Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-08-21 / 33. szám

XIV. évfolyam, 33. szám, 1949. augusztus 2L Egyes szám ára 66 fillér EIIH8EUI1IIS ÉLEI AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA Vakációzás A világ ifjúsága a békéért Néhány nap, s kezdődik a szabadságom. Megyek falura. Hosszú, szabad napjaim lesz­nek, sokat alszom majd, s nem törő­döm semmivel. Még a hivatalomban sem mondom meg, hogy hova me­gyek. Leveleimet nem küldik utá­nam. Valami könyvet mégis vinni kéne. Áh, ördög vigye a köny­vet, ami időm volt idén a munkámon kívül, azt majdnem mind tanulással töltöttem el. Szaktanfolyamok, előadá­sok, ... ősszel megint vizsgám lesz. Sohase fejeződik be a kamaszélet. Tanulni, tanulni... Nem, nincs iga­zam. Csak lesz szükség valami könyvre abban az unalmas faluban... Jó, jó, sokat fogok aludni. De még­sem lehet ott mindig aludni: — mit fogok csinálni a szabadidőmmel? Na, lássuk azt az öreg könyvtárt. Rettenetesen unom a könyveimet. Háború előtt vettem, az utolsó, köny­veket. Miből vennék? Előbb meg kell venni az ágyneműt, a ruhákat, amik elégtek az ostromban. Hol vagyunk még az akkori készletünktől? A gye­rek is felnő már, annak iskolába kell mennie, aj jé, miből vegyek én köny­vet? De unom ezeket a könyveket! Igaz, hogy sokat nem is olvastam el belőlük mindmáig. De most olvas­sam már őket, mikor elmulasztottam új korukban? Ezek a tudományos könyvek már elavultak. Hol vagyunk már ezektől?! Vigyek regényt! Eze­ket az öreg regényeket? Kit érdekel már ez a sok happyend regény? Csak a klasszikust érdemes olvasni. Klasszikust? Szabadságon? Rettene­tes volna. Nem viszek semmit... De mégis kellene valamit vinni, amiből csak úgy olvasgat az ember ... Na­ponta egy kicsit, éppen csak bele­olvas az ember. .. Egy ilyen jó volna... Elviszem a bibliámat! Jé, milyen érdekes volna, ha a felesé­gem tudná, hogy szabadságon bibliát fogok olvasni. Nem is mondom meg neki. Úgyse hinné. Majd ha hazajö­vök és be tudom bizonyítani, hogy olvastam, akkor majd elmondom. Nagyszerű lesz! Hátha meg is szo­kom a bibliaolvasást? Áh lehetetlen. Nekem ahhoz úgysem lesz időm té­len. De mégis jó volna ... Megpró­bálom. A szabadság elválasztja az ember múlt évét az újtól. Válassza el ebben is. Új életet kezdek ... Kü­lönben is, máskép kell élni. Jobban kell takarékoskodnom az időmmel, okosabban kell élni. Kevesebbet fo­gok vállalni, s többet pihenni és el­mélkedni. Irigylem a művelt embere­ket. A műveltség egyenes arányban van a szabadidővel. Művelődni fogok, fogok harcolni a szabadidőmért. Hehe, úgy sem fog sikerülni. Hány­szor mondtam már magamnak. De egyszer csak meg kell nyugodnia az embernek, öregszem, s ilyenkor már bölcs emberré kell válni. A bölcses­ség elmélkedéssel jár. Elmélkedni fo­gok. Talán a biblia ránevel. Óh, Is­tenem, nevelj rá a szabadidőre, s az elmélkedésre. Tegyél műveltté... Na, becsomagolom a bibliát is. Lássuk mit tud a biblia? ... Pár napja, hogy itt vagyok B ... n. Kialudtam magamat nagyon. Nem is olyan jó ez a szabadság. Ki tudja, mi van otthon, a hivatalban, a gyerekekkel, az ember újságot se lát. Izgat ez a nagy csend. Tegnap elkezdtem olvas­ni a bibliát. Nagyon nehéz. Mégis regényt kellett volna hozni. Este ke­resek valami társaságot, akikkel le­het kicsit kártyázni legalább. Vagy kirándulást szervezek valakikkel. Va­lakikkel __Ugyan ki szokott kirán­du lni falun? Az emberek itt mindig gyalog járnak, senki sem fog velem jönni kutyagolná a hegyekbe. De megpróbálom ... Egy hete itt vagyok, semmi partner. Se nő, se férfi. Itt nem is kártyáznak, s azt helyesen gondoltam, hogy nem sze­retnek kirándulni. Egy partnerem van, a biblia. No, öreg K. tiszteleíes, mosolyognál, hogy így egyedül ma­radtam a bibliámmal. Még kisül, hogy rá vagyok szorulva. Ezt te min­dig szeretted volna. De nem volt igazad. Az ember nem lehet mind pap. Van az életnek egyéb dolga is, azzal is kell foglalkozni, Hogy is gondoltad te azt, öreg, hogy egy magamfajta ember csak a bibliából éljen. Ma, 1949-ben. De azért, most rajtakaphatnál, hogy naponta órákat olvasom a bibliát. Nem is olyan unalmas. Az a baj, hogy sokszor kell törnöm a fejem, hogy megértsem. Csinálhatnának már egy másik for­dítást. Mivel is foglalkoznak a pa­pok? Már csinálhatnának valami jó kivonatot a bibliából, ami mellett magyarázatok is volnának. Igazán nem kívánhatják tőlem, hogy órákat töltsék, míg kibogarászom, hogy mit üzen a biblia .. . Na de most ráérek, s ezt a kis időmet rászánom. Ha végül megszeretem a bibliát, megírom az öreg papomnak. Hű, de szép levelet fog írni, ha megkapja az enyémet. Tele lesz Islenáldás- sal... Nem baj, arra is szüksége van az embernek ... Néhány nap, s indulok haza. Rettentően szaladnak a napok. Csak legalább egyszer sike­rülne végigolvsni ezt a bibliát. Ott­hon bizonjmsan elmarad megint a bibliaolvasás. „E világ dolgainak miatta ..Ni, már idézek is ma­gamnak. Végül még laikus prédiká­tor leszek. De ne komolyialankod- junk. Furcsa, milyen hatással van ez az írás. Mindig jobban hiszek neki. Igen meggyőző, ahogy a bűneimet emlegeti. Soha sem kételkedtem ben­ne, hogy vannak bűneim. De most ez egészen másképen van bennem. Nem jó, hogy vannak bűneim. Kellene va­lamit csinálni velük. Le fogom szok­ni őket. De azt mondja a biblia, hogy nem tudom leszokni őket. Hát­ha ebben sem hazudik. Jézus Krisz­tus, Jézus Krisztus. Úgy látom, ez az egész könyv őróla beszél. Nem is baj. Nagyon érdekel Jézus Krisztus. Egy keresztrefeszítelt ember, akit miattam öltek meg. Vagy én öltem meg. Tegnap egész este rajta gon­dolkoztam. Egy ember a kereszten. Értem ... Értem van, mondja ... De nem értem mégsem ... Holnap utazom haza. Most már a zsebem­ben viszem a bibliát. Nem akarpm a vonaton kibontani ezt a tömött kof­fert. És még be kell fejeznem a bibliát. Befejeznem? Nem, nem aka­rom befejezni. Tovább akarom ol­vasni otthon is. De mikor? De hol? Mennyi csodálkozás lesz körülöt­tem! . .. Mindenesetre a vonaton még van egy biztos alkalmam rá. Vona­ton? Ember, meg vagy őrülve, csak nem veszem elő a vonaton a bibliát? Mindenki meg fogja kérdezni, hogy mit böngészek olyan bőszen? Nem, a vonaton mégsem olvasok ... Majd beszélgetek az űtitársakkal, s ha olyanok lesznek, akik előtt nem szé­gyenlem, akkor előveszem. Nem, mégsem. Ez árulás. Vagy érdekel, vagy nem. És ne érdekeljen, hogy más mit szól hozzá. Nem lehet mindenkinek a kedvére tenni .. . Ol­vasni fogok azért is. Különben is, ez lesz a legjobb alkalom, hogy maga­mat rászoktassam arra, hogy küzdjek a bibliaolvasás alkalmáért. Olvasni fogok. A vonaton ... És otthon is,... Két napja itthon vagyok. Hű, de meleg két nap volt. A hivatalban megint nyakig vagyok a munkával. Nem is érdemes szabadságra menni. Még csak fel­gyűlt a munkám ... De olyan jó dol­gozni. Minden olyan szép. Ezek az emberek nem is olyan csúnyák. Mindenki kedves volt hozzám. Igaz, én is kedves voltam mindenkihez. Talán azért voltak kedvesek hozzám, mert én is kedves voltam?! Igaz, nem igen szoktam szobaállni velük. Az nem is helyes. Az^ emberek test­vérek. Szeretem őket. Vannak hi­báik, de nekem is vannak. Nem is igaz. Bűneik vannak. Nekem is van­nak. De meg tudom nekik bocsájtani. Az a keresztrefeszílett Jézus Krisz­tus nekik is meg tud bocsátani. Ne­kem is meg tudott..- Mennyi sze­retet van a bűnbocsánatban] És mennyi szeretelet szül a bűnbocsá­nati Holló, ember, te már prédikálsz. No de csak magamnak. Jó ha az ember a saját maga papja lesz. A lakásomban saját templomom van! Saját istentiszteletem! No öreg tisz­teleté», nincs már szükség rád! Ma­gam olvasom a bibliát!. .. No, ne haragudj, nem gondoltam komo­lyan. Meghallgatnálak most téged is. Meg is hallgatom valamelyik kollé­gát vasárnap. Nagyszerű, nagyszerű az életi Tegnap megmondtam a fele­ségemnek is, hogy olvastam és meg­szerettem a bibliát. Nagyon örült. Nem is emlékszem, hogy házassá­gunk alatt valaminek is ennyire örült volna. Talán a fiunk születésé­nek?! Született egy fia megint ben­nem ... Nem, mégse. Istennek szüle­tett egy fia bennem. Neki én testvére lettem. Énnek örült biztosan. Igaza van. Tényleg jó, ha az embernek a felesége, — testvére ... Dczséry László * Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképen maga­sabbak az én ulaim illáitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az. eső és a hó az égből, és oda vissza nem téF, hanem megöntözi a földei, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek­így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hoz­zám üresen, hanem megcselek.szi amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a he­gyek és halmok ujjongva énekel­nek ti előttetek, és a mező min­den fái tapsolnak. Vasárnap délután felharsant a kürtszó az újpesti Standionban. Jelezte, hogy megkezdődött a vi­lág ifjúságának találkozója. A kürtszó hirdette, hogy a béke és a szabadság lobogója alatt a DIVSz táborában itt Budapesten felsorakozott millió és millió fiataljának tízezernyi küldötte, hogy baráti kézfogással megpecsé­telje a haladó ifjúság nemzetközi összefogását és közös harcát, ame­lyet a tarlós békéért, a szabad és boldogabb jövendőért folytat. Az igazi hazafiság és az igazi nem­zetköziség széttéphetetlen kapcso­latának, szerves egységének nagy­szerű kifejezése volt ez a felvonu­lás, népüket, nemzeti kultúrájukat szerető, ápoló és védelmező fiúk és lányok hajtották meg hazájuk lobogóját a béke közös zászlaja előtt. Az a tábor, mely Újpesten felsorakozott s amelynek fiataljai megkezdték békés találkozójukat, szolidáris a felszabadulásukért küzdő népek szabadságharcos fiataljaival. A vendéglátó magyar dolgozó nép és ifjúsága szeretettel velte körül a béke ifjú harcosainak se­regét a vasárnap elkezdődött Vi­lágifjúsági Találkozón. Szakosíts Árpád, a Magyar Köztársaság el­nöke köszöntötte a Világifjúsági Találkozót. Köszöntötte a Magyar Köztársaság dolgozó népe nevében a VIT fiataljait s kiemelte, hogy milyen boldog a magyar nép, hogy idejött nyolcvan nemzet fiatalja, s milyen büszkék a ma­gyarok, hogy hazájuk fővárosá­nak lerombolt, de hősies munká­val újjáépített falai között törtéül meg ez a világraszóló találkozó. Büszkék vagyunk arra, hogy Bu­dapestről árad szét a világ ifjú­ságának legyőzhetetlen békeaka­rata. Kérte az ifjúságot, vigyék hírül az egész világba, hogy Ti békeszerető magyar nép érettük is dolgozik és harcol a hazáját szerető minden más néppel 70s ezért testvéri üdvözletét küldi ~a világ minden népének, minden dolgozójának, a béke minden har­cosának és üzeni: a világ minden országának fiataljai egyesüljenek a népek szabad, békés jövendő­jét teremtő munkára és harcra. Kitárult szívvel álltak ott a fiatalok, a magyar nézők, s a fel­vonulók egyaránt, összefogóztak valamennyien: a feketék, a színe­sek és fehérek, hogy kéz a kéz­ben, egymás mellett haladva de­monstrálják a béke akaratának nemzetközi szolidaritását. A va­sárnapi ünnepség egy gyönyörű emlékkel gazdagította a fővárosi, egyre szélesebben terjedi, kicsa­pott az utcákra, a terekre, a vá­ros minden pontjára, ahol a VIT- találkozó fiai megjelentek. A háború ellen foglaltak állást és azt hangoztatták, hogy nem Si­kerül a népeket egymás ellen ki­játszani. Ezt a felvonulást, ezt "a demonstrációt egyházunk az evan­géliumi békesség érzésével nézte és boldogan vette tudomásul, hqgy a felvonulásokban és béke han­goztatásában ott voltak a mis fiaink iis. Istentiszteleti rend 1949 augusztus 21-én Deák-tér 4. d. e. 9. Gyülekezeti istentisztelet. Deák-tér 4. d. e. 10. Gyülekezeti istentisztelet. Deák-tér 4. d. e. 11. Gyülekezeti istentisztelet. Deák-tér 4. d. u. 5. Gyülekezeti istentisztelet. Fasor, d. e. fél 10. Pásztor Pál. Fasor, d. e. 11. Pásztor Pál. Fasor, d. u. 4. Pásztor Pál. Dózsa György-u. 7. d. e. fél 10. Inotay Lehel. Üllői-út 24. d. e. fél 10. gyűlekezeti isten tisztelet. Üllői-úl 24. d. e. 11. Gyülekezeti istentisztelet. Rákóczi-út 57. d. e, 10. (szlovák) Sziládi Jenő dr. Bécsikapu-tér, d. e. 9. Kádár Gyula. Bécsikapu-tér, d. e. 11. lioszik Mihály. Torockó-tér, d. e. 8. Mohi Henrik. Óbuda, d. e. 10. Dczséry László. Óbuda, d. u. 4. Komjáthy Lajos. Böszörményi,út 2. d. e. 9. (úrv.) Ruttkay Elemér. Böszörményi-út 2. d. e. 11. Kádár Gyula. Böszörményi-út 2. d. u. 6. (evang.) Danhauser László. Fóíi-út 22.' d. e. It. id. Rimár Jenő. Fóti-út 22, d. e. 12. (úrv.) id. Rimár Jenő. Fóti-út 22. d. u. 4. id. Rimár Jenő. Tomori-úti isk. d. e. 8. id. Rimár Jenő. Zugló, d. e. 11. Ferenczy Zoltán. Thaly K.-u. 28. d. e. fél 10. Halász Kálmán dr. Thaly K.-u. 28. d. e. 11. Halász Kálmán dr. Kőbánya, d. e. fél 10. Majba Vilmos. Kőbánya, d. u. 4. fíámdi István. Simor-utea, d. e. 11. Uándi István. Fébé Diak.-ház Báthory L.-n. 7. d. e. 10 Csenyődy László. Vas-u. 2/c. prot. katonai d. e. 11. Esze Tamás. István kirány napján az összes templomokban könyörgés lesz, általában a főistentisztektek időpontjában.

Next

/
Thumbnails
Contents