Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-08-28 / 34. szám
2 Evangélikus Elet I Szegényház Irta: Várady Lajos Min kellene gondolkoznia az egyháznak? A nap minden érdeklődés nélkül elvonulóban volt. A föld amúgy is kicsi a világban, mit nézett volna rajta tovább? Látta eleget évmilliárdok óta. Hát még mit nézett volna a szegényházon. A tetőcserepek sokhelyt hiányoztak, magas kőfaláról csúfosan lehullott majd minden vakolat, az ablakfák festékje össze-vissza repedezett, az üvegen légypiszok... Az udvaron meg nem maradt volna egyetlen szál virág. Köves, kemény földje csak a gaznak engedett utat. lmitt-amott eltévedt lóhere álldogált s nyilván királylánynak érezte magát ebben a környezetben. A fal mellől öregember kászolódott fel. Akkor látszott meg, hogy addig téglán ült. Botján nem volt annyi görcs, amennyi évtized két vékony váiíán. Drótszemüvegének egyik üvege hiányzott s tán észre se vette. Középen ronggyal csavarta be, hogy orrát ne sértse. Faltól az ajtóig tíz métert se kellett menni, de neki az is sok volt, így meg-megállt csöndben nyögve. Ki tudja hányszor húzta lábát ezen az úton ebéd táján, meg este táján, ezerszer, tízezerszer? Nem gondolt vele. Azzal se, hogy hányszor még? Már nem voltak gondolatai. Csak éhes volt; ha este lett, álmos; ha eső esett, fázott. Öt se érdekelte se a világ, se a szegényház szegénysége. Mit is látott volna rajta hályogos, homályos szemével? Az ajtóban majd összeütközött a „bolond mamá“-val. Persze, ő is azt hiszi mindig, hogy egyedül jár az úton. A kaputól jött, a kis pádtól vagy a piactól? Ki tudja? Talán ő se ... Csak morgott magában reggeltől napestig, sokszor álmában is, mindig ugyanazt. „. . . Lindberg átrepülte az óceánt és elrabolták a bébit... Bismarck kancellár és Ber- thold gróf ott voltak az estélyen szmokingban, frakkban, rendjelekkel ... Az óra üt és lejár . . . Zeppelin, zeppelin, szép hajó a zeppelin... Én is táncoltam vele... Az óra üt és lejár ...“ Egymásután bebotorkáltak az ajtón. Hosszú előszobán csoszogtak végig, be az első hálóterembe, a férfiakéba. Bekedt hang köszönt rájuk; — Megjöttek, ifjú pár? János bácsi éhes, Terka néni éhes? Aki beszélt, mindig ágyban feküdt. Egyik lába tőből, másik térd alól hiányzott. Villamos sodorta magával. Mikor? Úgyse fontos már! Hogy ő fiatal volt az öregek között ötvenöt évével? Az se fontos már. Azzal a két lábdarabbal elsétált tőle a gyár, a kocsma, az utca, meg az emberek, az egész világ . .. János bácsi megkereste vackát. Terka néni tovább ment a másik szoba felé. — Hát a többit hol hagyták? — kérdezte a rokkant. Senki se felelt. Itt senki sem hiányzott a többieknek, mindenki külön élt, mindenki szabad volt. De jöttek azok is. Vilma néni alázatosan köszönt. — Adjon Isten ... De ezt is mintha csak magának mondta volna. Minek itt köszönni és kinek? Csak a rokkant bólintott s ő tudta miért? Figyelte csak, hogy nehéz-e a néne kosara? Vilma néni úgy tett, mintha ezt nem vette volna észre. Az ajtóig jutott, de látva, hogy milyen kevesen vannak még, visszafordult a rokkantig, keze eltűnt a kosárban a kendő alatt s kivett onnan darabnyi mákos kalácsot. A rokkant könyökére támaszkodott s másik kezével tisztelgett katonásan. — Kisztihand, Vilma néni... Ez a nap már nem olyan, mint a többi... Kisztihand .. . Egyszerre bekapta az egészet. Megint ketten jöttek, egymás kezét fogva, mint a házastársak. A férfi orra körül vöröslött a bőr, az asz- szony zavartan pislogott. Dülöngéltek. A rokkant nem hagyta szó nélkül. — Hát ittunk egyet, lelkecskéim, ittunk egyet? Koldulgattunk, kéregettünk, a Marcinál iszogattunk? Nekünk meg semmit se hoztak? Az apó csuklott s erre csuda vastag szemöldöke rángatódzott. Elengedte az asszony kezét s ágyát kereste. Amikor a szélére ült, kalapját letette rendben a padlóra, pár ősz haját tenyerével oldalra fésülte, lelógó bajuszát húzogatta szálanként s kifordított kézfejével letörölte, mintha ott csillognának még a bor áruló cseppjei. Róza néni is hazatalált, de előbb fehér botja jelent meg az ajtóban, az előretolt szeme. Nyakában rendetlenül lógott a rózsafűzér, amely egyedül tette igazzá helyét a lemplomajtónál. Hosszú szoknyája seperte a port. Rögtön utána az egyetlen öreglány, Julis, aki még abban is különbözött az ösztövérek között, hogy kövér volt. Persze a cukorbeteg jogán. A „gavallér“ se maradt el, öreg Mózes, állandóan zsebredugott kézzel járkálva, szája szélén az elmaradhatatlan szivarvéggel. De mindig csak szivarvéggel. Ö képviselte az „úri“, régi világot, lévén valamikor kávéházlulajdonos. Iván tata most is szipákolt s hosszú, őszesbarna szakállát simogatta, amelyen itt-ott dohánymaradék rejtőzött. Alig ült le, már elő is vette a zacskót, hogy orrán át szívjon belőle. Így gyűltek össze mindahányan, hat férfi és kilenc nő. Mind az alacsony ágy szélén ült s letette motyó- ját maga mellé. Az élelmesek kirakodtak. Perlaki néni szétbontotta kendőféléjét, megnézte hány fokhagyma maradt meg, mennyit adóit el s ebből hány fillért keresett. Tudta már jól, de azért megszámolta. Kovács Béni bácsi skatulyatetőt emelgetett, amely borotvapengét, szappant, kistükröt, fésűt takart. Ö volt valamennyi között leggazdagabb. Az alig látó Szeder néni szoknyája ráncai közül húzogatta elő a barna és fekete cipőfűzőket. Akiknek ilyen kincseik vannak, különállanak a többiektől, mert ők képesek még kereskedni, hasznot számolni. Mit vettek rajta? Újságot, mozijegyet? Kinek kell az közöttük? Kispörköl- tet, kisfröccsöt vagy tél táján harisnyát, kesztyűt. Mikor már megvolt a számolgatás, mindenki' párnája alá rejtette vagyonát. Aztán az asszonyok kibontották fejkendőjüket, meg mind a cipőfűzőket, sóhajtgattak, előkeresték a pléhtányért, beletették a kanalat és vártak. Ráértek. Lestek az ajtó felé és vártak. Akkor hozták a levest s a két terem megtelt lassú szürcsölés- sel. Vacsora után nekikészülődtek a fekvésnek. Lehet, hogy egy-egy imádkozni is kezdett, de az első mondat után többnyire abbahagyták, hogy kezdjék az alvás szuszogását. Az imádság éppen úgy kiszűrődött életükből, mint a földi események. Halál? Talán csak Benkó néne volt kivétel. Ágya az ablaknál állt. Mikor felhúzta a szürke hálóinget; rá az ódivatú, hosszú alsószoknyára, bebújt az ágyba, ülve maradt s úgy húzta magára a tarka takarót. Fáradtan benyúlt a vánkos alá s kivett egy fekete könyvet. Csaltos volt, öreg betűs. Szája mozgott, amikor olvasott belőle: „Én lefekszem és elalszom, de majd felébredek, mert az Ür támogat engem. Szent és bölcs Isten, én mennyei Atyáml Az elmúlt nap folyamán ismét éreztetted velem, hogy Te vagy mindenkinek Atyja... a nap eltűnt, de Te, óh Jézus, maradj velem... a beálló éjszakán is felemelem szememet a hegyekre, onnan jő az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette a mennyet és a földet. Ámen.“ Becsukta könyvét, átkulcsolta két fáradt kezével s folytatta: „Miatyánk, ki vagy...“ így csinálta már gyermekkora óta. Este ülve olvasta az imádságot énekeskönyvéből, a jó dunántúliból . . . A nap legutolsó sugarai éppen akkor vonultak el a szegényház fölött. Ügy látszik, ezt várta még meg, amíg egy a sok közül elmondja utolsó imádságát, azután eltűnt a hegyek mögött, ahonnan jő minden segítség.. . (Szegényház, szegényház, ugyan mi változtathatja meg benned az élet folyását. .. ? ősi törvények épültek beléd, amelyek uralkodnak és parancsolnak: az éhség, fáradság, öregség, önzés, üzlet, halál s kicsinyke szeretet, meg a gyermekkori imádság. Csak a hegyek emelkednek magasan föléd és a nap, amely az Örökkévalóról sugároz .. ■) Múlt számunkban elkezdtük közölni Léky Gyula javaslatát, azokat a kérdéseket illetőleg, amelyeket megbeszélések tárgyaivá kellene tenni az egyházban. Léky Gyula rendszeresen átgondolta hitünk, egyházunk, keresztyén magatartásunk kérdéseit abban a történeti és szellemi helyzetben, melyben élünk, s munkája ihlető lehet mások számára is. Úttörő munkáját mostam befejező közleményünket közreadjuk. Reméljük, hogy gondolatai másokat is gondolkozásra indítanak. B. A szocialista állam és a haladó szabad egyház 1. Meg vannak az együttélés bibliai alapjai. 2. A kényszeren alapuló együttműködésnél értékesebb a hiten alapuló önkéntes közösségi életrend. 3. Az itt iíeírt összes témakörök által körvonalozott aktív egyház- politika biztosítja az egyház és állam összhangzatos működését. De az egyház az állam érdekében is hangsúlyozza, hogy Ura kizárólag Jézus. VI. témakör. Az Istcnországáról szóló közösségi Misszió 1. A közösségi élet bibliai alapja: a szeretet nagy parancsolata. 2. Istenországa közösségi evangéliuma egyben kifogyhatatlan erőforrása, felemelő' s tökéletesítő végső célja a közösségnek. 3. Isten országa a hívők testvér- közösségének missziójával, kalákamozgalmával indul el a, megvalósítása útján. 4. Az őskeresztyének közösségi, kommunista élete. 5. A hívő közösségi törekvések a vallástörténelem folyamán. A történelmi példák missziói értéke. 6. A szűkkeblű önző szervezetek működése helyett az egyetemes testvéri közösség, missziója új hívőszervekről, csoportokról gondoskodik. 7. A termelő szocializmus és kommunizmus kiegészítendő a közösség erkölcsének és hívők közszelleménck missziójával. 8. A vallás a legnagyobb közösségteremtő erő volt a múltban, ebbeli missziója a jövőben. 9. A boldogság és üdvösség keresésének egyéni útja elégtelen, csak a hívő közösség által lehet eredményes. 10. A családi érzés fejlesztése a hívőközösségben és nemzetben. (Széchenyi szerint a nemzet egy nagy család legyen.) 11. Az egyetemes és nemzetközi közösségi missziói törekvések elsőrendűen fontosak. Az evangélium egyetemes (ökuménikus) missziója is ezt parancsolja és a tartós békéért való munkálkodásnak evangéliumi értéke van. VII. témakör. A haladó egyház misz- sziója a tartós világbéke érdekében. A harmadik világháború veszélye. Bűnössége. Hogyan harcolhat ellene az egyház? 1. Hirdeti Jézus Krisztus békeevangéliumát. A tartós békéért való törekvés és misszió bibliai alapja. 2. Az egyház küzdelme a magyar békéért. A világnézeti ellentétek megértése és megbékélése. „Szenvedjétek el egymást szeretettel.“ 3. A háborús uszítás ártatlan milliók halálát okozó bűnössége. Világ- evangélizáció és misszió a béke érdekében. 4. Mit tehet a nemzeti ellentétek kiélesítése ellen? 5. Mit tehet új fasiszta ideológiák ellen? 6. A nemzetek isteni hivatásának, önrendelkezésének és függetlenségének bibliai alapjai. 7. Az egyházak nemzetközi kapcsolatainak és ökuménikus szervezeteinek felhasználása a világbéke ügyében. 8. Az egyházak együttműködése az Unóval és Unescóval a béke érdekében. . 9. A népi demokrácia egyházainak együttműködése. 10. A magyar egyházak és a Szov- jetúnió egyházainak ökuménikus kapcsolata. 11. Az egyház együttműködése a haladóértelmiség világkongresszusának szervezetével. 12. Az egyház együttműködése a nemzetközi riőszövetséggel. 13. Az egyház missziója a többi nemzetközi egyesületek hívőinek körében. Kiemelem még, hogy egyes témák ismétlése látszólagos, mert új szempontból való tárgyalása miatt új tartalmat kap. Sohasem feledkezhetünk meg természetesen az egyház prófétai küldetéséről, a bűn ellen való harcáról és a megváltói kegyelem hirdetéséről. Mindent az örökkévalóság szempontjából értékeljünk anélkül, hogy Istennek most és itt mutatkozó teremtő segítségéről, kegyelmi adományairól megfeledkeznénk. Mutassuk meg az Istennek az emberekkel való új, tökéletes közösségi é’etlehc- tőségét és evangéliumát. Lcky Gyula Három dolog Három dolgon kell uralkodnod: természeteden, nyelveden és tetteiden. Három dolgot kell elvetned: a hitetlenséget, az irigységet s a hálátlanságot. Három dologban kell gyakorolnod magad: a szorgalniatosság- ban, bátorságban és szeretethen. Három dolgot kell szeretned: az igazságot, a becsületességet s a jóságot. Három dologra kell szüntelenül gondolni: az életre, a halálra s az örökkévalóságra. Az író a Bibliáról Valahányszor kézbeveszem kicsi arab-bibiliámat, mindig megdöbbent az a tény, hogy mennyi minden elfér ezeken a lapokon. Benne él minden, ami emberi. Akár nyomorult, akár magasztos. Nincs egyetlen embertípus, nincs vétek, élmény, vágy, álom, vagy hőstelt, ami ne volna megvalósítható klasszikusan a Biblia lapjain. Amit csak megénekelhet egy költő, vagy megírhat egy író, csak változata annak, ami a Szentírásban — tisztábban és igazabban — megtalálható. Blomberg Volt egyszer... Volt egyszer egy ember, aki megpróbált a rossz prédikációból is kapni vdlamit. .. Volt egyszer egy ember, aki a templomban ének közben komolyan végig is gondolta, hogy mit énekel ... Volt egyszer egy ember, aki a vendéglőben is imára merte kulcsolni a kezét, mielőtt enni kezdett volna... Volt egyszer egy ember, aki a templom előtt tartotta a perselyt és maga is dobolt bele . .. Volt egyszer egy ember, aki önmagáról nem csak dicséretreméltót mondott... Volt egyszer egy ember, aki barátjának elszabott ruhájára nem mondta, hogy jaj de jót áll... Volt egyszer egy ember, aki tiszta szívből örült a másik szerencséjének ... Volt egyszer egy ember, aki nem igyekezett tökéletes tájékozatlanságát ezekkel a szavakkal leplezni: nem emlékszem. Volt egyszer egy lelkész, aki minden alkalmat megragadott, csakhogy igehirdetést hallgathasson . .. Volt egyszer egy ember, aki nem nevetett, amikor a társaságában sikamlós vicceket mondtak... Volt egyszer egy ember, aki igyekezett mindent jóra magyarázni... Milyen kár, hogy nem te voltál! Az Evangélikus Élet mindenütt kaphatót A romániai református egybáz hírei Kolozsvárról jelentik az Egyházi Tudósítónak: A református egyház igazgatótanácsa megerősítette tisztségében Dávid Gyula és dr. Jakó Dénes esperest, Színi Andor főgondnokot, Nagy Lajos főjegyzőt és Bucs József kerületi képviselőt. — Az igazgatótanács kimondotta, hogy a teológia nőhdllgatói is legációba bocsáthatók, ha az illető egyház- község presbitériuma hozzájárul. — Most szentelték fel a világháborúban súlyosan megrongált és újjáépült váradlesi templomot, Arday Aladár püspök. Vaday Béla esperes, Csapfalvy József és Vincze György lelkipásztorok szolgálatával. — A nagyszebeni egyházközség most iktatta be Nagy Gyula lelki- pásztort, aki eddig Petrozsényban volt lelkész. A beiktatást Fejes Dezső esperes végezte. Az evangélikus egyház részéről dr. Müller Frigyes püspök üdvözölte az új lelkipásztort, utána a római katolikus, unitárius és izraelita egyházak, majd a Magyar Népi Szövetség képviselője beszélt. — A nagyváradi és sebeskőrös-vidéki lelkész! kör együttes értekezletet tartott. Szebeni István igehirdetésünk megújulásának problémáiról, Bittó Zoltán az evangélizációról, mint igehirdetésről, Szabó Pál' a progresszív és regresszív teherviselésről beszélt. — Nagyváradon a helybeli és vidéki fiatal teológusok munkaközösséget (Coetus) alakítottak. — A kultuszminiszter jóváhagyta az alábbi áthelyezéseket és kinevezéseket: Thamó Lászlót Szolokmáról Betfalvára; Nagy Lajost Belfalvgról Székelykereszlúrra; Soós Andrást Hadadnádasdra; András Pétert Szépkenyerűszentmártonba: Albert Józsefet Kolozsvárra; Vásárhelyi Józsefet Kézdivásárheiyre; Antal Sándort Sepsiszentgyörgyre; Benkö Árpádot Brassóból Székelyudvarhelyre; Torday Sándort Brassóba; Slakovits Mihályt Kiiküllővárra; Hermán Istvánt Tusonba; Péterffy Árpádot Al- vincrc; Ács Jenőt Patrilla Lónyára; Nagy Jánost Magyargoroszlóra; Magi Jánost Páncéloscsehből ördögkeresz- túrra; Csog Sámuelt Bethlenből Aisó- ilosvárra; Vetési Sándort Székelyudvarhelyről Székelymuzsnára. — A bánsági lelkészértekezlet kiadja az Igei forradalmiság című traktátust, mely az Ige és demokrácia találkozásaival foglalkozik. Hyolcvan fiatal református lelkészt szenteltek fel Kolozsváron Az erdélyi és nagyváradi református egyházkerület igazgatótanácsi gyűlés keretében szentelte fel nyolcvan fiatal lelkészét a kolozsvári belvárosi templomban. A szolgálatot Arday Aladár és Vásárhelyi János püspökök, Debreceni István nagyváradi egyházkerületi főjegyző és László Dezső kolozsvári espexes végezték. Az ünnepséget követő konferencián Vásárhelyi János püspök az utolsó száz év lel- készszentelési beszédeiről, László Dezső az igehirdetésről, Tőkés István pedig az új egyházi statútumról tartott előadást. A magyar evangélikus vezetők Prágában A Kostineke Jiskry cikket közöl dr. Rcök Iván evangélikus egyetemes felügyelő és dr. Vető Lajos prágai megbeszéléseiről. A magyar és a csehszlovák egyház megállapodott, hogy rövidesen kölcsönös látogatásokra kerül sor Prágában és Budapesten. Megbeszélték az egyházi folyóiratok és a teológiai irodalom kölcsönös kicserélését is. (ET) Egyházzenei hangverseny Egyházzenei hangverseny lesz szept. 3-án, szombaton este 7 órai kezdettel a Vas-u.-i prot. helyőrségi templomban. Közreműködnek: Dálnoki Lajos orgonamű- vész, Kosovitz Ferenc operaénekes és énekkar. B észvétel teljesen díjtalan!