Evangélikus Élet, 1948 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1948-11-20 / 1. szám
Adósságaink Egyházunk a zsidóm Evangélikus Elet i Néhány éviizeddel ezelőtt talán azt vélhette valaki, hogy a zsidómisszió néhány ráérő, pihentfejű ember egyéni passziója. Ezt a látást — vagy inkább vakságot — Isten most lehetetlenné tette a számunkra. Az utóbbi években nemcsak a világtörténelem véres színpadára dobta oda egyedülálló módon az ú. n. zsidókérdést, hanem odahelyezte az egyház asztalára és szívére is. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a közelmúlt s a jelen egyháza számára Istentől egyik legsürgősebb és legfőbb leckéül, — ha ugyan nem a leckéül — éppen a zsidókérdés adatott fel. Istennek legyen hála, bogy az egyház legjobbjai, a teológusok élgárdája, Barth Károllyal, a nagy svájci professzorral legelői, világszerte felismerték a feladott leckét. Ez a lecke azóta is a teológiai eszmélődés gyújtópontjában van s immár könyvtárra megy a róla írt művek sora. A vizsgálódás summája az, hogy Izrael és az egyház sorsa és élete elválaszthatatlan. Istennek tetszett éppen ezt a kis előázsiai vándorlörzset kiválasztani a népek családjából a végett, hogy általa készítse elő és valósítsa meg az egész emberiség iidvözítését. Az a tény, hogy a világ Megváltója, Jézus, Izrael szülötte test szerint s mint Izrael Felkentje, Messiása (görögül Krisztusa) jelent meg, egyszersmin- denkorra lehetetlenné teszi, hogy Krisztus egyháza valaha is közönyös legyen ezzel a néppel szemben. Nincsen itt helyünk arra, hogy akár csak egészen vázlatosan is ismertessük a legújabb teológiai kutatás eredményeit Izrael és az egyház viszonyára vonatkozólag. A munka még folyik, de annyit máris látunk, hogy itt a teológiának egy elhanyagolt területe van, amely nem volt — úgy látszik — időszerű mindmáig, Isten azonban jónak látta most elénk adni s nekünk engedelmességgel kell vállalnunk a feladatot. Két egészen konkrét feladatra akarunk itt reámutatni. Mind a kettő adósságunk, mert bűnös módon elhanyagoltuk, vagy félreértettük és rosszul csináltuk őket. Ezért munkánkat mindenekelőtt nyilt és őszinte bűnvallással kdll kezdenünk. Vakok voltunk, hitetlenek voltunk, nem ismertük a szentírást és ezért téve- lyegtünk. Keresztyén létünkre megtagadtuk a szeretet nagy parancsolatát annyira, hogy olyanok, akiket nem a hit, hanem csak a humanitás, az emberiesség indított és mozgatott cselekedeteikben, messze maguk mögött hagytak és így mélyen megszégyenítettek bennünket. Csak, ha ezt világosan belátjuk és egészen nyíltan bevalljuk, lesznek elég tiszták — Isten bűnbocsátó kegyelme által — kezéink és szíveink*« a feladatokhoz való hozzányulásra. A két feladat: a zsidómisszió és a megbékélés szolgálata. Meg kell látnunk, hogy a zsidómisszió az egyháznak egészen külön és sajátos, s különösképpen is szent és drága feladata. Nem véletlen, hogy az ősi óegyházi imádságokban mindig külön könyörgést találunk a po- gányok mellett Izrael megtéréséért. Amikor az egyház Izrael felé fordul, akkor a hála adósságát törleszti azzal a néppel szemben, amelynek Megváltóját köszönheti. Isten akaratának való kiváltképpeni engedelmességben gyakorolja magát, amikor Izraelt hívogatja Jézushoz. Mert Jézus is először Izrael eltévedt juhaihoz küldte tanítványait s csak azután a többi népekhez. Kitől hallja meg Izrael az- örömhírt, hogy itt a régenvárt Messiás, ha nem a egyháztól? A zsidómisszió az egyháznak a dolga, s nem valamely külön erre a célra alakult társaságé. Általában meg kellett látnunk az utóbbi időben, hogy az egyház nem bízhatja egyesületekre azt, ami reá bízatott, a gyülekezetre. Mert az egyház konkrét megnyilvánulása a gyülekezet. Az egyes gyülekezeteknek kell hordoz- niok a zsidómisszió munkáját! Ebből csak természetes az, hogy a megtértek abba a gyülekezetbe tartoznak, ahol megtértek. Valami egészen visszás az, hogy külön szóvá kell tenni: a gyülekezet fogadja nagy szeretettel és ölelje egész szívvel kebelére azokat, akiket Isten Lelke az egyházba vezet. Sajnos, szomorú, de ezt külön meg kell említeni. Hiszen nemcsak a nácizmustól megszédített németkeresztyén egyházban, hanem nálunk is akadtak olyanok — magukat teológusoknak tartó emberek! — akik annak idején arról cikkeztek, hogy a megtérő zsidókat külön zsidókeresztyén gyülekezetekben kell tömöríteni. Ennél szégyenteljesebb dolgot aligha írtak még le egyházi lapban. A legújabb teológiai kutatás szerint éppen ellenkezőleg áll a dolog; az Izraelből megtértekre nagy szüksége van az egyháznak s azoknak különös feladata van az egyházban. Abrahám test szerint való fiai Isten hűségének eleven bizonyítékai. Izrael léte az egyetlen kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a szentírás üzenete történeti valóság. El kell ismernünk, hogy nagyon is érthető, ha a zsidóság részéről idegenkedve nézik a missziói munkát. Teljes alázatossággal be kell látnunk, hogy erre a bizalmatlanságra minden okuk megvan, a múlt keserű tapasztalatai alapján. Világossá kell tennünk, hogy nem lélekhalászásról van szó, nem arról, hogy statisztikánkat ^akarjuk javítani a betérőkkel, hogy nem az egyik felekezet terjeszkedéséről van szó a másik rovására, hanem egészen másról. Arról, hogy Krisztus szerelme szorongat minket, örömhírt akarunk vinni. Nem magunkhoz hívogatunk — mit is adhatnánk mi? — hanem Krisztushoz szeretnénk vezetni őket. Ebből azonban az is következik, hogy ehhez a missziói munkához valóban csak azok nyúljanak, akik reá elhivatást kaptak s akiknek múltbeli magatartása erkölcsi alapot és hitelt nyújt ehhez a munkához. Ellenkező esetben könnyen abban a színben tűnhetnek fel, mint akik konjunktúrából fedezték fel most a zsidómissziót; pedig azelőtt az egyáltalában nem volt szívügyük. Sőt! Másik konkrét feladatunk a megbékélés szolgálata. Másszóval küzdelem az antiszemitizmus ellen. Itt elsősorban a gyülekezet tanításáról van szó. Világosan fel kell tárnunk az antiszemitizmus teológiai meglátás szerinti gyökereit. Izraelben az emberi bűn Izrael Istenét támadja. Isten népében az egyetlen természetes istenbizonyítékot szeretné eltüntetni a világból. A teljesen tudománytalan és légből kapott fajelmélet csak ürügy. Hiszen az „antisémitizmust“ a zsidóknál sokkalta tisztábban sémita arabokra a fajvédők tudvalévőén soha nem alkalmazták. Az egész hangzatos elmélet csak takarója a zsidógyűlöletnek, ami viszont végső fokon Krisztusellenesség. Nem véletlen, hogy a nácizmus végül is ke- resztyénüldözésbe"' torkollott, s hogy az ószövetség elvetése után az újra is sor került s a'„megárjásított“ Jézus csak átmenetet jelentett Thór és Wotan leplezetlen kultusza felé. A zsidóságnak mindazok az ú. n. „faji sajátságai“, amiket ellene fel szoktak hozni, valójában kiválasztottságából erednek. Abból az egyedülálló tényből, hogy ez a nép Isten szerszáma. Példa — sokszor intő és elrettentő példa, de mégis legfőképpen hívogató példa — Isten kezében. A népek példája, amelynek története egybeesik a kinyilatkoztatás történetével. Rajta mutatta meg Isteú kegyelmét és hűségét, de haragját és ítéletét is. Sorsa ennek a népnek Isten egyedülálló módon, s ezzel példázza azt, hogy Isten mindnyájunk sorsa akar lenni. Ahogy a megütközés köve és a botránkozás sziklája volt Jézus Izrael számára annak idején, úgy lett Izrael a megütközés kövévé minden népek számára. A vele való találkozást s a vele szembenvaló állásfoglalást senki sem kerülheti el. S úgy látszik — a történelem megdöbbentő módon mutatja ezt — ezen az állásfoglaláson múlik a népek s emberek sorsa: ideig- és örökkévaló sorsa is. Még egy nép sem maradt büntetlenül, amelyik Izrael ellen .felemelte kezét a történelem folyamán! Babilon. Egyiptom, a spanyolok s legutóbb Németország példája mutatta ezt. Mindezekből nyilvánvaló, hogy az ú. n. zsidókérdés gyökerében nem gazdasági, politikai, vagy társadalmi kérdés, hanem teológiai kérdés, hitkérdés. Ezért végső fokon csak hitben oldható meg. Mindaz, amit fentebb elmondottunk, csak a hit számára lesz világossá. Csak a hívő 9 Az Egyetemes Egyháztanács Magyarországi Bizottsága most alakította meg tanulmányi albizottságát. Az amszterdami világgyűlés után a magyar ökuménikus mozgalom is teljes erővel fordul tulajdonképpeni feladatai felé. Tanulmányozni akarja az egyházak együttműködésének elvi alapjait. Csaknem százados egyházi egységtörekvések után, melyekben hatalmas mozgalmakban öltött testet a keresztyének vágya, hogy a mindnyájuk által imádott Jézus Krisztusnak, egy Urunknak közösen, békében és testvérekként szolgáljunk, kb. tíz éve folyik világszerte öntudatos munka az összes nem római katolikus egyházak egyesítésére. Ebben az időszakban az egyházak nagy lelkesedéssel alakították meg Genfben az Egyházak Világtanácsát és annak központi irodáját. Közvetlenül a háború előtt a háború alatt és után ezek az együttműködő egyházak számtalan gyakorlati feladatban találták meg szolgálatuk céljait. Támogatták testiekkel és lelkiekkel egyaránt a hadifoglyokat, menekülteket, segítségére siettek a gyengébb ' egyházaknak, s különösen sokat tettek a háború utáni egyházi újjáépítés érdekében. A magyar protestáns egyházak is sokat köszönhetnek ennek az ökuménikus szolgálatnak. De az ilyen gyakorlati testvéri munka közben csak mindjobban nyilvánvalóvá lett, hogy előkerülnek mindazok a hitbeli kérdések, amik az egyházakat elválasztják, s azok az egyházi problémák is mind, amik világszerte foglalkoztatják a keresztyének életét, gondolkodását és imádságait. Sajnos azonban, hazánkban a közös teológiai munka, a közös sorsunk teológiai felismerése nem folvt teljes erővel, s még meg sem szoktuk, hogy egymás számára is gondolkozzunk. Ha a teológiai látás, vagy jelismerés valamennyiünket életrevaló cselekedetre indított, a többiek nem bíztak benne, hogy ez az eredmény felhasználható mindegyik életében. Még nem értünk hozzá, hogyan osztozhatnánk meg szellemi élőinkben, s hogyan gazdálkodhatnánk legjobban a teológusainkkal. Mindez persze nem megy olyanN könnyen. Tapasztalat kell hozzá, s nem utolsó sorban eredmények kellenek, amelyek bizalmat keltenek az együttmunkálkodásbani Ma már azt mondhatjuk, hogy van valami tapasztalatunk, s van valami eredményünk is ebben a közös tanulmányi munkában, s áldhatjuk Istent azért,: hogy ezekben a közös tanulmányi munkákban lépésről-lépésre közelebb hozott minket egymáshoz. Mik ezek az eddigi eredmények? Legfontosabb volt eddig az amszterdami világgvűlés tknulmányi anyagának legalább részbeni közös feldolgozása. Az 1947 őszén Debrecenben és az 1948 tavaszán Sopronban megtartott tanulmányi konferencia legjobb teológusainkat mozgatta meg. s ennek a sikeres együttműködésnek látható eredménye az a tanulmányi kötet, amit „Az egyház a világban“ címmel e nyáron jelentetett meg a Magyarországi ökuménikus Bizottság. A hatalmas kötet reprezentatív eredménye a közös tanulmányoknak. ember tudja igazán és egészen legyőzni magában az antiszemitizmus ördögi kísértését. Viszont az is bizonyos, hogy hívő ember semmiképpen nem lehet antiszemita. Ha mindezt számbavesszük, akkor nyilvánvaló, hogy a puszta humanitás, az emberiesség fegyvereivel nem lehet igazán eredményesen küzdeni az antiszemitizmus ellen. Bármily nemesek és értékesek is lehetnek az emberiesség érzései és szándékai, magukban nem bizonyulnak elég erősnek. Csak a Jézus Krisztusban, Izrael Felkentjében, az egész világ Üdvözítőjében való élő hit elégséges az antiszemitizmus démpni hatalmainak megfékezésére. Nagyon sokat kell még tanítanunk Amszterdamban megalakult az Egyházak Világtanácsa és feladatává tette a résztvevő egyházaknak a további közös tanulmányozást, elsősorban az ott felmerült teológiai kérdések felett A Tanulmányi Alosztály ezen a héten tartotta alakuló ülését. Vidor János budapesti református lelkész lett az Albizottság elnöke, Benczúr László evangélikus vallástanár pedig a titkára. Victor János beszédében így körvonalazta az albizottság feladatait: „Ügy fogom fel a dolgot, hogy az Albizottság az elkötelezettség • érzésével bízott meg ezzel a tisztséggel. Nem csak reprezentálni akarunk, igazi munkaközösséget tervezünk egyházunk ökuméniku- san gondolkozó legjobb teológusaiból. Feladatomnak látom elsősorban kiépíteni ezt a munkaközösséget, s megszervezni munkáját, hogy célunkat elérjük. Le kell rónunk a magyar keresztyénség hozzájárulását mindazon keresztyén kérdések megtárgyalásában, amelyeket az Ökuméné és az életünk felvet. A magyar válasznak is el kell hangzania minden, az egész világkeresztyénséget érintő kérdésben. Ezek a kérdések számunkra nem lesznek idegenek, legfeljebb érezni fogjuk általuk méginkább a világegyház egységét, s testvériséget a problémáinkban is. És örülhetünk majd, hogy külföldi testvéreink a mi számunkra is dolgoztak olyan kérdésekre adott válaszaikkal, amik-, re nekünk is válaszolni kellett volna, ha tudtunk volna rá időt és munkát szentelni. De lesznek különös magyar teológiai kérdéseink is, amikben senki sem segíthet nekünk. El kell végeznünk a dolgunkat a közös teológiai munkában is.“ Pap László, az Ökuménikus Bizottság ügyvezető alelnöke szerint a ta nulmányi alosztály feladata lesz egyelőre az ökuménikus „propaganda“ munkája is. Meg kell ismertetnünk gyülekezeteinkkel és híveinkkel az ökuménikus gondolatot, s szolgálatának minden eredményét. Két nagy tanulmányi konferenciát kell előkészíteni ez évben, egyet az „egyház“, egyet az „evangélizáció“ gondolatkörének tisztázására. Kiadják az amszterdami tanulmányi anyagot öt füzetben, s még ezek előtt .napvilágot lát egy kis füzet a nagy világgvűlés résztvevőinek tollából beszámolóképpen. Legfontosabb feladat az öt protestáns teológián megalakítani az ökuménikus szemináriumot. Te előjöttek a gyülekezeti lelkészek kívánságai is a tanulmányi alosztály munkájára vonatkozóan. Incze Gábor óbudai református lelkész négyoldalas ismertető röpiratot kívánt, amit nagy példányszámban terjesztenének a hívek között, s amely feltárná, mi is az gyülekezeteinkben ezekről a kérdésekről hogy a tiszta látásra eljussunk s alkalmasak legyüink a zsidómisszió és a megbékélés szolgálatának hordozására. Sok alázatra, önismeretre, bűnbánatra és bűnvallásra, az írások szorgalmas kutatására és imádságra van még szükségünk. Ne késlekedjünk vele. Isten Izraelt választotta, mert belőle küldte el Jézust. Az üdvösség a zsidók közül támadt. A mienk is. Ezen nem változtathatunk. De ne is akarjunk. Alázzuk meg magunkat Isten keze alatt és forduljunk azzal a szeretettel, amelyre az Ő lelke indít népe, Izrael felé. ökuméné, s mi a célja. Draskóczy László, Benkő István, Kiss Sándor, Somogyi Imre azt sürgették, hogy a Szívekben harcoljuk meg saját portánkon az ökuménikus kérdést. Gyülekezeteink, híveink, egyházvezetőink között legyen meg a testvéri egyetértés, s egymás munkájának elismerése. A tanulmányi alosztály gyönyörű Iel- adlata lesz az is, hogy megérttesse minden egyház híveivel és munkásaival, hogy mindnyájan Isten országa munkásai vagyunk és nem szűkkeblű egyházi érdekek védelmezői. A tanulmányi alosztály első gyűlése azt mutatja, hogy a protestáns egyházaknak ez az ú j munkaközössége el fog tudni kerülni egy régi hibát, mert azt már most felismerte, s kísértésének ellenemondott. Nem akarja, hogy a teológusok egymásnak írjanak bármily okos tanulmányokat. Egyházaink népének akar szolgálni tanulmányával, hogy az egyházak testvérisége a gyülekezetnek, az egyszerű hívek ügyévé legyen. Az a teológia jó, amely a misz- szió alapvetése. És a teológia azért létkérdés, mert az egyház számára létkérdés a misszió. * SAJTÓ ALATT AZ OSLÓI JELENTÉS! Közel százoldalas beszámolót ad ki az ökuménikus ifjúsági bizottság az oslói II. Keresztyén Ifjúsági Világkonferenciáról. Az ott járt nyolctagú magyar küldöttség színes riportokban számol be élményeiről. Az oslói világgyűlésen 72 nemzet és 250 egyház és egyesület 1500 delegátusa tisztázta a keresztyén ifjúság égető1 kérdéseit, megalkotta öt ifjúsági keresztyén világszövetség közös bizottságát a „Keresztyén Ifjúság Világtanácsát“, s felajánlotta missziói szolgálatait az egyház Urának. Az „Oslói jelentés“ november végén jelenik meg. Lapunkban minden érdeklődő evangélikus feleletet kap problémájára. Kérjük a lelkészi hivatalokat lapunk terjesztésére. (Ha a címzett nem olvassa el lapunkat, adja át újságolvasó hittestvérének.) Tudjuk: miért írunk. Egyházunk jövőjéért harcolunk. Minden evangélikus érdekéért küzdünk. Az Ige örökké él! Legfőbb problémánk: ifjúságunk! Emlékezünk árváinkra! Presbitereinkre állandóan gondolunk. Egyházunkban nincs laikus. Legyen erős a férfiak gyülekezete! Szülők hitéből fakad a gyermekek hite. Groó Gyula Megalakult az ökuménikus mozgalom magyar tanulmányi csoportja
