Evangélikus Élet, 1948 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1948-12-04 / 2. szám

AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA

Jogászok nélkül

Irta: Gaudy László

Jogászokkal volt tele egyházunk még alig egy évtizeddel ezelőtt. Jogi értékekben néhány hónap óta megüresedett egyházunk. A változás óriási és ennek következményei sem maradnak el.

Csodálatos volt az, hogy az a Luther, akinek majdnem élethivatása lett a jog, prédikációiban, írásaiban és általában teológiájában úgy beszél és ír, mintha az a tudomány számára’ sohasem létezett volna. Egyik nemrégiben elhalt püspökünk is jogi tanulmányokkal kezdette . egyetemi éveit. Igen hamar lendült át a teológia területére. Hosszú lelkészi ésJpüspöki szolgálata alatt soha nem volt benne jogi érdeklődés. Törvények alkotása közben és szabályaink fölött való vitatkozások alkalmával, angyali derű ragyogott szemeiben: őt ez az okoskodás nem érdekelte.

Lelkészi gyűléseken, nem is annyira a közelmúltban, mint inkább a távolabbi időkben sok kesergő panasz hangzott fel komoly hívők szívéből: túl sok a jogász egyházunkban. S a legutóbbi zsinaton jelenvoltak nem kis maliciával hallgatták végig a háború előtti igen nagyértékű jogászvilág vitáit fogas jogi kérdésekről. S amikor a jogi diskusszió a legérdekesebb, de a legmegoldhatat- lanabbnak látszó volt, az egyik azóta elhunyt esperes, aki mennyei derűjéről volt nevezetes: néhány frappáns szóval világosította meg a nagy jogi problémát.

Lelkészeink számban jelentéktelen, de tartalomban bizonyára annál értékesebb része talán éppen azért/ foglalkozott a jogtudományokkal hivatásszerűen is, hogy ilyen irányú felkészültségével is segítségére legyen egyházának s az egyház szolgálatában legalább részben szorítsa vissza jogászaink túl nagy szerepkörét.

Napjainkban anélkül, hogy belülről valami különösebb ellenségeskedés történt volna, jogászaink elmaradtak egyházunktól. Felügyelői székekben azóta pedagógusok ülnek, presbiteri padjainkat lassan iparosok és munkások foglalják el országszerte és gyűléseinknek bizonyosan egészen új hangja lesz. Ma még nem tudjuk, hogy

ez az új közösség, zsinati megalakulásában hogyan fog törvényeket fogalmazni és alkotni, de jogászok nélkül is tele vagyunk jó reménységekkel.

Személyi érdekekre és vonatkozásokra való tekintet nélkül valljuk azt, hogy immár végft van egyházunkban a törvényeskedés uralmának. Nem máról-holnapra és nem villámszerűén, hanem az események hatása alatt is. Ezért alakult meg a lelkészi becsületszék is. Jobban esett minden lelkésznek tudni azt, hogy esetleges vétségeiben először az evangélium és nem a törvény embereivel találkozik.

A jobbára jogászok által alkotott Egyházi Alkotmány nagy és értékes mű, melynek csupán egy hibája van: rendkívül nehéz eligazodni benne. Ha valaki egyházunkban esperes lesz, meg se tud moccanni addig új munkakörében, míg a törvények szövevényében ismerős nem lesz. Arról már az esperesek sem igen álmodoznak, hogy rengeteg szabályrendeletünket mind ismerik s annak szelleme szerint járnak el. Hátha még azt tudná az egyházi közvéleménv < hogy csak a második világháború aka- dálvozta meg a tervezetben meglevő szabályrendeletek lé-1- gióiának létrejöttét.

Jogász nemzet voltunk. Jogászokkal gazdagított egyházak működtek a magyar területen. Voltak és vannak közöttük alázatos lelkek tekintélyes számban, akik tudásukat alárendelték hitüknek és az egyháznak. De bizonyára voltak olyanok is, akik nagyszerű jogi világnézetük magasságából néztek le a hit épületére s ezek a lelkek nem tudták szolgálni egyik egyházat sem és a miénket sem.

Felmerül a nagy kérdés: jogászok távolmaradásával szegényedik-e egyházi életünk?

Amikor a néhány hét előtt megtartott egyetemes gyűlés zsinati atyákat választott, a megválasztottak között egyetlenegy jogász sem volt. Orvost, telepes gazdát, vasúti kalauzt és autószerelő munkást választottak meg a díszes tisztségre. Megválasztásukat ünnepi csend fogadta. Mintha galamb repült volna át a sok egyházi vihart és nagyszerű élményt hallott

Deák-téri dísztermen. A jelenvoltak szinte magukba szívták az új emberek neveit, örvendeztek azon, hogy nem- jogi műveltségű prókátorok ültek bele a zsinati székekbe. Egykét jogász arcán láttunk valami alig felvillanó fanyalgást. Maga a közgyűlés a belső öröm leplezetlen boldogságéval örült az új időknek és az új embereknek. Azzal a jó reménységgel zárult le ez az örökké emlékezetes választás: az egyház tudja azt, hogy napjainkban mit kell cselekednie.

Hogy jogi vonatkozásokban valóban megszegényedtíink-e, azt a közelgő zsinat fogja eldönteni. S míg ezek a napok és hetek elkövetkeznek, minden felelős zsinati atya önmagában és munkakörében nem jogalkotások tervezetén töri fejét, hanem arra gondol, hogyan lehetne az élő egyház missziói szolgálatát kifejezni az egyház törvényeiben is.

Abban a vélelemben él sok egyházi ember, hogy az egyház a jogászi ekm nagy többségének kiválásával nem szegényedett meg. Helvettiik hívő lelkekkel gazdagszik meg az egyház, akiknek bizonyságtevései, szándékai és cselekedetei tiszták, őszinték és minden, még a legegyszerűbb hívő számára is érthetőek s általában közérthetőek lesznek.

Nagy változáson megy át így egyházunk. Munkások gazdák pedagógusok, jogászok, lelkészek jobb egyházi közszellemet fognak majd kialakítani. Fgv célt látnak majd maguk előtt, hogv Gsak használjanak az egyháznak s szelíd evangéliumi lehelletű törvényeket hozzanak.

Olyan szokatlan kifejezés egyházunkban az egyházjogász kifejezés. Szerencsénkre rendszerint egyháztörténészeink voltak az egyházjogászok is. S ezek a kifejezetten egyházi emberek, mostantól fogva az életet fogják inkább nézni, mint a rideg jogot. Nem jogot fognak szolgáltatni törvényszékeink sem a közeljövőben, hanem evangéliumi igazságod

Nem történhetik meg az elkövetkező időkben az, ami néhány héttel ezelőtt egy egyház- kerület egész jogi életét felborzolta, Egy kényes fegyelmi ügyben az összes jogász törvényszéki bíráink elhárították maguktól a különben nem is nagyon súlyos és nem is nagyon nehéz fegyelmi ügynek egyszerű referálását. Az a gazda- ember, vagy az a munkás, aki ezután nyeri el az egyházmegyei, vagy egyházkerületi törvényszéki bírói tisztet, szívére fog hallgatni s az élő egyház érdekeit fogja tekinteni. Ebben a meggyőződésében sem megfélemlíthető, sem befolyásolható nem lesz.

Ezután is lesznek gyülekezeteinkben ügyészek, akik komolyan fognak vigyázni pl. egy lelkészválasztás tisztaságára, lesznek jogi műveltségű törvényszéki bíráink is, akik a törvény megbocsátó szellemét tudják majd esetenként alkalmazni és kerületi felügyelőink megtanulják a régi és az új egyházalkotmányt és megtalálják a törvény betűiben a lelket is. Kellett ez a fordulat és jól és jókor jött ez a változás. Mert nem az a fontos, hogy sok jogász kormányozza az egyházat földi és emberi vonatkozásokban hanem mindennél fontosabb az. bogy Krisztus jé vitézeinek kezében legyen letéve az egvház sorsának intézése és jövendője.

Zsinati tagválasztás a bányai egyuazaeraleiben

Mint ismeretes, a • bányai egyházkerület nov. 5-i közgyűlésén leire- értett törvényértelmezés alapján ket- annyi zsinati tagot választott, mint amennyire joga íett voina. A vitatott tör vény paragrafus helyes értelmezésére az egyetemes presbitérium jogegységi határozatot hozott, melyet a" kerület presbitériuma és közgyűlése tudomásul vett. Ennek alapján a kerület részéről történt eddigi zsinati tagválasztás érvénytelennek minősült s a kerület december 1-én újra közgyűlést tartott, melyen a presbitérium javaslata alapján

egyhangú lelkesedéssel

zsinati tagokul választota meg és küldte ki lelkészi részről Scholz Lászlót és Dedinszky Gyulát, világi részről Darvas Józsefet és dr. Rie- csánszky Endrét.

Póttagok lettek lelkészi részről Kincses Gusztáv és Dezséry László, világi részről Várallyai Samu és dr. Komjáthy Miklós.

A választás símán és megtisztelő komolysággal folyt le. Ez is határozott bizonysága annak az egyházi vezetésben végbement és végbemenő változásnak s kialakuló meggyőződésnek, mely higgadtan és bölcsen oly férfiak kezébe adja az irányítást, akik világos látással és tiszta szemlélettel, életerősen és remény- teljesen képesek az élen állani s dönteni az egyház oly kérdéseiben, melyek messze kihatnak a jövő békés helyzetének formálásában.

„Másvallásúak“

templomainkban

Az „Élő Víz“, az evangélikus evangélizáció lapja szerény beszámolókai közöl az ébresztő igehirdetés gyülekezetről gyülekezetre vándoGó szolgáinak munkájából.

Néhány jellegzetes sor vissza-visz- sza tér ezekben a beszámolókban, s ezek a sorok nagyítóüveg alá kívánkoznak. Apró megjegyzései^:, kis hírek, s mögöttük új, széles látóhatár nyílik.

Abaújszántón evangélizáció volt. A helybeli gyülekezet lélekszáma kilencven. A hét végén mégis 230 ember feszítette a kis evangélikus templomot. „Másvallásuak“ ... Azt írja a beszámoló: Feltűnő volt, hogy a más- vallásúak közül is mily sokan éltek a magánbeszélgetés alkalmaival. Nagy segítség volt az evangélikusokból és a túlnyomórészt reformátusokból álló imaközösség, mely minden előadás előtt könyörgött áldásért“*.

Evangélikus templom, evangélikus lelkész prédikál, a hívek több mint fele ,,másvallású“, s reformátusok imádkoznak az igehirdetés eredményeiért...

Olcsván evangélizáció volt. Az ige- hallgató gyülekezet lélekszáma állandóan nagyobb volt, mint a helybeli evangélikusok gyülekezetéé. „Sokan voltak közülük reformátusok, de voltak katolikusok és baptisták is“.

Szürke hírek, s mögöttük semmi Ielkendezés. Tíz év előtt még úgy írtak volna erről a jelenségről, hogy az evangélikus egyház hódít. így írtuk volna mi is, s így í tak volna eTről a „másvallásuak“ lapjai is. A beszámolók a „betérítés“ gondolataival foglalkoztak volna, s latolgatták volna, milyen statisztikai eredménye lehet ezeknek az evangélizációknak. Vagy dicsérték volna a „szónokokat“, akiknek megragadó egyénisége és személyes híre ilyen sereget vonz a mi kis templomunkba.

Vagy lehet, hogy mindezt akkor sem írták volna meg, csak úgy magukban gondolták volna .. .

Vagy lehet, hogy nem is gondolták volna, de biztos, hogy más gondolatokkal olvasták volna az ilyen beszámolókat", mint ma.

Megváltoztak a szempontjaink, mert megváltoztak a tapasztalataink, s megváltozott a látásunk.

Hazánkban ébredés van, s a hitbeli ébredés hullámai átcsaptak a felekezeti határokon. Hazánkban éhség és szomjúság támadt az Ige után, s nyilvánvaló lett, hogy az evangélium egyházai közös Kenyéren és közős Vizen élnek. Isten v'láqosan mutatja a mai ébredés ökuménikus jellegét. Mind forróbbá válik az evangéliumi egyházakban élő Krisztushivők öku- ménikus testvérisége.

Egv későbbi e"vbáztőrténetfr6 könyve a mi emberöltőnk ko^át talán fgv vázolhatja maid fel: Felekezeti torzsalkodás és statisztika-javítás kora. Ezután lapozni lehet, s ez a cím következhetik:

. 1945-?: ökuménikus ébredés kora.

Továbbá. Atyámfiái, amik csak igazak. amik csak igazságosak, amik c«ak tiszták, am’k csak kedvesek, amik c«ak iőhíríiek, ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.

Mi pedig foglalatosak maradunk a könyörgésben és az igehirdetés szolgálatában.