Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-08-21 / 33. szám
2 Ivangéíikus Élet ■■■■■■««■■■■BMmMBayBMMBBiMPBWMMWBBMBWMMMBBMBBMMMBMMMMB .......- - - -T ^ ......■■■■■■■■■■.■■ — ■■■,............. Mi n kellene gondolkoznia az egyháznak? Kántor, vagy egyházzenei vezető? (JEgy tiszteletreméltó javaslat van elöltünk, űr. *Léky Gyula, ny. áll. fanífóképző intézeti igazgató hosszú éveken át dolgozott egy hatalmas, átfogó könyvön, mely a keresztyénség nagy kérdéseit tárgyalja, s modern megfogalmazását akarja adni annak, amit a keresztyén hit jelent a társadalom, a nemzet életében, tűnnek a hatalmas könyvnek kiadására mostanában nem igen lesz •módja, de könyve főüzenetét, pro- tf.emolikáját kérdésekben összefoglalta, s felkínálja az egyháznak, hogy ezeken a kérdéseken gondolkozzék. Végig olvastuk ezt a tervezetet, s azt hisszük, hogy érthető, ha kérdései mögött megérezzük' a felelősséget érző" gondolkodót, aki* számára kérdéses sok minden, amin a legtöbb •ember nem is akar gondotkozni, s vezért értékesnek és úttörőnek tartjuk munkáját. Dr. Léky Gyula nem teológus, de sokat foglalkozott a teológiával, s főleg a Szentírással. Nézeteivel és a kérdésfeltevések mögött érezhető álláspontjával nem értünk mindenben egyet, de munkája, gondolatai úttörő jellege megérdemli, hogy közzétegyük. Léky Gyula javaslata az, hogy a témák, prédikációk, felolvasás sorozatok és szemináriumi megbeszélések tárgyaivá legyenek. Szükségét érzi a felettük való közös gondolkozásnak, s munkaközösségre vágyik, melyben teológusok is segítségére sietnek, egyházunk korszerű mondanivalójának és magatartásának kialakítása érdekében. Kérjük az olvasókat, hogy tekintsék ezt a kérdés-tömeget kiindul ó pontnak, mely persze lapunkat nem. kötelezi, <Je ami érdekes és inspiráló lehet. Szerk.) J. Témakör. Jézus Krisztus üzenete társadalmi kérdésekben. f. Jézus Krisztus hirdeti a szegényeknek, a nyomorgóknak szóló evangéliumot. 2. Azonosítja magát a legkisebbel és legutolsóval (a proletárral). S. Hívja a megterhelteket és fáradtakat és megvigasztalja s tudósítja, hogy a hívők közszolgálatának igája gyönyörűséges. 4. Harcol a gazdagságra és uralomra törő osztályok és népek ellen, mert bűnük milliók elnyomorodását és halálát okozza. 5. Harcol minden ál-vallás ellen, illúziókba ringató vallás ellen. Küzd tehát a kegyesség önző érzelgőssége ellen, a misztikus áradozások és a kizáróigos túlvilági beállítottság ellen. 0. Követeli, hogy hitünk a mindennapi életben is éreztesse átalakító, embereket és közösségeket javító, sőt újjáteremtő hatását. 7. Hirdeti a szociális evangéliumot ős hogy a szociális kérdést mindnyájmik bodogulása érdekében meg kell oldanunk. 8. Hirdeti a közösségi evangéliumot: közösségben a közért végzett munka és imádság szerzi meg a boldogulás és üdvözülés, lehetőségét. 9. Hirdeti a magányosan és a közösségben végzett cselekvő szeretet evangéliumát. 10. Hirdeti, hogy Isten országa raagsabbrendű minden emberi célkitűzésnél és mégis Isten országa itt lehet közöttünk hit «ital. n. Hirdeti, hogy az utolsók lesznek az elsők, az egyének és osztályok és népek életében. Hirdeti a dialektikus fejlődést a vallásos életben. 12. Hirdeti, hogy a Benne hívők megtapasztalják most is, hogy ö a legfőbb Szabadító. 13. Mint az emberiség géniusza hirdeti és medindítja az új teremtő életet az egyénekben és közösségekben. II. Témakör. A szabad és haladó egyház hivatása, hogy teljes felszabadult- ságáról és felszabadító voltáról bizonyságot tegyen. A szabad egyház 1. Isten mai világtörténelmi ítéletét hirdeti. 2. Egyetemes bűnbánatot hirdet a közösséggel, a nemzettel, a néppel szemben elkövetett mulasztásokért és vétkekért. 3. Leleplezi az antiszemitizmus bűnét. 4. Ostorozza a sovén, imperialisz- tikus nacionalizmus világháborút előidéző vétkeit. 5. Igyekszik teljesen megszabadulni a tőkés gazdasági rendszer bűnös hatásától és a mammon leleplezett bálványozásától. (>. Rámutat arra, hogy a szociális gondoskodás hiányos volt és a rettentő szociális bűnöket nem ostorozta. 7. A társadalom szétszaggatotlsá- gát és a közösségi érzület gyengeségét, hiányát nem vette figyelembe. 8. Felszabadítja magát a szocializmus és kommunizmus iránt táplált előítélettől. 9. Felszabadítja magát a klerikális hatalmi vág3’tól és farizeusságtól, hogy többé nem uralkodni akaró egyház, hanem a népet önzetlenül szolgáló egyház legyen. 10. A gyakorlati keresztyénség érdekében a jó gyümölcsöt termo és haladó közösséget teremtő hit kultuszát erősíti. 11. A szabad egyház híveinek életével igazolja, hogy az egyház a felszabadító Krisztusnak teste és irgalmas szereteléuek teljessége. 12. Az egyház a teremtő Krisztusnak eleven, a mindennapi életre is ható gyülekezete. 13. Az egyház Isten országát már itt a földön is fel akarja' építeni; azért a szociális és közösségi haladás munkása és harcosa. 14. A híveik közössége a teremtő tevékenységeknek örökké buzgó kútfeje és a teremtő indítások nemcsak lelki téren, hanem a szellemiek, a kultúra területein is éreztetik új világot építő és alkotó hatásukat. III. Témakör. A szabad és haladó egyház társadalmi evangélizációt folytat. Ez most a legidőszerűbb és legsürgősebb feladata. 1. Hirdeti, hogy nem elégséges az egyéni megtérés, szükség van társadalmi megtérésre is. 2. Fel kell mindenkiben ébreszteni a szociális felelősség tudatát, a szociális köíelessédtudatot. A szegények kizsákmányolásáért és elnyomásáért mi is felelősek vagyunk. 3. Küzdeni kell továbbra is teljes erővel a mammon ellen. (Bibliai alapja kiaknázandó 1) 4. Hirdetni kell a társadalmi igazság megteremtésének szükségességét, harcolni kell minden társadalmi igazságtalanság bűne ellen. 5. Hirdeti, hogy a hívők szeretet- munkája nélkülözhetetlen a szocializmus felépítéséhez. 6. Hirdeti, hogy bűn bármit is eltulajdonítani a közösségtől, különösen azt, amit a közösség termelt és alkotott. IV. Témakör. A szabad és haladó egyház erkölcsi hivatása. ft. A társadalmi hívő erkölcs kialakítása. 2. Fejleszti a közös munkaerkölcsöt. 3. Kiemeli és növeli a munka termelékenységének fokozása érdekében szükséges erkölcsi tényezőket. 4. Hirdeti, hogy a Bibliában is változó természetű a magántulajdon fogalma és nem lehet soha a magán- tulajdon a közérdekkel ellentétes, mert még a szombat is az emberért van és nem az ember a szombatért. (Márk: 2.27.) 5. A szabadegyház a közvagyon megbecsülésére tanít. . 6. Hirdeti a munka, különösen a közös munka örömét. 7. Harcol minden téren a telhetet- lenség és tehetetlenség bűnei ellen. 8. Hirdeti a népi demokratikus nemzeti felfogást, a régi nemzetiségeket elnyomó sovén-nacionalizmus helyett. 9. A kölcsönös segítés erkölcsét. 10. Az odaadás, a közszolgálat erényeit, a régi érvényesülési vágyból származó bűnök ellen. 11. A mások számára hasznos és áldásos életet. 12. A meddő, a közre nézve hasztalan, önző egyéni élet megvetését. 13. Hirdeti a tudományos igazságkutatás és kulturális haladás istenrendelte voltát. Az V. Témakör. A haladó egyház hivatása a szocializmus evangélizálása dolgában. A) A szociális szellem evangélizálása. 1. A felebarát: szeretet nagy parancsolatának teljesedése a szocializmus rendszerében. 2. A kölcsönös segítés elvének érvényesülése az anyagi tóién, lelki és szellemi életben. Egymás terhét hordozzátok! Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másikét is. 3. Az erősek tartoznak a gyengék terhét hordozni. (Róm. 15, 1.2.) 4. Az utolsónak is annyi lehetőséget kell adni a nevelés, a kultúra (a technika, a tudomány és művészet) javaiban való részesedés és boldogulás dolgában, mint neked. 5. A földi boldogság kereséssel szemben az egyház a lélek igényeinek kielégítéséről is gondoskodik. 6. A szocializmus a kultúrdemokrácia kialakulásával biztosítja a közösségek génuszainak demokratizálását. (Folyt, köv.) dr. Léky Gyula Mihály ífy Ernő bemutatta a sajtónak aKulfúrkapcsoiaíok Hivatalát Budapesten, a Dorottya-utca 8. szám alatt a kulturális élet új központját építették ki. A gyönyörű új épületben modern, egyszerű, de mégis ízléses bútorokkal berendezett intézmény arra szolgál, hogy szervezze hazánk kulturális munkáit, bemutassa a külföldön a magyar tudomány, művészet, irodalom eredményeit, külföldi látogatókat érdeklődésük szerint összehozzon magyar kollégáikkal, írókat írókkal, művészeket művészekkel és tudósokat tudósokkal, előkészítse a más nemzetekkel kötendő kulturális egyezményeket, s ezeknek végrehajtásában közreműködjék. A Hivatal elnöke Mihályffy Ernő, alelnöke Erdeiné Majláth Jolán, titkára Újhelyi Szilárd. A hivatal most mutatkozott be a sajtónak. Mihályffy elnök ismertette a hivatal munkáját. Különösen megragadó volt beszámolójának az a része, melyből világossá lett, hogy a mai Magyarország végleg szakított a külföldiekkel való szórakoztató foglalkozásnak azzal a módjával, amely annyi keserűséget okozott azelőtt minden olyan magyar embernek, aki valamennyire is szerette volna, hogy külföldi látogatóink igazán megismerhessék a magyar kultúrát és a magvar valóságot. Magyarország híre a világban azoktól a barackpálinkás benyomásoktól romlott szüntelenül, amelyeket a külföldiekkel való foglalkozásnak ez a módja teremtett. A hivatal nem idegenforgalmi hivatal, de munkája jelentős részét fogja jelenteni az idegenekkel való foglalkozás, a magyar kultúra és valóság megismertetése és személyes kapcsolatok rendszeres kiépítése révén. Hisszük, hogy a hivatal munkája és érdeklődése ki fog terjedni a magyarországi keresztyénség kulturális és nemzetközi érdekeltségeinek támogatására is. A magyarországi keresztyénség életének igaz bemutatása elősegítheti úgy nyugat, mint kelet felé a magyar valóságról való helyes tájékozódás kialakítását. Szerkesztőnkére! Z, P.-nak üzenjük, hogy nem hanyagoltuk el az orosházi lelkészkonferenciáról való beszámolót, s éppen olyan hűséggel és hőséggel kívántuk ismertetni ennek eredményeit is, mint a pilisligcti teológiai konferenciát. A tudósítást is megkaptuk hozzá, mely hűségesen és bőven tájékoztat az ott elmondottakról. Úgy látjuk azonban éppen ebből a hűséges és hő tájékoztatóból, hogy helyesebb, ha ezzel a konferenciával, — nem foglalkozunk. Érdeklődéssel várjuk a gyenesdiási lelkészkonferenciát, s ennek lezajlása után valószínűen írunk a kettőről együtt, — már amennyiben a kettő hasonlítani fog egymáshoz. Az Evangélikus Élet legutóbbi számában egy tervezett kántorképző, illetve kántortovábbképzö-tanfolyam- ról szóló ismertetéshez szeretnék pár szót hozzászólni. Előre kell bocsátanom, hogy mint amatőr (nem műkedvelő!) kb. 35 éves, mint hivatásos egyházi zenész 8 hónapos múltra tekinthetek vissza. Családomban sok evangélikus lelkész, esperes, püspök volt és van. kisgyermekkorom óta templomba járó, vallásosan hívő lélek voltam. Természetesen a templomban lehetőleg mindig az orgona mellett volt a helyem. Diákkoromban a fasori gimnáziumban énekkvartettem, duplakvartettem volt, amellyel vallásos előadásokon gyakran szerepeltem, a deáktéri konfirmált ifjúsági körben pedig egy kis vegyeskarom volt. ugyancsak vallásos műsorokon való szeleplésre. Később a budavári Mátyás templomnak voltam egy éven át a tenor szólistája, hazai és külföldi énekes éveimben állandó kapcsolatban voltam az illető helybeli evangélikus, esetleg katolikus lelkészekkel, szívességből mindig hajlandó voltam közreműködni mint énekes, orgonista, vagy mint vallásos műsorok rendezője. Ezeknek az előrebocsátásával talán nem veszik szerénytelenségnek kedves testvéreim és szaktársaim, ha megállapítom, hogy van egy kis jogom e tárgyhoz hozzászólni. Falusi kántor. A köztudaíhan sajnos ez a cím nem valami hízelgő titulust jelent. Nagyon sokszor volt alkalmam tapasztalni azt a ferde viszonyt, amely lelkész és a kántora között fennállott. „No jöjjön kántor úr, igyék egy pohár bort!“ Mintha a kocsisához vagy a szolgálójához szólt volna az „uraság“. És miért? Mi volt ennek az oka? Igaz, hogy a lelkésznek főiskolai, a kántornak „csak“ középiskolai végzettsége volt. amelyet a falusi tanító nehéz helyzetében nem tudott magasabb fokra fejleszteni. Tehát főleg ezért. De meggyőződésem, hegy ha az a kantor az egyházzene terén magasabb kiképzést nyert volna és szilárd talajt érzett volna a lába alatt, komoly zenei tudás alapján, akkor a tekintélye is meg lett volna a papja, áe az egész gyülekezete, sőt az egész falu előtt. Mi volt azonban a helyzet ezen a téren? A tanítóképzőben volt egv kis zenei kiképzés, akinek jobb hallása és készsége volt, letette a kántori vizsgát, amely közludomású, igen enyhe volt, — és az „okleveles kántor“ felszabadult, pályázott, állást nyert és vasárnaponként ciiát- szogatta jól-rosszul az előirt korainkat,^ az évek múltával pedig a zenei tudása, iátékkészsége állandóan csökkent, a hangja — megfelelő énektechnikai tudás nélkül — egyre jobban rozsdásodott, végül már csak éppen hogy ie'en volt az egyházzenei ténykedéseknél holott még nem érte el az aagkort. Igen ritkán láttam otvan kántort, aki énekkart (de inkább csak ..dalárdát“! szervezett és így igvekezett valahogyan egy kis zenei kultúrát csinálni a falujában. de inkább csak világi dalokra berendezkedve. Hogy az országban „falusi kántorok“ és nem egyházzenei vezetők vannak erősen túlsúlyban, enúek oka tehát a múlt mulasztása: igen hiányos kiképzés, a továbbképzés lehetőségének a hiánya és az egyházi zene erős elhanyagolása. Hogy úgy mondtam: époen a tizenkettedik órában jegyzi meg a fenti ismertetés, hogy az Országos Beth’en Gábor Szövetség „a kántorok ügyét is gondjaiba veszi“. Ez szép. Legfőbb ideje. Miért? Először: az állammal kötött megegyezés szerint egy év múlva a tanítók nem lehetnek többé kántorok. Másodszor: a most feldolgozás alatt álló új evangélikus énekeskönyv új ír nehéz feladatot ró a kántorokra. Hogy a most következő egy év alatt sikerülni fog-e a tanfolyamnak megfelelő számú egyházzenei vezetőt kiképezni, ez majd elválik. Mindenesetre a terv igen ió. égetően fontos, a tantárgyak — természetesen mpgfele’ő zenei előképzettséggel — komoly eredményt Ígérnek. Legyen szabad itt egy elgondolásomat közzétenni arra vonatkozólag, hogy milyen legyen az egyházzenei vezető a vidék, főleg falu számára. Nem kimondott orgonaművész kell, sem kimondott operaénekes, vagy esetleg csak elméleti tudású muzsikus, vagy zeneszerző. A szó: kántor, tudjuk énekest jelent. Tehát elsősorban jóhangú (és jóhallású) énekes tudású (énektachnikailag képzett) egyénről van szó, aki a hangját kezelni, ápolni, minden alkalomra, esőben, hóban, hidegben, forróságban használni, élvezhetőén használni tudja. Ezért a tanfolyamra olyan előadót kell az „éneklés“ tanítására alkalmazni, aki nemcsak „okleveles“ éijjíktanttó, hanem maga is komoly énekes. Másodszor: átlagon felül jól kelt tudnia orgonálni és zongorázni. Mondjuk pl. egy könnyebb Bachot élvezhetőén eljátszani, a korátokat lapról lejátszani, azonnal transzporaim őket. Ha nem is olyan magas fokon, mint kedves barátaim Zalánfy Aladár és Pes- kó Zoltán, de a híveknek még a legeldugottabb faluban is érezni kell, hogy nem mindegy, hogy valaki „játszik“ azon az orgonán, vagy pedig csak úgy maszatól, — érezniük kell, hogy a gyülekezeti éneket a kántor vezeti, nem pedig kíséri azt a pár buzgó öreg nénit, akik semmiképpen nem engednek, nem akarnak engedni az ő megszokott énekstílusukból; lassudan, bő cikornyákkal ékesítve danolásznak. Ennek meg kell szűnni mindenütt. A gyülekezetnek feltétlenül éreznie kell, hogy őt biztos és tiszta akkordokkal vezeti a kántor: ezért „egyházzenei vezető.“ Harmadszor: az énekes és karénekes képzést is kezébe tudja venni és biztos tudással komply énekkart (nem dalárdát!) tud szervezni. Értsen a kultúrműsorok megtervezéséhez, megszervezéséhez, intenzíven vegyen részt falujának a zenekultúrájában, illetve annak fejlesztésében, lehetőleg karöltve a helybeli demokratikus szervekkel. Esetleg megbízást kaphatna a VKM-től a helybeli általános iskoláknál az énektanításra is. Az egyházközségeknek már most kell megfelelő egyházzenei vezetőt keresni a következő időkre, mert különben nem fognak kapni. Természetesen megfelelő javadalmazással), mert a legtöbb helyen szokásos havi „egy mázsa búza és lakás“ fizetésé'i nem igen fognak tolongani a muzsikusok. Tudom, hogy a legtöbb egyházközségben az önellátás kérdése éppen most elég gondot okoz. De be kell mégis állítani a költség- vetésbe egy komolyabb fizetést. És jó volna a zenei vezetőket tisztán a zenei tudást szem előtt tartva szerződtetni. Egyik nagyobb egyház- községünkben jelenleg tizennégy (!) ev. kántor működik. Azaz csak működne, mert van köztük olyan is, akire még rá se kerül a sor egész évben. Ezek közül az egyik legjobbat alkalmam volt meghallgatni. Képességeiről nem merek nyilatkozni. Ajánlatos volna a budapesti legelső egyházzenei vezetőket megbízni, hogy ők jelöljenek, főleg a nagyobb helyekre, megfelelő embereket. Zenepolitikai szempontból csak a zenekultúrát szolgálnánk vele. Hiszen a lelkészválasztásnál is van jelölés. Püspöknek is a legkiválóbbak közül jelölnek. Most még egy kérdés: ha az egyéves tanfolyamon jelenleg működő kántorok vesznek részt, ki fogj» őket helyettesíteni? Nem lehetne-e ezt a tanfolyamot esetleg decentralizálva megcsinálni, négy vagy öt nagyobb vidéki városban, ahol zeneiskola is van. így a környékbeli kántorok kisebb nehézségekkel, a működésüket az egyházközségükben folytatva tudnának résztvenni. A tanfolyamok vezetőit központiasan rendelnék ki, esetleg az illető városban levő, komoly protestáns egyházzenei vezető személyében. Sokat lehetne még beszélni az egyházzenei vezető-problémáról, de a■/. Országos Bethlen Gábor Szövetség által meghirdetett f. hó 23-i értekezleten lesz alkalom az itt el nem mondottak megvitatására is. Nádory István énektanár pusztaföldvári ev. egyházzenei vezető.
