Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-07-23 / 29. szám

I felejiheieilejtélmény Egy nap Albert Schweitzern él (Folytatás) Őrültség — mondják barátai, ro­konai. Miért Afrikában? Nincsen Európában elég enyhítésre váró nyo­mor? De Albert Schweitzer benső válasza ez: mert az afrikai munka a nehezebbik. Mert oda nem merész­kedik senki, kivéve a pénzkeresőket, kalandorokat és karriervadászokat. Éppen ott az őserdőben, a minden­napos életveszélyben van szükség — inkább mint bárhol másutt — eti­kai indílóokokból cselekvő emberre. És azután — misztikus gondolat — vájjon ez az egy ember a maga sze­mélyében akar vezekelni azért az óriási, kimondhatatlan igazságért, amelyet mi európaiak, mi, az állító­lag olyannyira kulturált feliér fajta, a fekete földrésszel szemben évszá­zadok óta elkövettünk? Ha valaha megírnák annak, igaz történetét, amit az európaiak Afrikában elkövettek, hogyan kínozták, fosztogatták és tize delték e földrész tudatlan fekete gyermekeit, előbb rabszolgasággal, azután pálinkával, szifilisszel, hará- csolással — az ilyen történelmi ösz- “zefoglalás fajtánk egyik legnagyobb szégyenkönyve lenne s gőgösen fitog­tatott kultúröntudatunkaí évtizedekre szerénységre kényszerítené. Ennek az óriási adottságnak parányi részét óhajtja tehát megfizetni a maga fatbavetésével ez az egyetlen vallá­sos ember » missziói kórház alapí­tásával az őserdőben. Végre valaki, aki nem nyereségvágyból, nem kí­váncsiságból megy a trópusokra, ha­nem tisztán humánus akarásból, hogy segítsen azokon, akik a szerencsét­lenek között a legszerencsétleneb­bek. De hogyan alapíthat kórházat, mikor mit sem ért a gyógyászathoz? Az ilyen csekélység nem riaszthatja vissza Albert Schweitzer vasenergiá­ját. Ő, aki harmincéves korában a teológia professzora, Európa egyik legmesteribb orgonistába, nagyra- becsült zenetudós, most Párisban nyugodtan leült az iskolapadba, a boncolóasztalhoz, a tizennyolcévesek mellé és pénzgondok között orvos- tudományt tanuk 1911-ben, harminc­hatéves korában leteszi az orvos- tudományi államvizsgát. Azután még egy év klinikai szolgálat és doktori disszertáció és negyvenéves fejjel útra kél a másik földrész felé. Csak a legfontosabb hiányzik még ehhez a nagyszabású vállalkozáshoz: a pénz. Mert Albert Schweitzer sem­miesetre sem óhajtja a francia kor­mány támogatását kérni. Tudja, hogy a támogatás függőséget jelent, tisztviselőiktől, ellenőrzést, kicsinyes beavatkozást, jelenti a tisztán humá­nus elgondolás álsiklatását politikai mezőnyre. Feláldozza tehát könyvei tiszteletdíját, ügye javára egy sor hangversenyt ad és barátai hozzá­járulását is megszerzi. 1913 nyarán végre megérkezik az Obove-folyó melletti Lambarenébe és hozzáfog kórháza megépítéséhez. Egyelőre az a szándéka, hogy két esztendeig ma­rad itt, de kényszerűen négv és fél lett belőle, mert közbeesett az egész európai emberiséget sújtó háború és ez a melegszívű samaritánus, aki a francia gyarmatokon önzetlenül akart szolgálni egy humanitárius eszmét, hirtelen rádöbben, hogy út­levele szerint elzászi, akkoriban te­hát német és 1914 augusztus 5. óta missziója foglyaként kell magát te­kintenie. Eleinte még megengedik orvosi tevékenykedését, végül azon­ban a háborús bürokrácia kérlelhe­tetlenné válik az őrültséghez való jogában: Schweitzer! az afrikai misz- sziós területről, ahol a legcsodálato­sabb tevékenységet fejti ki, az őserdő mélyéből a Pyreneusokba viszi és egy egész évre drótsövény mögötti tétlenségre kárhoztatja. Amikor haza­tér, a günsbachi apai gazdaság he­lyén dúlást és rombolást talál, az erdő fái kipusztultak és az emberi nyomor, melynek leküzdésére életét áldozta, megezerszereződött. Így egész munkája hiábavalónak látszott. Az afrikai kórház újjáépíté­sére egyelőre még gondolni sem le­het, még adósságai vannak, még zárt a világ. Ezeket az éveket Schweitzer két műve: „A kultúra hanyatlása és újjáépítése“ és a „Kultúra és etika“ megírására, valamint Bach-műve be­fejezésére használja fel. E férfiú akaratereje elpusztíthatatlan. Sűrűn adja hangversenyeit, öt év múltán végre együtt van a pénz. 1924-ben ismét Lambarenébe utazik, ahol ro­mokban talál mindent, amit épített. A dzsungel felfalta. Mindent másutt és nagyobb méretekben kell felépí­tenie. De most már segítségére volt műve, híre és neve. Mert hiszen az energia erőt sugároz ki és ahogyan a mágnes mágnessé teszi a holt va­sat, úgy lakozik önfeláldozó lelkek­ben az az erő, amely a közönyöse­ket önfeláldozókká neveli. Az embe­rek között mindig solkan vannak, akik szívesen szolgálnak valamely eszmét, az ifjúságban mérhetetlen idealizmus vár felszabadulásra, hogy teljes odaadással szentelje magát valamely feladatnak. Ritka szeren­csés esetekben ez asz idealizmus dú­san. és szabadon áramlik valamely humánus eszme felé, így ebben az esetben is: Schweitzernek egész csa­pat segítője kínálkozik, akik eszmé­jétől áthatottan alatta, mellette akar­nak dolgozni és a régi építmény áll. erősebben mint valaha. 1927/28 is­mét a szünet éve, amelyet Schwei­tzer Európában tölt, hogy hangver­senyekkel és ezek jövedelmével biz­tosítsa kórháza anyagi alapját. Éle­tét ekként két világnak szentelte folytonos munkában, amely koncen­trikusan szolgálja művének és egyé­niségének fejlődését. (Folytatás következik) Német tanulság Schemiip, a németországi hitvalló egyház egyik vezetője, aki annak ide­jén a nemzeti szocializmus egyház­rontó törekvéseivel a legerélyesebben szembeszállt írja az alábbi megszív­lelendő sorokat, amiket a svájci evangélikus sajtószolgálat 27. szá­mából közlünk. „Elképesztő, hogy nemcsak az rjtta- mi és gazdasági életben, hanem az egyházban is milyen gyorsan ismét nyeregbe került az egykori úgyneve­zett „bölcs középút" hada. Sajná­latos, hogy ez jórészt a lutheránus hierarchiának köszönhető. Jellemző . a hívek közönyösségére és tunyaságára, hogy mitsem törődlek az egyházi kulcs­pozíciók betöltésével s így a gyüleke­zetek nemtörődömsége következtében a hitvalló egyház embereit szép csendesen mindenünnen kibuktatták. Ügy látszik, feledésbe ment már, hogy Brunotte, az E. K. D. (németor­szági evangélikus egyház) újonnan megválasztott elnöke, aki egyúttal a VELKD (németországi egyesült lut­heránus egyházak) egyetemes hiva­talának is vezetője, egykor a har­madik birodalom vallásügyi minisztériumának is magasrangú ve­zető tisztviselője volt. .Ügylátszik arra fátyolt vetettek, hogy Hans Ülje hannoveri püspök személyi referense, az egyháztanács alelnöke, dr. Ruppel egykor a harmadik birodalom mdlás- iigyi minisztériumának miniszteri ta­nácsosa volt és tagja annak a nem­zeti szocialista szervnek, amely akkor az egyházi ellenállást meg akarta törni. A hitvalló egyház számára nem maradhat közönyös az a tény, hogy dr. Werner Weber úr lett az egyház­jog tanára Göttingenben, aki egykor Kerrl és Himler zsarnoki m rendeletéi­nek volt az illetékes magyarázója. Mindezek jellemző tünetei annak, hogy az egyház a barmeni hitvallást szögre akasztotta. De mindezek a n- n a k a tétlenségnek is a ke­serű gyümölcsei, amelybe a h it v all ó egyház kér ült és amelytől annyira óvtunk. Csak örülni lehet annak, hogy a református egyház ilyen körülmé­nyek között megtagadta az együtt­működést az EKD-vel, amelyben úgylátszik teljes erővel megindult a reakciós orientáció és az egyházpoli­tikai hatalmi pozíciók ilyen értelem­ben való felosztása. Legfőbb ideje annak, hogy a hitvalló egyház tisz­tázza szerepét a németországi protes­tantizmuson belül és ngitvatartsa szemét és fülét a veszedelmekkel szemben." A németországi egyházi helyzet ta­nulságait nekünk is meg kell szívlel­nünk és belőlük a leg eréig e- se b b konzekvenciákat le­vonnunk. Puskin a bibliáról „Ez a világ egyetlen könyve, amely­ben minden benne van ... Mikor a Szentirást olvasom, megtalálom ben­ne az egész emberi életet.“ Ruttkay Miklián Gyula püspöki titkár, ki betegségéből felépült, bár még mindig orvosi megfigyelés alatt áll, újra megjelent az evan­gélikus egyházi élet porondján. Barátai, hittestvérei mindenütt a legnagyobb szeretettel üdvözölték. Az Evangélikus Életet is megtisz­telte írásával, melyet a mai szá­munkban talál az olvasó. FILM Harc a sínekért Franciaországban a német meg­szállás alatt a vasutasok hő’sies ellen­állást fejtettek ki. Ezt örökíti meg a „Harc o sínekért“ c. film. Amikor a második front hosszas halogatás után létrejött, a németek számára lét­kérdés volt az utánpótlás lehető leg­gyorsabb szállítása. A kisiklatott lő- szeroonatok, a vezető nélkül vakon rohanó szerelvények élénk tanú­bizonyságul szolgáltak, hogy a fran­cia partizánok tudatában voltak en­nek és mindent elkövettek a német számítások keresztűlhúzására. A pá­lyaudvarok és az őrházak állandó összeköttetésben álltak egymással és ezen a jól bevált sziotgátali úton to­vábbították— szinte a németek orra előtt — az illegális szervezet utasí­tásait. De még szabotázsaikat is a németek szeme láttára hajtották végre. Elfűrészelték a daru tartó­láncának egyik szeméi és a felfor­dult hatalmas alkotmány napokig visszatartotta a frontra igyekvő né­met szerelvényeket. A németek dühe nem ismert ha­tárt. Tömegesen fogdosták el azokat, akik gyanússá váltak előttük és pus­kacső elé állították őket. Ez sem se­gített helyzetükön. Hiába küldtek páncélvonatokat a hadianyag-szállít­mányokkal, a sínrobbantó különít­mények romhalmazzá változtatták a várvavárt hadianyagot. Az első sza­bad francia vonat megindulásával be­fejeződik a vasutasok romboló mun­kája és kezdetét veszi az épít,és. A film főszereplői mind neves francia színészek, Barrault, Claireux, Dau- rand, Max Walt és még sok ismert nevet lehet elsorolni. Legfőbb ereje a filmnek mégis az, hogy a francia vasutasok ,akik végrehajtottál; mind­azt, amit a filmen látunk, — együtt játszanak benne a színészekkel. A film megmutatja a francia munká­sok ellenállását. majd győzelmét, melyet az elnyomók ellen kivívtak és biztosítékot nyújt arra, hogy a fran­cia munkások győzni fognak az új elnyomók ellen is. A film, amely megkapta a canessi filmfesztivál nagydiját, a jövő héten immár harmadszor kerül bemutatás­ra a budapesti premier-mozikban. X Luther Társaság közgyűlése Július 15-én délután 5 órakor a Luther Társaság rendkívüli közgyű­lést tartott. A közgyűlést Grün- valszky Károly elnöklete alatt nyi­tották meg, aki bejelentette, hogy mivel Ruttkay Miklián Gyula püspöki titkár, aki többhónapos betegsége után annyira felépült, hogy a Luther Társa­ság közgyűlésén újra megjelenhetett, ezért ő lemondott az üv. teendők ellá­tásáról és kéri a közgyűlést, hogy újra Ruttkay Miklián Gyulát iktas­sák be az elnöki tisztségbe. A köz­gyűlés a javaslatot elfogadta s a je­lenlévők nagy szeretettel ünnepelték Ruttkay Miklián Gyulát, aki az el­nöki tisztséget újra elfoglalta. A Luther Társaság főtitkárává pedig Grünvalszky Károlyt választották meg. A közgyűlés azután a kölcsön- kérdéssel foglalkozott és felhatalma­zást adott az elnökségnek az ügy részleteinek letárgyalására. A köz­gyűlés beválasztotta az igazgatóságba Antal Gábor MÁV elöljárót és dr. Lövei Károlyt. Luther Szövetség közgyűlése A Luther Szövetség Fejes Béla kúriai bíró elnökletével július 15-én rend­kívüli közgyűlést tartott. Ocskay Fri­gyes ismertette a Luther Szövetség közgyűlése előtt az árvaszakosztály jelentését. A jelentés értelmében lik­vidálták a Luther Szövetség árva­szakosztályát és helyette megvalósí­tották az úgynevezett Szeretetszolgá­latot. Fejes Béla elnök azután beje­lentette, hogy a Luther Szövetség ke­retében új szakosztály: Pedagógus szakosztály alakul, amelyben az evangélikus tanárok csoportosulnak. Foglalkozott a Luther Szövetség közgyűlése a kölcsön ügyével is, amelyet a közgyűlés elfogadott. Legfrissebb kínai hitek Az ökumenikus sajtószolgálat 27. száma jelenti: Az amerikai methodsta egyház misszió: titkára, Dr. Frank T. Cart­wright közölte, hogy Kínában 176 methodista misszionárius működik, javarészt most már a kommunisták ál­tal felszabadított területen. A missziói munkások teljes mozgási szabadság­gal végzik munkájukat, csupán egye­lőre lakóhelyüket nem hagyhatják e). A missz'ói iskolák és kórházak mun­kája is tovább folyik. Dr. Cartwrigth beszámolóját New Yorkban egy ülésen tartotta. Ülés közben felhívta telefonon Sanghai methodista püspökéi és vele telefon- beszélgetést folytatott. A püspök a beszélgetésben megerősítette, hogy a sangháii és környéki misszionáriu­sok és kínai keresztyének a város fel­szabadulása után mindnyájan jól vannak és tovább folytatják munká­jukat. A posta- és táviróforgalom helyreállt. A közlekedés is megindult. A misszionáriusok egyelőre lakóhe­lyüket nem hagyhatják el, mint kül­földiek, a kínaiak azonban akadály- ialanul utazhatnak. Az evangélizáció munkája tovább folyik és az újonnan megtérülte! megkeresztelik. Ugyancsak Kínából jelenti az okú­mén kus sajtószolgálat, hogy a kom­munista kormány képviselői elisme­résükéi fejezték ki az amerikai egy­házak segélyküldeményéért, amelyet a háború állal sújtott lakosság szá­mára küldött az Egyházak Világtaná­csának segélyszerve. A kommunista hatóságok hálájuk kifejezése mellett annak a reménységnek is kifejezést adtak, hogy az Egyházak Világtaná­csa segélyakcióját a jövőben is foly­tatni fogja, mert arra a lakosságnak szüksége van. >3» Támadják a prolesiánsokat Itáliában A svájci ..Kirchenblatt“ közli az olasz „La Luce“ május 15-i száma nyomán a következőket: Nápolyban néhány hónapja pro- testánsellenes hadjárat indult. A had­járatot az eretnekség elleni védeke­zés címén indították. Újságokban és röplapokon a következőket lehet ol­vasni: „A protestantizmus az első számú közellenség. A protestánsok a hazának és a kultúrának egyaránt el­lenségei, az atheizmus magvetői. A mise helyébe istentiszteleteket állíta­nak.“ Iszonyattal említik meg, hogy Nápolyban is van az evangélikusok­nak templomuk, helyiségeket építenek a maguk számára, szociális intézmé­nyeket, iskolákat és árvaházakat, amilyen pl. a Portiéi anyaház. A sze­retetszolgálatnak ezekben a lényei­ben valami ördögi terv jelképeit lát­ják. — Miért félnek? — kérdi a lap. A kisszámú protestantizmus, vagy az ő hitük okoz félelmet? A kis lélek­számú proteslan! izmus nem okozhat félelmet és mit félnek a hitüktől, hi­szen at a Jézus Krisztusba vetett hit? Az Evangélikus Élet mindenütt kapható! Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért lelel: Dezséry László szerkesztő Budapest, III., Dévai Biró Mátyás-tér í. Telefon: 162—635. Főmnnkatársak: Benczúr László, clr. Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly, Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői-út 24. Telefon: 137—886. Felelős kiadó: Dr. Geleji Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 8 Ft Félévre: 16 Ft Egészévre: 32 Ft Postatakarékpénztári csekkszáma: 20.412. Evangélikus Élet, Budapest. Hirdetések árai milliméter soronként 2.50 forint Független nyomda N. V., Bpesf, Eötvös-u. 12, Felelős: Földi Vilmos Igaizgató. Istentiszteleti nettel 1949 július 24-én Deák-tér 4, d. e. 9. Deák-tér 4, d. e. 10. Deák-tér 4, d. e. 11. Deák-tér 4, d. .u. 5. Fasor, d. e. fél 10. Fasor, d. e. 11. Fasor, d. u. 4. Dózsa Gy.-u. 7. d. e. fél 10. Üllői-út 24, d. e. fél 10. Üllői-út 24, d. e. 11. e Rákócz:-út (sziov.) d. e. 10. Rábóczi-út d. e. fél 12. Bécsikapu-tér d. e. 9. (úrv.) Bécsikapu-tér, d, e. 11. (úrv.) Toroczkó-tér, d. e. 8. Óbuda, d. e. 10. Óbuda, d. u. 4. Rómaifürdő, d. e. fél 9. Böszörményi-út 2/a, d. e. 9. Böszörményi-út 2/a, d. e. 11. Böszörményi-út 2/a, d. u. 6. Diana-úti iskola, d. e. 9. Fót -út 22, d. e. 11. Fót:-út 22, d. u. 4. Tomori-úti isk., d. e. 8. Zugló, d. e. 11. Thaly Kálmán-u. 28, d. e. fél 10. Thaly K.-u. 28., d. e. 11. Kőbánya, d. e. fél 10. Kőbánya, d. u. 4. Simor-u., d. e. 11. Fébé diak.-ház (Báfhori-u.) d. e. 10. Vas-u. 2/c, Protestáns helyőrségi. ifjúsági istentisztelet. Úrvacsoraosztó istentisztelet Gyülekezeti istentisztelet. Gyülekezeti istentisztelet. Pásztor Pál. Kemény Lajos. Dr. Benes Miklós. Inotag Lehel. Gyülekezeti istentisztelet. Gyülekezeti istentisztelet. Dr. Sziládi Jenő. Gyülekezeti istentisztelet. Stréter Ferenc. Szteliló Gábor. Sréter Gábor. Dezséry László. Dezséry László. Dezséry László. Kádár Gyula. Kádár Gyula. Gáncs Aladár. Ruttkay Elemér, id. Rimár Jenő. id. Rimár Jenő. id. Rimár Jenő. Scholtz László. Szabó Aladár. Szabó Aladár. Sülé károly. Korén Emil Bandi István. Gyülekezeti istentisztelet. Varga József.

Next

/
Thumbnails
Contents