Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-08-14 / 32. szám
B3323 AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZOVETSEG LAPJA Miért a Szentírás mlndeEnek alapja? Az új ulkatmany a nép előtt fekszik, s a nép parlamentje előtt, hogy megvitassa és jóváhagyja azt. Benne a háború utáni társadalmi átalakulásunk eredményei tükröződnek. Rögzíti a nép hatalmát s az államigazgatást a nép kezébe teszi. Az egyházat elsősorban az emberi jogok biztosításáról szóló cikkek között a vallásszabadságról és lelkiismeretszabadságról intézkedő pont érinti. Ez a pont kimondja, hogy az alkotmány biztosítja az állampolgárok lelkiismereti és vallásszabadságát, s a lelkiismereti szabadság érdekében és értelmében elválasztja az egyházat az államtól. Á Népköztársaság alkotmányának jelentős pontja ez, hiszen elvi döntést jelent a vallásos szabadság biztosításáról abban az alkotmányban, mely a dolgozók államát úgy építi fel, hogy a szocializmust tűzi céljául. Az egyház megnyugvással és bizakodva néz az új alkotmányra és megérti a lelkiismereti szabadság biztosításának azt a következményét, mely az egyház életét az anyagilag és szellemileg szabad egyház szabad államban elve megvalósításának útjára tereli. Biztosak vagyunk bene, hogy a Népköztársaság teljes őszinteséggel és tekintéllyel fogja minden vonalon érvényesíteni a lelkiismereti és vallásszabadság elvét továbbra is. Az egyházon múlik az, hogy az új alkotmány kereteiben szolgálatát elhelyezze, s híveit az állampolgári hűség és az emberi munka szere- tetének leikével nevelje. Az egyházra tartozik az is, hogy átalakuljon szabad egyházzá, mely anyagilag és szellemileg önállóan áll a maga lábán. Ezért lehetünk hálásak a magyar államnak, hogy egyházunkkal az elmúlt esztendőben megegyezést kötött, melynek nevezetes pontjai közé tartozik az egyház anyagi támogatásának csökkenő mértékben húsz évig való biztosítása. A kormány ezzel sietett segítségére az egyháznak, mely hosszú történelmi idő alatt hozzászokott népegyházi jellegéhez és az állami támogatás élvezéséhez. — Az állam és egyház anyagi szétválasztásának folyamatát ezzel viszonylag lassúvá tette, időt engedve az egyháznak arra, hogy új berendezkedését kialakíthassa. Ezt a kedvezményt köszönve a vallásszabadságot biztosító államnak, felemeljük a szemeinket a hegyekre, ahonnan jön a mi segítségünk. Segítség Istentől, aki éppen napjainkban támaszt ébredést egyházunkban, s erősíti az egyházért való áldozat szellemét híveinkben. Egész hittel szólunk arról, hogy az egyház és állam szétválasztását Isten azért adja, hogy benne megtanuljunk sokkal iga- zabban egyház lenni, Iliiből élni és Istennek való engedelmességgel szolgálni az emberi társadalomban. Egyházunk az új alkotmányban Istennek az egyházat vezető kezét látja, mely minket megújulásra, benne való reménységre, s engedelmes szolgálni:a indít. Ez volt a most megnyílt laikusönkéntes egyházi munkástanfolyam első délelőttiének első felvetett kérdése. Tizenöt tanfolyamos tesvérünk augusztus 10-én reggel kilenc órakor hajolt össze először vezetőivel imádságra és igeolvasásra az Egyetemes Egyház II. Laikus- képző Tanfolyamán, amit a pesti egyházmegye rendezett meg, a volt Luther Otthonból most megalakított Intézetben, az „Egyetemes Egyház Luther Márton Misz- sziói Intézetében“. Az első tanfolyamot a múlt nyáron rendezte az egyetemes egyház a budapesti Leányotthonban, ez a második tanfolyam az új Missziói Intézet első vállalkozása. Valóban ünnepi percek voltak. A külsőségek egyszerűek, a hallgatók megilletődöttek, mint akik nem is tudják, milyen nagy egyházi terv van beleépítve a Missziói Intézet most meginduló munkájába s a vezetők is hétköznap iasan, mintha szokásos napi munkájukat végeznék. Pedig ha Isten is úgy akarja, ezzel a tanfolyaminál indult az a nagyszabású nevelőmunka, amit egyházunk lelkészek és laikusok közt akar elvégezni az egyházi ébredés érdekében. Történelmi percek mindig nagyon szürkék. Csak az utókor lát ünne-| pet bennük. Most mégis úgy érezzük az első délelőtt után, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket s hogy Isten nagy dolgot kezdeményezett közöttünk. Egyházunknak mindezidcig nem volt központi tanító-nevelő intézete egyházi munkások kiképzésére. Misszió központjaink elsősorban az ébresztéssel foglalkoznak, hitébresztő és hitmélyítő konferenciák sorozatában sok- sokezer evangélikust érintetlek már meg, de mindezideig nem tudtuk megszervezni az egyházi munkásokat képző intézetet. Az első döntő lépések most megtörténtek, s ebben az ünnepi percben imádságra hívjuk az egyház minden hívét ezért az Intézetért. A megnyitás ünnepségén Muncz Frigyes vallástanító lelkész, az első tanfolyam adminisztátora hirdette az igét, kiemelve, hogy most az egyházi munka gyakorlati mezejére készülő testvérek komolyan elmélyedő tanulásra indulnak el, hogy alkalmasak legyenek betölteni hivatásukat. A kívülálló világ szemei előtt vizsgáznak majd mindennapon az Istenhez való hűségből, most pedig abból, vájjon tudnak-e megalázkodni Isten tanítása alatt, s tudják-e magukat teljes szívvel odaszentelni a készülésre. A komoly, megindító szavak után Groó Gyula, egyetemes főtitkár szólt, üdvözölte a Missziói Intézet első tanfolyamát, s az egyetemes egyház örömének adott kifejezést, hogy a gyülekezetek ébredésének tanúságaként önkéntes laikus egyházi munkások készülhetnek fel most a szolgálatra. Hangsúlyozta, hogy az egyház világszerte elpaposodott a mi korunkban, s a hívek elfelejtették az egyetemes papság elvét gyakorlatban is élni. Mozgósítjuk a „laikusokat“ — bár a szó helytelen, mert a protestantizmus nem ismer „laikusokat“ és „klerikusokat“, — hogy az egyház szolgálatának terhét minél több vállra osszuk szét, s hogy minél hathatósabban szólhasson Isten igéje a világban. Dezséry László lelkész ismertette a tanfolyam munkarendjét, hangsúlyozva, hogy a laikusképzés az egyházi ébredésre támaszkodik, a felébredt lelkeket akarja hitében és ismeretében elmélyíteni, hogy gyakorlati szolgálatra képesek legyenek s hogy az ébredés, az evangélizáeiók gyümölcseit a gyülekezti munka és élet takaríthassa be. A tanfolyam a következő tárgyakat foglalja magában: Bibliaismeret, Bibliai alapfogalmak, Hittan, Egyetemes egyházi kérdések, Vallástanítás elméleti és gyakorlati, elvi és módszeres vonatkozásban. Első hét estéin Koren Emil evangélizál, a reggeli áhítatokat a bibliaismertetéssel egy behangoltan Muncz Frigyes tartja, s a tanfolyam végén vizsga lesz. A tanfolyam alatt legalább három könyvet is fel kell dolgoz- niok a hallgatóknak. Egy teológiai értekezést, egy prédikációs kötetet és egy hitébresztő-irodalmi könyvet. A megnyitó ünnepség után Dezséry László elkezdte bibliaismertető előadásait ezzel a kérdéssel: „Miért a biblia?“ A hallgatók nagy buzgalommal kezdték meg munkájukat. Délután meglátogatta a tanfolyamot dr. Reök Iván egyetemes felügyelő s beszélt a résztvevők- höz. „Meghatottsággal üdvözöllek benneteket új egyetemes Intézetünkben — mondta az egyetemes felügyelő —, mert mély érzés azokkal találkozni, akik velünk együtt gondolkoznak, s ugyanabban a szolgálatban állnak. Én Jézus Krisztusnak szenteltem az életemet, s életem hátralevő részében már nem is akarok mást, mint az ő szolgája lenni. Ti is azért vagytok itt, mert megismertétek Jézus Krisztust, Istennek Fiát, s megismertétek, hogy ő nektek bűnbocsátó Megváltótok és Uratok. Neki akartok szolgálni, s engedelmeskedni. Az egyház szolgálatára vállalkoztatok, s itt észre kell vennetek az egész evangélikus keresz- tyénségben benne rejlő nagy feszültséget, azt a felbonthatatlan ellentétpárt, amely hitünk dinamikáját adja. Egyfelől egész bizonyosak vagyunk abban, hogy mindenünk Istentől jön, övé a kegyelem és minden segítség, amit az életünkhöz kapunk. Mi egészen kegyelemből élünk, Ö választott mink:*, s magunkat meg kell üresítenünk, magunkat egészen fel kell áldoznunk, ha vele akarunk élni. Másfelől indítást kapunk ugyanettől az Istentől, hogy úgy dolgozzunk, mintha neki semmi segítsége nem volna. Minden az ő kegyelme, mégis nekünk kell megbánnunk a bűneinket, nekünk kell őt szolgálnunk, nekünk kell hűségeseknek lennünk. Minden erőnket latba kell vetnünk őérette, s mégis ő tőle van az, hogy latba vethetünk erőket. Isten kegyelme és emberi felál dozottság, emberi szolgálat így ölelkezik össze a mi hitünkben. Semmi sincs ebben az összeölelkezésben a szünergizmus- ból, mintha arra gondolnánk, hogy Isten és mi együtt csinálunk valamit, hanem Isten üdvösséges, csudálatos végzése van benne, amiben el van rejtve hitünk egész hajtóereje, dinamikája. A világ közvéleménye Magyar- ország felé fordul ezekben a napokban. Augusztus 14-én kezdődnek meg a Vtlágifjúsági Találkozó nagy napjai. A külföldi országok egész sorában mutatnak be fónyképkiállításokat, filmeket, az újjáépült demokratikus Magyar- országról. A külföldi lapok kiemelkedő helyen közük a VIT magyarországi előkészületeit, eseményeit. Arról van szó, hogy néhány hét alatt a VIT ügye túlnőtt azokon a kereteken, amelyek között elindult. A VIT ügye összefonódott a békéért harcoló emberiség ügyével s magával a békeküzdelemmel, amelynek ez a találkozó éppen olyan fontos állomása, mint amilyenek a különféle békemani- fesztációk voltak. Magyarországra súlyos kötelezettséget jelentenek a VIT-ünnep- ségek. Kötelez bennünket az a megtiszteltetés, hogy fővárosunkat kijelölték a találkozó színhelyéül. Budapest minden erővel arra törekszik, hogy ezekben a hetekben a béke ügyének valóban méltó fővárosa legyen. Arra kell törekednünk, hogy a mi Budapestünk még sokáig erről a találkozóról legyen nevezetes. De mit is kémek tótunk? Fokozott munkát és azt, hogy mindenki teljes mélységben átérezze a vendéglátókra háruló felelősséget. A magyar protestáns egyházak a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel kísérik a világ ifjúságának ezt a találkozóját, mint minden olyan megmozdulást, amely a béke és a népek együtt- munkálkodásának ügyét van hivatva szolgálni. Az ifjúságtól nem lehet elvenni azt a jövendőt, — mondotta Bereczky Albert református püspök —, amelyet maga akar építeni a maga számára. Az igazi szabadság szerelmese mindig az ifjúság volt, de azt megszerezni csak az az ifjúság tudta, amely ezért hajlandó volt fiatal erejét a legjobb célok érdekében munkába állítani és céljait gonosz Ezen a laikus tanfolyamon ezt kell felismernetek és egész csodájában átélnetek. A tanfolyam azután arra szolgál, hogy erősödjetek ismeretben, értelmi belátásban, tudásban, hogy helyesebben szolgálhassátok őt. Istennek nem elég a szív meghatottsága, ő azt mondta, hogy „az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent.“ És sokszor mondta bánatosan tanítványainak: „Még most sem értitek?“ Tanuljatok, erősödjetek meg a hitben és ismeretben és legyetek a ini egyházunk buzgó, munkaképes, áldozatos tagjai.“ Reök Iván üdvözlő szavai után Groó Gyula kezdte meg a délutáni előadássorozatot a Biblia alapvető fogalmainak ismertetését. és ártalmas erők ellen meg is védelmezni. A centenáris esztendőt semmi sem fejezhette volna be méltóbban, mint a VIT budapesti demonstrációja. A világ ifjúsága nemrég egy elrontott világot kapott örökségül a világ legtöbb helyén. Egyesek ereje, akármilyen odaadó és minden szolgálatra is kész, szétszórtan nem vezethet egy emberhez méltó új világ megteremtésére. Ezért nagy öröm a Világifjúság Találkozásának ez az új alkalma, mert ebben is kifejeződik, hogy az ifjúság egymásért akar élni és nem egymás ellen. Bizonyára nagy élmény lesz ez az egymással való megismerkedés, a közös célok szolgálatában való egységre törekvés. Az egyház embere szívből kíván a jövendő nemzedéknek békét az alkotó munkára és örül,- ha ebben az ifjúság becsületes törekvéseit támogatja. A Világifjúsági Találkozónál ott lesznek a mi ifjaink is, akiknek protestáns harcos békeakarata hozzá fog járulni a VIT-ben képviselt emelkedett eszmék megvalósulásához. Ifjúsági konferenciát tart a kőbányai és óbudai evangélikus ifjúság Tahiban augusztus 22—28-ig. Részvételi költség egész hétre 50 forint. Jelentkezni augusztus 15-ig Koren Emil, vagy Dezséry László lelkészek címén lehet. Résztvehetnek megkonfirmált fiúk és leányok. A konferencia programja: Reggeli áhítat a Lózung igék alapján: a felsőbbség. Bibliakörök ia tékozló fiú története alapján. lEvangélizá- ció Zof. 3:8—11. alapján. Előadások megbeszéléssel: egyházi éneklésünk, sajtónk, irodalmunk, gyülekezeti közösségünk, egyházi magatartásunk. Tábortűzi áhítat a „Krisztus ki vagy nap és világ“ versei alapján. A magyar ifjúság nagy napjai
