Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-07-02 / 26. szám
2 Evangélikus Ele* I Félre a kishitűséggel Az egyházunkat szerető és annak sorsát szívén viselő emberek között sok töprengésre és találgatásra ad okot egyházunk közeli jövője. Erőm, úgy érzem, kevés ahhoz, hogy szinte jóslásokba bocsátkozva felderíteni igyekezzem a jövőt. Csak az a cél vezet a kérdések felszínen tartásában, hogy az érdeklődést fenntartsam. Az evang. egyház a szabadságharc előtti időben az állammal nem a legszorosabb és a legbarátságosabb kapcsolatban volt. Á Habsburg-ház nemcsak a vallásos meggyőződésétől, hanem politikai meggondolástól is indítva az egy állam egy vallás elvének volt a híve. A protestantizmust, amely a régi renddel szemben haladást jelentett, elnyomni igyekezett. A protestantizmus vetette meg a nemzeti egyházak alapját és ápolta a magyar nyelvet, amelyet a Habsburg-ház az egységes birodalom érdekében megsemmisíteni igyekezett. A protestantizmus a monarchikus eszmével szemben a nemzeti demokratikus eszmét jelentette, a a hazafiságot ápolta s így az államhatalom, amely a Habsburg-ház uralmának fenntartása érdekében működött, a protestáns egyháznak elnyomója volt. A protestáns egyházak az államnak velük szemben fennálló ellenséges érzése miatt, nem számíthattak az államtól segítségre és így teljes mértékben önellátók voltak. Az állam nemhogy nem nyújtott egyházunknak erkölcsi és anyagi segítséget, hanem II. József türelmi rendeletéig erőteljes elnyomó politikát folytatott. A polgári Szabadságeszméket hangoztató 1848. márciusi forradalom az, amely az egyenjogúságot minden vonalon megvalósítani kívánta az egyházak között. Az állam és az egyházak között a kapcsolatot szorosabbra kívánta vonni mind erkölcsi, mind anyagi téren. Az 1848: XX. te. 3. §-a ennek következményeként kimondotta, hogy „a vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek.“ Így kívánta megadni a nemzeti állam a protestáns egyházaknak is a gopdoktól mentes anyagi alapot. Ha nem is ment át a gyakorlatba az 1848-as törvényhozás által megjelölt cél, a kiegyezés után az egyház és az állam mind szorosabb gazdasági kapcsolatba kerültek. Az egyházunk is mind nagyobb és nagyobb mértékben épített az állam anyagi támogatására. Ez a növekvő anyagi támogatás természetszerűen magával hozta egyházunk gazdasági függését az államtól, ami maga után kellett vonja a politikai függést is. Ha az egyház nem akarta veszélyeztetni az anyagi támogatást, nem kerülhetett szembe az uralkodó osztállyal és annak mindenkori kormányával. Ennek következményeként az egyházak az uralkodó osztállyal erősen összenőttek. Következménye lett ennek az is, hogy a hívek is hajlamossá váltak arra, hogy az egyházuk anyagi nehézségeinek a megoldását áldozathozatal helyett az államra bízzák. Megcsökkent az egyháztagoknak az egyház anyagi jólétéért megkívánható áldozatkészsége. A második világháború alapjában rázkódtatta meg a magyar társadalom építményét. A korábbi uralkodóosztályok helyzete meggyöngült és lehetővé vált, hogy a feltörő munkásosztály a hatalmat a kezébe ragadja. A korábbi uralkodóosztálynak a hatalomról való letűnése, az előbb említett szoros kapcsolatok miatt, komoly megrázkódtatást hozott az egyházakra is. Ennek következménye volt, hogy sokan az idők változása következtében nem látták és nem látják tisztán az egyház helyzetét és jövőjét. Az egyház és az állam különállása nem a népi demokráciák találmánya. Régen bekövetkezett ez Franciaországban és az Északamerikai Egyesült Államokban. A népi demokrácia kormánya több alkalommal kijelentette — és ezt az állam és az egyházunk közölt 1948 decemberében létrejött megállapodás is leszögezi, — hogy a népi demokrácia a szabad vallásgyakorlat elvének alapján állt Ennek a kijelentésnek a komolyságában nincs okunk kételkedni. A Szovjetunió — amelyet a szocializmust építő ínagyar népi demokrácia követendő példának tekint, — alkotmányában szintén biztosítja a szabad vallásgyakorlatot, amellett, hogy az egyházat az államtól teljesen különválasztja. így a szocializmus sem hozhat változást a népi demokrácia fentebb leszögezett álláspontjában. A vallás szabadsága tehát megvan és meglesz akkor is, ha az egyház és az állam szétválása bekövetkezik, s ezzel az egyház elveszti azt a erkölcsi és anyagi támogatást, amit eddig a államhatalomtól élvezett. Az egyház és az állam szétválása után is megmarad egyházunk legfőbb, legerősebb, mondhatnám egyedül hatásos fegyvere, amely már oly sokszor diadalmaskodott, a Krisztus Jézus evangéliuma. Ennek a fegyvernek a hatalmasságát mutatja, hogy az előbb említett nyugati államokban a különállás az egyházat nem semmisítette meg, hanem még nagyobb virágzásra bírta. A megváltozott helyzet természetesen szervezeti és munkamódszeri változásokat tesz majd szükségessé, a módszer azonban nem változtat a lényegen. A Krisztus Jézus egyháza kősziklára épített ház, amelyet sem az eső, sem az árvíz, sem a szelek nem döntenek meg. A vallás szabadsága megvan és megmarad s így megvan a lehetőség arra, hogy az evangéliumot hirdetve, a lelkek hívővé legyenek. A múltban az evangélikus egyház nem szabadság, hanem súlyos üldöztetések között nemcsak megmaradni, hanem fejlődni tudott. Tudott vértanúkat kitermelni. Sokkal köny- nyebb a helyzetünk, mint volt az őseinké a 'XVIII. században. Ma nincs vártanúkra szükség, csak egyszerű hívő telkekre. A ma embere nem kevésbbé fogékony az ige iránt, mint volt a múlt embere, csak hozzá kell juttatni az igét, közel kell segíteni az igéhez. Ez sok és nehéz munkát jelent, s szükséges, hogy az egyház vezetői elsősorban önmagukat győzzék meg, saját példájukon mutassák be, hogy le lehet vetkőzni az óembert és fel lehet öltözni az új embert a XX. században is, az Ür kegyelme által. Egyházunk fenntartása és megerősödése érdekében véleményem szerint elsősorban megtérésre van szükség. Ha ez bekövetkezik és az egyházunk a megtérésen keresztüli nem a született egyháztagok összessége, hanem a hívők gyülekezete lesz, a poklok kapui sem vehetnek rajta diadalmat. A megtérésnek és felébredésnek örvendetes jelei mutatkoznak egyházunkban és egyházmegyénkben is. Tapasztaltam ezt a múlt héten tartott presbiteri konferencián is. Az evangelizációs munka fellendülése fokozhatja ezt, s biztosíthatja az egyházunk jelenét és jövőjét. Az egyházunk jövője érdekében nem lehet eleget hangsúlyozni az ifjúság jelentőségét. Mi már a jelen vagyunk, s lassan múlttá leszünk. Az egyházunk jövőjét tennénk tönkre, ha az ifjúságra nem fordítanánk a legnagyobb gondot. A vallástanításnak a legfelsőbb fokra kell emelkednie. Hitoktatóinknak érezniük kell, hogy az egyházunk jövője a kezükben van, s az az ő munkálkodásuktól függ. Ha jól munkálkodnak, a kősziklára épített ház megtelik hívőkkel, ha rosszul dolgoznak, üresen marad és a kinnrekedtek ki lesznek léve az elemek ostromának. A hitoktatáson kívül még serény ifjúsági munkára is szükség van. Ezen a téren szép eredményeket láthatunk. azonban ezzel sem szabad megelégedni, fokozni kell. így megvan a remény, hogy egyházunk jövője derűs lesz. Dr. Bálint Károly egyházmegyei felügyelő beiktatási beszédéből. Fontos tanulnivaló Valamelyik iskolában az egyik osztály utolsó padjában kicsi lány ült, aki még nem is volt iskolaköteles korban, A tanítónő kicsi lánya volt. — Hát te mit csinálsz itt? — kérdezte tőle egyszer az iskolalátogató felügyelő. —- Tanulok csendben lenni — felelt a kisleány. — Nagyszerű! — szólt a felügyelő. Bizony sokan ezt egy életen át sem tudják megtanulni. Papiözvegy otthonunk megalapítóinak emléke Az Evangélikus Papnék Országos Szövetségének kistarcsai papiözvegy- otthonát tudvalevőleg elsősorban Blatniczky Pálné, a boldogemlékű cinkotai espereslelkészné kezdeményezte s juttatta megvalósuláshoz, Erhardt József ottani egyházfelügyelő, a felsőpesti egyházmegye későbbi felügyelője segítségével. (Blatniczkyné, annyi hű evangélikus „Lidi mamá“-ja 1944 végén bombatámadás áldozata lett, Erhardt — aki egyházunkból elsőnek figyelmeztetett a világi őrségváltás szükségére! — 47 karácsonyán halt meg.) Kettejük emlékére 25-én ünnepet tartottak a háborús káraiból úgyszólván egészen újjáépített kistarcsai otthon falai között. Kemény Lajos bányakerületi püs- pökhelyettes-espetes az otthon ima- termében Ézsaiás 5:1, alapján szóit arról, hogy e két jó munkás az özvegyek panaszát mindig „valami nemes hiszékenységgel hallgatta s a kudarcok és csalódások sím riasztották őket vissza, elindullak újabb szíveket keresni, akiken segítsenek'1. „A papi- özvegy-otthon megszervezésében, fölépítésében és fenntartásában nem ismertek semmi lehetetlent s igyekeztek áldozatos lelket ébreszteni mindenkiben e nagy, közös ügyért. így lett a kistarcsai otthon valóban a szeretet hajléka. Anyai és édesapai gondoskodásuk jó példája hirdeti, hogyan lehet önzetlenül fáradni az embertársért, a felebarátért, Krisztusban-testvérért. Hitünk szerint — végezte beszédét Kemény Lajos — az igaz szíveknek megadja Isten az ő jutalmukat.“ A virágdíszes arcképek előtt aztán Mar esek Jánosné, az EPOSz ügyv. főtitkára s az otthon lakói nevében Sántha Ilona —■ az egykori énekköltő Sántha Károly leánya — és özvegy Erhardt Józsefné mondott néhány meghatott szót, Zászkaliczky Pál pedig mint a felsőpesti egyházmegye esperese hangsúlyozta, mennyi engedelmesség volt a most újból felmutatott szívekben Krisztus iránt. „Ahogy Blatniczky Lidi néni szokta mondani: — Édeskéim, szolgáljunk, amíg időnk van!.. .“Soha el ne múljék a hála, az ilyen jóltevőkre gondolva. Szalóld László a helybeli katolikusok tisztelgésének adott hangot; Kovács Zoltán kistarcsai református lelkipásztor is bizonyságot tett róla, hogy Blal- niczkyné és Erhardt munkájukkal az egyházak Isten-szerette közös útjára terelték nemcsak saját hitfeleik, de a másvallásúak figyelmét éppúgy. Az ünnep végén a jelenvo'tak megtekintették az otthonnak gyöngéd női kézzel csinosított lakószobáit, — itt él a többi között Sárkány Sámuel hajdani püspökünk leánya, Brózer Mórné is. Az EPOSz annak közlésére kért ez alkalommal bennünket, hogy néhány lakószoba, idősebb hölgyek számára még elfoglalható a balzsamos klimájú Kistarcsa evangélikus otthonában, mindössze 12—15 Ft napi penzió-áron. Lelkészcsere „A bányai evangélikus egyházkerület elnöksége az E. T. VIII. te. 154 §-a alapján cserét hirdet a pest- megyei felső egyházmegyébe tartozó ikiadi egyházközség lelkészi állására. Az állás javadalma a következő: 0 öl tűzifa, 13 hold föld, 15 q rozs, évi 500 forint, minden háztól 1 csirke és stólák. Az állás kongruás. A cserére jelentkezők a hirdetmény megjelenésétől számított 15 napon belid írásban jelentkezzenek a püspöki hivatalnál, (Budapest, VIII., Puskin- utca 12). Budapest, 1949 június 21. Dr. Lányi Márton s. k. egyházkerületi felügyelő h. Kemény Lajos s. k. püspökhelyettes.“ A keresztyének bűnei Ha a keresztyének egymást rágalmazzák és egymás ellen acsarkod- nak, csoda-e, ha az u. n. világi emberek hátat fordítanak a keresztyén- ségnelt? A véleménykülönbség nem bűn. De a szeretet hiánya bűn. Az ítélgetés, gőg, önelégültség és versengés mind bűnök. Egy iparosiií 1947, az ökumenikus intézet fennállása óta egymást követik a nemzetközi konrerenciák Bosseyben az egyház és az embei'iség fontos problémáinak megvitatására. E konferenciák célja, hogy a világ minden tájáról összejött protestánsok, főként laikusok, saját hazájuk, népük, egyházuk problémáit megbeszéljék, egymás tapasztalatait kicseréljék, a fennálló nehézségeket megoldani próbálják, hogy visszatérve hazájukba, sokkal hathatósabban szolgálják egyházukat, szem előtt tartva három dolgot: A bibliát, a világ problémáit és az egyetemes világegyházat, melynek megteremtése az Oe. I. főcélja. Ennyit röviden az Intézetről, de lássuk az Iparos-konferenciát. A címe „Keresztyének az iparban“ volt. Mindössze öt napig, ápr. 29-től máj. 4-ig tartott. Felejthetetlen, gyönyörű napsütésben megtett út után, egy napi késéssel csak 30-án értem Bosseybe éppen ebédre. Már itthon hallottam róla, hogy egy kicsit máskép főznek odakint, mint- nálunk, amit úgy az első nap, mint a későbbiek folyamán sajnálattal tapasztaltam. Ebéd és a bemutatkozás után szinte az érdeklődés központjába kerültem. Kérdést kérdés után tettek fel angolul, németül, franciául, azt hittem hirtelen, hogy Bábel ismétlődik meg, de úgy látszott, a többiek már megszokták, hogy egy mondatot néha három nyelvből állítanak össze. Alig értettem ebből az „ökumenikus nyelvből“ valamit. Néhány percig hallgattam, majd sűrű bocsánatkérések közepette, mivel roppant fáradt és álmos voltam, elmentem aludni. Csak vasárnap délben keltem fel. A társaság már azt hitte, hogy megijedtem tőlük és hazautaztam, de siettem megnyugtatni őket és ebéd után én is belekapcsolódtam a megbeszélésekbe, melyekről a következőkben szeretnék rövid tájékoztatót nyújtani. A konferencia célja a munkások és munkaadók jelenlegi viszonyának tisztázása, a szociális helyzet problémáinak megbeszélése volt, és az, hogy hogyan lehet a felmerülő problémákat keresztyén szempontból megoldani. Csak a nyugati országok közül né- hánnyal (Német-, Angol-, Francia- országgal) foglalkoztunk, mert a jelenlevők többsége ezekből az országokból való volt. A munkásság általános helyzete nem a legjobb Nyugaton, mondhatnám, különösen Németországban és Franciaországban, rossz. A megélhetési viszonyok, a szociális gondoskodás gyenge. A munkás és munkaadó viszonya sok helyen feszült. A Küzdelem a sajátos szószéki hanghordozás ellen Ha egy kívülálló lép be valamely keresztyén összejövetelre, vagy istentiszteletre. joggal feltűnik neki az a sajátos hanghordozás, amit a pap szájából hall s nem ok nélkül kérdezi meg: miért beszélnek ilyen természetellenes tónusbanf Mindenki tudja, hogy van ilyen tónus, nevezzük akár szószéki varázsnak, kegyes hanglejtésnek, vagy bárminek. De senki sem ismeri ezt el önmagáról. A szónoknak magának tulajdonképpen ■ sejtelme sincs arról, hogy milyen hanghordozással beszél, milyen szavainak az akusztikája“. ö maga csodálkozna el legjobban, ha a padok közűi hallaná saját hangját a szószéken. A technika eszközeivel ezt érték el külföldön. Legutóbb a norvég gyülekezeti fakultás gyakorlati szemináriumában alkalmazták azt a készüléket, melynek segítségével a szónoklatt gyakorlatot végző teológus azonnal viszonthallja a hangját. Valahogy így vagyunk a cselekedeteinkkel is. Pedig felebarátunk önzésében és rosszindulatában sokszor csak a saját szívünk gonoszsága „hangzik vissza“. a.z Evangélikus Élet megjelenik minden pénteken! ír Bosseyröl nagy gyárakban, különösen Amerikában a munkásokat szinte a gép alkatrészeként kezelik. Mindezen felül a keresztyén hitéletben is erős fogyatékosságok mutatkoznak. Az iparban élő keresztyénre, az iparosodott modern világban éííT keresztyén egyházra komoly feladatok várnak. Szinte forradalmi irányt kell képviselnie, ha valamit tenni akar. A szociális gondoskodástól kezdve, az emberi méltóság és egyenlőség elismertetésén keresztül egy boldogabb világ megteremtése sok munkát és kitartást követel, de mindez csak kölcsönös megértés, keresztyén szeretet és felelősségérzet és legfőképpen Istenben vetett igaz hit által érhető el. Tehát a legelső és legnehezebb feladat a hit növelése, amelynek segítségéve! a többi probléma már köny- nyen megoldható. Több gyárban, különösen Hollandiában kis csoportokat alakítottak kér. laikusokból, akik az egyházaktól támogatva, úgy hitbeli, mint anyagi segélyközösségekként működnek, de elég kezdetleges fokon. A hitélet erősítésére a „Church and World“ intézmény a szociális alkalmazottak részére kiképző tanfolyamokat indított az elmúlt években. de a felsőbb ipari körökben (Hollandiában) szinte ellenségesen fogadták ezt a megmozdulást, ragaszkodva a teljes egyháztól való függetlenséghez. Háromnapi megbeszélés után végre arra az eredményre jutottunk, hogy az egyház és az ipar közötti kapcsolat elmélyítése igen fontos dolog, mely kapcsolat segítségével a szociális problémák nagy része is megoldható, ellenben jelenleg az egyház és az ipar szinte teljesen el van szigetelődve egymástól és a közeledés első lépései csak most történnek. Sok a tennivaló, de bízunk Isten segítségében. Eddig jutott el a Bossay-konferen- cia. Lehetetlenség volt nem ereznem, hogy a nyugati keresztyének minden jóakaratuk és nemes szociális törekvésük ellenére sem képesek megtenni azt az elszánt lépést, amely a nyugati dolgozó ember kérdéseinek megoldásához vezet. Félnek a forradalomtól, tehát félnek Isten igéjének forradalmi konzekvenciáitól is. A konferencia mindenesetre sokat segített nekem abban, hogy világosabban lássak atekintetben, hogy a keresztyénség legalább is pillnnat- nvilag elvesztette képességét ahhoz, hogv a világ dolgaiban elhatározó tanáccsal tudjon szolgálni. Mázán Kálmán Az egyház békéltessen Egy héten át Magyarországon tartózkodott G. Evans Hopkins, az amerikai methodista egyház kiilmissziói osztályának titkára. Elutazása előtt ezeket mondotta az Egyházi Tudósítónak: — Majdnem egész Európát bejártam. most és természetesen elsősorban az egyházházak élete érdekelt, ügy látom, hogy a keresztyén egyházak feladata világszerte megkeresni a testvériség útját és az igazi békéltetés szolgálatát végezni. — Egy hét alatt Magyarország sok részét bejártam és mindent megnézhettem, amit látni kívántam. Eközben nagyon megszerettem a magyar népet. Mind az egyházi, mind a világi hatóságok részéről a legszívélyesebb fogadtatásban volt részem.. Nagyon megerősödtem abban a nézetemben, hogy a Nyugat és Kelet közötti vitában semmitsem oldana meg a háború és hogy ez a háború nem is elkerülhetetlen. — Nagy örömmel tapasztaltam, hogy a magyar methodista egyháznak most oíyan szabadságban van része, mint azelőtt soha. A múlt rendszer a methodista egyházat nem ismerte el, a népi demokrácia azonban az elismert egyházak sorába emelte az itteni methodista felekeze- tet. G. E. Hopkins most Belgrádba utazik, onnan Szófiába.
