Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-06-18 / 24. szám
- 3 SvangéBikus Elet Az első evangélikus protestáns tábori püspök: Szimonidesz Lajos I A Vas-utcai protestáns helyőrségi templomban szerdán reggel 9 órakor avatták Szimonidesz Lajos evangélikus lelkészt protestáns tábori püspökké. Az ünnepségen megjelent Nógrádi Sándor altábornagy vezetése alatt egy tábornoki küldöttség, köztük Radványi Géza vezérőrnagy, Tóth Mihály vezérőrnagy. Jelen volt Vető Lajos evangélikus, Bereczky Albert református püspök, Reök Iván evangélikus egyetemes felügyelő, Gaudy László Deák-téri igazgató- lelkész, Mihály fi Ernő, a KKI elnöke, Groó Gyula egyetemes egyházi főtitkár, Kemény Lajos bányakerületi püspökhelyettes és a magyar protestáns egyházi élet számos vezetője. A Himnusz eléneklése után Tóth Mihály vezérőrnagy felolvasta a honvédelmi miniszter parancsát, amelyben közölte, hogy a Magyar Köztársaság elnöke Szimonidesz Lajost ,ve- zérőmagyi rangban tábori püspökké nevezte ki. Ezután a hívek elénekelték az „Erős vár a mii Istenünkkel és Vető Lajos tiszántúli püspök, Esze Tamás református alezredeslelkész éS Fürst Mihály orosházi lelkész társaságában megkezdte az egyházi szertartást. Vető Lajos püspök beszédében a többi között a következőket mondotta: Vető Lajos püspök beszéde: János 8:32. Nem ismerek még egy könyvet, amely ilyen mély és szoros összefüggésbe hozná az igazságot és a szabadságot, mint ez a felolvasott ige. Meg tudjuk belőle mindenek előtt, hogy szabadság nincs ott, ahol nincs igazság. Megfordítva: ahol tévedések, hazugságok és sötétség uralkodnak, ott csak rabság és megkötöttség lehetséges. Az igazság azonban nemcsak tudományos igazság értelmében vehető, hanem szociális síkban is értelmezendő. Amíg elhitték például a széles néprétegek, hogy az őket kizsákmányoló emberek egészen mások, mint ők, hogy még az ereikben is más színű, kék vér folyik s nem piros, mint a többiekében, addig nem is lehetett komolyan gondolni arra, hogy az ember a szabadág útján elinduljon. De ahol felismerték azt, hogy mint az írás mondja: minden ember egy vérből van, ott már csak idő kérdése, hogy a testvériség evangéliuma gyakorlati következményeket vonjon maga után. Valóban „Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket.“ De az Igéből az is világos, hogy Igazság nincs ott, ahol szabadság nincsen. Ott, ahol a szabad vizsgálódás és kutatás embereit munkájukban akadályozzák, az igazság megismeréséről szó sem lehet. Előfordulhat, hogy valakit akadályozzanak az igazság megismerésében? Történelmünk legfájdalmasabb tanulságai közé tartozik, hogy belső és külső okoknál fogva az igazságért való munkát mindig egyes kivételes egyéniségek végezték szemben az olyan elemekkel, akik egyéni önzésből, vagy belső megkötöttségből, babonából, tudatlanságból, uralomvágyból ellenségeik voltak. Kimondhatatlanul nagy károk származnak abból, lia az igazság és szabadság embereit üldözik. A haladó s az igazságot szerető ember legfőbb feladata munkálkodni olyan életkörülményekért, társadalmi formákért, államrendért, amelyek egyik legfontosabb kötelességüknek ismerik, hogy az igazságot kereső ember szabadságát teljes erejével biztosítsák és védjék. Akik ismerik, mindannyian tudják, hogy Szimonidesz Lajos egész eddigi élete során az igazság szerelmese, fanatikus híve s érte szenvedni is tudó bajnoka. Fóliánsokat írt, melyekben a tudós becsületes alaposságával s az igazság lángoló szereteté- vel támadja a szellemi sötétség hatalmait és emlékeit, akárhol is találja őket. Mint történettudós egyházunk történetének legfájdalmasabb korszakait tárja fel s a gályarabok történetére nézve olyan adatokat tár fel, melyeket eddig egyszerűen nem ismert a magyar történetírás. Vonzalma a gályarabok iránt azonban szinte magátólértetődő. Egyik őse, mint evangélikus lelkész a későbbi gályarabokkal együtt indult el Itália felé s a gályarabok hányt- velett szenvedő sorsát hordozta. Benne, életében és munkájában az igazság és szabadság szeretete szenvedések, meg nem értés, mellőztetés vállalásában is nagyszerűen kiállta a próbát. A szabadság és az igazság útján járt eddig, azon az úton, amelyet Jézus jelölt meg tanítványai előtt: „és megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket.“ Ennek a jézusi igének azonban nemcsak e világi, szociális, metariális és biológiai síkban van örök érvénye, hanem a vallási, mélyebb szellemi, erkölcsi értelemben is csodálatos mélységek és összefüggés társulnak fel előliünk benne. Amikor az igazságról van szó, mi protestáns emberek hilünk forrásából és zsinórmértékéből, valamint hitvallási iratainkból nagyon jól tudjuk, hogy az igazságot egy ember sem mondhatja a magáénak. Az, aki őszintén vizsgálja önmagát, soha sem állapítja mag, hogy tökéletes, hogy egészen igaz, hogy teljesen jó, ellenben kénytelen megállapítani ismételten is, milyen sok benne is, ami nem igaz, ami képmutatás, ami megalkuvás. Másnak jútsza az ember szinte szüntelenül önmagát, mint ami lényegében. Az ember önmagában véve nem igaz, nem volt és nem is lehet soha sem igaz ebben a földi életében, mert minden ember bűn alatt van és nincsen igaz ember, nincsen egy se. Ezt éppen azoknak kell elsősorban felismerniük, akik az igazságot szeretik és azoknak, akiknek fogalmuk van arról, mi az igazság. A reformátora dialektika nyelvén csak akkor vagyunk igazak, ha bevalljuk, hogy nem vagyunk igazak. Ez az egyetlen formája az ember igazságának. Igazsággal csak Isten rendelkezik abszolút értelemben. Egyedül ö igaz, akit mi Jézus Krisztus állal és Jézus Krisztusban az igazságnak ismerünk meg. A szabadság sem olyan valami, amit az ember, bárki is legyen, bármikor is teljesen és valójában a magáénak mondhatna. A szabadság az ember számára inkább csak eszmény, plátói eszme, amelyet szerethet, tisztelhet, sőt szolgálhat is, de amely mindig elérhetetlen magasságban és messzeségben lebeg felette. A szabadság tulajdonképpen isteni jellemvonás. Isten lényének a legfőbb tulajdonságai közé tartozik. Hiszen csak Isten teheti meg, amit akar. ö mindig megteheti, mint ahogyan az Istenember is tengeren járt, viharnak parancsolt, sőt még a halálból is feltámadott. Mi emberek viszont mindig kötve vagyunk feltételekhez, körülményekhez, ha máshoz nem, természeti törvényekhez, a saját önzésünkhöz, embertársaink felfogásaihoz, stb. Tehát soha nem vagyunk igazán szabadok és nem is lehetünk abszolút értelemben. Isten azonban teljesen és tökéletesen szabad. Ezért jelent meg Jézus Krisztusban is, mint Szabadító. Ezt az isteni szabadságot mi a legtisztább és legmegrendítőbb formában ismerjük fel, hogy ő szabad tetszéséből minden érdemünk nélkül, minden jogcím és minden alap nélkül adja az ő igazságát, nekünk, akik nem vagyunk igazak. Irgalmas a bűnös emberhez és azt, aki bűnös, megigazítja, azt, aki legfeljebb kívánhatja, éhezheti és szomjúhozhatja az igazságot, az igazság valóságával ajándékozza meg Jézus Krisztusban. Ennek az irgalmas isteni szabadságnak és szeretetnek a záloga és csatornája az Űr szent vacsorája. Amidőn egyházunk ősi szokása szerint püspökké avatásod alkalmából az Űr szent vacsorájával élsz, Szimonidesz Lajos testvérem az Urban, ne érdemeidre gondolj, melyek e világ szerint valók, hanem gondolj gyarlóságaidra és bűneidre, ne a saját igazságodra támaszkodjál, hanem Isten irgalmasságára nézz, mert Isten kegyelméből lettél és vagy az, aki vagy és Isten bűnbocsátó kegyelme lehet a Te munkádnak is az egyetlen igazi erőforrása, hogy az ő kegyelme ne legyen rajtad hiábavaló és elvégezhesd azt a munkát, amelyre az Ő kegyelméből elhivatott. Ennek a szabad isteni irgalomnak, meg nem érdemelt isteni jóságnak és szeretetnek légy szóval és tettel, életlel és valóban munkása és hirdetője, őre és bajnoka, azok javára, akik Isten akaratából főpásztori gondjaidra bízatnak s igy szolgáld Isten nagyobb dicsőségét. * Vető Lajos püspök beszéde után Szimonidesz Lajos püspököt az Úrvacsora áldásában részesítette, majd testvéri csókkal püspökké avatta és nyakába akasztotta a püspöki keresztet. Újabb egyházi ének következett, az „E világ minden ördöge“, majd Szimonidesz Lajos felavatott protestáns tábori püspök az alábbi mélyenszántó beszédet mondotta: Az elmúlt évek nagy világváltozása — mondotta —, igen. súlyos helyzetbe hozta a kereszténységet és kényes lelkiismereti kérdések elé állított bennünket is. Mert mi már nemzedékeken keresztül azt hallottuk és azt idegeztük be meggyőződésünkül, hogy a vallás alapjában véve konzervatív viágnézet, mert minden szálával a múltban gyökerezik, valamennyi eszményét a múltból veszi s minden törekvése oda irányul, hogy minél tökéletesebben megfeleljen a múltak ezen eszményeinek... Most pedig ill állunk egy új világ kezdetén, egy forradalom sodrában, amely vagy elönt és összetör vagy magával ragad és megállás nélkül előre visz... Mit tegyünk? Milyen álláspontot foglaljunk el? Hogy reagáljunk az új idők új eszményeire és új. követelményeire?! Megmaradjunk-e a régi eszmények mellett akkor is, ha összetöretjük magunkat vagy pedig lépjünk rá az új idők új utaira mi is fenntartás nélkül és csatlakozzunk az előremenetelő munkásseregekhez, hogy velük építsük az egész nép boldogabb jövőjét... Ha kinyitjuk az ószövetséget és megkeressük annak a legbecsesebb rétegeit, akkor azt találjuk, hogy ezek a próféták írásaiban vannak, ak:k nem a trón és az oltár szövetségét hangoztatták, hanem a királyokkal és a papokkal szemben is az igazság, az emberség, az irgalmasság és a kegyesség igéit és szociális vonatkozásban is arról a nép- eszményről álmodnak, hogy minden ■gaz izraelita a maga olajfája alatt békén élhessen és annak árnyékában ihassa meg szőlője borát... Ha pedig az újszövetségbe mé- lyedünk, Keresztelő János nagy alakja mellett az úr Jézus Krisztus tanításából és egyéni vonásaiból is azokat ragadjuk meg, amelyek azt hirdetik, hogy Krisztus a vakoknak megnyitotta a szemeiket, a bénákat megtanította tagjaik mozgatására, a sántákat újra talpraállította, s eze- kej nem csodaképpen tette, hanem ezzel a nép felvilágosítását értette, s mindezeken felül abban látta az Isten országa, illetve a saját országa eljövetelét, hogy a szegényeknek az evangélium prédikáltatik — majd arra emlékezünk, hogy az úr tüzet hozott erre a világra s azt szerette volna: búr már égne is s ezt az új világot úgy képzelte, hogy ebben az elsők utolsók, az utolsók elsők lesznek, ezt az új világot úgy akarta, hogy benne a szelídek örökségül bírják a földet. Ha Pál apostol leveleit olvasgatjuk és az apostolnak azokat a szavait keressük össze, amelyek legmélyebben égnek a szívünkben, ak • kor mindenekelőtt arra emlékezünk, hogy' ez a Pál apostol mondta azokat a számunkra feledhetetlen szavakat, hogy a lélek mindeneket megvizsgál, még az Isten mélységeit is és ő is arra biztatta a híveit, hogy álljanak meg abban a szabadságban, amelyre a Krisztus elvezette őket. Ugyanígy kapcsolódunk bele egyházunk és hazánk közelebbi történetébe és eszményeibe is ... Ma magyar evangélikusok és protestánsok pedig ma nem a világtól elvonuló kegyes szent életeszmény- ápolókat tartjuk és valljuk vezéreinkül, nem kegyes tudósokat vagy más elméleti embereket vallunk eszményeinkül, hanem arra emlékezünk, hogy ennek a nemzetnek a legnagyobb hithősei az elmúlt századok szabadságharcosai és a' velük kiállott népek voltak, hogy közelebbről a mi nemzetünk szabadságeszményeinek a legkimagaslóbb hirdetői a mi egyháza'nk olyan képviselői voltak, mint Berzsenyi Dániel és Heté- nyi János vagy Vajda Péter, Petőfi Sándor és Kossuth Lajos s mi az ő ulukon és az Ady Endrék útján találjuk meg az egyenes és a töretlen utat a felszabadulásig, mai napjaink eszményeüg, a népi demokráciáig, a dolgozók teljes felszabadulásáig és az új idők eszményeinek a teljes megvalósulásáig. Mi tehát, mint a mi békehadsere- günk, a mi újjáépítésben résztvevő és az új népi Magyarország katonái, szeretjük, védjük, gyarapítjuk a békességet, de ezt Izráei hőseinek azzal az attitűdjével tesszük, hogy egyik kezünkben a munka, a hit és a tudás fegyvere, de a másikban az igazi fegyver is, hogy a szabadság, a haladás és az emberiség jövője ne lehessen prédájukká a rossz, az önző és a lelkiismeretlen embereknek, mert azt hisszük, hogy a ml életünk kincsei közé nemcsak a hit, hanem a szabadság, népünk haladásának és jólétének biztosítása is hozzátartozik s hogy csak akkor és csak úgy teljesítjük hitbeli hivatásunkat, ha megállunk Isten országának egyéb erkölcsi és gazdasági javaiért való küzdelemben is. Ebben az értelemben mi nem egy maradi, nem egy dekadens, egy határozatlan és ingatag kereszténységnek a képviselői és megtestesítői vagyunk, hanem azé a férfias, ha- . tározott és haladó kereszténységé, amely tudja, hogy Isten országát nemcsak azok építik, akik imádkoznak, hanem azok is, akik cselekszik az Isten akaratát, akik harcolnak érte és meg is állnak mellette. Amen. Szimonidesz tábori püspök beszéde után „Az Ige kőszálként megáll“ című egyházi ének hangzott fel. Utána megkezdődött Szimonidesz Lajos tábori püspök üdvözlése. Elsőnek felolvasták Szakosíts Árpád köztársasági elnök levelét, amelyben, köszöntötte az új evangélikus tábori püspököt, majd Turóczy Zoltán győri és Szabó József balassagyarmati evangélikus püspökök üdvözlőtáviratainak felolvasására került a sor. Ezután Bereczky Albert dr. református püspök üdvözölte néhány keresetlent szóval a püspökké felavatott Szimonidesz Lajost. Azután Nógrádi Sándor altábornagy, a honvédelmi miniszter helyettese kívánt minden jót az új püspöknek piispök- készentelése alkalmából. Mélyenszántó és magasztos beszédben iidrfö- -zölte az egyetemes egyház minden intézménye nevében Reök Iván egyetemes felügyelő az új tábori püspököt. Beszédében rámutatott életének nehéz küzdelmeire és a hosszú és fáradságos munka elismerésére, amely Szimonidesz Lajos püspökké való felszentelésével jutott kifejezésre. Egymásután’ álltak föl a megjelentek az új püspök üdvözlésére. Tóth Mihály vezérőrnagy a honvédség nevében üdvözölte az új püspököt. Dr. Csiky Gábor unitárius püspöki hely- nők, dr. Varjú János görögkeleti érseki helynök, Baranyi Mihály dr. baptista teológiai igazgató, az Izraelita Iroda inevében dr. Stockier Lajos á katolikus tábori lelkészek nevében dr. Németh József alezredes-lelkész, a református tábori lelkészek nevében Esze Tamás őrnagy-lelkész és végül az izraelita tábori lelkészek nevében dr. Rácz Zoltán őrnagy-lelkész üdvözölte. Utána Szimonidesz Lajos áldást osztott és néhány meghatott szóval megköszönte az üdvözléseket. Istentiszteleti rend 1949 június 19-én Deák-tér 4. d. e. 9 Deák-tér 4. d. e. 11 Fasor (’ifjúsági) d. e. A10 Fasor d. e. 11 Fasor d. u. 4 Dózsa György-út d. e. A10 Üllői-út 24. d. e. A 10 Üllői-út 24. d. e. 11 Rákóczi-út (szlovák) d. e. 10 Rákóczi-út d. e. Vz 12 Bécsikapu-tér d. e. 9 Bécsikapu-tér d. e. 11 Ostrom-utca 31. d. e. 7 Torockó-tér d. e. Vi 9 Óbuda d. e. 10 Óbuda d. u. 4 Böszörményi-út 2/a (úrvacsora) d. e. 2/a d. e. 11 2/a (evangél.) d. 9 Böszörményi-út Böszörményi-út Diana-úti iskola d. e. Fóti-út 22. d. e. 11 Fóti-út 22. (úrvacsora) d. e. 12 Fóti-út 22. d. u. 4 Tomori-úti iskola d. e. 8 Zugló d. e. 11 Zugló d. u. 4 Rákosfalva d. e. A12 Thaly Kálmán-u. 28. d. e. >210 Thaly Kálmán-u. 28. d. e. 11 Kőbánya d. e. 1^10 Kőbánya d. u. 4 Simor-utca d. e. 11 Pesthidegkút, Báthory L.-u. 8 Fébé anyaegyház d. e. 10 ifjúsági gyülekezeti Virág Jenő Pásztor Pál Pásztor Pál Pásztor Pál gyülekezeti gyülekezeti Sziiády Jenő1 dr. gyülekezeti Ruttkay elemér Sréter Ferenc Roszik Mihály Sréter Ferenc Bottá István Bottá István 9 Danhauser László Danhauser László u 6 Kádár Gyula id. Rimár Jenő id. Rimár Jenő id. Rimár Jenő id. Rimár Jenő Ferenczy Zoltán Scholtz László Schoitz László Rezessy Zoltán dr. Halász Kálmán dr. Gádor András Korén Emil Bandi István Zulauf Henrik
