután — ki tudná megmondani miért? — egyszer csak felkelt és elindult a szőlőbe. Meggondolta magát olvassuk. Ez a megtérés. Es a megtérés mindig lett. A tékozló fiú is meggondolta magát és — hazament. Keresztyénségünk veszedelmesen hasonlít a másik fiú magatartásához. Szavaink vannak, szép, kegyes szavaink, de hol maradnak a tettek? Pedig nem az megy be a mennyek országába, aki azt mondja Uram, Uram, hanem aki cstt- lekszi a Mennyei Atya akaratát! Kevesebb beszédet, több cselekedetet. Ezt üzeni a két fiú példázata. Az első fiú nemet mondott. Nincsen szó róla, hogy később is igent mondott volna. De igent tett; elment és megcselekedte az Atya akaratát. Hát lehet Istennek nemet mondani és mégis engedelmeskedni? Ügy látszik — lehet. Nemcsak a példázat szerint, hanem a valóságban is akadnak ilyen gyermekei Istennek, akik tagadják, hogy az övé volnánk s mégis, olyan sokszor megszégyenítik életükkel, cselekedeteikkel azokat, akik tele szájjal vallják magukat Isten gyermekeinek. A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában! „A páriák, akiket a farizeusok és írástudók társadalma annyira megvetett, a kitaszítottak és osztályonkívüliek. Öli, akik elkeseredve és elcsüggedve nemet mondottak, de azután, mert találkoztak a szelíd és áldott Mesterrel, mégis elindultak az úton, hazafelé. Talán jobb volna, ha kevesebbet és óvatosabban mondanánk Igent és inkább tetteink hirdetnék szónál hangosabban, hogy csakugyan gyermekei vagyunk az Atyának. Mert — s ezt ne feledjük — mindnyájan gyermekei vagyunk. Az igenlők is és a tagadók is. ö mindnyájunkra vár és mindnyájunkra számít. Hiszen nála olyan sok hajlék van. Groó Gyula Bethel (Bielefeld) Az Evangelische Welt hírül adja, hogy a Bibliatársaságok Világszövetségének legutóbbi közgyűlésén bejelentették: három különböző helyen „atombomba-biztos“ fedezékekben elhelyeztek néhány Bibliát. Így akarják biztosítani egy harmadik világháború eshetőségeire a Biblia szövegének megmaradását. Az evangéliumi lap azt a kérdést veti fel, hogy „vájjon egy olyan emberiség maradéka, amely lázadó kézzel az atombombához merészelne nyúlni, az általa rombadöntött világ közepette kinyujthatná-e még ugyanezt a kezet a Biblia után?“ Zürich Dr. Albert Schweitzer, a hírneves teológus, orgonaművész és orvos európai és amerikai kőrútjának befejezése után visszaindult az afrikai Lambarénébe, ahol tudvalevőleg az általa fenntartott lepra-telepet vezeti. Schweitzer most 76 éves. A lepratelep költségeit úgy teremti elő, hogy időnként körútra indul és teológiai előadásokat, valamint orgonahangversenyeket tart. Legutóbb Co- lorádóban Goethéről tartott előadást, majd Csikágóban tiszteletbeli doktorrá avatták. Leipzig 1950 július 26—29 napjain lesz a nemzetközi Bach ünnep, amikor a nagy zeneszerző halálának 200-ik évfordulóját ünneplik. Az előkészületek máris megindultak a Nemzetközi Bach-Jársaság vezetése mellett. Bach szarkofágját a leipzigi Johanniskirche kriptájából átvitték a Thomaskirchebe, de valószínűleg ez sem a végleges nyugvóhely Berlin Az egyházi főiskola gondnoka jelentést adott ki a keleti zóna teológiai utánpótlásának kérdéséről. A szovjet zónában hat teológiai fakultás működik hatszáz növendékkel. Ez a szám nem tudja kielégíteni a szükségletet. A vallástanítást nagyrészt laikus katechéták végzik, akiknek száma mintegy 17.000. Egy— hároméves tanfolyamokon képezik ki őket az iskolai vallásoktatás elvégzésére. Berlinben legközelebb „Egyházi színésziskolát“ nyitnak meg. A Glaube und Heimat című lap szerint „az egyházi színjátszók cél ja az, hogy művészetüket egészen az egyház és az igehirdetés szolgálatába állítsák. Az iskolában elsősorban beszédtechnikát és a hivatásos színészek számára nélkülözhetetlen egyéb ismereteket fogják elsajátítani. Ugyanakkor azonban bibliaismeretet, egyháztörténetet is fognak tanulni. A kétéves tanterv középpontjában az ó- és új- szövetségi bevezetés áll. A hallgatóknak részt kell venniök gyülekezetük életében is, hogy szorosabb kapcsolat létesüljön köztük és az egyház között.“ Az iskola felállításával kapcsolatban az egyházi sajtóban vita indult meg az egyház és a művészet viszonyáról. Münchenben egy Brila Stegmann nevű táncművésznő Bach és Brahms zenéjére vallásos táncokat komponált és mutatott be annak a bizonyítására, hogy „az ellaposodott, elracionalizált és az élvezetvágy szolgálatába állított táncművészet megújulásában komoly lehetősége van az evangélium által ihletett művésznek.“ nélküli kenyeret tudunk adni, akkönnyebbé tették a magyar életet.
