Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-08-07 / 31. szám
Evangélikus Elet Felejthetetlen élmény Egy nap Albert Schweitzernél Nem mulaszthattam el a szerencsit, hogy ismét lalálkozhassam ezzel a rendkívijli emberrel, aki most, közvetlenül újabb alrikai utazása előtt, nálunk tartózkodik Európában. Hiszen a világ olyan szegény igazán meggyőződéses és példaadó egyéniségekben, hogy egy kis utazás valóban nem számít. Évek óta nem láttam Schweitzert és a levélbeli érintkezés csak elégtelenül pótolja az eleven valóságot. Szívből örültem megint, meleg, tiszta belső tekintetének. Haján némi szürkeség szűrődött át, ám pompásan imponálóan hat még mindig plasztikusan faragott alemann arca, melyet nem- a bozontos bajusz, hanem domborodó homlokának szellemi struktúrája Is NieLsche képeihez tesz feltűnően hasonlóvá. Egy ember vezért hivatottsága mindig valami önkéntelenül, belülről áradó tekintélyt éreztet. Albert Schweitzer öntudatosságában azonban nincsen semmi fontoskodás, olyan ember kifelé ható benső bizonysága ez. aki tudatában van annak, hogy a helyes úton jár. A belőle sugárzó erő sohasem hat támadóan, mert hiszen egész élete és gondolkodása a legfokozottabb életigenlésben gyökerezik, jobban mondva: az élet minden szellemi és földi megnyilvánulásának igenlésében, tehát megértő engedékenységben és türelemben. Albert Schweitzer vallásossága, sőt egyházi hite is mentes minden fanatizmustól és a legfőbb, amit ez a csodálatos ember, a protestáns pap és teológus beszélgetésünk során bámulattal magasztalt, kínai filozófusok vallásos szövegei voltak, amelyekben ő a földi erények egyik legnagyobb manifesz- tációját csodálja. Gazdag délután volt; lapozgattunk Lambaréne fényképei között. A misz- szió itt üdülő ápolónőitől és kisegítőitől sok megrázó, de sok felemelő részletet is hallottunk arról a kimondhatatlan sziszifuszi munkáról, amellyel az egyre áramló nyomornak legalább rövid időre gátat emelni és azt enyhíteni igyekeznek. Közben e fáradhatatlan ember levelekkel és kéziratokkal elárasztott szobájában újra és újra boidog pillantást vethettünk férfiasán szép arcára, amelyen biztonság és nyugalom ritka egységbe olvad. Égy érezzük, hogy ö olyan hatóerőnek központja, amely egy másik földrészen számunkra láthatatlanul jóléti és morális alkotássá formálódik és egyidejűén más ezrekben is hasonló erőket fakaszt. Mialatt pihen és cseveg, egy láthatatlan hadsereg vezére, egy mágikus kör központja, amely minden külső erő és erőszak nélkül több erőt és munkát váltott ki, mint tucatjai a politikai vezetőknek, professzoroknak és a tekintély embereinek. Ismét felismerjük: a példaadó erőnek a valóságban nagyobb a hatalma, mint minden dogmának és szónak. És azután ki a kis völgybe a va- sárnapiasan csendes falucskán keresztül. Régen begyógyultak már a sebek, melyeket a háború okozott. Odaát a Vogézek lankáin és a másik, a német oldalon, ahol az ágyúk óráról órára tompa dörejjel okádták mérgesgázú lövedékeiket, csendesbékés esti fény világok Gondtalanul járhatunk az utcán, mely tizennégy évvel ezelőtt szalmával befödött alagút volt. Utunk lassan a kis templomhoz visz. A nagy zenész, bár nem mertem szóval kérni, megérezte titkos vágyamat, hogy megint játszani szeretném hallani a saját utasítása» szerint épült orgonán. A günsbachi kis templom, amelyet most kitár, különleges Európa százezer temploma között. Nem azért, mert szép vagy művészettörténeti szempontból jelentős. Különlegessége vallási természetű. Ahhoz a negyven vagy ötven templomépítményhez tartozik, amelyet csak Elzászban vagy Svájc néhány helységében találhatunk, t. i. katolikus és protestáns istentisztelet céljaira rendezték be. A kórust, melyet, kis farács zár el, csak a katolikus isten- tisztelet céljára nyitják ki, amely más órára esik mint a protestáns. Valami látszólag lehetetlent valósítottak meg itt ezen a földön, amelyen a francia és a német nyelv lazán egymásbafonódik, azt, hogy a mintegy semleges istenházában a katolikus és protestáns tanok is gyűlölködés nélkül lehetnek egymás szövetségesei. Albert Schweitzer elbeszéli, hogy a békés szövetségnek ez a lehetősége már ifjúságától fogva irányító hatással volt világnézetére. Már homályosodik a templom teljesen üres belseje, amikor belépünk, de nem gyújtunk világot. Csupán az orgona klaviatúrája fölé kerül egyetlen kicsi körte, amely csak Schweitzer kezeit világítja meg, amint a billentyűkön elindulnak. Lehajtott, gondolkodó arca a reflextől bizonytalan visszfényt kap. És most Albert Schweitzer az üres, éjfekete templomban egyedül nekünk játssza szeretett Johann Sebastian Bachját: páratlan élmény! A Mestert, aki megszégyenít minden virtuózt, már hallottam játszani Münchenben régebben ezredmagammal egv orgonahangversenyen. Ekkor játéka technikai tekintetben talán kevésbbé volt tökéletes. Johann Sebastian Bach metafizikai hatalmát sohasem éreztem olyan mélyen, mint ebben a kis protestáns templomban, ahol egy igazán vallásos ember idézte fel és alakította ki a maga teljes odaadásával. Mintegy álomban, de egyben tudatos pontossággal siklanak a homályban ujjai a fehér billentyűkön és egyidejűén az orgonatest megindult óriási mellkasából mint emberi, emberfeletti hang száll fel a hangalkotássá vált hang. Nagyszerűnek, szabályosnak a legfokozottabb szárnyalásában érezzük a fuga tökéletességét és oly változhatatlanul maradandónak érezzük, mint délelőtt a strassburgi székesegyházat kőpalástjában, oly extatikusnak és ragyogónak, mint Matthias Grünewald festményét, amelynek színei még melegen vibrálnák szempilláink alatt. Schweitzer az Advent-kantátát játssza, azután egy koráit, majd egy szabad fantáziát. Egyórai szárnyaló felemelkedés után megyünk ki a már sötét utakra, amelyek azonban — úgy tűnik — világosak. Aztán a vacsoránál megint kellemesen, hosszasan elbeszélgetünk és átmelegszünk az igazi emberség jelenvalóságától és a másiktól, a láthatatlantól, a művészettől, amely minden földit, minden ellenszenves politikát távoltart tölünk. Azután megyünk vissza Colmarba. Megint vonaton töltjük az éjjelt, de hálás izgalomban és mintegy kitárultan. Egyetlen nap élménye: az architektúra iegtökéletesebb csodáinak egyike, a strassburgi székesegyház, a festőművészet mesterműve, az isen- heimi oltár és betetőzésül Johann Sebastian Bach zenéjének láthatatlan katedrálisa, amelyet a jelenkor leg- muzikálisabb mestere épített meg — ilyen nagyszerű napon új hit ébred bennünk a legellenszenvesebb korszak iránt is. Ám a vonat gördül és mi hirtelen felriadunk, mert az állomások, melyeket odakint kiáltanak, nyomasztó emlékeket keltenek bennünk: Schlettstadt, Mühlhausen, Thann. Mindezekre a nevekre a hadijelentésekből emlékezünk: emitt tízezer halott, amott tizenötezer és ott a Vogézekben — ezüst kísértetek a ködben — száz vagy százötvenezer esett el a testvérháborúban. Megölte őket testvérgyilkos gyűlölettel a ba- jonett, a golyó, a gáz, a méreg. Űjra elcsüggedünk és érthetetlenné válik előttünk, hogy ugyanaz az emberiség, amely szellemiekben az értelmet túlhaladó legcsodálatosabb mesterműveket hozta létre, ezer és ezer év óta képtelen mesterévé lenni a legegyszerűbb titoknak. — Vége — Fordította: Muncz Frigyes Istentiszteleti veml 1949 augusztus 7-én Deák-tér 4: d. e. 9 óra Deák-tér 4: d. e. 10 Deák-tér 4: d. e. 11 úrvacsora Deák-tér 4: d. u. 5 Fasor: d. e. %\0 Fasor: d. e. 11 úrvacsora Fasor: d. u. 4 Dózsa György-u. 7: d. e. Ví 10 Üllöi-út 24: d. e. Fi 10 Üllői-út 24: d. e. 11 úrvacsora Rákóczi-út: d. e. 10 szlovák Rákóczi-út: d. e. %12 Bécsikapu-tér: d. e. 9 Bécsikapu-tér: d. e. 11 úrvacsora Torockó-tér 1: d. e. 8 úrvacsora pbuda: d. e. 10 úrvacsora Óbuda: d. u. 4 Római fürdő d. e. J-Í9 Böszörményi-út 2/a d. e. 9 <> Böszörménvi-u. 2/a: d. e. 11 úrvacs. Böszörményi-u. 2/a d. u. 6 evangel Fóti-út 22: d. e. 11 Fóti-út 22: d. e. 12 úrvacsora Fóti-út 22: d. u. 4 Tomori-u. iskola: d. e. 8 Zugló; d. e. 11 Rákosfalva: d. e. Thaly Kálmán-u. 28: d. e. Thaly Kálmán-u. 28: d. e. 11 úrvacs. Kőbánya: d. e. ^10 Kőbánya: d. u. 4 Simor-utca: d. e. 11 Fébé dÍ3k.-ház d. e. 10 Vas-ulca 2: Protestáns helyőrségi gyülekezeti istentisztelet gyülekezeti istentisztelet Kemény Lajos gyülekezeli istentisztelet Pásztor Pál Pásztor Pál lnotay Lehel Zsigmondy Árpád gyülekezeti istentisztelet gyülekezeti istentisztelet dr. Szilády Jenő gyülekezeti istentisztelet Rutlkay Elemér Sréter Ferenc Sréter Ferenc Bottá István Bottá István Bottá István Danhauser László Dmhauser László . Danhauser László id. Rimár Jenő id. Rimár Jenő id. Rimár Jenő dr. Lehel László Sülé Károly Ferenczy Zoltán dr. Halász Kálmán dr. Halász Kálmán Koren Emil Korén Emil Bándi István gyülekezeti istentisztelet Szimonidesz Lajos Most tartotta 42-ik országos zsinatát a francia református egyház. Tárgyalták a nő helyzetének kérdését az egyházban. A zsinat kimondotta, hogy kivételes esetekben nőket is lelkésszé lehet avatni, de csak, ha nem mennek férjhez. Az egyház és a társadalom viszonyával foglalkozva, megállapították, hogy az egyháznak óvakodni kell a reá nem tartozó feladatoktól, az elvilágiaso- dástól, ugyanakkor azonban a kor szükségleteihez alkalmazkodnia kell annyiban, hogy az evangéliumot a kortársak számára hozzáférhetővé tegye. A budavári és nagytarcsai közösségek hitmélyítő konferenciája Foton aug. 14. reggeltől 18. estéig tart. Hivatalos rá mindenki, akinek a Szentlélek bizonyságot adott a II. Kor. 5:17 életfordulatáról. A programból néhány cím: Az életátadás. Testi és lelki hívő élet. A szeretet gyakorlata. Az engedelmesség kérdése. A közösség bibliai tanítása és gyakorlata. A megmaradás titka. A Szentlélek kijelentése és vezetése. Bibliakörök: A Kolossei levél. Esti áhítatok: Jézus, a Krisztus. Jelentkezés: Budavári ev. lelkészi hivatal, I., Táncsics M.-u. 28, aug. 8-ig. Részletes programot készséggel küld a hivatal. Templomi rossz szokások Templomi istentiszteleteinken sok rossz szokás honosodott meg híveink körében. Ez, sajnos, általános. Kisebb-nagyobb hibákról minden gyülekezetben beszámolhatunk. Kis falusi gyülekezetben láttam, hogy az istentisztelet megkezdésekor, a beharangozás után soha egyetlen lélek sem volt a templomban. Csak néhány férfi beszélgetett a templom előtt. Másutt sehol senki. A lelkész a csaknem üres templomban megkezdte az istentiszteletet. Nem sok idő múlva a gyülekezet tagjai szinte tódulnak az istentiszteletre. Negyedóra nyúlva már teljesen megtelik a templom. Nagyon kívánc^ voltam, hogy vájjon mi az oka ennek az állandó késésnek? Rövid idő múlva kikutattam és az alábbi eredményre jutottam. Az istentisztelet fél il órakor kezdődik. Ez azért van, hogy a szomszéd községek szórvány hívei is résztvehessenek az istentiszteleten. Ez a vonat a szomszéd községekből fél 11 órakor érkezik a falu alá. A vonat sokszor késik. Néha csak néhány percet, de előfordul, hogy félórát is. A harangozó nem az órához, hanem a vonat beérkezéséhez alkalmazkodik. Ezt a szokást a hívek is átvették. Addig nem indulnak el otthonról, amíg a vonat fütyülését nem hallják, bármilyen messze is laknak a templomtól. Egyébként a későnjárás különösen a városi gyülekezeteinkben meglehetősen elharapódzott szokás. Sokhelyen még az egyház vezető tisztikara sem mentes ettől a rossz .szokástól. Vannak férfiak, nem egyszer egyházi személyek, akik rendszeresen későn járnak. Amikor alapos késéssel megérkeznek, nem az utolsó sorokban húzódnak meg csendben, szerényen, mint hogy ez illő volna, hanem feltűnő módon, — nem egyszer igehirdetés alatt —, törtetnek előre. Itt sem ülnek le csendesen, hanem feltűnő módon jobbra, balra lekezel, a távolabb ülőknek barátságosan intve, miközben nemcsak társait, hanem az egész templomi gyülekezetei is önkéntelenül is megzavarják áhítatában. Az istentisztelet végén ezek a férfiak az oltár előtt sorban kezet fognak egymással, az orgona bugása közben kedélyes és hangos beszélgetésbe kezdenek, túlharsogván az orgonát. Rossz* szokás templomi istentiszteleteinken az is, hogy amikor valaki elkésve az egyik padba elől vagy Iratul be akar ülni, a padban ülő nem beljebb húzódik és úgy ad neki helyet, hanem feláll, kijön a pádból és így engedi be a padba az elkésett egyháztagot, ami persze nagyobb zajjal és feltűnéssel jár. Különösen abban az esetben, ha előbb rövid kis vita fejlődik ki köztük, mert mindketten a pad szélén szeretnének ülni. Ott, ahol az istentisztelet keretében történik a keresztelés, szintén tapasztalható kisebb-nagyobb rossz szokás. A megkeresztelendő csecsemőt rendszerint az igehirdetés közben hozzák. Nem hátul vagy a sekrestyében foglalnak helyet, hanem rendszerint előre mennek az oltár elé. Megfigyeltem már, hogy az oltár elé vonulásuk alatt minden szem rájuk figyel. Hiába a lelkész mélyenszántó igehirdetése, a gyülekezet nagy része spontán módon is inkább arra figyel, hogy milyen a csecsemő pólyatakarója, mint Isten Igéjére. Néhol az úrvacsoraosztásnál — különösen nagy ünnepen városi gyülekezeteinkben is —, sok visz- szatetsző dolog történik. Mindenki egyszerre tódul az oltár elé, mindenki egyszerre akarja a szent jegyeket magához venni. Láttam már olyan esetet is, ahol már majdnem tettlegességre került a sor az oltár előtt, amikor -egyik úrvacsorázó öklözve kiszorította a szomszédját és így tört előre. E* a nagy buzgalom, sietség, sajnos, nem azért van, mert gyorsan és nagyon vágynak az Úr szent testére, hanem azért, hogy minél előbb hazamehessenek. Az úrvacsorái istentisztelet megkezdése előtt csaknem zsúfolva van a templom, a végén, a befejező hálaadó ima elmondásakor csak itt- ott található néhány személy a templomban. Templomi rossz szokások ezek, amelyekről le kell szokni a gyülekezet tagjainak, ha azt akarják, hogy áldássá és ne átokká legyen templomozásuk. Nem egyedül a hívek hibásak, hanem bizonyos tekintetben a lelkipásztor is. Nagyon sok függ attól, hogy a pásztor hogyan szoktatja nyájának juhait. Mindenesetre vannak templomok, ahol nincsen kirívó későnjárás, a hívek példás rendben és fegyelemben vonulnak ki az istentisztelet végén a templomból és úrvacsoravétel alkalmival megfelelő sorrendben csendben, alázatosan vonulnak az Ür szent asztalához. Senkinek nem szabad elfeledkeznie arról, hogy amikor a templomajtó küszöbét átlépi, el kell csendesednie az ő szívében, meg kell alázkodnia az ő lelkében. „Az Űr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld“. (Habakuk 2:20.) Sikter László Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért lelet: Dezséry László szerkesztő Budapest. III., Dévai Biró Mátyás-tér 1. Telelőn: 162—635. Főmunkatársak: Benczúr László, Groó Gyula, dr. Gyiraesy Károly, Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., üllői-út 24. Telelőn: 137—886. Felelős kiadó: Dr. Geleji Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 8 Ft Félévre: 16 Ft Egészévre: 32 Ft Postatakarékpénztári csekkszáma: 26.412. Evangélikus Élet, Budapest. Hirdetések árai milliméter soronként 2.50 torint Független nyomda N. V., Bpest, Eötvös-n. 12. Felelős: Földi Vilmos igaizgató. Nemzetközi diakonissza konferencia Zürichben négynapos tanácskozást tartottak tíz európai ország diakonissza-egyesületei. A kiküldöttek 11.000 diakonisszát képviseltek. Vendégképpen vettek részt a A6.000 diakonissza testvért képviselő német delegátusok. Az egyes országok jelentései hangsúlyozták, hogy a diakoniát mindenütt egyre inkább egyházi szolgálatnak tekintik. Több országban már szervesen beépítették a diakóniát a jyülekezeti munkaágak közé. A jelentések szerint legtöbb helyen % betegek, öregek, nyomorékok, álta- ában az elhagyottak gondozása a iiakonisszák legfőbb munkaterülete. röbb helyen ezekhez a gyermekek közti munka és a tanítás is járul. Finnországban, Angliában és Skóciában azonban a betegápolás nem tarozik a diakonisszák feladatai közé. hkább gyülekezeti szolgálatban áUa- lak, nagyrészt segédlelkészi teendőcet végeznek. Több helyen lelkészi zolgálatot is bíznak a diakonisszák- •a. Angliában nincsenek diakonissza myaházak, a testvérek lazább élet- közösségben tömörülnek. A metho- lista és baptista egyházakban egéren a gyülekezetekbe tagolódtak be i diakonisszák.
