Evangélikus Élet, 1948 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1948-11-20 / 1. szám
Evangélikus Elet Reök Iván az Orsz. Luther Szövetség elnöke az egyház és az állam közti viszonyról Az. Országos Luther Szövetség kedden tartotta közgyűlését és ezt megelőzően választmányi ülését az Evangélikus, Egyházegyetem Üllői-úti székházában. A nagyszámban megjelent résztvevőkre igen mély hatást gyakorolt az elnöklő, dr. Reök Ivánnak beszéde, amely az állam és egyház viszonyának meghontóiról és meg nehezítőiről adott elfogulatlan bírálatot. Reök Iván többek között a következőket mondotta: A Luther Szövetség egyházunk egyik nagy átfogó egyesülete és természetes, hogy társadalmi kérdésekkel is foglalkozik. Most a legégetőbb probléma az egyház és az állam közötti feszültség, amelynek egy ember a kezdeményezője és elmélyítője és ez Mindszenty József bíborosérsek, aki magát előszeretettel hercegprímásnak nevezi. Mindszenty elégedetlen a jelenlegi társadalmi renddel, elítéli azt az óriási társadalmi, gazdasági és politikai átalakulást, amely az egész világon feltartóztathatatlanul indult meg és Mindszenty minden alkalmat megragad, hogy ennek az elégedetlenségének kifejezést, . adjon. Az a politika, amit Mindszenty csiL nál, tisztán hatalmi politika. Ahogy a középkorban a pápaság a császársággal hadakozott a világi hatalomért, ugyanúgy törekszik a katolikus egyház feje világi hatalomra és ő ma is kanósszát járatna a demokráciával, a haladással, a fejlődéssel és azokkal, akik ezt tartják szem előtt, mint ahogy tették a pápák a császárokkal. Nekünk, evangélikus hitű és meggyőzödéses embereknek ezzel a hatalmi politikával semmiféle kapcsolatunk nem volt és nincs. A protestantizmus a reformáció lendületét köteles tovább vinni mindig a haladás, a fejlődés, az emberi jobb sors megteremtése érdekében. Az emberhez méltó életforma kialakítására irányuló erők méltányo- lója és elősegítője volt a protestantizmus és erre példa a magyar történelemben Kossuth Lajos és Petőfi Sándor. Nekünk, evangélikus embereknek a haladás mellett kell állnunk, nem hangulatokat és tömegindulatokat kell szolgálnunk, hanem minden törekvésünkön keresztül az Igéhez kell, visszatérnünk. Mi a katolicizmussal semmiképpen nem mehetünk együtt. Nem mehetünk, mert a katolicizmus ma is azt a túlzó álláspontot képviseli, amely bennünket eretnekeknek bélyegez és ha megint visszajutna a katolicizmus világi hatalmához, ismét kimondaná, hogy lutherani comburantur.- Ha Mindszenty bíboros prímásnak a hatalomért folytatott harca eredményre vezetne, mi evangélikusok és általában a protestánsok ugvanolvan üldöztetéseknek lennénk kitéve, mint akkor, amikor a pápák gályára küldötték papjainkat. Sajnos, még evangélikus körökben is, de vannak, akik még mindig nem látják, hogy a katolicizmus hatalomra jutása, sőt a hatalomra való törekvése az evangélikus egyház felett a lélekharangot húzná meg és kiújulnának a protestáns üldözések. Mindenki tisztán láthatja, hogy Mindszenty olyan politikai irány élére állott, mely a demokrácia erőfeszítéseivel szemben ellenséges érzéssel, gyűlölettel van átitatva. Olyan politikai irány ez, amelyet az evangélikusoktól élesen, határozottan el kell különíteni. A legkisebb kompromisszum végveszélybe döntené egyházunkat. Szomorú, hogy még mindig vannak világi és egyházi emberek, akik nem látják tisztán és világosan a dolgokat és olyan megnyilatkozásokra képesek, amelyek mérhetetlenül sokat ártanak egyházunknak. Az evangélikus egyházpolitikának legfőbb irányelve, hogy urának és parancsolójának, Jézus Krisztusnak a tanítására ügyeljen. Mi nem törekszünk világi hatalomra, de ugyanakkor tudjuk, hogy a felsőbbségek iránt tisztelettel tartozunk, mert nincs felsőbbség, hanem csak Isten akaratából és minden hatalom Istentől származik. Jézus- Krisztus az egyháznak parancsot adott az Ige hirdetésére, a szentségek kiszolgáltatására, a sze- retetmunka végzésére és amennyiben a felsőbbség az egyházat ebben a munkájában nem gátolja, méltó a felsőbbség és annak vezetői az egyház szeretetére és tiszteletére. Férfias nyíltsággal valljuk meg, hogy egyházunk az állam részéről semmi korlátozást nem szenvedett, sőt hatalmas anyagi és erkölcsi támogatásban és védelemben részesül. Ez arra kötelez bennünket, hogv jóindulattal és szeretettel figyeljük a hatalmon lévő felsőbbség munkáját és méltányoljuk azt az erőfeszítést, amely a közjóiét, a közrend és az emberek békés együttműködését biztosítja. A protestantizmus sohasem akart kiszakadni a világból, nem akart pusztába vonulni, vagy kolostorokba zárkózni, hanem tudatában vagyunk annak, hogy nekünk ebben a jelenlegi világban sónak, kovásznak és világosságnak kell lennünk Mi tehát teljes erővel résztveszünk az építő munkáltán és örömmel figyeljük ennek azokat az eredményeit, amely ma már nemcsak -a romok helyett épített újjá, hanem bátor és öntudatos békepolitiká jával iparkodik életünket olymódon formálni, hogy személyválogatás nélkül minden ember számára eníberhez méltó életfeltételeket teremtsen. Beszéde végén hangsúlyozta Reök Iván, bogy most össze kell fogni minden evangélikus embernek egymással és mód és alkalom nyílik egymás szeretetében Krisztus «■ tanításai szerint cselekedni. Így kell tennünk és ekkor nemcsak jóakaratunk eredményeit remélhetjük, de azt is, hogy Isten meg fogja áldani a mi munkánkat. Így lehetünk egyházunk jó bizonyságot tévő hívei és lehetünk Hazánk építő, dolgozó polgárai, akik példát adhatnak másoknak. A Szövetség közgyűlésén és a Luther Szövetségen keresztül izenem evangélikus testvéreimnek és mindenkinek, hogy működésemben, munkámban soha más nem vezetett, mint Isten feltétlen szolgálni akarása és hűség egyházunk iránt. Ha ennek ellenére bizonyos félreértések voltak és néha keserűséggel is kellett tapasztalnom, hogy nem igazságosan értékelték munkámat, én ennek a keserűségnek ma már a legkisebb nyomát sem érzem lelkemben és őszinte szeretetet érzek minden hittestvérem iránt. Szeretnék velük együtt dolgozni egyházunk és hazánk javára és semmi másra^ nincs szükség, hogy ez sikerüljön, mint szeretetre és jóindulatra. Szeretet és jóindulat az egyedüli, amivel építeni, alkotni tudunk és az ilyen munka eredménye Isten áldásával megsokasodik. Reök Iván nagy tetszéssel fogadott beszéde után a közgyűlés tárgysorozatán szereplő előterjesztéseket egyhangúlag elfogadta a közgyűlés. Athenagorasz newyorki orthodox érseket választatták meg a konstantinápolyi ökumenikus patriarchának, aki ezzel 200 millió görögkeleti egyházfeje lett. Athenagorasz V. Maxi- moszt követi ebben a méltóságában, aki erről az állásáról néhány hónappal ezelőtt lemondott. Athenagorasz a görögországi Janninában született, még akkor, amikor Jannina török fennhatóság alá tartozott. Athenagorasz részére a török kormány az állampolgárságot kilátásba helyezte, mert enélkül nem lehetett volna Athenagoraszt patriarchává választani; Athenagorasz tudvalévőén USA állampolgár volt. % Az „In multiplicibus“ pápai en- ciklika abban a pillanatban jelent meg, amikor az Izrael állam zsidó polgárai Dél-Palcsztinában fait ac- complit tereinteittek. Világos, hogy a Vatikán attól fél, hogy Jeruzsálem esetében is hasonló események történnek és Jeruzsálem is zsidó fennhatóság alá kerül. A Vatikán Jeruzsálem nemzetközivé tétele mellett foglal állást, mert a kereszténység rossz néven vehetné, hogy Jeruzsálem a zsidók tulajdonába kerüljön. Izrael államról az enciklika nem emlékezik meg, ezzel szemben nz encikpka keserű könnyeket hullajt az arab menekültek nyomorult helyzetéről. Lehetséges, hogy a Vatikán még a szent év meghirdetése elölt nagyobbszámű kardinálist fog majd kinevezni. H 1 o n d kardinális halála után a 70 kardinális száma 50-i'e siillvedt és most varsói, nrágai és barcelonai katolikusok várják az új kardinálisokat. Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket. Es az ő miinkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek. Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az e rőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt. Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszal ne fizessen, hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt. Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek. Mindent megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, és a ti egész valótok, mind telketek, mind testetek fedd- hetetlenül őriztessék a Mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselckszi azt. ) 7 Hallgattuk Voipio fim professzort Tíz napig közöttünk volt Magyarországon Voipio Aarni finn teológiai professzor. Ezalatt az Egyetemes Egytház vendégeként megfordult Buda- , pesten, Sopronban, Győrött, Monoron, Foton, Nagytarcsán és Rákoskeresztúron. Azt mondja a közmondás: szólj egy szót, s megmondom, ki vagy. Hadd mutassuk be Voipio Aarni finn professzort is egyetlen mondatával. Tizenegy évvel ezelőtt járt utoljára nálunk. Örömmel használta fel az alkalmat most is, hogy Lócáméból ha- •zafelé mentében néhány napot itt- töltsön. Első kérdései az elmúlt tíz esztendő sok-sok szenvedésére vonatkoztak. Végighallgatta az eseményeket s megfényesedő szemmel csak ennyit kérdezett: — És még tudtok mosolyogni? Ebben az egyetlen kérdésben benne volt ő egészen. Irántunk való szerete- léről ismertük őt évek óta. Elmondja, milyen aggódó örömmel vették kezükbe az első, háború után érkezett levelünket s most ugyanaz az aggódó öröm tüzel benne, ahogy mosolygó, vidám arca ránktekint. Olyan valaki ő, aki szeret minket. * Voipio Aarne 57 éves, piros-pozsgás arcú, mozgékony és mégis keresz- tül-kasul beteg ember. Most is hathetes locarnói pihenésből tér haza. Többször esett át háború után súlyos operációkon, de mosolyogva beszél még a rákjáról is. Derűs és nyugodt. A helsinki egyetemen a gyakorlati teológia tanára. Egyike azoknak, akik ott fent a legeredményesebben mozgatják a finn-magyar közeledés ügyét s szervezik a finn-magyar lelkészcserét. Sok kintjárt magyar evangélikus lelkésznek ő készített otthont. Az egri templomunk megépítésének anyagi alapját az ő közbenjárására vetették meg Finnországban s legújabban Kapi: Isten hárfása c. könyvét az ő biztatására fordította finnre Garamné, Kallioniemi Sole. Neve keveset szerepel, de velünk kapcsolatban minden finn megmozdulás hátterében ott áll, hogy ötleteivel, munkájával és imádságával segítsen. Mi a terve a finn-magyar testvériség ápolása terén a mai viszonyok között? — kérdezzük. — Újra megindulóban van a fiatal lelkészek és teológusok cseréje. Ügy látom a következő lépés teológiai fakultásunk tanárainak látogatása volna. Az a gondolatom, hogy tavasz- szal a Magyarországon is sokak által ismert dr. Simojoki Mártii gyakorlati teológiai magántanár ideutazását kellene lehetővé tenni. Igyekezni fogok, hogy ez megvalósuljon. Mint a gyakorlati teológia profesz- szora, hogyan keresi a jó igehirdetés mértékét? — Tapasztalati úton haladok. Megkeresem, hol vannak .hitre jutott emberek. Ahol házi áhítatokat találok, ahol otthon "Olvassák a Bibliát, jó a templomlátogatás, buzgó az imádkozó élet s lelkileg mozgó a gyülekezet, ott jónak kell lennie az igehirdetésnek, mert Isten a hirdetett igén keresztül dolgozik. • Mi teszi elevenné a finn “igehirdetést? — Három irány figyelhető meg a finn igehirdetésben. Vannak, akik az „egyediül hit által““, a 'sola fide mondanivalójával lépnek a gyülekezet elé. (Objektív irány.) Vannak, akik az ember bűnösségének, elesettségének, menthetetlenségének megrendítő mélységeiből tekintenek fel. (Szubjektív irány.) Mások a hivogatás döntésre késztető üzenetét tolmácsolják: jöjj Jézushoz! (Akarati irány.) Mindhárom igét hirdet, nem emberi véleményt. Eldönteni nem lehet, hogy melyik a helyes. Mindenki arról prédikáljon, amit benne az első szeretet forrása lángra lobbantott. Isten gondoskodni fog arról, hogy az ilyen ige- hirdjető szavai széles skálán szólaltassák meg az evangéliumot. Egyik híres zenetudósunk mondotta, hogy mindenkinek meg kell találnia azt a hangot, ami biológiai állapotában és fejcsontjai helyzetében az alaphangot jelenti s ebből kell le és felfelé haladva kiépíteni a hangsort. Így van ez az igehirdetéssel is. Nálunk ezt az alaphangot a legtöbb ember számára az ébredési mozgalmak ütik meg. Ezekről a kérdésekről beszélt Sopronban és Budapestien a lelkészek és teológusok előtt. Előadásokat tartott — pedig csak pihenni jött. „Gyöngyöket fogott a levegőben... s úgy léiig elmenöben marokkal szórta őket énnekem“ —, írta valamikor régen a hírhedt francia költő egy csendes, szerető szívű papról. Talán elmondhatjuk, hogy ezt tette közöttünk Voipio professzor is. Átutaztában, nálunk megpihentében szereidének, mosolyának és tudásának apró gyöngyszemeit szórta közöttünk szét. Koren EniU Az egyelőre kéthetenként jelenik meg! Következő számunk lecember 4-é en kerül [erű az ol vaso kezéke!
