Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-04-01 / 4. szám
Autorlzat de Ministern! de Interne »ub'No. 14.850 Anul,‘1986 5 iej. VII. ÉVFOLYAM. 1942 április hó. 4 szám. r Administratia A Romániai zsinatpresbyteri ág. hitv. ev. magyar egyház lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: jj Kiadja: 0Z Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége B a C i U, jud. Brasov. | Szerkeszti: GILLICH FLJLÖP. - Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Évi előfizetési dij 100 Lei Külföldön 3 Pengő Külföldi előfizetések cime: Rolik L. Eger, Szt. János u. 12. Boldog bűnbánat. „És mikor közeledett, látván a várost, sira azon, mondván: Vajha megismerted volna te is, csak a te mostani napodon is, amik neked a te békességedre valók. Lk. 19, 41—42. A németek nagy költője, Claudius Mátyás, a kinek nagyon fontos hatása volt az ifjúság nevelésére, fiának irt levelében ezt írja: „Senki nem jött tudósként erre a világra. Az idő és a tapasztalat a legjobb tanítómesterek. Régebb ismerem a világot mint te. Nem mind arany ami fénylik, s én sok tündöklő csillagot láttam már magas égből aláhull- ni s sok pálca tört már ketté éppen akkor, amikor leginkább kellett volna támasztékul szolgáljon . . . Ne társalogj a gunyolódókkal, mert ezek a legutá. latosabb emberek a világon ... Ne a képmutatókat, hanem az igazán kegyeseket tiszteljed. Az igazán vallásos ember a fénylő naphoz hasonlít, amelyik nem beszél, de melegít.., Ne távozz el ebből a világból anélkül, hogy szeretetedet meg ne bizonyítottad volna a keresztyénség alapítójával, Krisztussal szemben“ íme. aki Krisztusban felismerte a világ megváltóját, az nem is érezhet és nem is irhát és nem is beszélhet másként, mint Claudius Mátyás. A böjt, a nagyhét és husvét is állandóan ezt tették. Krisztusra mutattak, mint akiben egyedül van üdvössége ennek a világnak, Ű reá mutattak, hogy megértse mindenki, tisztviselő és mankás és földműves, öreg és fiatal: itt van az én üdvösségem. Valóban nincsen számunkra semmi alapja a mentségnek: a meglátogatás ideje itt van s nekünk azt fel kell ismernünk. De vájjon mi észrevesszük-e ? Ágyuk dübörgése, rerülőgépek vészt és halált jelző bugása közben észrevettük'e őt, aki minden népnek békességére adatott nekünk ? S a mi népünk ? Vájjon a mi népünk reá figyelmez-e a Krisztusra ? Kicsiny a mi egyházunk. Kevesen vagyunk magyar evangélikusok. A mi szerepünk nem az, hogy nagy dolgokat cselekedjünk. Egy a mi kötelességünk: Jézus szavaira figyelni s megtérés útját járni. Isten erősségül adta nekünk az igét. Becsüljük meg azt. Mert jaj nekünk, ha a Krisztus felettünk is elmondani kénytelen a lesújtó ítéletet: „ ... Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek, hányszor akartam egybegyüjteni a te fiaidat, miképen a tyuk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.“ Menekülj Istenhez, amíg nem késő! MOLNÁR REZSŐ. A mostoha gyermek. Mit határozott a kerületi közgyűlés az egyházi sajtóról ? „Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben!“ I. Kor. 4. 20. Jegyzőkönyv VI. szakasz, j. pontja: „Szuperintendens megbeszélés tárgyává teszi az egyházi sajtó ügyét. Ezt némelyek mindezideig jóformán néhány fiatal lelkész magánügyének tekintették s az általuk szerkesztett s kiadott lappal és naptárral szemben az elutasítás álláspontjára helyezkedtek. Tekintettel arra, hogy az év folyamán úgy a naptár, mint az Evangélikus Elet cimü egyházi lap az egyházkerület tulajdonába ment át és felügyelete alá helyeztetett: kéri az egyházi élet minden munkását, hogy mindent félretéve, közös összefogással használják ki azt az áldott lehetőséget, melyet az eayházi sajtó jelent számunkra s vegye ki mindenki részét úgy sajtó termékeink szerkesztéséből, mint azoknak terjesztéséből." Határozat: „Közgyűlés többek hozzászólása után felkéri a szuperintendenst, hogy a lap szellemi irányítását és vezetését vegye a kezébe. A főespereseket pedig arra kéri, hogy megfelelő hivatalos híranyaggal lássa el az Evangélikus Életet s azon túl is tegyenek meg mindent úgy a lap terjesztése, mint pedig tartalmának gazdagítása és válto- zalosabbá tétele érdekében.“ Hit Jelent ez a határozat a gyakorlatban ! Jelenti mindenekelőtt azt, hogy egyházunk felelős vezetői teljes tudatában vannak, hogy a mai helyzetünkben az egyházi sajtó szolgálat milyen óriási nagy fontossággal bir. Népünket nevelni és tanítani nemcsak szóban lehet, hanem még sokkal inkább és sokkal hatásosabban a nyomtatott betű segítségével. A nyomtatott betű a nép előtt a megfellebezhetetlen igazságot jelenti s abban vakon megbízik. Népünkkel szemben a legbünösebb mulasztás lenne, ha tétlenül néznők, hogy szellemi táplálékát a neki idegen forrásokból meríti s megbocsáthatatlan bűn volna, ha még csak kísérletet sem tennénk arra, hogy egészséges és építő, nevelő hatású olvasni valót juttassunk a kezébe. A kerületi közgyűlés felismerte e kérdéssel szemben való felelősségét s elrendelte, hogy egyházi sajtónk fenntartása, terjesztése érdekében minden evangélikus ember mindent megtegyen, amit egyszer csak megtehet, mert az népünk ügye s igy valamennyiünk szent érdeke. Mi történi az egyházi sajtónk érdekében! Szuperintendens a kapott utasiiáshoz híven, az eddiginél is hathatósabban vette kezébe a sajtó ügyét. Két intézkedést tett: megindította az eljárást, hogy az Evangélikus Elet cimü egyházi lapunkat Aradra, a kerület székhelyére hozhassuk és itt nyomathassuk. Ez két nagy előnnyel járt volna: a lap sokkal olcsóbba került volna és igy nagyobb, tartalomban gazdagabb lehetett volna az eddigi költségek mellett. Másodszor pedig a szuperintendens sokkal hatékonyabban folyhatott volna be a lap szerkesztésébe s annak a szellemi irányításába. A helycserére az engedélyt nem kaptuk meg s igy a lapot ezentúl is az eddigi megjelenési helyén kell nyomassuk. Ez megfelebbezhetetlen tény és ebbe bele kell törődjünk s számolnunk kell vele, mint amelyen nincs erőnk változtatni, noha az sajtónk
