Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-06-18 / 24. szám

Z ORSZÁGOS LUT

BHHDi

R-SZOVETSSG LAPS

Az örömmondó békességet hirdet

Mit üzen nekünk Isten igéje a háború és béke -életbevágó kérdésében?

„ ... támada Kain Ábelre, az ő atyjafiára és megölő őt.“ (I. Móz. 4. 8.) Ezzel kezdődik a vérontás. Az Isten és ember közötti megromlott viszonynak következménye az ember és ember közötti viszony felbomlása is. Követi Kain tettét a büntetés: a félelem és a nyugtalanság. „Bujdosó és vándor“ lesz a föld) színénKeményen hangzik fel Isten parancsa az özönvíz után: „Aki embervért ont, annak vére ember által on- tassék ki!“ (I. Móz. 9, 6.) Ugyanez a Tízparancsolat tömör fogalmazásában így hangzik: „Ne ölj!“ (II. Móz. 20, 13.) Ez az általános parancs természetesen nemcsak az individuálisan elkövetet bűnökre, hanem a kollektív vétkezésre, a háborúra is vonatkozik.

Természetesen nem találhatók meg az újkori nemzetközi jog (Grotius) támadó és védekező, igazságos (ius- ta causa) és igazságtalan háborúról szóló fogalmai a Szcmtírásban, de nincs messze ettől a próféták látása, amikor Isten-hitük alapján, theokrati- kus szempontból nézik a háborúkat. Ez a theokratikus szempont kizár mindenféle támadó jellegű rablóhadjáratot

, amelynek a célja a leigázás és a kizsákmányolás. Ha viszont ilyen célzattal tör az ellenség Izrael népére, akkor a próféták nyomban készek a legteljesebb ellentámadásra hívni a népet s ekkor még kegyetlenségektől sem riadónak vissza, pl. Jelűi kiírtja a rabló Akháb egész nemzetségét, illés majd Elizeus szavai nyomán.

Ugyanakkor Izrael népének szabadságharca, az egyiptomi „szolgaság földjéről“ való kivonulás, Isten emberének, Mózesnek az irányításával megy végbe s maga Isten tű/oszlopban jár előttük s vezeti őket. Mózes és Áron készek hitük védelmének és népük szabadságának az érdekében a fegyverfogásra, mert ebben Isten parancsát érzik s boldogan tudják kiáltani a nép felié: „Nézzétek az Ur sza- badítását... az Ur hadakozik tiérettetek!“ (II. Móz. 4, 13—14.) Ez a látás tette oly szívóssá és győzhetetlenné szabadságharcukat.

A királyok korának sok véres háborújával szemben Hóseás vigasztalja népét azzal, hogy az utolsó időkben Isten eltörli a háborút borzalmaival együtt: „ .. . és az ijjat, kardot és háborút eltörlöm e földről.“ (Hós. 2, 17.)

A sir-iefraimi háború idején csendül fel Ésaiás ajkán a háborútól való iszonyodás és a békéért való sóvárgás éneke: „Lészen az utolsó időkben ... hogy' csináljanak fegyvereikből kapákat és dárdáikból metszőkéseket és nép népre kardjot nem emel és hadakozást többé nem tanul.“ (És. 2, 4.) Nem lesz szükség a pusztítás eszközeire, a békés, építő munkaidején, ekkor „a vitézek harci saruja és n vérbe fertőztetett öltözet megég.“ JÉs. 9, 5.) Mindez a békekorszak azzal nyílik meg, hogy „egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nekünk... és békéjének nem lesz vége.“ (És. 9, 6—7.) A Messiásban nyílik ki a béke; korszak lehetősége, mert Ű a „békesség fejedelme“!

Addig azonban szenvednek a né-' pék a háborús veszély, ölés, pusztítás halálos lázától. A háborús mámor

olyanná teszi a népeket, mintha bolondok, vagy részegek lennének, isznak a „harag borának poharából“ és „megrészegülnck és megbolondosod- r.ak“ attól s nincs, aki ne szenvedne őrületüktől. (Jer. 25, 15—16.).

Borzalmas illusztrációt ad ehhez a pár mondathoz az a történelmi háttér, amely ezek elhangzásakor lejátszódott, amikor Sedekiás királyt kiszúrt szemmel, népét pedjig vasraver- ve kergette véres háborúja záróakkordjaként a babyloni fogságba Nabu- kodonozor király. Az irtózatos nyomokat hagyó háborús pusztítás és Jeruzsálem leromlásának emléke mindig irtóztatta Juda népét a háborútok ^

Jézus Krisztus egész váltságművét Pál apostol úgy értelmezi, hogy az a „békéltetés szolgálata“ (II. Kor. 5, 17—21.), amelyben „Isten az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az. ő bűneiket.“ Jézus Krisztus hozza az Istennel új viszonyba kerülésnek, a megbékélésnek a lehetőségét. Ezzel ugyanakkor hozza az embernek emberrel való új viszonyba, a megbékélés viszonyába kerülésnek a lehetőségét is. Ezért mondja azt: „Boldogok, a békességre iggekezők, mert ők az Isten fiainak mondtatnak.“ (Mt. 5, 9.) Ez a felebarát felé békülékeny lelkűiét jellemző a Krisztus-tanítványra, aki felé immár nemcsak a régi „ne ölj“ törvény hangzik, hanem Jézus Krisztus új törvénye is, amely szerint a gyűlölködő és haragvó ember is méltó az ítéletre. Csak a megbékélés útját megjárt em!>er járulhat az Ur oltára elé, előbb a békesség és csak azután az áldozat. (Mt. 5, 22, 24.) Még az ellenségért való könyörgő imádság is kötelessége a tanítványnak. Jézus Krisztus magatartása természetesen akkor sem változik meg, amikor egészen kiéleződik a helyzet s élete is veszélyben forog, sőt ki is végzik a gyalázat fáján. A kardot rántó Péterre rászól: „Tedd hüvelyébe szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell elveszniük.“ (Mt. 26, 52.) így tűri Jézus Krisztus a „háborúságot az igazságért“, a keresztfa-halálig.

A Krisztus-követőre minden béke- szándjéka ellenére is, kívülről jövő borzalmas áradatként rászakadhat a háború minden pusztítása. A háború véres hullámainak kiáradását Jézus Krisztus az utolsó idők jelenként tárta a tanítványok elé: „Nemzet támad nemzet ellen és ország orzág ellen és lesznek éhségek és döghalálok és földindulások mind)enfélé.“ (Mt. 24, 7.)

Mindezt isszonyodva szemléli a Krisztus nyája, de természetesen maga sem nem előkészítője, sem nem kívánója ezeknek a szenvedéseknek, a Sátán orgiájának.

A Jézus Krisztushoz való tartozás senkit sem ment fel attól, hogy a' kollektívum sorsában ne osztozzék. Pál apostol szerint „mindenki vesse magát alá a felettes állami hatalmaknak, mert nincsen" állami hatalom, csak Istentől, a meglévő hatalmat pedig Isten rendelte.“ (Hóm. 13,1.) Ez a teljes alattvalói engedelmesség vonatkozik a háború és béke közti állami döntésre is. A világi felsőbbség Pál apostol szerint „nem

ok nélkül viseli a fegyvert, hiszen Isten szolgája, hogy megtorlásával, utat nyisson Istenharagjának az ellen, aki rosszat cselekedett.“ (Róni. 13,4.) Az Ljszövetség ugyanúgy, mint az Ószövetség, nem zárja ki tehát a fegyver használatát s nem áll a feltételnélküli pacifizmus álláspontján, hanem Isten igazságosságának az álláspontján, elismerve, hogy olykor az állami felsőbbség fegyverhez nyúl, hogy utat nyisson Isten büntetésének. Ebben a vonatkozásban is érvényes Pál apostol szava: „Aki azért fellázad az állami hatalom ellen, az Isten rendelésének áll ellen.“ (Róm. 13,2.) Ez a keresztyén ember katonai szolgálatának alapja.

Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy a háború ördögétől ne irtózzék a Krisztus népe.

A Jelenések könyve ezzel az iszo- nyodással írja le, amint egymásután előrontanak a lovasok, akik hozzák a vért, háborút, halált, „és imé, egy sárgaszínű ló és aki rajta üle, annak neve halál és a pokol követi* vala azt, és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal.“ (Jel. 6,8.) Mindez a nyomorú-' ság és veszedelem állandóan kísért, sőt növekedik a történelem folya-] mán, amíg csak Isten le nem zárja; a történelmet, elhozza az utolsó na-: pót „és az Isten eltöröl minden] könnyet a szemekről és halál nem, lesz többé, sem gyász, sem kiáltás,, sem fájdalom nem lesz többé, mert( az elsők elmúltak.“ (Jel. 21,4.)

Mindebből kiviláglik Isten Szent-j írásba foglalt akarata a háborútól( való iszonyodás ék a béke kívánása) tekintetében. Ildiink zsinórmértéke.) az írás, világosan mutatja az utat,) amelyen járnunk kell mind hiva(a-) los jellegű egyházi megnyilatkozások. mind a hétköznapi életben való) egyéni magatartás terén. Békegyűlc-l sek idején hirdetnünk keit a Jézus I Krisztusban való megbékélést Isten-1 ne! és emberrel, mert Urunk ránk! hízta a békéltetés szolgálatát.

Isten szívünkre helyezi a békélte-] tés igéjét s ma rólunk szeretné mon-l dánt; „Mily Szépek a hegyeken az\ örömmondónak lábai, aki békéssé- J get hirdet...“ (És. 52,7.)

Br. Ottivk Ernő

Megalakul

a Magyar Biölíataaács

A református, evangélikus és szabadegyházak kiküldötteiből megalakul a Magyar Bibliatanács, amely az egész protestantizmus közös szerveként a Biblia fordításával, kiadásával és terjesztésével járó minden kérdésben irányító testület lesz.

A magyar Bibliát eddig a Brit és Külföldi Bibliatársulat adta ki. Ez a társulat ott foglalkozik a Biblia kiadásával és lerjesztésével, ahol a hazai keresztyénség még nem képes önállóan elvégezni az ezzel járó feladatokat. Ez év januárjában a brit társulat elérkezettnek látta az időt, hogy összes fordítói és kiadói jogait és egész terjesztési apparátusát átadja a magyar református -egyháznak.

Ennek az előzménye az volt, hogy a háború alatt nehézségbe ütközött a külföldi biblia társulat magyarországi szolgálata és szükségessé vált, hogy 1942-ben létre hozzák a Magyar Biblia Társulatot. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy ez a hazai bibliatársaság nem képes a kiadás feladatát betölteni és a kiadói jogot sem nyerheti el, a református egyház elnöksége 1948 december 27-én levelet intézett a Brit és Külföldi Bibliatársulathoz, amelyben többek között a következőket írta:

„Ügy látja a magyarországi református egyház vezetősége, hogy egyházi életünk tudatában van a Biblia iránti felelősségének és megvan a magyar református egyház vezetőségében az a készség, hogy a magyar nyelvű Biblia további kiadásának gondját felvegye. Ezért az egyetemes konvent elnöksége felajánlja a Brit és Külföldi Bibliatársulatnak, hogy a magyarnyelvű Biblia kiadásával járó munkálatokat magára vállalja. Ez természetesen csak azt jelenti, hogy a magyarországi református egyház addig hordozza egyedül a bibliakiadás gondját, míg megállapodásra nem jut a töljbi magyarországi evangéliumi ágazaíokkal egy közös bibliabizottság létesítés felől.“

Erre a levélre 1949 január 4-én a Brit és Külföldi Bibliatársulat a következő választ adta: „A Brit és Külföldi Bibliatársulat központi vezetősége örömmel értesült arról, hogy a magyar református egyházban megvan a készség arra, hogy a Biblia) magyarnyelvű kiadásával járó további gondokat és munkálatokat vál- lalja.Jizért a Brit és Külföldi Biblia) társulat magyarországi munkálatait) megszünteti, teljes készletét átadja a) magyar református egyháznak, a ma-) gyarnyelvű biblia további terjesztő-1 sáré.“ i

A Brit és Külföldi Bibliatársulat s európai titkára Mr. Haig január 17.)) és 18-án Budapesten tartózkodott az átadás részleteinek a megtárgyalása] céljából. Magával hozta a Brit és ] Külföldi Bibliatársulat nagybizottságának a határozatát, hivatalos és hi-‘ telesített szövegben, amellyel a Társulat magyarországi munkáját a ma- ] gyár református egyházra ruházza. ]

A svájci református egyház híva-’ tales lapja, a Kirchenblatt hosszabb ] ismertetőt közöl Hermann Diem, ] wiirtembergi lelkész előadásáról, akit tiltakozott az eilen, hogy a protestánsokat közös „antibolsevista frontba“] akarják csábítani a római egyházzal.] Az előadás a magyar protestáns egy-] házak helyzetével is foglalkozik és] ezeket mondja:

„A magyar protestantizmus a ma-] ga legfontosabb feladatát abban is-] merte fel, hogy az evangélizáciát ne] az állammal szemben, hanem a saját gyülekezetével szemben végezze.] Ellnek haüatára meg kell kérdeznünk: vájjon nem tanulhaInak-e Inkább a nyugati egyházak a magya-] roktól, semmint megfordítva.

Presbiteri

konferenciaj

A budapesti egyházmegye presbite-J rek számára összejövetelt rendez június 19-én, vasárnap d. u. 5 órai* kezdettel a fasori gimnázium dísztermében (Budapest, VII., Vilma király ] nő-út 17/21.) Irásmagyarazátot tart] Kemény Lajos püspökhelyettes, a) pécsi őrállói szolgálatról beszámol] Cserháti Sándor egyházmegyei felügyelő.

Áldjon mag tégedet az Ur és őrizzen mieg tégedet.

Világosítsa meg az Ur az ö orcáját tereád és adjon BÉKESSÉGET imélked. (VI. Móz. 6:24— 26.)

És építe ott Gedeon oltárt az Urnák és nevező azt Jehova- Salomnak, azaz: az Ur a BÉKE, mely mind e mai napig meg van. (Bir. 6:2*4.)

És Sámuel megcselekedé, amit az Ur mondott néki ósi elment Betlehembe. A város vénei pedig megijed ének és eleibe menyén mondanak: BÉKESSÉGES é a te jöveteled?

Ö pedig feleié: BÉKESSÉGES; azért jöttem, Ihogy áldozzam az Urnák. Szenteljétek meg azért magatokat és jertek velem az áldozatra. (I. Sám. 16:4.)

Az Űr ad erőt népének, az Ur megáldja népét BÉKESSÉGGEL. (28. Zsolt. 11.)

Keresd a békességet és kövesd azt. (34. Zsolt. 15.)

Hadd( halljam meg, mit szól az Úristen! Kétséguélkül BÉKESSÉGET szól az ő (népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra. Igazság és békesség csókolgatják' egymást. (85. Zsolt. 9, ti.)

És lesz az igazság műve békesség és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.

Népem BÉKESSÉG hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban. (És. 32:17—18.)

És. teszem fejedelmeiddé a békességet és elöljáróiddá az igazságot.. (És. 60:17.)

Dicsőség a magasságos meny- nyekben Istennek és a földjön BÉKESSÉG és az emberekhez jóakarat. (Luk. 2:14.)

Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság vaut És a BÉKESSÉGNEK útját nem ismerik. — Nincs isteni félelem az ő szemük előtt. (Róm. 3:15—18.)

Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak, mert meg vám írva. Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie, (ha szomjuhozik, adj innia. Ne győzettessél meg a gonosszal, hanem a gonoszt jóval győzd meg. (Róm. 12:19—20.)

Békességre hívott el miniket az Isten. (I. Kor. 7:15.)

De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, BÉKESSÉG, BÉ- KETÜRÉS, szívesség, Jóság, Hűség, szelídség, mértékletesség. Ilyenek ellen nincs törvény. (Gál. 5:22—20.)

És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háladatosak legyetek (Kor. 3:15.)

Kövessétek mindenki irányában a BÉKESSÉGET és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat!

ÁZ IGAZSÁG GYÜMÖLCSE PEDIG BÉKESSÉGBEN VETTETIK AZOKNAK, AKIK BÉKESSÉGBEN MUNKÁLKODNAK. (Jak. 3:18.)

„I nyugati egyházak; tanulhatnak ; a magyaroktól“ •;