Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-07-09 / 27. szám

Evangélikus Ele*

A norvég példa

Kezünkben a Lutheránus Világ- szövetség „Bulletinjének“ 1949. VI. száma. „Hírek Norvégiából“ közös cím alatt két közlemény következik, amelyek között* mély összefüggés van. Az egyik a következőket tartalmazza szószerinti fordításban:

„Norvég Miszionáriusok kiürítik Kínát. ' f

Az összes Kínában működő norvég miszionáriusok elhatározták, hogy elköltöznek a kommunisták által elfoglalt területekről. A Norvég Misziói Társaság, melynek 30 munkása van a Hunan tartományban, először azt határozta, hogy megtartja helyeit, de később megváltozatta elhatározását és délre fog költözködni, amint a kommunista csapatok közelednek. Ezt a határozatot Taowalun-b n hozták egy gyűlésen, a kínai keresztyén vezetők határozott ajánlatára, akik úgy gondolják, ez lesz a legjobb, mind a norvég misszionáriusok, mind a saját maguk szempontjából. Kommunisták által elfoglalt területeken szerzett régebbi tapasztalatok bizonyítják, hogy a misszionáriusok nem érhetnek el semmit ezen a területeken. Sorsuk többnyire az, hogy otthon üljenek megbénítva. A misszionáriusok családjai már elkezdték Hunan tartomány kiürítését. A másik norvég missziói társaság, a „Norsk’ lut- herske Kmamisjonsforbundet“ már régebben eltávozott a területéről, Hunan tartományból, amelyet most kommunista csapatok tartanak megszállva“.

A másik közlemény címe ez:

„Norvég lelkészek üzenetet küdtek a száműzött magyar lutheránusokhoz“, s ezt írja: „A norvég lelkészek teljes megértésükről és együttérzésükről biztosítják a magyar lutheránus egyház száműzetésben lévő tagjait.“

Vegyük szemügyre a norvég lutheránus egyház külpolitikáját ezen a két közleményen keresztül.

A misszióból érkező hírhez vegyük hozzá azt a hírt, amit az Oekume- nische Presse Dienst többízben is közölt, s amit az egész világsajtó átvett: „Kínában maradnak az összes keresztyén egyházak missziói“. Közölte ugyancsak az Oe. P. D. azt a szenzációs riportot is, amit Sherwood Eddy, egy amerikai újságíró adott közzé a felszabadult Kínában tovább folyó keresztyén missziói munkáról. Ezt a riportot is széltében hosszában közölte a világsajtó. A norvég lutheránus egyház az egyetlen, amely kivonja misszióját Kínából. Norvég lutheránus megítélés szerint nem lehet tovább dolgozni Kínában, mert ezután a missz'onáriusok nem tehetnének mást, minthogy otthon üljenek tétlenségre kárhoztatva. A többi nemzetek és egyházak elfogadják Istentől a Kínában adott helyzetet, revíziót tartanak missziói munkájuk felett és a Sherwood Eddy cikke szerint elvi és gyakorlati elhatározásokra jutnak, hogy a felszabadult Kínában tovább végzik a nép szolgálatát Isten Igéjével.

Kibírhatatlan nagyképűség volna a norvég egyházon most számon kérni Jézus Krisztus missziói parancsát, hiszen kétségtelen, hogy a norvég lutheránus keresztyénségnek volt missziói öntudata és készsége. De annál fontosabb, megkérdezni ma, hogy mi változtatja meg ezt a misz- sziói elszántságot?

A tényállás az, hogy más egyházak ott maradjanak a felszabadult Kínában, s nem látják kilátástalanná It a munkájukat. Tény az is, hogy a norvég lutheránus misszió meg sem kísérli az ott maradást, s eljön onnan, mielőtt bármiféle nehézsége támadhatna, egyszerűen csak elő- felfétolczvc a keresztyén szolgálat lehetetlenülését. Szomorú egyháztörté- ’ neti esemény ez, hiszen azt jelenti, hegy az egyház felad ok nélkül egy olyan mnnkamezőt, ahol a keresztyén szolgálatot el lehet és el kell végezni.

A misszió feladására a norvég egyházat nem vezeti olyan indítás, amely egyházi, vagy hitelvi vonatkozású volna, mögötte kétségtelenül politikai állásfoglalás van.

Hogy ez így van, azt mi a magunk példáján érthetjük meg. A magyar evangélikus egyháznak, s általában a keleteurópai protestantizmusnak vannak tapasztalatai arról, ami most a felszabadított Kínában lezajlik. Év_ százados népelnyomás szűnik meg a

nép felkelése révén s a szociális igazság eltörli a korrupt, feudális uralmat, mely külföldi támogatással sem tudja megakadályozni, hogy a kínai nép százmilliói számára új élet lehetősége ne nyíljon. Északkínában új szociális és gazdasági rend épül, akárcsak a mi hazánkban, s mi ma már tudjuk, hogy megtalálhatjuk a helyűimet ebben az új rendben, s munkánk lehetősége biztosítva vau. Persze ez nálunk is azt jelenti, hogy egyházunk életét és munkáját ki keli vonnunk a reakciós, polgári életszemlélet béklyózó hatása alól, s visszatérünk Jézus Krisztus tanításához és magatartásához mindabban, amit most ítélet alá vont Isten. Ez nálunk sem megy belső harc, szellemi tusakodás és a polgári élet kényelmének feladása nélkül, de tudjuk azt, hogy mindezt Isten akarja most kicsiholni belőlünk, s hálát adunk a történelmi alkalomért, amelyben elszakíthatjuk magunkat attól a társadalmi és gazdasági befolyástól, amely a missziói keresztyénséget a polgári társadalom szolgájává és eszközévé süllyesztette;

Mindez sikerülhet Kínában is, s bizonyosak vagyunk abban, hogy ott is meg lesznek a vallásszabadságnak azok a feltételei, amelyek mellett Krisztus népe elvégezheti ember-szolgálatát.

A norvég egyház azonban államegyház egy kapitalista országban, melynek népe elemi módon fél a forradalomtól, s mely állam úgy befolyásolja a benne élő egyházat, hogy az továbbra is a polgári társadalommal azonosítsa magát, s arra akarja felhasználni szellemi befolyását, nemzetközi vonatkozásban is, hogy „keresztyén teleppé“ avassa a kapitalista .nyugatot, s elképzelhetetlennek tartsa a közösségvállalást az „istentelen kelettel.“ Mindez pedig csak egy része annak az egyházpolitikának, amit kitapinthatóan a nyugati polgári társadalmak egyházai gyakorolnak, ezzel eszközzé válva a nyugati hatalmi politika kezében. A nyugati egyházak vezetőségei lelkiis- meretfurdalás nélkül kollaborálnak az elvilágiasodott állammal.

Ennek az elvetlén kollaborálásnak csak ellentmondások lehetnek a következményei, mely ellentmondások eleven szénként gyűlnek a nyugati egyházak vezetőségeinek fején.

Itt van rögtön a norvég példa. Állandóan visszatérő propagandaanyag az egyházi sajtójukban az, amellyel a magyar protestantizmus magatartását bírálják és teszik testvérietlen ítélgetés tárgyává. Norvégiában csak úgy tudják elképzelni a magyar keresztyéneket, mint akik mártírom- ságra vannak ítélve, s ha olyat hallanak, *hogy itt az egyház megtalálta életlehetőségét, s virágzó ébredést mutat, mindezt csak propagandának tartják. Hiányolják nálunk a mártí- romságra való készséget, s nem hiszik el, hogy élni és dolgozni tudunk.

Ugyanakkor, azonban, amikor nekünk megértés nélküli tanácsokat küldenek a resistcnciára, ők be sem várják a kommunistákat, s közeledtük hírére feladják állásaikat, evakuálják a felszabadult Kínát. Pedig jó volna, ha bevárnák a felszabadító népi Kína berendezkedését, mert akkor a saját tapasztalataikból tudnák meg azt, amit mi már tudunk annak a náci propagandának ellenére, ami nekünk is pusztulást jósolt a felszabadulás után.

Ezt a tapasztalatot azonban a norvég polgárok nem akarják megszerezni, mert ezzel odavolna a pro- paganga lehetősége a szocializmus ellen, s akkor ugyan mivel szolgálnák az államot, amely ma erre a propagandára alapozza bel- és külpolitikáját?

De van itt más ellentmondás is. Miután ők próba nélkül, missziói kísérlet nélkül otthagyják a „kommunisták által megszállt Kínát“, igazolva ezzel a hitleri nácipropaganda tételeit, üdvözlik a magyar evangélikus egyház „száműzetésben élő“ tagjait, helyeselve az ő magatartásukat, hogy nem vállaltak közösséget olyan állammal, amelyről ők már tapasztalatokat gyűjtöttek a náci megszállás alatt.

És ezekre a tapasztalatokra hivatkozva „teljes megértésükről és ro- konszenvükről“ biztosítják az emigráns magyar evangélikusokat.

De kik ezek az exiliumban élő magyar evangélikusok? A norvég egyház papjai éppen úgy tudják, hogy egyetlen evangélikus egyházi vezető, vagy tag sincs cxiliumban azért, mert a népi demokráciával hitvallásos okokból meghasonlott volna. Akik nyugaton vannak, azok éppen azok, akik a hitleri nácizmust szolgálva, s annak a sorsában osztozva kerültek exiniiliumba. S most a norvég hitvallók a nácik ellen szerzett tapasztalataikra hivatkozva biztosítják teljes megértésükről és ro- konszenviikről a magyar nácikat és költ aboránsoka t.

Ez már nem is ellentmondás, ez durva lelepleződése annak a propagandahadjáratnak, amihez a norvég egyház odaadta magát, és olyan elv- telenség, amit éppen a norvégeknek nem szabadna mutatnia.

Ebből a két közleményből az látszik, hogy a norvég egyház csak azokat akarja jó keresztyénekül elismerni, akik otthagyják missziójukat, ha eltűnik a polgári életforma, s azt valahol felváltja a szocialista forradalom.

A délszabölcsi egyház a Nyíregyháza környékén levő szórványgyülekezetből alakult. Kiterjedése igen nagy, sugár alakban veszik körül Nyíregyházát. A legközelebb fekvő gyülekezet 4, la> legtávolabb fekvő 52 kilométer, öszesen 70 községben és tanyán van elszórva a kereken 2400 evangélikus lélek.

Megalakulása 1934-ben szokatlan módon történt. Először kapott felügyelőt, majd pár hónap múlva lelkészt és csak azután kezdődött meg a missziói egyház megszervezése. Jelszavul Márk 9.23-at választottuk: a hívőnek minden lehetséges. Ez van pecsétjükön is. Sok merész vállalkozáshoz fogott az egyház, s az Űr legtöbbször megsegítette.

Első évben egy lelkész volt, azután kettő lett, de nem bírják a munkát. Szükség volna a harmadik beállítására, úgy, hogy kettő lakna künn a gyülekezetben, két legnépesebb helyen, a harmadik Nyíregyházán mert vannak helyek, melyek csak innen közelíthetők meg könnyen. E cél vezette az egyház vezetőségét, amikor most tavasszal Isten és az egyetemes egyház segítségével hozzáadva a maga megtakarított pénzét, vett 12.000 Ft-ért egy házas belsőséget Nyíregyháza szívében, mely egyrészt lelkészi lakul szolgál, másrészt gyülekezeti ház lesz. Szerdán és szombaton a nyíregyházi piacra a tanyákról és falvakból bejövő híveink ott letany ázhatnak. Lovaikat kifoghatják, mig dolgaikat végzik. A gyülekezeti teremben helyezik el az egyházi könyvtárt, melyet ez évben alakítottunk és híveink buzgalommal használhatják. ' Itt helyezik el iratterjesztésünket is, hogy híveinknek a vásár után legyen módjukban ezeket könnyen beszerezni.

Az egyháznak van két kerékpárja és egy motorkerékpárja, hogy. lelkészeink az igehirdetés és hitoktatás nehéz munkáját eltudják végezni, amelyet 25 helyen kell végezniük. Egy-egy vasárnapon a két lelkész 5—6 szolgálatot is végez. Midőn egy darabig 3 lelkész volt, akikor 7—8 is volt. Most szeretnénk még egy motorkerékpárhoz jutni, hogy igy a munkateljesítményt emelni tudjuk. Egy lelkész egy év alatt kerékpáron kb. 7000 km utat tesz meg. Motorkerékpáron egy hónap alatt legalább 1000 km-t tud megtenni.

Az egyház az adófizetéssel kapcsolatban azt az elvet követte, hogy előbb nyújt a híveknek és csak azután kér adót. A lelkészek meglátogatták a legszegényebb híveinket is. Minden hívünkről, illetve családról külön lapot állították ki, melybe bevezették a legkülönbözőbb személyi adatokat. Van-e bibliája, olvassák e rendszeresen? Milyen gyakran vesznek úrvacsorát, mikor vettek utoljára, járatnak-e evang. újságot stb.? Ezekből a lapokból, melyeik; gyülekezetenként vannak rendezve, a felügyelő készített egy másik betűrendes kartotékot, hogy ő is megismerje minden hívét legalább papíron. Erre a kartotékra már csak a név, lakhely, pontos cím, tiszta, vagy

Nekünk az a véleményünk minderről, hogy ha a norvégek istentelennek tartják a keleten kialakult, vagy kialakuló rendet, akkor éppen ott kellene maradniuk Kínában, s akkor éppen azokat kellene üdvözölniük, akik pl. Magyarországon is tovább hirdetik az Isten Igéjét.

Tanulság az is, hogy akik a nácik elleni ellenállás tapasztalataira hivatkozva üdvözlik az emigráns nácikat, azokkal úgysem lehetne szót érleni ideológiai kérdésekről, s így úgy sem érthetnék meg, miért tartja lehetségesnek magyarországi protestantizmusunk a továbbszolgálást.

A végső tanulság azonban a legfontosabb. És ez jelenthet valamit itt is. Aki reakciós politikailag, az elveszti missziói hivatásérzetét is, s elveszti missziói lehetőségét is.

A magyar evangélikus lelkészek nem tudják üdvözölni és megértésükről, valamint rokonszenvükről biztosítani a Kínából disszidáló norvég missziót. Mert nem akarnak maguk is disszidálni Istentől kapott munka- területükről, s főként nem akarnak disszidálni Isten országából.

Dezséry László

vegyes házas, gyermekek száma van feljegyezve, továbbá az adókönyvi szám. így bármely hívünkről a legrövidebb időn belül kaphatunk részletes felvilágosítást s erre vezetjük rá, az időközi változásokat. Kartotékunkban közel 2000 hívünket tartjuk számon. Adóbehajtással nincs bajunk: lelkészeinknek segítenek a körzeti pénztárosok, gondnokok. Elvünk: mindenki csak annyit fizessen amennyit jó szívvel tud fizetni, mert sóikat emlegettük adófizetőinknek, hogy nincs áldás az olyan befizetésen, amelyet nem szívesen adott.

Gyülekezeteink nagy részében nincs templomunk, de híveink vágyakoznak ez után: így sikerült rövid időn belül már két helyen is templomot felépítenünk. A tervezés, a gyűjtés, felépítés, niindmcgannyi rugója az élénk egyházi életnek. A meglévő két templomon kívül az első új Nyírszőlősön épült fel, hol a legszegényebbek voltak híveink, de talán legtöbbet imádkoztak templom után. A második új templom Kál- mánházán készült el, az anyagok drágulása miatt csak torony cs karzat nélkül. Ez évben szeretnők a tornyot is felhúzni. Talán sikerül, Isten segítségével. Október 31-én megszólal Káimánházán a harang, mely hívogatná az ottani, talán egy kissé keménynyakú híveinket, a golgotái Kereszthez. A harmadik templom Borbányán lenne. Szintén igen szegény nép lakik itt, de övék a jövő: sok ott a gyermek. Csak egy iskolába hatvannál több evangélikus jár. A telek megvan, a terveket is elkészítette Sándy Gyula professzor, a másik két templom tervezője. Szeretnők, ha ebben az évben ez is felépülne. Országút mentén lenne, hadd hirdetné, hogy a mai demokratikus világ is épít templomot.

Iparkodtunk szétszórtan élő híveinkkel az összeköttetést fenntartani. Évenként többször adtunk ki körlevelet, melyben értesítjük híveinket eseményekről, terveinkről. A közgyűlési presbiteri meghívók is mindig tartalmaznak az egyház életére vonatkozó közléseket. 1943-ban két füzetet adtunk ki. Én és az én házam az Ornak szolgálunk és Hirdessétek az Úrnak kedves esztendejét címmel. Ezekben a füzetekben azon híveink részére kívántunk útmutatást adni, akik távol vannak templomainktól. A hétköznapi és ünnepi reggeli és esti áhítatok, az úgynevezett csendes percek menetét közöltük itt. Megjelöltünk énekszámokat, bemutattunk imádság- mintákat, a vasárnapra, ünnepnapokra közöltünk rövid igehirdetési vázlatot, úgyhogy beteg, vagy távollevő hittestvéreink is bekapcsolódhattak az egyház lelki életébe. Egyházunk 15 éves fennállása alkalmából 1944 tavaszán szintén adtunk ki 32 oldalas füzetet, mely az első 10 év küzdelmeit, történetét, tanulságait tartalmazta, de voltak benne alkalmi imádságok, is.

Mikor 1944 novemberében el voltunk zárva a világtól és minden romban hevert s híveink ostromoltak, hogy adjunk nekik evangélikus

_____ 3

naptárt és bibliai vezérfonalat, mert a megszokott Harangszó naptár nem jelenhetett meg, elhatároztuk, hogy megkíséreljük » lehetetlent. Egyházunk vezetősége ki is adott egy Evangélikus Naptárt. Azt irtuk az előszóban, hogy „országokat rázó, sorsdöntő napokban adjuk ezt a naptárt evangélikus hittestvéreink ■kezébe.“ Pincében, mécsvilág mellett fogtunk a munkához, a kivitel sem volt könnyű, 'lelkészünk is beállt a szedőszekrényhez és áram hiányában saját kezével is hajtotta a nyomógépet. De az Ür megsegített, naptárunk megjelent még a következő, 1946. évre is. Pár nap alait széjjelkapkodták. Még másvullásúak is vették, sokakat talán ez a naptárunk vezetett rendszeres biblia- olvasásra s az egyház anyagi téren is megtalálta számítását. Legyen érte áldott az Űr.

Ébredési törekvéseinket megsegítette Istenünk. Az utóbbi időben 9 helyen volt evangélizáció, 4 helyen konferencia. Oroson, Butykán és Nyírszőlősön imaközösségeink vannak. Minden elgondolásunkban ők az élenhaladók. Presbitereink, tisztviselőink mind imádkozó, templomijai áró, legtöbbje szegény nincstelen. Boldogan vesznek részt egyházunk megmozdulásaiban.

Lelkészeink igen szerény díjazás mellett, emberfeletti munkát végezlek. Az eredmény nem marad el. Minden hét végén összeül az egyház vezetősége, lelkészei, felügyelője s mikor beszámolnak lelkészeink az elmúlt hét fáradságos munkájáról, boldogan készülnek az elkövetkező hét talán még nemesebb feladatainak elvégzésére. Timotheus II. 2—3. szerint „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.“

Nyíregyháza, 1949 június.

Margócsy Emil

Mit tanít a Biblia a magántulajdonról?

A Biblia nem szünteti meg a magántulajdont, de csak azért, mert nem ismeri ezt a fogalmat. A magántulajdon idegenül üti meg minden bibliaolvasásban jártas ember fülét. A biblia szerint egyetlen egy valaki rendelkezik magántulajdonnal ezen a világon, mégpedig az, aki az ö tulajdonába jött el, de az övéi nem fogadták be. A biblia a hívőknél csak kölcsönről, haszonbérről és sáfár- ságról tud. A keresztyén ember vendég és jövevény a földön, és ezt 'úgy kell érteni, hogy a saját lakásában is az. A biblia mindazt bálványnak nevezi, amit nem úgy tekintünk, mint reánk bízott tulajdont, mint Isten magántulajdonát, amit Isten szabad- rendelkezési joga alól kivonunk, hogy saját önkényünk szerint használhassuk. A mi „magántulajdon“ fogalmunknak megfelelő bibliai kifejezés — a Mammon. Erről mondatott meg, hogy senki sem szolgálhat két úrnak. „Nem szolgálhattok — ti keresztyének — az Istennek is és a Mammonnak is.“ A reánkbízott javak lényegéhez tartozik, hogy Isten mindig igényt tart reá. A magántulajdon fogalma a reánk bízott javak fogalmával ellentétben tisztára pogány eredetű, nem a Bibliából, hanem a római jogbót ered. A rabszol- gasággal való összehasonlítás kínálkozik önkénytelenül. A rabszolgaságot nem szüntette meg egyszerűen a keresztyénség, de a keresztyén hit szelleme fellazította, belsőleg meg- fíresítette és végül félretette. Ugyanez várható a magántulajdon kérdése tekintetében is. Amilyen esztelenség volt bibliai érvekkel a rabszolgaság fenntartása érdekében küzdeni, ugyanolyan oktalanság a biblia segítségével védelmezni a magántulajdont.

Régi sírfelirat.

Egy régi temető mohos sírkövén olvastam ezt a feliratot:

Király — ez a sorsod.

Rabszolga — ez a pihenésed.

Világ népe — nézd a csontokat. Te bölcs — nézd az üres koponyát.

Gazdag — látod ezt a rothadást? Szegény — van feltámadás!

Délszabölcsi missziói gyülekezet