Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-07-23 / 29. szám
3 Evangélikus Elet Beiktatták a győri diakonissza egyház új főnöknöjét A győri öregtemplom oltárát feketeruhás diakonisszák veszik körül. Félévvel ezelőtt ugyanígy állták körül ezt a helyet. Akkor virágerdő között koporsó állott előttük. Huber Etelkát temették, a győri diakonissza anyaház első főnöknőjét. Ma ugyanebben a diakonissza gyűrűben ugyanerről a helyről Buthy Ella, az új főnöknő* indul szolgálatának útjára. Az orgonán művészkezek alól Bach prelúdiuma száll. Egyszerre gondolva a két alkalomra határozottan érezzük, hogy az Ür munkájában nincsenek kihagyások. Amit Ö megkezd azt folytatja és be is végzi. Isten országa munkájának kezdetéről szólott néhány perccel előbb Túróczy Zoltán püspök igehirdetése a szószékről „Isten igéjének munkáját és országának építését, magát a kereszténységet nem bölcs emberek határozták el, hogy megindítják kellő spekuláció után, kidolgozva az alaptanokat, hanem maga Isten kezdette el. Áldozatból kezdődött, maga a Szentháromság Isten áldozott mindhárom személyében. Egyszülött Fiú áldozati báránnyá lett a kereszten, az Atyai lemondott Egyszülöttjéről, a Szent Lélek pedig, aki tüzével lángba boríthatná egyszerre a világot, az embertől-emberig, lélektől- lélekig, lépésről-lépésre való lassú munkát vállalta, így indul el. Isten országának munkája tanítványtól- tanítványig, hitből-hitbe. De szótlan Andrásokból ragyogó arcú bizonyságtevőket, kételkedő Keresztelő Jánosokból Krisztusra mutató felkiáltó jeleket,, tudattalan Filipekből Krisztusra mutató írósmagyarázókat teremt. Nemcsak Isten hozott áldozatot. Az ember számára sincs áldozat nélkül kereszténység. Diakonisz- sza főnöknő, diakonisszák serege és a győri gyülekezet egyformán kell. hogy lássa ma az áldozatos szolgálatnak ezt az útját, amikor az új fő- nöknö lép szolgálatának új útjára. Akik jobban szeretik Isten mentő munkáját, azok teszik öt most oltárra, hogy a szolgálat füzében elégjen. Magának az iktatásnak a szertartása a második oltári szolgálat alatt folyt le. Veöreös Imre, a diakonissza anyaház igazgatólelkésze végezte. A diakonissza ház az anyátlanok hajléka, mondotta. A diakonisszákat édesanyjuktól a hivatás és szolgálat választja el. Olyanok ők, mint akiknek nincsen anyjuk. Az anyaház falain belül az ifjak, gyermekek és idősek egyformáin anyátlanok. Nincsen számukra anyai csók, ami az élet útjára indítsa őket, nincsen anyai öl, ahová megfáradva menekülhessenek. De ahol Jézus van, ott még sincs anyátlanság. Jézus maga mondja, Márk. 3 :31—35-ig terjedő részben az övéire mutatva: íme az én anyám és az én testvérem. Lelki család van ott, ahol ö van. Nála testvérekké és anyákká leszünk. A keresztény szeretet és reménység fűz erre össze. Így hívta el Buthy Ellát Isten anyai szolgá'atra. Diakonissza anyaház — igy alakult ki az elnevezés. Nem a falak teszik anyaházzá, hanem a diakonisszák anyja. íme az én anyám: ezt zsongja most a diakonisszák szíve. Az anyai szolgálat nem romantikus ellágyulás, hanem az Űr akaratának cselekvése. Milyennek akar engem Isten látni? Ez a kérdés hozta Buthy Ellát diakonisszának, ez tette életét eltemetkező maggá a börcsi árvaházban s a hosz- szú betegágyon. Ez a kérdés áll most itt előtte.. „Isten őt Jézus anyjává hívta el. Minden anyátlanban Jézus lép őelé“. Amennyiben megcselekedtetek eggyel eme legkisebbek közül, én velem cselekedtétek — mondja Jézus. A d iakonisszákra nézve Ö reá kell mutatnunk: íme a ti anyátok! Ű reá nézve a diakonisszákra kell mutatnunk: ime a te leányaid. A győri gyülekezetre nézve ez a kérésünk: imádkozzatok, hogy, édesanyává lehessen. A beiktatás áldásában átadta Veöreös Imre lekész az új főnöknőnek — nem a kulcsokat, nem a pecsétet —, hanem a munkateret. K. Beszámoló a pilisligeti lelkészkonferenciáról A MELE országos lelkésztovábbképző konferenciája július 6—13-ig tartott. A FEBE Diakonisszaegyesü- íet Bethel nevű pilisligeti otthonát erre az időre a Lelkészegyesület rendelkezésére bocsátotta. A konferencián 57 lelkész, illetőleg teológus vett részt. A konferencia napi munkája igehirdetéssel-kezdődött és fejeződött be. A Róm. lev. első főrészét (1—8. fej.) — az „életnek megigazulása“ összefoglaló témával — Scholz László magyarázta. A július 10-iki istentiszteletet és úrvacsoraoszlást dr. Wiczián Dezső végezte. A katechetikai munkaközösséget a bibliai történet- és egyháztörténettanítás köréből dr. Ottlyk Ernő, a káté- és dogmatikatanítás köréből Bottá István vezette. A homiletikai munka- közösség vezetője dr. Kása Pál 'volt. A pásztor és nyája c. előadássorozatában Budaker Oszkár hangsúlyozta az élő hiten és testvéri megértésen alapuló elfogulatlan, előítéletmentes emberszeretetnek a szükséges voltát a lelkészi munkában. Ha a „pászitor“ gyülekezeti szolgálatát, magatartását ez határozza meg, akkor megmutatkoznak a „pásztor“ iránti b zalom jelei is. Ebben az előadássorozatban közelebbről az imádság és imádkoztatás, a gyónás és gyóntatás, az önfegyelmezés és fegyelmezés (fenyítés), végül a lelkipásztori látogatás és fogadás kérdéseiről hallottunk. Megtérés és új élet címmel ifj. Prőhle Károly három előadást tartott. Megújhodó keresztyén gyülekezeteinknek eme, ma kétségkívül egyik legégetőbb kérdését az előadó a Szentírásnak, Luther teológiájának s egyházunk hitvallást iratainak a megvilágításába helyezte. Kimutatta azokat a „módosulásokat“, amik e bibliai-refor- mátori fogalmak eredeti, tiszta tartalmát az „elméleti“ ortodoxia és a „gyakorlati“ pietizmus téves értelmezésének következtében eltorzították. Ami a megtérést illeti, mindenekelőtt azt kell tekintetbe vennünk, hogy — amíg a római kát. teológia megreked a bűnbánat negatívumának hangoztatásában —, Luther az „egyedül hit által“ való megigazulás reformátor: elvét itt is világosan szólaltatja meg: amikor a töredelem (bűnbánat) mozzanatával szemben a hit mozzanatának elsődleges, döntő jelentőségét hangsúlyozza. Mindkét tényezőt Isten hozza létre Igéje által; mégped'g a hitet evangéliuma, a töre- delmet törvénye által, önmagától az ember csak egyes bűneit veheti észre (poenitentia partialis), egyiket-má- sikat el is hagyhatja, — annak meglátásához azonban, hogy az ember egész valóságát a bűn határozza meg, az Isten Igéjébe foglalt törvény hallására van szüksége. A megtérés, avagy az Isten szer-nt való hívő bűn- bánat: állandó visszatérés a kereszt- ségben kapott ígérethez. —- Luther, míg egyfelől a megtérést mindenestől Istennek az emberen véghezvitt kegyelmes cselekedetének tartja, — amiben az embernek semmiféle érdeme, vagy teljesítménye sincsen —, másfelől hangsúlyozza annak egész életen át ismétlődő történés-jellegét. A megtérés fogalmával párhuzamosak a megigazulás és az újjászületés fogalmak Ügy a megigazulást, mint az újjászületést Istennek minden jogi aktustól is független, személyes, szabad kegyelme hozza létre. Isten eme újjászülő cselekvését az Igéhez kötött Szent Lélek által valósítja meg, akinek munkáját befolyásolni ember nem képes (Ján. ev. 3. fej.) Bár a megtérésben is egyedül Isten cselekszik, mindazonáltal Igéjében mindeneknek (megtérteknek és meg ngm térteknek egyaránt!) a megtérést parancsolja. Az Ige tényeket közlő ,,'n- dieativusai“-nak és parancsokat tartalmazó „imperatívusai“-nak ezen kettősége, ellentéte dialektikával sem oldható fel. Isten éppen ezzel az ő ellentmondást tartalmazó Igéjével töri össze és teremti újjá az embert. Ennek a megtérést munkáló és meg térésre hívó teljes Igének a hirdetése emberekre bizatik. Ez a megbízás és küldetés mérhetetlen felelősséget jelent az igeh:rdetö, de a keresztyén gyülekezet számára is. Keli, hosv mások megtérésén és üdvösségén, mint „Isten munkatársai" —, egvüttmun- kálkodjunk“ Istennel, mégped'g abban az egyedül helves értelemben, hogy az Igébe foglalt evangéliumot és törvényt emberi szájnak kell szólni^, azt tisztán és igazán hirdetnie! - - Luther számára nem vitás, hogy van Írtból fakadó „új élet“ (megszentelő- dés). Az új élet a keresztségben kezdődik, Folytatója is, vége is: az Ige, Úrvacsora és feloldozás (gyónás) útján „indokolás nélkül“, szabadon cselekvő Isten. Az új élet tehát hitbeli valóság, melynek az evangéliumon kívül érzékelhető bizonysága n'ncsen. Veszedelmes dolog — mondja Luther — az elnyert kegyelem jeleiről (s nem az evangéliumróll) prédikálni. Hisz az új életben járó ember is bűnös ember (homo simul jus- tus et peccator). Nem az ,,új életért“, hanem kePvelemből, hit által üdvözölünk. Az önhittségnek s a minden oldalról megnyilvánuló ítélkezésnek bűnét csak a megtérésnek tiszta, bib- liai-reíormátori értelemben vett hirdetésével (ahol nincs külön „elmélet“ és „gyakorlat“, mivel az elmélet a valóságot fejezi ki) küzdhetjü'k le s így m erhetjük el a Lélek legdrágább ajándékát: a szeretetet. Mai teológiai kérdéseink címmel négy előadás hangzott el: 1. A két birodalomról szóló lutheri tanítást (G. Töm vall. Weltliches und geistliches Regiment bei Luther c. műve alapján) Muntag Andor ismertette: Luthernek a „két birodalomról“ szóló tanítása ma is vita tárgya. Ennek oka főként abban keresendő, hogy egyes német teológiai irányzatok — nyilván az úgynevezett „német keresztyén front“ megalkuvó, felelőtlen s az evangéliumi keresztyénségre súlvos következményekkel járó állás- foglalásának „tudományos“ igazolása céljából —, a lutheri tanítást a kö- zelmult időkben hamisan tolmácsolták. Törnvall svéd teológus idézett munkájában hangsúlyozza, hogy Luther a „két birodalmat“ (egyházi — lelki és politikai — világi „birodalom“) egymástól világosan és határozottan megkülönbözteti. E különböz- tetés nem rangsoroláson, vagy erkölcsi értékelésen alapul. Azt sem állítja Luther, hogy az egyik isteni, a másik pedig „öntörvényű“, vagy a „Sátán birodalma“ volna. Szerinte mindkét birodalomban Isten kormányoz. Az Ö kormányzása azonban kétféle, egymástól lényegileg különböző módon történik: a keresztvén Egyházban közvetlenül az Ige az evangélium útján — a világi birodalomban pedig „felsőbbség“ közvetítésével, törvény útján. Az Egyház ezért „lelki birodalom“, a világi viszont a „kard“ birodalma. Az Egyházban, a hirdetett Ige által, Isten maga szól (opus proprium), a világi birodalom rendje mögött (opus alienum) azonban Isten „rejtve“ van (Deus abseonditus). Az egyház útján Isten az emberek üdvösségét munkálja Jézus Szent Lelke által, — a világi birodalom útján pedig — lévén ez az Istennek, mégpedig a Teremtő-nek egyik „szerzése“, Igéjébe és parancsolatába foglalt „szent rend és alapítás“) a világ rendjét tartja fent a felsőbb- ségnek adott hatalom által. De ugyanaz az Isten kormányoz, munkál mindkettőben! — Mindkettőnek azonban határt szabott az Isten. A telki birodalom határát a Jézus Krisztustól kapott mandátum vonja meg (Mk. 16., 15—16., Lk. 22., 19—20, etc.), a világi birodalom határát pedig nem az erkölcs, vagy általában a kultúra (mindez még határain belül van!), hanem a lelki birodalom tényvalósága, végső fokon maga a Krisztus jelenti. E határokat, démonikus erők hatására, mindkét birodalom áthághatja. A lelki birodalomnak az a nagy kísértése, hogy hatalmi tényezővé váljék, uralkodjék a világban, vagy legalább is — a „rajongók“ módjára —■, a Hegyi Beszéd alapján követelje a világi birodalom kormányzását. De a világi birodalom is túllépi határát, ha a „kard“ erejét a lelki birodalom ellen fordítja. Szolgálnak azzal, ha ily körülmények között a „két birodalom szükséges voltára, azok különböző hivatottsá- gára, valóságára és Istentől való függésére figyelmeztetik egymást. Dr. Lehel László elf Koledálás Sok érdekes régi szokásról hallottam az északi fekvésű evangélikus gyülekezeteinkben. Ezek a régi szokások mind a lelkész fokozottabb megbecsülésével függnek össze. Nem beszélek itt az ország más részeiben is szokásos halotti torokról, habár itt is sok érdekes dolgot lehet megfigyelni a különböző gyülekezetekben. A lelkészek ezt pogány szokásnak tartják és azokon nem igen vesznek részt. A temetéseken honosodott meg egyes északi gyülekezetünkben az a szokás, hogy a halott fejfájára művészi kézzel hímzett zsebkendőt kötnek. Ezt azután az úton, a temetési menetben kiemelve viszik. A sírnál a zsebkendőt a fejfáról leveszik és másnap a lelkipásztor meglátogatása alkalmával a zsebkendőt a lelkészi családnak ajándékozzák. Így nem egy lelkészi család ugyancsak megalapozhatja a gyermekeinek zsebkendőben való kistafingérozását. A lakodalom alkalmával is sok érdekes szokás figyelhető meg. Itt szintén a lelkész megbecsüléséről van szó. Minden lakodalom alkalmával a legszebben kihímzett törülközőben szépen kicifrázott kalácsot adnak át a vőfélyek a lelkésznek. Ez az úgynevezett „pusztakalács“ sokszor félméter nagyságú. Deszka-alapon magasra tartva viszik az úton és a kalács már messziről sárgít, mint a kikirics. Az átadás a lelkészlakban ünnepi rigmusok elmondása közben történik. Ehhez járul még sült-tyúk és bor a menyasszony és a vőlegényház részéről egyaránt. Sok helyen szokásos a tömeges esküvő, amikor is több pár esküszik egy napon. Ilyenkor a lelkinásztorékra sokszor szinte ráromlik a sok ajándék. A legérdekesebb szokás az úgynevezett koledálás. Ez a régi házavatásból fejlődött ki. Háromkirályok napján az istentisztelet után vette kezdetét. Az egyház szolgáját vagy szolgáit megelőzve két hírverő ment előre a házakhoz jelentvén és kérvén ékes rigmusokban a házavatásra az engedélyt. Ezt természetesen sohasem tagadták meg. Vigadozó újévi énekek zengedezése között ez meg is történt és felkerült az „elsőházi“ ajtófélfára u három király monogrammja: G — M — B Míg az öblös kosárba a már előre elkészített és jószívvel adott ajándék. Távozás előtt egy pohár bort, — ha ízlett, többet is, — a ház népe egészségére elfogyasztani épenséggel kötelező volt. A koledálásnak ez a házavatásszerű jellege evangélikus gyülekezeteinkben sok heLyen már elhomályosult. Sok helyen már nem is Vízkeresztkor van koledálás, hanem más előre meghatározott iinnepnanon. Ilyenkor elindul szekérrel a gondnok, pénztáros, harangozó lelkipásztorral az élén és meglátogatja híveit. A látogatás alkalmával a pásztor elbeszélget híveivel, miközben kísérete ösz- szegyiijti az ajándékot. Alkonyatkor rendszerint megtelik a szekér jobb- nál-jobb ajándékokkal. Van olyan hely, ahol a gyülekezet részére is koledálnak. Ebben az esetben az összegyűjtött ajándékok nem a lelkipásztort illetik meg, hanem az egyházat. Ilyenkor az ajándékokat rendszerint eladják és a kapott ősz- szegből az egyház adósságait törlesztik. Vannak helyek, ahol a szekerezés is megszűnt már. Bizonj-os napokon — például Vízkereszt a leggyakoribb — a hívek a lelkészlakba viszik ajándékaikat. Ez a lelkipásztor nagy fogadó-napja. Egymásután érkeznek az ajándékokat hozó vendégek. A lelkész barátságosan tessékeli be őket fogadó szobájába, ahol a nagytiszteletű asszony finom tepertőspogácsával kínálja meg a vendégeket, amelyre azután ugyancsak jól esik a lelkész pincéjéből felkerült borocska. Ezen a napon úgy nyüzsögnek, zsonganak a vendégek a parókián, mint a méhkas. Szívesen jönnék,v boldogan adnak, mert nagyon jól tudják, hogy jobb adni. mint kapni. A fehér asztalnál fokozottabb mértékben elmélyül a lelki- pásztor és hívei közti jóviszony. A vendéglátás kedélyes, vidám, a komoly témákat most kivételesen más alkalomra tartogatják. Mire este lesz, 'ogy a tepertőspogácsa, kiürülnek a kancsók, de megtelik a papné éléskamrája liszttel, zsírral, mákkal, táróval, tejfellel, kaláccsal, baromfiakkal, tejjel, borral stb. Hosszú ideig nincs gond arra, hogy mit főzzön a háziasszony. Az ajándékok nagysága természetesen függ a lelkipásztor népszerűségétől is. Ahol szeretik a hívek lelkipásztorukat, ott mondanom sem kell, hogy az adományok bőségesebbek és a délutáni istentisztelet után, mint a megbolygatott méhkas, olyan a parókia. Ahol a lelkész nem nagy népszerűségnek örvend, ott csak nagy ritkán téved be egy-egy vendég. Viszont ott, ahol ennyire megbecsülik és szeretik a hívek lelkipásztorukat, az is elkövet mindent, hogy magát a gyülekezet tagjaival megszerettesse. S. L, Önkéntes laikusképző tanfolyam Az Egyetemes Egyház megbízásából a pesti egyházmegye rendezi meg az egyetemes egyház II. önkéntes laikusképző tanfolyamát az egyetemes egyház missziói intézetében (Budapest, VIII., ÜUői-út 24) 1949 augusztus 10—31-ig. Jelentkezni lehet Muncz Frigyes vallástanító lekésznél, Budapest, VIII,. Múzeum-körűt 27. szám alatt, levélben megjelölve az illetékes gyülekezetét, az egyházi munkaágat, amiben a jelentkező működött vagy jelentkezni szeretne s mellékelve rövid életrajzot és a gyülekezet lelkészének ajánlását. A tanfolyam programját és anyagi feltételeit később közöljük. Ha... Ha szomorú akarsz lenni, né** a szívedbe. Ha azt akarod, bogy elveszítsd a harcot, nézz hátra. Ha el akarsz tévedni, nézz a környezetedre. Ha nyugtalan akarsz lenni, próbáld a jövőt kutatni. Ha üdvözölni akarsz, nézz Krisztusra. Ha boldog akarsz lenni, n«z fölfelé. Es Abel juhok pásztora lön, Káin pedig töidinivetö. Lón pedig idő múltával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak, a tóid gyümölcséből. Es Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. Es tekinte az Úr Ábelre és az ö ajándékára. Kainra pedig és az ö ajándékára nem tekintett, miért is Kain haragra gerjede és tejét lecsüggeszté. Es monda az Ür Káinnak. Miért gerjedtél haragra és miért .’suggeszjed je leiedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik és rád vau vágyódása. De te uralkodjál rajta. Es szól és beszél vala Ábellel az ő atyjafiával. És lön, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyafiára és megölő őt És monda az Űr Káinnak: Hol van Ábel, a te atyádfia? ö pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok én az én atyámfiának? Monda pedig az Ür: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről. Mostan ezért átkozott légy a földön, mely megnyitotta az ő száját, amely befogadta a te atyádfiának vérét a te kezedből. Mikor a földet műveled, ne adja az néked az ő termőerejét, bújdosó és vándorló légy a földön. Akkor monda Kain az Űrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. íme elűzöl engem ma e földnek színéről és a te színed elől el kell rejtőznöm, bújdosó és vándorló leszek a földön és akkor akárki talál reám megöl engemet.
