Evangélikus Élet, 1948 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1948-11-20 / 1. szám

4--------------:--------------------------------------------------------------Evangélikus Elet Az egyház a háborús Kínában Konfuciánizmus, faoizmus, kommunizmus és keresz- tyénség jelentik a szellemi életet Kínában. Tudomány, mint szenvedély. A misszió időszerű kérdései. A Nobel-díjas költő az angol egyházi életről Óvakodom attól a kísértéstől, hogy háborús történeteket meséljek a kí­nai egyházról. Másrészt valami töb­bet szeretnék adná, mint egyszerű statisztikai jelentést. A jelentés iköny- nyen mutat álló képet. A kínai egy­ház helyzetéről ennél sokkal dina­mikusabb formában szeretnék szólni. Hogyan küzd a keresztyén egyház Kínában Krisztusért? Mit csinál, mennyire jutott, milyen akadályok­kal találkozik? Először is kell vala­mit beszélnünk azokról az eszmék­ről, amelyek ott hatnak. Nem prédi­kálhatjuk az evangéliumot, ha nem értjük meg a hallgatók gondolatait. Figyeljük meg pl. Robert Morriscnt, Kína első protestáns misszionáriu­sát, aki 1807-ben került oda. Tilos volt prédikálnia az evangéliumot, de hét éVet töltött a kínai nyelv tanulá­sává! és azzal, hogy megismerje a kínai néip gondolkodásmódját, ö ké­szítette az első kínai-angol 'szótárt és 1813-ban kiadta az első kínai Üjtes- tamentumot. Azt látjuk, hogy Mor- risson megkísérelte megérteni és használni a kinai életfilozófia esz­méit.' Hadd ismertessek itt néhányat ezek közül. 1. Tao. Ezt a szót igen nehéz fordítani Közönséges használatban „az utat“ jeilienti, mégis valami mélyebb ennél. Úgy gondolhatunk rá, mint a Minden- ség mozgalmára, amilyen a csilla­goké, vagy az évszakok fordulója, vagy á világtörténelem korszakai. Univerzális folyamatok mérhetetlen vonulásának képét idézi fel Ha tet­szik, azonosíthatjuk a sorssal és a predestinációvaL Jóval egyszerűbb illusztráció volna hasonlítani egy emberhez, aki épen hogy utolér egy vonatot. Ez az ember elérhet rendel­tetéséhez, ha beugrott a vonatba, de ha rossz vonatba szállt, nem éri el soha. A valódi kérdés ezért ez: jó vonatra szállni 1 És felhasználni egy olyan mozgalmat, ami biztosítja, hogy elérjünk célunkhoz. Így ez a szó a cselekvésben megnyilatkozó időfeletti indítóokot is jelenheti. János evangéliuma I. részében ka­punk hozzá illusztrációt. Emlékszünk hogyan kezdődik ez: „Kezdetben va- la az Ige“. A görög szó itt a „logos“. Nem könnyű egy használatra alkal­mas kínai kifejezést találni rá. Ami­kor az első misszionáriusok fordítot­ták a Bibliát, átvették a taoista iro­dalomból ezt a szót: Tao. így „Kez­detben vala a Tao és Istennél vala a Tao“. Érezték, hogy ez a filozófiai összecsengés helyes esete volt. De a kínai szellemi élet szempont­jából épen ilyen jelentős, hogy meg­ismerjünk más alapeszméket, s amennyire lehet, használjuk öklét. Például: 2. Hsiao. Ez a kínai szó gyermeki kegyessé­get, családias engedelmességet és felelősségérzetet jelent. Kína minden látogatója észreveszi, hogy a kínai társadalmi éllet legjelentősebb eszmé­je ez. Szülök lés gyermekek, házasfe­lek, idősebb és fiatalabb emberek viszonyát alapozza meg, s stabilizáló befolyása van. A kínai házasság pl. nem csak személyi kérdés, hanem családi felelősségérzet nyomja rá a bélyegét. 3. Zen. Ezt a kifejezést így fordíthatjuk: Humanizmus, felebaráti érzés. Ez a konfuciánus tanítás a kínai huma­nizmus kifejezése. A kínai jellemet és erkölcsöt ez az eszme befolyásol­ja: Az emberi élet egésze a kínai em­ber számára más emberek iránti em­beri kötelességekben bontakozik ki. Annak az egyháznak, amely ma a maga szellemi harcát folytatja Kí­nában, számolnia lehet ezekkel az eszmékkel. De napjaikban még kü­lönös új szellemi jelenségek is je­lentkeznek. Ezek nagy tért hódíta­nak, s befolyásolják a kínai misz- szió helyzetét. 4. Tudómány. A tudomány most az egyetlen szenvedély Kínában. Minden tudo­mányos. A tudomány lett Kína ural­kodó eszméjévé, épp úgy, mint any- nyi más országban. A mi jelenkori legnagyobb filozófusunk, Shih, egy alkalommal, amikor kínai gondolko­dóknak a tudomány és a filozófia fontosságáról tartott vitában vett részt, így summázta meggyőződését: „A fejemmel és a két kezemmel min­denre képes vagyok“. Ez Kína. mo­dem hitvallása. Tudomány révén mindenre képesek vagyunk. 5. Kommunizmus. Ez a másik új eszme, ami most frissen mutatkozik be Kínában. Mély benyomást lesz a kínai gondolko­dásra. Számolnunk kelül vele. Keresztyén feladatok. Most aztán kérdezhetik tőlem, hogy melyek azok a különös keresz­tyén eszmék, amiket be akarunk ve­zetni a kínai életbe? Vagy így is le­hetne feltenni a kérdést, mit akarunk csinálni mi keresztyének ebben a környezetben vagy légkörben? Csak két-három dolgot szeretnék megemlí­teni. 1. Irodalom. Kínában az egyik legfontosabb fel­adat a keresztyén irodalom megte­remtése. A kínai nép rettentően érté­keli a könyvet Ha nem tud olvasni, akkor is ériléik számára a könyv, A könyvnek valóban egy bizonyos má- g:kus vonása van a számára. Mély tiszteletet érez az írott betű iránt. Mégis a mi keresztyén irodalmunk termése végtelenül gyönge. Most kü­lönböző keresztyén egyházak és hiva­talok megpróbálják ezt megerősíteni. Szükségünk van mindenek felett népszerű kínai keresztyén írókra. Néhány kitűnő keresztyén írónk van már, mint pl. Y. T. Wu, aki a KIÉ kiadványainak igazgatója. Néhány kitűnő könyvet írt, pl.: „Istent sen­ki sem látta“. Aztán itt van a pei- pingi egyetem professzora T. C. Cho. Sok könyvet írt, költeményeket és zsoltárokat is. Éppen most adta ki új könyveit: „Krisztus élete“, „Pál élete“. Szeretném említeni John Wu-t is, aki most vatikáni kínai követ, methodista volt és aztán lelt római katolikussá. Gyönyörű irodalmi stí­lusban fordította kínaira a zsoltáro­kat. A régi zsidó költészetet a kina' költészetbe ültette át. Aki a kínai irodalmat szereti, boldogan olvas­hatja őket, akár keresztyén, akár nem az.. Most fordítja ugyanilyen módon az Üj Testamentumot. A hé­ber szólásmondások) igen idegenek a kínai gondolkodásmód számára, ö viszont igen gazdag a kínai képhasz­nálat ismeretében. Tanulhatunk tőle, s ezen az irodalmi módon elérhetünk emberekeit, ak:k nem akarják, hogy a missziónkkal eltérjük őket. 2. Egyházi szolgálat. Először azt mondhatom, hogy kí­nai keresztyén papok keresése ás ki­képzése tekintetében nem végeztünk valami jó munkát. Vannak k:tünő teológiai szemináriumainki Tudom viszont, hogy csak 350 teológusunk van Kínában. Rajtuk kívül persze sok női hallgató és más készül a. lel- készi szolgálatot segítő, különböző szolgálatokra. ■ Jelentős az önkéntes diák-mozgalom, különösen a missziói munka számára, de sürgető szüksé­günk van sokkal! jobban kiválogatott keresztyén munkásokra. Hadd illusz­tráljam ezt saját egyházam helyzeté­vel (angl'kán). A háború előtt, 1937- ben, 275 felavatott kínai lelkészünk volt. 1947-ben még mindig 275. Tíz év alatt nem történt egyéb, mint pó­toltuk a hiányokat. Gondoljuk meg, mit jelent ez. Tíz év kiesett. Ha meg­vizsgáljuk a lelkészek korosztályát, azt találjuk, 95 százalék túl van a 40 lélven. Fiatal lelkészekre van szük­ség Kínában. Ez létkérdésünk. De kiélezhetném azt a kérdést is, ami a Kínán kívüli missziói munkára vo­natkozik. 1937-ben az én egyházam­nak 60 ordinált misszionáriusa volt, 1947-ben csak 30. Ez több, mint 50 százalékos veszteség. 3. Istentisztelet. Csak néhány szót akarok szólni az istentiszteletről. Biztos vagyok benne, hogy a helyzet hasonló más országo­kéhoz. Ha résztvehetnének egy kon­fuciánus szertartáson és aztán néz­nék meg a kínai keresztyén istentisz­teletet, észrevennék, hogy a keresz­tyén istentisztelet ügye nagyon elha­nyagolt. A keresztyén istentisztelet terme hasonló egy játékház berende­zéséhez. A keresztyén templomok Kí­nában egyszerűen csak a prédikáció­ra alkalmasak. Azt hiszem, ez igen fontos kérdés. Nem építhetjük feji az istentiszteletet 95 százalékban értelmi tényezőkből, hogy egyébre csak öt százalék maradjon. Az a felfogásom, hogy az istentisztelet, a mi egész személyiségünk odairányítása Jézus Krisztus személyére. Nagy szükség van emberekre, akik tanulmányoz­zák, hangsúlyozzák és népszerűsítik az istentisztedet színvonalát Kínában. Liturgiái és hymnológiai munkát kell végeznünk. Kitűnő dolog, hogy Kína hat felekezete ötévi munka után, kö­zös énekeskönyvet adott ki, amelyek­nek egyötöde kínai dallam. De még ennél is többet kell tennünk. Külön kellene beszélnem a keresz­tyén nevelésről is. Még csak egy záró megjegyzés. A kínai élet nagy változáson megy át. Ez nem csupán politikai és gaz­dasági, hanem lényegében társadalmi és szellemi változás. És ez a fiatal keresztyén egyház számára nemcsak komoly próbatétel, de egyben alka­lom is arra, hogy meghirdesse Krisz­tus evangéliumát és hogy keresztyén eszméket vigyen bele abba az új nemzeti életbe, ami kialakulóban van. Y. Y. Tsu, püspök, a kínai missziói hivatal főtitkára. Jakus Imre: Ahogy kiejtik aszfaltbetyárok, Majdnem úgy hangzik, mint az átok. Rabon a bélyeg nem sötétebb, Amit az őr a bőrre éget Fehéren izzó zord vasával — E szú felér a kancsukával. Népemre rakják, mint a jármot, A parasztember nékik állat, Rögszagú, bamba, buta, torzó, Kit nem bír el a pesti korzó, Sem a szalonok sok melákja, Csak a magyar föld pusztasága. Paraszt, testvérem, fel a fejjel! Hordozd a neved szerelemmel. Ne nézz a gúny maró szavára. Jézust is vitték Golgotára. A hájnál pirkad, eged már kékül S az új jövő belőled épül. Benczúr László Svájcban Az Okuménikus Ifjúsági Albizott­ság Benczúr László ev. vallástanárt küldte ki Svájcba, Presinge-be a második európai ifjúsági vezetői konferenciára. A konferencia az egy. házi ifjúsági munka újjáépítési ter­vét készíti a következő évre. Ben­czúr László egyházunk ifjúsági munkájának programját is magával vilte, s az első hírek szerint külde­tése sikerrel jár. Ifjúsági munkánk további tábori sátrakat, pokrócokat, konyhafelszerelést, ifjúsági lapok­hoz- és kiadványokhoz papírt, s pénzsegélyt várhat e konferencia után testvéri segélyképpen. Benczúr Lászlót nagy érdeklődéssel fogadták s alkalma nyílik egyházunk helyze­téről is tájékoztatni az okuménikus központot, ahol egyházunk belső átalakulásával kapcsolatban az ot­tani megnyilvánulásqkból ítélve, na- gyobbára irány zatos értesülésekre építettek eddig. „Az angol egyház a szennyesét maga mossa ki“ ezzel a kihívó kije­lentéssel kezdi el a mondókáját az új Nobel-díjas: T. S. Eliot angol költő, az angol egyházi élet egyik legélesebb szemű kritikusa. De ekkor aztán kimossák a szeny- nyes ruhát! Ezt a mondatot azonban Eliot dicséretnek szánta. Ezután rendkívül éleshangú kritika követke­zik és különösen bátran szedi le a keresztvizet az 1930-ban tartott Lambeth-konferenciáról, de egyúttal az angol egyházról is. Az angol egy­háznak az a nagy szerencséje, hogy bármilyen erős kritikát elbír, ahol nemcsak tisztelik a kritikát, hanem azt meg is hallgatják. A Nobel-díjas angol költő, akinek nagy irodalmi értékét most az egész világ előtt elismerték, saját belső vallási meggyőződéséről ad számot, de felboncolja azt az egyházi világot is, amelyben él. Eliot és Kierkegaard között nagyon érdekes hasonlatos­ság fedezhető fel. Igen jól ismeri azt az eyházpolitikai harcot, ame­lyet Kierkegaard egyházával és Mgnster püspökkel folytatott. Eliot „Thougths after Lambeth“ című írásában megvédi a lambethi konfe­rencia határozatait, ahol szerinte semmivel se töbh „tudatlanságot“ árultak el, mint a többi konferenciá­kon. Megállapítja, hogy micsoda Előttem a közelmúltban megjelent finn újságok sokasága. Közel más- féd tucat fajtá, s mindegyikből a legutóbbi számok. Mindenről írnak, mindenhonnan gyűjtik és terjesztik a hírt, de a jó hírt, az evangélium ügyét. Mindegyik lap ünnepi formá­ban emlékszik meg Agricola Mihály, a nagy finn reformátor 400 évvel ezelőtt megjelent újtestamentomi fordításáról. Nejn kell keresnem a cikkekben és a különböző jelenté­sekben, melyeket az ünnepségekről Írtak az őszinte hálát Agricola felé, de elsősorban Isten iránt, aki meg­engedte, hogy már 400 éven át szól­hasson a finn néphez anyanyelvén a drága hír, hogy Jézus él. De szól­jon erről maga Agricola, új-testá- mentomához irt bevezetésében: „Most hát már egyetlen egy lelkész vagy tanitó sem takarhatja el lus­taságát azzal', hogy nem tud lati­nul, vagy svédül, elfeledve egyszer­smind tanítói tisztét, hiszen már van új-testámentomunk egyszerű szöveg­gel tolmácsolva, úgy ahogy azt az apostolok és evangélisták megírták.“ Sok az ünnepi szó és sok a biz­tatás arravonatkozólag, hogy itt az ideje annak, hogy minden em­ber kezében ott legyen az Isten szava. De ami tanulságos és egyben figyelmeztető nekünk, amit még a lenyűgöző nagy évszámú jubileum sem tud elhallgattatni, az az ün­nepségekkel kapcsolatban felmerült őszinte gondolatok. Az egyik lap írója így ír: „Vájjon a finn nép, történelme egyik nagy napját üli és ülte most? Miről is beszélnek az ünnepi cikkek után kővetkező apró- hirdetések? Miről a rombadőlt ott­honok, az összeroncsolt emberi tes­tek és a napi hírek között beszámolt elveszett életek? Sötét sorok ezek az ünnepi év történelmének lapjain. Itt, ahol már négyszáz esztendeje hangzik anyanyelvűnkön az evangé­lium biztató, figyemeztető és vigasz­taló szava, vájjon mi az oka népünk és egyházunk levertségének.“ Folytassuk az őszinte beszédet és feleljünk. A finn nép és a magyar nép és egyház legnagyobb veszedel­me nem éppen az, hogy nem látunk semmi veszedelmet? Népünk legna­gyobb része olyan utakon jár, me­lyeken a legfőbb gond az evilági be­rendezkedés. Az örökkévalóság fénye > csodálatos enciklikát hoztak volna itt napvilágra, ahol H. G. Wells, Ber­nard Shaw, BC'Vtrand Russel, White- head, Jeans, Freud, Jung és Adler ültek volna együtt. Ez a megállapí­tás nagyon érzékeltetően mutat rá arra a valláson beállítottságra, ame­lyet Eliot korszakával szemben ta­núsít. A viktoriánus időkben a szem­fényvesztés, a farizeus morál volt a hangadó, ma az angol fiatalság sok­kal nyíltabb és becsületesebb, mint amely a- Szerencse Evangéliuma kö­rüli vitában Aldous Huxley és Ber­trand Russel között zajlott le, de ezt láthatjuk az evangélium kegye és a theista hit körül kialakult elmefutta- az elmúlt korszakokban volt. Ezt különösen abban a vitában is látjuk, tásokban is. Eliot azt sejteti, hogy a költészete és a világról való elképze­lés minő mélységeiből fakad. Nem az ő egyéni optimizmusa, a huma­nista autonom optimizmus, hanem a röpke betekintés a világ démoni életébe és a mai világ isteni kegyé­nek tragikuma adnak költészetének keresztényi perspektívát. Eliot azon­ban a fennhéjázó modern humaniz­must is elveti és tiltakozik az em­beri önámítás ellen és megállapítja, hogy a mai embernek minden oka megvan ara, hogy amikor régi illú­zióinak teljes összeomlását tapasz­talhatja, ebben a tragikus pillanat­ban csüggedtének adja át magát. még nem világíthatta meg azt a szintért, amiben élünk. A közösség­nek és az egyénnek saját felelőssége úgyszólván« nem létezik. S ha fel­tesszük erre nézve a kérdést, felelet­ként mindig külső körülményekben keresnek segítséget. Egyre inkábbb a háború következményeire fognak rá mindent. Az emberekbe vetett hit még mindig erősebb, mint az Istenbe vetett bizodalom. Bibliákat nyom­nak egyre-másra, vesznek is sokan, hirdetik is bőségesen, de hiányzik az Isten igéje által megkötött lelki- ismeretes élet. Az ige ítéletté lesz számunkra. A finn négyszáz éves új-testámen- tom éppen úgy, mint az ugyanolyan korú magyar biblia, nem akar mást, mint rámutatni a bűnre és könyör­telenül lemezteleníteni azt. Krisztus egyszer korbácsot fogott Jeruzsálem templomában, mert latrok barlang­jává tették azt bűnükkel nem törődő emberek. Az Isten szava ma ugyan­azt mondja finneknek és magyarok­nak: szükségünk van Krisztus kor­bácsára. De ugyanaz a finn új-tes- támentom és magyar biblia fel akar­ja nyitni előttünk az örökkévalóság láthatárát is. Nemcsak korunk, ha­nem népünk felett is ott nyugszil Krisztusunk, Megváltónk és Kirá­lyunk átszegzett keze. Ez a finn négyszázéves új-testámentomon ke­resztül éppen azt mondja, amit a magyar bibliában mond Isten szava: éretted adatott. A keresztről való beszéd még egyre Istennek ereje az ú j életben való elindulásra. A kereszt­ről való beszédre van szüksége ma, gyár népünknek éppen úgy, mint finn testvéreinknek. A kereszt előtt szüle tik és él Istennek tetsző nép. A margóra irt őszinte beszédet be­fejezzük egy finn írónak a szavával: ,.A nagy üynep elsősorban a múltra és a jelente fordítja tekintetünket. De ráirányítja figyelmünket a jöven­dőre is. E>5re, a kereszt útjára, a kisértések, ja veszedelmek és bajok útjára, amelyen azonban a Király nyomdokai fedezhetők fel. Krisztus, előbbre viheti ügyét még az olyan bűnös nép között is, mint amilyenek mi vagyunk. Munkásaitól hűséget vár. De hogyan is írja Pál apostol?! „Mert nagy kapu nyílott meg előt­tem és hasznos.“ (I. Kor. 16, 9.) Dr. Molnár Rudolf Négyszázéves a finn új testamentum t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents