Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-01-05 / 2. szám

Evangélikus Eie* színházi level Lenni, vagy nein lenni Hamlet nagy monológját filmvász­non alig tudtuk elképzelni, hiszen a film műfaja a gyors pergést, akciót, nem pedig a magába szálló bölcsel­kedést, filozofikus elmélyülést kí­vánja. Mégis lenyűgözve hallgattuk Lawrence Olivier-tolmácsolta szava­kat, amelyeket Dánia bús és kéte­lyektől gyötört királyfia mondott a széljárta és a tenger hullámaitól csapkodott szirtfokon. A film esz­közeivel nyult Lawrence Olivier — a nagy angol Shakespeare-színész, aki egyúttal rendezője is e lenyűgöző filmalkotásnak —, a remekműhöz, amelynek mondanivalója éppen olyan aktuális most, mint közel négy év­századdal ezelőtt volt. A cselekedni nem tudó, a körülményeket fel nem ismerő, az alkalmat elszalasztó em­ber drámája ez, aki azonban nem bizik az isteni igazságszolgáltatásban — éppen ezért kell elbuknia. Csodá­latosan szép képekben elevenedik meg a helsingöri királyi palota ódon és komor pompája és az a legjobb a filmben, hogy alakjai nem szaval­nak, pátosznélküliek s éppen ezért jutottak annyira közel a legmoder­nebb .s legmaibb művészethez, a film­hez és ennek közönségéhez. Nem le­het felbecsülni eléggé annak jelentő­ségét, hogy a halhatatlan klasszikus mű a film sokkal népszerűbb művé­szetén keresetül rendkívül széles tö­megekhez jutfiat el, emelve annak ízlését és kultúráját. Lawrence Olivieren kívül az Old Vic, a Shakespeare hagyományának ápolására szentelt színház művészei játsszák az összes szerepeket, alázat­tal és tisztelettel a brit költő-óriás itánt.,Egyetlenegy ki*tel: a 18 éves Jean Simmons, akiben új Oféliát is­mert meg a világ. Inkább lírai, mint drámai ez a színésznő, aki az úgy­nevezett nagy őri'dési jelenetében sem őrjöng, mint kora sok nagy tragi- kája, hanem egy bánatos kis dalt dúdol, megszakadt szíve üveghang­ján. Csodálatos tehetség ez a fiatal színésznő és ezt annál inkább elis­merjük, mert soha nem játszott sem színpadon, sem filmen; ösztönös ős­tehetség, amely azonban kivívta a maga számára — az eget. A gyűlölet éjszakája a francia irodalom egyik ifjú és új­hangú jelesének, Salacrou-nak drá­mája, a színpadi forma robbantásá­val jelentkezik. Meghökkentő a kez­dés. Embereket puffantanak le a nyílt színen, akik meghalnak és a következő percben fölkelnek, s mint halottak vitába szállnak a szobába belépő élőkkel, a múlt, jelen és a jövő problémáiról. Nehéz megemész­teni ezt a blaszfémikus hangot, ame­lyet azonban túlharsog a francia gloire és szabadságvágy dicsőítése. Ha már megszoktuk az idő, tér és hely egységének ezt a fenekestül való felborítását és azt, hogy a második felvonás közepén folytatódjék az, ami az első felvonás egyik jeleneté­ben elkezdődött és hozzászokunk ah­hoz, hogy halottak diskurzusait hall­gassuk; izgalmas detektívregéng- szerűen bomlik ki előttünk egg fran­cia ellenállási dráma. Német gyűlö­lettől szikráznak a szavak, vonat­robbantó mérnököket és vegyészeket látunk partizánként küzdeni hősiesen és haláltmegvetően a német Gestapó- val, akiknek természetes segítőtársai Pétain Franciaországának kopójai és azok a „közömbösök“, akik minden megaláztatásban inkább kiegyeznek, minthogy bőrüket a nagy eszméért kockára tegyék. Éles és vitriolba mártott tollal megrajzolt gúnyrajz ez, a közömbös polgárság egy rétege ellen, ugyanakkor, amikor a másik oldalon a polgárság és a munkásság hősed küzdenek a szabadságért és a jobb élétért. Ez tulajdonképpen Saiacrou drámájának tartalma és értelme. Igen jó előadást nyújtott a Nem­zeti Színház Kamaraszínházaként mű­ködő Maggar Színház, Básti Lajos élete egyik legjobb szerepét játszotta a gyáva és riadt s ezért árulóvá lett kispolgár szerepében, Gábor Miklós túlfiatalnak látszott az érettkorú par­tizán szerepében, Gobbi Hilda telje­sen új oldaláról mutatkozott be, mint mondén kispolgárasszony. Sulgok Mária drámai erejével kissé túlját­szottá szerepét, de kitűnő volt Mányai egy nyomdász-partizán alakjában. A darabot Major Tamás rendezte. Játékmesterként Básti Lajos vállalta az. előadásért a felelősséget. — ő. Az Ökumenische Presse-Dienst évi tartalomjegyzéke feltünteti mind­azokat a közleményeket, melyeket az Ökuméne genfi központja ebben az évben az egész világ keresztyénsége számára szükségesnek tartott meg­jelentetni különböző országok egy­házainak életéből. Kiderül, hogy Ma­gyarországról összesen négy közle­mény jelent meg s ezek közül egy evangélikus egyházunkról. Ez is Berggrav püspök ismert levele. Nem hisszük, hogy telhetetlenek lennénk, de ez mégis igen kevés. A magyarországi egyházak történelmi időt élnek. Igyekeznek állhatatosan forgatni a Szentírást, hogy kiolvas­sák belőle Isten üzenetét az ő népé­hez olyan korban, amelyben mélyre­ható döntéseket kell tenni az egy­ház magatartására és szolgálatára nézve. Lapunk mai számához postatakarékpénztári befi­zetőlapot mellékeltünk! Van-e vallásos élei a nyugati államokban? A Lodges Home Journal, egyik legjobban olvasott nagy amerikai lap, az elmúlt napokban köfkérdést inté­zett olvasóihoz, abból a célból, hogy .az amerikai demokrácia szellemi alakjairól képet alkothasson, mert ennek ismerete nélkül nagyon nehéz a inai világproblémákra megfelelő feletetet adni. A laphoz intézett vála­szokat később Amerika legjelentő­sebb teológusaihoz küldték el, így Reinhold Niebuhr tanárhoz, azután Greenberg zsidó rabbi és Ford ismert newyorki katolikus lelkész foglalkoA tak tudományos és lélektani szem­pontból a különféle kérdésekkel. Arra a kérdésre, hogy az olvasók hisznek-e Istenben, a megkérdezettek 90 százaléka igennel válaszolt. Het- vanhat százaléka a megkérdezettek­nek azt mondotta, hogy egy egyház­nak a tagjai. A többiek megelégedtek annak a kijelentésével, hogy az utolsó 24 órában Istenre gondoltak. Csak *53 százalék ismerte be, hogy vallásos meggyőződésükből vigaszt és támaszt nyernek. Az olvasók 29 szá­zaléka ismeri el az Isten legnagyobb hatalmát, másik 29 százalék kijelen­tette, hogy az Isten az életük oltal- mazója, 17 százalék az Istenre, mint a világ megalkotójára gondol és csak hét százalék állapította meg azt, hogy Isten egyenlő valamilyen szellemmel. Az olvasók 26 százaléka gondolt arra, hogy Isten és az emberek kö­zött személyes kapcsolat állhat fenn. 73 százalék hitt a halál utáni életben és csak 15 százalék jelentette ki, hogy az élet a halállal befejeződött. 57 százalék hisz a pokolban, de csak öt százalék félt attól, hogy pokolba fog jutni. Az egyik kommentátor ebből azt a következtetést vonta le, hogy a valláserkölcsi nevelés az USA-ban tulajdonképen már az elemi iskolában megszűnik. Ér­dekes, bogy Walter Lippman, az ismert USA-publicista is foglal­kozott ezzel a kérdéssel ¥ meg­állapította, hogy az átlagos ame­rikai már egyáltalán nem tudja, mi az a bűn. A legtöbb amerikai csak azért jár templomba, mert az részére bizonyos megnyugtatást jelent. Természetesen a különbségek a katolikusok és a pro­testánsok között az USA-ban is igen nagyok. A templomok * látogatása a katolikusokra erkölcsi kötelesség, a protestánsoknak szabad választásuk van. Ez av tanulmány rendkívül érdeke­sen világítja meg a vallásos meggyő­ződés erkölcsi alapjait. Az , olvasók 91 százaléka azt mondotta, hogy ko­Vízszintesen: 1. A mondás. 11. Nem tudjuk az ... . mi­kor szólít az Ür. 12. Régi római üdvözlés. 13 ..............az Egek Urát. 14 . Ilyen pálya is van. 15. Cipészsziersz'ám. 16. Rövidítés aláírások alatt. 18. Két hangszerre írt zene­mű. 19. Török Sándor név jele. 20. Ilyen hitvallású evangé­likusok 'vagyunk. 23. Kettős mássalhangzó. 24. Igekötő. 25. Fordított német igekötő. 26. Sír. 28. Falun kerül ilyen „sorba“ a leány. 31. Magasba lendülök. • 33. M. E. 34. Érzékszervünk. 35. Tüzelőszer, névelővel. 36. Betű kiejtve. 37. Diákjóléti intézmény. 40.^ Pr................(finom édes­ség). 4 2. Kettőzve: leánygyermekek öröme. 43. Régi török katonai rang. 45. Színes filmcsoda volt. 46. Ruha egyik fele. 48. Ilyen fát is látni egyes helyeken. 51. Személyes névmás. 52. Pestmegyei nagyközség. 54. Suba mássalhangzói. 55. Tiszteletbeli rövidítése. 56. Ilyen szülő is van. 57. Rabindranath . , , . re (hindu költő). 59. Mindennek van. 61. Végnélküli sírás (!). 1. sz. keresztrejtvény Keresztrejtvényünk négy leghosszabb sorában (körfmn a nyíl irányában) a Zsoltárok egyik gyönyörű mondását rejtett ük el 1 2 3 * 4 5 6 7 □ 8 9 10 n_ 11 □ 12 □ 13 14 □ 15 16 17 □ 18 19 ¥ 20 21 22 a 23 ifi 24 ■ 25 1 26 27 ¥ 28­29 30 M m 31 32 33 ¥ 34 m 351 Ü 36 37 38 írnom 41 ¥ 42 . a 43 L 44 a 45 ¥ 46 47 S 48 49 50 a 51 52 53 a 54 • m 55 B 56 "t 58 ■ 59 60 a 61 4_ v_ — ~4r— A helyes megfeitök között egy szép bibliát sorsolunk ki. A megfejtési határidő 1949 február 1 Függőlegesen: 2. Gyümölcs .... idején. 3. Helység Tolnamegyében. 4. Zita mássalhangzói. 5. Matá^idő jelzőié. 6. Papírmérték. 7. A házi tűzhelyek istennője a régi rómaiaknál. 8. E. K. 9. Megfordított napszak. 10. Kereskedő. 15. A szegény embert még ez is húzza. 17. Kicsinyítő képző. 20. Ezt nekünk kell hoznunk 21. Ide dobtuk a használhatat­lan holmit. 22. Isten gyakorolja a gyarló emberrel szemben. 24. Vesta magánhangzói. 27. Balzsam. ?9. Az amerikai polgáfháború déli államainak vezére. 30. Mindig jár, mégis helyben marad. 31. Szibériai város. 32. Vissza: görög szóösszetéte­lekben újat jelent. 38. Nóta beae. 39. Krisztusé gyönyörűséges. 41. Aroma. 43. Tirana városába való. 44. Az édesanya dallal teszi. 47. Teremtőd és parancsolód, 49. Kötőszó 50. Szibériai folyó. 51. Erre hullunk az Űr előtt. 53. Ezt hirdetik a gyülekezet­ben. • 56. Csonthéjú gyümölcs. 58. Orosz Vilmos névjele. 60. Helyhatározórag. 61. Sima mássalhangzói. molyán arra törekszenek, hogy er-‘ kölcsös életet éljenek. De csak 45 százaléka ismerte be, hogy komolyan akarja ezt a feladatot elvégezni. Az olvasók 82 százaléka hangsúlyozta, hogy az erkölcsi életért folytatott harcokban nem szoktak lemondani a szánkózásról és az élet egygb örö­meiről. Arra a kérdésre, hogy ki a jó ember, az olvasók nagyrésze azt mondotta: „jó ember az, akinek az életben sikere van. A válaszokra adott magyaráza­tokból megállapították az adatok feldolgozói, hogy az átlagos amerikai vallásos gondolkodása nem éri cl a vallásos vasárnapi iskolák látogatóinak nivóját. Az olvasók 54 százaléka elismerte, hogy vallási meggyőződésüknek semmiféle befolyása nincs poli­tikai és gazdasági tevékenysé­gükre. Vájjon a szeretet törvénye hozzá- tariozik-e az amerikai élet-ideálhoz. Az olvasók fele ezt igenli és azt hiszi, hogy lehetséges a szeretetet és az üz­letet összekötni. A kérdést tovább­feszegették és azt kérdezték az olva­sóktól, hogy a szeretet -törvénye egy versenytárssal, vagy egy másfajú vagy vallású emberrel szemben, vagy az ország ellenségével szemben is érvé­nyesül-e? Erre a kérdésre rendkívül diver­gáló válaszok jöttek, de 78 szá­zalék megállapította, hogy egyes versenytársat, vagy egyes inás- fajú embert lehet szeretni. De mégis a szeretet törvényét a versenytárssal szemben inkább sportszerűen értelmezték, a másfajúval szemben pedig fair- ness-nek fogalmazták. A hazaárulókra vonatkozólag . száz- százalékos elutasítást állapított meg a körkérdés. * Mind a három kommentátor meg­egyezett abban, hogy az átlagos ame­rikai nemzeti önkielégültsége teljes mértékben kifejezésre jutott, azonban az amerikaiak úgy egyénileg, mint kollektive rendkívül könnyű lelkiis- meretűek, amiért Ford katolikus pá­ter az egyházat teszi felelőssé. A zsidó Greenberg rabbi azt mondotta, hogy a zsidók ősei a zsinagógába fé­lelemmel és borzadállyal vonultak be és onnan azzal a reménnyel távoztak, hogy majd egy olyan generáció jön, amely nem ismeri a félelmet és bor- zadályt. A mai ember azt hiszi, hogy nincsenek bűnei s ebből csak ciniz­mus keletkezik. Niebuhr tanár pedig azt mondta: Az amerikai ember nem aszerint ítéli meg önmagát, hogy mit csinál, hanem aszerint, hogyan kép­zelné el, mit kellene tennie. A svéd egyházban a Gallup-metó­dus szerint körkérdéseket tettek fel a hívekhez. Megállapítást nyert, hogy az egyház és a keresztyénség a svéd öntudatban mélyen benne gyökered­zik. A lakosság 47 százaléka volt a múlt év első hat hónapjában tem­plomban, ebből hét százalék rendsze­resen. A svájci evangélikus egyház életében tízszázalékos a rendszeres templomlátogatás. Svédországban az is kitűnt, hogy a rádióprédikációk miatt sokan nem mennek a tem­plomba, hanem otthon hallgatják meg az istentiszteletet. A lakosság egyharmada azonban sohasem ol­vassa a bibliát. Svédországban a megkérdezettek öt százaléka kérte szintén a vallásoktatás eltörését. A szabad egyház mozgalomhoz a lakosság 8 százaléka csatlakozón. Dávid király, az ótestamentum szerint, már Gallup-szerű vizsgála­tot tartott, amikor megkérdezte, hogy mennyi a harcképes férfiak száma'. Jehova azonban végetvetett a kíván­csiságnak, mert egy pestis-epidémiát küldött a zsidó népre. A modern ember tudni akar mindent, mé; akkor is, ha ennek folytán tönkre is me-— s ezért kérdezi ma mindenki: Ki mondja nékem meg azt, hogy váj­jon mit és hogyan hiszek, azonban valószínűleg nem a kffrkérdésekből lehet mindezt megállapítani. (g.) HARANG­hÚCíHZtátd$ Ma, amikor sokszor olvashatjuk, hogy a demokrácia harangokat ad a gyülekezeteknek, gyakran eszembe jut az a szomorú idő, amikor rekvi- rálták a harangokat, háborúba vo­nultatták be a mi templomunk leg­nagyobb harangját is. Összergáztünk az egyházfival és azt mondottuk: El kell búcsúztatnunk. Amikor megérkezett, virágkoszorút lontumk köré, felszenteltük magasz­tos hivatására, most istenhozzádot kell intenünk utána. Mi legyen a búcsúvétel szertartása, •— gondol­koztunk erősen. Amíg a munkások a toronyszobában ebédelnek, búcsúz- kodjék ő maga! Zengjen a szava olyan hosszan, mint még sohasem. Legyen minden kongása, fájdalmas, vésztjóslói Délután egy órától majdnem fél kettőig búcsúzkodott a nagy ha­rang. Azután elbúcsúztatták a kisebb testvérek, a harangocskák. Csilin­gelő, vésztjósló időkre mitsem gon­doló ércnyelvük nehezen akart meg­állni. Megvárták, míg köszönetét mond a távozó, s néhány fájdalmas kongás után riasztássá válik a hang­ja. Az utolsó húzásoknál ugyanis kalapáccsal, vésővel, erős szerszá­mokkal támadtak a legidősebb test­vérre. Szívét kivették a szívtelen emberek. Az egész környéket betöl­tötte a sírás, a nagy harang halálos sikoltása. Sírás, jajgatás verte fel nyugalmunkat különösen a templom hajójában. Ráborultam egy kemény templompadra és magam is siratni kezdtem a harangot. Nem, — rosszul mondom —, nemcsak a harangot és nemcsak a többi, háborúba kénysze- rített harangokat, A jó egyházfi előbb vígasztalt, az­tán látnoki szemekkel a jövendőbe tekintett. Ez csak a% kezdet, — mon­dotta. A háború szele minket is el­sodorhat. Megtörténhetik, hogy né­hány hónap múlva körülzárják, ostromólni fogják a fővárost, pergő­tűz közepébe kerül a templom, még itthon is elszakadhat egymástól apa és fiú, anya és leány. Beszélt, taní­tott a sokat tapasztalt hű szolga, s tán a szó belőle mig a világ folyna, ha... egyszercsak az ő könnyei is el nem áradnának, s nem kellene neki is a templompadra borulva sír­nia felzokogó fájdalommal, egy vi­lágháborút már végigszenvedett szíve nyugtalan háborgásával és őszinte bánatával. Pár perc múlva széttekintettem magam körül. Kivüle nem láttam senki emberfiát az Isten házában. Szégyeltem volna ezt a furcsa ha­rangbúcsúztatást idegenek előtt. A mindenütt jelenvaló Isten ott volt mellettem. Könnyeimet bizonyára természetesnek vette, nem dorgált meg érte. Letörölte s összeszedte tömlőjébe azokat. Szólt hozzám, s azt parancsolta szavával: „Kelj fel, erőd felett való utad van!‘ Azon a feledhetetlen májusi délutánon olyan nagy erőt adott, hogy fogságban, templom nélküli városokban, az el­következő nehéz hónapok alatt min- dag gazdagnak éreztem magamat ennek az egy órának különös isteni simogatásával. Pásztor Pál Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért telel: Dr. H. Gaudy László főszerkesztő Szerkesztő: Dezséry László Szerkeszfőbizottság: Dr. Geleji Dezső, Groó Gyula, Dr. Gyimesy Károly, Dr. Reök Iván, Szabó József, Túróczy Zoltán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Fehérhajó-u. 8—10. II. t Telelőn: 185—051 Felelős kiadó: Sülé Károly Előlizelésl árak: Negyedévre: 12 ft Félévre: 24 It Egészévre: 48 [I Hirdclések árai milliméter soronként 2.50 forint. Független-nyomda, Budapest, Eötvös-u. 12 Felelős: Földi Vilmos vállalatvezető

Next

/
Thumbnails
Contents