Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-06-25 / 25. szám
XIV. évfolyam 25. szám 1949. június 25. Egyes szám ára 1 forint. EIINiELIKIIS AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA Én pedig azt mondom nektek © © Jézus Krisztus prédikációjára alig van jellemzőbb fordulat az evangéliumokban, mint ez: .Hallottátok, hogy megmondották a régieknek . . . Én pedig azt mondom néktek! . . .' Ez kemény fordulat. Ne felejtsük el, hogy Jézus a vallás dolgaival kapcsolatban beszélt így. A vallásos közösséggel állt szemben, s az akkori „egyház1* volt a célpontja. Az első megragadni való ebből az, hogy Jézus ismei-t olyant az akkori vallásban, ami szerinte, (és Ő volt az Isten Kinyilatkoztatása), — ,,i’égi.‘ A régiek vallják, a régieknek mondták, a régieknek jelentett törvényt, s ma már új törvényt szab Isten. A hegyi beszéd ezen része kétségtelenül a törvény ellen szólt, ami a zsidó vallás alappillére volt. A törvény más volt régen, most új törvényt szabok, azt mondja itt Jézus. A törvény pedig nagyon szent volt a zsidóság előtt, s maga Jézus előtt is. Egy pontocskának sem szabad elveszni belőle szerinte. ‘Mégis, új törvényt szab a Hegyi Beszédben az ö népének. Új törvényt? Igen. És mást is. A törvény új értelmét adja meg. Elmélyíti, aznapivá teszi, magyarázza, átlelkesíti. Így tehát ez a beszéd a törvény régi értelmezése elten szólt valójában. Sőt, talán régen sem úgy kellett értelmezni a törvényt, ahogy az általánossá lett a keményszívű nép között, amely akkor is hajlandó volt arra, hogy megkönnyítse az Isten igáját. Nehogy azt higyjétek, hogy akkor, amikor így és így értettétek az Isten törvényét, igazatok volt. Isten többet akar, mást akar, újat akar. Éppen most. Tőletek. És még valamit. Szólt ez a prédikáció annak a farizeusi, tudós írásmagyarázásnak, vagyis a farizeusoknak és az írástudóknak, akik a törvényt tanították, érvényesítették, s a maguk érdekeiben hajlították. A zsidó nép vezető rétegei, a zsidó vallás vezető szellemei felé volt ez a prédikáció leszámolás. Ha Jézus ma megjelenne, szerepelne-e az 0 igehirdetésében ilyen fordulat: Hallottátok, hogy megmondták a régieknek... Én pedig azt mondom néktek ...“? Bizonyára nem hiányoznék. De lehet, hogy a beszéd így liaugzanék: „Hallottátok, hogy így magyarázták néktek eddig, ami nektek megmondatott... Én pedig azt így értem...4* Vagy így hangzana: „Kégiek azt mondják néktek. hogy én ezt így mondtam: Én pedig ezt mondom nektek4*...! Izgalmasan meglepő volna, ha Jézus elkezdené ezt a törvényelemzést köztünk. Vagyis el is kezdte. Kénytelenek vagyunk meglátni az újtestamentumi törvényben, s annak sok-sok vonatkozásában. hogy a „régiek'' egészen félreértették. Hogy a régiek törvényhirdetésébe ezer szempont vegyült, amit már az ember indulataiból dugtak közé. Lelepleződnek félreértett, és így használhatatlan törvények, .s' mind fényesebben ra- gyog az igazi igazságuk. Kiderül, hogy vannak köztünk farizeusok, írástudók és egyéb „szellemi vezérek**, akikre nem lehet tovább hallgatni akkor, amikor Isten törvényét megpróbáljuk érteni, tanítani, cselekedni és tolmácsolni. A törvényben ugyanis az élő Isten beszél, s az élő Isten vési újra és újra a szívek hústábláira, ő egyáltalán nem nyugszik bele, hogy a törvényt elhomályosítsuk. Manapság az egyházban sokat emlegetik a törvényt. Unszolnak minket, hogy hirdessük a törvényt. Másoknak. De tudják-e, hogy mi a törvény? Értik-e ezek a „régiek4* a törvényt? Sokszor úgy esik, hogy megpróbáljuk azt mondani, törvényképen, amit hallottunk. hogy megmondták a régieknek. Isten pedig mennydörgő hangon visszafelel az égből: „Én pedig azt mondom néktek! . . .“ Most ideje van, hogy belássuk: mi mindent tettünk törvénnyé az egyházban, ami nem Isten törvénye. Mi mindenről gondolják a jámbor polgárok, hogy Isten törvénye, holott nem az. Mi sok törvényt magyaráztunk a kényünk- kedvére, hogy most ránk szakadjon az ódiuma az áltatásnak. Törvényt hirdetni annyi, mint elfogadni az Igazságot. Fogunk tudni törvényt hirdetni, ha megszeretjük az igazságot. A társadalmi igazságot is . . . D. A magyar tömegek békeakarata Tiiróczy Zoltán és Veié) Lajos ev. püspökök a békebizottság elnökségében Lezajlott a budapesti békekongresszus. Csaknem ötszáz küldött a magyar társadalom minden rétegét, minden foglalkozási ágát, minden fontos politikai és kulturális közösségét képviselte. Kos- suth-díjas tudósok, katonák és papok közt ott ültek az ország legjobb munkásai, parasztok és politikusok Színes, lelkes gyülekezet volt, méltó az ügyhöz. Jó részt- venni egy ilyen tömegmegmozduláson, s belevegyülni a beszélgetésekbe, átvenni mások hitét és elszántságát igaz ügyben. A magyar békemozgalom hatvan elnökségi tagot választott, kifejezve általuk a nemzet egységét a békevágyban. Az ülésen is felváltva elnököltek. Mihályiig Ernő kezdte az elnöklést, aztán sorban mások, mindig más dolgozó közösséget képviselve. Ratkó Anna, az új munkásnőből lett népjóléti miniszter, Rereczky Albert református püspök, Major Tamás szín- igazgató és hosszú sorban katonák, munkások, tudósok, pedagógusok vezették ezt a kongresszust. Több, mint száz beszéd hangzott el két nap alatt. Két alapelö- adáshoz való hozzászólások voltak ezek. Az előadásokat Losonczy Géza miniszterelnökségi államtitkár és Darvas József építésügyi miniszter tartották. Néhány beszéd kimagasló volt. Illyés Gyula az író hangján, öveges József rk. paptanár a pedagógus problematikájában, Otta István ezredes katonai szaktudással, Rudas László a szociológus szemével, Andics Erzsébet a történetíró szempontjaival tündököltek ezen a kongresszuson. .4 gyűlés lelkes volt, egyértelmű és hatásos. A végén nagy népgyü- lés volt a Parlament előtt, ahová több mint százezer ember hozta el békevágyát. A kongresszus kiáltványt fogalmazott, s ezt elfogadtatta a népgyűléssel is. A kiáltvány kapcsolatot vesz a párisi békegyűléssel, amelyen 72 nemzet, 600 millió ember képviseletében emelt szót a háborús uszítok politikája ellen és szólaltatta meg a milliók békeakaratát. „Elhatároztuk, hogy a párisi világ- kongresszus szellemében a nemzetközi szolidaritás szálait szorosabbra fűzzük a békéért harcoló népek százmillióihoz. A magunk erejével is hozzá kívánunk járulni ahoz, hogy a béketábor egy legyen a földkerekség népeivel.“ — mondja a kiáltvány. A jelszót pedig így adta ki a kongresszus: „Magyar nép! Fel a béke védelmére!“ Egyházunk ne véljen Kemény Lajos püspökhelyettes beszélt s többek között a következőket mondta: — Jólesik megszólalni az emberek közötti békesség ügyében és nagy lélekzetvétellel hangosan kiáltani a folyton háborúskodásokra készülődő világ felé Jeremiás próféta könyvének szavát: „Meddig látok még hadi zászlót és hallom a kürt szavát? .. .“ Mi az emberiség szégyenének érezzük azt, hogy egyes népek, országok, de az egész emberi közösség ügyét és lehetőségeit még ma is elsősorban a háborúk és békekötések befolyásolják és nem az igazság, nem a testvériség és nem azok a szellemi és erkölcsi erőfeszítések, amelyek mindig egyensúlyozni tudnák a különféle érdekeket. Szívünk szerint megmondhatjuk, hogy a magyarországi egyházak és a bennük élő keresztyének a magyar nép életének és fejlődésének érdekében nem akarják a háborút, nem akarják az öldöklést, nem akarják a pusztításokat, nem akarják a könnyeket és a jajkiáltásokat, hanem békéi, békét és békét akarnak jelenvaló és jövendő nemzedékünknek egyaránt. — Mi féltjük romokból épített országunkat. És a 3 éves terv végén és az 5 éves terv elején joggal hivatkozunk arra, hogy a romokból nemcsak gyárak és hidak, nemcsak templomok és iskolák, hanem egyéni és családi életek is újjáépültek és itt most nemcsak verejtékkel, de a felemelkedésnek és a boldogulásnak a hitével és lázas erőfeszítéseivel dolgozó emberek milliói élnek. Nem akarjuk, hogy újra megzavarják ókét. Mi a háborút ki akarjuk vetni az életünkből, mi a békét nem akarjuk újból elveszíteni. — Köszönöm, hogy az evangélikus egyházunk nevében ezt itt most megmondhattam és kijelenthetem, hogy evangélikus egyházunk a magyar népi köztársaság tervszerű építési munkájában becsületesen és őszintén vesz részt és azok közé számítja magát, akik szívük szerint dolgoznak a jövendőt biztosító fizikai és lelki újjáépítés munkájában. Részt akarunk venni és hűséggel akarunk fáradozni a béke megőrzésének emberi erőfeszítései között és templomainkban ezekre az erőfeszítésekre tovább is Isten megsegítő áldását kérjük. * Egyházunk minden templomában a békéért imádkoztak az elmúlt vasárnap és hisszük, hogy egyházunk minden munkása dolgozik is a békéért. Mert az egyház nem tehet másként, ha méltó a'kar lenni az egyház névre. Szovjet egyházi filmek Az amerikai World Christian Education legújabb számának kiadása »érint Moszkvában filmet készítettek az orosz orthodox egyház egyik ünnepi istentiszteletéről. A filmet már bemutatták különböző balkáni országokban és Hollandiában. Egy másik film is készült, melynek címe „A Lwovv-i zsinat“, ezen a zsinaton határozták el, hogy a görög katolikus egyház elszakad Rómától és az‘orosz orthodox egyházhoz csatlakozik. mostanában azzal foglalkozik a gyülekezetében, hogy politikai elégedetlenségének úgy szerezzen érvényt, hogy minél többeket lebeszéljen a gyülekezet belmissziói céljainak anyagi támogatásáról. Példáját többen követik. Azelőtt támogatott gyülekezeti, főleg szociális céloktól megvonják eddig rendszeres áldozatukat, s hangok hallatszanak. hogy majd meglátszik, lehet-e tovább csinálni azt a gyülekezeti munkát. Ebbe a kérdésbe nem szólunk bele. Mindenkinek joga van adakozni, s nem adakozni. Megválogatni az anyagi áldozat céljait, s egyéni elképzelés, sőt indítás alapján adni meg Istennek a tizedet. Isten pedig miden lényeges és általa szeretett egyházi munkának meg fogja adni a lehetőséget a továbbfolytatáshoz. Eltűnnek a próféták, teremnek a kövekből újak. Meghalnak a mecénások, megmaradnak a szegény asszonyok a két fillérjükkel. Presbiterek elvesztik lábak alól a talajt, de fundamentumot találnak mások az üdvösséghez és szolgálathoz. A dolog más okból érdekel bennünket. Ezt a presbitert meghívta egy másik gyülekezet egy gyülekezeti presbiteri konferenciára előadónak arról, hogyan éljen, szolgáljon. építsen és lelkesítsen a presbiter a gyülekezetben? Ez érdekes. Vájjon mit akartak tőle megtanulni? Hallottátok, hogy megmonda- tott a régieknek: Szemel szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobbfelöl, fordítsd felé a másik orcádat is. És aki törvénykezői akar veled és elvenni a te alsó ruhádat. engedd meg néki a felsőt is És aki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre. Hallottátok, hogy megmonda tott a régieknek: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. És pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak. Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mer felemésztitek az özvegyek házát és színből hosszan imádkoztok: ezért súlyosabb lesz a büntetésiek. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogány! zsidóvá tegyelek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt. kétszerte magatoknál. Jaj néktek képmutató írástudók, mert megdázsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget. Vak vezérek, akik megszűri- x ------------ a -pEvÉT f tek a SZÚNYOGOT pedig elnyelitek. —J *
