Evangélikus Élet, 1948 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1948-12-04 / 2. szám
Evangélikus Elet A hét érdekes embere Benczúr László svájci útjáról Binczur Lászlót már jól ismerik Svájcban, ő volt az első Bossey-hall- gntó egvbázunk lelkészei között. 1947 elején ő hozta az első híreket a Bos- sey-i ökuménikus Intézet korszak- alkotó munkájáról az egvház „laikus- munkásainak“ mozgósítása és kiképzése terén. Benczúr azok közé a fiatal lelkészek közé való, akiknek érdemes vilásot látni. Mint az ősma- gvar kalandozók, nézi a mások világát. mert közhen folyton arra gondol. mit vihetne haza, ami otthon is jól iönne __ Alig veri le magáról az út porát, el’-ekosgaMa az líi ..pénzkeret“, az ökumé sokszorosított kiadványait, amelyekben olyan bőségben vagvunk. s amik minden az ökuménikus mozgalommal' kapcsolatban álló egyházi emberünk lelkiismeretét furdalják, hiszen sohasem tudják őket mind. ideiében elolvasni, — s máris fak- gatjuk: Afr no ff svaid utalása r! célin? — Az ökuménikus Ifjúsági Bizottság kiküldöttje voltam az Egyházak Vilávtanáesa Ifjúsági Osztályénak II. Európai Ifjúsági Újjáépítési Konferenciáiéra A konferencia Presin- geben volt. Genf mellett. Itt egv kis kastélyt bérel az Ökuméné, amit diakonisszák vezetnek, s arra szolgál, hpgv kisebb konferenciákat rendezzenek benne. Az Ifjúsági Osztály inén ie'en’ős ,,Deperfment“-je az ökuménének, az egész világ egyházi, gyülekezeti ifiú'ági munkájának központin, ahonnan az egész világ keresztyén ifjúsága kapja a szellemi és anyagi támogatást munkájához. Ez a konferencia csak „európai“ jellegű volt. európai p-ob- lémák megtárgyalására. Tavaly ugyanilyen konferencián képviseletünkben Dohos Károly református lelkész járt’ P~esineében, s hasonló de ccak szellemi természetű kérdések megtá-gvalésára Magliasoban volt konferenciánk. amelvep Dezsér y László képviselte Magyarországot. 25—30 ifjúságivezető volt most együtt 11 országból. — Hornion fogadtak, mint magyar kiküldöttet? — Nem okoztam túl nggy feltűnést, de a szokott nagy szívességgel és érdeklődéssel vettek körül. Meg.-, érkezésemkor azonnal ta'álknztom Michelfelder-reX, a Lutheránus Világ- szövetség főtitkárával. He.man Ste- wart-tál, az ökuméné magyar előadójával, és Visser, t-Hooft-Xa\, az Egyházak Világtanácsa főtitkárával. Azonnal megbeszéltük, hogy konferencia után találkozni fogunk. Nagy érdeklődéssel vártak, hiszen hosszú idő óta nem tudtak személyes úton érdeklődni a magyarországi evangélikus egyház ügyei iránt. Erre a beszélgetésre én is vártam, hiszen nekünk legalább olyan érdekes az ö felfogásuk a mi dolgainkban, mint nekik a mienk. Egyik felszólalásom után Hellstem svájci lelkész, aki nemrég volt Magyarországon, örömmel fogott karon, s különösén azon örvendezett, hogy az oly sokat emlegetett „vasfüggöny“ mögül is itt van az élő egyház képviselője. De rögtön hozzá tette, hogy neki ez nagy elégtétel, mert neki meggyőződése, hogy ezt a vasfüggöny mithoszl“ az egyház nem veheti túl komolyan, s főleg nem táplálhatja. — Esett szó a „vasfüggönyről“ is? — Azt tapasztaltam, hogy a nyugati keresztyénség igazi képviselőinek nagyon fáj a világ kettéhasadá- sa, s mélyen nyugtalanítja őket a hozzá'uződő propaganda. Ez megszólalt az egyik leggeli áhítaton is. A konferencia munkája ugyanis a reggeli áhítatok csendjéből indult el, amit egy kis kápolnában tartottunk, s a napi munka az Isten igéjében való elmélyedésben pihent el. Az egyik reggeli igehirdetés éppen arról szólt, hogy Jézus halálával a jeru- zsalemi templomban kettészakadt az a kárpit, amely a bűnös embe t a szent Istentől elválasztotta. S miután Isién ezt a vasfüggönynél is erősebbet szétfeszítette, s félretette az útból, a keresztyéneknek küzdenie kell minden ellen, ami embert embertől elválaszt. A meghasadt világban mi keresz'yének nem mélyíthetjük a szakedékot. Sőt inkább azon kell lennünk, hogy a két világ között a kapcsolat meglegyen és működjön. A szeretet kapcsolatára gondolunk. Nagy hatással volt rám, milyen hittel énekelték ezen a reggelen, hogy Krisztusban nincs Kelet és nincs Nyugati Ez egy igen szép éneke az Ökuménikus Énekeskönyvnek, a Cantate Dominónak. — Hogyán sikerült elvégezned ezen a konferencián a feladatodat? —Az ökuménikus Ifjúsági Bizottság beszámolóját ismertettem. Megragadta őket a sok ifjúsági tábor és konferencia, ami ezen a nyáron oly sok magyar ifjút mozgatott meg. A magyar protestáns egyházak szabadságának és lehetőségeinek jelét látták benne. Előadtam a magyar protestáns ifjúsági mozgalmak kéréseit. Kéréseink meghallgatása után megállapították, hogy ezek már arról tanúskodnak, hogy az újjáépítés eláő eredményein túl jutottunk, s a munka fejlesztéséről, s az evangélikum továbbadásának további biztosításának kérdéseiről van nálunk szó. Látták belőle, hogy az evangéliumi munka lendülete meg van nálunk, csak további sorsát kell biztosítanunk. Ennek érdekében a magvar ifjúsági munkák további tábori sátrakat, tábori felszerelést, papírt, utazási költségekhez 1 pénzsegélvt, diákszociális munkájukhoz élelmiszert, konferenciai helvek kibővítéséhez és modernizálásához segélvt fognak kapni. Evangélikus egyházunk if júsági munkái közül az evangélikus KTE gyülekezeti munkája, a répcétaki ifjúsági központ, a vasárnapi iskolai mozgalom. az Ervetemi Leányotthon, a Protestáns Diákmeuza. s általában az ifjúsági lelkészek mozgalmi céljai kapnak támogatást a tél folyamán. — Örömmel halljuk ezt a jelentést. s az eredményeket! Számunkra ezek valóban az ökuménikus testvériség jelei. .. De mit tapasztaltál egyházunkra vonatkozólag az ökuménikus központban? — A magyar kérdésekre különösen Barth Károly magyarországi útja után írt cikkei és vitalevelei hívták fel a figyelmet. Azt mondhatjuk, hogy ezek előtt a mi ügyünk sohasem került így a közérdeklődés központjába. Emlegették, hogy amilyen jelentős volt Lüthi látogatása Németországban, olyan jelentős most a Barthé Magyarországon, különösen abból a szempontból, hogy kétségtelenül egy kívülről jött ember élesebben látja meg az igazi kérdéseket. De abból a szempontból is, hogy az ökuménikus központ ilyen jelentős látogatások révén megközelítőleg hiteles képet kaphat az egyház valóságos helyzetéről. Barth látogatása igen jelentős azért, me,t a nyugati keresztyénség igen nagy érdeklődéssel nézi a keresztyénség magatartását a keleti országokban folyó szocialista forradalomban,, s azokkal szemben, akik eddig ennek csak negatív vonatkozásait mutatták meg egyházi szempontból, Barth pozitívumokra tudta felhívni a figyelmet. Barth nagyon komoly tájékoztatásai olyan tényekre hívták fel a nyugati figyelmet, amikkel itt nem voltak hajlandók számolni. — Mi a felfogás egyházunknak az állammal való viszonyáról? —- Nogyon kü.önféle. És ez a kü- lönféleség theológiai és politikai állásfoglalásuktól függ. A nyugati sajtó elég sokat foglalkozott velünk. Némelyek egészen simán a norvég egyház hitvailásos magatartását veszik mintául velünk kapcsolatban, de nagyon sokan érzik, hogy ezt a példát velünk kapcsolatban nem lehet kényelmesen em.egetni. A legkomolyabb nyugati keresztyének egyházunk hitvallásos magatartásának útját abban keresik, hogyan tudja egyházunk most saját mulasztásait felmérni, s hogyan meri ezt önmagával szemben kimondani, bűneit megbánni, s belsőleg megújulni. Az a felfogás, hogy csak ezen úton találhatjuk meg helyünket abban az új világban, amelyben élünk. Mindenesetre egy nyugati közvélemény nyomása alatt ott is sokan hajlamosak arra, hogy túlságosan leegyszerűsítsék problémáinkat, túl hamar ítélkezzenek, s túl hamar adjanak olyan tanácsokat, amik számunkra használhatatlanok. Ezzel szemben tény az, hogy Barth megnyilvánulásai komolyan meggondolkoztatták őket. Nekem arra volt alkalmam, hogy hosszú idő után őszintén beszélgethessen rajtam keresztül egyházunk ezzel a nyugati világgal, s megérez- hetlék szavaimból, hogy egyházunk komolyan és felelősségérzettel keresi a maga hívő útját, az evangélium egyházának útját ma is. Nagyon várják Szabó püspököt Svájcba, s az én megbeszéléseim csak „bevezetésnek“ tekinthetők ezek elé a tárgyalások elé, amikre neki lesz módja. — Mi a benyomásod általában az ottani egyházi helyzetről? — Nem volt sok időm megvizsgálni a svájci légkört, de néhány dolog feltűnt. Svájcban nagy drágulási folvamat van. ami azt mutatja, hogv a háborús elszgénye^ést eddig elkerült államok is belekerülnek a gazdasági problémák világába. Ezenkívül érezhető egy bizonyos pszihózis, ami áthatja a lelkeket a biztonság, a gazdagság, kényelem megingásának lehetősége miatt. Lelkészek a'ról számolnak be, hogv svájci fiatalok kivándorláson gondolkoznak! A Keletről jövő forradalommal szemben olvanféle attitűd érezhető, mint Magvarországon volt 1919-ben. Ez eev jellegzetes polgári ijedelem. Viszont ai. egvházon belül érezhető a kiizde'em ezzel a pszihózis»a1 szemben. Felismerték, hogv a polgári és a keresztvén magatartás valami különböző és nem keverhető össze. A gyűlölködés szellemével és ennek kiszolgálásával szemben az egvhaz isaiát hibáival igyekeznek komolvan számot vetni. Látják a nvugati ke- resztvénség elvilágiasodását, s az egyház megújulásán fáradoznak. — Milyen a nyugati egyházak ifjúsága?-— Erre nézve érdekes beszámolók hangzottak el. Csak néhányat: Hollandia delegátusa arról szólt, hogy Amszterdam hatása érezhető. Bár nihilizmussal nem találkoznak, az agnoszticizmus szcléskörű. Az ifjúság kételkedik benne, hogy van-e egyáltalán igazság. Közösség utáni vágy feszíti őket. A svájci kiküldött meg- érolítette, hogy a svájci egyház nagyon komolyan veszi népegyházi mivoltát, de valójában az ifjúság 10 százaléka sem él az egyházban. A francia kiküldött beszámolt arról, hogy a francia ifjúság gazdaságilag és politikailag csalódott a háború után. A proletár és az egyetemi ifjúságot az egyház alig tudja elérni. Az egyházi ifjúságot igen erősen érdekli a misszió. Madagaszkár és Kamerun van a szemeik előtt és a hazai gyarmatiakat akarják téríteni s missziói munkára kiképezni. Az. állam azonban ezt nem helyesli, s a gyarmati diákokat inkább nyugati kultúr- propagandára akarja kiképezni. A beszámolók végén az Ifjúsági Osztály egyik titkára az általános képet ilyen szavakban összegezte: Bizonytalanság, csalódottság az ifjúság között, s valami bizonyos utáni vágyakozás. Közösségépítés, evangélizáció, s keresztyén egység, mint okosságok. Mindez jellemző. Az a látásom, hogy az egyháznak nem elsősorban politikai okból vannak problémái. Nálunk ezt sokszor elfelejtik. Az egyház problémái magából az egyházból származnak. Európa legnyugodtabb országai vannak tele a legmélyebb egyházi létkérdésekkel. - Persze, ha ezeket sajátmaguknak be merik vallani .Azt hiszem, hogy nálunk is erősen kellene figyelni azokra i létkérdésekre, amiket maga az. egyházi élet vet fel. A mi problémáink nem elsősorban, vagy nem csak politikaiak. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, azok megvannak ezpk nélkül is. — Mi volna legújabb tapasztalataid után az „üzeneted“, hony köz- használatú „ökuménikus“ szót használjak? — Bizonyos tartózkodást érzek nyugaton velünk szemben. Érzik, hogy mi olyan kérdésekkel vívódunk, amikre ők nem tudnak válaszolni. És azzal a hittel jöttem haza, hogy a mi. ügyünkben nekünk magunknak kell megharcolnunk a hit harcát... D. Ez a szó számunkra idegen, érezzük, hogy szimbólum, de jelentése ismeretlen. Aki azonban volt ~Agaóéban, annak forró ez a szó, tele tartalommal, küzdelemmel, szépséggel és reménységgel. Forró, mert nem egy helyet, de egy élő közösséget jelent. Közösség, kollektíva, fogalom, mely visszanyúlik az őskeresztyénség történelmébe. Régi fogalom, mégis most vált-újra aktuálissá és ízgatóvá, mikor a materialista világnézet oly dominánsan felvetette és realizálta. Mi talán sokat beszéltünk róla, néha szórványosan megvalósítottuk, de az őskeresztyénség óta nem sikerült átfogóvá és igazi valósággá tenni. Mindezt azért írtam le, mert most láttam egy valóságos keresztyén közösséget. A Lutheránys Diákszövetség kiküldöttjeként résztvehettem az olasz waldens ifjúság munkatáborában egyhónapos munkában, melyet Agapéért, ifjúsági központjukért végeztünk. 1100-ban történt, hogy Wald Péter reformáló mozgalma kivált az elvilágiasodott római katolikus egyházból és megalkotta a waldensek egyházát. Tagjai nagyrészt hegvilakók voltak, a francia-olasz határhegyek népe. Szabadságszerető nép, mely különválásától kezdve évszázadokig folytatta szabadságharcát. A francia katolikus egyház nemcsak tiltotta, de fegyveresen is üldözte őket. Évekig álltak fegyverrel ellene az elnyomásnak. 1687-ben Svájcba és Bajorországba menekültek, s itt felszívódtak. vagy talán Luther követői lettek. A többiek győzelmesen visszatértek két év, múlva. Ekkor vívták legnagyobb harcukat. Egy évig voltak egy völgyben körülzárva, a tél és az éhség ott fogta őket, s a hő alatt talált búzaszemek, a szinte csodaként talált kenyér mentette meg őket. 1848-ban Garibaldi szabadság- harca eredményeként a waldens egyház teljes vallásszabadságot kapott. Mikor most 1948-ban a waldensek abban az emlékezetes völgyében, boldog voltam, hogy elmondhattarp. hogv velük együtt tudok örülni, mert mi is a szabadságunk centenáriumát ünnepeljük. Az olasz protestánsok számára ez a szabadságharc ma is időszerű. A\ Vatikán egyházi, politikai pressziója a „Keresztyén Demokrácia“ puhájában tevékenykedik. A spanyol szellem nincs messze, pedig itt a protestáns teológia és egyház teljes illegalitásban él, s a protestán- tizmust az inkvizíció eszközeivel irtandó eretnekségnek tartják. De nézzük közelebbről az olasz protestántizmust. Kb. 60.000 lélek, elenyésző szám a katolikus tömegben. Ezeknek is csak a fele waldens. Helyzetüket nehezíti szétszórtságuk. Komolyabb egységekben csak az Alpok völgyeiben találjuk őket, ahol Agapé is van. De minden nagyobb városban van egy, vagy két templomuk. A vidéki hívek igazi szórvány. 1 Ezek á nehézségek élezték ki a „laikus“ kérdést úgy, ahogy nálunk csak legúiabban merül fel, illetőleg fog felmerülni. Soha olyan őszintén és lelkiismeretesen nem hallottam felvetni a nevelés kérdését, mint itt. A waldens ifjúsági kongresszuson élesen kritizálták saját egyházukat, hogy nem veszi elég komolyan az ifjúság nevelését. Az egyház azzal, hogy tagjai beleszületnek, elintézett- nek veszi a kérdést, s később csodálkoznak vagy botránkoznak, hogy az egyház nem igazi közösség^, Az ifjúság Olaszországban sokszor egészen önállóan szervezkedik, hangja merész és kritikus. De a megúiulás hangja. Ez a szellem kap hangot az ifjiftág lapjában ,a Giovantu Evangelica-ban. Modern, bátor módon fejezi ki magát. Hol van a mi hitval’ó, produktív, az egyház kérdéseit felelősséggel felvető ifjúságunk? Idén határozták el, hogy most már rendezni' fognak konferenciákat az ifjúság minden rétegének. Kicsiknek, nagyoknak, evangélizációs célokból, vagy vezetőképzés céljából, nyaralásokat és sítábörokat egyaránt. Az ifjúsági vezetők kiképzésének kérdésével kapcsolatban felmerült az a nálunk sem ismeretlen probléma, hogy mostanában nincsenek ilyen fiataljaink. Akik képesek a vezetésre, másfelé irányulnak. Akik pedig teljesen odafordulnak az egyház felé, nem alkalmasak a vezetésre. Az ifjúság hangig itt mindenesetre a megújulásé, amire bizonyíték, hogy az ökuménikus gondolatot is ők hordozzák. Először egészen megdöbbentő volt, milyen messze vannak az öku- ménétól. De lassan világossá lett előttük, hogy ennek oka elsősorban a nagv tradicionalizmus. Itáliában a tradíciók valóságos szentséggé lettek. Protestánsoknál is. Az ökuméné pedig nyilvánvalóan a tradíciók bizonyos mérvű feladását je’enti. Az olasz protestáns egvházak ma még nem látják, hogy náluk különleges indokok is szólnak az ökumé- nizmus mellett. Hiúság és formalitások válasszák el őket egymástól. A katolicizmus Itáliában megőrizte középkori jellegét. Ugyanazt a támadást folytatja az evangélium egyházai ellen, mint a kezdet kezdetén. Módszere szószerinti népámítás, ügyet sem vetve arra, hogy az idő haladt, s ma. már nem lehet bíborral és elképesztő pompával vagy misztikummal elvonni a nép figyelmét kézenfekvő valóságokról. amilyen pl. az infláció, vagy a megélhetés súlyos nehézségei. Ez az a foka a ceremóniázásnak, s misztifikálásnak, amit látva a legjobb indulatú ember is elkezdi kutatni a mögötte rejlő érdeket. A nép szem- mellátható balratolódását is azzal magyarázzák, hogy ez az álszent, világi hatalomra törő egyház taszítja őket magától. Az elszakadás itt nem nehéz az egyháztól, hiszen lelki szálak nincsenek. A protestáns ifjúság alkot. 1947-ben fiatal önkéntesek kilátástalan körülmények között kezdték el építeni Agapét, az olasz protestáns ifiúsági munka centrumát. Az egyház elnevezte, pénzük nem volt.- Ma már az egész ifjúság valami „Agapé-rajon- gásban“ él. Lelki élesztője tennék az enthuziazmusnak egy rokonszenves fiatal lelkész, Tullio Vinay. Torino felett, 1800 m magasságban, 2—.3000 m magas hófödte hegyek között, festői völgyre való ki’átással épül ez a telep, munkájuk jövő alapja, otthona, találkozója, nevelője és menedéke. Külön elbeszélést igényelne beszámolni épülő hata’mas terraszáról, hatalmas közös ebédlőiéről, nyitott templomáról és lépcsőzetesen a hegyoldalba épülő házikóiról. Az önkéntes munkát végző építő fia- ta'ok pedig nyarukat, erejüket, ruháinkat áldozzák erre a célra, hajnaltól késő estig nehéz munkában, mindig vidáman, énekelve, az életükkel imádkozva. Agapé összefűzi a szicíliait az északolasszal, a waldenst az unitáriussal. Énekek, tréfák, szokások születnek a közösségben, egyének cserélődnek, a közösség marad és él. Vinay lelkész arról beszélt egyszer, hogy ha a házak építését befejezik, megépítik a bele való közösséget. Mi, külföldiek, azt feleltük, hogy ez a közösség már meg is van. Idejegyzem még Agapé építésének jteímondatait is: Megtörni a wa’dens egyház elszigeteltségét. Megépíteni a közösségi élet iskoláját. Megalkotni az evangélium tanulmányozásának központját. Ma már az egész világ protestántizmusa segíti őket. Az Egyházak Világtanácsa elfogadta Agapét gyermekének és világszolidaritás viseli további gondját. Nemzetközi áldozattal a püspök együtt dolgozik a diákokkal, az egyetemista a munkásokkal, a néger a fehérekkel, hogy felépüljön Agapé, ahol mindezek közösséget alkotnak. Kálmán Éva A Lulheránia Kamara kórusa Advent I. Vasárnapján az aszódi evangélikus templomban adventi est keretében szolgált, amely; n régi mesterek műveit mulatt.) be \V c 111 e r Jenő vezényletével. AGAPÉ
