Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-06-25 / 25. szám
2 Evangélikus Elet középiskolások Hitoktatás m «a ipcan E speciális munkaág ismertetése érdekében néhány részletet közlünk Pásztor Pál lelkész hitoktatói jelentéséből. A jelentést azért tartjuk érdekesnek, mert belevilágít egy olyan lelkipásztori kísérletbe, amellyel az iskolai valláslanítást baráti közösség építésén keresztül sikerült kialakítani. „Ipari középiskolás tanítványaimmal a negyedik hittanvizsgát tartom. Végigvezethettem mindhárom ipari középiskolában a legfelsőbb évfolyamokat. Ügy érzem, legalább néhány percre meg kell állanom a negyedik hitoktatási évem végén. Megállásra késztet az a körülmény, hogy mindhárom ipari középiskolában azelőtt szinte évenként változtak az evangélikus hitoktatók. Én voltam az első, aki hosszabb időn át taníthattam ugyanabban a munkakörben. Csak érzem,- kifejezni aligha tudnám, milyen áldást jelentett ez elsősorban sajátmagam számára. Megismerhettem közelebbről is tanítványaimat, veink lelki kapcsolatba, meleg baráti közösségbe kerültem, minden újabb esztendőben a már előbb lefektetett alapokon építhettem tovább. De az iskolák tanáraival, műhely, laboratóriumi vehetőivel és egyéb szolgálattevőivel is egybe tudtam forrni. A tanintézetek szellemével tisztába jöhettem. Egyszóval: Megszerethettem az iskolákat. Egy esztendő csak futólagos ismerkedésre alkalmas. Egyévi munka heti egyórai hitoktatás mellett mély nyomokat nem hagyhat a lelkekben. Négy esztendő után egészen más a visszapillantás, az eredmény. Különösen ilyen rendkívüli időkben, mipt amilyen a mostani négy év volt. Mi-minden történt azóta, hogy Veletek 1945. szeptemberében együttesen elindultunik! Eleinte romos tantermekben húzódtunk meg, vagy iskolán kívül kaptunk csak helyet. A téli hónapokban szüneteltem voltunk ^kénytelenek a hitoktatási. 1946. la- vaszán az iskolaudvarok lombos fái alatt tartottuk hittanóráinkat. Alig- al g ismertük még egymást. Az első hittanvizsga csak a szövő fonó iskolában volt megtartható, egészen szűk keretek, között. A csendes nap ikat csak abban a formájában ismerhettük, hogy hatalmas templomba gyülekezünk, össze sok-sok iskolából és meghallgatunk néhány előadást. Erre a fasori gyülekezetre legfeljebb néhány tanuló gondolt, úgy, mint a saját gyülekezetére. — Ma minden iskolában állandó helyünk van. Jól ismerjük egymást. Mindnyájan együtt lehetünk nagy családunkban, az ipari iközépiskolások evangél umi közösségében s egyházi és iskolai elöljáróink is körülvesznek szereteliikkel bennünket. Jó volt együtt vándorolni, a gond- terhes iskolai munka közben lelki kirándulásokat tenni. Nemcsak a rajzlapok, a zakatoló gépek, a kísérletezéseik fölé odahajolni, hanem egymás szívére is ráborulni. Mindig jobban és mindig növekvőbb szeretettel. Jó volt, hogy sokszor sz nte kivétel nélkül mindnyájan együtt lehettünk, mindnyájan szeretettel vettünk részt a hitoktatás munkájában. Bizonyára senki előtt soha nem fognak elfecsérelt óráknak, napoknak tűnni azok az alkalmak, amikor egy időre kiszakadva a családi körből és az iskolából, a hitoktató kis szobájában éjszakai órákig beszélgettünk, szóra- kozlunk és mindig jobban megismerkedtünk. Nem statisztikai adat, deliül idekívánkozik annak megállapítsa, hogy 15 tanítványommal voltam gyakran együtt otthonom csendjében. ök legközvetlenebb lelki családomhoz és munkatársi körömhöz tartoztak. Egy tanítványom az egész év folyamán nálam lakott. Az idén már mindenki megkedvelte a hitoktatás munkáját. Év elejétől év végéig az idegenkedők is hozzánk melegedtek. Csak egy-két téli tanfolyamos fiú maradozott el néhanapján. De hát ök éppen tanulmányi idejük rövidsége miatt még tulajdoniképen bele sem kapcsolódhattak valójában a közös munkába. Hiszem, hogy a következő esztendő megteremti velük is a bensőségesebb közösséget. Célkitűzésem az volt: Szeretetmun- ka, gyülekezetünkbe való beplántálás munkája, az ü'vússégért való közös, tusakodás. Az ipari középiskolás ifjú, a reggeltől estig az iskolában élő, éjjel is rajzoló és kísérletező diák sze- reteiet vár hitoktatójától. Nehezen latiul meg tankönyvből egy-két fejezetet is, hiszen álmosan, fáradtan lépi át a hitoktatási terem küszöbét; törődött, amikor a sárga, vagy zöld villamoson hazafelé utazik. Az iskolában ebédel, s minden tárgy tanulásában munkaversenyben áll. Tízperce alig van. Magától egészen elfelejti, mikor is van hittanórája. Mégis, ha kiszállítja hitoktatója, vagy hátulról megfogja a vállát, olyan örömmel üdvözli s mondja meg, hogy: Igen, megyek az órára! Néha a harmadik utcasarokról szalad talán vissza. Igyekeztem mindig csak szeretettel közeledni feléjük. Tudtam, hogy a saját gyülekezetüket alig láthatják. Az őket szeretettel, sóik imádsággal körülvevő fasori gyülekezetbe próbáltam beépíteni mindnyájukat. A lelkészkor vezető-lelkésze, de hívei is mindig szívesen fogadták az ifjak kisebb-nagyobb - szolgálata i, különösen vakációjuk heteiben nyújtott segítségét. Az a meggyőződésem, hogy éppen a most végzett tanulók közül többen r.z egyházunk jövője szempontjából annyira fontos laikus munkában felnőtt korukban is résztvesznek majd s éppen a ml gyülekezetünkkel való kapcsolataik sokáig megmaradnak. Amint a munkában előbbrehaladtunk, mindig többet foglal, koztunk a Szentírással. Mindig tisztábban láttam főfeladatomat: Az ige által kell ezeket a fiúkat és lányokat a holnap gyülekezetébe beépítenem s elindítanom az üdvösségkeresés útján. Az iskolákban Is gyülekezeteknek kell alakulniuk, amelyeknek papja a hitoktató-lelkipásztor. Szolgálatunkban állandóan rá kell mutatnunk, hogyan juthat üdvösségre az Istent kereső lélek. Munkám az iskolákban a hittanórákon, a lekészhivalalban a csendesnapokon, azután otthonomban és részben a tanulók szüleinek, otthonában folyt. Tankönyveket minden tagozatban használtunk. (Alsó fokon Groó Gyula: Szíentírás-ál, felső fokon pedig dr. Nagy Gyula: Keresztyén tanítását vettük át.) A Vegyi iskolában Groó Gyula Missziói kátéja alapján haladtunk. Évközben azonban annyi időszerű kérdés kérőit előtérbe, hogy sokszor hetekig mellőznünk kellett a tankönyvet. Egyházi lapjainkból (Uj Harangszó, Élő Víz, Evangélikus Élet) nagyon sok cikket olvastunk el és beszéltünk meg. A karácsonyi vakációban tett látogatásaim azt eredményezték, hogy minden tanulót családi körben is Etetéskor történt. Csak benéztem az istállóba egy szóra. A gazda éppen megfejt. Megmustráltuk az állatokat és szót váltottunk az állapotukról. Láttam a gazda szeme állásából, hogy szereti a jószágot. Egész elől, az ajtónál állt egy kicsi, nagyszarvú riska. Mellette két kihízott, nagytestű üsző. Ez a kis hivány a két nagynak az anyja, magvarázta a gazda, akár hiszem, akár nem. Mintha értette volna a tehén a szót, hátranézett. Akkor láttam, hogy el van kerítve a jászol a tehén, ir.eg az üszők között. Erre azért volt szükség, mert a két kövér előtte az eleséget az anyjuk elől. Csak azóta van az öregnek nyugalma, mii óta ott a deszka, Ilyenek az erősek. Minden istállóban megtalálod őket a jászolnál minden gazos udvarban. Az egész természet arról beszél, hogy az erős elnyomja a gyöngét. A tehén az istállóban, a csuka a tóban, a róka az erdőben, a sas a levegőben, mind ezt a törvényt hirdetik: a nagy halak megeszik a kis halakat! Az ember ugyan különb az állatnál, mert van esze, de az erősek és gyöngék dolga itt , sincs különben. között megismerhettem. Idén először gyűjtöttem össze az elsőéveseket külön csendesnapra, ill. megbeszélésekje. Egy vasárnap délután a tavaly végzett szövő-fonósokkal voltam együtt. Nemcsak az evangélikusok, hanem a többi ismerősök is készséggel eljöttek otthonomba, sőt ekkor volt osztályfőnökük is felkeresett. Karácsony és húsvét előtt ünnepi levéllel kerestem -fel mind a végzett, mind ped:g a mostani tanítványaimat. Ezeket a leveleket családi körben több helyütt felolvasták. Ügy érzem, ez évben is meg kell köszönnöm mindazoknak szolgálatát, segítségét, áldozatvállalását, akik a hitoiklatás munkáját támogatták. Eb ben a tanévben is mintegy 50 hittest- verünk, barátunk nyújtott állandó havi segítséget. Hálás szívvel köszönöm az iskolai hatóságoknak az egész év folyamán jólesően tapasztalt támogatást. Az új igazgatók ismeretlenül is mindhárom iskolában éppen olyan szeretettel fogadtak, mint a régi kedves kollégák és munkatársak. Kérem, álljanak továbbra is mellettünk, hogy mi is támaszai lehessünk az ő munkájuknak. Köszönöm a fasori gyülekezel több imádkozó tagjának érettünk mondott imádságait. Köszönöm a hittanvizsgán megjelentek érdeklődéseit. Végül jegyezzük fel munkánk néhány jellemző adatát is! Hitoktatásban részesült 54 tanuló. (17 szövő-fonós; 29 építős és 8 vegyes.) (Az I. félévben 45; a II. félévben 48). Hittanórák száma: 162. Szövő-fonó isk. alsó tagozatában 32; felsőben 40; összesen 72. Építő isk. alsó tagozatában 33; felsőben 31; összesen 64. Vegyi isk. alsó tagozatában 11; felsőben 15; összesen 26. Megjegyzés. A Vegyi isk. alsó tagozata részére az építőben volt még 12 óra. .4 csendes-napok száma 10. (Ebből 2 külön az 1. évesek részére; 1 a hittanv'zsg. Látogatást tettem 42 esetben. Kirándulás volt 7. , A hitoktatónál elfogyasztott ebédek, vacsorák száma: 642. (Az «dolmányokból). Diáksegítö alapunkra befolyt 4116 forint. Ebből pénzlreli segélyt kapott 15 tanuló 1016 Fi összegben. — Megmaradt részét az ipari közép skolá- sok karácsonyára. tankönyvekre, csendes-napokra és kirándulásokra és az étkezésre fordítottuk.“ Pásztor Pál Jaj nekünk, ha az ember csak az eszével különb az állatnál. Éppen az erősek értelme nyomja el a gyöngét; veszedelmesebb fegyver, mint a tehén szarva, a csuka foga, a sas karma. Véres csapást törnek az erősek a gyengék között. Mint vörös fonal húzódik ez a véres nyom az egész történelmen keresztül: az erősek útja. Üzletben és politikában, nemzetek között és — barátok között is. A gyáros elnyomja a munkást, a nagyparaszt a kisparasztot, szomszéd a szomszédot, mester az inast, — mindig mindenütt az erős a gyengét. Még a legnyomorullabbak is találnak maguknál gyengébbel, akit maguk alá taposhatnak. Milyen könyörtelenek tudnak lenni koldusok egymáshoz! Hogy marakodnak a szegényházak lakói! Milyen mélyen gyökerezik szívünkben az erősek gonosz ösztöne, hogy még azok is egymást tiporják, akiknek igazán minden okuk megvolna a kölcsönös megértésre és könyörületre! A való élet képe az, amit Jézus fest a , Befhesda! taváról: Vakok, sánták, csonkák nyüzsögnek ott. FEJÉSNÉL TSiyrnefsen és Lüthi az egyetemes egyháznál Thurneysen Eduárd és Lüthi Walter svájci teológiai tanárokat az egyetemes egyház vacsorán látta vendégül. A vacsorán megjelentek Bereczky Albert ref. püspök, Péter János rel. lelkész, Szi- monidesz Lajos tábori püspök, Kemény Lajos püspökhelyettes, Vető Lajos püspök, Pap László ref. teol. tanár, az Ökumenikus Bizottság elnöke, Gaudy László igazgató lelkész, Major Béla miniszterelnökségi osztályfőnök, Kádár Imre az Egyházi Tudósító szerkesztője és evangélikus lelkészek egész sora. A meghitt hangulatú vacsora után fíeök Iván üdvözölte a vendégeket. majd fesztelen beszélgetés kezdődött, amelyen Thurney- sen és Lüthi beszámoltak magyar- országi benyomásaikról. Feltűnt nekik a -nagy templomlátogatás és az általános buzgóság, amivel mindkét egyházban találkoztak, s erősen foglalkoztatta őket, hogy egyszerű falusi emberek és teológiai hallgatók éppen olyan érdeklődéssel és bibliaismerettel kérdezgették őket, mint a lelkészek és teológiai tanárok. Teológiai érdeklődést találtak Magyarországon de ugyanakkor nagy tévelygéseket és teológiai zűrzavart is. A reformátusok között különösen a megtérés kérdése volt izgató, amely Thurneysennek a szabad kegyelemről szóló előadása nyomán fakadt fel. Úgy látták, hogy a magyar ébredési mozgalmakban lúl Külföldi ZÜRICH Június 17—21. napjain nemzetközi diakonissza konferencia lesz Neu- münsterben. Először 1946-ban Hollandiában találkoztak a diakonissza anyaházak képviselői, ahol megalakították a Diakónia Világszövetséget. Ez a csúcsszervezet foglalja egybe a különböző országok nemzeti diakonissza szervezeteit. Lelkészi végzettségű nők is képviseltetik magukat a világkonferencián, melynek főtárgya — akárcsak Amszterdamban, volt -— „A nő az egyház szolgálatában“. Mindenekelőtt a női diakónia korszerű feladatait és a világszerte érezhető diakonissza-hiányt fogják tárgyalni. OSLÓ Frederikslad norvég városban az államegyház és a szabadegyházak lelkészei munkaközösséget hoztak létre, amely azt tűzte ki célul, hogy a kiicsupa nyomorult, gyengék a még gyengébbek között. S ebben a nyomorult seregben hangzik a 38 éve beteg panasza: „Mire én bemegyek, más lép be a tóba!" Egy másik, egy erősebb, egy ügyesebbl Mindnyájan nyomorultak. De a leggyengébb harmincnyolc évig nem jut gyógyuláshoz — a többiek miatt. Az emberi természet megrázó képe ez, amit itt Jézus elénk tár. Az erős — még itt is — elnyoprja a gyengét. Ilyen az a világ, amelyben élünk, ilyenek vagyunk mi. Isten világa ez, de Istentől elszakadt világ. Ebben a világban az erős felfalja a gyengét. A tóban garázdálkodó csuka és a kisemberek százait tönkretevő világcég között vajmi kevés a különbség. Ebben a világban mindenki vagy az erősek, vagy a gyöngék seregébe tartozik. Fent vagy lent, — ha erre gondolunk, elmegy a kedvünk az élettől. De hála Istennek, van egy másik világ isi Nem az úgynevezett túlvilág, ne félj, hogy ilyen olcsón akarlak kifizetni! Isten országának színtere már most, itt e földi élet. Üj törvényét minden erősnek és gyengének meg kell hallani: „Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőlélenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk!“ (Róma 15,1). Waller Lüthi (A ..Das Ewige Jahr“ c. kötetből) sok az emberi és az érzelmi vonás. A pietizmus egy bizonyos önteltségéről alkotlak maguknak fogalmakat nálunk. Az ünepi vacsorán egyébként -t protestánsok közös úrvacsorázásának kérdése merült fel, amellyel kapcsolatban megállapítható volt, hogy a lutheránusok és reformátusok között sokkal természetesebb dolog, mint általában a külföldi egyházaknál. Viszont ez nálunk nem a tanításbeli közömbösségei takarja, hanem az egy szükséges dologban való mély egyetértési. Jellemző ugyanis, hogy nálunk az interkommunio elsősorban az ébredési mozgalmakban és az evan- gélizációban lett általánossá. Thurneysen és Lüthi szavaiból az volt kiérthető, hogy a hazai teológiai tisztánlátást keveslik, hazai hangokból pedig az derült ki. hogy egyháztörténelmi korszakunk égető kérdései mellett eltörpülnek a finom teológiai külön- böztetések. Az ige utáni éhség és az evangél,izáció heve, a belső egyházi átalakulás üteme egyaránt teológia után kiált. Ittlétük gyümölcsöző volt, mintahogy minden külföldi keresztyén hangja újszerű és hathatós mostanában közöttünk. Thurneysen és Lüthi Bart Károly barátai, s latbgatásukból azt lehet remélni, hogy Barth Károly roppant értékes barátságát és irántunk való érdeklődését ez a látogatás az övékével fogja megerősíteni. lönböző üzemekben áhilatokat tartson. Az elmúlt tél óta 35 kisebb-nagyobb üzemben tartanak naponként a reggel 9 órai, vagy a déli szünetben rövid áhítatot. Hasonló módon dolgozik ludvalevöleg a dán belmisszió is. HÁGA A holland református zsinat a katolikusok úrnapi körmenetelével kapcsolóiban állást foglalt az ellen, hogy „utcákon és köztereken vallási szertartások gyakorlásával egybekötött felvonulásokat tartsanak. Ezzel a római egyház arra kényszeríti a más vallásúakat, hogy a mindenkinek szálaid rendelkezésére álló utcákon akarva-nem akarva részesei legyenek a hitüktől idegen vallási cselekményeknek. A református zsinat ezért a vallásszabadság védelme érdekében arra hívja fel a holland kormányt, hogy az ilyen liturgikus utcai felvonulásokat ne engedje meg“. Megbízás Az Egyetemes Felügyelő, az „Egyetemes egyházi iroda szervezetéről és az egyetemes főtitkár hatásköréről“ rendelkező Szabályrendelet 5. (j-ának megfelelően Groó Gyula egyetemes főtitkár javaslatára megbízta Dezséry László óbudai evangélikus lelkészt az Egyetemes Egyház első világháború utáni időben kialakult szokásjogának, ügyvitelének és eljárásának tanulmányozásával abból a célból, hogy az egyetemes egyház, az egyetemes egyházi iroda egyszerűsítésére és korszerűsítésére az egyetemes közgyűlésnek és amennyiben szükséges a Zsinatnak javaslatot tegyen. A templom — be'egszoba Isten az ő templomát voltaképpen betegszobának építette, amely tele van lelki betegekkel s amelyben ő jár az egyedüli orvosként. A bfínbocsánat — ez az ö arcéinak mosolya, amely az egészséget sugározza. .4 bűnbocsánat — ez az a nagy levegőváltozás. amely által a bűn börtönlevegőjéből Isten gyermekeinek szabad életébe kerülünk. A bünbocsánát — ez az a fürdő, amely megtisztít, megerősít és felüdít, jobban, mint bármi más ! egyházi hírek
