Evangélikus Élet, 1948 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1948-11-20 / 1. szám

Evangélikus Elet Reök Iván az Orsz. Luther Szövetség elnöke az egyház és az állam közti viszonyról Az. Országos Luther Szövetség ked­den tartotta közgyűlését és ezt meg­előzően választmányi ülését az Evan­gélikus, Egyházegyetem Üllői-úti szék­házában. A nagyszámban megjelent résztvevőkre igen mély hatást gya­korolt az elnöklő, dr. Reök Ivánnak beszéde, amely az állam és egyház viszonyának meghontóiról és meg nehezítőiről adott elfogulatlan bírá­latot. Reök Iván többek között a következőket mondotta: A Luther Szövetség egyházunk egyik nagy átfogó egyesülete és ter­mészetes, hogy társadalmi kérdések­kel is foglalkozik. Most a legégetőbb probléma az egyház és az állam kö­zötti feszültség, amelynek egy em­ber a kezdeményezője és elmélyítője és ez Mindszenty József bíboros­érsek, aki magát előszeretettel her­cegprímásnak nevezi. Mindszenty elégedetlen a jelen­legi társadalmi renddel, elítéli azt az óriási társadalmi, gaz­dasági és politikai átalakulást, amely az egész világon feltar­tóztathatatlanul indult meg és Mindszenty minden alkalmat megragad, hogy ennek az elége­detlenségének kifejezést, . adjon. Az a politika, amit Mindszenty csiL nál, tisztán hatalmi politika. Ahogy a középkorban a pápaság a császár­sággal hadakozott a világi hata­lomért, ugyanúgy törekszik a kato­likus egyház feje világi hatalomra és ő ma is kanósszát járatna a de­mokráciával, a haladással, a fejlő­déssel és azokkal, akik ezt tartják szem előtt, mint ahogy tették a pá­pák a császárokkal. Nekünk, evan­gélikus hitű és meggyőzödéses em­bereknek ezzel a hatalmi politikával semmiféle kapcsolatunk nem volt és nincs. A protestantizmus a reformá­ció lendületét köteles tovább vinni mindig a haladás, a fejlődés, az em­beri jobb sors megteremtése érdeké­ben. Az emberhez méltó életforma ki­alakítására irányuló erők méltányo- lója és elősegítője volt a protestan­tizmus és erre példa a magyar tör­ténelemben Kossuth Lajos és Petőfi Sándor. Nekünk, evangélikus embe­reknek a haladás mellett kell áll­nunk, nem hangulatokat és tömeg­indulatokat kell szolgálnunk, hanem minden törekvésünkön keresztül az Igéhez kell, visszatérnünk. Mi a katolicizmussal semmikép­pen nem mehetünk együtt. Nem mehetünk, mert a katolicizmus ma is azt a túlzó álláspontot képviseli, amely bennünket eret­nekeknek bélyegez és ha megint visszajutna a katolicizmus világi hatalmához, ismét kimondaná, hogy lutherani comburantur.- Ha Mindszenty bíboros prímásnak a hatalomért folytatott harca ered­ményre vezetne, mi evangélikusok és általában a protestánsok ugvanolvan üldöztetéseknek lennénk kitéve, mint akkor, amikor a pápák gályára kül­dötték papjainkat. Sajnos, még evangélikus körökben is, de vannak, akik még mindig nem látják, hogy a katolicizmus hata­lomra jutása, sőt a hatalomra való törekvése az evangélikus egyház fe­lett a lélekharangot húzná meg és kiújulnának a protestáns üldözések. Mindenki tisztán láthatja, hogy Mindszenty olyan politikai irány élére állott, mely a demokrácia erő­feszítéseivel szemben ellenséges ér­zéssel, gyűlölettel van átitatva. Olyan politikai irány ez, amelyet az evan­gélikusoktól élesen, határozottan el kell különíteni. A legkisebb kompro­misszum végveszélybe döntené egy­házunkat. Szomorú, hogy még min­dig vannak világi és egyházi embe­rek, akik nem látják tisztán és vi­lágosan a dolgokat és olyan meg­nyilatkozásokra képesek, amelyek mérhetetlenül sokat ártanak egyhá­zunknak. Az evangélikus egyházpolitikának legfőbb irányelve, hogy urának és parancsolójának, Jézus Krisztusnak a tanítására ügyeljen. Mi nem tö­rekszünk világi hatalomra, de ugyan­akkor tudjuk, hogy a felsőbbségek iránt tisztelettel tartozunk, mert nincs felsőbbség, hanem csak Isten akaratából és minden hatalom Isten­től származik. Jézus- Krisztus az egyháznak pa­rancsot adott az Ige hirdetésére, a szentségek kiszolgáltatására, a sze- retetmunka végzésére és amennyiben a felsőbbség az egyházat ebben a munkájában nem gátolja, méltó a felsőbbség és annak vezetői az egy­ház szeretetére és tiszteletére. Férfias nyíltsággal valljuk meg, hogy egyházunk az állam részé­ről semmi korlátozást nem szen­vedett, sőt hatalmas anyagi és erkölcsi támogatásban és véde­lemben részesül. Ez arra kötelez bennünket, hogv jó­indulattal és szeretettel figyeljük a hatalmon lévő felsőbbség munkáját és méltányoljuk azt az erőfeszítést, amely a közjóiét, a közrend és az emberek békés együttműködését biz­tosítja. A protestantizmus sohasem akart kiszakadni a világból, nem akart pusztába vonulni, vagy kolos­torokba zárkózni, hanem tudatában vagyunk annak, hogy nekünk ebben a jelenlegi világban sónak, kovász­nak és világosságnak kell lennünk Mi tehát teljes erővel résztveszünk az építő munkáltán és örömmel fi­gyeljük ennek azokat az eredményeit, amely ma már nemcsak -a romok helyett épített újjá, hanem bátor és öntudatos békepolitiká jával iparko­dik életünket olymódon formálni, hogy személyválogatás nélkül min­den ember számára eníberhez méltó életfeltételeket teremtsen. Beszéde végén hangsúlyozta Reök Iván, bogy most össze kell fogni min­den evangélikus embernek egymással és mód és alkalom nyílik egymás szeretetében Krisztus «■ tanításai sze­rint cselekedni. Így kell tennünk és ekkor nemcsak jóakaratunk eredmé­nyeit remélhetjük, de azt is, hogy Isten meg fogja áldani a mi mun­kánkat. Így lehetünk egyházunk jó bizonyságot tévő hívei és lehetünk Hazánk építő, dolgozó polgárai, akik példát adhatnak másoknak. A Szövetség közgyűlésén és a Luther Szövetségen keresztül izenem evangélikus testvéreimnek és min­denkinek, hogy működésemben, munkámban soha más nem vezetett, mint Isten feltétlen szolgálni akarása és hűség egyházunk iránt. Ha en­nek ellenére bizonyos félreértések voltak és néha keserűséggel is kellett tapasztalnom, hogy nem igazságosan értékelték munkámat, én ennek a keserűségnek ma már a legkisebb nyomát sem érzem lelkemben és őszinte szeretetet érzek minden hit­testvérem iránt. Szeretnék velük együtt dolgozni egyházunk és ha­zánk javára és semmi másra^ nincs szükség, hogy ez sikerüljön, mint szeretetre és jóindulatra. Szeretet és jóindulat az egyedüli, amivel épí­teni, alkotni tudunk és az ilyen munka eredménye Isten áldásával megsokasodik. Reök Iván nagy tetszéssel fogadott beszéde után a közgyűlés tárgysoro­zatán szereplő előterjesztéseket egy­hangúlag elfogadta a közgyűlés. Athenagorasz newyorki orthodox érseket választatták meg a konstan­tinápolyi ökumenikus patriarchának, aki ezzel 200 millió görögkeleti egy­házfeje lett. Athenagorasz V. Maxi- moszt követi ebben a méltóságában, aki erről az állásáról néhány hónap­pal ezelőtt lemondott. Athenagorasz a görögországi Janninában született, még akkor, amikor Jannina török fennhatóság alá tartozott. Athenago­rasz részére a török kormány az állampolgárságot kilátásba helyezte, mert enélkül nem lehetett volna Athenagoraszt patriarchává válasz­tani; Athenagorasz tudvalévőén USA állampolgár volt. % Az „In multiplicibus“ pápai en- ciklika abban a pillanatban jelent meg, amikor az Izrael állam zsidó polgárai Dél-Palcsztinában fait ac- complit tereinteittek. Világos, hogy a Vatikán attól fél, hogy Jeruzsálem esetében is hasonló események tör­ténnek és Jeruzsálem is zsidó fenn­hatóság alá kerül. A Vatikán Jeru­zsálem nemzetközivé tétele mellett foglal állást, mert a kereszténység rossz néven vehetné, hogy Jeruzsá­lem a zsidók tulajdonába kerüljön. Izrael államról az enciklika nem emlékezik meg, ezzel szemben nz encikpka keserű könnyeket hullajt az arab menekültek nyomorult hely­zetéről. Lehetséges, hogy a Vatikán még a szent év meghirdetése elölt nagyobbszámű kardinálist fog majd kinevezni. H 1 o n d kardinális halála után a 70 kardinális száma 50-i'e siillvedt és most varsói, nrágai és barcelonai katolikusok várják az új kardinálisokat. Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket. Es az ő miinkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek. Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, báto­rítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az e rőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt. Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszal ne fizessen, hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt. Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek. Mindent megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket minde­nestől, és a ti egész valótok, mind telketek, mind testetek fedd- hetetlenül őriztessék a Mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselckszi azt. ) 7 Hallgattuk Voipio fim professzort Tíz napig közöttünk volt Ma­gyarországon Voipio Aarni finn teológiai professzor. Ez­alatt az Egyetemes Egytház vendégeként megfordult Buda- , pesten, Sopronban, Győrött, Monoron, Foton, Nagytarcsán és Rákoskeresztúron. Azt mondja a közmondás: szólj egy szót, s megmondom, ki vagy. Hadd mutassuk be Voipio Aarni finn pro­fesszort is egyetlen mondatával. Ti­zenegy évvel ezelőtt járt utoljára ná­lunk. Örömmel használta fel az al­kalmat most is, hogy Lócáméból ha- •zafelé mentében néhány napot itt- töltsön. Első kérdései az elmúlt tíz esztendő sok-sok szenvedésére vonat­koztak. Végighallgatta az eseménye­ket s megfényesedő szemmel csak ennyit kérdezett: — És még tudtok mosolyogni? Ebben az egyetlen kérdésben benne volt ő egészen. Irántunk való szerete- léről ismertük őt évek óta. Elmondja, milyen aggódó örömmel vették ke­zükbe az első, háború után érkezett levelünket s most ugyanaz az aggódó öröm tüzel benne, ahogy mosolygó, vidám arca ránktekint. Olyan valaki ő, aki szeret minket. * Voipio Aarne 57 éves, piros-pozs­gás arcú, mozgékony és mégis keresz- tül-kasul beteg ember. Most is hat­hetes locarnói pihenésből tér haza. Többször esett át háború után súlyos operációkon, de mosolyogva beszél még a rákjáról is. Derűs és nyugodt. A helsinki egyetemen a gyakorlati teológia tanára. Egyike azoknak, akik ott fent a legeredményesebben mozgatják a finn-magyar közeledés ügyét s szervezik a finn-magyar lel­készcserét. Sok kintjárt magyar evan­gélikus lelkésznek ő készített otthont. Az egri templomunk megépítésének anyagi alapját az ő közbenjárására vetették meg Finnországban s leg­újabban Kapi: Isten hárfása c. köny­vét az ő biztatására fordította finnre Garamné, Kallioniemi Sole. Neve ke­veset szerepel, de velünk kapcsolat­ban minden finn megmozdulás hát­terében ott áll, hogy ötleteivel, mun­kájával és imádságával segítsen. Mi a terve a finn-magyar testvéri­ség ápolása terén a mai viszonyok között? — kérdezzük. — Újra megindulóban van a fiatal lelkészek és teológusok cseréje. Ügy látom a következő lépés teológiai fa­kultásunk tanárainak látogatása volna. Az a gondolatom, hogy tavasz- szal a Magyarországon is sokak által ismert dr. Simojoki Mártii gyakorlati teológiai magántanár ideutazását kel­lene lehetővé tenni. Igyekezni fogok, hogy ez megvalósuljon. Mint a gyakorlati teológia profesz- szora, hogyan keresi a jó igehirdetés mértékét? — Tapasztalati úton haladok. Meg­keresem, hol vannak .hitre jutott em­berek. Ahol házi áhítatokat találok, ahol otthon "Olvassák a Bibliát, jó a templomlátogatás, buzgó az imádkozó élet s lelkileg mozgó a gyülekezet, ott jónak kell lennie az igehirdetésnek, mert Isten a hirdetett igén keresztül dolgozik. • Mi teszi elevenné a finn “igehirde­tést? — Három irány figyelhető meg a finn igehirdetésben. Vannak, akik az „egyediül hit által““, a 'sola fide mon­danivalójával lépnek a gyülekezet elé. (Objektív irány.) Vannak, akik az ember bűnösségének, elesettségének, menthetetlenségének megrendítő mély­ségeiből tekintenek fel. (Szubjektív irány.) Mások a hivogatás döntésre késztető üzenetét tolmácsolják: jöjj Jézushoz! (Akarati irány.) Mindhá­rom igét hirdet, nem emberi véle­ményt. Eldönteni nem lehet, hogy melyik a helyes. Mindenki arról prédi­káljon, amit benne az első szeretet forrása lángra lobbantott. Isten gon­doskodni fog arról, hogy az ilyen ige- hirdjető szavai széles skálán szólaltas­sák meg az evangéliumot. Egyik hí­res zenetudósunk mondotta, hogy mindenkinek meg kell találnia azt a hangot, ami biológiai állapotában és fejcsontjai helyzetében az alaphangot jelenti s ebből kell le és felfelé ha­ladva kiépíteni a hangsort. Így van ez az igehirdetéssel is. Nálunk ezt az alaphangot a legtöbb ember számára az ébredési mozgalmak ütik meg. Ezekről a kérdésekről beszélt Sop­ronban és Budapestien a lelkészek és teológusok előtt. Előadásokat tartott — pedig csak pihenni jött. „Gyön­gyöket fogott a levegőben... s úgy léiig elmenöben marokkal szórta őket énnekem“ —, írta valamikor régen a hírhedt francia költő egy csendes, szerető szívű papról. Talán elmond­hatjuk, hogy ezt tette közöttünk Voi­pio professzor is. Átutaztában, nálunk megpihentében szereidének, mosolyá­nak és tudásának apró gyöngysze­meit szórta közöttünk szét. Koren EniU Az egyelőre kéthetenként jelenik meg! Következő számunk lecember 4-é en kerül [erű az ol vaso kezéke!

Next

/
Thumbnails
Contents