Evangélikus Élet, 1948 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1948-12-04 / 2. szám
« 4 . Evangélikus Elet Néger CeCkész az afrikai egyházról! * Afrika egyháza, Krisztus egyetemes egyházának egy része, éppúgy, mint minden egyház. így öröködé az egyetemes egyház egész tanítását és hitét. De helyzete és feladata talán nehezebb, és félelmetesebb, mint a többieké, mert még igen fiatal és aránytala/nul kevés az olyan vezetője, akik hordozhatnák terheit. A keresztyén századok történelmének tapasztalatai nem állnak mögötte. Európa vagy Amerika sok országában lehetnek olyan erők a világi életben, amik károsan befolyásolhatják a keresztyen fejlődést, de az egész társadalmi szervezet minden egyéb ellenére oly mélyen megtelt keresztény hatásokkal, hogy az egyház valamiképpen olyan világban diogozhatik, amit elmúlt generációk határozottan kereszténnyé tettek. Az afrikai egyház olyan körülmények között harcol, ami alapvetően pogány. Tökéletesen új alapot kell vetnie és teljes sötétségben gyújt világosságot. A gyertyának itt állandóan égnie kell, mert amint kialszik lángja, azonnal automatikusan beáll újra a sötétség. Az afrikai egyház különleges problémái Először is a fizikai és anyagi körülmények különböznek más országok helyzetétől. A törzsi megosztottság, ami elhatárolja egymástól a különböző törzseket, nemcsak földrajzi, de nyelvi vonatkozású is. Igen sok kis csoport él ottan sajátságos elkülönülő nyelvével és szokásaival, ami a kontinens minden új látogatóját rendkívül zavarja. Azután ott van a nép óriási nyomora, rendkívül alacsony Életszínvonal, ami azt jelenti, hogy ma alig van' Afrikában egyház, amely meg tud állni a maga lábán. A tróp kus betegségek minden fajtája általános még és az egészség veszélyben van mindenütt. Talán Afrikának van ma a legkorlátoltabb orvosi ellátottsága. Edinburgh gyakorló orvosainak száma egyedül több, mint az egész ,afrikai Aranypart doktoraié. Azt kérdezheti az ember, hogy tudhatnak emberek ilyen fizikai alkalmatlanság közben hatásosan szolgálni Istennek? De inemcsak a nép testi állapota érinti az egyházat. Szellemi és erkölcsi hatások is munkában vannak. A pogány istentiszteletnek mmdien időben az az alapvető theológiai alkotóeleme, hogy az Istent imádó azért yégzi istentiszteletét, hogy valami anyaigi jótéteményt kapjon tőle.. Az istenek vak, önkényes hatalmak, akik kegyetlenül megbüntetik a gonosz cselekvőjét, vagy természeti szerencsétlenségeket idéznek élő vagy megjutalmazzák a vallásos embert, aki helyesen teljesíti a ceremóniákat. A missziók korai története óta hallunk már gyakran olyan fétis-papokról, akik olyan törzset, amely nagyon barátságos volt azelőtt, újra a misszionárius ellen fordítanak, befolyásolva őket azzal, hogy az eső- hiány pl. nem egyéb, mint az Istenek haragja, mivel az emberek el- fogadták az új Istent, Jézus Krisztust. Ez a vallásos háttér, még ma is Ott van úgy, hogy az afrikai lelkésznek többet kell küzdenie ezekkel a vissza!ordulókkal, akik újra kiábrándultán visszafordulnak a fétis emberéhez segítségért, mint a tiszta po- gányokkal, akiket meg akar téríteni. Testi betegségek, rokonok vagy barátok halála, üzleti veszteség, gyermekáldás hiánya egy házasságban, vagy ismeretlen szellemi erőktől való félelem sodorják az afrikai keresztyént hol Krisztushoz, hol a „ju-ju emberhez“. Ez az evangelizációt igen nehézzé teszi, mert a még meg nem lért pogány, amikor látja, hogy az úgynevezett keftsztyének segítséget és közbenjárást keresnek a fétis-papoknál, felteszi a kérdést, vájjon érdemes-e egyáltalán keresztyénné lenni? Mégis a legnagyobb csodák-Mindezek dacára a fétis-papok körül nagyon sokan megtértek. Sok városban és faluban a keresztyén pgyház történelmének legcsodálatosabb példái láthatók a megtérésből és a Krisztusnak való teljes önfeláldozásból. Felekezeti széttagolisag Első feladatunk belső. Meg kell próbálnunk legyőzni azt a veszélyt, amit a felekezeti megoszlás jelent az Egyházon beiül. Az afrikai ember teljesen megzavarodik, mikor három vagy négy különböző feleke- zetet is lát vetélkedni 500 lelkes kis falujában, . hogy felépítsenek egy templomot vagy iskolát. Eszembe jut egy fiatal afrikai lány története, akinek a szülei mint presbiteriánusok haltak meg. Később egy r. k. pap járt arra és azt mondta neki, hogy mindenki, akit az ő egyháza megkeresztelt a — pokolba fog jutni. A lány érdeklődésére még azt is mondta, hogy a szülei is minden bizonnyal a pokolban lesznek. Végüt a lány úgy döntött, hogy pogány marad, hogy a pokolba jusson a szüleihez és ne élvezze a mennyország áldását, míg szülei a pokolban szenvednek. A pogány vallás új formáival is fel kell venni a harcot. Az afrikai társadalom fétis-papja nem! olyan buta) és barbár, ahogy sok leírás bemutatja. Ö a primitív társadalom legokosabb tagja és tudja, hogy léte mesterségbeli tudásától függ. Így manapság, mikor látja, hogy a kereszténység az Istenimádás tisztességes módjával és egyedülálló erkölcsi törvényeivel azért jött, hogy gyökeret verjen, megpróbálja elsajátítani a kei esz - tyén módszert. Hasonló törvényeket és ceremóniákat alkalmaz és azt mondja a követőinek, hogy az ő fétise pontosan ugyanaz, mint a keresztyéneké, kivéve azt, hogy ő ráadásul külöideges orvosszert is tud nekik adni, mely megvédi őket az ördög szemétől, vagy képes arra, hogy házasságukat gyermekkel ajándékozza meg. Ez az új ihadi-csej közülük sokat nagyon gazdaggá tett, és megteszik azt, hogy iskolaépületek és más szociális célok megvalósítására adományt adnak. 1 Hogy fogunk tudni mi szembenézni egy ilyen helyzettel? Keresztyén képmutatás Harmadik feladatunk: Afrika mai társadalmának legképzettebb tagjait evangelizálni. Ezek a tanult emberek s különösen azok, akik tengeren túlra jönnek egyetemi képesítésért, érintkezésbe kerülnek mai anyagias civilizációnk minden ördögi csábítóval. Nekik megvan ugyanaz a tágultságuk, mint bármely más úgynevezett civilizált embernek, de még mind g megtagadják tőlük jogaikat, csupán bőrük színe m att. Az európaiak között több romlottságot látnak, mint amennyit saját országukban ismertei:. Ezek rosszabb kereszyénként térnek haza, mint azelőtt és számukra a kereszténység a legnagyobb képmutatás, amit valaki elkövethet. Ök inkább a kommunizmusban látják azt az általános testvériséget, amelyről a keresztyénség beszél, de amit alig valósít meg. Befolyásuk otthon az egyszerű népre a legnagyobb. Jelenleg legtöbbjüknek nincs vallása. ők nem képesek tovább imádni égi Isteneiket, sem hajlongani a mohamedán templom előtt. Egy ilyen lelki vacuum veszélyes minden társadalomra, különösen ha az ür a társadalom vezetőiméi jelentkezik. Az óriás felébred Afrikát gyakran emlegetik mint alvó óriást. Ez igaz, és az óriás végig aludta ezeket a századokat. De ma, ébredezik hosszú alvásából. Még nem egészen éber; és félig alvó állapotában vakon kapkod kezeivel támaszték után. Jíörülötte oly sok dolog van: a kommunizmus, anyagi civilizáció, vak r arionalizmus. rn'nd»n más faj gyűlölete, a faji előítélet sebei és végül a, keresztyénség. Melyiket fogja végül az óriás ezek közül megragadni? Ez ma nyílt kérdés. Mint hű afrikai, biztosítani akarom önöket arról, hogy mi nem vagyunk hajlandók tovább is más fajok favágói és vízhordói maradni. El akarunk vetni mindent, ami a múltban teher volt számunkra. Mi ma már elhatározott, életerős faj vagyunk, akik dolqozni akarunk az Istenhez és emberséghez való teljes jognak megvalósításán. Ezért azt akarjuk, hogy ehhez méltóan kezeljenek bennünket. Keresztyénséget Afrikának ma, vagy soha. Ez a mi intíf szavunk azokhoz, akik még hisznek a misz- szióban. G. K. Dovlo, ' afrikai lelkész. Aranypart Pápai a pápáé lett PÁPAI Károly kereskedelmi iskolai, evangélikus vallású tanuló 1922- ben született. Az egyi.r budapesti ke. resscde.mi középisko.a tanulója. A Vkm. 161.909/1947. sz. rendeletével engedélyt kapott, hogy római kuto- li .us vallásu legyen. Az engedélyt dr. IGNÁCZ László miniszteri tanácsos írta alá. így lett egy evangélikus tanuló a jelen tanévben római katolikussá. A régi időkben az árvaszéki hatóságok gyártották az ilyen engedélyeket. A fővárosban és a vidéken a tanulók százai cseré.hettck így vallást, még évközben is. Héttől- tizcnnyole- évcs kor'g bármikor. Az árvaszéi i hatóságok intézkedéseit megsokallta a főigazgatóság és még inkább a vallás- és közoktatásügyi minisztérium. E járvány megakadályozására rendelet adatott ki, melynek értelme szerint a vallás- változtatások megakadályozandók A vkm. magatartása ezekben a kérdésekben annyira megmerevedett, hogy aiig-aPg hal ottunk vallásváltoztatást megengedő rendelkezésekről. Ha pedig valamelyik állami hatóság mégis adott engedélyt valtásvái- t--7tatásra, az illetékes egyházi s-erv tudomására hozták ezt azért, hogy m intézkedés el'en éljen az egyház fellebbezési jogával. A fenti esetet nem tudjuk megérteni. E döntésről legjobb tudomásunk szerint e"yik hatóságunk sem kapott értesítést. Közöljük az esetet azért, mert abban reménykedünk, hogy vagy megtévesztés áldozata lett az engedély aláíróin, vagy ped'g a leirat szövegéhen történhetett valamelyik közbeeső fórumon valami elírás. ÉLET egyelőre kéthetenként jelenik meg! Köveik ez© l vovei számum Jec. lió 18-án terül kerül az olvasó kezéke? Válasz Dezséry László nyíltlevelére Dezséry László az Evangélikus egyház ügyében Nyiltlevelet intézett az egyház lelkészeihez. Nagy érdeklődéssel és izgalommal vegyes megindultsággal olvastuk Dezséry sorait és több lelkésztársunkkal egyetemben annak minden sorát többször megvitattuk.. Elöljáróban ki jelenthetjük, hogy nem tartozunk azok közé, akik a Nyiltlevelet teljes egészében elvetik, de azért úgy érezzük, hogy aggodalmainknak kénytelenek vagyunk mégis kifejezést adni. Vannak a füzetben olyan gondolátok, amelyeket szóról-szóra a magunkévá teszünk, de vannak olyan szempontok is, amelyeket mi szeretnénk felvetni. Dezséry füzete kétségtelenül vihart idézett elő köztünk, evangélikus papok között, de ha a Nyiltlevélnek más eredménye nem volt, minthogy gondolatokat ébresztő, már akkor is írásával igen nagy szolgálatot tett egyházának. Dezséry elképzelései és az általa kimondott szavak nem veszhetnek el kiáltó szóként a pusztaságban, de azt szeretnék, ha Dezséry, valamint azok, akik hozzá közel állnak, egy pár gondolatot még jobban megfogalmaznának és bizonyos kérdésekben bennünket megnyugtatnánk. 1. Azt mondja Dezséry a Nyílt levelében, hogy az egyház kérdése, ma akárhogyan kerülgetjük is, politikai kérdés. A hit kérdésed, a teológia kérdései is politikára vonatkoznak. Nekünk is meggyőződésünk, ahogy egyházunknak — amint Dezséry mondja —, politikailag ás fel kell mérnie helyzetét, megbízhatóan ismernie kell a valóságot és tudjuk, hogy a politikát sajnos nem kerülhetjük el. Az egyház nem élhet üvegházban és. nem szigetelődhetik el a társadalomtól, különösen nem, ha magát népegyháznak tartja. Az evangélikus egyháznak mindig abban rejlett a sikere titka, hogy a demokrácia eszközeivel és módszereivel nyúlt a népi problémákhoz. Ezért szerintünk arra van szükség, hogy az egyházpolitikai kérdésekben mindenkinek a véleményét meghallgassuk és ne tartsuk feltételenül ellenségnek azt, aki esetleg nem ért egyet Dezséry felfogásával még akkor sem, ha végcélok tekintetében Dezséryvel esetleg egy véleményen is vannak. Dezséry arra hivatkozik, hogy hazánkban és a külföldön is széleskörű teológiai megbeszélés tárja fel helyezetünket. Ebben egyet értünk Dezséryvel, de ez a megbeszélés tényleg legyen széleskörű és teológiai. 2. Kétségtelen, hogy az egyház a Horthy-rezsím alatt az ellen- forradalom szállásadója volt. Szemet hunyt azok előtt a terroriszti- kus cselekmények előtt, amelyek annyira Jellemezték az elmúlt huszonöt esztendőt. Az egyház nem sietett energikus fellépéssel az ellenforradalmi gaztettek elítélésére. Mindebben az egyháznak az állammal való szoros összeszövődöttsé- gét kárhoztatjuk. Dezséry levele alkalmat adhatna nekünk arra, hogy anélkül, hogy a két korszak között párhuzamot akarnánk vonni, igazán komoly teológiai megbeszélés tárgyává tegyük a keresztyénség, az egyház magatartásának kérdését az államban. Az a kérdés vár itt bővebb és hasznos kifejtésre, mi az egyház prófétai szolgálata a világban. 3. Dezséry megállapítja Nyilt- levelében, hogy egyházunk a középrétegekre támászkodott szociológiai felépítésében. Azt állapítja meg, hogy nem törődtünk az elnyomott társadalmi osztályokkal. Ma a középréteget a bűnei miatt igaz büntetés éri. De valószínűleg Dezséry sem gondolja, hogy az egyháznak most meg kell vonnia a szükséges lelki támogatást ezektől a rétegektől, s velük nem akar foglalkozni?! Korunk a munkások és parasztok szerepét hangsúlyozza a hatalom gyakorlásában. De hitünk szerint az egyházban a középrétegek szavát is meg kell hallgatnunk, amiennyiben ezek valóban az egyház hitének kifejezői, s ezek az emberek az egyház hű fiai. Adjon nekünk Dezséry választ arra nézve, hogyan lehetne a közép- osztály értékes elemeit megmenteni az egyház és a demokrácia számára? 4. Úgylálszik, hogy Dezséry elsősorban a kétkézi dolgozók felé akarja irányítani az egyház figyelmét. Nem válik az egyház ezzel ezzel ismét egyetlen, (ha szélesebb is) népréteg képviselőjévé? És ha az egyház csak ezek felé a rétegek felé, az ő gondolkodásuk és forradalmuk megértése alapján akarja az egyház hitvallását kimondani, nem fog akkor valamit kifelejteni a teljes keresztyén üzenetből, ami nyilván eléri a társadalom többi rétegét ds? Mi nagyon szeretnénk, ha ilyen és hasonló kérdésekről tovább lehetne vitatkozni Dezséryvel és az ő szellemi körével, hogy igazán megtalálhassuk egyházunk helyes magatartását és igazságos mondanivalóját. Erős vár a mi Istenünk! Több evangélikus lelkész. * A „Válaszra“ Dezséry László legközelebbi számunkban válaszol. A Lutheránia második hangversenye Halottak Vasárnapján tartotta a Lutheránia második hangversenyét. Előtte, egy héten át nagy evangéli- záció folyt a temploban. Hívek és szívek egybefonódtak. A gyönyörűen újjáépített templom váratlanul nagy közönsége várta a hangversenyt. Zalán)y Aladár főorgonás két művet adott elő: Steigleder: Ricertare és Gronau: Mind jó, amit Isten fészen. A Lutheránia műsorszámai Telemann: Boldogok a holtak és Christoph Bach: Nem hagylak el én. Vegyeskar, gyermekkarral és vonósnégyessel kiegészítve. Mind a négy szám témaköre és muzsikája a halottak vasárnapjának gondolatköréhez simult. Az e vasárnap áhítatát jobban emelő műveket is találhatott volna a szerkesztő bizottság. A négy mű azonban arra kiválóan alkalmas volj, hogy a XVII. század egyházi zenéjének evangéliumi lelkülettől megtermékenyített szépségeit megismertesse a mai gyülekezettel. Zalánfy Aladár orgonaművészete és Weltler Jenő vezénylése mint mindig, ezúttal is tökéletes és lenyűgöző volt. A Lutheránia tagjai egyházunk és egyházunk nyilvánossága előtt a legnagyobb elismerésre méltók. Asszonyaink, leányaink. férfiaink és ifjúságunk fáradhatatlan szorgalma, egyházunk iránti szerelme, zenei elmélyedésük alázata és a gyülekezetét szolgálni akaró sok nemes törekvése ezúttal is kivívta egyházunk háláját és köszönetét. Annyi küzdelem, nevelés, imádságos fáradozás után elmondhatjuk azt, hogy egyházunk énekkara a többi egyházak énekkarának legelején áll. Sőt, méltónak ítéljük őket arra is, hogy a nagy világi énekkarokkal együtt emlegessék s dicsérjék teljesítményükért.
